1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
2506 4| ügyesen csinálta, hogy sose gyanakodott rá senki. A kurucok el is
2507 5| Guruj kutya neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich
2508 5| szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató asszony volt a Palkó édesanyja,
2509 3| király.~- Bezzeg te ugyancsak gyarapszol az oroszlán mellett. Igazi
2510 3| kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a nevét, mert erre még nekünk
2511 3| ezt a disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki
2512 1| ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig
2513 3| mint valami gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb rajta, mint az
2514 5| levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte
2515 5| Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta a földre.~- Vegyétek
2516 3| tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát szikla hasogatta,
2517 1| mondták nekik:~- Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk
2518 4| alvó õrszemeken.~- Drága, gyenyerím! - gügyögött neki, mint
2519 2| subán hevert a szép kövér gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett,
2520 3| ezután.~Árokparton, útszélen, gyepük mentén szórta el a talált
2521 2| vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig
2522 5| honvédnak. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki
2523 4| gügyögött neki, mint a gyerekeknek, s messze ellopódzott a
2524 1| ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél
2525 5| rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot
2526 5| csináltatott belüle? Ne ilyen gyerekségen törje a fejét, hanem inkább
2527 1| várban.~Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé cseperedett, egy
2528 5| fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével hasítanak rajta.
2529 5| Becsüljétek meg ezt az ereklyét, gyermekeim - kötötte a lelkünkre -,
2530 1| ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették
2531 2| mindenki elbámult bele.~Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi
2532 2| király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás
2533 3| Mézes Gergelynek, mint a gyertyája, s a bégnek reszketés állt
2534 2| lehetett abban is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta,
2535 2| A GYEVI TÖRVÉNY~Gyevit ne tessék keresni a térképen,
2536 2| kardjához.~- Sose bántsd azt a gyíklesõt, hívem - ütött a vállára
2537 2| Nagy úr ám ez, hékás!~- Tán gyökeret eresztett a lábad?~A kisbíró
2538 1| tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte
2539 4| Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~-
2540 5| szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel.
2541 1| valamikor.~Ettõl fogva igazán gyöngyélete volt a nagyétkû Kórogyinak.
2542 2| múlva már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor
2543 3| gazdád. Gyere, fiam, basa, gyönyörködjél benne egy kicsinység.~Odaálltak
2544 2| aki most már csak a maga gyönyörûségére pingálta az ecsettel a szép
2545 3| a csetepatét nagy lelki gyönyörûséggel, kard helyett a görbe botjára
2546 3| más a te anyádat meg nem gyógyíthatja. De ember oda el nem juthat.
2547 3| vegyétek ki kezembõl a virágot! Gyógyítsátok meg vele anyácskát, s engem
2548 1| nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~- Majd csak ád az isten
2549 3| úgy kívánkozik a magyar gyomorba.~- Mán pedig neköm se így,
2550 3| tapogatta a szakálla alatt a gyomrát a török. - Aztán a próféta
2551 3| akarnék kellemesködni a gyönge gyomrodnak.~A török azt mondta rá,
2552 3| testvér, csakhogy én gyönge gyomrú ember vagyok - tapogatta
2553 5| nagyon régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon
2554 1| farkas, ravasz, mint a róka, gyors, mint a sólyom.~Utoljára
2555 1| lovat is adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen, mert olyan
2556 4| szabadság,~Rákóczi kardjával gyõz még a kurucság,~aranyos
2557 4| friss szele? Mit, ezeket a gyõzelmes csatákban megtépett lobogókat
2558 2| erõvel, hanem ésszel is gyõzi.~Azzal bevezette õket a
2559 5| csakugyan legjobb lesz - gyõzõdött meg az öreg úr az igazságban. -
2560 2| meg a felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket törülgetni.
2561 5| lehessen a szabad vízben. Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a
2562 4| ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a nép fegyverre
2563 2| HUNYADI KARDJA~A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata
2564 2| nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról Hunyadi kardját. Nem illet
2565 2| szalonna meg három friss tojás. Gyúrt is belõlük Mátyás olyan
2566 2| többé az asztalra.~Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap
2567 2| percben a király leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult a cédrusfa
2568 2| László képe az egyik felén, gyûrûs holló a másikon, addig csak
2569 2| leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de bele is vágta a fejét
2570 3| heherészett a török. - Hát a ti habókos asszonyaitok miért jönnek
2571 1| száz meg száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta
2572 5| bizony még sírva fakad a háborúk kemény hõse, ha egyszerre
2573 4| fejedelem úré is. Vége a háborúnak, mehet, ki merre lát, békességben,
2574 2| tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt hozott.~- No, azzal
2575 5| mégiscsak baj lesz abból, ha háborúszagot érez az én apókám. Elõkeresi
2576 1| nemzetnek, amely harccal, háborúval akart új hazát szerezni.~
2577 2| leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos paripáról egy kényes dalia.
