1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
1506 2| Tamás mesternek. Holtig való ellátást az udvaromnál. Tiszteletet,
1507 2| a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~
1508 1| Hunyadi seregei bírtak nekik ellenállni.~Nagyobb ijedelem nem volt
1509 3| Gedeon uramé. A hajdú vitézek ellenben igen haragosan csörgették
1510 3| elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a nagyságos Bali bég süvegével?~
1511 1| a magyarok nekivágtak az ellennek.~- Fegyverre, fegyverre! -
1512 3| azonban nem tette egymás ellenségévé a két mestert, sőt inkább
1513 5| a haragtól.~- A rácok az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket
1514 2| mosolygott jókedvûen. - Az ellenségnek csak a nagyját szeretem.
1515 5| neki, hogy valahára igazi ellenségre találtunk.~- Megállj, Kuckó
1516 1| megmentették a székely véreiket az ellenségtõl. Azután már akadály nélkül
1517 1| békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal nyitottak
1518 2| A tudós könyvtáros úgy ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná
1519 1| a kard. Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem,
1520 3| az oláh vajda egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet
1521 4| a gyerekeknek, s messze ellopódzott a tábortól, valahol bent
1522 3| holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt mondom
1523 3| hozzá.~Lécz Péter csakugyan elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával,
1524 2| aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem hitt benne.~-
1525 1| származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az késõbb az õ fiának.
1526 1| fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk,
1527 2| hogyha a piaca közepén elmiákolja magát a bíró macskája, a
1528 2| hogy ha az innensõ végén elmiákolta magát a macska, a másik
1529 3| bólogatott a vízszélen, mintha elmondaná:~- Ne búsulj, megõriztem
1530 3| tett karral a borbély. És elmondta, miképpen szólította õ meg
1531 3| kérdi tõle Recsap basa:~- Elmondta-e a gazdád, hogy hogy áll
1532 5| akkor mosolyodott el, mikor elmondták neki a Bánhidy Gergely uram
1533 2| király!~Az udvari emberek elmosolyodtak, a király pedig félrefordult,
1534 4| labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket bohókás ötletekkel,
1535 2| száz feketerigó.~Mátyásnak elmúlt a haragja, ahogy a fütyülést
1536 2| Szó, ami szó, biz én elnagyjáztam rajta az öltést. De nem
1537 1| Hervoja. Mosolygott, mintha élne, s halott kezével szorította
1538 3| áldott fejedelemtõl úgy élnénk, mint hal a vízben, ha a
1539 5| asztalomon. S ahogy most elnézem a Kossuth-bankót, eszembe
1540 2| kerül a feje.~Azzal a követ elnyargalt, a solymári bíró pedig földhöz
1541 5| erőlködésbe került neki elnyelni a kis Szegedet.~De olyan
1542 3| oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~Nemigen törte magát senki
1543 4| idegen segítséget kaptak, s elnyomták a szegény kurucokat. Rákóczi
1544 3| a szõregi csõsz -, majd elõállok én. Csak azt csinálja minden
1545 4| Félóra múlva Rabutin labancai elõbukkantak az erdõbõl, s egy óra múlva
1546 3| egyiköt én öszöm mög, ha addig élök is!~- Egyen meg tégöd a
1547 1| míg elkészül, megevett elöljáróba két kukoricakenyeret. A
1548 2| Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott
1549 3| a völgybe.~A nagy zajra elõfutottak a pásztorok, s ijedten csapták
1550 3| bükkfák hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem a vadásztarisznyájából
1551 2| megijedtem, hogy tán valami elõkelõség vagy, aki a király õfelségével
1552 5| háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s
1553 2| azt mondja a király, s elõkereste a tarisznyájából a szegedi
1554 3| A török molnár sietett elõkeríteni a zacskóját a fa odvából,
1555 1| fûben, de kisvártatva megint elõkerült, mégpedig másodmagával.
1556 2| ember volt, alig tudott elõkotorászni a fekete köntöse alól egy
1557 4| füzekhez kötött hajók közül eloldozták a legnagyobbat, és rakásra
1558 3| hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab mester
1559 4| aki annyiszor megszaladt elõlük?~Bizony csapatról csapatra
1560 5| de már nem menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat,
1561 2| királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én
1562 1| azonban Lajos király komolyan elõparancsolta a nagyétkû Kórogyit. Éppen
1563 2| meg, ha nem hiszed!~Azzal elõrántott a bõrkötõje alól egy nagy
1564 4| rosszat álmodik. Lassan elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett
1565 4| felelte a kuruc.~A fejedelem előrelépett, és kegyesen megveregette
1566 5| szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott Damjanich
1567 2| hogy a gyevi bíró mindjárt elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette
1568 1| Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre kaptak a székelyek.~
1569 3| vadászt, aki úgy beárult elõtted. Olyan ügyefogyott ábrázata
1570 3| hegedûszót hallani!~Erre aztán elõugrott két fülig szájas szerecsen,
1571 4| bolond voltam, de most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben
1572 2| mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját keresné, s olyankor
1573 4| sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig.
