1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
2006 4| alatt. - Legalább akiket én fektettem le, azok nyilván föltámadás
2007 4| jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni - ez volt a mentsége,
2008 3| fejébe csapva a süveget, felballagott a várba, ahol mind hasra
2009 5| a fényes tiszti ruháját felcserélte szegényemberes gúnyával,
2010 4| a tutyimutyiságát. - Ne félcsetek engem, lesek én még olyan
2011 3| viszi kend stb.~Tizenkét felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel,
2012 3| baráti szóval:~- Nini, gyaur felebarátom, ugye bizony bürge az, amit
2013 5| zörgetnek a kapun.~Tíz-tizenkét félegyházi siheder legényke, csupa
2014 4| lobogók csúfondárosan lobogtak feléje, kegyetlen csattogással:~-
2015 2| tatár, amit a tatár ott felejtett, elhordta a német. Levakarták
2016 2| otthon az asszony, ha itt felejti ezt a pár csizmát, amilyent
2017 2| Te vagy-e az, Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestül-lelkestül.~-
2018 3| aztán az avatásra el ne felejts meghívni.~De hiszen nem
2019 2| szobába.~Mert, hogy szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás a szép
2020 4| jobban vigyázott, mint õ, aki feléjük se nézett annyi esztendõ
2021 4| Inkább egy kis kérdéssel felel rá:~- Bizony, a régi muladi
2022 2| amire maga se tudott volna felelni:~- Azt mondd meg, te remete,
2023 2| Elveszett a fakó, te felelsz érte.~- Engedelmet kérek -
2024 2| Szent László képe az egyik felén, gyûrûs holló a másikon,
2025 2| pitykegombja.~- Tiszteltetem a feleséged, Márton kovács! Egészséggel
2026 2| De az váltig szabódott feleségestül együtt.~- Jó lesz annak
2027 2| Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl, aztán fölkapaszkodott a
2028 3| a török, földönfutó lett feleségével, kicsi fiával együtt. Itt
2029 3| oka volt annak, hogy így feleselgettek egymással akkoriban a becsei
2030 3| ezüsthúszassal.~Hát ezért feleseltek egymással a becsei malmok
2031 2| nagy áldomást. Tartott vagy félesztendeig. Hanem persze a vadkörtés
2032 3| szegény embert, hogy majd felét leette már a gerezdrõl a
2033 2| aranycsináló, s még jobban felfújta magát. Csak akkor képedt
2034 3| ne kelljen.~A török urak felgyújtott házakkal szoktak világítani,
2035 4| összekötötte a labancnak, felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál
2036 3| atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna, ha egyszer
2037 1| gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre a morva király, és
2038 3| sürgött-forgott legelöl.~- Ne féljetek, emberek, van a töröknek
2039 3| uraknak se kellett egyéb, felkapkodták a sült tököt, s úgy odacsapkodták
2040 2| Márton kovácsnak. Mikor aztán felkészülõdött a jámbor, s nagy hálálkodva
2041 5| alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~- Apókám - kiabált a fülébe
2042 1| birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen
2043 1| a táltosok.~Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal
2044 1| kisfia. Apa nélkül kellett felnõni az istenadtának, és öröm
2045 4| kiáltott Czötkény apó, s ahogy felnyitja a szemét, hát csakugyan
2046 5| gyerekeket. Mind a kettõ felnyitotta a szemét, s még összébb
2047 5| öregbírójuk, Miller Sebestyén felolvasta a királyasszony levelét,
2048 5| szemem elé ne kerüljön!~Jó félórányit ballagott, mikor egyszer
2049 1| országgyûlést, amely érdem szerint felosztotta az országot a honfoglalók
2050 1| kilincsére.~Abban a percben felpattant az ajtó, s a rab király
2051 5| írástudó embernek. (Hogy félreértés ne legyen a dologból: nem
2052 2| elmosolyodtak, a király pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól
2053 3| akit a mezítelen lábak felruházójának választott ki a gondviselés.~
2054 5| se ajánlkozott követnek a felség színe elé. (Ez a leghihetetlenebb
2055 4| egyszerre tüzelni kezdte a félsz a bokáját, ahogy a hatalmas
2056 1| legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Attila
2057 1| hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá,
2058 2| özönlött a budai Várba a sok feltaláló. Volt azok közt nagyeszû
2059 3| mondd meg nekem: hogy nem féltél, mikor borotváltál? Mert
2060 3| a térde is összeverõdött féltiben, ahogy leborult a basa elõtt.~-
2061 2| vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet,
2062 4| megegyesüljünk a békesség felül - ezt üzente vissza utoljára
2063 4| Rákóczi táborának!~De már erre felült az öreg Czötkény, de még
2064 3| lába alatt, arról kellett felugrani a csúcsra. Behunyta szemét,
2065 2| ennél a biztatásnál. Úgy felugrott ijedtében, hogy Mátyás alig
2066 5| közül neki volt legjobban felvágva a nyelve. (Ami érthetõ is,
2067 2| vele szóba állni. Csak úgy félvállról vetette oda neki a kérdést:~-
2068 2| nagyon gonosz világ járt a Felvidéken. Fagyos nyár, esõs tél,
2069 3| vetõdött erre a tájékra egy felvidéki nemesember. Õsi fészkébõl
2070 4| követséget küldtek hozzá a Felvidékre, hogy mentse meg õket ettõl
2071 4| kaptak észbe a többiek nagy felzúdulással. - Elámított bennünket Lõrinc
2072 5| kezdett a lába alatt a föld.~- Fene teremti, hiszen ez ágyúdörgés -
2073 3| leragad a csizmája ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~-
2074 3| kívánkozik harapni ez a fenevad, akármilyen közel jársz
2075 3| is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend hamar kést, mert mindjárt
2076 3| tudja csattogtatni a kést a fenõkövön, hogy a harmadik szomszédot
2077 5| padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre, de nem búzát aratni,
2078 2| óriásoknak tetszettek a piros fényben.~- Jó estét, jó emberek -
2079 3| birtokokat. Ki szép szóval, ki fenyegetéssel, kinek ahogy esett könnyebbségére.
