1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
1006 4| kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem bánatosan
1007 3| jó az öreg a háznál. Ezt csináld utánam, édes fiam, Bánkai
1008 5| golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott. Megakadt valamiben.~Egy
1009 3| fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna mást a jámborok? -
1010 5| Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot, öcsém,
1011 3| majd elõállok én. Csak azt csinálja minden ember, amit én csinálok:
1012 2| belõlem csúfot? Hát mit csináljak én ezzel az üres zsákkal?~-
1013 5| szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem. Lett is nagy becsületem
1014 5| elmosolyodott:~- Jó ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én
1015 2| szót a foguk közül. Nem csinálnak biz õk egyebet, mint feketét
1016 5| kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a
1017 2| tudósnak. - Hát aztán mibõl csinálod az aranyat?~- Akármibõl,
1018 3| csinálja minden ember, amit én csinálok: tudom, egy hajszála se
1019 3| tréfa volt, gyerek, de jól csináltad. Most már tudom, hogy a
1020 5| amikor a Kossuth-bankót csinálták.~- Becsüljétek meg ezt az
1021 3| nekem szánta az isten. Csináltatok rajta olyan malmot, hogy
1022 5| hogy régen dohányvágót csináltatott belüle? Ne ilyen gyerekségen
1023 2| szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott
1024 4| szegények.~- De még meg is csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett
1025 4| De úgy látom, meg is csipkedtek - nevetett Bercsényi.~S
1026 3| Ú-úgy? - tette a kezét csípőre az asszony. - Hát én tán
1027 3| szemet szúrt a dolog, s fülön csípte Lécz Pétert.~- Hékám, úgy
1028 3| különben beleragadt volna a csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága
1029 3| magát az ilyen magamfajta csiszliknek a keze munkájára, amikor
1030 3| mikor a királyotok lyukas csizmában jár?! Hiszen ti gonoszabbak
1031 2| hogy hát az õ templombajáró csizmácskája mikor lesz már készen.~Éppen
1032 2| egyszer a királyné asszony csizmácskáját látni! Valami szépség lehet
1033 3| uralkodót, mint te vagy, még a csizmád is elviszi a török, el is
1034 3| mészárosuk, külön boltosuk, külön csizmadiájuk. Még vízimolnárjuk is, aki
1035 3| öreglegénynek jutottak a csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb
1036 3| vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával, mert nem találkozott garas
1037 3| király, akkora lyuk van a csizmádon, mint a tenyerem, majd befolyik
1038 2| várnak már otthon a király csizmái. Hanem annyit mondhatok
1039 5| szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment
1040 3| szólt oda szegény lyukas csizmájú király a kamarásához:~-
1041 2| Mátyás királynak az ünneplõ csizmákat. Mert udvari fõvarga lett
1042 4| neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék, azok is
1043 5| aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is.~No, ez nem lett
1044 2| tele volt mind a két válla csízzel, pintyõkével, a tenyerében
1045 3| ország kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett
1046 3| Perec basa, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a szõregieket a forró
1047 1| száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül,
1048 3| Én pedig szakítok abból a csodatevõ virágból! - pirult ki a
1049 3| jöhet.~Mi haszna tépte le a csodatévõ virágot, ha le nem viheti?
1050 3| szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág csodát tett: meggyógyította
1051 3| borulva imádta Allahot.~Csõdület támadt, a bimbasik is kitátogtak
1052 5| volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig
1053 3| egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának a fejvakarója.
1054 3| dobta vele fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy egyszerre arcra borulva
1055 5| kicsit szorítani a nyakát.~- Csönd, ludacska - szorított rajta
1056 3| vonított és ugrált, s nem is csöndesedett el addig, míg le nem kapott
1057 5| búzavirágokat szorongatott a csöpp tenyerében, Milica fekete
1058 1| Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton.
