1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
502 3| elhallatszik a malom kattogása:~- Becsület, tisztesség, szeretet, békesség...~ ~
503 3| szalonnafölsõt, ezért igen nagy becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél,
504 3| szomszéd?~- Hát van tenálad becsületesebb ember, testvér?~Török molnár,
505 5| el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta a futárnak.
506 2| voltak, igen nagy volt az õ becsületük. Különösen nagy volt pedig
507 5| Kossuth-bankót csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyermekeim -
508 1| urak. Azt mondták, meg kell becsülni azt a királyt, aki nemzete
509 2| Mátyásnak, hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János remetét.~ ~
510 4| hegedû, akit eddig meg nem becsültelek, vagy veslek én téged többet
511 5| az öreg Titulász.~Meg is becsültem én a bankót, szaladtam vele
512 3| hiszen csak azt néztem, becsukod-e ijedtedben a szádat! - kapkodott
513 2| elõvette a bicskáját, és becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott
514 3| Az utca végén már majdnem beérte, mert a töröknek elfogyott
515 5| összeverõdtek a népek, s akkorra beesteledett a csatának is.~- Bizonyosan
516 3| oroszlánnak nem maradt belõle befaló harapás se. Nem is sokáig
517 4| fogva csak így nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította
518 5| méz, hogy alig tudtak tõle beférni. A Tarjányiak, Mócárok,
519 3| Te nem tátogsz, hanem befogod a szádat, úgy hallgatod
520 5| zavarodottan -, már éppen befogtam volna rajt. Éppen csak a
521 3| csizmádon, mint a tenyerem, majd befolyik rajta a víz.~- Dobzse -
522 3| szaváról Kilicsárt, a szolnoki béget.~- Ezzel megalkudhatunk,
523 3| Tudom én, mit tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd tudni, ugye,
524 3| kellett felugrani a csúcsra. Behunyta szemét, s mire kinyitotta,
525 3| énnálam nélkül is.~Aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy
526 5| Palkónak. Befordult a falnak, behúzta fejét a subába, úgy dörmögött
527 2| király útra kerekedett, s bejárta kíséretével az ínséges tájakat.
528 1| napnyugat felé.~Sok országot bejártak, sok népet legyõztek a hunok,
529 2| belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága jó levest, hogy
530 3| Nohát, Móra Balázs, távozz békében a bürgéddel, aztán majd
531 2| Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette az embereket a tûzhely mellé,
532 1| barátságosan fogadta őket, azon békességgel haladtak át, ahol ellenük
533 4| is egyesültek, aláírta a békességlevelet a császár vezére is, a fejedelem
534 3| hogyne hozott volna ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor kellett
535 5| arcán pirosság gyulladt ki. Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot,
536 3| valahányszor a szolnoki törökök bekopogtak Karcagra szép jó reggelt
537 2| kisbíró kapta a süveget, s bekopogtatott vele minden háznál. De bizony
538 4| még egyszer megbékülünk. Béküljünk meg, Károlyi Sándor!~Az
539 2| a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra,
540 3| vannak, mint a sáskák, s úgy bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha
541 2| kenyérkének a haját, amelyiknek a béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~„
542 3| elment a vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város dolgába,
543 3| Bali bég a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott
544 5| nevetett Mária Terézia, hogy belecsendült a füle az egész udvarnak,
545 5| víz-vette civitásnak, hát belecsúsztatott egy vadonatúj rézkrajcárost.
546 2| ki a bíróné, mire Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~-
547 2| De bizony senki se akarta beledugni a fejét. Bujkáltak elõle,
548 3| nem sokat gondolkozott: beledugta az odúba a pénzes zacskóját.~„
549 5| igyekszünk.~Azzal szép csendesen beleeresztette magát abba a lékbe, amit
550 2| palota lesz a helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted
551 4| bohókás ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~-
552 2| örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg.
553 2| amennyi az ágyú szájába belefért. Az pedig bolond nagy állat
554 5| a szárazmalomból, egész belegörnyedt a vézna teste. Megriadt
555 5| selyemkendõt, abba volt belehajtogatva egy tenyérnyi nagyságú cifra
556 2| gömbölyû üveglencse volt beleillesztve.~- Nézz ebbe bele, uram
557 5| Megírta a deák a levelet, beleírta a száz aranyat is, aztán
558 4| Ez a szigorú parancs volt beleírva a levélbe. Tudta a német,
559 2| jó példaadás okáért úgy belekanalazott a tálba, hogy öröm volt
560 5| kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg
561 5| szanádi bíró szûrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókai
562 1| megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette õket a magyar fegyverekbe.~
563 5| fölvitte az isten a dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe,
564 2| meg a király, és mindjárt belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába.