1574 2| nevette õket, mikor már rég elporzottak Buda várából.~Így volt,
1575 3| találta meg malmát a felvégen. Elpusztította azt az ellenség az alvégivel
1576 4| meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~Nagy szomorúság borult
1577 1| mellé. Hervoja vára pedig elpusztult, kõ kövön alig van már belõle,
1578 1| egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül
1579 5| csak Gergely apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi
1580 3| elindult a Tiszaparton, hogy elrejtse valahová. Olyan biztos helyre,
1581 2| Kivéve a gyevi bírót!~- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben
1582 2| végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta magát, mert megakadt a szeme
1583 5| bankója. Kopott, kifakult, elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben
1584 3| ezek a tûzvérû legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is
1585 1| tarisznya diót azon hajastul elropogtatott utána. Akkor aztán azt mondta,
1586 4| vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a feje felett a holdvilág.~
1587 2| elõre-hátra, egyszer csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam,
1588 2| nagy tudós, s alázatosan elsompolygott a lovat keresni. A harmadik
1589 4| erõ volt még benne, hogy elsusoghatta, amit a nádasban hallott.~-
1590 3| két sült görlicét, oszt elszaladt velük?~- Hû, a könyörgõje
1591 1| csap ki belõle. Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl néztem,
1592 5| kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott rajt.~ ~
1593 5| legyen kelmed. Ha a rajt elszalasztja, a szemem elé ne kerüljön
1594 1| megint a szent király, s elszántan vezette kis seregét a Berettyó
1595 1| és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint fûszál a réten, s
1596 1| a vajda elfutott belõle, elszáradtak a várkert hatalmas fái,
1597 1| örvényeket vetett, hogy az is elszédült, aki messziről nézte.~Árpád
1598 3| kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett a jámbor király, hiszen
1599 3| akármelyik káposztáskád elszégyellhette volna magát. Feje akkora,
1600 5| felé szaladtak keresni, elszéledt az egész falu, de nem lelték
1601 2| tudományért nem adok kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán
1602 2| ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.~- Mi lesz
1603 4| a tárogatók? - kérdezték elszomorodva a muladiak. - Hiszen a fejedelem
1604 2| puskát.~A legkisebb fiú elszontyolodott, hogy így kisemmizték a
1605 2| hogy szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért.
1606 2| lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom! Gyertek, urak, csudáljátok
1607 1| de dölyfösségét nem tudta eltakarni. Egyszer nagy magabíztában
1608 5| hogy amikor az egyik helyen eltapossák, a másik helyen nyomban
1609 3| a szegény emberrel; úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett
1610 2| király is alig tudott vele eltelni, mikor legelõször ott járt.
1611 3| nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón, mint a
1612 2| három fogásra való. Az övét eltesszük csemegének.~Háromfelõl is
1613 5| érte a köszönésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
1614 2| hogy ma is könnyebb köztük eltévedni, mint eligazodni.~Megesett
1615 3| egyszer vadászat közben eltévedt Apafi Mihály a bodolai erdõkben.
1616 2| urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétõl, nem volt
1617 3| vakolókanalat szorongassanak?! Úgy eltisztultak Szalontáról, hogy meg se
1618 2| úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak
1619 4| tárogatót talál.~Lõrinc úr eltûnõdött egy kicsinyég, aztán megbiccentette
1620 4| olyan állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem
1621 5| s nagyapó néha fél nap elüldögélt úgy, hogy egyre csak a bankót
1622 3| magyar a vádlott, akkor elüljáróba rákenet huszonöt botot a
1623 3| eszik a török. Mind-mind elültetem. Mákos Mézes Gergely lesz
1624 2| õszinteséget. Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~- Tegyünk
1625 4| is csak úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elõvette
1626 1| hazatér!~Abban a percben elvágódott, s többé föl se kelt. Az
1627 5| nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz. Alacsony
1628 3| nyírfavesszõvel.~- Majd elválik, hány zsákkal telik - felelt
1629 3| beleszakad is.~Erre aztán elvált egymástól a két jó barát.