1059 3| asztalt öklözni, kardot csörgetni, s amikor elmentek, úgy
1060 3| hordozta, s titkolódzva csörgette meg, ahol éjszakai szállást
1061 3| ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával, látja, hogy János király
1062 3| belecsúsztatta a tarisznyáját. Csörrent a pénz, ahogy a másik zacskóba
1063 2| hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom, és nézz föl a
1064 5| repültek tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép
1065 5| szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is leszedték
1066 2| fogadta, amerre járt, s csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja
1067 1| Alpárnál a Tisza-parton. Csónak nem volt annyi, hogy átvihesse
1068 5| Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot, öcsém, ennek egyéb hasznát
1069 1| horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor aztán azt mondta
1070 3| egyebet belőlük, csak a hátuk csontját, azt is kiadta a Bodrinak,
1071 5| indult az el Szögedébõl, ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~-
1072 1| nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás vasakba, törött
1073 1| másikon szórta kifelé a csontot, s mire mindent leeresztgetett
1074 1| világot vetettek a besenyõ csordára, amely lopva kerítette be
1075 1| turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva kényszerítették
1076 3| bírót csináltak a szõregi csõszbõl. S ahogy Perec basának a
1077 3| szála.~De már erre a szõregi csõsznek is a bocskorába szállt a
1078 2| érte száz aranyat meg egy csótáros paripát meg a hozzá való
1079 4| gyújtogatta, s csak a fejüket csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni
1080 3| országot.~Mujkó akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja
1081 3| halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért. Óriási sziklatábla
1082 3| arról kellett felugrani a csúcsra. Behunyta szemét, s mire
1083 2| rajta az öltést. De nem csuda, mikor a királyné asszony
1084 2| egész erdõm volna ebbõl a csudafából, amelyik már egynapos korában
1085 1| esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol én, ihol én, põrölyje
1086 2| eltakarhatom! Gyertek, urak, csudáljátok ti is, micsoda csudát eszelt
1087 1| cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt,
1088 1| meg Magyar.~Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül.
1089 2| kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették le szomorúan a fejüket az
1090 5| Bánhidy kommandírozott.~- Csülökre, gyerekek! - ordított a
1091 5| a kuckóban, legalább nem csúfítod a seregemet.~Világéletében
1092 3| az a lószemû török, hogy csúfolni akarjuk vele. Vigyünk inkább
1093 5| volna le, mint hogy valami csúfoló szó miatt rongyszedõ inast
1094 2| is neked egyébre eszed! - csúfolódott vele Hendók mester. - Megeszem
1095 1| szekér arannyal, mert bizony csúfra marad idegen országban.~
1096 2| röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság érte a falut. Nagy ijedten
1097 5| mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~
1098 2| nem adod szépen, elvesszük csúnyán - legyintett a király. -
1099 5| mellé, mert másképp valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~
1100 2| korpává õrölte volna.~- Kis csupor hamar forr - nevetett Mátyás. -
1101 3| IGAZMONDÓ CSŰR ISTÓK~Százesztendõs öreg
1102 2| Zsombor deák akkor is vizet csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~-
1103 2| becsusszant az asztal alá.~De csusszanhatott volna õ a föld alá is, még
1104 3| megspékelve, mert a töröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig
1105 2| már a napocska is lefelé csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag
1106 5| fejem búbjára.~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid.
1107 5| nekem se nem furulyázott, se cukorkát nem adott. Szomorú mosolygással
1108 4| meglátta:~- Nini, az öreg Czötkény-e ez, vagy csak a hazajáró
1109 4| magát -, de mi lenne a kis Czötkényekbõl az öreg Czötkény nélkül?~
1110 4| se ismerhetett volna rá Czötkényre, úgy összevissza volt irkálva
1111 1| elébe. Az egyik fehér hajú, dacos nézésű öregember volt, a
1112 4| lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most, mint ürge
1113 4| Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg a jó Isten? Bizonyosan
1114 4| halászok ma is híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás lelkükrõl.
1115 5| például arra kért engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai
1116 5| én a forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû
1117 2| hanem búzát. Mesélgetve, danolászva heverték körül a tábortüzeket,
1118 3| falat kenyér. Egész nap danolt, fütyült, meg nem szidta
1119 5| a tisztaszobába, ott egy darabig olyan csend volt, mint a
1120 2| olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan is, aki korpává õrölte
1121 2| többitõl, õ is akar harapni egy darabot Magyarországból.~Nagy csattanás
1122 4| füstölnünk a szegedi vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl
1123 2| az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is megbánta
1124 3| rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda. Hanem katona egy szál sem.
