1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
4018 2| csavarodott bajuszú, kis köpcös ember volt. A gúnyája mutatta,
4019 5| mindig volt árpacukor a köpenyege zsebében, s azt mind miköztünk
4020 5| krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~- Van már hadi kincstárunk
4021 5| ezüstpénz csengve hullott a köpenyre. De most már a koldus hangja
4022 3| borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, borotválni, csillagok járásából
4023 5| vagyont ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok
4024 2| király gyalog jött, szürke köpönyegben. Csak akkor tudták meg a
4025 2| szétlebbentette magán a köpönyeget, s kicsillantotta alóla
4026 1| is akárhányszor csak úgy körme közül ebédelt, s bizony
4027 3| bírója kapatta le a tíz körméről. (Azt is érdemes meghallgatni,
4028 3| szerecsen, lekapta a tíz körmérõl a gazdát, s vonószakadtig
4029 2| De aztán csak visszaült a körte mellé, s nyugodtan folytatta: -
4030 2| Hanem teneked adok egy körtéért egy aranyat.~- Nem eladó -
4031 2| õsapja a nemes és nemzetes Körtési családnak.~ ~
4032 2| Nem eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam is elbírok
4033 2| szólni semmit se szólt, csak körül-körül hordozta szemét a szobában.~-
4034 3| elnevették magukat, és õk is körülcirógatták az ebet. Persze csak óvatosan,
4035 2| de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival, és
4036 2| lengyel határról. A magyarok körülfogták a lengyel hadat, megadta
4037 4| fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek.
4038 5| tábornok pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul
4039 3| városukat erõs kõfallal körülkeríteni. Azazhogy nem is a hajdúk
4040 1| véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a
4041 1| járóföldre, rettentõ szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta az üzenetet
4042 3| hozta az ajándék mellé. - Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki
4043 4| esthajnalcsillag föltetszik, körülvesszük az alvó kuruc tábort. Ti
4044 1| minden birtokát elszedték, s körülvették a várat is, ahol meghúzta
4045 5| õ mondott, ha esténként körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk,
4046 3| agarat. Akit az barátságosan körülviháncolt, az megkapta, amit kért,
4047 4| kuruc vitézek, s amerre körülvitték a táborban, pörgött a dob,
4048 4| köszöntésemmel együtt! A lovat pedig kössétek az istállómba.~A lovat még
4049 5| és tiszteljen meg érte a köszönésével.~A diák eltette a másik
4050 2| írónádat.~- Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát
4051 3| borjúcombbal. Az oroszlán pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~
4052 5| kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmednek elõbb, mint
4053 3| az esztendõben.~- Alássan köszönjük a szerencsét - nyögött a
4054 5| Kerekire:~- Hát már mér köszönnék én kendnek, mikor kendnek
4055 3| hazatalálok - búcsúzott Apafi -, köszönöm a szívességedet, szegény
4056 3| maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte meg az árva. Egy-két hét
4057 2| rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak
4058 2| bot a kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? -
4059 4| Add oda Doria uramnak köszöntésemmel együtt! A lovat pedig kössétek
4060 2| szolgám - adta vissza a köszöntést emberségesen. - Kinek tiszteljelek?~-
4061 2| kényre-kegyre: ezt a hírt hozta.~- Köszöntöm a kis vezért - üzente vissza
4062 3| isten, te szegény ember - köszöntött rá a fejedelem -, no, mire
4063 2| tûzhöz.~- Jó estét, földi! - köszöntötte a vadkörtés embert. Az meg
4064 5| sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~
4065 3| hallod, te bolond, hogy köszörüli a kést a kamrában? Legelõször
4066 3| embert, akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az
4067 2| csak zsellér vagyok benne. Kötelességem szívesen látni a gazdát,
4068 2| azt megbecsülte, aki a kötelességének eleget nem tett, azt hamar
4069 2| Egyszer a solymáriakat kapta kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta
4070 2| szegénytõl egyformán megkívánta a kötelességtudást. Akiben megtalálta, azt
4071 2| Kopott ruhája kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán,
4072 4| neki:~- Szojit-e nagyon a kötés, bácsi? Lám, így jár az,
4073 3| fertályotokban, hogy mér köti az rá magát az ilyen magamfajta
4074 4| jókedvû nótázás, se vidám kötõdzés sehol. Szótlanul õdöngtek
4075 2| álmodtam, olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogy
