Rész
1 1| félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.~Késõbb
2 1| elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!~- Ez az Isten
3 1| egyik partról a másikra. (Mert a tótok lakták akkor a Duna-Tisza
4 1| gyorsabban menekülhessen, mert olyan veszedelem lesz itt,
5 1| de azért nem állt meg, mert a napnak egy keskeny karaja
6 1| rettegte minden szomszédja, mert a besenyõ szilaj volt, mint
7 1| nem bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz, mind maga
8 1| hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle pósz-pász
9 1| király elnyelte a sértést, mert csakugyan szüksége volt
10 1| Magukénak követelték a vadat, mert az õ földjükön esett el.
11 1| csak azért jutott eszébe, mert elfogyott az aprópénze.
12 1| egy-két szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen
13 1| újat meg nem lehet veretni, mert olyan rég nem látták a királyt,
14 1| határáig, ott is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy
15 1| kócsagtollas süvegét -, mert számolnivalóm van veletek.~-
16 1| oldalán. Elvették tõle, mert nem illeti kard a rabot.
17 1| a nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek tõle az
18 2| minden magyar embernek.~Mert ez a koporsó Hunyadi János
19 2| Az nem kellett senkinek, mert nem volt rajta semmi ékesség.
20 2| a reszketõ Privodára -, mert nem illet az ilyen gonosztevõt.
21 2| Akkor még más világ volt, mert még akkor nem volt ábécéskönyv.
22 2| volt pedig ábécéskönyv, mert még nem tudtak könyvet nyomtatni,
23 2| sehova se a gyönyörû betûk, mert ilyen szép társaságot úgyse
24 2| kérdezte a király.~- Hát azért, mert a gácsérnak is éppen így
25 2| többet ér, mint a tied. Mert azzal százszor sebesebben
26 2| deák lesütötte a fejét, mert nem bírta ki azt a parancsoló
27 2| találta ki a könyvnyomtatást. Mert ha õ nem festegetett volna,
28 2| jelentette az egyik vadász -, mert itt zöld bársony az abrosz.~-
29 2| ennél - mondta a másik -, mert ott zöld selyemsátor is
30 2| jajgatva kapta vissza a kezét, mert mind telemaradt a tenyere
31 2| királynak az ünneplõ csizmákat. Mert udvari fõvarga lett a palotai
32 2| kovácsmûhelyt. Könnyû volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek
33 2| útra - mondta Mátyás -, mert nem idõzhetek tovább. Sietõs
34 2| nem kellett nagy biztatás, mert még ki is kaparta a tálat.~-
35 2| mutatnánk neki.~- Jól nézze meg, mert ilyent vagy látott életében,
36 2| fölmenjen hozzá a solymári bíró, mert beszélni akar a fejével -
37 2| száját a legényke.~- Azért, mert ilyen szépen tudsz fütyülni.
38 2| fölmégy Budára a királyhoz, mert nagyon szeretne veled megösmerkedni.~-
39 2| hogy nem nagyon kocogott, mert egy öreg csókát látott tollászkodni
40 2| a királyhoz igyekszem, mert szeretne velem megösmerkedni.~-
41 2| király elé a madaras szobába.~Mert, hogy szavam ne felejtsem,
42 2| bosszúsan, félig nevetve, mert mulattatta is egy kicsit
43 2| botodat ki nem adod, uram, mert még valami kárt tehetnél
44 2| tarisznyából a madarat, mert nagyon fürge portéka ám
45 2| térdre rimánkodva a bojtár -, mert másképp el nem hiszik otthon,
46 2| tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyõ található,
47 2| Az pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne
48 2| Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani a
49 2| befelé.~- Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas!~
50 2| könnyû volt a mestersége, mert a két kis porontya is segített
51 2| egymásról.~No, az igaz is volt, mert a derékalj a puha pázsit
52 2| szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert a három legény nagyon barátságosan
53 2| egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme a vadászkürtön.~-
54 2| vadásztanyáig biztosan el, mert mire a legény harmadikat
55 2| de lassan jött vissza: mert csak úgy döcögtette a nevetés.~-
56 2| helyet ennek az embernek, mert csakugyan az igazság beszél
57 2| nevette el magát a deák is -, mert úgy összetörtem a fejemet
58 2| emberrel eredt beszédbe Mátyás, mert az volt köztük a legöregebb.
59 2| vagyok én még olyan öreg, mert még ma is harminckettõnek
60 2| az, te gyerek?~- Azért, mert az ünneplõ nadrágom van
61 2| rá, mint a két szememre, mert keservesen kereste a rávalót.