1125 1| indult, de alig ment néhány dárdahajításnyira, ijedten fordult vissza.~-
1126 1| madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.~
1127 1| tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek,
1128 2| jókedvében rákoppantott a dárdavéggel a mindentudó feje búbjára. -
1129 4| õk már a szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság
1130 2| gonosztevõt. Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a
1131 1| akart új hazát szerezni.~A darumadarak is vezért választanak maguknak,
1132 4| hebegte ijedten a legénye. Tót deákból lett háromnapos kuruc volt
1133 2| kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg
1134 2| a király, s lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor
1135 2| ZSOMBOR DEÁK~Három deáklegény állított be egyszer Mátyás
1136 3| abból kettõt hazaküldtek Debrecenbe, a harmadikat pedig terhestül
1137 2| fülû.~- Zsombor deák vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan
1138 3| jókedvében volt, mert a debreceniekkel is jó vásárt csinált. Három
1139 3| bennünket a nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám én, ki
1140 3| minden héten kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű férfiút
1141 2| leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt
1142 2| eszibe se jutott többet a délebéd. Pedig az udvari szakács
1143 2| szép gyepes helyet, hol a délebédet elkölthetjük.~No, a palotai
1144 2| nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz,
1145 1| keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:~Csillag
1146 3| az oroszlán emberséggel. Déltájban, mikor türelmetlen morgása
1147 2| Pál, Pál, minek ez a nagy dér-dúr? - feddette mosolyogva a
1148 2| Aludt õ máskor is harmatos derékaljon, takaródzott õ máskor is
1149 3| fûzfának. Töve a vízben volt, derekáról úgy lebegett le a hosszú
1150 5| százszor furcsább ember volt. Derékban gömbölyû, mint a hordó,
1151 4| egy nagy bajuszú, kurta derekú kuruc vitéz állított be
1152 4| porban, s vasöklével a saját deres fejét veregette.~- Nono,
1153 5| szava, azzal elaludt szép derülten, s föl se ébredt többet.
1154 3| csak itt-ott találkozott deszkapalló is az ország fõvárosában,
1155 2| találják meg mindenféle dézsmaszedõk.~No de ez a tudósok dolga,
1156 1| Hervojának nem telt öröme a diadalban. Mikor meglátta a szörnyû
1157 5| az öreget, s vitték haza diadallal, hogy fölébredt rá álmából
1158 3| csak annyit mondott nagy diadalmasan:~- No! Ott vannak a bíbicek,
1159 1| befordult az ifjú Hervoja diadalszekere. A patak vize fölfakadt
1160 5| arattunk ennél könnyebb diadalt. Meg se mozdult a jámbor,
1161 5| lóhalálában vágtatott a faluból. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta
1162 5| urat - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát nem lehet
1163 2| Le akarjuk fõzni a pesti diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte
1164 2| nem patak, mint a pesti diákoké.~- Megnézzük, hány zsákkal
1165 2| és hûvösre tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted õket,
1166 5| szegény ember történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem
1167 3| bõ termés volt az idén! - dicsekedett jobbra-balra, s odatette
1168 4| õkegyelmét, de bizony kár vele dicsekedni.~- Mi bûnét tudod, hé?! -
1169 3| Tamás érsek megsokallta a dicsekvést, s odaszól szép csendesen
1170 2| rezet ütnek az orrára.~- Dicsérem az eszedet, öreg - bólintott
1171 4| kuruc sírdombjára. Kuruc dicsõségrõl álmodott alatta szépet bizonyosan
1172 1| böjtöld meg egy kicsit a sok dínom-dánomot.~Nem is szenvedte meg úgy
1173 1| fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom volt ott az élet. Hébe-hóba
1174 5| le ne maradjanak a nagy dínomdánomról, ahol acélgombócokkal, karddal
1175 1| megevett rá, s egy tarisznya diót azon hajastul elropogtatott
1176 5| a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen
1177 5| lépésen már azóta is sok diplomatakarrier alapult.)~Hát addig nem
1178 2| mulatta magát, hogy mindenféle diribdarab fából éppen olyan virágokat,
1179 3| is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat -
1180 3| emberséges szívvel ezt a disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp
1181 3| kukoricaföldön a nagy, gömbölyû, disznónak való tökök. Szinte kínálgatták
1182 3| MUJKÓ~Valamikor nagy divat volt Magyarországon, hogy
1183 3| rendes nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért
1184 4| körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~-
1185 5| a gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már
1186 1| megsegítette.~Székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország
1187 5| tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja
1188 5| reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét még
1189 3| török öt görögöt dögönyöz döbörögve.~Hanem az írás azt is mondja,
1190 2| jött vissza: mert csak úgy döcögtette a nevetés.~- Uram király,
1191 5| míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy ezt így elgondolja
1192 3| megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem akar megugatni -
1193 4| nyomorúság, szegénység, döghalál a sok háború miatt. Kegyes,
1194 3| kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz döbörögve.~Hanem az írás
1195 1| nélkül. Katonákat küldött a dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra
1196 3| lézengett, megszólalt nagy dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged,
1197 1| szívességgel fogadta ugyan, de dölyfösségét nem tudta eltakarni. Egyszer
1198 3| most már csakugyan a török döngette az ajtót.~- Szép jó napot,
1199 3| hogy majd karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból lett-e
1200 2| várát ostromolta.~Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén.
