1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
4518 2| ott ember lesz belõled.~Letelik a fél esztendõ, visszajön
4519 4| hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki
4520 2| hogy én szegény közember létemre itt éktelenkedjek a te asztalodnál!~-
4521 4| Arra aztán Csikaló sietett letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy
4522 5| gyulladt ki. Bekötözött kezével letépte a gyémántszalagot, s ledobta
4523 2| Az nem lehet, hogy én letérdeljek.~- Miért nem lehet az, te
4524 2| furcsállotta, hogy õ udvari tudós létére fára másszék. De a király
4525 1| dárdájuk számtalan vadat leterített.~A két testvér már éppen
4526 4| nádasba, kopott subáját leterítette a zsombékra, és fáradtan
4527 5| nyúlhatott érte. Ha most leteszi a kast, ahány méhecske van
4528 3| rossz volt látni; de úgy letisztította azt róla a kisinas, hogy
4529 2| Kisvártatva megint kiszedte õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást:
4530 2| de csak eszefelejti ember lettél, Márton kovács! Mit szól
4531 2| a gyereknek:~- Mindjárt leütteti a király a fejedet, ha le
4532 2| dolgozgat, egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos
4533 3| pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom innen, akárhová esem, keressetek
4534 3| bürgéddel, aztán majd ha levágod, elhozhatod nekem a máját.
4535 3| visszakerülök erre a tájra.”~Azzal levágott a fáról egy ágat vándorbotnak,
4536 3| is követte a jó példát, levágta magát a földre, és szórta
4537 1| visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget.~Aztán újra
4538 2| felejtett, elhordta a német. Levakarták még a kacskaringósra faragott,
4539 3| meghízni azon a te kerti levegõdön.~- Jut is, marad is - felelte
4540 4| a tiszai mocsarak mérges levegõje, hideg lelte, forróság gyújtogatta,
4541 1| becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással,
4542 5| Micsoda száz arany?~- Aki a levélben bele van írva.~- Hát akkor
4543 4| egyre-másra küldözgette a leveleket a kuruc vezérnek, Károlyi
4544 5| mint most, a királyasszony levelének volt ideje kilyukadni az
4545 5| Huszonöt aranyat kapok a szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed
4546 2| ráérõ emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg
4547 5| felolvasta a királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta
4548 3| borogatnod szamárszemöldöke-fű levelével, és én addig nem okosodhatnék
4549 4| visszahemperedett a szép, bodor levelû papsajtok közé.~Tudta a
4550 1| pompás virágai. Lehányták levelüket a szomszéd erdõk, elfonnyadt
4551 2| ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik
4552 2| Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.~- De már azt megnézzük -
4553 2| merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -, minden
4554 2| becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János,
4555 3| akárhogy hívták egy kis meleg leveskére.~- Nem lehet, emberek -
4556 2| fõzni.~- Hamar hozzatok hát levesnekvalót - azt mondja a király, s
4557 5| gyerek, és mekkora hõs!~Azzal levette kabátjáról a maga gyémántcsillagos
4558 5| a tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent
4559 3| temesi gróf, aki szintén ott lézengett, megszólalt nagy dölyfösen:~-
4560 5| se kellett. Belesodorta a libaitatóba, ott találta meg másnap
4561 2| hordták föl a sok hízott libát, selyemabroszba rakták a
4562 2| szemébõl az álmot egy nagy libazsíros lángossal.~- Ezt majd elviszem
4563 1| Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok
4564 1| meghúzta magát.~A bosszút lihegõ embernek egy gonosz gondolata
4565 1| libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.~Hunor és Magyar
4566 2| az asztalon a szép fehér liszt, a pompás, húsos szalonna
4567 2| asszonynéném, csak egy kis lisztecske meg egy-két tojás meg egy
4568 3| mindig öntött egy kis fehér lisztecskét a tarisznyájába, akármilyen
4569 2| szét a piros búzát, a fehér lisztet, amilyent azon a tájon boldogabb
