1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
3507 3| hajlongott keresztbe tett karral a borbély. És elmondta,
3508 2| Mátyás király nagy arany karszékben, korona a fején, bársonyköntös
3509 5| azon tanakodtak szegény kárvallott emberek, hogy rakhatnának
3510 5| mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha
3511 2| benne a mazsola, mint a kása. S mire Mátyás megfelelt
3512 2| küldök tõle ezért a mazsolás kásáért szakasztott olyan egy pár
3513 2| Csakhogy most már ezüst volt a kásája, vert arany a mazsolája.~-
3514 2| nem sok, már annyi sincs a kásán.~- Ugorj már egy kis mazsoláért,
3515 2| visszahozta tele mazsolás kásával. Csakhogy most már ezüst
3516 5| apó a tejjel bepermetezett kasba, mikor egyszerre csak reszketni
3517 4| elporzott vele, hogy meg se állt Kassáig. A két generális szájtátva
3518 3| bölcsesség, inkább a város kasszájából fizetik a drótost.)~- No,
3519 5| érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van benne,
3520 2| valami kacsalábon forgó kastély, hanem volt igenis olyan
3521 4| azóta az öreg úr megbújt kastélyában, mint a megvénhedt oroszlán.
3522 2| egy-két köve Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak
3523 4| a famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak a szilvafák,
3524 2| építtetett a helyére olyan kastélyt, hogy nem volt párja az
3525 4| kard villogott a kezében, kaszabolta vele a németet, elvette
3526 5| bizony tiértetek le nem kaszaboltatjuk magunkat” - gondolták a
3527 5| vidáman táncoltak az éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák
3528 5| karabéllyal, ki egyenesre vert kaszával. Azt hallották, hogy Haynau
3529 2| majd elnyelte a bográcsot katlanostul, s akkorát jajdult, hogy
3530 4| mentül jobban beletanult a katonaéletbe, annál jobban fájt a szíve
3531 2| magam is megrezeltetem a katonáim csizmáját. Hej, öreg, ha
3532 4| szárnya. Rákóczi fejedelem katonáit, a nyalka kurucokat elhagyta
3533 2| élén, körülfogatta a várost katonáival, és kiadta a parancsot,
3534 1| se hagyhatta szó nélkül. Katonákat küldött a dölyfös nagyúr
3535 5| ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban tetszett a dolog
3536 4| fektette.~- Szegény kis katonám, különb hõs voltál akármelyikünknél.~
3537 3| bántsák. A nép éhen veszett, a katonaság nem kapott zsoldot, a török
3538 5| semmi más játék, csak a katonásdi, hanem abba bele nem untunk
3539 5| vezesse õket a hadba mint katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak
3540 3| határig elhallatszik a malom kattogása:~- Becsület, tisztesség,
3541 5| a jó példát. A hirtelen kavarodásban rávetették magukat a vasasokra,
3542 3| Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit az önérzete
3543 1| tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle
3544 3| akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor végigszaladt
3545 2| színarannyá változott a kavics, majd kiveri a szemem a
3546 1| áthajították a gömbölyű kavicsokat egyik partról a másikra. (
3547 3| és nekiindult a világnak. Kebelén kenyere, hátán háza, így
3548 1| semmi.~A föld érzi, hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert
3549 3| Szent András-nap után.~- Kecskében is az hordja az észt, aki
3550 3| bújhattak már! Akkorra a kecskemétiek a kisinast tették meg fõborbélynak.
3551 5| hogy Haynau már bevonult Kecskemétre, hát õk meg akarják állítani
3552 3| a rossz idõ elõl azok a kecskepásztorok, akik ezen a tájon tengõdtek.~
3553 3| fejedelem, nagyon rossz kedvben találta a feleségét.~Adóért
3554 2| Nem volt õneki se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S
3555 2| kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?!~Tóbiás mester
3556 3| Hej, csak még sincs semmi kedvem a Perec basa színe elé kerülni! -
3557 3| urat. Nemigen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hûsölt
3558 3| borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek Perec õkegyelmének?~- Édes
3559 2| szemébe nézek - mondta Mátyás kedvetelten, még összébb húzta magán
3560 3| Ezzel megalkudhatunk, ha kedviben érjük - mondta a fõbíró.~
3561 4| halászok ma is híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás lelkükrõl. Szép
3562 3| fejedelem most már jobb kedvûen veregette meg az agár fejét.~-
3563 4| tanácskozott, de azért mindjárt jó kedvvel kiáltott rá az öreg katonára,
3564 2| követség.~- Se irgalom, se kegyelem! - intette el õket maga
3565 2| taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~- Se irgalom,
3566 1| volt a besenyõ nemzet. Akik kegyelemre megadták magukat, azokat
3567 4| hogy a kegyelmes császár kegyelmet adott a magyaroknak. Mehetsz,
3568 4| Annál jobb, ha értik kegyelmetek - mosolygott a bajusza alatt
3569 4| uraknak a tûznél, amúgy is kegyetlenül odatûzött a nyári nap, megszomjaztak.