2080 3| az ország nagyurai, egyik fényesebb, mint a másik s egyik jobban
2081 3| nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt mondom én, ne szöröncsétlenkedjünk
2082 5| elég nád volt szegény, meg ferdének is elég ferde.) Olyan nagyszívű
2083 5| történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte annyira, az
2084 3| oroszlánnal.~- Hej, te csúnya féreg, nem tudom, nem én eszlek-e
2085 1| torta, ni, mert már ki se férek tõle az ajtón.~No, a Zsigmond
2086 2| mester ilyen nagyon tudós férfi volt, Mátyás király nagyon
2087 3| tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe tartozó szép história
2088 3| delállal, hogy aki igazhitű férfiút boritalon ér, annak izzasztó
2089 2| aranyam volna, hogy nem férne a szobában!~Azzal kapta
2090 3| kelekótya fehérnépet a ti fertályotokban, hogy mér köti az rá magát
2091 1| mint fûszál a réten, s alig fértek el egymástól. Ha a hun halász
2092 1| telepszünk meg, megint csak nem férünk el egymástól. Hanem ha ti
2093 2| könyvnyomtatást. Mert ha õ nem festegetett volna, Busa deák sohasem
2094 2| a gácsérfarkút a fekete festékbe, s egy szempillantás alatt
2095 2| deáknak:~- Add errébb a piros festékes békateknõt!~Busa deák erre
2096 2| De még nemeslevelet is festetett neki: három vadkörtét aranyos
2097 3| mire való volna? A sasok fészke nem szorul bástyára.~- De
2098 1| király tenyerében, akár a fészkében. Még cincogott is, mintha
2099 3| felvidéki nemesember. Õsi fészkébõl kiüldözte a török, földönfutó
2100 4| szegedi vár, németek, rácok fészkeltek benne, nagy bajára az alföldi
2101 3| Becsén az alsóvárosban fészkelték meg magukat a törökök. A
2102 5| emberek, hogy rakhatnának új fészket, mikor közéjük kocsikázott
2103 2| madaras ember. - Hát te ki fia-csikaja vagy?~- Ugyan úgy-e, hát
2104 2| márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot láttam az égen.~- Jól van,
2105 4| való, de két szép levente fiát odaadta Rákóczinak. Ki is
2106 1| öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésû
2107 5| ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak
2108 3| lett feleségével, kicsi fiával együtt. Itt a székely hegyek
2109 5| fiatalember, mert száz csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most
2110 3| billentette a fejét, hátha csak figurázik az a kótyagos gyaur?~- Csak
2111 4| Kettõ ért belõle egy mai fillért. Kengyele fogadásának hamar
2112 5| Legyen annyi lojalitás a filológusokban, hogy ne sajnálják tőle
2113 3| jámbor fejedelem mindig filozófiai nyugalommal vont vállat.~-
2114 2| markába nyomta a hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy megzavarodott az
2115 1| félni a magyaroktól.~Maguk fitogtatására vitézi tornát is játszottak
2116 2| is mondta - sütötte le a fiúcska a szemét -, hogy ha elkeverem
2117 3| pedig a szikla, a mindenható fiúi szeretet tanúja. Csúcsán
2118 2| ember lenni. Vidám, pajkos fiúvá serdült, de mindig csak
2119 1| királyának, hogy aranyban fizesse neki az adót.~A hunok királya
2120 2| Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!~- Kivéve a gyevi bírót!~-
2121 5| földanya, aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei
2122 3| inkább a város kasszájából fizetik a drótost.)~- No, asszony,
2123 3| csak a baj lesz vele, de a fizetség semmi. Utoljára a király
2124 2| hogy három esztendeje nem fizettek már egy batka adót se. Nosza,
2125 3| aki anno ekkor meg ekkor fõbírája volt Szegednek. Ideírhatnám,
2126 3| volt ez, hanem a szalontai fõbíróé, Bezzegh Gedeon uramé. A
2127 3| attól kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~Akkor, amikor
2128 3| országra szólt a híre. Volt a fõbírónak annyi esze, hogy ugyanarra
2129 3| borotvált volna õ mást, csak a fõbírót, a tanácsbeli urakat, módos
2130 3| kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak. Emezek meg mit csinálhattak
2131 2| gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~- No, jól van, Bálint tanítómesterem -
2132 5| szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej között meglátott egy
2133 3| össze a kezüket. A szél föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan
2134 4| népség. Abból éltek, hogy föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra
