1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
1 4| Beszkidek bércei közül az 1702. esztendõ tavaszán.~A szabadság
2 2| betût. Megvolt ott az egész ábécé, csakhogy Busa deák egynek
3 2| tudok visszafelé mondani az ábécét, tudok mondani, hány foga
4 3| Apafi Mihály a nagy szárnyas ablak bíborfüggönye mögül. A fejedelemasszony
5 4| megvénhedt oroszlán. Az ablakát is csak azért nyitotta ki,
6 2| szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia,
7 2| árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~- Jaj, a király! - serdült
8 3| is.~Aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok
9 2| a csontja, aki tudományt abrakol.~Szó, ami szó, nagyon cingár
10 5| legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni
11 3| kezével a szõregi csõsz ábrázatához, hogy annak egyszerre tele
12 1| látták a királyt, hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~No, erre
13 3| percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna
14 3| tudom, mindjárt kiláttam az ábrázatodból, hogy valami olyasféle az
15 3| ha megkarcolod a patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad
16 2| mert itt zöld bársony az abrosz.~- Jobb helyet tudok én
17 2| ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a szögrõl
18 5| nagy dínomdánomról, ahol acélgombócokkal, karddal muzsikálnak.~Azaz
19 2| kell énnekem a te rangos acélpatkód, hanem kellesz te magad,
20 2| Szolgálhatok valami rangos acélpatkóval?~- Nem kell énnekem a te
21 2| egyéb egy hosszú, kétélû acélpengénél, amely a szobor lábához
22 2| lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult
23 4| a kuruc. - Hát kegyelmed ád-e nekem százegy aranyat?~-
24 3| akinek õ mindjárt ki akarja adatni a nyargalót.~- No, azon
25 1| bántás nélkül. Még lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen,
26 2| festett nagy buzgalommal. S addig-addig nézte a mester nyolclábú
27 2| hírét se hallotta volna. Nem adhat hitelt az ember minden jöttment
28 1| Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem annyi földet, amennyit
29 2| lehet szerezni: füttyön adják, mint a solymári bíróságot.~ ~
30 3| küldte Muhar basát, hogy adjam át neki az országot.~Mujkó
31 5| kérdezte a Mitetszik boltos.~- Adjanak ezért a sok pénzért egy
32 5| ami a tiétek. A csákómat adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját,
33 5| hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át Mária Terézia õfölséginek!~
34 2| az a kis ember, hogy nem adna õ még magának Mátyás királynak
35 2| kis ház.~- Hát már hogyne adnám jó szóért, atyámfia? Csak
36 2| csak az adót küldjük: eredj adó, Budavárba, eredj!~No de
37 3| nagyon meg volt elégedve az adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve,
38 3| sanyargatna bennünket a nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám
39 2| adok neked?~- Tudományt ádom.~- Mi a tudományod?~- Tudok
40 3| három tarisznya aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata,
41 2| hogy ilyen bölcs parancsot adtál nekem!~Szép holdvilágon
42 3| bölcs híveim, mi tanácsot adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak,
43 5| ne ugorjon valahogy. Esze ágában se volt az a szegény fiúnak.