2578 3| termett a basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt
2579 1| nemigen jutott az istenadta, hacsak varjút, verebet nem nyilazott.
2580 1| elvesztette a csatát. A király hadai minden birtokát elszedték,
2581 1| Mind szétverték Zsigmond hadait, s elborították az egész
2582 3| hadak egyesülnek az oláh hadakkal, meg se mer elõttünk állni
2583 3| könnyebb munkának találta a hadakozásnál a vízimolnárságot.~Áldott
2584 4| s minden kedvük elment a hadakozástól. Mit ér az nekik, hogy az
2585 3| Nem lehet, emberek - hadarta sebesen. - Sietni kell a
2586 1| nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre,
2587 4| magát mély álomnak a fáradt hadinép. A fejedelem sátorában égett
2588 1| förgetege a római császár hadinépére, hogy lehetetlen volt elõttük
2589 2| király is táborba szólította hadinépét. Étvágyat kapott a többitõl,
2590 1| jöttek a követek, válogatott hadinéppel, szálfatermetû vitézekkel.
2591 5| apót akarta elrejteni a hadiraj elõl. A galambosi tanyára
2592 1| aztán paripájára szökött, és hadirendbe állította vitézeit. - Most
2593 4| Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~- Hát kelmed a híres tréfacsináló? -
2594 2| Mátyás király egyszer éppen haditanácsot tartott vezéreivel, mikor
2595 1| a duda, s mikor az olasz hadjáratba indult Lajos király, gurítani
2596 1| szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot, mint a nagyétkû Kórogyi.
2597 2| fekete seregben a nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet is
2598 4| kíváncsi lett, kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság
2599 2| kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a
2600 4| levelet mutatott Heister a hadnagynak.~- Haza kívánja kegyelmedet
2601 2| csizma a kezében, azzal hadonászik rettentõ mérgesen a király
2602 5| úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit, hogy sok kárt
2603 4| legény is, rettentõ vitézül hadonászva egy száraz kóróval.~De már
2604 1| városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.~- No, ez
2605 1| fényes városokat, rettentõ hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a
2606 2| látni, amit én nem tudnék - hágott a sarkába a lengyel deák.~
2607 1| fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta
2608 1| hogy ezt már Zsigmond se hagyhatta szó nélkül. Katonákat küldött
2609 1| koszorú.~- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára
2610 4| gondolta magában.~„Fáj neki itt hagyni a jó helyet, a vidám cimborákat.”~
2611 2| nevetett a király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst
2612 5| Ezek közül a megíratlan hagyományok közül való a csókai csata
2613 3| szerette a bús gerlicét. Nem is hagyott egyebet belőlük, csak a
2614 3| király, hogy bizony egyedül hagyták bölcs hívei. Fölkelt, nagyot
2615 1| egymástól. Hanem ha ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak
2616 4| kegyetlen csattogással:~- Hahaha, hehehe! Várják a méhek,
2617 1| amiért eladtam a hazát!~Hajadonfõvel futott le a várból, ahová
2618 1| egy tarisznya diót azon hajastul elropogtatott utána. Akkor
2619 2| kiszedte a fejér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága
2620 3| csúfolódva Bánkai Ádám, a nyalka hajdúhadnagy.~Öregember volt a fõbíró,
2621 3| Anna királyné az udvari hajdúkat. Se eleven, se holt nem
2622 4| Rákóczi intett az egyik hajdúnak.~- Akaszd le onnan a szögrõl
2623 1| ahogy Péter a gallérja mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált
2624 2| amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot,
2625 5| mezõn a varjak, ha követ hajítanak közéjük. Futott, aki bírt,
2626 4| ér ez a rongyos élet egy hajítófát se Rákóczi nélkül!~Annál
2627 2| hallatszott. Mintha tele zsákot hajítottak volna le a várbeliek.~Nem
2628 3| is Móra Balázsról, akit hajlandó vagyok õsömnek elfogadni,
2629 3| hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán utcában. Legalább
2630 2| segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. -
2631 1| Isten, urunk királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással.~-
2632 3| meglengetve kezében a szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~-
2633 5| kegyetlen hadba.~Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind a két falu odakint
2634 5| éjszakai nyugodalmat, s hajnali pirosság, gólyakelepelés,
2635 5| kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman táncoltak az éles
2636 4| közepére - lépett Árkai a hajóba. - Aki fölfér, jöjjön velem.~
2637 4| fogadtak. A füzekhez kötött hajók közül eloldozták a legnagyobbat,
2638 3| Ijedtében olyan nagyot talált hajolni, hogy elterült a márványpadlón,
2639 2| deák vagyok Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan a vastag