3570 3| Azért nem értöm én azt a sok kelekótya fehérnépet a ti fertályotokban,
3571 5| éles kaszákon, a nádasokban kelepelõ gólyák barátságosan kívánták
3572 5| szemmel fordultak a messze kelet felé, amerre nagy seregekben
3573 1| s azok voltak a hunok. A keleti fele jutott Magyar leventének,
3574 2| gyöngyösi cipó.~- Kéz után keletlen, lapát után sületlen - csóválta
3575 1| égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra, észak felé, délnek,
3576 1| mi kardunk, te vagy a mi kelevézünk!~Abban a pillanatban olyan
3577 3| szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes orcájú basa. De mit törõdöl
3578 3| Mahumed? Mert avval akarnék kellemesködni a gyönge gyomrodnak.~A török
3579 2| rangos acélpatkód, hanem kellesz te magad, Márton kovács!
3580 3| ilyeneket a padisah? - mondta kelletlenül.~Az ajándék agár azonban,
3581 3| ügyesebben tudta volna magát kelletni.~A fejedelem most már jobb
3582 2| FŰBEN...~Nyitra megyének kellõs közepén van egy kis falu.
3583 5| mikor egy reggel hiába keltegettük: mert úgy elaludt, hogy
3584 5| Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben a házban a Haynau
3585 3| a virágok közt. Aranyos kelyhük alázatosan simult a lábához.~
3586 3| mégiscsak nekem van akkora kemencém, hogy ez a három úr minden
3587 3| földjén mehetett: azt hívták Kemencének.~Hanem az oláh vajda egyszerre
3588 3| valamikor visszakerül.~Ahogy kémlelõdött ott a víz mentén, egyszer
3589 3| te asszony?~- Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával
3590 4| integetett a hajnal szép piros kendõjével az ég ablakán, mikor a kuruc
3591 2| lobogtatnának valami piros kendõt. Három szénégetõ legény
3592 3| mondom a hajdúknak, hogy kenegessenek meg mogyorófa pálcával?~-
3593 3| nagy tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most
3594 3| annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki
3595 2| valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult
3596 3| hogy még csak a talpukat se kenette meg mogyorófahájjal.~- No,
3597 4| fehérleni, s az is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott elé.
3598 3| rázta, mikor Perec basa kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~-
3599 1| aprópénze. Szalajtotta is haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két
3600 3| nyomott egy ezüsthúszast a kengyelfutónak.~- Visszafelé jobban kinyisd
3601 1| hanem jól is lakhatott kénye-kedve szerint. Ki is gömbölyödött,
3602 1| meggyorsították, most már olyan kényelmesen ballag a Tisza, mint valami
3603 4| te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz átok lakik veled,~
3604 3| keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj csak, fiam
3605 3| városban tette le Allah a kenyeremet, ahol olyan papucsos él,
3606 2| Akkor ettük meg annak a kenyérkének a haját, amelyiknek a béle
3607 3| hogy a harc volt akkor a kenyérkeresete minden épkézláb embernek.
3608 2| Attól félt, hogy valami kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~-
3609 3| vízimolnárjuk is, aki megõrölte a kenyérnekvalót.~Tahir bégnek hívták az
3610 1| Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat
3611 2| lengyel hadat, megadta magát kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.~- Köszöntöm
3612 1| karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak
3613 2| felfújta magát. Csak akkor képedt el, mikor Mátyás odaborította
3614 3| ha megkarcolod patyolat képemet.~Szappant, borotvát otthagyott
3615 3| tökkel törültek bennünket képen, mintha azokat a nagy mázsás
3616 2| házacskádat?~A Tamás varga képit egyszerre elöntötte a jókedv.
3617 2| faragott levente Hunyadi János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás
3618 2| magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor
3619 3| Hát hiszen ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek,
3620 4| incselkedésért. Inkább egy kis kérdéssel felel rá:~- Bizony, a régi
3621 2| No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant, amit mindenki
3622 2| a másik Arisztotelész.~Kérdezem tõle, hová való, ezt feleli
3623 1| hogy ő azt se tudja, mit kérdeznek tőle. Hanem a hosszú lábú
3624 2| fejrevalójukat.~Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenbõl kivenni
3625 3| akárki lesz a tizenharmadik kérdezõsködõ, õ azzal csúfot tesz, ha
3626 3| mesterné.~- Teneköd? Hát ki kérdözte azt, hogy mi köll teneköd?~-
3627 2| sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult
3628 5| aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér köszönnék
3629 5| alkalommal látta elõször a kevély Kerekit. Arra virradóra, mikor a
3630 3| pénzecskéjén nyájat szerzett, kerekített egy kis tanyát, s hamarosan
3631 3| nyomja a koronát, a vállára kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen
3632 5| mit kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely úr mély ráncba
3633 1| szép szó, nagy fejedelem! Kérem a jutalmam.~- Beszélj!~-
3634 2| fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek,
3635 3| elhelyezkedett már.~- János királyt keresem - tekintgetett a török.~-
3636 4| még föl is ugrott.~- Mi keresetetek van nektek ottan, szép öcsém?~-
3637 3| erdõkben. Mentõl tovább keresgélte az utat, annál jobban belekeveredett
3638 5| környéken.~- Itt? Ugyan mit kereshet itt? - nyílt kerekre a Gergely
3639 4| alóla a lovat. Hátrafordul, keresi a vezeték lovat - hát nincs
3640 1| Árpád fejedelem a hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza
3641 5| nagyot Damjanich a különös kérésre.~- Német Andrásnak hívnak.
