Rész
1 1| éppen hazafelé készülõdött, mikor hirtelen egy gímszarvas
2 1| nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt
3 1| elõttük, az utat mutatva, mikor megindultak új hazát keresni
4 1| ijedt meg a római császár, mikor meghallotta, hogy jönnek
5 1| már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott.
6 1| legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek
7 1| hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk
8 1| vezért választanak maguknak, mikor útra kelnek, mondták a nép
9 1| Vereckei-szorosig.~A rege szerint, mikor odáig értek, seregestül
10 1| FUTÁSA~Abban az időben, mikor Árpád fejedelem a hazát
11 1| töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót parasztot
12 1| is verjen meg az Isten, mikor meg akar áldani!~Pereszka
13 1| már se hallott, se látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott
14 1| akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban
15 1| a hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és
16 1| ezer esztendõvel ezelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek.
17 1| akkor hûlt el szegény feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával
18 1| gömbölyödött, mint a duda, s mikor az olasz hadjáratba indult
19 1| tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott olaszok követeket
20 1| telt öröme a diadalban. Mikor meglátta a szörnyû pusztítást,
21 1| kitakarodtak az országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák
22 1| a gazdája haza nem tér. Mikor majd egyszer visszajön,
23 1| bolyongott az elhagyatott várban.~Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé
24 1| se tudta, kicsoda. Csak mikor egy diadalmas csatában szíven
25 1| szorította hõsi kardját.~Mikor a menet a várútra kanyarodott,
26 1| Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond király képét.~
27 1| csak akkor tért magához, mikor Zsigmond megbíztatta:~-
28 1| nagyon foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte tõle,
29 1| akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.~S amit mondott,
30 1| is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~ ~
31 2| fekszik a Duna fenekén. De mikor a magyart bántják, mindig
32 2| csakugyan zörögtek a csontjai, mikor rákiáltott a deákra:~- Azért
33 2| feje. Csak arra riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette
34 2| Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~-
35 2| el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget
36 2| KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint szegény
37 2| elcsigázta: ugyan megörült, mikor a város szélén meglátott
38 2| az öltést. De nem csuda, mikor a királyné asszony is egyre
39 2| templombajáró csizmácskája mikor lesz már készen.~Éppen erre
40 2| szólalt meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~- Szépen
41 2| fölvetni szegény kovács, csak mikor a vitéz a fülébe súgott
42 2| szárába is Márton kovácsnak. Mikor aztán felkészülõdött a jámbor,
43 2| nagyon, a régi jó idõben, mikor még a só is sósabb volt,
44 2| már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király.
45 2| még meg se mukkanhatott, mikor valaki alázatosan megszólalt:~-
46 2| még soványabb volt, mint mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem,
47 2| is halkabban mormogott, mikor egyszerre csak megszólalt
48 2| hajnalban. Hanem arra felébredt, mikor az egyik kormos képû legény
49 2| alig hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta
50 2| VADKÖRTÉS EMBER~Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke
51 2| s visszatérõben voltak, mikor a várfalak felõl nagy huppanás
52 2| király. Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te
53 2| akkor se emlékezett rá, mikor egy esztendõ múlva azt jelentették
54 2| még akkor is nevette õket, mikor már rég elporzottak Buda
55 2| magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította vállára
56 2| fülébe, hogy azt se hallotta, mikor a findzsaszemû a helyébe
57 2| falusiak, hogy ez az igazi, mikor fölemelte karját, és odamutatott
58 2| haditanácsot tartott vezéreivel, mikor ajtónálló jelentette, hogy
59 2| képük, parázslott a szemük, mikor meghallották, mekkora tisztesség
60 2| ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste a
61 2| alig tudott vele eltelni, mikor legelõször ott járt. Meg
62 2| a torkán a selyem cipó, mikor egy kopasz fejû vénembert
63 2| elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a
64 2| lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú
65 2| pedig ijedten sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~-
66 2| éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak közéjük toppan
67 2| Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az
68 2| biztatta õket a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt
69 2| se fért már a kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak
70 3| az istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás
71 3| elhányta. Minek az neki, mikor nincs vele kit vágni, se
72 3| így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas csizmában
73 3| mozdult. Nevették is pajtásai, mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~-
74 3| emberséggel. Déltájban, mikor türelmetlen morgása fölhallatszott
75 3| meg megint a királyhoz, mikor Czinege Pál beszámolt az
76 3| csörgõsapkát, de olyankor, mikor a feje is benne volt.~János
77 3| akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda társaságba
78 3| magát, hogy észre se vette, mikor egyedül maradt. A tenyerébe
79 3| azt szeretnéd tudni, ugye, mikor adom neked az országot?~
80 3| füléig szaladt a szája, mikor Mujkó király azt mondta
81 3| ért a karcagi határból, mikor egy falka sas suhogott el
82 3| ki se ment belõle többé. Mikor az emberek azt kérdezték
83 3| is, különösen nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton.
84 3| akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan megütögették a
85 3| KÖVETEK~Abban az idõben, mikor a török volt az úr Magyarországon,
86 3| megivott rá egy vödör bort, s mikor ettõl jókedve kerekedett,
87 3| szõregieket a forró hideg rázta, mikor Perec basa kengyelfutója
88 3| nagy nyugalommal a csõsz.~S mikor másnap reggel megindult
89 3| hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
90 3| minden teremtett léleknek, mikor olyan haragosan reszket
91 3| RECSEP BASA BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még
92 3| kisinas szívét a keserûség, mikor az õ kezében is éppen olyan
93 3| feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény
94 3| kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt a hír a városon:~-
95 3| kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta, hogy annyian
96 3| Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsap basa:~-
97 3| nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony
98 3| fél esztendõ se telt bele, mikor már szalajtotta követeit
99 3| az odúba. Úgy megörült, mikor megmarkolta a zacskót. Csak
100 3| zacskót. Csak akkor hûlt el, mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója!