4076 5| mikor az ura az oldalára kötözgette az isten tudja, hol szerzett
4077 2| ámbátor néha nagyon is kötözködõ kedvében van a király. A
4078 4| nektek, tartsatok velem.~- Kötözzétek meg ezt az árulót! - harsogta
4079 4| kapun valami labanc vitéz, s kötõféken vezetve egy gyönyörû pej
4080 4| barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel.~- Téged pedig szabadon
4081 2| Hanem a gazda megrántotta a kötõje sarkát:~- Hohó, hékám! Nem
4082 4| akkorra úgy össze volt kötve a két karja fahánccsal meg
4083 3| bele, mikor már szalajtotta követeit a két pártfogó úrhoz.~-
4084 3| odacsapkodták a szõregi követekhez, hogy egyszerre csupa tengelicekké
4085 3| német ellen, most aztán követeli érte a bérét. Ide küldte
4086 3| tanácsházba, mindjárt a Cickét követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón,
4087 1| vajda szolgái is. Magukénak követelték a vadat, mert az õ földjükön
4088 1| ajándéknak, és azt mondta Árpád követének:~- Tisztelem gazdádat, mondd
4089 1| fegyveres vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken
4090 4| folyamodott segítségért. Könyörgõ követséget küldtek hozzá a Felvidékre,
4091 3| a többi szõregi követ is követte a jó példát, levágta magát
4092 5| kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó példát. A hirtelen
4093 3| húzni a város körül, ha kövünk volna hozzá.~- No, azt adhatok,
4094 5| pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû sasos csákót nyomtak
4095 2| az, püspök atyám - vágott közbe alázatosan János.~Lett erre
4096 4| Bercsényinek a haragos nevetése közberecsegett:~- Hát akkor szaladj innen,
4097 2| kivált a sötétségbõl, s közeledett a táborhoz. Õszbe csavarodott
4098 5| egyebet kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e az,
4099 3| Latrán utcában. Legalább közelrül megláthatod, milyen az az
4100 5| mert kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen vége volt
4101 2| meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányavetibben állt
4102 2| mentem vitézkedni - szólt a középsõ testvér, s már akkor csakugyan
4103 5| kisbíró ajánlotta fel magát a „közért”, ahogy most mondanánk.
4104 1| lakodalom!~Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény
4105 1| elment. Névtelenül beállt közkatonának Hunyadi János seregébe.
4106 2| kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ van Gyöngyösön,
4107 5| ma léket a Tiszán?~- Mi közöd hozzá? - morgott mérgesen
4108 3| fogva az agár tanácsosból közönséges agárkutya lett, az apródnak
4109 3| ketten építettek egy malmot, közösbe kerestek halálukig. Csendes
4110 1| népnek. Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol jobban elférünk.~-
4111 5| sötétséget.~A három katona közrefogta a gyereket, úgy vágtak neki
4112 3| szabók, a szûcsök s egyéb közrendû népek: azoknak a markából
4113 4| Szatmár vármegye sok híres községe közt egy sincs ennél híresebb.
4114 2| mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi
4115 5| Galambosék házához. Ott ácsorgott köztünk a Kuckó király is, majd
4116 4| akartak engedni az erõs kõfalak, keményen tartották magukat
4117 3| várból. Szeretnénk ellene kõfalat húzni a város körül, ha
4118 3| német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna, azon mind a kettõ
4119 3| bizony nagyon ráfért volna a kõkerítés.~- Igaza van a fõbíró uramnak -
4120 3| olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz
4121 3| kezébõl ijedtében kiesett a kolbász. Hát még mikor meghallotta,
4122 3| sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt kávézott Jakab mester, mikor
4123 3| mogyorófahájjal, hogy holtig arrul koldulsz.~Jakab mesternek a térde
4124 3| máskülönben, a légynek se vétett. Koldusnak, vándorlónak mindig öntött
4125 2| KŐLEVES~Egyszer Mátyás király addig
4126 2| kalázi bíró.~- Forr már a kõleves - jelentette ki a bíróné,
4127 4| a szilvafák, csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~
4128 2| királyné csizmáit, s még a komaasszonyának is csak sátoros ünnepeken
4129 5| már azzal az öreg Bánhidy kommandírozott.~- Csülökre, gyerekek! -
4130 5| csak úgy zengett bele a kommunitás háza.~- De hát azért nem
4131 4| megérezte a szagát, mint komondor a farkasét.~Egy esztendõ
4132 3| szarvasok, medvék, bölények komor tanyái. Csak a völgyekben
4133 1| nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az üres várudvarban
4134 2| asztal sarkába, hogy csak úgy kongott.~- Fájt-e, fiam? - nézett