1630 1| esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak
1631 2| a király semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára
1632 3| a szép püspökalmából.~- Elvásik bele a foga - aggodalmaskodott
1633 1| telepítette le. Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek
1634 2| vagyok, mint a farkas!~Hát elverték az éhüket hamar, rántottát
1635 2| se!~- Ha nem adod szépen, elvesszük csúnyán - legyintett a király. -
1636 3| virágot, ha le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal -
1637 4| tárogatókat el nem veszem. Majd elveszi a német. A tárogatót is,
1638 4| kurucok ott lepték õket, s elvesztek a labancok a magok vermében.
1639 3| panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem az erdélyi
1640 1| szembeszállt velük, de bizony elvesztette a csatát. A király hadai
1641 4| vermében. A zászlót, amit elvettek tõlük, maga Bercsényi terítette
1642 1| testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza,
1643 2| pásztor, Tóbiás mester pedig elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben!
1644 3| te vagy, még a csizmád is elviszi a török, el is vitte volna
1645 5| Szegeden, mikor mindent elvitt a víz?~Utoljára a kisbíró
1646 3| nevezetes, hogy a sasok elvitték a sapkáját.~Sose vétett
1647 2| TÓBIÁS MESTER~Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott
1648 5| mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem fogott a hajnal
1649 2| téli zimankó bekergette az embereket a tûzhely mellé, hiába bolyongott
1650 2| valamit azoktól a tudatlan emberektõl? - nevetett a király, s
1651 2| asztalra. A király legkedvesebb emberének ez is szabad volt.~- Kitöröm
1652 3| nem vesztegetheti senki emberfia.~Erre aztán az urak is jobbnak
1653 2| fõvezér, s odament a kis emberhez. Sebesen ment, de lassan
1654 3| hogy az õ magyar barátja emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott
1655 2| adta vissza a köszöntést emberségesen. - Kinek tiszteljelek?~-
1656 2| Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám még ebben az országban
1657 2| gyere velem - kínálta nagy emberségtudóan a gazdát is. De az váltig
1658 3| utóvégre igazmondás nem emberszólás.~- Hát az igazság lesz-e,
1659 3| turbános atyafiakkal. Amilyen embertelen volt a török a háborúban
1660 3| kívánni az ilyen göthös embertõl, ki minden locspocsos idõben
1661 2| Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél, Vendel. No,
1662 3| Csak legalább az egyiköt! - emelgette a bicskát a gyaur, amint
1663 4| a buzogányt, meg bírja-e emelni ez a gyerek? Látod, fiam,
1664 3| víz.~- Dobzse - felelte emez -, van azon másik is, arra
1665 3| tették meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak volna
1666 3| esztendõben!~Hej, ette is emiatt a kisinas szívét a keserûség,
1667 3| a név, a magyar nép azon emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot
1668 3| Azt pedig igen kár volt emlegetni, mert csakugyan eljött.
1669 2| homályosodott el, ha az apját emlegették.~Hendók mester nagyon kapott
1670 2| néven, s valami homályos emlék elevenedett meg az eszében.~-
1671 5| tábornok úrnak szeretnék valami emléket adni. Fogadja el tõlem a
1672 3| Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a szikla, a mindenható
1673 2| Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete azonban máig is fönnmaradt.
1674 2| látta volna.~De még akkor se emlékezett rá, mikor egy esztendõ múlva
1675 1| hogy már az ábrázatára sem emlékeznek.~No, erre Zsigmond király
1676 4| kelmed isten hírével. S emlékül válasszon magának egyet
1677 5| Micsoda, hát nem lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok,
1678 2| mint a jégverte búza.~„No, énbelülem se lesz a király íródeákja -
1679 4| éjszakában a bujdosó kurucok éneke.~Édes hazám, Magyarország,~
1680 4| oszladozó kurucok, szomorúan énekelve az új nótát:~Édes hazám,
1681 3| teljesedjék az Úr akarata. Az énekszó csak akkor fagyott az ajkukra,
1682 3| odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval várták, hogy teljesedjék
1683 3| elejbe nagy alázatosan. - Engedd meg, hogy a te palástodba
1684 2| kihegyezett lúdtollat, mely engedelemre büszke is volt Hendók mester.~-
1685 1| Azt látom belõle, hogy engedelmes szolgám akar lenni.~- Megmondom,
1686 2| Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani
1687 2| enne.~- De már azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek
1688 2| ülõ nádort:~- Nádor uram, engedjen itt énmellettem helyet ennek
1689 4| ment az ostrom, nem akartak engedni az erõs kõfalak, keményen
1690 1| Az udvari vadászok nem engedtek, nagy csetepaté támadt,
1691 2| fegyvert! Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás
1692 3| asszonyaitok miért jönnek énhozzám, mikor te vagy az, akit
1693 2| Nádor uram, engedjen itt énmellettem helyet ennek az embernek,