4570 4| megesett, hogy meglépett a ló-strázsa az õrhelyérõl. Elveszett
4571 4| ugyan megrángatta a bajusza lobogóját...~- Hohó, hé! - kiáltott
4572 4| visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók csúfondárosan lobogtak feléje,
4573 1| víg harsonaszóval, nagy lobogólengetéssel álltak elejébe a magyar
4574 4| tábori lobogók csúfondárosan lobogtak feléje, kegyetlen csattogással:~-
4575 4| siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha nem a tárogató?~Hadi
4576 2| lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros kendõt. Három
4577 2| ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott
4578 3| dühében, ahogy a király ott lobogtatta az orra elõtt a pecsétes
4579 2| apródját behívta magához. Lobot vetett a képük, parázslott
4580 5| öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfokosát.~-
4581 5| Olyan édesen szunyókált a lócán a nagy diófa alatt, hogy
4582 5| jeges víz még csak nem is loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta
4583 4| vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~- Szavamra mondom, százegy
4584 2| Dunát, hogy éppen csak a locsogása nem hallatszott.~- Fordítsd
4585 1| a gyönyörû állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp
4586 2| Nekemiás mester csakugyan locsogott-fecsegett is a csillagokról annyit,
4587 3| göthös embertõl, ki minden locspocsos idõben influenzára van ítélve,
4588 2| a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás
4589 4| úgy hallgatódzott. De csak lódobogást hallott már, azt is messzirõl.
4590 3| s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami török basát
4591 3| ijedten, s vak rémületében úgy lódult ki a templomból, hogy meg
4592 1| remegett, mint az agyonnyargalt lóé, de azért nem állt meg,
4593 4| állja a szavát, s olyan lóért senki se sajnált volna egy
4594 3| kést, mert mindjárt itt lössz a kutyafejû barátja.~A késfenés
4595 3| kórságos törököt, míg magam löszök”.~Azután pedig elbánt a
4596 3| ér itt a beszéd semmit - lógatták a fejüket a hajdúk. - Kõ
4597 5| Mária Terézia. (Legyen annyi lojalitás a filológusokban, hogy ne
4598 4| életben.~- No, én annak a lókötõnek leharapom a fejét! - csikorgatta
4599 5| Rongyos szûre sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre,
4600 1| kért tõle, hogy közelebb lopódzhasson a besenyõkhöz. Meg akarta
4601 4| mert túl a Tiszáról egyre lopódzott be közéjük a sok rác a tenger
4602 5| pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató
4603 4| éjszakai pihenõre lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei alatt. Nem
4604 2| tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad,
4605 4| muzsika - húzta végig a lószõrt a juhbélen.~Mire harmadszorra
4606 3| mákot aratta az árokparton. Lótott-futott szegény, s be nem tért volna
4607 4| a vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt is. Hát itt a
4608 4| Én vettem el a vezeték lovadat, ki is lõtték alólam azt
4609 2| Elég az hozzá, hogy ott lovagolt el egyszer a király a falu
4610 4| Károlyi Sándor egymás mellett lovagolva nagy barátsággal, mögöttük
4611 2| Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~Tóbiás
4612 4| Derék vitéz lett belõle, a lóval is megbarátkozott, a kardot
4613 1| haldokolva hullott le a lováról, ezzel a vallomással sóhajtotta
4614 1| csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok
4615 1| állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a római császár
4616 2| Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett
4617 2| az erdõbõl aranycsótáros lovon egy aranydolmányos levente,
4618 5| mellecsontja maradt meg a ludacskának, az is szép fehérre kapargatva
4619 5| eresztette el a követet a ludacskával, de az nagyon kötötte az
4620 5| Elküldik neki az egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság
4621 5| a szegedieknek egyetlen lúdjuknál. Nyilván az is csak azért
4622 2| Sose lesz belõled két lúdtollas tudós, nagy mihaszna!~Bizony
4623 3| melle zihált, a halántéka lüktetett, mikor a csúcs tövébe ért.