3642 3| Dobzse! Tudom már, hol keressek egy kis sajtot a kenyerem
3643 3| mondta a szalontai bíró is.~- Kéréssel jövök, Tejföl uram. Sokat
3644 4| hátáról, hogy ennivalót keressen benne, hanem csak azért,
3645 1| ilyen nagy népnek. Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol
3646 2| pásztor -, hát aztán legalább keresték-e valahol?~- Mindenütt, ahol
3647 5| a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem
3648 2| Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak
3649 3| becsületben állt úgy az igazhitû keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitû
3650 3| meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott
3651 1| úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban megcsendült
3652 2| a király, aki egyszerre keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak
3653 4| aztán a szívére szorítva, keresztüllopódzott vele az alvó õrszemeken.~-
3654 1| virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk magunkat!~- Nincs még itt
3655 3| basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, a többi
3656 2| Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek ki a várból!~Õ maga pedig
3657 5| tornácon, s nézte, hogy kergetik egymást a bárányfelhõk az
3658 5| játék az, hékás! Pokolra kergetjük a németet.~Egyéb se kellett
3659 4| mintha avval is ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a
3660 2| koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ magyar vitézek vannak vésve,
3661 1| vadászai egy hatalmas szarvast kergettek, amely átmenekült a Hervoja
3662 5| a nyúl. A vörössapkások kergették õket a tábori tüzek világánál
3663 3| barátoknál rendbe hozta a kerítést, és azért kapott tõlük egy
3664 2| fejébe, ütött-kopott gubát kerített a vállára, s karon kapta
3665 1| besenyõ csordára, amely lopva kerítette be a magyarokat. Tenger
3666 3| Szaladjatok már, fiaim, kérjetek kölcsön egy-két aranyat
3667 2| öreg. - Én még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a
3668 5| szót.~- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja el tõlem
3669 5| nagyasszonynak nem volt miért számon kérni a nemzetes úrtól az elszalajtott
3670 5| kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan édesen
3671 2| dolmánya ujjára. - Bizonyosan a kertben hullott rám az elõbb. Nesze,
3672 3| Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket
3673 5| körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul egyet, megint elõtte áll
3674 5| világba! Akkor pedig õ nem kerülhet többé az asszony szeme elé.~
3675 2| kapaszkodott a királynak.~- Kerülj beljebb, öcsém, a tisztaszobába,
3676 2| bojtárt. - A színem elé ne kerüljetek többet, míg fütyülõ csókát
3677 2| ha érted nem küldök. No, kerüljünk beljebb a tisztaszobába,
3678 2| szétszaladt az a kis ész is, ami kerülközött benne.~Akkor még más világ
3679 2| palástod is, ha a keze ügyébe kerülne.~- Az ám - mosolygott a
3680 1| többé a virág. Borzadva kerülte a tájat mindenki, s a nép
3681 3| hamarsággal az asztalra kerültek. Volt ott még pávanyelv
3682 1| Utoljára pedig azok is kerülték a magyar tábort, annyit
3683 5| aztán a magam szárnyára kerültem, hozzám került a Titulász
3684 1| hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment a két testvér
3685 1| buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.~- Mit akartok? -
3686 5| volt tán még a csizmavakaró kése is.~No, ez nem lett volna
3687 3| Berzenczey fiú, mikor az urak kesergéseit hallgatta.~Arra akarták
3688 2| Magyarország! - sóhajtott keserû szívvel, s indult kifelé
3689 3| fõuraidat! - köszönt el keserûen az oláh vajda, s nagy elbúsultában
3690 2| mint a két szememre, mert keservesen kereste a rávalót. Meg...
3691 3| lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes
3692 5| se. Az elõbb vitte el a Kesik Jani, egyebet már nem tudtam
3693 1| Lajos király udvarában, s késnél, villánál egyébbel nem tudott
3694 2| Mátyás. - Ész kell ide, hamar kész.~Az egyik fiúnak - hosszú
3695 3| Ehol, harcsa lett már a keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya.
