1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
3007 5| az, hanem fogalom, akár a Holofernes király vagy a Ferenc Jóska.
3008 4| szabadság. Attól félt, tán még a holtak is megélednek tõle. Szerte
3009 1| hogy meg se mozdult többé. Holtan bukott Árpád lábához, megölte
3010 4| el nem hagylak halálos holtomig.~Nem is hagyta el. Az írás
3011 2| barna szeme csak olyankor homályosodott el, ha az apját emlegették.~
3012 2| déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész.~
3013 2| le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. - De ha nekem
3014 5| alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta
3015 5| volt, abban egy marék barna homok, egy-két száraz pipitérvirággal.~
3016 1| ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar
3017 1| fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját. Rendbe szedte
3018 1| esztendõvel ezelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet
3019 1| felosztotta az országot a honfoglalók közt.~ ~
3020 5| Jobb lösz az, ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~A ludacska
3021 3| is igaz volt, mert volt Hont megyében Tamás érseknek
3022 4| elhallgattak, s a tárogatót hónuk alá szorítva, dacosan néztek
3023 5| bujdosott elõle a szegény honvéd, ki merre látott.~A mi falunkba
3024 5| régen vége volt már akkor a honvéddicsõségnek. Német lett az úr az országban,
3025 5| ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról beszélt, de senkinek
3026 5| szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan,
3027 5| király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~Szegény fiú ledobta a válláról
3028 5| amelyik olyan sebesen el tudná hordani az irháját.~Abban az esztendõben
3029 3| magának. Magam is hitelbe hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából,
3030 2| mind a két füle mellett hordhasson egy-egy kihegyezett lúdtollat,
3031 3| szokta mondogatni -, nem hordhatom mindig a fejemen.~No de
3032 3| a fején még éjszaka is hordhatta a csörgõsapkát - az szent
3033 4| szegedi vár darazsait. Ne hordják el a mézet ettõl a derék
3034 3| Micsoda, hogy õk követ hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat
3035 4| legnagyobb halászhajót, és hordjátok rá a tárogatókat.~A halászok
3036 5| annyi volt az ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz,
3037 2| Csakhogy nem a fülem mellett hordom, hanem a süvegemen.~- Bizony,
3038 3| olyan szép kopasz fejet hordott a válla közt, mint egy sütnivaló
3039 3| nekem ez a korona!~- Ne hordozd, ha nehéz - nevettek a magyar
3040 5| király, aki olyan büszkén hordozná az ünneplõ koronáját, mint
3041 2| csak éppen a süveget kell hordoznod, és fütyülgetned benne napszámra.
3042 5| Milica is a pajtását -, minek hordozza a vállán azt a nagy botot?~
3043 4| aranyos zászlóját víg szelek hordozzák,~boldog leszel újra, te
3044 3| kõfallal. A követ már össze is hordtuk nagy fáradsággal, csak olyan
3045 3| hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
3046 2| Aztat csak nem tudok - horgasztotta le a fejét a mindentudó. -
3047 5| miféle jöttment ott?! - horkant oda mérgesen Kereki. - Tán
3048 2| szólt arra semmit, hanem horkantott akkorát, hogy a király a
3049 4| oldalára fordult, sokan horkoltak, sokan lassú lélegzéssel
3050 2| Szaladnak aztán botért, hálóért, horogért, de mind nem ért az semmit,
3051 1| mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek
3052 2| János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~Valamikor
3053 5| háborúban. A csata igazi hõsét, Szegesdi Bénit összevissza
3054 1| halott kezével szorította hõsi kardját.~Mikor a menet a
3055 2| az, aki fölkapta a halott hõsnek annyi csatában diadalmas
3056 3| kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta a szegény embert
3057 2| az orra még egyszer olyan hosszúra nõtt, mint azelõtt volt,
3058 3| elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja meg csak úgy
3059 1| vezérnek tette meg a fiatal hõst, akirõl senki se tudta,
3060 1| mondta nagy alázatosan:~- Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert
3061 2| azokat nem engedem másnak! Én hozom el felségednek Mátyás-napi
3062 1| vendégek kardot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.~-
3063 2| míg fütyülõ csókát nem hoztok!~- Add írásba, uram királyom -
3064 2| megösmerkedni.~- Bizonyosan az adót hozza a tarisznyában - súgtak
3065 4| tekingettek észak felé: hozza-e már Rákóczi a lengyel hadat?