4624 4| soruls most, mint ürge a lukba! - kapott a fejéhez mindkét
4625 5| Damjanich köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~- Biz igaz,
4626 2| képû volt az o betû, az m a háromlábú, az i a kis
4627 3| Siess, Péter, ehetnék a macskád!~Péter hordta is le hûségesen
4628 2| elmiákolja magát a bíró macskája, a legszélsõ viskóban is
4629 2| lesz a lengyel határra.~Macskáknak az apródjait hívta Mátyás.
4630 2| királlyal, hogy csakugyan macskát küldött ellene.~Két kis
4631 2| élt-halt Mátyás a szép szavú madarakért. Tartott belõlük egész erdõvalót,
4632 5| az egyik combját a város madarának.~- Ejnye, ejnye, de csak
4633 2| külsõ országbeli tarkabarka madárka fütyörészgetett, amit a
4634 1| Ember soha nem jár erre, madárnak is csak a legvadabbja vetõdik
4635 5| mert egy szót se értett madárnyelven. De azt megértette, hogy
4636 2| s hirtelen ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába,
4637 1| szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött
4638 5| kevesebb, hanem a népe. Aki magabíró ember volt, az beállt honvédnak.
4639 1| eltakarni. Egyszer nagy magabíztában azt mondta a királynak:~-
4640 3| benne, míg ki nem húzta a magáét is. Csak aztán esett gondolkodóba:~„
4641 5| ragyogott a tekintete. Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik
4642 3| köti az rá magát az ilyen magamfajta csiszliknek a keze munkájára,
4643 2| kõlevest. Azzal is beéri a magamforma szegény vándorlólegény.~
4644 2| Két gyerekedet itt fogom magamnál, te pedig nézz körül egy
4645 3| kelni az ágyból, lehámozni magamról a hideg vizes borogatást,
4646 1| volna ölelõ karjával örökre magánál tartani. Kije marad a nagy
4647 3| Aki nem hiszi, próbálja magára!~ ~
4648 4| napsugárban, s föl-föllebbent a magasba. Rákóczi sátra fölött a
4649 3| szívű barátokká és egymás magasztalóivá. Mert minél kiválóbb embernek
4650 1| hagytok bennünket, és kerestek magatoknak új hazát, akkor nekünk,
4651 5| halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit aggódva eresztette
4652 4| kellene, mint Czötkény uram. Magja se maradna akkor a labancnak.~
4653 3| császárral, mert meglövöldöz a magjával.~- Hé, bolond, ne avatkozzál
4654 2| tûzpillangók csakugyan egy nagy máglyából táncoltak kifelé, amely
4655 1| egy porcogó sem maradt meg magnak. De még egy kemence rétest
4656 4| s elvesztek a labancok a magok vermében. A zászlót, amit
4657 5| megszállja a jó lélek - gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet
4658 1| termettek a vajda szolgái is. Magukénak követelték a vadat, mert
4659 1| fogadni, akkor hírt adnak magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek
4660 2| a rongyait.~- De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell
4661 5| minden ház kapuján, ahol magunkformájú gyerek lakott.~- Talpra,
4662 5| Hanem azért tudtunk mink magunkon segíteni. Összeálltam két-három
4663 3| megnyalogatta száját a finom magyarádi borocska után.~- No, még
4664 3| aranyat adózik.~Ennek meg az a magyarázata, hogy a jó úrnak a Dráva
4665 3| fordult a basa a jámbor magyarhoz.~Az pedig égnek emelte a
4666 5| tetszett a dolog nagyon.~- A magyarokért állnak bosszút az olaszok -
4667 1| fejedelem a hazát kereső magyarokkal eljutott a Tisza partjáig,
4668 2| szokásban volt a nagyeszû magyaroknál a Márton gyereket Mártának
4669 2| akar harapni egy darabot Magyarországból.~Nagy csattanás hallatszott
4670 1| elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra. Itt a római nép volt az
4671 3| azon az este elhurcolkodott Magyarországról.~ ~
4672 1| besenyõ nép atyafi volt a magyarral, de nagyon rossz atyafi.