1694 3| vagytok ti ahhoz elegen énnálam nélkül is.~Aztán behúzódott
1695 2| mozgatta, mintha máris csehet enne.~- De már azokat nem engedem
1696 1| magyar becsületet. Meg kell enned az ökröt.~Azt mondta rá
1697 2| adta ki a szót:~- Inkább ennék egy kis vadkörtét, ha jó
1698 2| ablakdeszkáján.~- Meg is enném én, atyámfia, akármi jót -
1699 3| szöröncsétlenkedjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem
1700 3| ember? Hát mit mondtál te énrólam tegnap a bodolai erdõben?~-
1701 3| is vitte volna régen, ha éntõlem nem tartana.~- Csend legyen,
1702 3| fejedelem is meg van elégedve az enyémmel. Nem olyan rossz ember ám
1703 3| No, ez derék, gyaur - enyhült barátságosra a basa, és
1704 2| kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák alá, s azzal mulatta magát,
1705 1| magyar már akkor templomot épített az Istennek, házat magának,
1706 3| Összetették a pénzüket, ketten építettek egy malmot, közösbe kerestek
1707 2| teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen ennek a
1708 2| állott a budai Vár nagy érckapuja. Szabadon járhatott rajta
1709 1| ha olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak
1710 1| csatlósait, berontott a fejedelem erdeibe, s bosszújában olyan garázdálkodást
1711 2| ahogy Mátyás király a Bakony erdeiben vadászgatott udvari népével,
1712 3| föld, mezeje búzatermõ, erdeje vadat termõ, vize halat
1713 1| határosak voltak a Hervoja erdejével. Egyszer a király vadászai
1714 1| fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb,
1715 3| A LEGHŰBB SZOLGA~Erdélybõl hoztam a Cicke kutya történetét -
1716 1| székely!~Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás
1717 1| martalóc had fölprédálta Erdélyt, s már a bihari hegyeken
1718 1| elsõ országgyûlést, amely érdem szerint felosztotta az országot
1719 5| ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt,
1720 2| tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy
1721 4| volt. A haragos nevet azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében
1722 5| a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
1723 2| ment, egyszer még a palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~No,
1724 2| jobban igyekezett ki az erdõkbõl, annál jobban közéjük keverõdzött.
1725 1| menekültek el a favágók, erdõkerülõk, ha olykor találkoztak az
1726 2| kezét.~- Ó, bárcsak egész erdõm volna ebbõl a csudafából,
1727 2| papír szélére, amilyeneket erdõn-mezõn sohase látni. S éppen azért
1728 5| kisbíró is tüzet rakott az erdõszélben. Persze mire a ludacska
1729 1| szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet a levegõ:~-
1730 2| madarakért. Tartott belõlük egész erdõvalót, most is tele volt mind
1731 4| csörgött egy tiszta vizû erecske. Éppen középen hasította
1732 3| tájon, ahol az Aranyos vize ered. Körös-körül mindenütt falvak
1733 2| ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be akar jutni az ebédlõszobába.
1734 5| Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyermekeim - kötötte a
1735 2| akárhogy rángatta az ajtót.~- Eressz ki, te ember! - mondta félig
1736 4| röpködött a nevethetnéktõl.~- Eresszétek be! - parancsolta a fejedelem.~
1737 2| Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül
1738 1| seregei Munkács váránál ereszkedtek le a síkra, ott tartottak
1739 2| tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted õket, míg meg nem tanulják
1740 4| Téged pedig szabadon eresztelek, fiam, hogy hadd legyen
1741 4| s vissza akarta a fejét ereszteni az iszákra.~- Ohó, bátya -
1742 5| gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem a cifra bankót az udvaron:~-
1743 4| nem fogtak.~- Éppen itt eresztettük le - nézegette egyik-másik
1744 2| jó emberek nagyon szûken eresztgették a szót a foguk közül. Nem
1745 3| most már akár szélnek is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak. -
1746 4| oldaluk a nevetésbe.~- Sohase eresztjük többet vissza kegyelmedet -
1747 3| kend haza, mert én be nem eresztöm ezt a kórságos törököt,
1748 3| idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni,
1749 4| labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek neki?~Támadi
1750 4| szakad föl a vízbõl, ha baj éri a magyart, csendes hálaadás
1751 4| inkább el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz, te gyönge
1752 5| pajtás, de jókor jöttél! Érik a búza, csak kaszálni kell.~
1753 3| õ is igyekezett a földet érinteni az arcával, már amennyire
1754 1| hírnök lihegve jelentette érkezésüket a királynak.~- Ha Isten
1755 5| Szögedébõl, ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~- Furcsa
1756 5| indult el Bécsbõl, réznek érközött mög Szegedre.~Azt mondják,
1757 4| Bécsben. Holnap délután ide érnek, kipihenik magukat itt a
1758 1| urunk királyunk! Csekély erõddel a halál torkába igyekszel.