2640 4| fiam, majd jelt csinálunk a hajóra azon a helyen, ahol leeresztettük -
2641 1| felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a
2642 2| tizenkétfelé szaladt utána.~- Sose hajszoljátok szegény párát - hívta õket
2643 2| kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar embernek.~
2644 4| vergõdött, de nem ment egy hajtásnyira, megint összeroskadt. Arcát,
2645 1| s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.~Abban
2646 1| Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs a kerek földnek ura,
2647 5| némelyik tán még azóta se hajtott ki. A homokos partban pedig
2648 3| mi tanácsot adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak, vagy összemérjük
2649 4| baj éri a magyart, csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van.~ ~
2650 4| sóhajtása, forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság friss
2651 1| Még a temetõ földje is háládatos ahhoz, aki a hazáját szereti.~ ~
2652 5| király:~- Most már bátrabban haladhatunk, mindjárt kint vagyunk a
2653 5| visszalökte õket, alig bírtak tõle haladni. Néha kiszalajtottak egy-egy
2654 1| fogadta őket, azon békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek,
2655 4| megfizet a német az apám haláláért! - akaratoskodott a fiú.~
2656 4| s el nem maradt tõle a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók
2657 5| Az ellenség pénzét még a halálba se akarta magával vinni
2658 5| nekik, és igyekezett el a hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét
2659 2| Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt
2660 2| király elé.~- Egy életem, egy halálom, fejemet neked ajánlom,
2661 3| föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan hallgatta a kétségbeesett
2662 3| malmot, közösbe kerestek halálukig. Csendes nyári éjszakákon
2663 3| szíve. A melle zihált, a halántéka lüktetett, mikor a csúcs
2664 5| rendet tartani a piacon a halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus
2665 1| nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a
2666 1| az aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos
2667 2| inkább csak a mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva
2668 4| Oldjátok el a legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~
2669 5| jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt. De mesét se hallottunk
2670 5| szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek Galambos Imre halászmester
2671 5| halászlegénynek Galambos Imre halászmester uramhoz. Nem is tudta a
2672 5| az ablakon, hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~- Imre bácsi,
2673 5| vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen a szabad vízben.
2674 4| minden tárogatót.~A muladi halászokat azonban nem tudta elhallgattatni.~-
2675 5| nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén,
2676 3| segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas
2677 2| tarisznyájából a szegedi halbicskáját.~Hozott is az asszony a
2678 3| szegedi ember ma is annyira a halbicskát.~ ~
2679 4| fölkapta a fejét egy-egy haldokló kuruc vitéz, de aztán csak
2680 1| szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le a lováról, ezzel
2681 2| elhallgattak, még a patak is halkabban mormogott, mikor egyszerre
2682 4| hallgattak, Árkai pedig halkabbra vette a szót:~- Jobbat tudok
2683 4| megszegte a fejedelem parancsát. Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben
2684 3| egyszer csak fejszecsattogást hall valahol a környéken. A hang
2685 3| tizenharmadszor kellett azt a kérdést hallanom, amit kérdés nélkül is tudhatott
2686 5| kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét,
2687 2| Megengedem neked, hogy ott hallgasd az országban a fû növését,
2688 3| mától fogva a te neved: hallgass! Én vagyok az úr a háznál,
2689 2| a király -, de már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat
2690 3| hanem befogod a szádat, úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja
2691 4| rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott
2692 5| Mátyás -, mert ha el nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak
2693 4| Az emberek megzavarodva hallgattak, Árkai pedig halkabbra vette
2694 3| aranyat - az van a zacskóban, hallik a csengése -, s megszólal
2695 2| Mindent tudom már!~- Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! -
2696 3| tökéletlen gyümölcse?~- Nem hallod, te bolond, hogy köszörüli
2697 5| kicsúfolni? Ha még egyszer ilyent hallok tõled, mindjárt odaadlak
2698 2| holló a másikon, addig csak hallomásból tudtak ilyenrõl Gyeviben.~
2699 5| egyenesre vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau már bevonult
2700 3| hogy háromszor egymás után hallottál egy szép szent mondást?
