Rész

  1     2|           képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor
  2     2|            BUSA DEÁK~Hendók mester a Mátyás király legkedvesebb íródeákja
  3     2|             nagyon tudós férfi volt, Mátyás király nagyon szerette a
  4     2|           volt?~Busa deáknak az apja Mátyás király katonája volt. Szabács
  5     2|             is lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése, ahogy Hendók
  6     2|         Mihók nem egyéb volt, mint a Mátyás király udvari bolondja,
  7     2|            akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~-
  8     2|          faragott volna fából betût.~Mátyás király nem szólt semmit,
  9     2|         PALOTAI VARGA~Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben
 10     2|    eresztették maguk közé az embert.~Mátyás úgy rajta felejtette a szemét
 11     2|              a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal
 12     2|           megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás vadász vagyok - mondta a
 13     2|     országban tenálad nagyobb úr is, Mátyás vadász!~- Ugyan úgy-e? Ki
 14     2|      báránybõr sapkáját.~- Igazságos Mátyás király!~Az udvari emberek
 15     2|          azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király a palotai varga házát
 16     2|       századikban Tamás varga szabta Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat.
 17     2|              megvan még egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben
 18     2|                   A SZALONTAI KOVÁCS~Mátyás király egyszer, mikor szokása
 19     2|    Szerencsés jó estét! - köszönt be Mátyás a kovácsmûhelybe.~- Mi járatban
 20     2|              jó embernek” - gondolta Mátyás, s nem kérette magát tovább,
 21     2|         tálba, hogy öröm volt nézni.~Mátyás is nekifohászkodott, hanem
 22     2|            vagy te tulajdonképpen?~- Mátyás varga vagyok, Mátyás király
 23     2|                 Mátyás varga vagyok, Mátyás király udvari vargája, kezem
 24     2|              a hiba! Nem az az ember Mátyás király, aki ok nélkül bántaná
 25     2|       szépség lehet az, ugye, lelkem Mátyás varga?~- Biz azon van mit
 26     2|             nénémasszony - szabódott Mátyás -, ne fossza ki énmiattam
 27     2|         mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt a vacsorának,
 28     2|            elviszem az útra - mondta Mátyás -, mert nem idõzhetek tovább.
 29     2|              bánja meg, ha fölkeresi Mátyás vargát a budai Várban.~Kezet
 30     2|     harmadnapra már úgy elfelejtette Mátyás vargát, mintha soha hírét
 31     2|             te magad, Márton kovács! Mátyás király hívat magához Buda
 32     2|              õfelsége színe elé, míg Mátyás vargával nem beszéltem.
 33     2|         fülébe súgott neki:~- Ott ül Mátyás varga a sarokban!~Csakugyan
 34     2|          sarokban!~Csakugyan ott ült Mátyás király nagy arany karszékben,
 35     2|             az ajtóból visszaintette Mátyás:~- Hej, de csak eszefelejti
 36     2|           Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~Jaj, dehogy
 37     2|             SOLYMÁRI CSÓKA~Igazságos Mátyás királyról tudni való, hogy
 38     2|        szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért.
 39     2|               rebbentette el magától Mátyás haragosan a madarakat. -
 40     2|              csakugyan megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos
 41     2|        megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt szaladni utána,
 42     2|            hallani! - fenyegette meg Mátyás az ujjával a bojtárt. -
 43     2|              király, aki benne járt, Mátyás király volt. („Az pedig
 44     2|      kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a tanácsra.~- Csak adnék,
 45     2|            kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé.~- Gyere, gyere,
 46     2|      mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.~Az
 47     2|            ember állított be egyszer Mátyás királyhoz. Két pöttöm kis
 48     2|               azt látom - mosolygott Mátyás -, hát aztán mit akarnál
 49     2|         mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~-
 50     2|              mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit, csak mosolygott,
 51     2|             budai erdõk azóta, mióta Mátyás király kergette bennük az
 52     2|              Megesett biz az egyszer Mátyás királyon is, hogy akárhogy
 53     2|           tudós mester - intett neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e
 54     2|      tûzpillangókat! - ugrott talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját,
 55     2|          minél közelebb ért hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak,
 56     2|        emberek - lépett oda hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek?~A
 57     2|         engemet is hogy fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette
 58     2|               te legény? - riadt föl Mátyás, s úgy szórta a szeme haragjában
 59     2|            ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz.~S már akkor csakugyan
 60     2|              ezüst volt, mint ennek.~Mátyás király azonban jó helyen
 61     2|           EMBER~Akkor történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát
 62     2|          hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak se.~- No, ennek
 63     2|             a szemébe nézek - mondta Mátyás kedvetelten, még összébb
 64     2|            megyek én oda - játszotta Mátyás az ijedtet -, még a fejemre
 65     2|             ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király. Láttam
 66     2|             fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~-
 67     2|          mondja: borjúláb - nevetett Mátyás, és kezet adott a furcsa
 68     2|              embert úgy elfelejtette Mátyás, mintha sose látta volna.~
 69     2|               Az ám, ni! - örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló
 70     2|              az inasaidat.~Igazságos Mátyás király, talán elõször életében,
 71     2|       deáklegény állított be egyszer Mátyás királyhoz a budai Várba.