1759 5| játszotta magát, nem nagy erőlködésbe került neki elnyelni a kis
1760 2| ütött-kopott öreg katona erõnek erejével be akar jutni az
1761 2| a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~- Hohó,
1762 4| igen, kegyelmednek adom - erõsítette Doria, aki örült, hogy se
1763 2| ezután is így lesz: aki azon erõsködik, amit nem tud, megérdemli,
1764 1| Szittyaországban, és elég erősnek érezték magukat arra, hogy
1765 2| fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik erdõszélen!~Nem
1766 5| elkáromkodta magát:~- Az erre-arráját annak a krumplis nudlin
1767 2| papirosai közül a deáknak:~- Add errébb a piros festékes békateknõt!~
1768 3| Török világ volt már akkor errefelé. Vegyest laktak a falukban
1769 1| szedte seregét és népét, erről nevezték a helyet Munkácsnak.~ ~
1770 3| legyintett a török -, mert errül én is tudok egy-két szúrát.~-
1771 3| volt Hont megyében Tamás érseknek akkora birtoka, hogy három
1772 4| csörgetve az aranyakat az erszényben.~- Szavamra mondom, nem
1773 3| rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar molnárt Pál gazdának
1774 2| elõre.~Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb
1775 4| a vitézek, csörgetve az erszényüket.~- No, Kengyela, állod-e
1776 2| nem jöttél volna el, ha érted nem küldök. No, kerüljünk
1777 1| nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már
1778 5| mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem, még ha két széket tettem
1779 3| bárányoknak.~Ezt meg a hajdúk értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek
1780 5| felvágva a nyelve. (Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt
1781 4| generálisok.~- Annál jobb, ha értik kegyelmetek - mosolygott
1782 3| papucsban járnék. Azért nem értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet
1783 5| magyar!~Mire a falu végére értünk, akkorára úgy megszaporodtunk,
1784 2| másik könnybe borult. El is érzékenykedett, meg is indult, s egy vadonatúj
1785 5| Pedig oly szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép
1786 3| fölött.~„Nyilván törököt érzenek” - gondolta Mézes Gergely,
1787 4| bátorkodni Csikaló. - Úgy érzsem, engem azs isten is katonának
1788 2| akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert
1789 3| leugrom innen, akárhová esem, keressetek meg, s vegyétek
1790 3| BORBÉLYAI~Bizony mikor ez az eset megesett, még akkor is nagyon
1791 2| ijedtet -, még a fejemre esne valami bolond német! Hanem
1792 2| megszokta a német. Jól se esnék neki, ha más porolná ki
1793 1| elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~Híre-neve se
1794 3| járásából jövendõt mondani, esõt csinálni, szelet megállítani,
1795 5| ebbe is belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor
1796 2| a döntõ roham elõtt való estén. A király túri süveget nyomott
1797 3| õrizte a nyájat, s mikor estenden az anyja ölébe hajtotta
1798 3| lábát abba az országba, ahol estétõl reggelig nemcsak a király
1799 4| a nádasokban, s mire az esthajnalcsillag föltetszik, körülvesszük
1800 1| Hát biz azt nézhette egész estig, ahogy Péter a gallérja
1801 3| annyi esze, hogy nem minket esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~-
1802 5| gyerek volt ez a Kasza Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi
1803 2| emlék elevenedett meg az eszében.~- A vadkörtés ember!~-
1804 5| Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson róla mindig az öreg
1805 3| bársonyvánkosra.~- Nem a te eszedhez való ez, Mujkó - mondta
1806 5| magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem
1807 2| ölébe vette a sisakját, eszegette belõle szép csendesen a
1808 4| most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben vagyok
1809 5| elnézem a Kossuth-bankót, eszembe jut, hogy lám, mégis igaza
1810 2| pedig õ nemigen szokott észért a szomszédba menni.~Egyszer
1811 3| hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a
1812 2| mester olasz tudós volt, s az eszével szolgálta a királyt. Szörnyû
1813 4| katona, s csak most kezdett észhez jönni a gyerek.~- Háborúban
1814 2| szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet a délebéd.
1815 3| féreg, nem tudom, nem én eszlek-e meg elõbb téged, mint te
1816 3| papucsosmester soha többé nem cserélt eszmét egymással, és eldöntetlen
1817 2| De biz õ ezt nem akarta észrevenni egész az ebéd végéig. Csak
1818 1| terelgettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ,
1819 3| Kecskében is az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott
1820 1| a vadon erdõkben hosszú esztendõkön keresztül. Vadállatokkal
1821 5| jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich tábornok
1822 3| szállóvendégek voltak otthon. Néha esztendõszámra se látta õket Szalonta.