44 5| félóra múlva nyúl lett az agárból. Olasz katonának híre se
45 1| a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba
46 3| Azzal levágott a fáról egy ágat vándorbotnak, és nekiindult
47 3| Elvásik bele a foga - aggodalmaskodott a kisbíró. - Hanem tudok
48 5| magisztrátus egy kicsit aggódva eresztette el a követet
49 1| halála)~ ~Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról
50 1| CSODASZARVASRÓL~Száll a madár ágrul ágra,~Száll az ének szájrul
51 3| nagy vágyakozásba. Halálos ágyán az volt az utolsó szava:~-
52 3| pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs, a magyarok
53 3| palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába, csak nincs
54 2| vacsorának, akkorra már ágyat is vetett neki a jó asszony
55 4| Bercsényi.~- Éppen tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a kuruc.~A
56 3| azért föl kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról a hideg
57 3| hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat,
58 5| utcában az öreg Titulász. Ágynak esett szegény feje, s vánkosa
59 5| odalent a magyar ezred. Majd agyon is szorongatták az ifjú
60 1| teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg,
61 1| legyintett a követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik
62 1| felelte:~- A fehér lovat agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem,
63 4| arca is, mikor tették az ágyra, s csak annyi erõ volt még
64 5| Fene teremti, hiszen ez ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai
65 5| csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez. Legalább látni szerette
66 2| puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte, annyi aranyat adott,
67 3| meghalok! - lihegte kiszáradt ajakkal a beteg.~A gyerek pedig
68 5| a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik
69 1| megörült a morva király az ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~-
70 1| királynak küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült,
71 2| felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.~- Derék
72 4| Harminc labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek
73 5| de ki vigye el? Senki se ajánlkozott követnek a felség színe
74 5| úgyis életüket és vérüket ajánlották neki. Hiszen nem név az,
75 3| énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan megütögették
76 2| falu közepére, ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért
77 3| odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval várták, hogy
78 3| mikor hazatért, nem várta az ajtóban ölelõ anyai kar. Beteg szíve
79 2| elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból visszaintette Mátyás:~-
80 1| aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek
81 2| ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott
82 1| szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló vitézek egy
83 2| addig, míg a királyi vár ajtónállója keresztbe nem fektette elõtte
84 3| jelentette kevélyen a csõsz az ajtónállónak, aki alig tudott hová lenni
85 3| karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok betódultak
86 5| mégse ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a
87 5| akinek sírja fölött az akácfákon még most is fütyörésznek
88 1| ellenségtõl. Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.~
89 3| hogy teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott
90 3| vízre repül.~- Legyen a te akaratod szerint - hajtogatta a török
91 4| német az apám haláláért! - akaratoskodott a fiú.~Rákóczi intett az
92 2| király. - A lovat add elõ akárhonnan, vagy utánamehetsz magad
93 3| én most leugrom innen, akárhová esem, keressetek meg, s
94 1| magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt
95 3| ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt iskolába.~- Megismerni
96 3| neve. Karcsú dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyellhette
97 3| laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen elmondja a Tiborc
98 4| katonám, különb hõs voltál akármelyikünknél.~Olyan pompával temették
99 5| hamarosan hátat fordítottak, akármennyire nehezükre esett is.~Csata
100 5| miköztünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk is vele.~-
101 2| Meg is enném én, atyámfia, akármi jót - fûzte tovább a szót
102 2| mibõl csinálod az aranyat?~- Akármibõl, uram. Amit én a forralóüstömbe
103 2| ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál
104 2| Mátyás -, hát aztán mit akarnál tõlem, cseh Vendel?~- Kenyeret
105 3| nagy piacra, mintha sose akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül,
106 2| macska. Majd megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás vadász vagyok -
107 2| cseh Vendel?~- Kenyeret akárom - tette össze kezét a cseh.~-
108 4| lassan ment az ostrom, nem akartak engedni az erõs kõfalak,
109 2| szelídebbre fogta a szót:~- Ti sem akartatok nekem rosszat, én se akarok
110 4| ottan, szép öcsém?~- Be akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! -
111 4| intett az egyik hajdúnak.~- Akaszd le onnan a szögrõl azt a
112 2| megkívánta a kötelességtudást. Akiben megtalálta, azt megbecsülte,
113 4| bajusza alatt. - Legalább akiket én fektettem le, azok nyilván
114 2| vadásztársát magával vitte, akikkel együtt kergette a Mátrában
115 4| a labanc, halálra küldi, akinél tárogatót talál.~Lõrinc
116 3| megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába
117 3| milyen az az asszonyi állat, akirül a Markalf próféta azt mondja,
118 3| Nagy tudomány volt pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb
119 2| közepe: akkor meg éppen csak akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ
120 5| alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy
121 2| közepén van egy kis falu. De akkorka falu csak, hogyha a piaca
122 2| palástját mindenféle tarkabarka ákombákomokkal. Úgy beletemetkezett a jámbor
123 2| középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki
124 4| Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a békességlevelet a császár
125 4| õket, aztán tüzet tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha
126 2| kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok
127 5| csengett, mint az ezüst:~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, uram. Azért
128 5| is sok diplomatakarrier alapult.)~Hát addig nem is volt
129 1| voltak, szinte hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat
130 3| török császárig. Inkább lett alattvalója annak, mint szövetségese
131 1| hosszú nyakú, hosszú lábú, alázatos legény. Ott fogták el őket
132 5| mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a szót.~- Kedves öcsémuram -
133 3| a szívére szolgált ez az alázatosság. Nemigen szoktatta hozzá
134 1| derül,~meddig égbõl jön az áldás,~addig, jó népem, itt székelj!~
135 1| hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment a két
136 2| csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a lába nyomát
137 1| csak annyit mondott neki:~- Áldjon meg az Isten! Segítsen meg
138 2| városát. Csaptak is nagy áldomást. Tartott vagy félesztendeig.