 72     2|            Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.~- De még holnap ilyenkor
 73     2|            fordított hirtelen a szón Mátyás -, melyiktek tudná megmondani,
 74     2|      tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az utat, s még akkor is
 75     2|                      AZ ARANYCSINÁLÓ~Mátyás király idejében éjjel-nappal
 76     2|       bársonymentében.~Nem is volt a Mátyás udvara soha ügyes-bajos
 77     2|              Világra is szólt a híre Mátyás bõkezûségének, s külsõ országokból
 78     2|              volt világcsaló is, s a Mátyás éles szeme a szívébe látott
 79     2|              emberrel eredt beszédbe Mátyás, mert az volt köztük a legöregebb.
 80     2|         király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta a tokot,
 81     2|         csendesen a kis olasz ember.~Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta
 82     2|      messzelátóval mulatták magukat, Mátyás megint parancsot adott a
 83     2|              aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem
 84     2|          Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította vállára az
 85     2|       ragyogó arany közt mégiscsak a Mátyás király esze volt a legragyogóbb
 86     2|             A BÉCSI DIÁKOK~Világbíró Mátyás királyhoz egyszer három
 87     2|            vagytok? - mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság láttára.~-
 88     2|       járatban volnátok? - tudakozta Mátyás.~- Le akarjuk fõzni a pesti
 89     2|           zsákkal telik - mosolygott Mátyás csendesen, s odafordult
 90     2|       kivágtad a rezet - intett neki Mátyás kegyesen. - Olyan jutalmat
 91     2|         szolgám? - kérdezte nyájasan Mátyás.~- Még ennél is különbet -
 92     2|               csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. - Bizonyosan
 93     2|        valamikor olyan nagy úr, mint Mátyás király.~Úgy volt az, hogy
 94     2|            is.~Így esett aztán, hogy Mátyás király útra kerekedett,
 95     2|                         AZ ARANYALMA~Mátyás király egyszer éppen haditanácsot
 96     2|            egy kicsit - rendelkezett Mátyás.~- Lóhalálában jött, olyan
 97     2|               éppen azokon osztozott Mátyás vezéreivel.~- A török császárt
 98     2|          Derék lesz - hagyta helyben Mátyás. - Hát most nézzük a csemegét.~
 99     2|        Macskáknak az apródjait hívta Mátyás. És megtette azt a csúfot
100     2|        nézett végig rajtuk kedvtelve Mátyás. - Hadd látom, melyik közületek
101     2|         csupor hamar forr - nevetett Mátyás. - Azt választom, aki nemcsak
102     2|          almát a szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl
103     2|        jólesik, fiúk - biztatta õket Mátyás.~Szaladnak aztán botért,
104     2|            húzta össze a szemöldökét Mátyás. - Ész kell ide, hamar kész.~
105     2|            térden állva tartotta oda Mátyás elé.~- Parancsolj, uram
106     2|           vezérség - ütött a vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is
107     2|        Jajcában ostromolta a törököt Mátyás, mikor megint hírnök kereste
108     2|           kis vezért - üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi
109     2|            városa az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb
110     2|              sületlen - csóválta meg Mátyás a fejét, s egy hét múlva
111     2|            felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni
112     2| tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg
113     2|            hét múlva Gyöngyösön volt Mátyás egész háza népével, s az
114     2|             kövön ne maradjon benne!~Mátyás nagyot nézett, aztán olyant
115     2|         olyan szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még
116     2|         nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította
117     2|              ujjáig. Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett
118     2|             kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget.
119     2|           Lett erre nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta a homlokát,
120     2|              hívem - ütött a vállára Mátyás -, inkább a kést, villát
121     2|           hozzá, szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -,
122     2|        széliben vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast,
123     2|        szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~
124     2|         ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. - Elveszett a fakó, te
125     2|         lovam elveszett - magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele
126     2|                      KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig kergette a
127     2|             éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt õ máskor is harmatos
128     2|           tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét.~Bezzeg neki is
129     2|       királyét.~Bezzeg neki is örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált
130     2|           fogyott el vacsorára.~„No, Mátyás, te se jártál még ilyen
131     2|               s azt nyájasan letette Mátyás elé.~- No, szegény ember,
132     2|           lehetett volna nála sütni.~Mátyás pedig megkaparászta a bicskával
133     2|             kõlevesnek.~Ki se mondja Mátyás a szíve kívánságát, már
134     2|              tojás. Gyúrt is belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot,
135     2|         jelentette ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~-
136     2|       tányérját - abból kanalazta le Mátyás király fakanállal a kõlevest.~-
137     2|             tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón,
138     3|         Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten
139     3|          királyról, aki a dicsõséges Mátyás után gazdája lett a magyar
140     3|             ugyan ragyogó volt, mert Mátyás hagyta rája örökbe, hanem
141     5|        gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás meg találta egy kicsit szorítani
142     5|                szorított rajta egyet Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz,
143     5|             város lúdja - hajlongott Mátyás.~- De hát ez nem lúd, csak
144     5|         kacsintott vissza a nagyeszû Mátyás. - Az is aranynak indult