3696 2| elgyüttem, itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent
3697 1| pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal,
3698 2| kérkedve Vendel. - Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó
3699 3| marad is - felelte Péter készséggel -, én csak az elsõ két combra
3700 1| különb húst nem terem.~- Készülj az ebédre, Péter fiam -
3701 5| meg Milica. A nagy hadi készülõdésben elbódorogtak hazulról, aztán
3702 2| mesteré, aki a kutyabõrbõl készült papirosra olyan szép kerek
3703 5| magunkon segíteni. Összeálltam két-három jó pajtásommal, s nyakunkba
3704 5| Titulász elõtt. Nekem mindig kétakkora árpacukrot adott, mint a
3705 2| királyom. Arra jöttem rá, hogy kétannyi ideig tart a csizma, ha
3706 2| maradt ott egyéb egy hosszú, kétélû acélpengénél, amely a szobor
3707 1| hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt vallotta
3708 2| vágyom - hajtotta magát kétrétbe a nagy égimeszelõ a király
3709 3| halálsápadtan hallgatta a kétségbeesett lármát.~- Odavan, vége van!
3710 1| szerencsétlen rab magyarok, kétségbeesve kiáltott fel:~- Jaj nekem,
3711 4| hogy itt temették el jó kétszáz esztendõvel ezelõtt azt
3712 3| becsei molnár, mindennap kétszer annyi rézgarast hányhatnék
3713 4| hanem azért hosszú kardjával kétszer-háromszor közé szúrt a sûrû nádnak. -
3714 2| Tudom egyszeregyet, tudom kétszerkettõt, tudok visszafelé mondani
3715 4| Éppen középen hasította ketté a majtényi síkot a kis patak,
3716 5| pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök
3717 3| jelenti, nagyságos uram, hogy kettõnk közül valamelyikünk nem
3718 5| maga bontotta föl a csákót: kettõs tetejében egy vászonzacskócska
3719 5| lett volna hiba, csakhogy a kevélysége még a gazdagságánál is nagyobb
3720 5| mikor egyszer csak nagy por keveredik az országúton.~- Nini, tán
3721 2| erdõkbõl, annál jobban közéjük keverõdzött. Pedig már a napocska is
3722 1| gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle fûszerszámmal.
3723 3| keresztényeknél, mint a nem kevésbé igazhitû mozlemineknél.
3724 2| emberek abban az idõben kevesen voltak, igen nagy volt az
3725 5| elrongyolódott már, hiszen nagyon sok kézben megfordult. Csak az látszik
3726 1| Amit mondtam, állom. Kezdheted, Pereszka!~A hosszú nyakú
3727 2| mindjárt az elején nem azon kezdted.~Így vette meg Mátyás király
3728 2| repedezett, a szobornak keze-lába törve, mégis térdet kell
3729 3| Bali bég.~- Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos bég uram:
3730 4| elõtt, s összetette sovány kezeit.~- Mi a kívánságod, fiam?~
3731 3| nem ártotta volna magát. Õ kezelte az ország pénzét, õ egyezkedett
3732 1| egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta a fogát,
3733 2| királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király az
3734 3| keressetek meg, s vegyétek ki kezembõl a virágot! Gyógyítsátok
3735 5| szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép lehet - botorkált
3736 4| Rákóczi fejedelem. Labanc kézen volt akkor az öreg szegedi
3737 5| is.~- Bizonyosan a rácok kezére került! - hörögte kétségbeesetten
3738 4| állod-e a szavad?~A kuruc kezit-lábát összekötötte a labancnak,
3739 4| veslek én téged többet a két kezsembe, vagy se!~Bizony többet
3740 1| Sas a szemük, villám a kezük.~Nagy vadászember volt Nimród,
3741 5| lobogó alatt, s reszketõ kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra,
3742 3| határba se szedjük össze a kezünket-lábunkat.~A szeme tán még jobban
3743 2| kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett
3744 4| bújva, mohos váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével. De
3745 5| filió.~Én csak egyszer kiabáltam utána a kerítés mögül, akkor
3746 4| táborban, harsány hangon kiabálva:~- Eladó egy ló egy petákért
3747 5| valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette
3748 5| társainak.~Aztán egyikük kiállt a kapu elé, õrködni, ketten
3749 1| Ez az Isten kardja! - kiáltották a táltosok.~Attila pedig
3750 5| paripámnak, csak úgy futtában kiáltottam oda Palkónak:~- Szép álmokat,
3751 4| mécses, mikor aztán az is kialudt, Csikaló fogta a hegedûjét,
3752 2| Fölvette az ünneplõ ruháját, és kiballagott a táborba. De alig lépett
3753 2| többé tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy
3754 3| másik tenyerét is.~Azt is kibélelte egy húszassal a szõregi
3755 5| motyogta zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj
3756 1| rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig
3757 3| nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett bõrével számolj be!~Úgy
3758 2| szétlebbentette magán a köpönyeget, s kicsillantotta alóla az aranyos kardot,
3759 1| a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország két ilyen
3760 4| Lõrinc úr eltûnõdött egy kicsinyég, aztán megbiccentette szép
3761 2| király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak
3762 1| urakon, Lajos király azonban kicsinylõleg legyintett a kezével.~-
3763 3| gyönyörködjél benne egy kicsinység.~Odaálltak az ablakhoz,
3764 3| ha akad ilyen oroszlán. Kicsivel beéri, egy napra elég neki
3765 1| akirõl senki se tudta, kicsoda. Csak mikor egy diadalmas
3766 3| belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát
3767 5| azt a szegény öregembert kicsúfolni? Ha még egyszer ilyent hallok
3768 3| kettő. A basa minden héten kidoboltatta a delállal, hogy aki igazhitű
3769 3| felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha
3770 4| szép békességben éldegélt kidõlt-bedõlt viskójában, a Lajtorján
3771 4| egy gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi állat? -
3772 2| a bosszúság, és hirtelen kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig.