62 2| nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön
63 2| kövön ne maradjon benne, mert csúfot mert ûzni a király
64 2| maradjon benne, mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~
65 2| jó világ van Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen
66 2| tõle zúgolódva.~- Azért, mert több esze van, mint mindnyájatoknak
67 2| János erre a biztatásra sem mert föltekinteni, s a nagy tudományú
68 2| az mindent az égvilágon, mert minden benne volt a nagy
69 2| tovább a szót a király -, mert dél óta nyelem az éhkoppot.~
70 2| a bíróné, mint az orsó, mert majd megette a kíváncsiság,
71 2| Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz fövésû - biztatta
72 3| megveregette a vendége vállát.~- Mert ez így van minálunk, emberséges
73 3| ország, hogy még egere sincs, mert az se talál benne ennivalót
74 3| benne.~Ez is igaz volt, mert volt Hont megyében Tamás
75 3| korona ugyan ragyogó volt, mert Mátyás hagyta rája örökbe,
76 3| az udvari csizmadiával, mert nem találkozott garas a
77 3| viseltesse neki gondját, mert száz esztendõben egyszer
78 3| A király elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi gróf
79 3| oroszlánetetõnek. Már csak azért is, mert te olyan sovány vagy, hogy
80 3| gazdájának, amit más nem mert volna kimondani.~Akinek
81 3| tálból a török császárral, mert meglövöldöz a magjával.~-
82 3| nekik még rosszkedvében is. Mert valahányszor a szolnoki
83 3| igen kár volt emlegetni, mert csakugyan eljött. A város
84 3| Senki se törõdött vele, mert most már csakugyan a török
85 3| török éppen jókedvében volt, mert a debreceniekkel is jó vásárt
86 3| Szõreg fél lábon álljon, mert a basa õkegyelmessége szerencséltet
87 3| ijedtebben, mint a másik. Mert jaj akkor minden teremtett
88 3| csõsz a báránybõr süveget. - Mert akárki mit mond, mégiscsak
89 3| féltél, mikor borotváltál? Mert bizony mondom neked, megemlegetted
90 3| hozzá.~- No, azt adhatok, mert nekem semmibe se kerül -
91 3| lesz a fal, megjelentsd, mert én is ott akarok lenni az
92 3| töltötte rajta a bosszúját, mert az egészet fölégette.~Pál
93 3| nemigen volt haza a haza, mert a kormos falakon kívül semmi
94 3| visszarántotta a kezét, mert megdobbant a szíve:~„Pál,
95 3| pedig a török kadinoknak.~Mert az mindig úgy volt, hogy
96 3| és egymás magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek
97 3| legyintett a török -, mert errül én is tudok egy-két
98 3| tiltja tán a Szent Mahumed? Mert avval akarnék kellemesködni
99 3| mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek arra csúszik
100 3| nem kímélve a törökborsot, mert úgy kívánkozik a magyar
101 3| ügyeközzön ám kend haza, mert én be nem eresztöm ezt a
102 3| mazsolázta, se nem borsozta, mert ő csak a maga ízében szerette
103 3| mosolygott, mint tót a rozsra, mert a tanácsban megint elismerték
104 3| Fenjön kend hamar kést, mert mindjárt itt lössz a kutyafejû
105 3| barátját?~- Vár ám, jó embör, mert már nagyon éhös, még az
106 3| végén már majdnem beérte, mert a töröknek elfogyott a lélegzete.
107 3| mondja, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly és megállapodott
108 3| biztos a nációja felõl. (Mert a süvege a nagy huzakodásban
109 3| megkent eszû gyaurnak a nevét, mert erre még nekünk szükségünk
110 3| elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve,
111 3| csak óvatosan, ujjheggyel, mert mit lehet tudni, hátha igazat
112 3| jobbnak láttak elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz, az agárnak
113 3| hangosan szólni senki se mert. Egy szegény székely favágó
114 3| szedhetjük ám a lábunkat, mert nem macskaugrás ide a bodolai
115 3| Én bizony meg nem mondom, mert akkoriban nem jártam arrafelé.
116 3| mondták azt a magyarok, mert így szebben esik a szó.~
117 3| süveg elõtt eszük nélkül. Mert kegyetlen jó ember volt
118 3| szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap látni,
119 3| mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a nagyságos
120 3| patakot pedig Aranyosnak, mert vizében annyi volt az aranypor,
121 4| fönnmaradt a szegedi cigánysoron.~Mert szegedi cigány volt Csikaló,
122 4| furcsa felhõ volt az nagyon, mert a suhogását is hallotta.
123 4| labancok. Könnyû volt nekik, mert túl a Tiszáról egyre lopódzott
124 4| talált is a kard valamit, mert piros lett a hegye! Na,
125 4| Rákóczi kívánta. Morcos - mert ezt a nevet adta Haragos
126 4| is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott elé. Meg
127 4| Furfangos Kengyela pedig - mert attól fogva csak így nevezték -
128 4| ideje hozzá kegyelmednek, mert innen ugyan szárny nélkül
129 4| kimehetett. Még örültek is neki, mert mindig tudott okos tanáccsal
130 4| már maguk is megbánták, mert máskülönben igen jó pajtások
131 4| én akkor erre fölülhetek, mert az enyém - pattant nyeregbe
132 4| szaladj innen, vén Czötkény, mert nem akarom megérni, hogy
133 4| nyomban visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók csúfondárosan
134 4| Gergelykének szólalt meg a szíve, mert odasúgott neki:~- Szojit-e
135 4| azt már senki se tudja. Mert a majtényi patak abban a
136 5| is csak azért maradt meg, mert hivatalos személy volt:
137 5| tegyetek bele a jó szók mellé, mert másképp valami csúnyaságot
138 5| fejét Miller Sebestyén -, mert ez nem hallatszik föl Bécsbe.
139 5| egész történetben, ugye?) Mert ész kell oda, nem is kicsi,
140 5| magát, mint a többi, hanem mert a hivatalos emberek közül
141 5| nyelve. (Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet
142 5| szorított rajta egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, istenuccse,
143 5| Föltétlen hiteles tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet, mint
144 5| a süvegét, fiatalember, mert száz csikó fickándozik a
145 5| Összenéztek a falubeliek, mert tetszett nekik a beszéd,
146 5| álmuk azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is
147 5| se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta. Nagyothallott
148 5| nagy hamar meglassúdott, mert nagyon zsibongtak a kas
149 5| lett volna tõle okosabb, mert egy szót se értett madárnyelven.
150 5| harcoltál, most harcolj ellene!~Mert olyan tûz a szabadság tüze,
151 5| csak egy szempillantásig, mert akkor rendet vágott köztük
152 5| zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~- Várjatok
153 5| nagyon sokáig az utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk
154 5| mint a többi gyereknek - mert mindig volt árpacukor a
155 5| reggel hiába keltegettük: mert úgy elaludt, hogy fel se
|