2135 4| villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent a magasba. Rákóczi sátra
2136 4| föl ne kutatná. Földbõl fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból
2137 3| falai, meg lehet tartani a fölavatást. Csak mentül többen jöjjenek
2138 5| embereknek eszükbe se jutott a földanya, aki kenyérrel fizeti meg
2139 1| a levegõ vagy akár maga földanyánk is.~Alig lovagoltak el Csabáék
2140 2| vagyok - szúrta az ásóját a földbe Támadi Balázs, és vágta
2141 3| tanács már kint õgyelgett a földeken. Összetette az eszét öregbíró,
2142 4| neki Árkai Lõrinc, a muladi földesúr. Az is a fejedelem embere
2143 2| Ugyan úgy-e? Ki volna az, te földhözragadt varga?~A kis ember megemelte
2144 1| Hervoját temették. Még a temetõ földje is háládatos ahhoz, aki
2145 1| követelték a vadat, mert az õ földjükön esett el. Az udvari vadászok
2146 3| fészkébõl kiüldözte a török, földönfutó lett feleségével, kicsi
2147 5| szanádi szerbek. - A magyarok földönfutókká akarnak tenni bennünket.~-
2148 1| pusztítottak, amerre jártak, földönfutóvá tették sok vármegye népét,
2149 2| emelte föl az öreg a földrõl a vastag facsemetét.~- Nem
2150 4| föltámadás napján se kívánkoznak fölébredni.~- Voltak pedig egynéhányan,
2151 5| vitték haza diadallal, hogy fölébredt rá álmából a Nagy utca.
2152 5| királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettek.~S Gergely apó úgy, de úgy
2153 3| bosszúját, mert az egészet fölégette.~Pál gazda zacskóba hányta,
2154 2| Látjátok, hogy engemet is hogy fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette
2155 1| kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr,
2156 1| könyörgés.~- Minden gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád
2157 2| belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára.~
2158 5| lett biz ebbõl, hogy mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja
2159 2| meg Márton kovács, mikor fölértek Budára:~- Szépen megkérem
2160 1| Kórogyi Péter étvágyát.~- Föleszi az egész udvari konyhát,
2161 3| tátogjak addig, míg kend föléteti a házat azzal a nagybélű
2162 1| diadalszekere. A patak vize fölfakadt szelíd csobogással, s kihajtottak
2163 5| Makárok, mind iszonyúan fölfegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki
2164 4| lépett Árkai a hajóba. - Aki fölfér, jöjjön velem.~Az emberek
2165 5| le maga a tábornok is egy fölfordított hordón, valami kõszentnek
2166 4| esténként nagy rajokban fölgomolyogtak a tiszai nádasokból. Azokkal
2167 3| elõl a pávanyelvet nagy fölháborodásában.~- Nem szégyenlitek magatokat,
2168 3| Tamás érsek.~Báthori már fölhajtotta a kristálybillikomot, s
2169 4| Nem is hagyta el. Az írás följegyezte, hogy halálig együtt ették
2170 2| síró-rívó feleségétõl, aztán fölkapaszkodott a szamarára, s megindultak
2171 3| sárkánykígyó. Ali papucsos fölkattyogott a várba, Pali papucsos pedig
2172 2| hogy nem bánja meg, ha fölkeresi Mátyás vargát a budai Várban.~
2173 3| mindezekre a fölséges úr.~Egyszer fölkereste a budai Várban az oláh vajda.
2174 1| az ég felé emelt fejjel fölkiáltott:~- Hervoja hazatér!~Abban
2175 1| bíborköntösén, s apró lábaival fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett
2176 2| neki.~Azzal kapta magát, föllovagolt Budára, ahol a király nagyon
2177 2| benne napszámra. Most pedig fölmégy Budára a királyhoz, mert
2178 3| kevés a gondolatom.~- Majd fölmegyek én, viszek egy tarisznyával.~-
2179 2| királyunk, hogy nyomban fölmenjen hozzá a solymári bíró, mert
2180 3| vannak a szarkák! - Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a
2181 1| az égen minden este, ha fölnéztek rá.~ ~
2182 5| magát, s lekanyarította fölöstökömre a másik combját is.~Az lett
2183 3| sivalkodással röpködtek fölötte.~- Ugyan miféle madarak
2184 1| Ítéletet akarok mondani fölöttek, amiért megsértettétek királyi
2185 1| akkorra a martalóc had fölprédálta Erdélyt, s már a bihari
2186 3| száz török foglyom. Azokkal fölrakhatod a falat. Csak aztán az avatásra
2187 5| mintha aludna. Alig bírták fölrázni a katonák.~- Hé, fiú, szedd
2188 4| német, hogy annak a szavára fölriad álmából a magyar szabadság.