565 3| keresgélte az utat, annál jobban belekeveredett a rengetegbe. Ahogy tévelyeg
566 3| nagy ereje van neki, ha beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az
567 2| hogy a márványba olaj van belekövesedve, azért nem törik be rajta
568 2| Azzal lehajolt az öreg, belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva
569 5| Szilárd, az én regényembe is belementett csókai papom, már meghalt.
570 4| intett az étekfogónak, s az belemerített egy talpas ezüstpoharat
571 2| egyet-kettõt.~Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonyabokrok
572 5| vöszlek.~A ludacska ebbe is belenyugodott, csak estefelé gágogta el
573 3| tenyerével a másikba, s belépett a fülig hasadt szájú szerecsen
574 3| neki a vállán, különben beleragadt volna a csirizestálba.~Az
575 3| házához a hívatlan vendégeket. Belerakta a megtakarított pénzét egy
576 3| kapott érte, s azt mindjárt belerejtette a süvege bélésébe.~- Nem
577 2| hogy a király arcába is beleröppentek.~- Ohó - hessegette el õket
578 4| hogy a gyönge dereka is beleroppant. Térdre bukott az istenadta,
579 3| mindjárt belerejtette a süvege bélésébe.~- Nem szántok-vetek többet
580 5| utoljára neki se kellett. Belesodorta a libaitatóba, ott találta
581 3| Perec basa akkorát, hogy belesüketült a fél szegedi vár. S nagy
582 3| azt megtartja, ha a nyaka beleszakad is.~Erre aztán elvált egymástól
583 3| közéjük, hogy utoljára is beleszakadt a szíve a nagy vágyakozásba.
584 3| tanyát, s hamarosan úgy beleszokott a pásztoréletbe, mintha
585 2| kalácscipót, kiszedte a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta
586 2| leforráztak. Szégyenletében úgy beletakaródzott a fülébe, hogy azt se hallotta,
587 4| forgatni, de mentül jobban beletanult a katonaéletbe, annál jobban
588 2| lobogott, minden tojást beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó
589 3| maga körül a vánkosokat, beletapsikolt egyik tenyerével a másikba,
590 4| a hegedûjéért. De azért beletelt vagy fél esztendõ, míg elõ
591 2| tarkabarka ákombákomokkal. Úgy beletemetkezett a jámbor kutyabõrökbe, hogy
592 5| nagy ócska könyvbe volt beletemetkezve, megrettenve ütötte föl
593 5| nem szólt semmit, hanem beletett a levélbe huszonöt aranyat,
594 2| kovács letette a kalapácsot, beletörülte a kezét a bõrkötõje sarkába,
595 4| cövek, de a szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra
596 2| gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a király a fejét a szemöldökfába.
597 5| hogy minden oktalan állat beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük
598 3| elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe,
599 4| a keserûség. Még jobban belevette magát a nádasba, kopott
600 3| megindult, hogy meg se állt Belgrádig. Ott laktak az atyafiai,
601 5| hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belőle minden héten egy szárnyatollat
602 1| édes gyerekeim, mi lesz belõletek azon a vadon helyen? Ki
603 3| Nem is hagyott egyebet belőlük, csak a hátuk csontját,
604 3| Palánkig se ért a bürgével - a belsõ várost hívták akkor Palánknak -,
605 2| az országban olyan foszló bélû selyem cipót nem tudtak
606 5| dohányvágót csináltatott belüle? Ne ilyen gyerekségen törje
607 5| mutatok én nektek!~Aztán bementek a tisztaszobába, ott egy
608 2| vagy se - így szoktuk neki bemutatni a király fáját.~- Szép fa
609 5| Az osztrák hadak vezérét Benedeknek hívták. Neki támadt az a
610 2| egy hét múlva már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De
611 2| életében gondot viselt Birinkei Bénire.~Nagy úr lett belõle, címeres
612 5| csata igazi hõsét, Szegesdi Bénit összevissza vagdosva vitték
613 2| Nono, öcsém, bizonyosan benned volt akkor is a hiba! Nem
614 2| még valami kárt tehetnél bennem - alkudott a solymári bíró,
615 3| fiam!~Az apród kinyitotta a benyíló ajtaját, és beeresztette
616 2| s vitte befelé egy kis benyílóba, ahol már meg volt terítve
617 3| búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba. Úgy megörült,
618 5| vannak!~Alig volt ideje beosonni a kamraajtón, már akkor
619 5| be Gergely apó a tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak
620 1| másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket.~
621 3| fohászkodott egyet, s nekiindult a bércnek, amit tán még soha nem taposott
622 4| bánatosan hallgatott, de Bercsényinek a haragos nevetése közberecsegett:~-
623 4| éppen ott nyargalászott Bercsényivel a vár tövében, s csodálkozva
624 1| sûrûbõl tisztásra, mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig
625 3| most aztán követeli érte a bérét. Ide küldte Muhar basát,
626 1| összeszedte a csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában
627 1| hatalmas nemzet: nyilazó besenyõké.~A besenyõ nép atyafi volt
628 1| közelebb lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~-
629 1| mely kenyeret adott neki.~A besenyõnek nem volt hazája, kóbor nép
630 1| kapkodtak fûhöz-fához: az egész besenyõtáborban nem volt egy nyíl, amelyikkel
631 5| a fejét.~- Várjanak, míg besötétedik. Akkor álmában lephetik
632 4| parancsot:~- Le kell lõni a bestiát! Szökevénynek ez a büntetése.~-
633 1| Estélig fél országot beszalad a gólyalábával. A mai csatában
634 5| elé, õrködni, ketten pedig beszállásolták magukat a Galambosék tisztaszobájába.