1201 4| szõrén-szálán. Kengyele dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára
1202 4| se kellett.~- Ej, hej - dörmögte boldogan a fogoly -, csak
1203 2| volt.~- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó szemmel.~- Pál,
1204 2| egészségére, vitéz uram - dörzsölgette össze a kezét a gazda, de
1205 5| nem tudja már, hogy régen dohányvágót csináltatott belüle? Ne
1206 3| is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak. - Úgysincs
1207 3| Tofelius mestert, az udvari doktort, hogy adjon a kutyának valami
1208 1| népet, de a nagyétkû Kórogyi dolgán mégiscsak elnevette magát.~-
1209 2| kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat, egyszer csak leugrik ám
1210 2| hírét, hogy fölvitte isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal
1211 5| gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája volt.
1212 5| megtörülgette könnyes szemét a dolmánykája ujjával, vállára kapta a
1213 5| Hogy félreértés ne legyen a dologból: nem írásra utalták ki a
1214 4| kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó szemmel nézett
1215 2| kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött
1216 2| esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog, és mért nem kukorékol
1217 4| adja a lovat? - fordult Doriához a hadnagy.~- Azt mondtam.~-
1218 4| vezették, mikor már jött Doris generális, csörgetve az
1219 2| volt ezen a síremléken a drágakõ, mint a márvány, de biz
1220 4| csapatról csapatra jártak a dragonyosok, s elszedték a szent lobogókat.
1221 2| ezüst volt a sarka, arany a dratvája, két karbunkuluskõ a két
1222 3| város kasszájából fizetik a drótost.)~- No, asszony, de ráérsz.
1223 3| azt javasolta neki, hogy drótoztassa be a fejét idejekorán, mielőtt
1224 2| s odafordult nevetve a dudaemberhez. - No, gyevi bíró, ugye,
1225 2| országútra, ahol a búzás szekerek dübörögtek:~- Ez a tiétek!~Örömében
1226 3| csöndesen -, milyen éktelen dühbe hozott téged az, hogy háromszor
1227 4| felejtette már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak elejbe
1228 3| inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében a kardbicskát.~
1229 1| harcolhatott volna nála nagyobb dühösséggel. Mindig elöl járt a csatákban.
1230 2| tetejére. Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~-
1231 4| katonának.~- Bugyogója zsebébe dugna a labanc! - évõdött vele
1232 5| boltos mindig a zsebébe akart dugni, mikor átszaladtam hozzá
1233 2| bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak a füle mögé. A másik kettõ
1234 2| királyt egész udvarával? - dugták össze a fejüket tanakodva.
1235 1| Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott,
1236 2| karján, belehajította a Dunába.~- Sohase lesz többet emberi
1237 2| uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta
1238 2| Olyan közel láttam benne a Dunát, hogy éppen csak a locsogása
1239 3| ti magyar urak, hogy így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok
1240 3| bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott, szép talitarka ruhában
1241 3| ez a szegény város minden dúvadnak. Hol a váradi török égeti
1242 3| barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet magán,
1243 5| megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! - csattant föl
1244 3| No, ez ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt iskolába.~-
1245 3| akarnának többé elmenni. Mi lesz ebbül, teremtõ istenem?~Hát az
1246 1| akárhányszor csak úgy körme közül ebédelt, s bizony a jámbor kuktának
1247 2| bevonult a nagy márványos ebédlõbe, hol csupa arannyal volt
1248 2| erejével be akar jutni az ebédlõszobába. Az mondja, hivatalos vendég
1249 3| a márványlépcsõn a basa ebédlõszobájába.~- Mink vagyunk a szõregi
1250 1| nem terem.~- Készülj az ebédre, Péter fiam - mondta a fõszakács -,
1251 3| igen ájtatosan.~- Hallod-e, ebnek eb fia, ha még most se mondasz
1252 5| úgy elaludt, hogy fel se ébredett többet.~Titulász kincse
1253 4| megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott
1254 3| akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit mondott rá:
1255 2| utoljára õ is a kezébe kapta az ecsetet. Nem is tette le addig,
1256 2| Megeszem a fejemet, ha az ecsetnek is olyan mestere leszel,
1257 2| heprecsóré? Hol a hozzá való edény?~- Ahol a! - mutatott rá
1258 2| Birinkei Béni.~- Mi az édesanyád?~- Gyapjúnyíró özvegyasszony.~-
1259 1| elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára
1260 4| érezték magukat, mint az édesanyjuk ölében. Még a fejedelem
1261 5| csúnya nagy bicskája van édesapámnak, ugyan tessék elhajítani!~
1262 5| bankó. Láttam már én ilyent édesapámnál is, csakhogy az kék volt,
1263 5| Titulász kincse most már az édesapámra maradt. Õ is csakúgy megbecsülte,
1264 5| KIRÁLY~Sokszor hallottam édesapámtól ezt a történetet, amit most