3066 1| Örült neki, hogy olyan hamar hozzáédesedett. Olyan otthon érezte magát
3067 2| közülük:~- Bottal is szabad hozzáérni?~- Ahogy csak jólesik, fiúk -
3068 3| az országot mindenki, aki hozzáfért, az ország nádorától az
3069 3| feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét se láttam
3070 2| merne csak egy ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az
3071 2| hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva, jó lesz neki a mûhely sarkában
3072 3| orvosságot fõzni - ez mind hozzátartozott a borbélyi tudományhoz.~
3073 2| is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi
3074 3| fejedelemasszonyról beszélsz? - hüledezett Apafi.~- De arról ám, arról
3075 3| mint az Ali mög a Pali.~A hüvelykujjával is nyomatékot adott a szónak,
3076 5| amiket a tiszta kék ég hullajtott rájuk.~A két apa szét akarta
3077 2| olyankor hány a Duna haragos hullámokat.~ ~
3078 4| látom, hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû oroszlánfejét azzal
3079 4| Magyarország fölött, hanem aztán hullani kezdett a szárnya. Rákóczi
3080 4| el nem olthatta a kurucok hulló könnye.~Melegük lett a vezér
3081 1| égtek, a hadseregek földre hulltak.~- No, ez különös álom volt.
3082 3| görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend hamar kést,
3083 2| angyalbõrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy
3084 3| az ajtónálló apródnak, a huncutszemû Berzenczey Gergõnek:~- Tartsunk
3085 1| hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle
3086 1| Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart.
3087 2| cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben a szép bársonyfûben,
3088 2| legyintett a király. - Csak egyet hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén,
3089 4| Hanem mikor hajnalban hunytam egy kicsit a ló hátán, akkor
3090 2| mikor a várfalak felõl nagy huppanás hallatszott. Mintha tele
3091 3| szobájába, onnan leste éjszaka, hurcolkodik-e már a magyar király. De
3092 3| vagy a király, mért nem hurcolkodtál már odébb?~János király
3093 3| összekötve és a nyakába vetve hurcolna hazafelé, mindjárt a Latrán
3094 2| amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy
3095 3| méltó volna rá, hogy minden huri lábáról ő vegyen mértéket -
3096 1| Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába kapkodtak fûhöz-fához:
3097 1| Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~
3098 4| reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos zengése egyszerre
3099 4| égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint csak megindult.
3100 1| követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg,
3101 3| mendegélnek a terebélyes bükkfák hûsében, egyszer csak elõhúz a fejedelem
3102 3| Furfangos volt, mint a róka, de hûséges, mint az eb, az esze villám,
3103 1| csörgött már a csontja. Egyéb húsféléhez nemigen jutott az istenadta,
3104 3| kedvére a séta, egész nap bent hûsölt a bíborhálós szobában, csak
3105 2| szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna meg három friss
3106 2| tarisznyát hirtelen, azzal - huss! - úgy kirepült belõle a
3107 1| juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló népet.~
3108 5| Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn, mikor Damjanich
3109 2| aranyat hajított le az öreg huszárnak, aki hálálkodva csapta össze
3110 3| is.~Azt is kibélelte egy húszassal a szõregi bíró s ettõl egyszerre
3111 3| fáradságodért egy máriás húszast.~- Angyal szól belõled,
3112 5| aranyból nem vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta
3113 2| bolond nagy állat volt, huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba.
3114 4| odaadom egy petákért azt a hûtlen párát, ha megkerül.~A peták
3115 3| mén, csak még egy kicsit hûtõzik a Tiszában.~Úgy elfüstöltek
3116 2| bársonyabrosz felett: öreg bükkfák hûvös sátra.~- Térdig érõ fûben,
3117 2| elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~-
3118 2| királyné is csak húsvét napján húz a lábára.~Olyan jóízût nevetett
3119 3| felõl. (Mert a süvege a nagy huzakodásban lemaradt a fejirõl, amúgy
3120 3| szokás szerint a templomba húzódtak. Aranyát, ezüstjét, drága
3121 2| magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom elõtt,
3122 2| vadászok mindjárt nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel
3123 4| süvegemet jobban a szememre húztam volna, hogy rám ne ismernének
3124 2| de még a takaródzót se húzzuk le egymásról.~No, az igaz
3125 3| kezével a király -, nincs idebent semmi helye a bolondnak.~-
3126 1| mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet számított köztük
3127 3| le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska meghal - hogy
3128 2| Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János remetét, hadd látom,
3129 3| színét-javát hozzátok az idei termésnek.~Alig porzott
3130 2| jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma, ha rezet
3131 3| fõbírája volt Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor, de azért föl
3132 3| hogy drótoztassa be a fejét idejekorán, mielőtt szétvetné a bölcsesség,
3133 1| földnek ura, kívül rajtam!~(Idézet Arany János Buda halála~
3134 3| aranykelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~ ~
3135 2| mondta Mátyás -, mert nem idõzhetek tovább. Sietõs az utam,
3136 2| napjáig azt vallotta, hogy igazában õ találta ki a könyvnyomtatást.