4673 1| Ott aztán elvegyültek a magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~
4674 3| dobzse! Ez pedig nem jelent magyarul egyebet, mint azt, hogy:
4675 5| piruló fiú vállát -, hogy mához egy évre tebelõled is tábornok
4676 3| görlicemadarat nem tiltja tán a Szent Mahumed? Mert avval akarnék kellemesködni
4677 2| venni.~- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el a király. -
4678 3| levágod, elhozhatod nekem a máját. Te pedig, fiam molláh,
4679 3| kardbicskát.~Az utca végén már majdnem beérte, mert a töröknek
4680 5| túl a Tiszán, a bátkai majorban.~Az egyik katona egy aranypénzt
4681 5| zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak, maga se tudta számát. Négylovas
4682 2| egy aranyat.~- Nem eladó - majszolta a körtét a vitéz -, magam
4683 4| legkisebb falvai közül való Majtény, hanem azért Szatmár vármegye
4684 2| macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi
4685 3| termést szívszakadva. A száraz mákfejeket aztán tavaszig a tarisznyájába
4686 3| Gergely, s lehajolt egy mákfejért, amit valaki elejthetett
4687 2| fogadkozott az egyik.~- Makká töröm! - bizonykodott a
4688 3| sebesen. - Sietni kell a mákkal, míg el nem jön érte a török.~
4689 5| mérgesen az öreg halász. - A makkosi töltés irányában, ha bele
4690 3| hogy csak úgy csillogtak a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám,
4691 2| lettem én ott okosabb egy mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit,
4692 4| tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai világnak mennek kis pásztoruk
4693 4| el-elintegette.~- Eridj csak a malacaidhoz, te gyönge kanászgyerek!
4694 2| megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~Az urak talpra
4695 1| tudott bánni. Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból
4696 2| hiszen olvasni se tud a málé?~- Majd megtanul - nézett
4697 3| átpillantott a Tahir bég malmára, akkor mindig ökölbe szorult
4698 3| Bizony õ sem találta meg malmát a felvégen. Elpusztította
4699 3| feleseltek egymással a becsei malmok éjjel-nappal. Ha az egyik
4700 3| kívánkozik a magyar gyomorba.~- Mán pedig neköm se így, se úgy
4701 2| tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja
4702 4| lett magyar földön nincs maradásom.~Ha valamikor a majtényi
4703 2| verejtékét. - De ha nekem nem, a maradékaimnak bizonyosan. Nem tudom, kiféle
4704 3| rúgott egyet magán, és ereje maradékával beugrott a várkapun.~Ettõl
4705 3| köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De biz azt nem nagyon köszönte
4706 1| fõszakácsnak, hogy hadd maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak,
4707 2| hogy valami kenyérmorzsa maradhatott az asztal alatt.~- Azt nézem,
4708 3| jobbat mondok én annál: maradj itt nálam vacsorára, hátha
4709 5| ugyan igyekeztek, hogy le ne maradjanak a nagy dínomdánomról, ahol
4710 1| Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd
4711 4| Czötkény uram. Magja se maradna akkor a labancnak.~Erre
4712 1| a sok ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér,
4713 5| király! Jobb is, ha itthon maradsz a kuckóban, legalább nem
4714 5| elment honvédnak. Csak mink maradtunk otthon, apró gyerekek. Minket
4715 2| kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt
4716 3| barátságos sár ugyancsak marasztgatta a fejedelmek csizmáit.~Egyszer
4717 2| minket aranyba foglaltass, marcipánnal tarts, magyarok királya!
4718 1| szolgák az óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel
4719 1| a legelõrõl:~- Itt az én marhámnak terem a fû, szedd fel innét
4720 4| közéjük a sok rác a tenger sok marhával, búzával, eleséggel.~A legnagyobb
4721 3| adok a fáradságodért egy máriás húszast.~- Angyal szól belõled,
4722 5| öreg mordályt, és helyette Marikát kapta az ölébe. A csókai
4723 2| harcsabajuszát úgy mozgatta, mintha máris csehet enne.~- De már azokat
4724 5| rozsdás kardot.~A kis bicebóca Mariska volt, virágszemû kislányuk
4725 5| volna is tõle az apja, de Mariskának egyszerre nyoma veszett.~
4726 5| szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta
4727 3| közrendû népek: azoknak a markából hullott borravaló gyanánt
4728 3| asszonyi állat, akirül a Markalf próféta azt mondja, hogy
4729 2| kilincset is úgy megkapta a két markával, hogy Mátyás ki nem bírt
4730 2| tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? - meresztett nagy szemet
4731 1| különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb,
4732 5| összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~- Az ám, de Kossuth-bankó.