1265 4| S így esett meg, hogy az édesapát a saját fiai fogoly gyanánt
1266 3| föltekintett az égre, mintha az édesapja szemét keresné a csillagok
1267 2| fiam, Béni, tiszteltetem az édesszülédet, mondd meg neki, ezután
1268 2| térde a zöld fûben. Pedig édesszülém nagyon a lelkemre kötötte,
1269 2| ütögeti a fejét? Amelyik efelül fölokosít engem, az lesz
1270 1| székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! -
1271 1| télre tavasz derül,~meddig égbõl jön az áldás,~addig, jó
1272 1| csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott,
1273 1| nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel
1274 1| úgy nyüzsög a mezõn az egér, hogy nem lehet tõlük járni.
1275 3| szegény ez az ország, hogy még egere sincs, mert az se talál
1276 2| király.~- Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska is elég
1277 2| vadászat nem sokat ért, egeret se láttak, nemhogy õzet,
1278 1| el.~Ebben a percben egy egérke szaladt végig a király bíborköntösén,
1279 2| mondani, hány foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni
1280 3| dúvadnak. Hol a váradi török égeti le, hol a berényi német
1281 4| érkeztek a labancok tárogatót égetni. Minden bokrot összetúrtak,
1282 3| kezébe a pásztorbotot. Nap égette, esõ verte, vihar tépázta.
1283 1| elborították az egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak, amerre jártak,
1284 2| õ máskor is a csillagos éggel. Hanem annál jobban bántotta
1285 2| hajtotta magát kétrétbe a nagy égimeszelõ a király elõtt.~- Elhiszem,
1286 2| páncélos kar tart aranyalmát égszínkék mezõben. Õ lett az õse az
1287 1| meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~-
1288 2| földtõl?~- Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél,
1289 2| szamár. Tudott az mindent az égvilágon, mert minden benne volt
1290 2| megette a kíváncsiság, s egy-kettõre olyan tûz lobogott a bogrács
1291 2| meg a szarvast. Abban az egyben bizonyos nagyon megváltoztak,
1292 5| ejnye, de csak csúnya is az egycombú lúd - búsulta el magát,
1293 1| udvarában, s késnél, villánál egyébbel nem tudott hadakozni. Azzal
1294 3| fölségednek a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott,
1295 5| Jó szívvel adtam volna. Egyebem sincs - motyogta zavarodottan
1296 3| szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten
1297 2| esett.~- Nincs is neked egyébre eszed! - csúfolódott vele
1298 5| beleveszett a vízbe, és nem maradt egyebük a szegedieknek egyetlen
1299 4| a fogát vitéz Kengyela. Egyelõre persze nem ért rá kuruc
1300 5| történet mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött
1301 3| király.~- Ha a magyar hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se
1302 4| Pálffy Jánosnak.~Meg is egyesültek, aláírta a békességlevelet
1303 2| közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy belemerült
1304 3| lett vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, semmiházi
1305 2| adod!~- Nagyon szívesen - egyezett bele a bojtár, s egyszerre
1306 1| követeket küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Nagy kísérettel
1307 3| kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett törökkel, némettel - ilyen
1308 3| észrevette, hogy a töröknek egyezkedõ szándéka van. - Isten neki,
1309 3| karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség. Ötszáz arany, száz tinó,
1310 3| basa - kínálta Mujkó az egyezséglevelet a basának.~Hanem ez nemigen
1311 3| volt párja Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált
1312 1| lõni lehetett volna. Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták
1313 5| katona a társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni,
1314 2| a fának.~Hosszú lábával egykettõre fönt termett, s le is kiáltott
1315 2| takaródzót se húzzuk le egymásról.~No, az igaz is volt, mert
1316 1| Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentõ szél
1317 4| fölébredni.~- Voltak pedig egynéhányan, ugye? - vetette oda Bercsényi.~-
1318 4| merte bízni. Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros,
1319 2| ábécé, csakhogy Busa deák egynek se tudta a becsületes nevét.~-
1320 3| uram Bezzegh uramnak. - Van egypár száz török foglyom. Azokkal
1321 4| volt. Míg Rákóczi odajárt, egyre-másra küldözgette a leveleket
1322 3| a borbélyt megmártották egyszer-kétszer a várárok vízében, amitõl
1323 2| faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettõt, tudok
1324 5| annyira, az már névelőtlenül egyszerűen csak Ferde nád. Aminthogy
1325 3| sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször három hétig a talpadat köllene
1326 1| amelyikkel lõni lehetett volna. Egytõl egyig valamennyinek a húrját
1327 2| csúffá nem tesszük ezt az együgyû embert - súgta oda az udvari
1328 2| is egy kicsit a legényke együgyûsége.~- Nem addig, míg a botodat
1329 2| van, mint mindnyájatoknak együttvéve - nevette el magát a király.