4135 3| szöglete a szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak
4136 1| pedig az egyik kiment a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e
4137 1| lelket se találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot,
4138 2| Ahogy az asszony kiperdült a konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~-
4139 1| Föleszi az egész udvari konyhát, királyom - panaszolta félig
4140 2| fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak azok a juhászok kerek e
4141 1| az erdõk sûrûjében ma is kopár, fekete a föld. Nem terem
4142 5| hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~Kapja a levelet a kamarás,
4143 5| hiába ürgette-forgatta a kopertát.~- Hát a száz arany, földi? -
4144 1| csatában szíven szúrta a török kopja, és haldokolva hullott le
4145 1| a mezõn, dárdát hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû
4146 3| hajdúk, a targoncások, a koplalósok: ezek rángatták meg a fülét
4147 4| rejtette a hegedûjét, úgy kopogott rajta a könnye, mint a záporesõ.~-
4148 1| halottasszekér, rajta nehéz koporsóban az ifjú Hervoja. Mosolygott,
4149 2| a koporsó Hunyadi János koporsója, ez a kõbõl faragott levente
4150 4| Beteljesedett az álma. Koporsóját vállra kapták a síró kuruc
4151 2| mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ
4152 3| egy tarisznyával.~- Sose koptasd a lábad, Mujkó - legyintett
4153 2| szokta hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan
4154 3| király. De hogy hiába leste, korán reggel már gurult a trónterembe,
4155 2| jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát, s nekirugaszkodott
4156 5| furulyámat fogadja el! Valódi kõrisfa. Csontnyaka van neki. A
4157 1| gyöngyélete volt a nagyétkû Kórogyinak. Most már nemcsak az éhét
4158 2| Mohos a dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~Azért
4159 3| hallotta, ijedten kapott a koronájához az udvari népség savanyú
4160 3| Nincs már fölségednek a koronájánál egyebe.~A király elkomorodott,
4161 3| Az öreg fûzfa megfrissült koronájával ott bólogatott a vízszélen,
4162 3| õsrengetegek ringatták a koronájukat, szarvasok, medvék, bölények
4163 3| után gazdája lett a magyar koronának. A korona ugyan ragyogó
4164 3| hogy a temesi gróf éppen a koronára szeretné legjobban rátenni
4165 5| lúdnak - mosolyodott el a koronás szépasszony.~- Akár a fölséged
4166 3| csakugyan nem törõdött többet se koronával, se országgal. Azt tartotta,
4167 4| vitézül hadonászva egy száraz kóróval.~De már erre megint le kellett
4168 3| bíró uram, ész van itt, nem korpa - csapta félre a fejében
4169 5| Kuckó királyt. Egy zsák korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból,
4170 2| darabolni, olyan is, aki korpává õrölte volna.~- Kis csupor
4171 3| én be nem eresztöm ezt a kórságos törököt, míg magam löszök”.~
4172 2| füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben
4173 3| egy kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta
4174 5| markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó. Csinálj belõle csónakot,
4175 3| után.~- No, még ilyet se kóstoltam életemben. Ugyan, vadász
4176 5| fölfordított hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadta a
4177 1| egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.~- Ezt már csak nem hagyjuk
4178 3| Megint belenyúlt, s addig kotorászott benne, míg ki nem húzta
4179 3| biz ez, hékám, s ha el nem kotródtok innen, úgy csapom bele az
4180 4| tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat fogtak is tömérdeket,
4181 3| hátha csak figurázik az a kótyagos gyaur?~- Csak legalább az
4182 3| kisbíró, falu borbélya, falu kovácsa: mivel kedveskedjenek Perec
4183 2| estét! - köszönt be Mátyás a kovácsmûhelybe.~- Mi járatban vagy, öcsém,
4184 2| város szélén meglátott egy kovácsmûhelyt. Könnyû volt meglátni, mert
4185 2| mosolygott a király a kovácsra, akinek nem kellett nagy
4186 5| elmaradt a furulyaszó, nem kóválygott le s fel az utcában az öreg
4187 5| ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárkákat dobáltak a köpenyegre.~-
4188 5| jutott ide abból egy vörös krajcárnál egyéb.~- Jaj, atyámfiai,
4189 2| orrú.~- Vládó deák vagyok Krakkóból - görbült kétrét a vastag
4190 4| folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~Pálffy János intett
4191 3| Báthori már fölhajtotta a kristálybillikomot, s elmosolyogta magát.~-
4192 3| vadásztarisznyájából egy kristálykulacsot, s kortyant belõle egy hosszat.