635 3| királyhoz, mikor Czinege Pál beszámolt az oroszlán bõrével. Ijedten
636 2| szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked szóltam, mester -
637 3| nem okosodhatnék az ékes beszédödtül.~- Bizony, atyámfia, az
638 2| szolgálatot keresnek. Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~-
639 3| jámborok? - Jakab mester beszegõdött hozzá öreglegénynek, az
640 5| varrt piros irhából, azt beszegte fehérrel, zölddel: abban
641 4| égen, mikor fölriadt valami beszélgetésre. Fölült a subáján, és elkezdett
642 2| úszkált az égen, ráérõ emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem
643 5| Gergely apó. De hát azoknak beszélhetett. Vállra kapták az öreget,
644 5| támasztott rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg
645 1| fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~- Minden ivadékomat szeretném
646 5| ahogy a honvédek csatáiról beszélt, de senkinek a szeme nem
647 2| mondják, valami rosszat beszéltél róla minapában holmi vándorló
648 2| míg Mátyás vargával nem beszéltem. Hadd váltanék egy-két szót
649 4| fejedelmünk eresztett szárnyra a Beszkidek bércei közül az 1702. esztendõ
650 3| szavának állt, s hûségesen beszolgáltatta minden napra a kövér borjút,
651 3| odúba mind a két zacskót, betakargatta száraz falevéllel, összecsattantotta
652 2| egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a fülével, s világéletében
653 2| tértem meg Budáról.~Azzal betarisznyálta a csókát, s most már csakugyan
654 4| amilyen katonát illet. Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra
655 3| ugyancsak szép darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi
656 3| szoktatta hozzá a hajdúk városa. Beterítette palástjával Bezzegh uramat.~-
657 2| hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~- No, ezt az isten
658 3| volna, azon mind a kettõ betörné a fejét - bizonykodott a
659 5| kötötte a lelkünkre -, minden betûje a szabadságharcról beszél.~
660 2| lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel pedig ilyen tudós
661 2| lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel pedig ilyen
662 5| hetelne. Tudom, hogy az a betyár Haynau akkor nem merne odaszemtelenkedni.~-
663 3| magán, és ereje maradékával beugrott a várkapun.~Ettõl fogva
664 4| bozontos bajusza alatt, s bevágta egy kicsit a kardjával a
665 1| ha egy-egy narancserdõbe bevehette magát. Úgy ette az aranyalmát,
666 2| öreg nem volnál, magadat is bevennélek a fekete seregbe.~- De uram
667 2| veletek mást, mint hogy beveszlek benneteket katonának a fekete
668 2| hanem ésszel is gyõzi.~Azzal bevezette õket a címeres terembe.
669 2| össze az udvari népek, s bevezették a solymári legényt a király
670 3| is a sült tököt Szegedre bevinni?~- Akár én legyek a szószóló -
671 3| volt szegény jámbor, mikor bevitték a királyné elé a nagy oszlopos
672 1| országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt tulajdon
673 1| ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak a másikat
674 3| haragosan megütögették a bezárt templomajtót:~- Ohó, adjatok
675 5| nyakunkba vettük a falut. Bezörgettünk minden ház kapuján, ahol
676 3| törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én, mit tartogatsz
677 1| királyom-uram - húzta elõ bíborbársony köntöse alól az ítéletét,
678 3| Mihály a nagy szárnyas ablak bíborfüggönye mögül. A fejedelemasszony
679 3| egész nap bent hûsölt a bíborhálós szobában, csak a szerecsen
680 1| egérke szaladt végig a király bíborköntösén, s apró lábaival fölkúszva
681 2| kovácsot márványlépcsõkön, bíborszõnyegeken keresztül föl a Várba.~A
682 5| szerzett rozsdás kardot.~A kis bicebóca Mariska volt, virágszemû
683 5| egymás ellen.~- Hát a kis bicebócától el se búcsúzik kelmed? -
684 3| szegény ember semmit, csak bicskahegyezi tovább is a szõlõt, Bali
685 5| Ejnye, de csúnya nagy bicskája van édesapámnak, ugyan tessék
686 2| somfa botot, elõvette a bicskáját, és becsusszant az asztal
687 2| itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa,
688 2| olyan mestere leszel, mint a bicskának.~- No, azzal nem nagyon
689 2| ajándékba.~- Szép jó estét! - billent be az ajtón, s mindjárt
690 4| percben elapadt, ahogy a billikom másodszor merült bele. Alkonyat
691 3| Allahot.~Csõdület támadt, a bimbasik is kitátogtak a várból,
692 5| elõbb. Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~-
693 3| egyszer a ti pokolra való bírátok odaméretné neked az igazságot,
694 4| szögrõl azt a buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek? Látod,
695 3| kapott tõlük egy növendék birkát, amelyet is a négy lábán
696 3| kis termetû székely ember birkózott ott egy korhadt bükkfával.~-
697 1| után széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak,
698 3| hír, szabatott neki olyan bíródolmányt, hogy azóta se láttak olyant
699 2| kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva
700 3| Balázs, a magyarok tarka bírója kapatta le a tíz körméről. (
701 5| azon az éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett éppen
702 1| amennyit naplementig be bírok szaladni.~- Amit mondtam,
703 3| a valódi független török bíróság. Ennélfogva ha magyar a
704 2| füttyön adják, mint a solymári bíróságot.~ ~
705 2| csókát!~A bojtár pedig addig bíróskodott Solymáron, míg meg nem halt.