2701 2| fõzni a pesti diákokat. Hallottuk hírét, hogy fölvitte isten
2702 5| halászlegények közt. De mesét se hallottunk még soha olyan szépet, mint
2703 1| a halott hunokat a zöld halmok alatt.~- Ébredj, Csaba,
2704 2| Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért
2705 1| hun halász ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar
2706 1| pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken
2707 4| szétzúzott a golyó. Nagy halomba rakták õket, aztán tüzet
2708 3| elõttünk.~Ott is feküdt halomban a tömérdek fegyver, egymásba
2709 1| legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan
2710 1| Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre
2711 1| Közben hat fekete lovas halottasszekér, rajta nehéz koporsóban
2712 2| bíróskodott Solymáron, míg meg nem halt. Az emlékezete azonban máig
2713 5| megnevezem én a forrást is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû
2714 5| sóhajtott Szegesdi Béni.~Pedig hamarabb megszabadult, mint gondolta.
2715 2| levest, hogy öröm volt nézni.~Hamarább készen lett, mint a többi
2716 3| délben egy kis hirtelen hamarjóra az én hajlékomban, a Latrán
2717 3| amik Tamás érseknél nagy hamarsággal az asztalra kerültek. Volt
2718 3| Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom,
2719 2| harmadnap is. Se híre, se hamva nem volt.~Utoljára a király
2720 2| sem. Leült a tábor szélén hamvadó tûz mellé, az ölébe vette
2721 5| nem lelték se hírét, se hamvát. Öreg este lett, mire megint
2722 1| nekivágtak a tücsökmuzsikától hangos mezõnek.~Bese nádor nemsokára
2723 4| mentül jobban sipított, annál hangosabb lett a kacagás. A fejedelem
2724 3| amúgy az asszonykirály, de hangosan szólni senki se mert. Egy
2725 3| kezüket. A szél föl-fölkapta a hangot, s Tiborc halálsápadtan
2726 4| se találták a veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak aztán
2727 2| azért úgy eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra,
2728 2| Azzal a markába nyomta a hangyácskát a findzsaszemûnek. De úgy
2729 2| szemem, hogy még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik
2730 5| akármilyen hihetetlennek hangzik, így volt, ahogy következik.~
2731 1| eltemették õket szép zöld hantok alá, lovastul, kardostul.~
2732 2| Balázs, és vágta vele a hantot, mint huszár korában az
2733 1| szép tarka betûkkel. - Sok hanyagságért, idegenben való csavargásaiért,
2734 4| Szerte az országban azért hányatott tûzre minden tárogatót.~
2735 2| a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok aranyat
2736 2| lépni a világ közepét. Annál hányavetibben állt elõ az udvari kapitány.~-
2737 3| kétszer annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~A magyar
2738 3| kapás, de olyan sebesen hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik
2739 5| nézzetek rám! Nem is afféle hányt-vetett közember, hanem igazi aranycsillagos
2740 3| fölégette.~Pál gazda zacskóba hányta, ami pénzecskéje volt, s
2741 1| kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette magát, bizony rácsukták
2742 1| játszottak a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek, s utoljára
2743 2| pirosabbra ne festette volna a harag. S lett volna drága dolga
2744 5| szögrül a kaszát, s kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat,
2745 2| feketerigó.~Mátyásnak elmúlt a haragja, ahogy a fütyülést meghallotta.
2746 2| ember - gyulladt megint haragra a király -, hiszen nem is
2747 4| halat!~A muladi ember nem haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért.
2748 5| szemük, égett az arcuk a haragtól.~- A rácok az ellenséghez
2749 3| A fejedelem azonban nem haragudott meg, csak fanyarul elmosolyodott.~-
2750 2| hogy csak a mi templomunk harangjának a szavát akarta meghallgatni.~
2751 2| dolga volt mifelénk. Az öreg harangozó azt mondja, hogy csak a
2752 1| monostorban megcsendült az esti harangszó. A király leszökkent paripájáról,
2753 3| mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se lehetett hallani a nagy
2754 2| mint az Isten angyalát. Harangzúgás fogadta, amerre járt, s
2755 4| olyan állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem
2756 3| nem maradt belõle befaló harapás se. Nem is sokáig bírta
2757 2| erdõszélen!~Nem telt bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király,
2758 4| azt is. Hát itt a fejem, harapd le. Hadd látom, hogy fogsz
2759 4| a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot, ahol
2760 5| fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam volna le, mint hogy valami
2761 5| belõle a részét régen. Még harcban, háborúban is vitézkedett
2762 1| jó olyan nemzetnek, amely harccal, háborúval akart új hazát
2763 4| szünet nélkül csattogtak a harci pacsirták, mikor egy labanc
2764 4| megmentettelek a hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok
2765 1| Hervojánál. Haragos oroszlán nem harcolhatott volna nála nagyobb dühösséggel.