4193 2| nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel a csörgõ hegyi patak szolgált,
4194 5| csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin Vládó szerb nemzetbeli szegény
4195 5| Az erre-arráját annak a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak,
4196 2| gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle. Akkor
4197 3| szádat, úgy hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást
4198 3| tanyái. Csak a völgyekben kucorgott egy-két viskó: télidõben
4199 4| Gábor a szemébe húzta a kucsmáját, hogy könnybe borulását
4200 3| ez akkor nagyon becses küldemény, ugye urak? - fordult nevetve
4201 1| arannyal fizetem, hanem vassal. Küldeni se küldöm, hanem magam viszem.~
4202 2| Hét vezért persze nem küldhetek egy ellenség ellen - nézett
4203 2| markát a kisbíró. - Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások.~
4204 2| esztendeje, csak az adót küldjük: eredj adó, Budavárba, eredj!~
4205 5| tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.~
4206 3| nem járok nyulászni, mit küldöz nekem ilyeneket a padisah? -
4207 2| Lándzsaszúrás érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága
4208 3| hogy a király se õrleti különbben a vasárnapi kalácsnakvalóját.”~
4209 2| tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~-
4210 3| nyáridõben nemigen lehetett különbséget tenni a szegény emberek
4211 2| szava ilyen volt-e annak a kürtnek, öcsém?~- Majd kipróbáljuk -
4212 1| hajnal az ég ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok
4213 2| nem ébredt, és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk, urak,
4214 3| takarodót fúvatott a tábori kürtösével.~- Gyerünk odább egy házzal!
4215 1| találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király, de nem ért
4216 2| mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel.
4217 2| düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha ilyen szépet! -
4218 2| koptatta a budai Vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai
4219 5| most is ott szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette le a gyapjúnyíró
4220 3| az ugyan hiába koptatta a küszöböt.~- Nem vagy igaz ember,
4221 3| megtörülgette a száját, kiült a küszöbre, úgy várta a gazdát meg
4222 4| Lám, így jár az, aki a kujucsokat bántja!~Napáldozat táján
4223 4| akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! - bizonyította a pöttöm
4224 3| amelyik a pitvarajtó fölött kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel
4225 2| dong a szúnyog, és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent
4226 1| megevett elöljáróba két kukoricakenyeret. A követek közül pedig az
4227 3| becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint neki. Akárhányszor
4228 1| magyar legények! A legkisebb kuktám is megeszi azt az ökröt,
4229 1| ebédelt, s bizony a jámbor kuktának se igen terítgettek asztalt.
4230 1| sokat elévõdtek a nagyétkû kuktával, hanem a fõszakács egyszer
4231 1| felelte a követ -, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék
4232 1| rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, ajtócsapkodás, kapunyikorgás
4233 2| felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak
4234 2| itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kûszent lábánál,
4235 2| tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra,
4236 2| tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó
4237 3| anyjának orvosságot? Az utolsó kunyhóban azt mondotta neki egy százesztendõs
4238 3| hogy lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával kimozdította
4239 3| pedig sírva bolyongott a kunyhók közt: ki tudna az õ anyjának
4240 2| csurgatott a fejére a bükkfa kupából.~- No, deák - hunyorított
4241 2| aranydolmányos levente, akkora éljent kurjantott neki, hogy megreszketett
4242 3| Latrán utcából.~- Ne te ne! - kurjantotta el magát az asszony is,
4243 3| magához tért, és elkezdett kurjongatni, hogy vigyék a basa elébe,
4244 4| csata után egy nagy bajuszú, kurta derekú kuruc vitéz állított
4245 4| ostromolta már Szeged várát vitéz kurucaival Rákóczi fejedelem. Labanc
4246 4| tanácstalanul, megszólal a kurucból lett labanc hadnagy:~- Mondanék
4247 4| fejedelemtõl kezdve az utolsó kurucig. (Ámbár hiszen kurucnak
4248 4| valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt össze. Nagyon megtetszettek
4249 4| öcsém?~- Be akarunk állni kurucoknak!~- Kujucsoknak! - bizonyította
4250 4| itt, úgy nézem, nem élnek kurucpecsenyén.~Pár hét múlva követ érkezett
4251 4| cigányt.~- Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék lenni - jajveszékelt
4252 4| Rákóczi kardjával gyõz még a kurucság,~aranyos zászlóját víg szelek
4253 4| Thököly.~- Be akarok állni kurucsnak - kezdett bátorkodni Csikaló. -
4254 4| álmukból verték föl!~- Talpra, kurucsok, hátunkon a labancsok! -
4255 2| kultúrpalota tövében, a két kûszent lábánál, akiknek nagy örömük
4256 4| tetõt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát
4257 4| hely, ahol a német föl ne kutatná. Földbõl fölássa, tetõbõl
4258 4| fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~- Tudok én helyet,
4259 2| pedig Hendók mesteré, aki a kutyabõrbõl készült papirosra olyan
4260 2| beletemetkezett a jámbor kutyabõrökbe, hogy se látott, se hallott
4261 2| oda velük egy aranyszélû kutyabõrre.~BUSA DEÁK~UDVARI KÖNYVNYOMTATÓ
4262 3| egész kutyát küldött, csak kutyabõrt, de az legalább tele volt
4263 3| mert mindjárt itt lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés mindig
4264 5| csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~Szót fogadott a deák, hogyne
4265 3| akkora úr, hogy nekem még a kutyáim is gyöngyösen járnak - feszítette