3137 2| te asztalodnál!~- Megint igazad van, hívem - kacagott a
3138 1| nagy lesz Szittyaország.~- Igazatok van - mondták a hunok, és
3139 3| vánkosai közül, a többi igazhívõvel együtt õ is igyekezett a
3140 5| gyõzõdött meg az öreg úr az igazságban. - S ha odahozná az ördög,
3141 3| tarkóját Csûr Istók -, neked igazságod lesz, de nekem is igazságom
3142 3| igazságod lesz, de nekem is igazságom lesz, ha elagyabulálom azt
3143 4| selyemmel van kivarrva a szent ige: a szabadságért? Amelyet
3144 2| bojtárkodni?!~Tóbiás mester akkora igent bólintott, hogy az orrára
3145 3| szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig
3146 1| Pereszka Árpád elé.~- Az ígéret szép szó, nagy fejedelem!
3147 1| hanem magam viszem.~S amit ígért, állta is. Úgy zúdult a
3148 3| Nem is szólt többé egy igét se, másnap is csak annyit
3149 3| Szakadt róla a verejték a nagy igyekezetben.~- No, te is megkerültél,
3150 2| azt mondja. - Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár
3151 2| Hazafelé igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
3152 5| ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz, öcsém - veregette meg a
3153 1| erõddel a halál torkába igyekszel. A besenyõk annyian vannak,
3154 5| Rögtön ott leszünk, ahova igyekszünk.~Azzal szép csendesen beleeresztette
3155 4| fejedre. Hanem tudod mit, igyunk erre a nagy ijedtségre.~
3156 1| nekik ellenállni.~Nagyobb ijedelem nem volt a töröknek az ifjú
3157 5| földjén.~Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a
3158 2| személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás
3159 3| megszólalt nagy dölyfösen:~- Ne ijedjen meg fölséged, én mindennap
3160 2| tûzpillangók nem voltak valami ijedõs teremtések. Annál nagyobb
3161 1| szoba sarkában ott törte az ijedség a német grófot, se holt,
3162 3| ezüstben, ki aranyban, de egyik ijedtebben, mint a másik. Mert jaj
3163 1| húzni, láng csap ki belõle. Ijedtemben elszaladtam, és csak messzirõl
3164 2| oda - játszotta Mátyás az ijedtet -, még a fejemre esne valami
3165 3| egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette a kisinas
3166 5| házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedtség, mikor egy reggel azzal
3167 4| mit, igyunk erre a nagy ijedtségre.~Haragos Kengyela elsápadt
3168 5| apó úgy, de úgy meg volt ijedve, hogy a nagyasszony sehogy
3169 3| szemét a törökre.~- Miért ijesztegeted a szegény embert, nagyságos
3170 3| keze se reszketett a nagy ijesztegetéstõl.~- Ember vagy, öcsém, akárki
3171 5| nem Bánhidy Gergely uramat ijesztette meg, hanem a feleségét,
3172 3| ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket a csörgõsapkájával,
3173 4| Csikaló. Hanem ha még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor
3174 5| nemzetes urat már azért se ijeszthette meg a hír, mert nem is hallotta.
3175 4| Jaj, akkor inkább lóra ilek!” - gondolta Csikaló, de
3176 2| lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No,
3177 2| isten jó estét! - köszönt be illedelmesen.~- Edd meg, ha jó! - mordult
3178 2| testvér, s már akkor csakugyan illegette a vállához a puskát.~A legkisebb
3179 3| kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros
3180 4| együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg. Azt
3181 3| annál szûkebb lett Keszeg Illésnek a régi mente.~- Hej, Illés,
3182 1| Elvették tõle, mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy
3183 3| fanyarul elmosolyodott.~- Illetlen tréfa volt, gyerek, de jól
3184 2| becsületes nevem.~- Vitézhez illõ név - mosolygott a király.~-
3185 3| nyulászni, mit küldöz nekem ilyeneket a padisah? - mondta kelletlenül.~
3186 3| a fejedelem.~Az udvarnak ilyenformán sok bosszúságot szerzett
3187 2| csak hallomásból tudtak ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent
3188 2| király, hogy nincs õ az ilyesmihez hozzászokva, jó lesz neki
3189 3| emberszámot teszek én már!~S imádkozás után, mikor végigheveredett
3190 4| forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság friss szele?