706 5| tett, mintha aludna. Alig bírták fölrázni a katonák.~- Hé,
707 3| megyében Tamás érseknek akkora birtoka, hogy három nap mindig a
708 1| Dráva mentén a fejedelmi birtokok határosak voltak a Hervoja
709 3| szedegették el tõle a dús királyi birtokokat. Ki szép szóval, ki fenyegetéssel,
710 3| hogy ez a három úr minden birtokostul, jobbágyostul elférne benne.~
711 1| étvágyával nem bír. Semmit rá nem bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz,
712 1| népet, amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá
713 4| az õrállást is rá merte bízni. Megcselekedte egynéhányszor,
714 3| hamis Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd szemmel a munkáját.
715 5| jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
716 3| a vízre.~- Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar, Muhar basa
717 2| alóla.~Ezt pedig annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet
718 1| füvek, virágok.~Senki nem bízott abban, hogy teljesedjék
719 5| is hadakozott, annak csak bizsereg a lába, ha ágyúszót érez.
720 2| akinek nem kellett nagy biztatás, mert még ki is kaparta
721 2| a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott ijedtében,
722 2| De bizony János erre a biztatásra sem mert föltekinteni, s
723 2| ínséges tájakat. Vigasztalta, biztatgatta a föld népét, s nyújtotta
724 1| futkosták a királyt, mintha csak biztatni akarták volna, aztán nekivágtak
725 4| Hiszen a fejedelem azzal biztatott bennünket.~- Ha a fejedelem
726 1| isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem a feleségét.
727 3| ölébe hajtotta a fejét, biztatva nézett rá fekete szemével.~-
728 2| senki se lássa meg. Annál biztosabb volt a dolgában az udvari
729 3| mák.~- Nézzétek, micsoda bõ termés volt az idén! - dicsekedett
730 3| utca sarkán elejbe állt a Bócsa lakatos.~- Nini - azt mondja -,
731 4| eltagadtalak - simogatta bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta
732 3| füledet vágja le, isten bocsássa mög a gusztusát!~- Héj,
733 1| öregember bátorsága, szabadon is bocsátotta minden bántás nélkül. Még
734 2| pásztorember. Szûre a vállán, bocskor a lábán, görbe bot a kezében,
735 3| a szõregi csõsznek is a bocskorába szállt a nagy bátorsága.