1330 1| zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tûz hozott
1331 3| mint neki. Akárhányszor éhesen feküdt le a kis borbélyinas,
1332 3| cimborái:~- Siess, Péter, ehetnék a macskád!~Péter hordta
1333 3| ment az oláh vajda, pedig ehetnékje se volt, hanem azt gondolta,
1334 2| mindennap kakastejes cipót ehetsz.~- Tartsd meg a száz aranyadat -
1335 2| mondja megint a kovács -, ne éhezzék ez a szegény fiú.~- Sose
1336 2| esõs tél, száraz tavasz, éhhalál, nyomorúság az egész vármegyében.
1337 2| a király.~Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács
1338 2| mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a kalázi bíróné
1339 3| az asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, míg kend
1340 3| jó embör, mert már nagyon éhös, még az idén nem övött török
1341 3| én ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl,
1342 2| farkas!~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes
1343 3| felelt volna a bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam,
1344 5| gyereket, úgy vágtak neki az éjszakának.~Hullott a hó sûrûn, nagy
1345 4| tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként a tárogatók szava telesírta,
1346 2| János-hegy tetejében.~No, az éjszakától meg nem ijedt Mátyás. Aludt
1347 1| hallotta sok esztendõ óta. Éjt-napot ott töltött ablaka könyöklõjén,
1348 1| hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~Hervojának nem
1349 3| volna, ha Perec basának nem ejtette volna a nevét minden jóravaló
1350 4| labancok is. Az újvári csatában ejtették foglyul, s úgy megörültek
1351 1| páncéldarabokba akadozik az eke.~- Nagy temetõ lehetett
1352 2| mert nem volt rajta semmi ékesség. Meg nehéz is volt, hogy
1353 5| sebeket, amiket gyermekei ekével hasítanak rajta. Piacon,
1354 2| mosolygott a király. - Ekkora tudományt méltó jutalomban
1355 1| király a kardjához, de már ekkorra nem volt az oldalán. Elvették
1356 2| szegény közember létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~- Megint
1357 2| kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor
1358 4| visszacsalogatta, inkább el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz,
1359 1| hajtogatta:~- Jaj annak, aki eladja a hazáját!~De jaj volt Hervoja
1360 1| nekem, jaj nekem, amiért eladtam a hazát!~Hajadonfõvel futott
1361 3| nekem is igazságom lesz, ha elagyabulálom azt a nagy mihaszna vadászt,
1362 3| jóságodat? Van-e még valami elajándékoznivaló, nótárius uram?~Az öreg
1363 5| pirosra sült, akkorra úgy elálmosodott, hogy azt se tudta, mit
1364 2| az udvari vadászok mind elaludtak bele. De még a fülemilék
1365 4| adja meg ennek az árát. Elárad rajta a nyomorúság, szegénység,
1366 3| felhõkben, hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A
1367 3| koronáját, királyi palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába,
1368 2| megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.~Bálint gyermekkori
1369 4| hogy Kengyela most már majd elbánik a labanccal.~El is bánt,
1370 3| magam löszök”.~Azután pedig elbánt a két áldozati állattal,
1371 3| emberekkel. A nagyurak hamar elbántak a gyámoltalannal, egymás
1372 3| jár még valamikor, majd elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem,
1373 1| Arany János Buda halála~címû elbeszélõ költeményébõl.)~ ~
1374 1| a király -, ennyit csak elbír még a magyar király udvara.