101 3| választ:~- Meg ám, te magyar!~Mikor Pál meglátta, mit csinál
102 3| TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester
103 3| asszonyaitok miért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit a próféta
104 3| is csak annyit mondott, mikor az ember elment a vasárnapi
105 3| érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház elé az
106 3| Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl kellene kelni
107 3| persze csak attól kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~
108 3| Így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál
109 3| hívták akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította
110 3| volna ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor kellett
111 3| huncut szemû Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~
112 3| nagyon jókedvû ember volt, mikor haragos nem volt. Akkor
113 3| valamikor, majd elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem, nagyon
114 3| nem volt szegény jámbor, mikor bevitték a királyné elé
115 3| Egész nap õrizte a nyájat, s mikor estenden az anyja ölébe
116 3| én már!~S imádkozás után, mikor végigheveredett földre terített
117 3| meg vagyok!~De egy este, mikor hazatért, nem várta az ajtóban
118 3| százszor is megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt, mindig
119 3| a halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért. Óriási
120 3| terjesztették a szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág csodát
121 4| Azokkal is csak akkor, mikor esténként nagy rajokban
122 4| Azokkal is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat,
123 4| hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli kuruc
124 4| csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször megszegte
125 4| fülemülék újra megszólaltak, mikor a cigány hajnal szõkülésén
126 4| katona. A fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme
127 4| égett legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló
128 4| már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a
129 4| strázsák. Nem vették észre, mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát,
130 4| kendõjével az ég ablakán, mikor a kuruc király az egész
131 4| meglepõdött a beteg fejedelem, mikor egy reggel harsogó nevetést
132 4| pásztoruk se. Hanem azért mikor jó messzire elhaladt, mégis
133 4| úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt valami beszélgetésre.
134 4| Fehér volt már az arca is, mikor tették az ágyra, s csak
135 4| már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak elejbe toppan
136 4| Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját
137 4| lovat még el sem vezették, mikor már jött Doris generális,
138 4| szégyenkezett a kuruc. - Hanem mikor hajnalban hunytam egy kicsit
139 4| Várják a méhek, a méhek!~Mikor úgy elmaradt mögötte a tábor,
140 4| Czötkény nélkül?~Hatan voltak, mikor hat tavasszal ezelõtt apa
141 4| volt az öreg Czötkénynek, mikor éjszakai pihenõre lehevert
142 4| ember, Rákóczit szolgálja, mikor labanc is lehetne. Zabkenyeret
143 4| lehetne. Zabkenyeret eszik, mikor tyúkon-kalácson élhetne.
144 4| csodálkozva kiáltotta el magát, mikor a furcsa csapatot meglátta:~-
145 4| mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók
146 4| számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra adta magát, a
147 4| csattogtak a harci pacsirták, mikor egy labanc katona nagy pecsétes
148 4| fakó! - mondták a bírónak, mikor hírül vitte nekik a parancsot,
149 4| faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja
150 5| A VÁROS LÚDJA~Mikor ez történt, akkor a Tisza
151 5| városunk meg kisebb. Ennélfogva mikor a nagy Tisza egyszer tengernek
152 5| egy kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller Sebestyén
153 5| ezen a szegény Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára
154 5| estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta
155 5| haragosan Mária Terézia, mikor a követ alázatosan átnyújtotta
156 5| Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen
157 5| rakhatnának új fészket, mikor közéjük kocsikázott a kevély
158 5| mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között
159 5| kevély Kereki. Különösen, mikor észrevette, hogy a falu
160 5| mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az
161 5| csata is. Akkor hallottam, mikor még kerek volt a magyar
162 5| füzesbe jártak át szedrezni. S mikor a fiatal magyar szabadságnak
163 5| áldott nyári délután volt, mikor a két falu megindult egymás
164 5| könnyét a csókai bíróné, mikor az ura az oldalára kötözgette
165 5| meg a szanádi kutyák. S mikor az emberek már lekapták
166 5| nagyobb volt az ijedtség, mikor egy reggel azzal szaladtak
167 5| vele az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant
168 5| még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó
169 5| tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni
170 5| Jó félórányit ballagott, mikor egyszer csak nagy por keveredik
171 5| elõttük, aki elnevette magát, mikor a méhes öregembert meglátta
172 5| csak akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy
173 5| méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor a vendéget meglátta.~- Ejnye -
174 5| királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettek.~S Gergely
175 5| innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich tábornok a szolnoki
176 5| szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett,
177 5| ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt is megunták, hamarosan
178 5| poros, összetaposott csákót. Mikor pedig azt nagy erõsen kivették
179 5| száraz pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát
180 5| története. Hosszú téli estéken, mikor bömbölve szaggatta a szél
181 5| mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért.
182 5| Éppen ezen búslakodtam, mikor egyszerre csak elejbem ugrik
183 5| puffogtattuk valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket,
184 5| utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen
185 5| szeme világát az embereknek. Mikor a Tisza partjára értek,
186 5| incselkedtek vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat.
187 5| millióját!~Nekem is azt mondta, mikor meglátogattam, de nekem
188 5| Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta, micsoda cifra
189 5| hol ragyogott a tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas
190 5| is a kezében szorongatta, mikor egy reggel hiába keltegettük:
191 5| szabadságharcról beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára
|