736 4| visszahemperedett a szép, bodor levelû papsajtok közé.~Tudta
737 5| szûrébe is belekapott a Bodri kutya, a csókai bíró nadrágját
738 3| csontját, azt is kiadta a Bodrinak, aztán megtörülgette a száját,
739 1| Gyere velünk, atyámfia, böjtöld meg egy kicsit a sok dínom-dánomot.~
740 3| se. Nem is sokáig bírta a böjtöt, negyednapra éhen veszett
741 3| szõlõnek, s hirtelen felé bökött az ujjával.~- Kukk, szegény
742 1| útra kelnek, mondták a nép bölcsei, nekünk is egy fejedelem
743 3| idejekorán, mielőtt szétvetné a bölcsesség, inkább a város kasszájából
744 3| koronájukat, szarvasok, medvék, bölények komor tanyái. Csak a völgyekben
745 5| Hosszú téli estéken, mikor bömbölve szaggatta a szél a házunk
746 4| fülemülék csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször
747 5| senki se maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~Annál nagyobb
748 2| követ, és belehajította a bográcsba.~- Egyéb se hibádzik már,
749 2| odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király kiosont az
750 2| száját, hogy majd elnyelte a bográcsot katlanostul, s akkorát jajdult,
751 3| mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~Mivel azonban a sasok nem
752 4| és úgy elmulattatta õket bohókás ötletekkel, hogy belefájdult
753 2| rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~Tóbiás mester akkora igent
754 2| mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrén-szálán elveszett
755 2| végén talált a kisbíró egy bojtárlegényt, aki nem szaladt el a süveg
756 2| meg Mátyás az ujjával a bojtárt. - A színem elé ne kerüljetek
757 2| Világra is szólt a híre Mátyás bõkezûségének, s külsõ országokból is
758 3| maga aztán megkoplalta is a bõkezûségét egész udvari népével.~Egyszer
759 2| galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdõk
760 1| s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még nagyobb legyen
761 2| lisztet, amilyent azon a tájon boldogabb világban se látott a szegény
762 1| Minden ivadékomat szeretném boldoggá tenni, uram. Pénz elfogy,
763 5| a serege élén. Vak Csiha boldogságtól ragyogó arccal integetett
764 1| neki:~- Elég lesz már, te boldogtalan!~De akkor már se hallott,
765 1| magyarok Zalán király tótjait, bolgárjait, mint a szél a polyvát.~
766 3| szedegette el.~- Dobzse, dobzse - bólintgatott mindezekre a fölséges úr.~
767 3| megfrissült koronájával ott bólogatott a vízszélen, mintha elmondaná:~-
768 4| csavargatta a nyakát.~- Kit bolondít ez az állat? - húzódott
769 4| valami kóborló labancot bolondított, aki lopva sompolygott utána.
770 2| mint a Mátyás király udvari bolondja, Hendók nagyon zavarodottan
771 4| ajándékba.~- De már olyan bolondot nem teszek - akasztotta
772 3| Nem jó az ilyen néppel bolondozni, ahol még a gyereknek is
773 3| állt minden ízébe.~- Ne bolondozz, ember! - rikoltotta ijedten,
774 5| szaladtam vele a Mitetszik boltjába, s nagy kényesen odadobtam
775 3| módos céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak a zsebében csörgött
776 3| külön mészárosuk, külön boltosuk, külön csizmadiájuk. Még
777 2| gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt régi idõk óta mutogatnak
778 2| nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé a tarisznyából a
779 5| többet. A tábornok maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében
780 4| sincs ennél híresebb. Nem a boráról, nem a búzájáról, nem is
781 3| öregbíró, kisbíró, falu borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek
782 3| ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.~S mivel mindezekben
783 3| Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas, mikor a gazda meg az öreglegény
784 3| gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak ki marad? Neki maradtak
785 3| tudomány volt pedig akkorában a borbélyság, s nagyobb ember a borbély,
786 3| látni. Majd kiszúrták a bõrét a csontjai. Bezzeg annál
787 3| hogy aki igazhitű férfiút boritalon ér, annak izzasztó mogyoróhájjal
788 3| egy napra elég neki egy borjú.~A király, ahogy ezt hallotta,
789 3| õ meg beéri a másik két borjúcombbal. Az oroszlán pedig köszönje
790 3| hárman is etették egy borjúval. Ki nem tudom találni, mért
791 2| fehér szakálla, mint õ maga. Bõrkötõ elõtte, tátott szájú csizma
792 3| nem nehezelte a felesége, Bornemissza Anna. Nem volt az országnak
793 3| száját a finom magyarádi borocska után.~- No, még ilyet se
794 3| lehámozni magamról a hideg vizes borogatást, fölvenni az éjszakára való
795 2| magát?~- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~- De
796 3| hétig a talpadat köllene borogatnod szamárszemöldöke-fű levelével,
797 4| a tábor mögött voltak a boros szekerek, de elõttük csörgött
798 3| kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A hosszú kóborlásában úgy
799 3| elõtt:~- Szaladj csak, fiam, borotváld meg a basa õkegyelmességét!
800 3| eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok járásából jövendõt
801 3| hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert bizony mondom neked,
802 3| föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged nyírfavesszõvel.~-
803 3| patyolat képemet.~Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény,
804 3| mester, úrrá leszel abból a borravalóból, amit itt kapsz” - gondolta
805 3| Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent ott kapsz. Legyen
806 2| lett volna drága dolga a bõrsimító somfa botnak, ha ebben a
807 1| becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös
808 3| se nem mazsolázta, se nem borsozta, mert ő csak a maga ízében
809 4| kucsmáját, hogy könnybe borulását meg ne lássa a német. Mégis
810 1| virított ki soha többé a virág. Borzadva kerülte a tájat mindenki,
811 2| volt átkötve a derekán, borzas hajában egy-két szénaszál
812 4| közt!~- Róka lesz az vagy borzfiók - legyintett a rác, hanem
813 1| berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan garázdálkodást vitt
814 3| de ki is töltötte rajta a bosszúját, mert az egészet fölégette.~
815 2| Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak!