4733 5| riadt föl az öregúr, s marokra fogta a lóca végéhez támasztott
4734 5| szava. Kemény léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel
4735 1| értek a magyarok, akkorra a martalóc had fölprédálta Erdélyt,
4736 3| siettek az ajtónyitással. A martalócok betódultak a templomba,
4737 2| magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár
4738 1| lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával,
4739 2| aki a király õfelségével mártogat egy tálba. De ha te is csak
4740 2| pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa meg benne!~De nem várta
4741 2| Magyarország legelsõ uraival mártogatott egy tálba a király asztalánál.
4742 3| fekete ábrázatú Harut és Marut angyal! - hörögte a török,
4743 2| síremléken a drágakõ, mint a márvány, de biz az mind elkallódott
4744 2| koporsó rég elfeketedett, márványa összevissza repedezett,
4745 2| Megtudod belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve,
4746 2| összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot
4747 2| óta mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket
4748 2| vitéze, s vezette a kovácsot márványlépcsõkön, bíborszõnyegeken keresztül
4749 3| tenyerén, úgy ballagtak föl a márványlépcsõn a basa ebédlõszobájába.~-
4750 2| egész udvar bevonult a nagy márványos ebédlõbe, hol csupa arannyal
4751 2| volt párja az országban. Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc
4752 3| hajolni, hogy elterült a márványpadlón, mint a béka, s mind a két
4753 1| hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad
4754 3| dolgát, és nem avatkozott a máséba.~Becsén az alsóvárosban
4755 3| volt a legszebb, de azért a másét hordta.~A közös művészet
4756 3| Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig. No, ha
4757 2| oda a királynénak, hogy másforma kenyér sose kerüljön többé
4758 4| kezében a kardot fogta, a másikban a hegedût.~- Derék hegedûsöm -
4759 1| A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár hatalma.~
4760 1| kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert a tótok lakták akkor
4761 3| töröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig nem kímélve a törökborsot,
4762 4| kihalászhatod.~Aztán fogta a másodikat, azt is leeresztette, s
4763 1| megint elõkerült, mégpedig másodmagával. Körös-körül futkosták a
4764 4| elapadt, ahogy a billikom másodszor merült bele. Alkonyat felé
4765 4| világéletében nem hadakozott mással, csak a szúnyogokkal. Azokkal
4766 2| keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd
4767 2| udvari tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
4768 2| nem akarnék éhen menni a másvilágra.~Mátyásnak nagyon megtetszett
4769 5| piroslottak. S mind a kettõnek maszatos arcocskáján harmatgyöngyök
4770 2| amelyik a köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott
4771 3| boldogan. - Inkább elmegyek a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult
4772 2| Én hozom el felségednek Mátyás-napi ajándékul a cseh királyt.~-
4773 2| eleségszállító fuvarosok.~Mátyásék megkerülték az egész tábort,
4774 2| hanem ahogy végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta
4775 2| mesélget nekik az igazságos Mátyásról.~ ~
4776 2| egyik, hol a másik fabetût mázolta be saját királyi kezével,
4777 3| képen, mintha azokat a nagy mázsás tököket vagdosták volna
4778 2| nekifohászkodott, hanem inkább csak a mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal,
4779 3| kukkurúzik. Mégpedig az egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek
4780 2| míg teleszórta a kását mazsolával:~- Ó, de szeretném én egyszer
4781 3| szép pirosra, de se nem mazsolázta, se nem borsozta, mert ő
4782 4| sátorában égett legtovább a mécses, mikor aztán az is kialudt,
4783 2| omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás
4784 2| veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra, lódobogásra
4785 4| hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében elapadt.~ ~
4786 1| volt. Néhol úgy kicsapott a medréből, hogy a közepéig se lehetett
4787 4| meg is csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett Bercsényi,
4788 2| a sátrába, aludt egyet a medvebõrön, s másnap csakugyan elfoglalta
4789 4| Újvárban, egész nap aludt a medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott
4790 5| gyerekjáték a háború, s nem medvecukrot osztogatnak a csatatéren.~
4791 3| koronájukat, szarvasok, medvék, bölények komor tanyái.