1375 3| megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?~Belevetette
1376 2| körtét a vitéz -, magam is elbírok vele. Látod, a holnap estét
1377 5| nagy hadi készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak,
1378 3| munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam itt a rengetegben, nem tudok
1379 1| szétverték Zsigmond hadait, s elborították az egész Dráva mentét. Égettek,
1380 5| bankót nézegette, s hol elborult, hol ragyogott a tekintete.
1381 2| kovácsnak a szíve verése. Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl,
1382 1| és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték
1383 3| keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában meg se állt a török császárig.
1384 2| valami sebes lábú õzike elcsalogatta egész a palotai határba.
1385 5| a csákóját, s egyszerre elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette.
1386 1| odaállt elébe:~- A besenyõk elcsendesedtek, királyom. Csak az õrök
1387 2| is kegyetlen, az éhség is elcsigázta: ugyan megörült, mikor a
1388 5| egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk, le ne
1389 4| monda, és szép békességben éldegélt kidõlt-bedõlt viskójában,
1390 5| Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított
1391 3| cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen maradt mind a mai napig,
1392 3| drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova tudta, aztán mentek
1393 2| Hát a király. Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy
1394 2| alóla az aranyos kardot, az elefántcsontos puskát. A három legénynek
1395 3| aki a szakállt - bólintott elégedetten a török, akinek olyan szép
1396 3| Mujkó -, vagytok ti ahhoz elegen énnálam nélkül is.~Aztán
1397 5| Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül nézte a vezéri
1398 1| lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar urak, fehér szakállú
1399 2| a kár, hogy mindjárt az elején nem azon kezdted.~Így vette
1400 3| egy mákfejért, amit valaki elejthetett az úton.~Abban a percben
1401 2| te ember, még az adót is elengedem, ha azt a szép szavú madarat
1402 3| feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se láttam a sárnak
1403 2| csóválta a fejét -, ha így elereszted a vendégedet.~- Micsoda?! -
1404 5| zsibongták volna:~- Ha a rajt elereszti kelmed, a szemem elé ne
1405 1| Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba.~A magyarok
1406 4| Fahegyben járt már a nap, mire elért a kuruc táborhoz. Ott aztán
1407 1| népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra.
1408 3| támaszkodott már kard helyett. Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú
1409 2| lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága világban.
1410 4| tenger sok marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb baj meg az
1411 2| emberre. Azt gondolták, eleségszállító fuvarosok.~Mátyásék megkerülték
1412 2| ne fossza ki énmiattam az éléskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett
1413 5| padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni, hanem
1414 2| még ilyen zsugori népnél életedben” - gondolta magában a király,
1415 2| borult a király elé.~- Egy életem, egy halálom, fejemet neked
1416 3| süvegemet - ásított Bali bég.~- Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos
1417 4| megmenteni száz jó magyar életet! Jön a labanc, halálra küldi,
1418 3| Bor, vadászat az egész életetek. A cigány-hideg lel benneteket
1419 4| német. A tárogatót is, az életeteket is. Hogy számoltok akkor
1420 3| veszõdöm, ni, de nagyon életlen a fejszém.~- No, hát csak
1421 5| belõle tisztán, ami örök életû: Magyarország címere és
1422 5| ha már az őseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki.
1423 1| amit fogadnak, vérükkel, életükkel is megvédelmezik.~Álmos
1424 2| s valami homályos emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés
1425 1| pattanva.~- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! -
1426 1| Az udvari apródok sokat elévõdtek a nagyétkû kuktával, hanem
1427 2| kifaragva. A koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett,
1428 3| könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy
1429 3| havasok csak nem tudták elfelejtetni vele a gömöri szelíd hegyeket.