4266 1| agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az aranyos nyerget
4267 3| hogy a fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek.~Attól fogva
4268 5| adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek
4269 3| írónádat, és írd föl ennek a kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a
4270 5| kisbírónak, akit már a neve is kvalifikált a diplomata pályára. A szépen
4271 3| egyebet, akkor én mindjárt a lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy
4272 1| király bíborköntösén, s apró lábaival fölkúszva a csatabárdra,
4273 4| tábort. Félóra múlva Rabutin labancai elõbukkantak az erdõbõl,
4274 4| Biz én már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő
4275 4| most már majd elbánik a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva
4276 4| Éppen átszökõfélben vagyok a labancokhoz, s azt mondom nektek, tartsatok
4277 4| Alkonyat felé már száraz lábbal mentek át rajta az oszladozó
4278 2| ugrott oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint
4279 3| mind az egész Szõreg fél lábon álljon, mert a basa õkegyelmessége
4280 4| Csikaló fogta a hegedûjét, lábujjhegyen végigosont az alvó katonák
4281 1| vívták. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban,
4282 3| Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem macskaugrás ide
4283 3| hordatom a bõrös pecsenyét a lacikonyhából, téged is szívesen látlak
4284 3| gazdádnak bõrös pecsenyét a lacikonyhán.~- Bizony, király, megérdemled
4285 5| roskadozott egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott, kivett
4286 3| molnár! Azóta tele volna a ládafia ezüsthúszassal.~Hát ezért
4287 3| nem találkozott garas a ládafiában. Ilyenkor aztán búsan szólt
4288 2| kalázi bíróné elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát,
4289 4| kuruc leventének öltözve a ládája fenekére rejtette a hegedûjét,
4290 5| Odavánszorgott, kivett belõle egy kis ládát, abból egy kopott selyemkendõt,
4291 2| mindentudó feje búbjára. - Ládd, megvan a tudomány, most
4292 4| is odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem
4293 3| kisinasunkat, kegyelmes basa. Lágy a keze, mint a selyem, sebes
4294 2| lesz?~- Menjetek márványt lágyítani a tudományotokkal - adta
4295 1| olaszok követeket küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Nagy
4296 3| sarkán elejbe állt a Bócsa lakatos.~- Nini - azt mondja -,
4297 3| kinyitjátok-e az ajtót, vagy lakatost hívassunk?~A karcagiak mindjárt
4298 3| vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül, s ha jókedve
4299 1| verhette el, hanem jól is lakhatott kénye-kedve szerint. Ki
4300 3| lelkû, nyájas, jó emberek laknak a fehér házakban. Akármelyikük
4301 5| volna, aki miközénk jött lakni.~Éppen ezért választotta
4302 1| ránk! Ebbõl lesz csak nagy lakodalom!~Úgy is lett! Közibük vágtattak,
4303 4| nem a búzájáról, nem is a lakóiról, akik szegény emberek. Onnan
4304 1| teljesedjék a jóslat. Az erdõ vad lakója úgy eltûnt, hogy senki se
4305 3| mondta a favágó -, itt lakom az erdõszélen. Nézzen be
4306 2| kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe
4307 3| basa. Semmi kevélység nem lakozott benne, ami abból is megtetszik,
4308 1| A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet ezer esztendõvel
4309 1| dölyfös nagyúr ellen, hogy láncra verve vigyék eléje. Hervoja
4310 2| csakugyan emelte is már a lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára,
4311 2| nem esett semmi baja.~- Lándzsaszúrás érte a vállán.~- Küldünk
4312 4| jajgatna, s olyan óriás lángokat vetett, hogy el nem olthatta
4313 5| karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a szemük, égett az arcuk
4314 2| álmot egy nagy libazsíros lángossal.~- Ezt majd elviszem az
4315 5| mulatnak, s ettõl egyszerre lángot vetett a képe. Kiugrott
4316 1| fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven
4317 2| kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse
4318 1| mind a kettõ ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak,
4319 1| legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:~- Én
4320 2| cipó.~- Kéz után keletlen, lapát után sületlen - csóválta
4321 2| A MINDENTUDÓ~Kancsófülû, lapátfogú, hosszú, sovány ember állított
4322 2| csendesen, s odafordult a lapátfülûhöz: - No, fiam, hát mit árulsz?~
4323 5| kettõ. Az árok fenekén, a lapulevelek alatt ott aludt édesen Marika
4324 3| lehetett hallani a nagy lármájuktól.~Hanem egyszer aztán ugyancsak
4325 3| hallgatta a kétségbeesett lármát.~- Odavan, vége van! Onnan
4326 5| verték a nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a
4327 2| pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s
4328 2| intett neki Mátyás -, hadd lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~
4329 3| mint szövetségese Dobzse Lászlónak.~ ~
4330 1| könyöklõjén, hogy minél elõbb láthassa jövetelét.~Jött is nagy
4331 3| nagyságos bég, azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~-
4332 1| bennünket - felelte Magyar.~- De látnak ám! - fordította hazafelé
4333 1| bolgár király -, szívesen látnám vendégül.~Csak akkor hûlt
4334 1| anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.~-
4335 3| inasnak.~- Mintha csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.~
4336 3| szerencséltet benneteket a látogatásával. Saját kegyelmes szemével
4337 2| kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~
4338 3| hogy olyan helyre is elment látogatóba, ahová senki se hívta. Akkor
4339 1| Nem sok ügyet vetett a látogatókra, s nagyon foghegyrõl válaszolt,
4340 1| Utoljára László király idejében látogatták meg a magyar földet a besenyõ
4341 5| akarják megdézsmálni ezek a lator vasas németek a kis tanyán.