4792 5| égõ homlokára a kötést, s meg-megcirógatta a szemébe csapzott szõke
4793 1| annak akármilyen kívánságát megadom.~Az öreg tót összeszorította
4794 4| a hegye! Na, ennek ugyan megadtam!~A kis kanászt éppen a szíve
4795 2| este, nincsen hova mennem. Megáldaná kelmedet az Isten, ha juttatna
4796 5| dobott a tenyerébe.~- Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó
4797 2| le a gödörbe.~- No, isten megáldjon, Támadi Balázs - emelte
4798 3| szolnoki béget.~- Ezzel megalkudhatunk, ha kedviben érjük - mondta
4799 3| búcsút vettek egymástól, megállapodván abban, hogy majd karlócai
4800 3| mondani, esõt csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából orvosságot
4801 1| lehetetlen volt elõttük megállni. Futott a római, gyõzött
4802 5| és elõrenyújtott kézzel megállott Damjanich elõtt.~- Szegény
4803 1| Ott a Réka-patak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun
4804 1| El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Víz
4805 2| darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
4806 4| annyira, hogy már maguk is megbánták, mert máskülönben igen jó
4807 4| jó barátját nem kellett megbántani, se a szavát megszegni.~-
4808 4| lett belõle, a lóval is megbarátkozott, a kardot is tudta forgatni,
4809 5| apád álmában se látott. Ezt megbecsüld, fiam, s eszedbe jusson
4810 2| bólintott a király. - Úgy kell megbecsülni a tudományt, ahogy megérdemli.~-
4811 2| nevetés, hogy a püspök úr is megbékült meg a tudós könyvtáros is,
4812 4| császár, ha még egyszer megbékülünk. Béküljünk meg, Károlyi
4813 2| hitte, valami ritka madár, s megbékülve kiabált ki a szobából:~-
4814 4| az volt, hogy a fejedelem megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak
4815 4| eltûnõdött egy kicsinyég, aztán megbiccentette szép fehér fejét, s karjára
4816 5| végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a hátán a batyut, mint ahogy
4817 5| Ötven aranyért már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény
4818 5| batyut, mint ahogy más ember megbillenti a kalapját, s mosolygott
4819 1| magához, mikor Zsigmond megbíztatta:~- Ne félj, szolgám, úgy
4820 4| összetúrtak, minden tetõt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak,
4821 3| Valami török basát kell megborotválnod. Jusson már egyszer neked
4822 2| ember, de úgy tett, mint aki megbosszankodott.~- Nem is vagy te magyar
4823 4| megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a
4824 4| õrállást is rá merte bízni. Megcselekedte egynéhányszor, hogy mikor
4825 1| keresztszegi monostorban megcsendült az esti harangszó. A király
4826 5| ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek benne az aranyak.~De már
4827 2| megcsókolta Hunyadi kardját, megcsillogtatta a napfényben, s nagyot lendítve
4828 5| szegény diák?~A szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat,
4829 2| a Duna fölött meredezik, megcsókolta Hunyadi kardját, megcsillogtatta
4830 5| hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek a lator vasas németek
4831 3| visszarántotta a kezét, mert megdobbant a szíve:~„Pál, Pál, te nem
4832 1| hun, s véres csaták után megdobbantotta a hunok királya lábával
4833 1| futott, amerre látott. A megdöbbenés elvette az eszüket, és belekergette
4834 3| ez, fiú? - ugrott hátra megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó
4835 5| szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske felõl az ágyú. Damjanich
4836 2| becsapta a nagy könyvet, és megdörzsölte a szemét:~- Mehetünk, királyom,
4837 4| tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk a békesség felül - ezt üzente
4838 5| ritkaságot.~Ebben hamar megegyeztek. Elküldik neki az egyetlen