139 2| látott a szegény ember.~Áldotta is jótevõjét a nép, mint
140 3| Azután pedig elbánt a két áldozati állattal, kisütötte őket
141 1| legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt, akkorra visszafelé
142 4| s onnan hordta tele az Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~
143 1| hegyek közül kiszalad az Alföldre. Áldott búzatermõ föld az,
144 3| eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében
145 5| a vezér igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára
146 5| nagyapám nagyon szomorú alkalommal látta elõször a kevély Kerekit.
147 5| mire a nap tüzet rakott az alkonyati felhõkben, akkorra a szegedi
148 1| Nyomában a magyar tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak,
149 2| valami kárt tehetnél bennem - alkudott a solymári bíró, s nagy
150 2| és kezet adott a furcsa alkura. Kapott is vadkörtét, de
151 3| s csak akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda
152 3| egyszerre arcra borulva imádta Allahot.~Csõdület támadt, a bimbasik
153 3| oktalansága volt az eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék
154 3| viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább nagyon is gondját
155 3| tiltja nekünk azt a förtelmes állatot, amelyet ti is csak úgy
156 3| Legyen gondod erre a szegény állatra.~Czinege Pál ugyancsak szót
157 5| Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk,
158 3| volna, ha a borbély meg nem állítja baráti szóval:~- Nini, gyaur
159 5| generálisnak, s hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni
160 4| keresni. Tudták, hogy Kengyela állja a szavát, s olyan lóért
161 5| ha a szeleiek útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal,
162 3| az egész Szõreg fél lábon álljon, mert a basa õkegyelmessége
163 5| Most már egymás háta mögé álljunk, jó távolast egymástól.
164 5| nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút az olaszok - mondogatták
165 4| erszényüket.~- No, Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc kezit-lábát
166 2| közepe?~- Éppen itt, ahol állok - felelt meg János -, ha
167 1| szaladni.~- Amit mondtam, állom. Kezdheted, Pereszka!~A
168 2| terembõl. De Privoda ijedten állotta útját.~- Ohó, vitéz uram,
169 5| útjukat nem állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A
170 2| oldalamon ragyogott, s ezzel álltam be katonának Mátyás királyhoz.~
171 4| illet. Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra kapták
172 2| hogy teremhet még ez az almafa énnekem magamnak is?~A király
173 2| király fájának egy öreg almafát neveznek a mi falunk határában.
174 2| semmit, egy sem ért el az almáig.~- Lehetetlen, amit kívánsz,
175 2| mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
176 3| láttam olyan finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót,
177 2| kis igazság! Hát aztán mit álmodtatok?~- Én csak annyit - nevetett
178 5| kiáltottam oda Palkónak:~- Szép álmokat, Kuckó király! Jobb is,
179 5| szemét, s még összébb bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika
180 1| hét törzs hét vezére közül Álmost választották meg a magyarok
181 2| ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok meg
182 5| a szanádiaknak sem volt álmuk azon az éjszakán. Mert az
183 4| valahol az erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok,
184 4| vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt is. Hát itt a fejem,
185 4| akarta megijeszteni az elsõ álomba merült fejedelmet, aki meg
186 4| nyugodtan adhatta magát mély álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem
187 3| nincs szebb ország annál az álomországnál, ott nem bántják az embert
188 1| szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették
189 1| fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin egy nagy
190 1| napja türelmetlenkedett Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem
191 3| avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban fészkelték meg magukat a
192 4| hangja.~- Tízezer rác vitéz alszik ma Bécsben. Holnap délután
193 3| jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh
194 2| hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~Tudós Nekemiás
195 5| szemét, úgy tett, mintha aludna. Alig bírták fölrázni a
196 5| idegenben is magyar földön alussza örök álmát.~ ~
197 3| Egyik a felvégen, a másik az alvégen. Csendes, szelíd nyári éjszakákon
198 3| Elpusztította azt az ellenség az alvégivel együtt. Nem sokat törõdött
199 4| kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen kurucnak mind elsõ
200 5| hazaértek, annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben
201 5| nevezetes kiskun urat, de az ámbitusos háza udvarára még be-bekukucskáltam
202 1| törvényt is adott nekik, amellyel megtarthatja az új hazát
203 1| hogy az országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld
204 1| nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal látták
205 4| a dicsõséges lobogókat, amelyeken selyemmel van kivarrva a
206 2| odanyújtotta azt a békateknõt, amelyikben a kék festék állt. Nem volt
207 1| besenyõtáborban nem volt egy nyíl, amelyikkel lõni lehetett volna. Egytõl
208 2| Nincs az a piros festék, amelyiknél Hendók mestert pirosabbra
209 3| hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt volna.~Recsep
210 2| öntötte, annyi aranyat adott, amennyi az ágyú szájába belefért.