2189 4| úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt valami beszélgetésre. Fölült
2190 2| veri a fejét?~- Tudom ám, fölség - nevette el magát a deák
2191 1| van veletek.~- Nekünk is fölségeddel - emelte fel méltóságosan
2192 3| kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette a kisinas hátára az aranyos
2193 1| búzatermõ föld az, csak fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó
2194 1| van - mondták a hunok, és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a
2195 2| örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló inasoknak: - Nosza, tegyetek
2196 4| fektettem le, azok nyilván föltámadás napján se kívánkoznak fölébredni.~-
2197 4| vitéz Czötkény uram? Tán föltámadtak a labancok?~- Azok ugyan
2198 2| erre a biztatásra sem mert föltekinteni, s a nagy tudományú udvari
2199 2| hol csupa arannyal volt fölterítve a nagy diófa asztal. Jutott
2200 5| célszörû szögény embör. Föltétlen hiteles tanúbizonyság, mert
2201 4| mire az esthajnalcsillag föltetszik, körülvesszük az alvó kuruc
2202 3| Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz
2203 5| legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~- Meg nem
2204 4| megszegni.~- Hát én akkor erre fölülhetek, mert az enyém - pattant
2205 2| öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára, a nádor
2206 4| fölriadt valami beszélgetésre. Fölült a subáján, és elkezdett
2207 2| úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi az almát a szõnyegrõl -
2208 2| Várba.~A szemét se merte fölvetni szegény kovács, csak mikor
2209 2| nevette el magát a király. Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt
2210 2| asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:~- Ott is nagy esõ járt,
2211 4| éjszakát, kurucok!~Nagy fönnszóval mindjárt kihirdették, hogy
2212 2| Hosszú lábával egykettõre fönt termett, s le is kiáltott
2213 1| túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk rettenetes
2214 1| Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a római császár hadinépére,
2215 3| próféta is tiltja nekünk azt a förtelmes állatot, amelyet ti is csak
2216 3| Bali bég, egy cseppet se fösvénykedett a mogyorófahájjal, még ha
2217 2| már. Meg is dagadt a nagy fövésben, bele se fért már a kanalamba.~
2218 2| kicsit, mert igen nehéz fövésû - biztatta õket a király.~
2219 4| egy mai fillért. Kengyele fogadásának hamar híre szaladt a táborban,
2220 2| árvájából.~A király állta is a fogadást, hanem az csak nem akart
2221 5| hárított el magától:~- Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék
2222 3| fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj isten, vadász úr - felelt
2223 2| királynak is öröme telt benne.~- Fogadjisten, szolgám - adta vissza a
2224 2| Hát a cseheknek ki mond fogadjistent?~Erre meg az erdélyi vajda
2225 1| kell, akinek mindenki szót fogadjon. - A hét törzs hét vezére
2226 1| annak jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel, életükkel is
2227 4| tárogatókat.~A halászok szót fogadtak. A füzekhez kötött hajók
2228 5| Hiszen nem név az, hanem fogalom, akár a Holofernes király
2229 3| nagyobb legyen a parancsa foganatja, olyankor mindig a fejébe
2230 2| ráér. Abból már van három fogásra való. Az övét eltesszük
2231 1| fõszakács, csinált vagy harminc fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének,
2232 4| Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok - vigyorgott utánuk a szúnyog-muzsikásoknak,
2233 5| elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be
2234 3| Te pedig, fiam molláh, fogd az írónádat, és írd föl
2235 2| elõtt, középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a
2236 5| vitézkedése történetét.~- Fogjatok hamar, gyerünk a kis tanyára!~
2237 4| halászok, ti muzsikaszóval fogjátok a halat!~A muladi ember
2238 5| Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
2239 3| úgy megörül, hogy aranyba foglal benneteket érte.~Ez már
2240 2| No, akkor minket aranyba foglaltass, marcipánnal tarts, magyarok
2241 3| No, minket szépen aranyba foglaltatott a basa - mormogott hazafelé
2242 1| nézem, nem is vagyunk mi itt foglyok!~A nagy puszta termekben,
2243 3| váradi vár pincéi német foglyokkal: azok hordták a követ a
2244 3| Van egypár száz török foglyom. Azokkal fölrakhatod a falat.