2766 5| szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert olyan tûz a
2767 1| azelõtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok
2768 5| Ha eddig a szabadságért harcoltál, most harcolj ellene!~Mert
2769 1| országtanácsosok, tüzes szemû harcos daliák.~- Hozott Isten,
2770 1| jajveszékelve bujdokolt a vad harcosok elõl, és térden állva könyörgött
2771 4| ugyan öreg volt már, nem harcra való, de két szép levente
2772 3| ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az
2773 2| ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris
2774 5| mind elkedvetlenedtek a harctól. Ha csatát álltak, csak
2775 5| amit Damjanich szelíden hárított el magától:~- Nem fogadhatom
2776 3| második polcon van, hanem a harmadikon; azt onnan kiszabadítani,
2777 5| rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz.
2778 2| Márton kovács, hanem azért harmadnapra már úgy elfelejtette Mátyás
2779 2| nadrágom van rajtam, s csupa harmat lenne a térde a zöld fûben.
2780 3| ugrott Jakab mester, hogy hármat is lépett egy nyomba, s
2781 5| kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta
2782 5| indulni kegyetlen hadba.~Harmathullajtó hajnalhasadásra már mind
2783 2| hátraintett a kincstárnokának: - Harminckét aranyat adjatok ennek a
2784 2| minden foga kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~- Ember
2785 2| olyan öreg, mert még ma is harminckettõnek adok enni - mosolyodott
2786 2| övét eltesszük csemegének.~Háromfelõl is fenyegette ellenség az
2787 4| legénye. Tót deákból lett háromnapos kuruc volt az istenadta,
2788 3| Valamikor, van annak már háromszáz esztendeje is, ha nem négyszáz,
2789 5| fokosa után. Ott feküdt az a hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott
2790 4| végigvezette a lovat a táborban, harsány hangon kiabálva:~- Eladó
2791 4| fejedelem, mikor egy reggel harsogó nevetést hallott a sátra
2792 1| is csak azért, mert víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel
2793 2| lengyel. Tizenkét kutyabõr hártyát teleszántott estélig a felelettel.
2794 3| tégöd a fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte
2795 3| másikba, s belépett a fülig hasadt szájú szerecsen hóhér.~-
2796 5| vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az
2797 5| amiket gyermekei ekével hasítanak rajta. Piacon, utcasarkon
2798 3| hátha igazat mondott az a hasított fülû szerecsen!~A fejedelem
2799 4| vizû erecske. Éppen középen hasította ketté a majtényi síkot a
2800 3| lesült, gyenge lábát szikla hasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta,
2801 3| most már le nem jöhet.~Mi haszna tépte le a csodatévõ virágot,
2802 3| maga tanított ki a szabókés használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid
2803 3| amit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsõt,
2804 3| legnagyobb protekció se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~-
2805 5| osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk is vele.~- Ne neked is,
2806 5| király:~- Most már egymás háta mögé álljunk, jó távolast
2807 1| másikig ért a római császár hatalma.~Nem is nagyon ijedt meg
2808 1| mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.~
2809 4| csak úgy reszketett bele a határ.~Kétségbeesetten kapkodott
2810 1| se állt velük az ország határáig, ott is csak azért, mert
2811 1| éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel.
2812 3| Gyöngyös városa egész gazdag határával, mezeivel, szõleivel együtt.~-
2813 5| elõttük az ellenség.~Éppen a határdomb tövében értek össze. Nem
2814 1| mentén a fejedelmi birtokok határosak voltak a Hervoja erdejével.
2815 2| tûvé tették érte az egész határt, de máig se találták meg.~
2816 5| mint ilyen, a városgazda hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belőle
2817 4| barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel.~- Téged pedig
2818 5| mozdult a jámbor, míg csak hátba nem puffogtattuk valamennyien.