211 1| Adj nekem annyi földet, amennyit naplementig be bírok szaladni.~-
212 3| szomszédot is eszi az irigység amiatt, amit azzal vágnak. Pali
213 3| az országnak olyan dolga, amibe a fejedelemasszony bele
214 2| melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné,
215 2| határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az
216 3| másképp fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé tette. Ötven
217 2| Értett olyan nyelveken, amiken semmi élõ ember nem beszél.
218 1| olyan veszedelem lesz itt, amilyet még nem értek a tótok.~El
219 5| vidd el ezt a nagy kincset, amin már egy garas ára árpacukrot
220 5| egyszerűen csak Ferde nád. Aminthogy nádnak is elég nád volt
221 3| egyszer-kétszer a várárok vízében, amitõl egyszerre magához tért,
222 4| fejedelem tárogatósait.~- Nem ámítottalak el benneteket, fiúk, csak
223 2| egy szép kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni,
224 1| vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek
225 5| forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû szögény
226 3| egy sütnivaló tök Szent András-nap után.~- Kecskében is az
227 2| meg sem fordulhat nálunk anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk
228 2| jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát. Harangzúgás fogadta, amerre
229 2| gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe. Valami ilyen huncutság
230 3| nevezetû Móra Balázs, aki anno ekkor meg ekkor fõbírája
231 3| basa szakálla, hogy ahány, annyifelé minden szála.~De már erre
232 4| most el az a német, aki annyiszor megszaladt elõlük?~Bizony
233 3| viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal - hogy számoljon
234 3| fekete szemével.~- Ne félj, anyácskám, emberszámot teszek én már!~
235 3| virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem temessetek apácska
236 3| szívvirág. Semmi más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De
237 3| nem várta az ajtóban ölelõ anyai kar. Beteg szíve fektette
238 1| De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának
239 4| apa nélkül maradt a hat anyátlan kis árva. Ugyan megvannak-e
240 3| kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának orvosságot? Az utolsó kunyhóban
241 3| megtántorodott, de mikor az anyjára gondolt, mindig megerõsödött
242 2| még egyszer ezt a kását, anyjuk!~Ahogy az asszony kiperdült
243 3| anyácskát, s engem temessetek apácska mellé!~Azzal Istennek ajánlotta
244 3| Meg vagy-e velem elégedve, apácskám?~S mintha apja szava felelt
245 3| meghal - hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik vele az égi
246 5| abrakolni. De ahogy a tarisznya apadni kezdett, a kisbírónak is
247 4| szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy így szélnek eresztett
248 2| törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor több volt ezen
249 2| homályosodott el, ha az apját emlegették.~Hendók mester
250 5| se mézzel, csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj
251 4| esztendõ óta. Lám, lám: az aprajának már a nevét se tudja...~
252 2| fejüket az apródok.~- Az én apródaimnak nem szabad ilyent mondani -
253 2| lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás. És megtette
254 2| szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl szaladtak
255 2| lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor deák akkor
256 2| apród. - Odalent van az apródszobában.~- Hát aztán mivel mulatja