816 2| kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt rá a csupa szakáll
817 3| udvarnak ilyenformán sok bosszúságot szerzett a nagy tudományú
818 3| lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva, Muhar basa - nevetett János
819 2| Mátyás.~Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind
820 3| gyönyörûséggel, kard helyett a görbe botjára támaszkodva.~- Lám, lám -
821 2| fölemelte az aranygombos botját, hogy a nyaka közé szedjen
822 2| dolga a bõrsimító somfa botnak, ha ebben a percben egy
823 2| együgyûsége.~- Nem addig, míg a botodat ki nem adod, uram, mert
824 5| reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép
825 3| Öregember volt a fõbíró, botra támaszkodott már kard helyett.
826 2| aztán megszólalt közülük:~- Bottal is szabad hozzáérni?~- Ahogy
827 4| õdöngtek a kuruc vitézek, maga Bottyán generális is földhöz vágta
828 5| szemöldöke olyan bozontos, hogy bõven kitelt volna belõle mind
829 4| Magyarország!~Majd az a búbánatos ének zengett végig a majtényi
830 2| tapogatta a lengyel a feje búbját.~- Nini, deák urak - fordított
831 2| hogy ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga
832 5| mindjárt el is kaparták õket a buckák alá.~- No, most már segítsetek
833 3| vállalja, s azzal szíves búcsút vettek egymástól, megállapodván
834 5| a kis bicebócától el se búcsúzik kelmed? - törülgette könnyét
835 5| szólt vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a darutollas
836 2| hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~Azzal betarisznyálta a
837 2| Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába: küldök tõle ezért a mazsolás
838 2| adót küldjük: eredj adó, Budavárba, eredj!~No de erre a tréfára
839 2| kérdezte Márton kovács.~- Hát Budavárban, a király házában.~Márton
840 3| apja szava felelt volna a bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam,
841 3| birkózott ott egy korhadt bükkfával.~- Jó napot adjon isten,
842 4| bestiát! Szökevénynek ez a büntetése.~- Elõször meg kell találni,
843 3| lesütött szemmel várta a büntetést. A fejedelem azonban nem
844 3| Balázs, távozz békében a bürgéddel, aztán majd ha levágod,
845 4| Tisza fenekén. Keserves búgás szakad föl a vízbõl, ha
846 4| tárogató?~Hadi tárogatók szilaj búgását, sikoltó sírását akkor utoljára
847 2| nézegette, amíg ki nem buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál,
848 4| labancnak. Harsogott a kürt, búgott a tárogató és csengett az
849 4| vagy még te katonának.~- Bugyogója zsebébe dugna a labanc! -
850 2| neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek ki mond
851 1| föld népe jajveszékelve bujdokolt a vad harcosok elõl, és
852 4| számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra adta magát, a magyar határról
853 3| el nem porzott. De hiszen bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek
854 2| szóval:~- Na, cselédem, hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon
855 2| Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen,
856 2| hajában egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig ijedten
857 2| akarta beledugni a fejét. Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe.
858 3| öreglegény elõ se mertek bújni az ágy alól, míg a török
859 1| lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben,
860 2| nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett olyan nyelveken,
861 5| a szemét, s még összébb bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~
862 4| erdõk mélyén, sziklák közé bújva, mohos váromladékokon ki-kimulatta
863 1| kard ki, kard!~Kezdett már bukdácsolni a hajnal az ég ablakán,
864 3| megértette volna a szót, hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem
865 3| Jaj, nagyságos bég - bukik be hozzája egyszer az inasa -,
866 1| hirtelen egy gímszarvas bukkant fel elõttük. De olyan ám,
867 3| János király meg annyira búnak adta magát, hogy észre se
868 3| ládafiában. Ilyenkor aztán búsan szólt oda szegény lyukas
869 3| hadat viselni, jó vajda - búsította Tamás érsek. - Hanem jobbat
870 5| se találtunk. Éppen ezen búslakodtam, mikor egyszerre csak elejbem
871 4| csakugyan nem is sokat búsul a társai után. Jól érezte
872 3| mintha elmondaná:~- Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt
873 5| csúnya is az egycombú lúd - búsulta el magát, s lekanyarította
874 5| Hanem most ugyan nem sokat búsultunk utána. Tudtunk mink hadakozni
875 4| híresebb. Nem a boráról, nem a búzájáról, nem is a lakóiról, akik
876 3| vízimalom õrölte a becseiek búzáját a Tiszán. Egyik a felvégen,
877 5| aranyát lengette a szél a búzamezõkön, nem volt, aki learassa
878 2| odamutatott az országútra, ahol a búzás szekerek dübörögtek:~- Ez
879 4| rác a tenger sok marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb
880 5| angyalok. Marika szanádi búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében,
881 2| mester írt, festett nagy buzgalommal. S addig-addig nézte a mester