1823 1| öregember.~Akkor még, ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó
1824 2| vitéz, becsületes magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta
1825 1| A megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette õket a
1826 3| ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta is õ. Csak õt ne
1827 4| Pálffy János intett az étekfogónak, s az belemerített egy talpas
1828 3| volt az övé, az bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott,
1829 3| hallotta soha azoknak a drága ételeknek, amik Tamás érseknél nagy
1830 2| Bársonyba járatod, kaláccsal eteted õket.~- Úgy igaz az - bólintott
1831 3| elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni. Ulászlónak
1832 3| jámbor király -, hárman is etették egy borjúval. Ki nem tudom
1833 2| ilyenkor nem jöttél! Akkor ettük meg annak a kenyérkének
1834 4| hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok - vigyorgott
1835 2| Öröm volt nézni, milyen jó étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk
1836 1| majd el találja venni az étvágyamat!~Lajos király olyan jóízûen
1837 1| meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~- Föleszi az egész udvari
1838 1| uram király, csak éppen az étvágyával nem bír. Semmit rá nem bízhatok
1839 1| Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol én, ihol
1840 2| lakomát, hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap
1841 4| most már jöhet a német - eveztetett vissza Lõrinc úr a partra.~
1842 4| rakták benne a tárogatókat.~- Evezzünk be a Tisza közepére - lépett
1843 3| bihari hegyekbõl vagy fél évig Szalonta alá. Akkor aztán
1844 4| zsebébe dugna a labanc! - évõdött vele Bercsényi.~- Megeszem
1845 5| vállát -, hogy mához egy évre tebelõled is tábornok legyen.~
1846 3| az ágyig elfelejtené az évszámokat, és csak úgy találomra írna
1847 3| meg annak szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy
1848 3| felelt rá a favágó -, evvel a fával veszõdöm, ni, de
1849 3| várának történetét.~Pár száz évvel ezelõtt még vándor se igen
1850 3| vállalja, hogy õrajta tétessek exámentet az okos kutyával?~Ezen a
1851 3| oda a nagy fejét -, hát ezekben mit tartogattok?~Savanyú
1852 1| Akkor még, ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó volt.
1853 2| varga. - Nem eladó a gunyhó ezerannyiért se!~- Ha nem adod szépen,
1854 3| tudományának. Annál nagyobb ezermester volt abban az idõben a borbély.
1855 1| tették sok vármegye népét, s ezerszámra hurcolták ki magukkal a
1856 3| Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben,
1857 2| íródeákjával, aranypapírra, ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga
1858 3| csörgött borravaló gyanánt az ezüsthúszas. Az öreglegénynek jutottak
1859 5| ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárkákat
1860 3| Azóta tele volna a ládafia ezüsthúszassal.~Hát ezért feleseltek egymással
1861 3| bíró, a markába nyomott egy ezüsthúszast a kengyelfutónak.~- Visszafelé
1862 3| templomba húzódtak. Aranyát, ezüstjét, drága holmiját odahurcolta
1863 5| tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott a köpenyre.
1864 5| hangon, mire a tábornok egy ezüstpénzt dobott a tenyerébe.~- Isten
1865 4| belemerített egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér
1866 2| Kivéve a gyevi bírót!~- Ezüsttálból aranykanállal egyen!~- Kivéve
1867 2| egyenes, a b a nagy hasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók
1868 3| kíváncsi lett, mi lehet a fában. Belenyúlt az odúba, s kihúzta
1869 2| hol az egyik, hol a másik fabetût mázolta be saját királyi
1870 2| kifelé a tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra, szolgám -
1871 2| öreg a földrõl a vastag facsemetét.~- Nem terem már az teneked,
1872 2| Vendel, mi az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet,
1873 2| világ járt a Felvidéken. Fagyos nyár, esõs tél, száraz tavasz,
1874 3| akarata. Az énekszó csak akkor fagyott az ajkukra, mikor haragosan
1875 4| össze volt kötve a két karja fahánccsal meg a saját tarisznyája
1876 2| Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~- No, ennél különb mesterséget
1877 4| kiszáradt, a feje szédelgett. Fahegyben járt már a nap, mire elért
1878 2| nézz csak körül abból a fahegybõl, hátha látsz valami szépet.~
1879 1| elszáradtak a várkert hatalmas fái, pompás virágai. Lehányták
1880 2| A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg
1881 2| A KIRÁLY FÁJA~A király fájának egy öreg almafát neveznek
1882 2| Eddig van a mese a király fájáról. Az igazság pedig az, hogy
1883 4| szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva
1884 2| neki bemutatni a király fáját.~- Szép fa ez nagyon - ezt
1885 5| koldus vagyok - kezdte halk, fájdalmas hangon, mire a tábornok
1886 4| megsebesültem - lihegte fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé.