3773 2| Láttam az elébb, mikor kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz.
3774 3| barátságosra a basa, és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül,
3775 1| csillagos égre, s azzal kieresztette tenyerébõl az egerecskét.~
3776 3| volnék a fejedelem!~Közben kiértek a bodolai útra, oda is látszott
3777 4| csatában, pajkos tréfák kieszelõje békességes napokban. Szerette
3778 3| õket nézni.~- No, ezt jól kieszelted, kisbíró - mondja az öregbíró -,
3779 4| Az emberek betódultak, és kieveztek a mély vízre. Akkor Árkai
3780 5| Titulász bankója. Kopott, kifakult, elrongyolódott már, hiszen
3781 2| egy i betût se.~- De fából kifaragom még a gácsérfarkú betût
3782 2| páncélos, sisakos dalia kõbõl kifaragva. A koporsó rég elfeketedett,
3783 2| Ha csak szerit ejthette, kifeküdt a ház végébe a nagy eperfák
3784 2| jobban bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon
3785 5| legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni. De ahogy a tarisznya
3786 2| Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! - emelte fel az
3787 3| azon másik is, arra meg kifolyik. Ne legyen neked arra gondod,
3788 2| Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is
3789 5| pedig, ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe
3790 2| kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis
3791 2| nézni, hanem mást mondok én kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a
3792 2| fehérségbe, mint valami fekete kígyó, csavargott föl a domb tetejére.
3793 5| a másik helyen nyomban kigyullad. Amikor Magyarország már
3794 2| kalázi bíró, mérgében úgy kihajította az aranykavicsot az ablakon,
3795 3| Nem sokáig gondolkozott, kihajolt a szikla szélére, s meglengetve
3796 1| megindul a csörgõ patak, kihajtanak a fák, füvek, virágok.~Senki
3797 1| fölfakadt szelíd csobogással, s kihajtottak a fák és bokrok, hogy még
3798 4| tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok én helyet, ahova
3799 4| vágás irányába aztán majd kihalászhatod.~Aztán fogta a másodikat,
3800 4| nevetett Bercsényi.~S azzal kihalászott tarsolyából egy marék vadonatúj
3801 5| nagyapó valamikor. S amikor kihalászta a bankót a vízbõl, úgy megtántorodott,
3802 2| mellett hordhasson egy-egy kihegyezett lúdtollat, mely engedelemre
3803 4| Nagy fönnszóval mindjárt kihirdették, hogy a kegyelmes császár
3804 4| hegedût.~- Tudtam, hogy ettül kihull a fogatok - vigyorgott utánuk
3805 3| országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom belõle, legkésõbb hajnalra.
3806 1| fölennéd, mire hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét. Gyere
3807 5| vagyunk itthon, s õk akarnak kiirtani bennünket!~- Az ám, ha hagynánk
3808 3| tudományú állat. A kenést meg a kijárást nem most találták föl, ismerték
3809 1| örökre magánál tartani. Kije marad a nagy üres várban,
3810 2| elõtte járt a gazdájának.~- Kik vagytok, mik vagytok? -
3811 3| nem mondhatja.~- No, majd kiküldöm a süvegemet - ásított Bali
3812 2| úgy ám, hogy minden foga kilátszott. Harminckettõ volt az csakugyan.~-
3813 3| Tudom, tudom, mindjárt kiláttam az ábrázatodból, hogy valami
3814 3| Recsep basát egyszeriben kilelte a hideg ijedtiben. Fölsegítette
3815 2| Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc szobája.~Azazhogy száz volt
3816 5| azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró
3817 5| sokáig az utcára se mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült,
3818 3| templomban - harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással
3819 3| betódultak a templomba, s Kilicsárnak legelõször is a két tarisznyán
3820 3| mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a szolnoki béget.~- Ezzel
3821 1| dühében nagyot ütött az ajtó kilincsére.~Abban a percben felpattant
3822 1| is futott: repült, mint a kilõtt nyíl. Nemsokára eltûnt szem
3823 4| hogy a gorbói csatában kilõtték alóla a lovat. Hátrafordul,
3824 5| királyasszony levelének volt ideje kilyukadni az úton, s még szerencse,
3825 1| magyarok közt a királyra. Kimagaslott egy fejjel minden katonája
3826 3| király elment, mindjárt kimászott a kárpitok mögül, s bizony
3827 4| szabad mezõben, azok közé is kimehetett. Még örültek is neki, mert
3828 3| bor, a másiktól pedig nem kímélve a törökborsot, mert úgy
3829 2| mindenáron az ablakon akart kimenni.~Annál vígabban táncoltatta
3830 3| szép ember vagy.~Muhar basa kimeresztette a kávésfindzsával vetekedõ
3831 1| fehérje is véres volt a kimerültségtõl. A szája akkorára tátva,
3832 2| ezt aztán olyan keményen kimondta, hogy meghallotta a király
3833 3| anyja kunyhójáig. Ugrásával kimozdította helyébõl a nagy ingó követ,
3834 4| fordulhat, világból is lesz kimúlásom:~Németté lett magyar földön
3835 3| disznónak való tökök. Szinte kínálgatták magukat, öröm volt õket
3836 3| igaz, az agárnak vékával kínálhatták volna a tallért, mégiscsak
3837 3| esz meg, mikor sült tökkel kínáljuk.~- Hej, csak még sincs semmi
3838 2| üres zsákot.~„No, azt mind kinccsel töltik tele” - gondolta
3839 5| ébredett többet.~Titulász kincse most már az édesapámra maradt.