882 2| gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa asztal alá. Mind a hárman
883 3| tanácsbeli urakat, módos céhmestereket, gazdag boltosokat, azoknak
884 5| Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû szögény embör. Föltétlen
885 2| gúnyából szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~-
886 3| tanácsházba, mindjárt a Cickét követelte.~- Rég itt szûköl
887 2| deák. - Van még nekem ilyen cifraságom több is.~Azzal odaszaladt
888 3| vadászat az egész életetek. A cigány-hideg lel benneteket a komoly
889 4| megéhezett, leszaladt a Tiszára cigányhalért, annyi volt még akkor a
890 3| tanácsadó.~Mujkó azonban akkora cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd
891 2| árnyában jóízûen megették a cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk
892 4| máig fönnmaradt a szegedi cigánysoron.~Mert szegedi cigány volt
893 2| No, ez könnyû kérdés - cihegett Jeromos deák -, holnap ilyenkorra
894 1| cincogott is, mintha csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva
895 5| Gyertek be csak, vén cimborák, mit mutatok én nektek!~
896 4| hagyni a jó helyet, a vidám cimborákat.”~A hadnagy pedig ennyit
897 2| hallgassuk meg a harmadik cimborátokat is.~No, azt várhatták még
898 2| címeres nemes, s olyan furcsa címer nem volt több az országban,
899 5| örök életû: Magyarország címere és a Kossuth Lajos neve.~
900 2| parasztfiúcskát festett a címerfestõ, ahogy a kezével a nadrágját
901 2| kapott a kis apród, és nemesi címert: páncélos kar tart aranyalmát
902 1| Arany János Buda halála~címû elbeszélõ költeményébõl.)~ ~
903 1| egerecskét.~A kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva
904 5| oda mérgesen Kereki. - Tán cinegét tartogat a süvege alatt,
905 2| abrakol.~Szó, ami szó, nagyon cingár kis ember volt Hendók mester,
906 3| bürge az, amit a nyakadban cipelsz?~- Nem a’, hanem a szent
907 5| királyt. Egy zsák korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból,
908 2| szépen kétfelé szakította a cipóhajat, és utánaküldte a levesnek:~-
909 4| holdas estéken még a hálót is citeraszó mellett vetik meg. Azért
910 5| Savanyú képet vágtam, mint aki citromba harapott, s erre az öreg
911 5| át a levelet a víz-vette civitásnak, hát belecsúsztatott egy
912 3| készséggel -, én csak az elsõ két combra tartok számot a borjúból.~
913 5| inkább örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~
914 3| Az agár pedig morogva, csaholva, szemét szikráztatva, fogát
915 5| adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját, s egyszerre elcsendesedett,
916 5| az ellenség. Három tollas csákójú, zord tekintetû német katona.
917 2| nemes és nemzetes Körtési családnak.~ ~
918 3| egyezséget, hogy meg ne csalj.~- Nem bánom - mondta a
919 5| hogy a csókai magyarok csalták el, forduljon el tõlük a
920 1| Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap ki belõle. Ijedtemben elszaladtam,
921 2| gazdája. Valami gyülevész csapat fosztogatta ki a várost.
922 1| és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~- Egyik fele velem jön
923 4| elõlük?~Bizony csapatról csapatra jártak a dragonyosok, s
924 4| megszaladt elõlük?~Bizony csapatról csapatra jártak a dragonyosok,
925 3| s amikor elmentek, úgy csapni be maguk után az ajtót,
926 3| nem kotródtok innen, úgy csapom bele az égõ gyertyát, hogy
927 3| elõfutottak a pásztorok, s ijedten csapták össze a kezüket. A szél
928 3| szegény ember, a fejébe csapva a süveget, felballagott
929 5| meg-megcirógatta a szemébe csapzott szõke haját.~- Milyen gyerek,
930 2| odafordult hozzájuk a király:~- Csárda ez, atyafiak?~- Az ez.~-
931 2| dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral
932 2| kisbíró. - Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások.~Vadonatúj
933 2| is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendõen.~- Ilyen jóízût
934 4| majd elbánnak a némettel.~A császári hadak fõvezérét Pálffy Jánosnak
935 3| elbúsultában meg se állt a török császárig. Inkább lett alattvalója
936 3| bántják az embert török császárok, Muhar basák.~Mujkó meg,
937 3| cseresznyézz te egy tálból a török császárral, mert meglövöldöz a magjával.~-
938 2| Mátyás vezéreivel.~- A török császárt megtartom magamnak - mosolygott
939 2| fütyörészgetett, amit a török császártól kapott ajándékba.~- Szép
940 5| tûzbe jöttek, mintha csak csatába mennének a nemzeti lobogó
941 1| elmenni a magyar király híres csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek
942 1| riadtan kapott hatalmas csatabárdjához. Az imádságban megriasztott
943 1| megsuhogtatta fél kézzel rettenetes csatabárdját, és mosolyogva felelt:~-
944 1| apró lábaival fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett annak a hegyében.~-
945 5| szemünk, ahogy a honvédek csatáiról beszélt, de senkinek a szeme
946 1| ellenség!~Sötét éjszakán utolsó csatájukat vívták. Reszketett, dobogott
947 1| szaladni, keresztül a véres csatamezõn. Nem is futott: repült,
948 1| robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek megszabadultak.