2245 4| fejedelem. Harminc labanc foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek
2246 2| kerülni, míg olyan csókát nem fognak, amelyik úgy fütyül, mint
2247 3| meg, hogy a te palástodba fogódzhasson Szalonta városa.~A basának
2248 5| megtántorodott, hogy meg kellett neki fogódzni a tornácoszlopban.~„No,
2249 1| bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.~S amit mondott, állta
2250 2| mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz
2251 4| harapd le. Hadd látom, hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû oroszlánfejét
2252 1| lábú, alázatos legény. Ott fogták el őket valahol a Tisza
2253 4| Kiáltott rá az õrszem. - Fogtál-e labancot az éjszaka?~- Vigyetek
2254 2| szûken eresztgették a szót a foguk közül. Nem csinálnak biz
2255 3| kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettõ. Nehéz tudomány
2256 2| szaggatta, dehogy! Élete fogytáig külön polcon tartogatta
2257 1| A magyaroknak már akkor fogytán volt a türelmük, úgy eresztették
2258 1| miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak, s el is jutottak
2259 2| Kapott is vadkörtét, de olyan fojtós, fanyar volt, hogy csupa
2260 5| inszurgens, s körülnézett a fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon,
2261 2| volt köztük a legöregebb. Foltos süvegét ahogy lekapta galambõsz
2262 3| bársonycsizmája ásítozik már a foltozó varga után, s azt mondja
2263 2| palotai varga vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját,
2264 1| lesz,~meddig a folyó le nem foly,~meddig télre tavasz derül,~
2265 4| alföldi magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért. Könyörgõ követséget
2266 1| karját, és vérét egy serlegbe folyatta, annak jeléül, hogy amit
2267 4| patak, halk csobogással folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~
2268 5| mint akinek az orra vére folyik, s még tán el is pityeredtem,
2269 1| ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~-
2270 1| seregestül az õz, nyüzsög a folyóban a hal.~- Hej, öcsém, szeretnék
2271 1| király át akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban
2272 1| magyar halász:~- Ez az én folyóm, keress magadnak halat máshol!~
2273 1| puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban egy
2274 3| vagy a várbeli kafanában folytak le, vagy a palánki görög
2275 2| körte mellé, s nyugodtan folytatta: - Látod, pedig én is nagyon
2276 2| megint csak vissza kellett fordítani a Pejkót.~- Hohó, tiszt
2277 1| Magyar.~- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. -
2278 1| hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban
2279 2| locsogása nem hallatszott.~- Fordítsd meg a csövet, királyom,
2280 3| Móra Balázs, aztán mindezt fordítva végigcsinálni, egészen az
2281 1| könyörgött László királynak:~- Fordulj vissza, urunk királyunk!
2282 5| csókai magyarok csalták el, forduljon el tõlük a csillagos ég! -
2283 4| a szíve, és meg kellett fordulni minden lépésnél. Igaz, hogy
2284 2| ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott
2285 2| inkább a kést, villát forgassuk helyette.~Azzal az egész
2286 2| hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a
2287 3| Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében a kardbicskát.~
2288 2| se volt valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt igenis
2289 5| a két fülére, s amúgy se forgolódott már akkoriban a világban.
2290 1| szétkergették a magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután a bolgár
2291 3| takaros legény ez a Mujkó - forgott elõre-hátra -, ha bolond
2292 1| volt már akkor semmi emberi formája a telhetetlennek. Az arca
2293 2| Akármibõl, uram. Amit én a forralóüstömbe teszek, ha vas, ha kõ, ha
2294 3| gurult le a lejtõn. Helyébõl forrás fakadt, s csattogva-csörögve
2295 5| mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs András
2296 4| mérges levegõje, hideg lelte, forróság gyújtogatta, s csak a fejüket
2297 1| hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ
2298 2| sehol az országban olyan foszló bélû selyem cipót nem tudtak
2299 2| Valami gyülevész csapat fosztogatta ki a várost. A vezérük valami
2300 4| még olyan nagy úr, hogy a fót is bársonyból les a nadrágomon.~
2301 1| telhetetlennek. Az arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje
2302 3| Bizony, király, megérdemled a fõuraidat! - köszönt el keserûen az
2303 3| nehéz - nevettek a magyar fõurak.~- Dobzse, dobzse - mosolygott
2304 3| hanem azt gondolta, hátha a fõuraknál könnyebben találna segedelmet.
2305 2| ünneplõ csizmákat. Mert udvari fõvarga lett a palotai vargából.~
2306 3| deszkapalló is az ország fõvárosában, s a barátságos sár ugyancsak
2307 4| katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott az erdõk felé.~
2308 2| legyen felségednek - szólt a fõvezér, s odament a kis emberhez.
2309 4| generális, a labanc hadak fõvezére. - No, majd meglátjuk, hány
2310 4| némettel.~A császári hadak fõvezérét Pálffy Jánosnak hívták.
2311 2| kapta Magyar Balázst, a fõvezért.~- Gyere, Balázs, nézzünk
2312 1| azon a vadon helyen? Ki fõz nektek ebédet, ki mossa
2313 2| azzal a kõvel, atyámfia?~- Fõznék belõle kõlevest. Azzal is
2314 3| tökéletlen is az asszonyi állat, főzni-sütni úgy tud ám, hogy olyant
2315 2| kocsin vitetni.~Azóta se fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~ ~
2316 1| No, fiúk, lesz már, aki fõzzön, mosson ránk! Ebbõl lesz
2317 3| meg a vendéget.~A gazda frissebb volt, és mosolygott, mint
2318 2| belõle szép csendesen a frissen szedett vadkörtét.~A vezér
2319 3| rajta mogyorófa vonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy Perec
2320 2| HARMATOS ZÖLD FŰBEN...~Nyitra megyének kellõs
2321 3| százesztendõs pásztor:~- Kisfiam: fûben-fában rejtette el Isten az orvosságot.