3840 5| háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó szívvel adtam volna.
3841 2| ne fossza ki énmiattam a kincseskamráját!~- Jut is, marad is - nevetett
3842 4| simogatta bocsánatkérõen a kincsét, s már elõhúzta a vonót
3843 3| ha több lesz az ország kincstárában.~Nem csoda, hogy így elszegényedett
3844 2| király, s hátraintett a kincstárnokának: - Harminckét aranyat adjatok
3845 5| levelet a kamarás, viszi a kincstartóhoz.~- Huszonöt arany a fáradságomért,
3846 2| megint parancsot adott a kincstartójának:~- Száz aranyat rendelek
3847 2| király. Megtudta róluk a kincstartójától, hogy három esztendeje nem
3848 5| köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk is - mosolygott a tábornok,
3849 2| nem tud, megérdemli, hogy kinevessék.~ ~
3850 5| hát hogy mertek tik engem kinevetni?! - S azzal úgy vágta a
3851 3| látja, hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú a
3852 3| basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta, s csak annyit mondott
3853 5| hát nem lehet énbelõlem kinézni, hogy ki vagyok, mi vagyok?! -
3854 2| pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra. A
3855 2| úr.~Azzal nagy csikorogva kinyílik a fakilincses ajtó, és kigurul
3856 1| is!~Hát a másik ajtó is kinyílt. A szoba sarkában ott törte
3857 3| kengyelfutónak.~- Visszafelé jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd
3858 3| Szép jó napot, karcagiak, kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost
3859 1| takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották a város kapuit a magyarok
3860 3| de Tamás érsek mindjárt kiokosította:~- Nádor õkegyelmének van
3861 2| bográcshoz, Mátyás király kiosont az ajtón, s nyomtalanul
3862 2| anyjuk!~Ahogy az asszony kiperdült a konyhára, azt kérdi a
3863 4| kuruc hadnagy. - Legalább kipihenhetem magam egy kicsit.~Úgy látszott,
3864 4| Holnap délután ide érnek, kipihenik magukat itt a nádasokban,
3865 1| Hanem ahol keskeny volt, ott kipótolta mélységben. Olyan örvényeket
3866 2| a kürtnek, öcsém?~- Majd kipróbáljuk - kapott a szón a legény,
3867 2| pántja, karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett
3868 1| amelyik még akkor is bízik a királyában, mikor fogollyá teszi.~S
3869 1| kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki
3870 5| ragyogott úgy, mint a Kuckó királyé.~Egy csúnya téli napon nagyon
3871 2| tarisznyája sarkát, mint a Mátyás királyét.~Bezzeg neki is örült Mátyás,
3872 1| Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték
3873 3| mogyorófa pálcával?~- Jaj, királyném - vakarta tarkóját Csûr
3874 1| felelt:~- Azt üzenem a te királyodnak, hogy ha olyan nagyon szeretné
3875 5| atyámfiai, ilyen a természete a királyok ajándékának! Elindul aranynak,
3876 3| követtõl mit üzenjen az idegen királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen
3877 1| meg is hozta az ítéletét, királyom-uram - húzta elõ bíborbársony
3878 3| dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas csizmában jár?! Hiszen
3879 5| nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtatott elõre.~-
3880 2| hirtelen, azzal - huss! - úgy kirepült belõle a csóka, mintha soha
3881 4| tábort. Ti velünk egyszerre kirohantok a várból, s két tûz közé
3882 2| tud olvasni. Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a
3883 5| Nem mintha ész dolgában kiruházottabbnak érezte volna magát, mint
3884 5| kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga az öreg
3885 2| mindjárt elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két
3886 2| aki ok nélkül bántaná a kisebbet. Tán nagyon is ormótlan
3887 1| másik partra a népemmel? Aki kisegít a bajból, annak akármilyen
3888 2| elszontyolodott, hogy így kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett
3889 2| a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát, a mester
3890 2| úgy döngött bele.~A király kíséretén csudálkozó moraj futott
3891 2| Valahogy eltévelyedett a kíséretétõl, nem volt vele senki az
3892 1| egyezkedés végett. Nagy kísérettel jöttek a követek, válogatott
3893 1| országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte
3894 1| csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal,
3895 1| kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény
3896 1| hiába várta vissza aranyhajú kisfia. Apa nélkül kellett felnõni
3897 5| szegény ijedtében.~- Hé, kisfiú - kérdezték tõle a katonák -,
3898 4| szemét! - zsörtölõdött a kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt,