1887 4| rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat. Kezét rászorította a sebre,
1888 4| katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De
1889 2| hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.~-
1890 1| föld pedig most már az én fajtámé marad a világ végezetéig!~
1891 5| szeme. S bizony még sírva fakad a háborúk kemény hõse, ha
1892 4| kuruc szemem láttára sírva fakadjon!~Szegény öreg Czötkény csak
1893 5| hadakozni nála nélkül is. Fakardjainkkal úgy helybenhagytuk a fûzfabokrokat,
1894 2| közéjük a király. - Nem fákat kellene nektek vágni, hanem
1895 2| nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy
1896 1| legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdõben seregestül az
1897 2| jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el
1898 3| szarkák! - Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~-
1899 4| örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta.
1900 3| Csak aztán ha készen lesz a fal, megjelentsd, mert én is
1901 3| haza a haza, mert a kormos falakon kívül semmi se maradt a
1902 2| sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~- No, ezt az isten is levesnek
1903 2| hiányosság semmiben se legyen, a falatozás végeztével Nekemiás mester
1904 3| zacskót, betakargatta száraz falevéllel, összecsattantotta a papucsát,
1905 3| karcagi határból, mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„
1906 5| kellett Palkónak. Befordult a falnak, behúzta fejét a subába,
1907 2| akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.~- Nem az
1908 5| délben valami Gajtó nevû falucska határában összetalálkoztak
1909 3| vándor se igen járt erre. A falucskák helyén mindenütt õsrengetegek
1910 2| csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált
1911 5| Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon
1912 3| errefelé. Vegyest laktak a falukban a magyarok a turbános atyafiakkal.
1913 5| csak épkézláb ember volt a falumban, az mind elment honvédnak.
1914 3| talált egyebet a puszta falunál, de ki is töltötte rajta
1915 2| öreg almafát neveznek a mi falunk határában. Idegen meg sem
1916 5| honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba is vetõdött egy bujdosó
1917 5| nádrengeteg közé bújt kis faluról nem sokat tudott a világ.
1918 2| Csak akkor tudták meg a falusiak, hogy ez az igazi, mikor
1919 4| tárogatósokat.~- Menjetek vissza a falutokba, fiaim. Tárogatótok szavára
1920 5| katonák -, nincs ebben a ti falutokban valami bujdosó honvédtiszt?~-
1921 5| megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta
1922 4| veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak aztán nagy megelégedetten.~
1923 4| vármegyének a legkisebb falvai közül való Majtény, hanem
1924 3| ered. Körös-körül mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon,
1925 4| álmodtam. Otthon jártam a famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak
1926 2| csizmát, s nekirugaszkodott a fának.~Hosszú lábával egykettõre
1927 2| iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak
1928 2| vadkörtét, de olyan fojtós, fanyar volt, hogy csupa becsületbõl
1929 3| nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~- Illetlen
1930 3| már össze is hordtuk nagy fáradsággal, csak olyan kellene, aki
1931 3| Vezess el az útra, adok a fáradságodért egy máriás húszast.~- Angyal
1932 5| kincstartóhoz.~- Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed
1933 1| Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ
1934 4| nézegette egyik-másik a faragásokat.~- Az ám, de nem a hajót
1935 2| mester pingált. Össze is faragcsált mindent, ami keze ügyébe
1936 4| akkorra úgy összevissza volt faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek
1937 4| mint mikor a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszõt.~- No, most
1938 2| király szigorú szavát.~- Ne fáraszd magadat, Bálint barátom!