3191 1| hatalmas csatabárdjához. Az imádságban megriasztott sereg pedig
3192 5| dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe, szagos mentalevelek
3193 4| tisztelgett a labanc. - Az imént vette száz aranyon a priboji
3194 4| CSIKALÓ~Csikaló Thököly Imrének, a dicsõséges kuruc királynak
3195 3| kihullott szurokrágónak! - eredt inába a Pali az Alinak, dühösen
3196 2| vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos Mátyás király,
3197 3| okosat. Odaszólt egy másik inasának:~- Gyere csak, fiam, Keszeg
3198 3| szobában, csak a szerecsen inasától küldözgette ki még a parancsot
3199 3| Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ
3200 2| s odaszólt a fölszolgáló inasoknak: - Nosza, tegyetek ennek
3201 5| csúfoló szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem. Lett
3202 4| haragszik meg az ilyen ártatlan incselkedésért. Inkább egy kis kérdéssel
3203 1| pásztornak, de azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat
3204 5| elveszett éppen a hadba indulás elõtt. Ég nyelte-e, föld
3205 4| válásom,~messze földre van indulásom,~úgy fordulhat, világból
3206 2| vállára Mátyás. - Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod
3207 5| fiú, szedd össze magad! Indulhatunk már, akár harapni lehetne
3208 1| addig, azután majd együtt induljunk!~Le is telepedtek Csabáék
3209 5| állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~Harmathullajtó
3210 2| ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban voltak, mikor egyszer csak
3211 3| minden locspocsos idõben influenzára van ítélve, s különben is
3212 3| ért. Óriási sziklatábla ingadozott a lába alatt, arról kellett
3213 2| is! - törölte le az öreg inge ujjával homloka verejtékét. -
3214 3| kimozdította helyébõl a nagy ingó követ, s az most mennydörögve
3215 1| s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük
3216 3| szívvirág, aranykelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó
3217 2| akkorácska falu volt, hogy ha az innensõ végén elmiákolta magát a
3218 2| s bejárta kíséretével az ínséges tájakat. Vigasztalta, biztatgatta
3219 5| forgatta a fejét a néhai inszurgens, s körülnézett a fokosa
3220 5| el is szeleltek az ifjú inszurgensek úgy, hogy meg se álltak
3221 5| utolsó vizsgát tette a nemesi inszurrekció.~„Mindegy az - sóhajtozott
3222 1| fölött piroslott.~A magyarok integettek, kiabáltak neki:~- Elég
3223 3| az ország dolgát kellett intézni.~- Nehéz nekem a korona -
3224 3| fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért a jámbor fejedelem
3225 3| rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas mondja: borjúláb -
3226 4| hajó peremét. - A vágás irányába aztán majd kihalászhatod.~
3227 5| halász. - A makkosi töltés irányában, ha bele akarsz fulladni.~
3228 2| mindjárt a király keze írását tartották a követ orra alá:~-
3229 5| ne legyen a dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem
3230 3| szaladt János királyhoz az írással, Muhar basa pedig sietett
3231 5| nótáriusának, mint muszájból való írástudó embernek. (Hogy félreértés
3232 2| király a kezem alá, hogy írástudót neveljek belõled! Vagy jobban
3233 5| már az Isten legyen neki irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem
3234 2| kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette
3235 5| katonák ugyancsak hordták az irhájukat az olasz méhek elõl.~Az
3236 2| szaladt el a süveg elõl. Irhás subán hevert a szép kövér
3237 2| másik kettõ meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni: hogy
3238 5| íródeákját.~- Fiam, deák, írj valami vigasztaló levelet
3239 2| tolta utána egy hajdú a sok irka-firkát.~- Ez az igaz, amit én írtam -
3240 2| elõ a tarisznyából, arra irkáltak-firkáltak, a nagyobb mondta, a kisebb
3241 4| Czötkényre, úgy összevissza volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata.~
3242 3| évszámokat, és csak úgy találomra írna ide helyettük valamit. Márpedig
3243 5| maga elé parancsolta az íródeákját.~- Fiam, deák, írj valami
3244 2| megíratta a törvényt az íródeákjával, aranypapírra, ezüstbetûkkel,
3245 2| Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~- Hja, deák urak, azt meg
3246 2| király.~- Akit én megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak kell lenni,
3247 5| füle az egész udvarnak, az íródeáktól a futárig. S azt is mondják,
3248 5| borulva, mint az oltáron az írott angyalok. Marika szanádi
3249 2| nagyobb mondta, a kisebb írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek -
3250 5| magyar szabadságharcról írtak. Hát még a megíratlan történet
3251 5| ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél se szólt nagyobbat az ágyú.~„
3252 2| csúffá tett palástot.~- Nem ismered te Busa deákot, uram király!