2322 3| csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából orvosságot fõzni - ez mind
2323 3| a Hóbajárt basa a valódi független török bíróság. Ennélfogva
2324 2| úgy lebegtek bele a bíbor függönyök. Mátyásnak meg a könnye
2325 2| királya! Szem nem látta, fül nem hallotta párját a mi
2326 5| nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel. Kinek mi
2327 3| Recsap basa:~- Nyisd ki a füled, te híres borbély. Ha engem
2328 3| is azt a két nagy szõrös füledet vágja le, isten bocsássa
2329 2| egyiknek szép nagy, szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak,
2330 2| gyevi bíró! - lengette a füleit a dudaember.~- No, szeretném
2331 2| diák meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen jelentette:~-
2332 2| elaludtak bele. De még a fülemilék is elhallgattak, még a patak
2333 3| vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával, látja,
2334 5| Nagyothallott mind a két fülére, s amúgy se forgolódott
2335 3| a bolondnak az élete egy fületlen gombot. Elvették tõle a
2336 2| duda, betakarta magát a fülével, s világéletében ki nem
2337 4| azok aludtak mind a két fülökre. Olyan biztosan érezték
2338 3| fölött, és úgy dobta vele fültövön a jámbor Csökmedzsit, hogy
2339 2| jégverte búza, s alig hittek a fülüknek, mikor a király szelídebbre
2340 2| tarisznyából a madarat, mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta
2341 2| egyik fiúnak - hosszú szõke fürtû, jegenyenövésû, szelíd szemû
2342 2| nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a kalázi bíróéknak kisebb
2343 4| biztatta Rákóczit -, ki kell füstölnünk a szegedi vár darazsait.
2344 3| vitéz hajdúk, mint méhek a füsttõl. Micsoda, hogy õk követ
2345 2| könnyen meg lehet szerezni: füttyön adják, mint a solymári bíróságot.~ ~
2346 2| gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett, mint a rigó.~- No, öcsém -
2347 2| országbeli tarkabarka madárka fütyörészgetett, amit a török császártól
2348 5| az akácfákon még most is fütyörésznek a sárgarigók: tilió, rongyból
2349 5| legényeket, s hajtotta õket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt
2350 2| süveget kell hordoznod, és fütyülgetned benne napszámra. Most pedig
2351 2| mert ilyen szépen tudsz fütyülni. Márpedig most az a törvény,
2352 3| kenyér. Egész nap danolt, fütyült, meg nem szidta volna még
2353 1| láttak maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes a gyümölcse
2354 1| patak, kihajtanak a fák, füvek, virágok.~Senki nem bízott
2355 2| végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha ilyen
2356 1| a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad
2357 1| egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam
2358 4| halászok szót fogadtak. A füzekhez kötött hajók közül eloldozták
2359 4| de megszólaltak a tiszai füzesekben. Oda vette be magát a muladi
2360 4| legjobb kedvében is úgy fújta a tüzet, mint a sárkány.
2361 5| irányában, ha bele akarsz fulladni.~Kuckó király nem szólt
2362 5| a viselõje még százszor furcsább ember volt. Derékban gömbölyû,
2363 2| jobbra-balra. Mégiscsak furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére
2364 2| legény. - Fejszével-e vagy fûrésszel?~- Hja, legények, nem a
2365 5| megijedtem, mint Papék lova a fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam
2366 4| nekem nem adja - hunyorított furfangosan. - Kegyelmed nekem adja
2367 2| egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No, ezt jól
2368 5| kíváncsian a dolmányát.~Vak Csiha furulyája volt. Csontnyaka széttörve,
2369 5| Tábornok úr, legalább a furulyámat fogadja el! Valódi kõrisfa.
2370 5| az árpacukor, elmaradt a furulyaszó, nem kóválygott le s fel
2371 1| káposztával, keverte mindenféle fûszerszámmal. Péter pedig ette lélegzet
2372 5| vele az inasát az udvari futárhoz.~Az inas tudta, mi az illendõség,
2373 5| udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják, a kisbíró
2374 5| becsületesen átszolgáltatta a futárnak. Mivel azonban Szeged már
2375 5| arany, földi? - kérdezte a futárt.~- Micsoda száz arany?~-
2376 5| olaszoknak.~Volt is ott olyan futás, hogy Benedek tábornoknak
2377 2| itt tölti, katona uram. Futja a derékalj mindnyájunknak,
2378 5| még be-bekukucskáltam mint futkározó utcagyerek. Ugyan a ház
2379 1| másodmagával. Körös-körül futkosták a királyt, mintha csak biztatni
2380 5| szála égnek meredt tõle.~A futók közt volt Szegesdi Béni
2381 4| táborban, s heten nyolc felé futottak a Morcost keresni. Tudták,
2382 5| levélbe huszonöt aranyat, s futtatta vele az inasát az udvari
2383 1| nyargaltak úgy, hogy csak futtukban kiabáltak vissza Zsigmondnak:
2384 2| gondolták, eleségszállító fuvarosok.~Mátyásék megkerülték az
2385 3| aztán mindjárt takarodót fúvatott a tábori kürtösével.~- Gyerünk
2386 3| pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával
2387 5| Fakardjainkkal úgy helybenhagytuk a fûzfabokrokat, ahogy némelyik tán még
2388 3| nekiment egy odvas, öreg fûzfának. Töve a vízben volt, derekáról
2389 3| Nem talált jobbat az odvas fûzfánál, belecsúsztatta a tarisznyáját.
