Rész
1 1| volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! -
2 1| messzirõl vidám muzsikaszó és ének fogadta õket. Egy szomszéd
3 1| liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.~-
4 1| nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:~- Én az
5 1| bennünket egymástól.~Hunornak és Magyarnak a két királylány
6 1| éltek Szittyaországban Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak,
7 1| ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak új hazát,
8 1| Igazatok van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak
9 1| hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába.
10 1| Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl néztem, hogy
11 1| feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr,
12 1| nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag
13 1| összegyûjtötte a megmaradt hunokat, és azt mondta nekik:~- Messze,
14 1| Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~-
15 1| marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.~Azokat,
16 1| jó népem, itt székelj!~És lett e nép neve székely.
17 1| hírmondásukat Attila örökérõl, és végre azt mondták nekik:~-
18 1| elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni.
19 1| megszaporodtak Szittyaországban, és elég erősnek érezték magukat
20 1| megvolt a maga külön vezére, és egyik se avatkozott a másik
21 1| fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük.
22 1| vezér aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta,
23 1| Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez.
24 1| négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között
25 1| juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló
26 1| Így értek el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~
27 1| munkáját. Rendbe szedte seregét és népét, erről nevezték a
28 1| magát. Nagyot fohászkodott, és elkezdett szaladni, keresztül
29 1| lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
30 1| valamikor. Mégpedig vitéz és hatalmas nemzet: nyilazó
31 1| nyugodtan a szent király, és összekürtöltette fegyvereseit.~
32 1| bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden állva könyörgött
33 1| leszökkent paripájáról, és példát mutatva vitézeinek,
34 1| körös-körül kigyulladtak az erdõk, és vérvörös világot vetettek
35 1| rettenetes csatabárdját, és mosolyogva felelt:~- Azt
36 1| veszedelmet. Végighevert a fûben, és kedvtelve simogatta az egerecskét.
37 1| aztán paripájára szökött, és hadirendbe állította vitézeit. -
38 1| mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak az
39 1| elhajította rémületében, és futott, amerre látott. A
40 1| megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette õket a magyar
41 1| morva király az ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~-
42 1| Felingerült erre a morva király, és azt felelte:~- A fehér lovat
43 1| zálogot adott víz, föld és fû képében. El is vették
44 1| benne, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát.~
45 1| felnõni az istenadtának, és öröm nélkül. Nem állt vele
46 1| szíven szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le a
47 1| csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még nagyobb
48 2| HENDÓK MESTER ÉS BUSA DEÁK~Hendók mester
49 2| botot, elõvette a bicskáját, és becsusszant az asztal alá.~
50 2| kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött
51 2| is virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak
52 2| ember, ásó volt a kezében, és azzal tisztelgett katonásan.
53 2| a földbe Támadi Balázs, és vágta vele a hantot, mint
54 2| király elnevette magát, és még egy aranyat hajított
55 2| süveget kell hordoznod, és fütyülgetned benne napszámra.
56 2| császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe.
57 2| elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~-
58 2| heverték körül a tábortüzeket, és nem sok ügyet vetettek a
59 2| Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett.
60 2| borjúláb - nevetett Mátyás, és kezet adott a furcsa alkura.
61 2| Máté vitéz õsapja a nemes és nemzetes Körtési családnak.~ ~
62 2| szeméhez tartotta a tokot, és ijedten kapta el a fejét.~-
63 2| meg a csövet, királyom, és nézz föl a vár tornyára -
64 2| ember.~Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta magát:~- Olyan
65 2| mikor fölemelte karját, és odamutatott az országútra,
66 2| is. Odaállt a gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~-
67 2| apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot a
68 2| Visszahõköltek a fiúk, és megzavarodva néztek egymásra.
69 2| bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi címert: páncélos
70 2| parancsolta meg a király, és mindjárt belekészíttetett
71 2| körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot, hogy
72 2| Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott a táborba. De
73 2| szakította a cipóhajat, és utánaküldte a levesnek:~-
74 2| hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár.
75 2| a király föl nem ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~-
76 2| becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte a szemét:~-
77 2| megkaparászta a bicskával a követ, és belehajította a bográcsba.~-
78 3| törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én, mit
79 3| oltárról egy égõ gyertyát, és odatartotta a mákos tarisznyához,
80 3| leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat.