3253 4| félni. Az édes szülõanyja se ismerhetett volna rá Czötkényre, úgy
3254 3| Nevették is pajtásai, mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~-
3255 4| húztam volna, hogy rám ne ismernének ezek az ördögfiókák!~De
3256 4| lepisszentette a száját.~- Hiszen ismerni ismerem õkegyelmét, de bizony
3257 3| kijárást nem most találták föl, ismerték azt már Erdély aranykorában
3258 2| nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt a nádor
3259 4| lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még el sem vezették,
3260 3| tengelicekké változtak tõle az istenadták.~Nevetett is a Perec basa
3261 1| nélkül kellett felnõni az istenadtának, és öröm nélkül. Nem állt
3262 3| birtokát úgy hívták: Parasztya. Istenáldotta föld, mezeje búzatermõ,
3263 5| neki szerencsét a magyarok istene!~Adott is.~A bicskei csatában
3264 3| Mi lesz ebbül, teremtõ istenem?~Hát az lett, hogy egyszerre
3265 5| igaz szívvel könyörögtek az Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen
3266 1| mezítelen kard képében imádta az Istent. Nevét rettegte minden szomszédja,
3267 4| mentse meg õket ettõl az istentelen népségtõl. Nagy Bercsényi
3268 3| Hát ez a Csûr Istók miféle istenteremtése megint?~- Favágó itt az
3269 5| mert ha el nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át Mária Terézia
3270 1| szemeit az égre.~- Urunk, Istenünk, te vagy a mi kardunk, te
3271 3| megemlegethesselek róla?~- Csûr Istóknak hívnak - mondta a favágó -,
3272 3| magyart hívták Pali Pál Istvánnak. Azt mondani se kell, hogy
3273 4| Nem is azért vette le az iszákját a hátáról, hogy ennivalót
3274 4| akarta a fejét ereszteni az iszákra.~- Ohó, bátya - kiáltott
3275 2| bor?~- A török császár se iszik olyant.~- Kivéve a gyevi
3276 5| Harmosok, Makárok, mind iszonyúan fölfegyverkezve, ki rossz
3277 3| övé, az bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott, szép talitarka
3278 1| fejét az öreg Bebek nádor.~- Ítéletet akarok mondani fölöttek,
3279 4| megpihentek, hogy föl se ébrednek ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket,
3280 3| locspocsos idõben influenzára van ítélve, s különben is egészen biztos
3281 2| ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is
3282 1| Szittyaországban Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint
3283 1| jutalmam.~- Beszélj!~- Minden ivadékomat szeretném boldoggá tenni,
3284 4| Mind a két vezér nagyot ivott a kis patakvízbõl.~Hogy
3285 2| nézni.~Hát még a drága jó íze! Nem is gyõzött a király
3286 3| bégnek reszketés állt minden ízébe.~- Ne bolondozz, ember! -
3287 3| borsozta, mert ő csak a maga ízében szerette a bús gerlicét.
3288 5| legény! Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentje!
3289 2| szalonna. Az adja meg az ízét a kõlevesnek.~Ki se mondja
3290 2| szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel pedig
3291 2| emberek szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~Mivel
3292 2| a fáról szedi a legjobb ízû almát, amit az apja ültetett.~
3293 3| férfiút boritalon ér, annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg
3294 2| szerencsével jársz.~Két hét múlva Jajcában ostromolta a törököt Mátyás,
3295 2| bográcsot katlanostul, s akkorát jajdult, hogy elhallatszott a hetedik
3296 5| kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget,
3297 4| Ropogott a máglya, mintha jajgatna, s olyan óriás lángokat
3298 3| Ugyan miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte a török.~-
3299 4| pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában
3300 4| végighevert rajta. Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje
3301 2| belemarkolt a szép fehér hóba, de jajgatva kapta vissza a kezét, mert
3302 2| s fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így
3303 4| kurucs seretnék lenni - jajveszékelt Csikaló. - Nem barátkozsok
3304 3| csinálhattak volna mást a jámborok? - Jakab mester beszegõdött
3305 2| Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~- Tudod mit, Vendel? -
3306 3| Egyéb szép úgyse volt a jámboron, csak a neve. Karcsú dereka
3307 5| Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már nem tudtam
3308 2| vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében.~No, az éjszakától
3309 2| legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas remete
3310 3| köpölyözni, borotválni, csillagok járásából jövendõt mondani, esõt csinálni,
3311 5| szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli emberek mind a két faluból
3312 2| isten a dolgukat. Bársonyba járatod, kaláccsal eteted õket.~-
3313 5| Jóska. Az is csak névelővel járatos a szegény ember történelmi
3314 3| munkájára, amikor a tiedben is járhatna!~- Vak veti világtalannak -
3315 4| keresztül az utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelõn,
3316 2| megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha
3317 5| visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
3318 3| a kutyáim is gyöngyösen járnak - feszítette ki a mellét
3319 4| legelõn, mintha temetõben járnátok. És nézzétek meg azt a homokos
3320 3| tetőled mívelt papucsban járnék. Azért nem értöm én azt
3321 1| hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt vallotta gazdájának.