2390 4| Mit üzenjek neki?~Támadi Gábor a szemébe húzta a kucsmáját,
2391 2| somfa botot, belemártotta a gácsérfarkút a fekete festékbe, s egy
2392 2| király.~- Hát azért, mert a gácsérnak is éppen így áll a farka -
2393 5| belenyugodott, csak estefelé gágogta el magát, mikor Hevér Mátyás
2394 5| gondolta. Másnap délben valami Gajtó nevû falucska határában
2395 2| virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak bokrétás
2396 5| magunkat, mint a vércsék a galambfiókára. Örültünk neki, hogy valahára
2397 5| s beállt halászlegénynek Galambos Imre halászmester uramhoz.
2398 5| esténként körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk, hol ragyogott
2399 5| elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi tanyára ki nem hallatszik
2400 2| Foltos süvegét ahogy lekapta galambõsz fejérõl, elmosolyodott a
2401 3| magyaroknak nem csináltak semmi galibát. Volt nekik külön templomuk,
2402 1| egész estig, ahogy Péter a gallérja mögé hajigálja. Remekelt
2403 2| étvággyal hányták a sok ételt a gallérjuk mögé.~Hanem azért a királynak
2404 1| szeme Zsigmondnak.~Most Gara Imre állt elõ, a zászlós
2405 2| küldik a csárdásgazdának a garabonciások.~Vadonatúj aranyforint volt.
2406 5| fejénvalót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ
2407 5| a Mitetszik -, adjon egy garast.~- Ott a százforintos bankó.~
2408 1| erdeibe, s bosszújában olyan garázdálkodást vitt benne véghez, hogy
2409 3| letelepedett valahol. Nem garázdálkodott, szépen végezte a maga dolgát,
2410 1| Árpád követének:~- Tisztelem gazdádat, mondd meg neki, hogy jó
2411 3| nem adnak már hitelbe a gazdádnak bõrös pecsenyét a lacikonyhán.~-
2412 3| fogott a borotva, mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De
2413 5| eldicsekedni vele, hogy hogy gazdagított föl az öreg: szélnek eresztettem
2414 5| csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb volt Kereki uramnak.~-
2415 5| otthon. Ott sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem tudták
2416 5| hammar! - biztatták elõre a gazdáikat.~A két haragos ember odalépkedett
2417 2| hálálkodva elköszönt királyi gazdájától, az ajtóból visszaintette
2418 3| rá nagy komolyan:~- Újra gazdálkodásba kapok. Mákos gazda lesz
2419 3| No de azért nem maradt gazdátlan a fejedelmi süveg. Ha Apafi
2420 2| fakanállal a kõlevest.~- No, gazduram, gyere velem - kínálta nagy
2421 2| Hanem annyit mondhatok gazduramnak, hogy nem bánja meg, ha
2422 1| mosolygott, s nekiindult a Tisza gázlójának. Nyomában a magyar tábor.
2423 5| század. Én megtettem magamat generálisnak, s hadi rendbe állítottam
2424 4| ott beszélgetett Heister generálissal, amikor nyargal be a kapun
2425 3| majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé
2426 3| Akkor egyszerre Édes Mézes Gergellyé változott, s a fõbíró mellett
2427 4| Benedek, Gergõ. Az bizony, Gergelyke odamászott az ölébe, s ugyan
2428 4| vitték be Újvárra. Csak Gergelykének szólalt meg a szíve, mert
2429 4| Simon, Tamás, Benedek, Gergõ. Az bizony, Gergelyke odamászott
2430 3| a huncutszemû Berzenczey Gergõnek:~- Tartsunk tanácsot, fiam!~
2431 3| nagybélű pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a mesterben az ürmös. -
2432 1| készülõdött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel elõttük. De
2433 2| vadonatúj aranyat hajított le a gödörbe.~- No, isten megáldjon,
2434 1| rettenetesen nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán. Nem sok ügyet
2435 3| soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni. Ulászlónak is szemet szúrt
2436 1| kénye-kedve szerint. Ki is gömbölyödött, mint a duda, s mikor az
2437 1| nélkül is áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik partról
2438 3| tudták elfelejtetni vele a gömöri szelíd hegyeket. Addig sóvárgott
2439 2| sarkánál fogva, s addig göngyölgette befelé, míg a közepéig nem
2440 3| tudom, egy hajszála se görbül akkor senkinek.~Úgy is cselekedtek,
2441 3| ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek.