4342 3| finom úriembert. Álmodban se láttál olyan borravalót, amilyent
4343 5| tettem is egymásra.~Nem is láttuk a pénzt, csak sátoros ünnepeken:
4344 5| igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést,
4345 5| búzamezõkön, nem volt, aki learassa õket. Az embereknek eszükbe
4346 4| karjára támaszkodva a bírónak, leballagott a tárogatósok közé.~Azok
4347 2| takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek bele a bíbor függönyök.
4348 3| arról ám, arról a minden lében kanálról. Õ hordja a koronát
4349 1| kérdi ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre,
4350 3| s körülnéztek a tájon. A lebukó nap tüzet rakott a felhõkben,
4351 3| Igazi oszlop lesz már a lécbõl.~- Nekem meg nagyon jót
4352 3| az úton.~Abban a percben lecsapott rá valami bolond sas, s
4353 4| odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~-
4354 4| elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére
4355 2| magyar deák megint csak lecsüggesztette a fejét, mint a jégverte
4356 1| Mikor a nap utolsó csíkja is lecsúszott az égrõl, akkorra Pereszka
4357 5| szétosztotta a száz aranyat a leégettek közt, aztán hátat fordított
4358 2| Abban a percben a király leejtette a gyûrûjét úgy, hogy begurult
4359 5| rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se
4360 3| jókedve kerekedett, nagy leereszkedve szóba állott a szegény házigazdával
4361 4| hajóra azon a helyen, ahol leeresztettük - mosolygott Arkai a bozontos
4362 1| csontot, s mire mindent leeresztgetett a horpaszába, alig látszott
4363 5| csakugyan, mikor Szegesdi Béni leérkezett, már akkor sok volt odalent
4364 1| Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy csörgött már a
4365 3| embert, hogy majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek,
4366 3| árva. Egy-két hét alatt úgy lefogyott az állatok királya, hogy
4367 3| Bali bégnek, ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt,
4368 2| ballagott ki az ajtón, mint akit leforráztak. Szégyenletében úgy beletakaródzott
4369 1| lehet harcolni, akik közül a legalábbvaló is egy ökröt eszik meg egy
4370 2| látom, melyik közületek a legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! -
4371 2| megzavarodva néztek egymásra. A legbátrabb aztán megszólalt közülük:~-
4372 1| rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának az ajtaját. Az
4373 1| fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük. A hét vezér
4374 2| ha nem látom a fakót! Ott legel, ni, az érparton, a másik
4375 5| tartotta. Ha a ludacska megállt legelészni, a kisbíró is kifogott abrakolni.
4376 1| nekiugrott a tábor mellett legelészõ gulyának, fölkapta a legerõsebb
4377 5| jókedve. Megrezzentette a legelõ jószágot:~- Nem jó lösz
4378 2| De bizony azt vigye el legelõbb!~- Márpedig azt nem viszi! -
4379 1| maguk körül. Selyem a füve a legelõknek, mézes a gyümölcse a fáknak,
4380 4| járjatok azon a porcfüves legelõn, mintha temetõben járnátok.
4381 1| magyar pásztor barmát a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem
4382 2| legrongyosabb vitéze Magyarország legelsõ uraival mártogatott egy
4383 1| Mikor az aranyhajú gyermek legénnyé cseperedett, egy reggel
4384 5| gyerekek! - ordított a kiskun legényekre.~A gyerekek követték a jó
4385 2| elõszedte a ládafiából a legfehérebb abroszát, leakasztotta a
4386 3| neked az igazságot, ahol a leggömbölyűbb vagy, és én holdtöltétől
4387 2| deák pedig a Hendók mester leghaszontalanabb szolgája. Hendók mesternek
4388 2| bántotta az éhség. Kifog ez a leghatalmasabb királyon is, ha akkora darab
4389 5| felség színe elé. (Ez a leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?)