1430 2| lett volna, csakhogy azt elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal
1431 1| de jó, hogy ezt az ajtót elfelejtették bezárni! Nézzük meg csak
1432 2| jutalmam hol van?~- Az ám, majd elfelejtettem! - mordult rá haragosan
1433 3| birtokostul, jobbágyostul elférne benne.~Ez is igaz volt,
1434 3| akkor is nagyon kis helyen elfért Kecskemét városa, pedig
1435 1| közösen más hazát, ahol jobban elférünk.~- Nem úgy lesz az! - felelték
1436 5| Marika szólalt meg elõbb. Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott
1437 3| hajlandó vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak attól kezdve,
1438 1| úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû
1439 1| együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát.~Föl
1440 2| medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta Bécs városát. Csaptak is
1441 1| Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! -
1442 1| boldoggá tenni, uram. Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem
1443 4| fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~- Naccságos
1444 1| levelüket a szomszéd erdõk, elfonnyadt az utolsó fûszál is. Kiapadt
1445 3| hûtõzik a Tiszában.~Úgy elfüstöltek onnan a törökök, mint nap
1446 2| sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg.~- Gyeviben az a
1447 3| híres város, azt abból is elgondolhatjátok, hogy mindössze egy borbély
1448 5| döföli vele.”~Ahogy ezt így elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek
1449 1| ami aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni,
1450 2| mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem, itt vágyom - keszegelt
1451 1| csavargásaiért, saját országának elhagyásáért bezárja Zsigmond királyt
1452 1| egész világon, ha a fia is elhagyja? De azért csak annyit mondott
1453 5| édesapámnak, ugyan tessék elhajítani!~És a csókai bíró elhajította
1454 4| azért mikor jó messzire elhaladt, mégis visszanézett: hátha
1455 3| éjszakákon a harmadik határig elhallatszik a malom kattogása:~- Becsület,
1456 3| az urak is jobbnak láttak elhallgatni. Mert ami igaz, az igaz,
1457 3| egyszer aztán ugyancsak elhallgatott mind a kettõ, alvégi malom,
1458 5| elkergetett onnan édesanyám.~- Elhallgatsz, te sövénytámogató! Nem
1459 4| halászokat azonban nem tudta elhallgattatni.~- Eb ura fakó! - mondták
1460 3| az én szívem félholdja is elhalványodna, ha egyszer a ti pokolra
1461 3| király egész udvarostul elhelyezkedett már.~- János királyt keresem -
1462 4| eszik, mikor tyúkon-kalácson élhetne. Magam is olyan bolond voltam,
1463 2| amit a tatár ott felejtett, elhordta a német. Levakarták még
1464 5| búbjára.~- Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya
1465 3| aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig,
1466 1| fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt
1467 3| hanem még azon az este elhurcolkodott Magyarországról.~ ~
1468 4| nagy megelégedetten.~Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi
1469 2| incselkedtek vele a cimborái. - Elhúzza az azt a káposztatorzsából
1470 1| amit süt-fõz, mind maga éli fel.~- Sebaj - nevetett
1471 2| könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni.~Megesett biz az egyszer
1472 5| bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öregbíró
1473 5| osztrák fûbe harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A vörössapkások
1474 5| a királyok ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek -
1475 3| mert a tanácsban megint elismerték a nagy eszét. (Móra Balázs
1476 2| aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantott neki, hogy megreszketett
1477 4| hurcolták körül a táborban nagy éljenzéssel:~- Dicsõség a kis kurucnak!~
1478 3| emlegetni, mert csakugyan eljött. A város gulyásai rohantak
1479 3| kérdezte a törököt:~- Hát eljöttél az országért, fiam, basa?
1480 1| hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza
1481 2| márvány, de biz az mind elkallódott a régi zavaros világban.
1482 5| rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták
1483 3| gyémántos süveget bírta elkapni belõle.~- Sebaj, leszek
1484 2| Edd meg, ha jó!~Mátyást elkapta a bosszúság, és hirtelen
1485 5| Kiugrott az árokból, és elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját
1486 5| ezredek lassanként mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak,
1487 5| aranyforinton.~No, azért mégiscsak elképedtek egy kicsit a szegediek,
1488 5| kerítés mögül, akkor is elkergetett onnan édesanyám.~- Elhallgatsz,
1489 4| semmit az egész világból nagy elkeseredésében. Szemére húzta rongyos süvegét,
1490 4| nekik a parancsot, és még elkeseredettebben sikoltoztatták a tárogatót,
1491 1| konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt. A másik
1492 1| legyen. S addig is, míg elkészül, megevett elöljáróba két
1493 2| fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem a nadrágot, bizony a király
1494 4| engedelmesen elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott
1495 2| Mátyás szót fogadott, és elkiáltotta magát:~- Olyan kicsike lett,
1496 1| ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta is neki
1497 2| helyet, hol a délebédet elkölthetjük.~No, a palotai erdõkben
1498 2| jámbor, s nagy hálálkodva elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból
1499 3| koronájánál egyebe.~A király elkomorodott, mert tudta, hogy a temesi
1500 2| amit magad csinálsz!~De úgy elkotródott az aranycsináló mester,
1501 2| vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod.
1502 2| nem szoktátok ti az adót elküldeni?~- Micsoda? - csóválta meg
1503 5| Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen ludat,
1504 3| futtában kiáltott vissza:~- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes
1505 5| csákót nyomtak a fejébe, s elküldték vitézkedni a szép Olaszországba.~-
|