3322 3| Jakab mesternek egyheti járóföldön. Nem is borotvált volna
3323 1| lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentõ szél zúgatta körülöttük
3324 3| Öregember vagyok már én, nem járok nyulászni, mit küldöz nekem
3325 2| kalapálva a sok patkót, járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában
3326 2| Nem találkoztál vele jártodban-keltedben, jó ember?~- Színét se láttam -
3327 5| mindenféle ügyes-bajos dolgokban járultak eléje. A szelei bíró például
3328 2| serdült, de mindig csak a játékon járt az esze. Nagy, barna
3329 5| Nem szeretem én az ilyen játékot - mondta Palkó kedvetlenül.~-
3330 1| vezérek csudálkozva nézték a játszadozó királyt, végre a fehér hajú
3331 1| utolsó szolgagyerek se. Egy játszótársa volt csak, szomorú édesanyja,
3332 1| fitogtatására vitézi tornát is játszottak a mezõn, dárdát hánytak,
3333 2| járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat, egyszer csak
3334 3| hanem mégis inkább azt javallom, eredj el vacsorára Tamás
3335 3| cselekedtek, ahogy a csõsz javallta. Ahogy megérkeztek a szegedi
3336 5| hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi
3337 3| eszét. (Móra Balázs azt javasolta neki, hogy drótoztassa be
3338 5| távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk,
3339 5| halászoknak. Léket vágtak a Tisza jegén, hogy halászni lehessen
3340 2| fiúnak - hosszú szõke fürtû, jegenyenövésû, szelíd szemû legényke volt -
3341 5| másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az ellenség pénzét
3342 3| Nagyon siralmas dolgokat jegyezett föl a történelem arról az
3343 1| magyar királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek
3344 4| muzsikása. Az írás csak annyit jegyzett fel róla, hogy együtt ette
3345 1| annak a hegyében.~- Rossz jel! - súgtak össze László vitézei,
3346 5| Generális úrnak alássan jelentem, Kasza Palkó még hiányzik
3347 2| mikor egy esztendõ múlva azt jelentették neki a budai Várban, hogy
3348 1| különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tûnõdött a király, s
3349 4| gazdája.~- Várj, fiam, majd jelt csinálunk a hajóra azon
3350 3| szívesen, de a felsõvárosi Jerikó utca messze van az alsóvárosi
3351 5| Márpedig a királyasszony nagy jóakaratját úgy kellene megköszönni,
3352 1| egyek voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban
3353 2| rajta ki s be a szegény jobbágy csakúgy, mint a zászlósúr.~-
3354 3| három úr minden birtokostul, jobbágyostul elférne benne.~Ez is igaz
3355 4| de most már elõvettem a jobbik eszem. Éppen átszökõfélben
3356 2| megszégyellte magát, s megkérte a jobbján ülõ nádort:~- Nádor uram,
3357 4| közé valónak számították. Jöhetett-mehetett a várban szabadon. Ha a
3358 3| fölavatást. Csak mentül többen jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál
3359 4| aranypatkós szögparipáján? Csak jönne vele Bercsényi Miklós is!~
3360 4| csak most kezdett észhez jönni a gyerek.~- Háborúban se
3361 2| szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig
3362 1| elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe
3363 3| borotválni, csillagok járásából jövendõt mondani, esõt csinálni,
3364 1| hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~Jött is nagy pompával,
3365 3| szalontai bíró is.~- Kéréssel jövök, Tejföl uram. Sokat sanyargat
3366 1| elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra elfoglalni
3367 1| égnek Hervoja vára. Most már jóformán csak a helye meg a neve
3368 2| urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Miért van az, urunk,
3369 3| Egyébként ígérem, hogy ha a jóisten sokáig köhögtet, írok én
3370 2| lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése, ahogy Hendók mestert
3371 2| képit egyszerre elöntötte a jókedv. Akkorát csapott a király
3372 2| boldogan a mester -, ha jókedvemben vagyok, tíz betût is lepingálok
3373 3| borravaló gyanánt. Ha nagyon jókedvükben találta õket, akkor adtak
3374 3| töltöztek mindenféle földi jókkal, hogy maguk is sokallták.
3375 5| Hozott Isten, Béni pajtás, de jókor jöttél! Érik a búza, csak
3376 4| Rákóczi Ferenc urunk is jónak látta külsõ segítõtárs után
3377 3| Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még valami elajándékoznivaló,
3378 5| Holofernes király vagy a Ferenc Jóska. Az is csak névelővel járatos
3379 3| az idegen pénzzel? Talált jószág, nekem szánta az isten.