4390 1| népestül, úgy, hogy még a leghitványabb csikónak sem esik baja.~
4391 2| de a lengyel keze volt a leghosszabb. Õ kapta föl a gyûrût, de
4392 3| A LEGHŰBB SZOLGA~Erdélybõl hoztam
4393 2| hová való, ezt feleli rá:~- Leginkább csak Gyevibe.~A régi világban
4394 5| tegyünk most már?~- Én bizony legjobbnak gondolnám, ha kelmed odakint
4395 3| éjszaka kihurcolkodom belõle, legkésõbb hajnalra. Csak addig tûrj
4396 1| a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe
4397 2| hegyek közt, azok közül a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~
4398 5| is megvan még, s ma is a legméltóságosabb ház a kiskunok földjén.~
4399 5| nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban,
4400 4| hajók közül eloldozták a legnagyobbat, és rakásra rakták benne
4401 3| tapasztalatból, hogy ilyenkor legokosabb hallgatni.~Nem is szólt
4402 2| Mátyás király esze volt a legragyogóbb arany.~ ~
4403 4| mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb útja Rákóczi táborának!~
4404 2| az, hogy a fekete sereg legrongyosabb vitéze Magyarország legelsõ
4405 2| leakasztotta a szögrõl a legrózsásabb tányérját - abból kanalazta
4406 1| besenyõ tengernek, ahol legsûrûbb!~László király azonban mintha
4407 3| nemzetnek a maga divatja volt a legszebb, de azért a másét hordta.~
4408 2| KI ÁLMODTA A LEGSZEBBET?~Sokat változtak a budai
4409 2| magát a bíró macskája, a legszélsõ viskóban is hideg rázza
4410 4| fejedelem sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az
4411 2| mester - nevetett a deák, s leguggolt az asztal alá, amelyiken
4412 2| pingált lúdtollal, hogy majd legurultak onnan. De még tán le is
4413 1| erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó
4414 2| élek péntek napokon.~- Hol légyen az az odafönt? - kérdezte
4415 1| voltak a királlyal jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy
4416 3| velük?~- Hû, a könyörgõje ne legyön annak a Mohamed hóna alul
4417 1| országot bejártak, sok népet legyõztek a hunok, míg elértek a Duna
4418 4| szemét. A puha nádbugák lehajoltak hozzá, s vigasztaló susogással
4419 2| alacsony kis gunyhó, hogy lehajolva is belevágta a király a
4420 4| az alvó katonák közt, és lehajtott fõvel ballagott az erdõk
4421 5| Kuckó király szégyenlõsen lehajtotta a fejét.~- Várjanak, míg
4422 2| föld alá is, még tán oda is lehallatszott volna a Mátyás jóízû nevetése,
4423 3| és sikoltott olyat, hogy lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával
4424 3| kellene kelni az ágyból, lehámozni magamról a hideg vizes borogatást,
4425 4| lihegte fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott
4426 1| hatalmas fái, pompás virágai. Lehányták levelüket a szomszéd erdõk,
4427 4| No, én annak a lókötõnek leharapom a fejét! - csikorgatta a
4428 5| éjszaka talpon állva leste, lehet-e már indulni kegyetlen hadba.~
4429 3| is - de most a Cicke mind lehetetlenné tette azt. A legnagyobb
4430 2| elõbb megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~
4431 2| bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri
4432 2| kiegyenesedtél, hogy te csak a király lehetsz. Más nem tudja úgy tartani
4433 4| mikor éjszakai pihenõre lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei
4434 5| király nem szólt többet, lehorgasztotta a fejét, lefogta a szemét,
4435 1| is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok
4436 1| szerette maga körül a sok léhûtõ népet, de a nagyétkû Kórogyi
4437 4| próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló
4438 3| mennydörögve gurult le a lejtõn. Helyébõl forrás fakadt,
4439 5| halászok másnap reggel a lék szélén, a jégre dobva. Az
4440 5| lúd - búsulta el magát, s lekanyarította fölöstökömre a másik combját
4441 5| megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb
4442 5| sietett is ám mindenki lekapni a süvegét a nagy úr elõtt!~„
4443 3| tartogattok?~Savanyú Mézes Gergely lekapott az oltárról egy égõ gyertyát,
4444 5| S mikor az emberek már lekapták vállukról a kaszát, a szanádi
4445 3| el magát Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött
4446 5| beleeresztette magát abba a lékbe, amit aznap vágtak a halászok
4447 3| szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~- Jó emberek,
4448 2| azt a tudós emberek szépen lekörmölgették ízrõl ízre, betûrõl betûre.~
4449 5| vasas német fogta körül a lekonyult orrú kiskun legényeket,
4450 5| kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró kanállal, akkorra a nemzetes
4451 5| nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek
4452 3| életetek. A cigány-hideg lel benneteket a komoly munkától.~
4453 4| sokan horkoltak, sokan lassú lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls
4454 1| fûszerszámmal. Péter pedig ette lélegzet nélkül, az egyik szája végén