257 1| eszébe, mert elfogyott az aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját,
258 2| közületek a legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott
259 2| dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~Azért mégis
260 5| kincset, amin már egy garas ára árpacukrot se adnak!~A szél
261 3| még a pokróca is, csupa arany-ezüst a szerecsen szolgák gúnyája.~„
262 2| ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat - rázta meg a fejét Tamás
263 5| hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is
264 4| generális, csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra
265 5| szépasszony.~- Akár a fölséged aranyának - kacsintott vissza a nagyeszû
266 5| hányt-vetett közember, hanem igazi aranycsillagos generális. Édesapám szûcsmester
267 5| szûcsmester volt, õ szabta az aranycsillagot piros irhából.~Aki csak
268 2| kereste abban az idõben az aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje
269 4| tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott már az égen,
270 2| Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros lovon egy aranydolmányos
271 2| aranycsótáros lovon egy aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantott
272 2| garabonciások.~Vadonatúj aranyforint volt. Szent László képe
273 1| jött. Azt mondták neki, ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg
274 5| királyasszony gömbölyû képe, mint az aranyforinton.~No, azért mégiscsak elképedtek
275 2| megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos botját, hogy a nyaka közé
276 5| gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel. Kinek mi drágasága volt,
277 2| Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden becsületes ember
278 2| mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon, hogy tán meg
279 3| virít egy-két szívvirág, aranykelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl
280 3| ismerték azt már Erdély aranykorában is - de most a Cicke mind
281 2| mosolyogva a falról egy aranyláncot.~- Nem az kell nekem, uram -
282 3| Átok-szikla tetején terem az aranylevelû szívvirág. Semmi más a te
283 1| kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak.~-
284 4| labanc. - Az imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~-
285 3| rajta fakadt patakot pedig Aranyosnak, mert vizében annyi volt
286 2| faragott, nagy, furcsa betûk aranyozását is. Nem maradt ott egyéb
287 2| törvényt az íródeákjával, aranypapírra, ezüstbetûkkel, de már a
288 2| mind kihullott belõle az aranypatkó.~- Nono, öcsém, bizonyosan
289 4| Jön-e már Rákóczi fejedelem aranypatkós szögparipáján? Csak jönne
290 3| mert vizében annyi volt az aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott
291 4| Csikaló, azt beszéli róla az aranyszájú monda, és szép békességben
292 2| nyomogatta oda velük egy aranyszélû kutyabõrre.~BUSA DEÁK~UDVARI
293 3| világítottak a szívvirág aranyszirmai.~A fiú föltekintett az égre,
294 2| sátrat a nagy templom elõtt, aranytálcán hordták föl a sok hízott
295 2| hosszú volt az orra, hogy két araszttal elõtte járt a gazdájának.~-
296 4| Magyarország adja meg ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság,
297 5| most el akarok beszélni. Aratás idején, szép holdvilágos
298 5| fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem embert kaszálni.~
299 3| nyaranta, mikor a mákot aratta az árokparton. Lótott-futott
300 5| nagy kék szemét. Sohase arattunk ennél könnyebb diadalt.