949 1| Másnap Hervoja összeszedte a csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe,
950 3| Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~- Fiam, Lécz Péter, téged
951 2| darabot Magyarországból.~Nagy csattanás hallatszott erre, pedig
952 4| lobogtak feléje, kegyetlen csattogással:~- Hahaha, hehehe! Várják
953 1| égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai
954 3| jöttek a török követek, azért csattogott-pattogott Anna asszony.~- Sose láttam
955 3| dolga. Ügyes ember úgy tudja csattogtatni a kést a fenõkövön, hogy
956 3| szemét szikráztatva, fogát csattogtatva ugrott neki a gazdájának.
957 3| Helyébõl forrás fakadt, s csattogva-csörögve zuhogott le a völgybe.~A
958 1| hanyagságért, idegenben való csavargásaiért, saját országának elhagyásáért
959 2| mint valami fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott
960 2| szót azzal a haszontalan csavargóval.~- Magam is úgy akarom -
961 2| közeledett a táborhoz. Õszbe csavarodott bajuszú, kis köpcös ember
962 3| mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~Mivel azonban a sasok
963 1| Egyszer úgy meg talált ülni a csehek közt, hogy álló esztendeig
964 2| porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek ki mond fogadjistent?~Erre
965 1| vissza, urunk királyunk! Csekély erõddel a halál torkába
966 2| vára, atyámfia!~Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak,
967 2| ijesztgette tréfás szóval:~- Na, cselédem, hová bújjunk éjszakára,
968 3| ajándékba - sóhajtozott a cselédség, míg a király a kalitka
969 3| s odafordult az udvari cselédséghez. - Hát az oroszlánetetõi
970 3| görbül akkor senkinek.~Úgy is cselekedtek, ahogy a csõsz javallta.
971 2| való. Az övét eltesszük csemegének.~Háromfelõl is fenyegette
972 2| nevetés.~- Uram király, ma nem csemegézel vadkörtét. Azt mondta az
973 4| meg kell találni, hé! - csendesítették a cimborái.~- Mit?! - csapta
974 2| megindultak a királyhoz nagy csendességben. Csak akkor szólalt meg
975 1| üvöltés verte fel a napszállat csendjét, hogy maga László király
976 3| van a zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal Recsap basa:~-
977 4| Ohó, bátya - kiáltott rá csengõ hangon a legnagyobb fiú,
978 5| ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott a köpenyre. De most
979 1| aranyhajú gyermek legénnyé cseperedett, egy reggel odaállt az édesanyja
980 3| meglátta, micsoda társaságba cseppent bele.~Mind ott voltak az
981 5| legjobb pajtásukat nem akarták cserbenhagyni.~Egyik magyar ezred a másik
982 3| papucsosmester soha többé nem cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen
983 1| aranyalmát, mint más ember a cseresznyét szokta. Hanem azért mire
984 3| akkor is mondtam, hogy ne cseresznyézz te egy tálból a török császárral,
985 4| a fülemülék csattogtak a cserjék bogán, mikor a cigány legelõször
986 1| vadászok nem engedtek, nagy csetepaté támadt, s a vajda emberei
987 3| bástya tetejérõl nézte a csetepatét nagy lelki gyönyörûséggel,
988 2| Vagy jobban szeretnél olyan csetlõ-botló katona lenni, mint az apád
989 3| Bali bég rákoppantott a csibukja nyelivel a szerecsen borotvált
990 3| görög kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmöskóstolgatás közben.
991 4| azok is kedvüket találták Csikalóban, vitték is mindjárt a táborba
992 4| táborba a fejedelem elé.~Csikalónak egyszerre tüzelni kezdte
993 4| szeme láttára megölelte Csikalót, aki egyik kezében a kardot
994 1| látott. Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott az égrõl,
995 5| fiatalember, mert száz csikó fickándozik a zsebemben.
996 1| hogy még a leghitványabb csikónak sem esik baja.~A fehér hajú
997 2| Márpedig azt nem viszi! - csikorgott ki valaki a sarokból, mint
998 2| leszek az úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó,
999 1| hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese
1000 1| délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve
1001 4| nem ment még le a kurucok csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer
1002 2| király lábához, az udvari csillagász.~- No, tudós mester - intett
1003 2| locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit, hogy az udvari vadászok
1004 4| fejedelem mondta, úgy is lesz - csillant föl a szeme Lõrinc úrnak.~
1005 3| tarisznyához, hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~- Puskapor
|