2819 5| s összevagdosták mind a hatot, s mindjárt el is kaparták
2820 3| akkora cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét
2821 4| kilõtték alóla a lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat -
2822 5| szájukon, egyszer aztán hátrafordult a Kuckó király:~- Most már
2823 2| felelte szelíden János. De úgy hátrahúzódott erre a püspök úr, mint aki
2824 2| nevette el magát a király, s hátraintett a kincstárnokának: - Harminckét
2825 4| ahogy vézna vállán dacosan hátraszegte nagy fejét. Egyik-másik
2826 5| tábornokot találta. A csaták hõse hátrazökkent a nyeregben. A másik percben
2827 4| föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! - kiáltott
2828 4| se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott a világban, míg
2829 1| gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább.
2830 3| úr.~Hanem azért a székely havasok csak nem tudták elfelejtetni
2831 3| omladékát lehet látni az erdélyi havasokon, azon a tájon, ahol az Aranyos
2832 5| jutott valahogy annak a Haynaunak, hogy nincs több olyan édes
2833 5| se teszi addig, míg azt a Haynaut meg nem döföli vele.”~Ahogy
2834 5| Már akkor inkább csak a Haynauval szállnak szembe, mint a
2835 1| föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre
2836 2| Hát Budavárban, a király házában.~Márton kovácsnak torkán
2837 5| Palkóékhoz. Alacsony kis házacska volt az övéké, mégse ütöttem
2838 2| adod nekem jó szóért se a házacskádat?~A Tamás varga képit egyszerre
2839 5| maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedtség,
2840 4| kuruc, haza, ha van még hazád! Csak éppen a zászlóidat
2841 3| várba, Pali papucsos pedig hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta
2842 3| Mit volt mit tenni neki, hazadöcögtette a kis hordót a nagy hordón,
2843 3| majd elbeszélgetünk.~Mikor hazaért a fejedelem, nagyon rossz
2844 5| apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt az ámbituson
2845 5| nagyapám zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak,
2846 1| neki.~A besenyõnek nem volt hazája, kóbor nép volt, sátor alatt
2847 1| Istennek, házat magának, s hazájának hívta a földet, mely kenyeret
2848 4| Czötkény-e ez, vagy csak a hazajáró lelke?~A hat kis Czötkény
2849 4| hadat? Csak még egyszer hazajöjjön a fejedelem! Lesz még drága
2850 1| hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba. Árpád seregei Munkács váránál
2851 3| jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük szívesen elmondja
2852 1| gulyánkat fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét.
2853 3| mosolygó hajnalon Pál gazda is hazakerült. Bizony õ sem találta meg
2854 2| megvendégelsz egyszer, ha innen hazakerülünk.~- Farkas mondja: borjúláb -
2855 3| A török urak felgyújtott házakkal szoktak világítani, a karcagiak
2856 3| A karcagiak abból kettõt hazaküldtek Debrecenbe, a harmadikat
2857 2| hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán,
2858 2| a zászlósúr.~- Nem az én házam ez, hanem az országé - mondogatta
2859 2| valami csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került,
2860 5| én semmit sem adhatok a hazámnak. Legalább tábornok úrnak
2861 2| vitt, ott is éppen a bíró házának. Kalázról ma se lehet azt
2862 1| Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak, amely õket is
2863 4| Azért szeretnék már most hazaszabadulni.~A fejedelem nagyot nézett.~-
2864 3| kitavaszodott, lassanként hazaszállingóztak a becseiek. Ámbátor nemigen
2865 3| katona egy szál sem. Mind hazaszéledt a sereg, hogy zsoldot nem
2866 3| nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort
2867 3| karcsú tornya.~- No, most már hazatalálok - búcsúzott Apafi -, köszönöm
2868 1| fejjel fölkiáltott:~- Hervoja hazatér!~Abban a percben elvágódott,
2869 1| HERVOJA HAZATÉRÉSE~Közel a Dráva vizéhez, rengeteg
2870 1| lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~
2871 3| nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon
2872 5| szabad vízben. Alig gyõztük hazavárni a tiszt urat a Galambosék
2873 1| volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött
2874 5| ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau híre. No, nem Bánhidy
2875 3| leereszkedve szóba állott a szegény házigazdával is:~- Hej, te kutyaházi
2876 1| hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem
2877 3| hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon itt közületek.