3380 3| miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte a török.~- Ezek,
3381 5| Megrezzentette a legelõ jószágot:~- Nem jó lösz ez így, te
3382 2| szegény ember.~Áldotta is jótevõjét a nép, mint az Isten angyalát.
3383 3| se használt, ha az agár jóvá nem hagyta.~- Minket most
3384 5| CSÁKÓJA~Szegesdi Béni még jóval innen volt a húsz esztendõn,
3385 1| A Hervoja fia vagyok. Jóvátettem az apám bûnét.~Az elhagyatott
3386 2| aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban nem hitt
3387 2| Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~-
3388 2| csak jó iskola az a szegedi juhászoké?~- Uram királyom, se iskola
3389 4| húzta végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra húzta
3390 1| óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal
3391 2| telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj, ilyen havat se láttam még
3392 2| Mátyás kegyesen. - Olyan jutalmat adok a tudományodért, amilyent
3393 2| zsákot.~- Nesze, mester, a jutalom. Használd jó egészséggel.~-
3394 2| Ekkora tudományt méltó jutalomban kell részesíteni. Hamar
3395 2| buggyant a könnye.~- Jaj, mire jutottál, szegény Magyarország! -
3396 4| ha nagy Bercsényi Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~-
3397 2| Megáldaná kelmedet az Isten, ha juttatna szegény fejemnek valami
3398 3| meg fölséged, én mindennap juttatok egy kövér borjút az oroszlán
3399 5| mekkora hõs!~Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos
3400 4| istenadtát a táborba. Ott nagy kacagással fogadták a vitézek, csörgetve
3401 3| tudott hová lenni a nagy kacagástól.~- Látom, jóember. Várnak
3402 1| alattuk a föld, s nyers kacagásukat borzalom volt hallgatni.~
3403 5| Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya neve hallatára
3404 3| mögül. A fejedelemasszony kacagva fordult hozzá:~- No, fejedelem
3405 2| bíró háza se volt valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt
3406 2| német. Levakarták még a kacskaringósra faragott, nagy, furcsa betûk
3407 3| Pál István pedig a török kadinoknak.~Mert az mindig úgy volt,
3408 3| eszmecserék vagy a várbeli kafanában folytak le, vagy a palánki
3409 3| odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánjában.~- Jó asszony, itt lakik-e
3410 3| volt a Cicke, hegyes fejû, kajla fülû, horgas inú, de azért
3411 3| gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek most ezzel
3412 3| õrleti különbben a vasárnapi kalácsnakvalóját.”~S már nyúlt a pénzért,
3413 2| éjszakára.~A kovács letette a kalapácsot, beletörülte a kezét a bõrkötõje
3414 2| szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~-
3415 2| ahogy a mester odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés
3416 2| vásár, arra készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget,
3417 4| volt még akkor a hal, hogy kalappal lehetett fogni.~- Jobb állni,
3418 5| tûzhelyéhez.~Mire azonban kalászok aranyát lengette a szél
3419 2| máig is kõlevesnek hívják Kalázon.~ ~
3420 2| is éppen a bíró házának. Kalázról ma se lehet azt mondani,
3421 1| gondolata, hogy lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni.~- Hiszen csak
3422 3| cselédség, míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül kedvtelve
3423 2| szakállú tudósok, a nagy szavú kalmárok, a csendes mesteremberek.
3424 5| kopertába.~Kapja a levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~-
3425 3| lyukas csizmájú király a kamarásához:~- Szaladjatok már, fiaim,
3426 2| hamar! - kiáltotta oda a kamarásainak. - Hozzatok egy fehér cipót
3427 5| aranyat is, aztán bekocogott a kamaráshoz.~- Huszonöt aranyat kapok
3428 3| õkegyelmétõl, majd megtérítjük neki kamatostul, ha több lesz az ország
3429 5| Alig volt ideje beosonni a kamraajtón, már akkor ott volt az ellenség.
3430 2| volna ám szegény János, ha kanala lett volna, csakhogy azt
3431 2| fövésben, bele se fért már a kanalamba.~Mikor aztán a kalázi bíróék
3432 2| becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda a királyra.~
3433 2| legrózsásabb tányérját - abból kanalazta le Mátyás király fakanállal
3434 3| ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát a jámbor
3435 4| egész nap aludt a medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott
3436 4| míg el nem aludt a kis kanász. Álmában fényes kard villogott
3437 5| reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a mezõrõl:~- Jön az ellenség!