4455 3| mert a töröknek elfogyott a lélegzete. Egy kicsit hátra is billentette
4456 1| keresztül bírt még egy kis lélegzetet venni. Egész teste remegett,
4457 3| jaj akkor minden teremtett léleknek, mikor olyan haragosan reszket
4458 3| a másik.~- Hát ezeket mi leli? - súgta Mujkó a királynak,
4459 4| jobban nevethessen.~- Jaj, lelkeim, nem ott árulják a nádmézet,
4460 1| Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~A székelyek
4461 2| Pedig édesszülém nagyon a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak
4462 2| engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró,
4463 5| sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes katonát, csak az a kár,
4464 3| nézte a csetepatét nagy lelki gyönyörûséggel, kard helyett
4465 1| pusztítást, felébredt a lelkiismerete. Nézte a vár bástyáiról,
4466 3| a hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó emberek laknak
4467 4| dalos kedvükrõl, a muzsikás lelkükrõl. Szép holdas estéken még
4468 5| gyermekeim - kötötte a lelkünkre -, minden betûje a szabadságharcról
4469 3| volna, és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy a basa
4470 4| mocsarak mérges levegõje, hideg lelte, forróság gyújtogatta, s
4471 5| elszéledt az egész falu, de nem lelték se hírét, se hamvát. Öreg
4472 2| megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal az apródszobába.
4473 4| összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint
4474 3| Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.~- Meg vagy te boszorkányozva,
4475 2| megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve a karján, belehajította
4476 4| segítõtárs után nézni. Kiment Lengyelországba szövetségest keresni. A
4477 2| legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott az egyik.~-
4478 3| segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- Farkas mondja:
4479 2| forgatni.~Hunyadi kardja azóta lent fekszik a Duna fenekén.
4480 2| megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
4481 1| Akkor pedig egy szálig lenyilazhatják õket, mint a verebet.~A
4482 1| utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra ott termettek a
4483 3| volna az ábrázatodat, úgy lenyisszantottam volna a fejedet a nyakadról,
4484 2| szempillantás alatt tíz r betût lenyomott vele a papirosra. Aztán
4485 4| könny szökött a szemébe, leoldotta a kardját, és a kis halott
4486 5| diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta is sok diplomatakarrier
4487 5| besötétedik. Akkor álmában lephetik meg, akit keresnek.~- Egész
4488 2| jókedvemben vagyok, tíz betût is lepingálok egy óra alatt!~Azt mondja
4489 4| örömében, de azért csak lepisszentette a száját.~- Hiszen ismerni
4490 1| király. Harminc napig nem lépte át a páprádi vár nyitott
4491 4| ítéletnapig. A kurucok ott lepték õket, s elvesztek a labancok
4492 5| fogott a hajnal szava. Kemény léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott
4493 1| csak fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás
4494 3| Perec basának? Attól félek, leragad a csizmája ebben a feneketlen
4495 3| Hékám, úgy látom, egész leromlik már az oroszlán a kezed
4496 1| szakálla földig nõtt, ruhája lerongyolódott, ijedten menekültek el a
4497 2| szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát, s nekirugaszkodott
4498 4| hogy a fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért aztán
4499 4| tutyimutyiságát. - Ne félcsetek engem, lesek én még olyan nagy úr, hogy
4500 5| kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan
4501 1| besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~- Eredj! -
4502 2| Balázs - intett a vezérnek -, lessük meg ezt az embert, miben
4503 5| összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már elõttük
4504 3| vihar tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge lábát szikla hasogatta,
4505 3| fejedelem köntösére, s most lesütött szemmel várta a büntetést.
4506 2| De úgy ám, hogy a deák lesütötte a fejét, mert nem bírta
4507 5| ahogy a legények válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony,
4508 3| simult a lábához.~Egyet leszakított belõlük reszketõ kézzel,
4509 1| álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belõle egy õsz öregember,
4510 3| megérkeztek a szegedi várba, leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték
4511 3| ketten összefogtunk, úgy leszedjük a töröknek a kontyát, hogy
4512 5| Csókán is, Szanádon is leszedték az emberek a padlásablakból
4513 3| el nem juthat. Szarvas is leszédül arról a meredek oromról,
4514 5| parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem
4515 2| írta.~- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. -
4516 1| esti harangszó. A király leszökkent paripájáról, és példát mutatva
4517 5| vagyunk a parton. Rögtön ott leszünk, ahova igyekszünk.~Azzal
|