81 3| levágta magát a földre, és szórta szanaszét a sok szép
82 3| szépen végezte a maga dolgát, és nem avatkozott a máséba.~
83 3| fáról egy ágat vándorbotnak, és nekiindult a világnak. Kebelén
84 3| őket igaz szívű barátokká és egymás magasztalóivá. Mert
85 3| eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék vagy
86 3| szamárszemöldöke-fű levelével, és én addig nem okosodhatnék
87 3| ahol a leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig
88 3| hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak,
89 3| nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már tapasztalatból,
90 3| A gazda frissebb volt, és mosolygott, mint tót a rozsra,
91 3| becsületes Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem,
92 3| ordította el magát a török és esze nélkül vitte ki a kontyát
93 3| a fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte
94 3| Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával beugrott
95 3| cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind
96 3| elfelejtené az évszámokat, és csak úgy találomra írna
97 3| rendbe hozta a kerítést, és azért kapott tõlük egy növendék
98 3| a négy lábán összekötve és a nyakába vetve hurcolna
99 3| bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember csakugyan
100 3| fohászkodta el magát Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött
101 3| megcsóválta azt a feje fölött, és úgy dobta vele fültövön
102 3| egyszerre magához tért, és elkezdett kurjongatni, hogy
103 3| jámbor képe nem lett volna, és olyan törökösen lelógó hosszú
104 3| közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~- No,
105 3| keresztbe tett karral a borbély. És elmondta, miképpen szólította
106 3| disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki olyan
107 3| égnek emelte a szemeit, és azt felelte:~- Egy az Isten,
108 3| felelte:~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája.~-
109 3| enyhült barátságosra a basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai
110 3| a dolog?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
111 3| bürgével?~- Egy az Isten, és Mohamed az õ prófétája! -
112 3| hóhér.~- Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a
113 3| molláh, fogd az írónádat, és írd föl ennek a kutyazsírral
114 3| hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára.
115 3| tanácsnokok is elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az
116 3| komolyan hitelt adott neki, és különös pártfogásba vette
117 3| kinyitotta a benyíló ajtaját, és beeresztette az agarat.
118 3| uram - mondta az apród, és beeresztette az agarat.~
119 3| annál veszettebben vonított és ugrált, s nem is csöndesedett
120 3| apródnak segített nyulászni, és soha egy szóval nem panaszkodott
121 3| reszketõ kézzel, visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott
122 4| róla az aranyszájú monda, és szép békességben éldegélt
123 4| szorította a hegedûjét, és úgy hátat fordított a Lajtorján
124 4| engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig
125 4| hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva deli
126 4| róla, hogy a legjobb pajtás és a legjobb katona. A fejedelem
127 4| felelte egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~-
128 4| végigosont az alvó katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott
129 4| fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~-
130 4| föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi
131 4| bátran fölemelte a gyerek, és a szemébe nézett a fejedelemnek.~-
132 4| leterítette a zsombékra, és fáradtan végighevert rajta.
133 4| beszélgetésre. Fölült a subáján, és elkezdett neszelni.~- Jól
134 4| ezzel lefogta a szemét, és elaludt örökre. A fejedelemnek
135 4| szemébe, leoldotta a kardját, és a kis halott mellé fektette.~-
136 4| táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~-
137 4| csatában a labancot, ahol érte. És messzirõl megérezte a szagát,
138 4| felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál fogva végigvezette
139 4| kiszabadította a labancot, és barátságosan megpaskolta
140 4| poharazgatott a labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket bohókás
141 4| A fejedelem előrelépett, és kegyesen megveregette a
142 4| Úgyis visszahúzta a szíve, és meg kellett fordulni minden
143 4| kürt, búgott a tárogató és csengett az ének a kuruc
144 4| mintha temetõben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos
145 4| vitte nekik a parancsot, és még elkeseredettebben sikoltoztatták
146 4| legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~
147 4| eloldozták a legnagyobbat, és rakásra rakták benne a tárogatókat.~-
148 4| Az emberek betódultak, és kieveztek a mély vízre.
149 4| fölvette az elsõ tárogatót, és belecsúsztatta a vízbe.~-
150 4| tárogatósok a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak.
151 4| odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem
152 5| állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek
153 5| az őseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki.
154 5| gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet a
155 5| még ezt az ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszönésével.~
156 5| másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát
157 5| aztán hátat fordított nekik, és igyekezett el a hálálkodások
158 5| hívnak - szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a
159 5| aztán összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt.~
160 5| Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~-
161 5| ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
162 5| elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát kapta az
163 5| kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott
164 5| tábornok pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát.
165 5| képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~- Az
166 5| haját.~- Milyen gyerek, és mekkora hõs!~Azzal levette
167 5| kezébõl, akkor befelé fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon
168 5| ledobta a válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk
169 5| boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- Az
170 5| szedett bennünket édesapám, és elmesélte, milyen világ
171 5| életû: Magyarország címere és a Kossuth Lajos neve.~Én
|