301 3| igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire a tekintélye
302 5| mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak,
303 3| Csökmedzsit, hogy egyszerre arcra borulva imádta Allahot.~
304 1| besenyõ atyafiak. Véres arcú hírnök lihegve jelentette
305 5| lángolt a szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az
306 2| egyik Homérosz, a másik Arisztotelész.~Kérdezem tõle, hová való,
307 4| leeresztettük - mosolygott Arkai a bozontos bajusza alatt,
308 3| mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal volnék is, csak a tetőled
309 1| utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre
310 4| nézzétek meg azt a homokos árkot, mely hosszú fehér szalag
311 2| dél idején terebélyes fák árnyában jóízûen megették a cigánypecsenyét.~-
312 1| viaszsárga orcával, mint az árnyék, bolyongott az elhagyatott
313 2| percben egy nagy orrnak az árnyéka nem vetõdik a fehér ablakfüggönyre.~-
314 1| is érezték, hogy a halál árnyékában vannak. El is szánták már
315 5| visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt
316 5| Haynau? - húzódott félre az árokba Gergely apó a rajjal.~Hát
317 5| vetett a képe. Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~-
318 5| haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen visszahökkent
319 5| mikor átszaladtam hozzá árpacukorért. Hanem azért akármilyen
320 1| aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak,
321 3| mert akkoriban nem jártam arrafelé. Annyit azonban mondhatok,
322 3| mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab mesternek
323 3| fejedelemasszony bele nem ártotta volna magát. Õ kezelte az
324 2| mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota
325 4| Jaj, lelkeim, nem ott árulják a nádmézet, ha azt akartok
326 4| Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta lángba borult
327 4| csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~
328 2| embert neveltet hû katonája árvájából.~A király állta is a fogadást,
329 3| Tiborc fiam, gyönge kis árvám, mi lesz veletek, ha én
330 1| a szép országot, mint az árvíz, s csak Hunyadi seregei
331 3| majd kiküldöm a süvegemet - ásított Bali bég.~- Életem-halálom
332 3| magyar király bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga után,
333 2| odaállt elejbe egy kis ember, ásó volt a kezében, és azzal
334 1| leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.~
335 3| török. - Hát a ti habókos asszonyaitok miért jönnek énhozzám, mikor
336 3| és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell
337 5| volt, az beállt honvédnak. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken
338 2| Sose menjen, fölséges asszonyom - szabódott a kovács -,
339 1| mindössze néhány ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély
340 5| ferde.) Olyan nagyszívű asszonyszemély volt ez a Mária Terézia,
341 3| hát való az ilyen munka asszonyszemélynek? Attól az áldott fejedelemtõl
342 2| mártogatott egy tálba a király asztalánál. De biz õ ezt nem akarta
343 2| húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád
344 2| püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az
345 2| létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~- Megint igazad van, hívem -
346 5| tétettem, úgy tartom itt az asztalomon. S ahogy most elnézem a
347 2| kívánságát, már akkor ott volt az asztalon a szép fehér liszt, a pompás,
348 2| embernek egy terítéket a ti asztalotokra.~- Ohó, fölséges király -
349 3| nem bír kelni az ember az asztaltól, míg csak mákos rétest lát
350 1| pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik
351 4| megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék,
352 4| akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló állt, mint a cövek,
353 2| kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán, borzas hajában
354 3| pecsenyét.~- Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek tökéletlen gyümölcse?~-
355 1| az istenadta a mezõn, s átkozta az olasz földet, hogy különb
356 1| olyan sekély vizet, amit átlábolhatnának a lovak.~Árpád vezér kedvetlenül
357 1| alkalmas gázlót a Tiszán, ahol átmehetnénk a másik partra a népemmel?
358 1| szarvast kergettek, amely átmenekült a Hervoja tölgyeseibe. A
359 3| az éjszakára való subát, átmenni a másik szobába, kiszedni
360 4| sózod a kenyered,~nehéz átok lakik veled,~lakik veled...~
361 3| arca, s meg se állt, míg az Átok-sziklához nem ért. Borzalom volt arra
362 3| meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát azóta Fiúk sziklájának hívják,
363 3| inasát sem. Hanem amikor átpillantott a Tahir bég malmára, akkor
364 5| zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá árpacukorért. Hanem
365 4| elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s
366 5| húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta a futárnak. Mivel azonban
367 1| egészen addig a földig, amely Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig
368 1| szerzett a Duna-Tisza mentén, Attilának hívták.~ ~
369 1| töméntelen sokaságot, lovastul átúszni pedig nem lehetett az örvények
370 1| gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk
371 1| Uram, hatalmas fejedelem, átvezetlek én minden népestül, úgy,
372 1| Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot,