2878 3| azt beszéli, ebben nem is hazudik. Még most is megvan valamekkora
2879 5| készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán összetalálkoztak,
2880 5| bömbölve szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett
2881 3| kürtösével.~- Gyerünk odább egy házzal! Nem jó az ilyen néppel
2882 1| dínomdánom volt ott az élet. Hébe-hóba Zsigmond király is megfordult
2883 2| egészséggel.~- Uram király - hebegett megütõdve az aranycsináló -,
2884 4| valami nyalka kuruc úr - hebegte ijedten a legénye. Tót deákból
2885 4| Csikaló, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam
2886 4| egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a
2887 3| gazdát, s vonószakadtig hegedült rajta mogyorófa vonóval,
2888 4| annál jobban fájt a szíve a hegedûjéért. De azért beletelt vagy
2889 4| váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
2890 4| jámbor maga is, hogy nem hegedûre termett, azért nem is sokat
2891 2| mellett, mintha csak az udvari hegedûs húzta volna neki. Csak akkor
2892 4| másikban a hegedût.~- Derék hegedûsöm - mondta neki -, el nem
2893 3| ember, de szeretnék egy kis hegedûszót hallani!~Erre aztán elõugrott
2894 1| rengeteg erdõk közt, magas hegy ormán meredt az égnek Hervoja
2895 2| ezt a nagy halmot, tövétõl hegyéig tele van friss hóval.~Azzal
2896 1| gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott
2897 2| kergette a vadat a budai hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt
2898 3| hordták a követ a bihari hegyekbõl vagy fél évig Szalonta alá.
2899 3| elfelejtetni vele a gömöri szelíd hegyeket. Addig sóvárgott vissza
2900 3| tüzet rakott a felhõkben, hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága.
2901 2| szép kövér gyepen, s olyan hegyesen fütyörészett, mint a rigó.~-
2902 2| tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
2903 5| neve hallatára gyanakodva hegyezte a fülét, Damjanich maga
2904 2| Kristályvízzel a csörgõ hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság
2905 3| mindenütt falvak fehérlenek a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas,
2906 1| Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra,
2907 1| Árkon-bokron keresztül, hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl
2908 1| kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba.
2909 4| csattogással:~- Hahaha, hehehe! Várják a méhek, a méhek!~
2910 3| Vak veti világtalannak - heherészett a török. - Hát a ti habókos
2911 3| bocsássa mög a gusztusát!~- Héj, a sejtán hordjon el benneteket! -
2912 5| nélkül is. Fakardjainkkal úgy helybenhagytuk a fûzfabokrokat, ahogy némelyik
2913 3| állni a török.~- Dobzse! - helyesel megint a király, s azzal
2914 3| csak úgy találomra írna ide helyettük valamit. Márpedig én csak
2915 5| a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.~A kincstartó
2916 3| az övét, nagyon alkalmas helynek kell ennek lenni.~Azzal
2917 2| mikor Mátyás odafordult Hendókhoz:~- Mondsza csak, mester:
2918 3| nagy nyúlfület a fejedelem henyedolmányának hátáról. (Ez volt a slafroknak
2919 2| uram király!~- Miben, te heprecsóré? Hol a hozzá való edény?~-
2920 2| király csupa püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, de azért
2921 1| szembe találta magát a rab herceggel.~- Nini, hát te is itt vagy? -
2922 3| ettek ott még tán tengeri herkentyût is.~- Engedelmet kérek,
2923 1| rabul ejtett magyarokat.~Hervojának nem telt öröme a diadalban.
2924 1| volt a töröknek az ifjú Hervojánál. Haragos oroszlán nem harcolhatott
2925 1| helyen, ahová az utolsó Hervoját temették. Még a temetõ földje
2926 2| is beleröppentek.~- Ohó - hessegette el õket magától a király -,
2927 4| A KIS KURUC~Harmadik hete ostromolta már Szeged várát
2928 4| Czötkény szájatátva nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos
2929 4| vagyok, fejedelem, mégpedig hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~-
2930 3| anyját, oda is szögezte heteken keresztül. Néha olyan sebesen
2931 4| kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig, havakig bolyongott a világban,
2932 5| gondolnám, ha kelmed odakint hetelne. Tudom, hogy az a betyár
2933 5| úgy õrizte a nagyapó, mint hétfejû sárkány a kincset. Akkor
2934 5| aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~
2935 2| ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari vadászok
2936 2| Mesélgetve, danolászva heverték körül a tábortüzeket, és
2937 2| hegyi patak szolgált, s hogy hiányosság semmiben se legyen, a falatozás
2938 5| jelentem, Kasza Palkó még hiányzik a seregbõl.~Nosza, mindjárt
2939 5| falu végin, csak éppen te hiányzol még.~- Nem szeretem én az
2940 2| a bográcsba.~- Egyéb se hibádzik már, asszonynéném, csak
2941 5| rajt. Éppen csak a királynõ hibádzott még, mikor fölébresztettek.~
2942 5| majd megvette az isten hidege, de azért váltig a kapuban
2943 3| látni, amilyent most a Tisza hídján.~Mit volt mit tenni, fejébe
2944 3| papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát ott, uram teremtõm:
2945 3| ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a
2946 1| kékült-zöldült dühében.~- Ne higgyetek Pereszkának, magyarok! Szellő
2947 5| tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek hangzik, így volt, ahogy
2948 3| fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek.~Attól fogva az agár tanácsosból
2949 2| pedig elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben!