3899 3| öreglegénynek, az öreglegény meg kisinasnak.~ ~
3900 3| kiáltott vissza:~- Elküldöm a kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a
3901 5| a legméltóságosabb ház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben
3902 5| Mariska volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak, s búcsúzott
3903 4| Van neki mért sírni, kismadarak! - sóhajtott a gyerek, s
3904 2| cipót, hanem esze nélkül kisomfordált a palotából.~Hanem az orra
3905 2| volt az elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~-
3906 3| asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- Ki is
3907 3| a két áldozati állattal, kisütötte őket nyárson szép pirosra,
3908 4| Örült, hogy gyalogszerrel kisurranhatott a táborból. Úgyis visszahúzta
3909 4| nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította a labancot, és barátságosan
3910 1| lehetne ebbõl a kalickából kiszabadulni.~- Hiszen csak még egyszer
3911 1| Berettyó a bihari hegyek közül kiszalad az Alföldre. Áldott búzatermõ
3912 5| hogy az alul egyszerre kiszaladt a föld.~A német elõször
3913 4| fejedelem kíváncsi lett, kiszalajtotta a hadnagyát, nézze meg,
3914 5| bírtak tõle haladni. Néha kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák
3915 4| Földbõl fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok
3916 3| átmenni a másik szobába, kiszedni a könyvszekrénynek a második
3917 4| ejthette Csikaló, mindig kiszökött a pajtásai közül, s nádasok
3918 3| szánalom volt látni. Majd kiszúrták a bõrét a csontjai. Bezzeg
3919 1| záratlan tömlöcben.~- Hát kit-kit a saját becsülete. Engem
3920 1| bástyáiról, hogy a török hadak kitakarodtak az országból, s mikor látta,
3921 3| rengetegben, nem tudok belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok
3922 3| agár fejét.~- No, ez ugyan kitanult ebállat, akárkihez járt
3923 3| tovább is a szõlõt, Bali bég kitátja megint a száját akkorára,
3924 3| Csõdület támadt, a bimbasik is kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották
3925 3| húzta ki a telet.~Ahogy kitavaszodott, lassanként hazaszállingóztak
3926 4| elõrecsúszott a nád közt, s kitekintett a tisztásra. Két katona
3927 2| faluban is minden ember kitódult a határra királyt fogadni.
3928 2| emberének ez is szabad volt.~- Kitöröm a fogát! - dörögte szikrázó
3929 4| kurucnak.~Az urak közt megint kitört a kacagás, maga a fejedelem
3930 3| Keszeg Illés megköszönte a kitüntetést, s ahogy a király odébbment,
3931 3| nemesember. Õsi fészkébõl kiüldözte a török, földönfutó lett
3932 3| megtörülgette a száját, kiült a küszöbre, úgy várta a
3933 3| vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a kõvári kapitánynak:~-
3934 3| nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belõle. Nyílt
3935 2| határra királyt fogadni. Ahogy kiugratott az erdõbõl aranycsótáros
3936 2| meghallom vele!~- No, te ugyan kivágtad a rezet - intett neki Mátyás
3937 4| ellenséget kergetne:~- Biz én már kivágtam a labancból a részem ötödfél
3938 1| látták Zsigmond király képét.~Kiválasztott a mulató cimborái közül
3939 2| Nekemiás mester már akkor kiválasztotta, melyik bükkfa lesz a legmagasabb
3940 3| magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek ismeri el az ember
3941 2| hanem ember. Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s közeledett
3942 1| mit adjon õ ezért.~- Nem kíván az én uram semmit - felelte
3943 2| orsó, mert majd megette a kíváncsiság, s egy-kettõre olyan tûz
3944 1| Mit hoztál már megint? - kíváncsiskodott a morva király.~- Üzenetet
3945 4| Heister a hadnagynak.~- Haza kívánja kegyelmedet a fejedelem.
3946 4| nyilván föltámadás napján se kívánkoznak fölébredni.~- Voltak pedig
3947 2| vállán.~- De bizony nem is kívánkozok én arra a tájékra! Úgy vélem,
3948 2| látni. S éppen azért nem kívánkoztak sehova se a gyönyörû betûk,
3949 2| No, csak ennél nagyobb kívánsága sose legyen felségednek -
3950 2| vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta otthon oda a királynénak,
3951 4| összetette sovány kezeit.~- Mi a kívánságod, fiam?~Nagy buksi fejét
3952 5| állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse
3953 2| almáig.~- Lehetetlen, amit kívánsz, urunk királyunk - csüggesztették
3954 4| Úgy lett, ahogy Rákóczi kívánta. Morcos - mert ezt a nevet
3955 5| kelepelõ gólyák barátságosan kívánták egymásnak kedves egészségére
3956 4| amelyeken selyemmel van kivarrva a szent ige: a szabadságért?