3438 4| ennek ugyan megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve fölött érte
3439 2| A MINDENTUDÓ~Kancsófülû, lapátfogú, hosszú, sovány
3440 2| fülei voltak, mint a túri kancsónak, a másiknak kávésfindzsával
3441 4| felhajította a Morcos hátára, és kantárjánál fogva végigvezette a lovat
3442 4| csobogással folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~Pálffy János
3443 1| kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson
3444 1| Mikor a menet a várútra kanyarodott, az erdõbõl lihegve törtetett
3445 4| hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog a zöld mezõben: azt mondja
3446 3| Egyszer csak hirtelen felé kap a szegény ember a halbicskával:~-
3447 5| szerettem volna a kezem közé kaparintani. De úgy õrizte a nagyapó,
3448 2| Busa deák pedig a kezébe kaparította a somfa botot, elõvette
3449 2| biztatás, mert még ki is kaparta a tálat.~- Jólesik, szolgám? -
3450 5| hatot, s mindjárt el is kaparták õket a buckák alá.~- No,
3451 3| a magyarok tarka bírója kapatta le a tíz körméről. (Azt
3452 2| magyar, Esztergom város kapitánya. Neki szánta a kardot Privoda,
3453 3| kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~- Uram király, ki menti
3454 5| csak elejbem ugrik az egyik kapitányom.~- Generális úrnak alássan
3455 3| hogy Bali bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták
3456 2| Hendók nagyon zavarodottan kapkodta össze magán a csúffá tett
3457 2| Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.~
3458 5| sem tudták érteni, miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak
3459 3| dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyellhette volna magát.
3460 2| cimborái. - Elhúzza az azt a káposztatorzsából faragott karodat.~- Ne tanítsátok
3461 1| mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle fûszerszámmal.
3462 3| hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az embernek.~
3463 2| érõ havat nyáridõben.~- Káprázott a szemed ebben a nagy melegben -
3464 4| adod a lovat, amit most kaptál ajándékba.~- De már olyan
3465 3| kend, vagy lopta kend.~- Kaptam.~- No, azt mögéri. Erõvel,
3466 3| lett volna, ha egy ökröt kaptunk volna ajándékba - sóhajtozott
3467 5| hidege, de azért váltig a kapuban leselkedett: jön-e már a
3468 4| utcának, hogy még csak a kapufélfától se búcsúzott el.~Hetekig,
3469 1| Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok elõtt. Olyan
3470 3| kettõ, s éppen Szalonta kapujában szaladtak egymásnak. De
3471 1| át a páprádi vár nyitott kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon
3472 5| kapta a zsákot, s csak a kapujokból mert visszaszólni:~- Várjatok
3473 2| emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján
3474 1| kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás után elszéledtek a magyar
3475 2| talpra Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen
3476 1| megölte a fáradtság és a kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin
3477 3| nem mindenkinek van olyan kára az országban, mint nekem:
3478 5| fölfegyverkezve, ki rossz karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával.
3479 1| mert a napnak egy keskeny karaja még a föld színe fölött
3480 3| Éppen ott találta õket karajban Tamás érseknél. Ott volt
3481 2| szedegette ki a cérnát, hogy kárba ne vesszen.~- Ejnye, ejnye,
3482 2| sarka, arany a dratvája, két karbunkuluskõ a két pitykegombja.~- Tiszteltetem
3483 2| a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta
3484 3| onnan az aranyat, ezüstöt. A karcagiakkal is hamar megvolt az egyezség.
3485 3| ember volt a maga idejében Karcagon. Arról volt pedig nevezetes,
3486 3| dühösen forgatva a kezében a kardbicskát.~Az utca végén már majdnem
3487 5| kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent
3488 3| mintha sohase lett volna kardforgató nemes úr.~Hanem azért a
3489 1| jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal
3490 2| Az udvari cselédek már a kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett
3491 1| selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földbõl.
3492 5| támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütött kardjára, s a kardcsörrenésre
3493 5| hogy hány a nyolc. Csak a kardomat hozzátok le a padról.~-
3494 1| zöld hantok alá, lovastul, kardostul.~Ott aludtak aztán száz
3495 1| Istenünk, te vagy a mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk!~
3496 3| vagy összemérjük vele a kardunkat?~Csak akkor vette észre
3497 5| rajta. Piacon, utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt
3498 1| ráborult, szerette volna ölelõ karjával örökre magánál tartani.
3499 3| megállapodván abban, hogy majd karlócai mellett döntik el, sárkánykígyóból
3500 1| táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva kényszerítették
3501 2| indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén van, mint
3502 2| káposztatorzsából faragott karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát -
3503 5| nagyon kötötte az ebet a karóhoz:~- Nem köll engöm félteni,
3504 5| visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
3505 3| Török molnár, magyar molnár karonfogva mentek be Becsére. Szét
3506 4| utoljára verték vissza a Kárpátok bércei. Valahol a trencséni
|