2950 5| tudta számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra
2951 2| az isten mazsolaszõlõvel! Hintsd meg vele még egyszer ezt
2952 1| napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak
2953 4| A muladi halászok ma is híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás
2954 5| MÉHES BÁNHIDY~Én már csak híribõl ismertem a nevezetes kiskun
2955 1| kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökérõl, és végre
2956 4| közül -, holnap ilyenkorra hírmondó se marad a kuruc király
2957 1| Üzenhettek tûzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegõ vagy akár
2958 2| Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy
2959 3| trónus, s akármilyen rossz hírrel ébresztették, csak ennyit
2960 3| vacsorára, hátha kerül valami hirtelen-hamar jó harapnivaló.~Nagy úr
2961 2| készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~- Nini, Vendel,
2962 4| mondták a bírónak, mikor hírül vitte nekik a parancsot,
2963 4| Kár, kár, kár!~- Nini, hisen ezek varjak! - mormogta
2964 3| Férfiak Tükörébe tartozó szép história lesz.)~Ezért aztán azt mondta
2965 2| is elmosolyogta magát.~- Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam
2966 3| fiam, Keszeg Illés. Nem hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek:
2967 3| Balázs harmadszor is a török hiszekegyet.~A basa erre szétrúgta maga
2968 2| bojtár -, mert másképp el nem hiszik otthon, hogy ilyen bölcs
2969 1| Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a
2970 2| józan elméje azonban nem hitt benne.~- No, az is szép
2971 4| patakvízbõl.~Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt
2972 2| a jégverte búza, s alig hittek a fülüknek, mikor a király
2973 3| az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~A karcagiak mindjárt megismerték
2974 2| Márton kovács! Mátyás király hívat magához Buda várába, azt
2975 3| hogy udvari bolond. Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos.
2976 2| már tudni: mi lesz az én hivatalom?~- Kerek e világon semmi
2977 3| a tanácsban.~- De hiszen hivatalt is kell õkegyelmének adni,
2978 3| molnár se várta a házához a hívatlan vendégeket. Belerakta a
2979 5| Andrásnak szeretném magamat hívatni.~Damjanich jót nevetett
2980 3| János király pedig maga elé hívatta Mujkót, s megszorította
2981 3| Mondjátok hát, bölcs híveim, mi tanácsot adtok? Fejet
2982 3| Igazmondó Csûr Istók halálig híven szolgálta fejedelmét, fejedelemasszonyát.~ ~
2983 1| temetõhelyüket ma is Egerek mezejének hívja a nép.~ ~
2984 1| mintha csak a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték
2985 2| nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta a királyt a harmadik.~-
2986 1| fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa,
2987 3| amelyet ti is csak úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem
2988 2| tudja úgy tartani a fejét.~- Hm - mosolygott Mátyás -, hát
2989 2| belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza
2990 3| TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester
2991 2| tudod, hogy én ki vagyok? - hökkent meg Mátyás.~- Hát a király.
2992 1| utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép
2993 3| fülig hasadt szájú szerecsen hóhér.~- Vidd ezt a kutyát, és
2994 2| erre a jeles tudományra.~- Hol-e? - mondta kérkedve Vendel. -
2995 4| tartott ez a szép álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott
2996 1| bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~
2997 3| vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd
2998 3| leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék
2999 2| parancsot adtál nekem!~Szép holdvilágon vígan ballagott haza a solymári
3000 5| beszélni. Aratás idején, szép holdvilágos éjszakákon kint a szérûn
3001 2| képe az egyik felén, gyûrûs holló a másikon, addig csak hallomásból
3002 2| a lába ujjáig. Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe
3003 2| beszéltél róla minapában holmi vándorló legénynek.~Elállt
3004 3| Aranyát, ezüstjét, drága holmiját odahurcolta mindenki, s
3005 2| hogy várják jó vitézeim a holnapot.~Biz azok nagyon nyugodtan
3006 2| nem lesz a budai Várban, holnapután ilyenkorra már a lábához
|