3957 2| kis emberre:~- Tudod-e, kivel beszélsz, hé?!~- Tudja a
3958 2| kérdezni, miért kell mindenbõl kivenni a gyevi bírót, de Mátyás
3959 2| változott a kavics, majd kiveri a szemem a ragyogása! -
3960 3| bajon. Öcsém, Czinege Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl
3961 5| tulipántos láda. Odavánszorgott, kivett belõle egy kis ládát, abból
3962 5| Mikor pedig azt nagy erõsen kivették a kezébõl, akkor befelé
3963 3| Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk ne kelljen.~A
3964 1| volt Hervoja barátságára. Kívül-belül sok volt az ellensége. Hanem
3965 1| besenyõnek nem volt hazája, kóbor nép volt, sátor alatt élt,
3966 3| borotválásnak. A hosszú kóborlásában úgy kiverte a Recsep basa
3967 4| az árokban.~Biz az valami kóborló labancot bolondított, aki
3968 4| fakupáját a fejedeleméhez koccinthatta. Le se tette, míg a fenekére
3969 4| Meg is indult felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé
3970 4| Szelíden megsimogatta a gyerek kócos haját.~- Mi a neved, fiacskám?~-
3971 2| két lúdtoll helyett egész kócsagszárnyam van. Csakhogy nem a fülem
3972 5| új fészket, mikor közéjük kocsikázott a kevély Kereki.~Hej, sietett
3973 5| hogy az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem
3974 2| sok patkót, járomszöget, kocsivasalást. Ahogy javában dolgozgat,
3975 3| le, vagy a palánki görög kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmöskóstolgatás
3976 2| ezek elõtt a törött, kopott kõdarabok elõtt hajtani minden magyar
3977 3| törökök, mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni
3978 3| hogy ha a jóisten sokáig köhögtet, írok én még regényt is
3979 2| tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák, s el-elbólogatnak
3980 3| Szaladjatok már, fiaim, kérjetek kölcsön egy-két aranyat az erdélyi
3981 3| egyször három hétig a talpadat köllene borogatnod szamárszemöldöke-fű
3982 1| Buda halála~címû elbeszélõ költeményébõl.)~ ~
3983 2| hogy még a feketerigók költögetésére se ébredt fel hajnalban.
3984 5| amerre nagy seregekben költöztek haza a fecskék, gólyák.~-
3985 5| megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! - csattant föl a nagyasszony,
3986 3| keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami török basát kell
3987 4| elaludt örökre. A fejedelemnek könny szökött a szemébe, leoldotta
3988 3| gondolta, hátha a fõuraknál könnyebben találna segedelmet. Éppen
3989 3| fenyegetéssel, kinek ahogy esett könnyebbségére. Õ meg, az istenadta, még
3990 2| arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két
3991 4| de szomorú a te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz
3992 5| búcsúzik kelmed? - törülgette könnyét a csókai bíróné, mikor az
3993 2| felesége, hogy alig gyõzték a könnyüket törülgetni. Hát mire egészen
3994 2| kapitány.~- No, remete, én könnyût kérdezek tõled. Olyant,
3995 3| Berzenczey fiú tûzte a fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel
3996 2| mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~
3997 2| pislogását is látom, amelyik a köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan -
3998 2| vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj
3999 1| Éjt-napot ott töltött ablaka könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa
4000 5| le a tûz mellé. Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri
4001 4| kisgyerek.~Czötkény fél könyökre dõlt, s hunyorgó szemmel
4002 1| azt meg nem indította a könyörgés.~- Minden gulyánkat fölennéd,
4003 4| folyamodott segítségért. Könyörgõ követséget küldtek hozzá
4004 3| elszaladt velük?~- Hû, a könyörgõje ne legyön annak a Mohamed
4005 1| példát mutatva vitézeinek, könyörögve emelte fel szemeit az égre.~-
4006 2| se iskola nincs ott, se könyv - fanyalodott el Vendel
4007 5| subában. Egy nagy ócska könyvbe volt beletemetkezve, megrettenve
4008 2| Nem volt benne a nagy könyvekben.~- No, megállj, Vendel -
4009 2| volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett olyan nyelveken,
4010 5| se száma annak a sok szép könyvnek, amit a magyar szabadságharcról
4011 2| parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász Magyarországon.~- Nem sokat
4012 2| kutyabõrre.~BUSA DEÁK~UDVARI KÖNYVNYOMTATÓ MESTER~- Hogy lehessen ez -
4013 5| Palkó. Esze-lelke mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban
4014 3| másik szobába, kiszedni a könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ
4015 3| egészen biztos benne, hogy a könyvszekrénytõl az ágyig elfelejtené az
4016 2| arannyal váltotta be a királyi könyvtárba. Megengedte neki, hogy mind
4017 2| udvari kapitány az udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
|