373 3| falukban a magyarok a turbános atyafiakkal. Amilyen embertelen volt
374 2| Nem lehet biz az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan
375 3| miképpen lett a mészároscéh atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a
376 5| krajcárnál egyéb.~- Jaj, atyámfiai, ilyen a természete a királyok
377 3| szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a
378 2| Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!” -
379 3| én is ott akarok lenni az avatásán.~Tele voltak a váradi vár
380 3| fölrakhatod a falat. Csak aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~
381 3| magjával.~- Hé, bolond, ne avatkozzál te az ország dolgába! -
382 3| Ott laktak az atyafiai, azoknál húzta ki a telet.~Ahogy
383 2| ellenség az országot, éppen azokon osztozott Mátyás vezéreivel.~-
384 2| mégiscsak tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektõl? -
385 4| Csikaló. - Úgy érzsem, engem azs isten is katonának teremtett.~-
386 2| mennyire van az ég a földtõl?~- Aztat csak nem tudok - horgasztotta
387 2| háromlábú, az i a kis egyenes, a b a nagy hasú, az f a félnyakú,
388 2| azóta otthon a malackörmös bableves.~Az urak talpra ugráltak,
389 2| el ne kapjon a réztollú bagó?~- Itt van Gyevi egy miatyánkra -
390 2| gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek, mint a királynak Buda vára,
391 2| magamnak. Éppen ennek a bagolyfészeknek a helyére.~- Hohó, vadász
392 4| lobogókat. Selyemvásznuk olyan bágyadtan lebegett, mint a sasmadár
393 4| szerencsétlen is. Sok nagy bajában megsegítette a magyar, most
394 4| rácok fészkeltek benne, nagy bajára az alföldi városoknak. A
395 1| népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen kívánságát
396 2| nyeríti magát a lova.~- Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból
397 3| ember, fiam, nem tehetek a bajodról - intette el maga elõl a
398 3| Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege Pál, kiveszlek
399 4| torkaszakadtából, ahogy a bajtársai közé ért.~De hiszen azok
400 5| árokparton. Hátra is fordult a bajtársaihoz, mondott is nekik valamit,
401 5| vezért ölelésükkel a régi bajtársak.~- Hozott Isten, Béni pajtás,
402 3| ember kevélyen megsodorta a bajuszát.~- Azt üzente a nagyságos
403 5| mosolygott szép csendesen a szõke bajuszkája alatt, míg egyszer csak
404 3| nagyon szorít odafönt a bakancs!~- Szorít ám, bolond - integetett
405 2| Egyszer, ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari
406 3| gazdád, hogy hogy áll a bál?~- Semmit se szólt, kegyelmes
407 3| írok én még regényt is Móra Balázsról, akit hajlandó vagyok õsömnek
408 2| vállára, s karon kapta Magyar Balázst, a fõvezért.~- Gyere, Balázs,
409 2| moraj futott végig. Sok balgatag ember kereste abban az idõben
410 2| gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~-
411 2| oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam,
412 1| most már olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami öregember.~
413 5| Egyszer, ahogy fáradtan ballagtunk hazafelé a nagy csata után,
414 5| észrevette, hogy a falu népének bánatában is mosolyog a szája sarka.
415 4| a magyar népnek. Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét
416 4| csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan hallgatott, de Bercsényinek
417 5| A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput
418 5| Harmosok, Makárok minden méhe Bánhidyéknak termette a mézet azon a
419 2| mondhatok gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha fölkeresi Mátyás
420 5| úgy potyogott a könnye a bankóra, mint a záporesõ.~„Nini -
421 4| pajtások voltak.~- A macska bánná a lovat - legyintett Heister -,
422 4| hogy az enyém lesz.~- Én se bánnám, ha tied lenne is, csak
423 4| elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva húzta be
424 2| Mátyás király, aki ok nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is
425 1| szabadon is bocsátotta minden bántás nélkül. Még lovat is adatott
426 4| jár az, aki a kujucsokat bántja!~Napáldozat táján értek
427 2| éggel. Hanem annál jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb
428 3| Bánta is õ. Csak õt ne bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság
429 3| hogy: jól van, jól, ne bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt
430 4| meg nem találja a német, bár utána menne! - fohászkodta
431 5| hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát
432 3| Annál jobban kell a jámbor bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették
433 3| helyébe megevett egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort,
434 3| borbély meg nem állítja baráti szóval:~- Nini, gyaur felebarátom,
435 3| kendöt avval az ördögfajzotta barátjával együtt! Hát nem látta kend,
436 4| jajveszékelt Csikaló. - Nem barátkozsok olyan állattal, amelyik
437 2| aztán pedig átnyújtotta a barátnak.~- Használd egészséggel
438 3| az tette őket igaz szívű barátokká és egymás magasztalóivá.
439 3| mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbe hozta a kerítést,
440 3| messze van az alsóvárosi barátoktól, s Balázs még a Palánkig
441 1| csak nem soká tartott a barátság.~A Dráva mentén a fejedelmi
442 1| csakugyan szüksége volt Hervoja barátságára. Kívül-belül sok volt az
443 4| egymás mellett lovagolva nagy barátsággal, mögöttük a labancok muzsikaszóval.