1939 2| gácsérnak is éppen így áll a farka - magyarázta a deák. - Van
1940 4| szagát, mint komondor a farkasét.~Egy esztendõ múlva annyira
1941 5| faragva.~Azzal odanyújtotta a farkasfejes botot, amit Damjanich szelíden
1942 3| király.~- Hát amazok a hosszú farkúak, amik a nyárfákon olyan
1943 4| sokat nyeggette a száraz fát. Egész nap ott sütkérezett
1944 2| mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? - kérdezték tõle
1945 2| alól egy bot formájú, üres fatokot. Annak a két végébe egy-egy
1946 1| ijedten menekültek el a favágók, erdõkerülõk, ha olykor
1947 3| Istók. Meg is tesszük udvari favágónak.~Meg is tették, s Igazmondó
1948 3| felelt rá a favágó -, evvel a fával veszõdöm, ni, de nagyon
1949 2| Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az éhség is
1950 2| el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan
1951 5| seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~- Ó de jó nektek,
1952 2| minek ez a nagy dér-dúr? - feddette mosolyogva a király.~- Mióta
1953 1| király megint csak azzal feddte meg õket:~- Ha Isten velünk,
1954 4| borult a kuruc táborra. Se fegyvercsattogás, se jókedvû nótázás, se
1955 1| harcolni. Akinek volt is más fegyvere, elhajította rémületében,
1956 1| királyom, hogy rakd a lábához fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~
1957 1| belekergette õket a magyar fegyverekbe.~Mire a nap fölkelt, akkorra
1958 1| olyan nagyon szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben
1959 1| király, és összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a
1960 5| vasasokra, elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták mind a
1961 2| egyebet, mint feketét a fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér
1962 1| a fõtt rák, még a szeme fehérje is véres volt a kimerültségtõl.
1963 3| Körös-körül mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér
1964 4| lovat. Messzirõl meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára,
1965 3| értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet a ti fertályotokban, hogy
1966 5| ludacskának, az is szép fehérre kapargatva a halbicskával.~-
1967 5| piros irhából, azt beszegte fehérrel, zölddel: abban tartogatta
1968 2| keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségbe, mint valami fekete kígyó,
1969 1| eltûnt szem elõl.~A magyarok fejcsóválva mondogatták Árpádnak:~-
1970 3| nem korpa - csapta félre a fejében a csõsz a báránybõr süveget. -
1971 3| híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~ ~
1972 3| igazságot a fejedelemnek, fejedelemasszonynak.~Úgy esett az, hogy egyszer
1973 3| felesége ne volna.~- Micsoda? A fejedelemasszonyról beszélsz? - hüledezett Apafi.~-
1974 4| gyerek, hogy fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta. Le se tette,
1975 4| róla, hogy együtt ette a fejedelemmel a bujdosók kenyerét, s el
1976 3| Udvari vadász vagyok Apafi fejedelemnél.~- Tudom, tudom, mindjárt
1977 3| mondani. Apafi Mihály erdélyi fejedelemrõl szól, akirõl azt mondja
1978 4| király seregébõl. Széttörjük fejedelmestül együtt, mint a pozdorját.~
1979 3| halálig híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~ ~
1980 1| Üzenetet hoztam a magyarok fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már
1981 4| õnagysága Rákóczi Ferenc fejedelmünk eresztett szárnyra a Beszkidek
1982 4| még nekem erre a te vén fejedre. Hanem tudod mit, igyunk
1983 4| persze nem ért rá kuruc fejek után szaladni.~Este már
1984 2| úgy vágott a fejemhez egy fejelés csizmát, hogy mind kihullott
1985 3| nem hordhatom mindig a fejemen.~No de azért nem maradt
1986 2| A minap is úgy vágott a fejemhez egy fejelés csizmát, hogy
1987 2| Mátyás az ijedtet -, még a fejemre esne valami bolond német!
1988 1| választották meg a magyarok fejének, aki legöregebb és legbölcsebb
1989 5| õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb a garasa
1990 2| kalácscipót, kiszedte a fejér belét, a hajával meg úgy
1991 3| huzakodásban lemaradt a fejirõl, amúgy meg nyáridõben nemigen
1992 2| kapkodták le a népek a fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni,
1993 3| elõre-hátra, egyszer csak fejszecsattogást hall valahol a környéken.
1994 3| ni, de nagyon életlen a fejszém.~- No, hát csak hagyd ott,
1995 2| mordult rá az egyik legény. - Fejszével-e vagy fûrésszel?~- Hja, legények,
1996 1| papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~- Nem nehéz ezt
1997 5| jutottak, mire összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt
1998 2| el-elbólogatnak bokrétás fejükkel, mikor az erdõk szellõje
1999 3| tököket vagdosták volna a fejünkhöz.~- Ez az igaz! - zúgták
2000 3| Csökmedzsi, a Hóbajárt basának a fejvakarója. Nagyon rendes ember különben
2001 2| se akarok nektek. Olyan feketék vagytok, hogy nem tehetek
2002 3| akadt meg a szeme, ahogy ott feketéllettek az aranyos oltáron.~- Nini -
2003 5| összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már elõttük az ellenség.~
2004 2| olyan jóízût, hogy még a feketerigók költögetésére se ébredt
2005 2| csinálnak biz õk egyebet, mint feketét a fehérbõl. Fekete szenet
|