2442 3| utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumed?
2443 3| fölkapta a konyhán a két sült görlicét, oszt elszaladt velük?~-
2444 3| folytak le, vagy a palánki görög kocsmájában, vagy csibukozás,
2445 3| kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz döbörögve.~Hanem
2446 1| Mintha lába nõtt volna minden göröngynek.~Csakugyan úgy látszott
2447 2| asszonyok.~- Biz ezt, királyom, Göröngyösnek hívják - vallotta egy kicsit
2448 3| nem lehet kívánni az ilyen göthös embertõl, ki minden locspocsos
2449 1| lábához fegyveredet! - mondta gõgösen a besenyõ.~Szent László
2450 3| akkora süvege, mint valami gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb
2451 3| fejébe nyomta Bali bég a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába,
2452 5| nyugodalmat, s hajnali pirosság, gólyakelepelés, pitypalattyszó mind ezt
2453 1| fél országot beszalad a gólyalábával. A mai csatában Pereszkának
2454 5| csatában az ellenség elsõ golyója Damjanich tábornokot találta.
2455 5| rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz, lelkem - mosolygott
2456 3| csóvált a fején, hogy minden gombja csörgött a sapkáján.~- Hja,
2457 2| Mátyás beledobálta a vízbe a gombócokat.~- Lehet már teríteni, asszonynéném!~
2458 2| belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem látott
2459 5| Ugyan mi lehet ez? - gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát.~
2460 3| bolondnak az élete egy fületlen gombot. Elvették tõle a csörgõsapkát,
2461 1| tudományának, s volt rá gondja, hogy többé ne kelljen neki
2462 2| el volt merülve az ország gondjaiban, s tán föl se emelte volna
2463 2| kalázi bíróéknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy
2464 2| bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból a király, megsimogatva a
2465 3| sok a gondom, kevés a gondolatom.~- Majd fölmegyek én, viszek
2466 5| fejét, hanem inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van,
2467 3| magáét is. Csak aztán esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ
2468 2| uram - felelte a remete gondolkozás nélkül.~Lett erre olyan
2469 3| állhatta szó nélkül:~- Még azt gondolná az a lószemû török, hogy
2470 5| Én bizony legjobbnak gondolnám, ha kelmed odakint hetelne.
2471 2| az egereket. El se tudja gondolni az ember, hogy ebben a szegény
2472 3| integetett a király -, sok a gondom, kevés a gondolatom.~- Majd
2473 2| szavának állt, s egész életében gondot viselt Birinkei Bénire.~
2474 3| felruházójának választott ki a gondviselés.~Amely nyájaskodásra a magyar
2475 3| csizmában jár?! Hiszen ti gonoszabbak vagytok a töröknél!~Azzal
2476 2| mert nem illet az ilyen gonosztevõt. Öltöztessétek darócba,
2477 4| Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilõtték alóla
2478 5| szél a kis csapatot. Olyan gorombán visszalökte õket, alig bírtak
2479 2| lovat a Mátrában.~- Pardon, grácia fejemnek - somfordált oda
2480 3| nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~- Vötte kend?~- Nem.~-
2481 1| azon innen meg a német grófnak adtak szállást. Ha egyek
2482 2| sok ügyet vetettek a két gubás emberre. Azt gondolták,
2483 5| Torontálban, a Tisza mentén gubbaszt ez a jámbor kis falu, aminek
2484 2| vissza a könyvébe, s ki se gubódzott belõle, míg napáldozat táján
2485 4| õrszemeken.~- Drága, gyenyerím! - gügyögött neki, mint a gyerekeknek,
2486 1| tábor mellett legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb ökröt,
2487 1| indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk!
2488 1| akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek
2489 3| csakugyan eljött. A város gulyásai rohantak a veszedelem hírével:~-
2490 2| összekarmolászva, megtépett gúnyában borult a király elé.~- Egy
2491 2| üldögélve valami rongyos gúnyából szedegette ki a cérnát,
2492 3| kapargatva le az ünneplõ gúnyájáról a sült tököt.~- Bizony,
2493 5| felcserélte szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek
2494 2| Tamás varga, ha nekem adod a gunyhódat, kapsz érte száz aranyat.
2495 2| nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem ez a bagolyfészek,
2496 1| hadjáratba indult Lajos király, gurítani kellett a táborban a nagyétkû
2497 2| onnan. De még tán le is gurultak volna, ha Hendók mester
2498 3| le, isten bocsássa mög a gusztusát!~- Héj, a sejtán hordjon
2499 4| szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák a szabad mezõben,
2500 2| vele. Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat.~Azzal a
2501 1| míg le nem mosom az apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette
2502 2| csakugyan találtak egy keskeny gyalogösvényt. A nagy fehérségbe, mint
2503 5| Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel azt a Bécsöt. Jobb lösz
2504 3| LÁSZLÓ~Sose volt még olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint
2505 3| nagyurak hamar elbántak a gyámoltalannal, egymás után szedegették
|