444 3| ország fõvárosában, s a barátságos sár ugyancsak marasztgatta
445 3| ez derék, gyaur - enyhült barátságosra a basa, és kiemelkedvén
446 2| csapta össze a kezét.~- Ó, bárcsak egész erdõm volna ebbõl
447 3| még csak afféle szegény barkácsoló ember volt, amit mindenre
448 2| beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül vadászgatott, pedig
449 1| kergette el a magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én
450 2| vadász -, mert itt zöld bársony az abrosz.~- Jobb helyet
451 2| selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös
452 2| fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal eteted
453 4| olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért
454 3| vajda, hogy a magyar király bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga
455 2| karjára akasztott egy pár bársonycsizmát, aminek ezüst volt a sarka,
456 2| nem is a király volt az a bársonydolmányos, csak az inasa. A király
457 2| hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben, urak - heveredett le ebéd
458 3| csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé.~- Hogy hívnak téged, gyaur
459 2| karszékben, korona a fején, bársonyköntös a vállán. Nevetve csapott
460 3| szörnyû mérgesen valami nagy bársonylócán. Körülötte az udvari tisztjei,
461 2| ha szûrdolmányban jön, ha bársonymentében.~Nem is volt a Mátyás udvara
462 2| sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot kapott a kis apród, és nemesi
463 2| Zsombor deákot meggyszín bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak
464 2| orrára csúszott a hegyes bársonysüveg.~- Van, királyom, van. A
465 4| is földhöz vágta a piros bársonysüvegét.~- Nem ér ez a rongyos élet
466 3| Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt
467 3| letelepedett a lábánál a bársonyvánkosra.~- Nem a te eszedhez való
468 3| embert török császárok, Muhar basák.~Mujkó meg, ahogy a király
469 3| egy ugrással ott termett a basánál. Már a habot is megkeverte,
470 2| várból!~Õ maga pedig kiment a bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik,
471 1| lelkiismerete. Nézte a vár bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak
472 3| sasok fészke nem szorul bástyára.~- De van ám olyan sas is,
473 2| esztendeje nem fizettek már egy batka adót se. Nosza, szalajtott
474 5| Túl... túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona
475 2| meglátta.~- Ne félj, szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt
476 4| állni kurucsnak - kezdett bátorkodni Csikaló. - Úgy érzsem, engem
477 5| vissza, õtõlük az ellenség is bátorságra kapott, s félóra múlva nyúl
478 5| Kuckó király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt kint
479 1| néztek.~- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt
480 2| hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett
481 5| ámbitusos háza udvarára még be-bekukucskáltam mint futkározó utcagyerek.
482 3| lett, hogy egyszerre csak beállít Jakab mesterhez egy nagy
483 2| Reggelre Jeromos deák is beállított a felelettel. De annak még
484 4| Szeretnék katona lenni. Beállnék hozzád kurucnak.~Az urak
485 3| az országot, ha már én is beállok okos embernek?~ ~
486 3| mihaszna vadászt, aki úgy beárult elõtted. Olyan ügyefogyott
487 1| méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet akarok
488 2| ült az asztalnál, de azért bebocsátotta az embert. Az pedig megállt
489 2| most nézzük a csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az
490 3| se szó, se beszéd tovább, becigánykerekezett a királyhoz, s csak akkor
491 2| másnap csakugyan elfoglalta Bécs városát. Csaptak is nagy
492 2| ugráltak, Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte
493 5| Az is aranynak indult el Bécsbõl, réznek érközött mög Szegedre.~
494 3| kívül semmi se maradt a régi Becsébõl. Újra kellett építeni az
495 3| nem avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban fészkelték
496 3| molnár karonfogva mentek be Becsére. Szét se váltak többet.
497 5| egy macskaugrásnyira volt Bécshez, noha sokkal közelebb volt,
498 1| Sütötte pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette borsos lével,
499 2| történt, mikor Mátyás király Bécsnek büszke várát ostromolta.~
500 5| gyapjúnyíró ollót, ahogy becsörtettünk nagy kényesen.~- Mit akartok,
501 5| érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lösz az, ha én tégöd
|