4839 2| étvágyat, Hendók mester! Megeheti már kelmed a fejét.~Nincs
4840 4| sütkérezett a fûben; ha megéhezett, leszaladt a Tiszára cigányhalért,
4841 2| király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
4842 4| hiszen a fejedelem majd csak megél az öreg Czötkény nélkül
4843 4| félt, tán még a holtak is megélednek tõle. Szerte az országban
4844 3| adófizetéssel. (Mert amikor nem volt megelégedve, akkor nem egész kutyát
4845 5| de azért becsületbõl úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak
4846 1| megeszi azt az ökröt, amit ti megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán,
4847 5| neked szántam. Arról mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban
4848 3| a becsületes neved, hogy megemlegethesselek róla?~- Csûr Istóknak hívnak -
4849 3| Mert bizony mondom neked, megemlegetted volna ezt a napot, ha a
4850 1| errõl majd teszünk! Majd megemlegettetem velük, mikor látták Zsigmond
4851 2| tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem neked, hogy ott hallgasd
4852 2| be a királyi könyvtárba. Megengedte neki, hogy mind a két füle
4853 2| vigyorgott a kapitány -, megér ez nekem egy szakajtó aranyat.
4854 2| a holnap estét már vagy megérem, vagy se, osztán nem akarnék
4855 4| ahol érte. És messzirõl megérezte a szagát, mint komondor
4856 5| ajándékának! Elindul aranynak, megérkezik réznek - nyargalt el nevetve
4857 3| a csõsz javallta. Ahogy megérkeztek a szegedi várba, leszedelõzködtek
4858 4| Czötkény, mert nem akarom megérni, hogy egy kuruc szemem láttára
4859 3| anyjára gondolt, mindig megerõsödött a szíve. A melle zihált,
4860 5| rendjelre. Ebbõl mindent megértett, s arcán pirosság gyulladt
4861 4| elkezdett neszelni.~- Jól megértsd, amit mondok, cimbora -
4862 2| hogy a hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát
4863 1| meg álmát.~- Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb
4864 1| László király azonban mintha megfelejtette volna a veszedelmet. Végighevert
4865 3| teszik föl az embernek, megfelel rájuk szívesen, de a felsõvárosi
4866 2| föld az égtõl.~- Emberül megfeleltél, Vendel. No, ugye, csak
4867 5| mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
4868 1| partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat.~- Egyik
4869 1| királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele
4870 5| tudta a hálót nála jobban megfeszíteni senki a halászlegények közt.
4871 4| vágta. Én is katona leszek, megfizet a német az apám haláláért! -
4872 5| visszaszólni:~- Várjatok csak, majd megfizetek én még ezért nektek!~Hanem
4873 2| mosolyodott el a király.~- Akit én megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak
4874 2| meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk - kapta le a bírósüveget,
4875 3| elindult hazafelé. Hát ahogy megfordul, megy ám szembe vele Tahir
4876 2| Gyerünk, urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös
4877 2| melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint
4878 3| meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült koronájával ott bólogatott
4879 1| vitézeink találják meg.~Megfúvatta erre a kürtöt a morva király,
4880 3| aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott belõle.~Tiborc is dúsgazdag
4881 2| neki.~- No, szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? - akasztott
4882 3| csodavirág csodát tett: meggyógyította az anyját. Az Átok-sziklát
4883 1| hol meglassították, hol meggyorsították, most már olyan kényelmesen
4884 4| nekik, hogy az egész világot meggyõzik, ha a fejedelem elpusztul?~
4885 1| királynak, hogy nem lehet meggyõzni a Kórogyi Péter étvágyát.~-
4886 2| öltöztették Zsombor deákot meggyszín bársonyruhába, s aranyos
4887 2| zavaros világban. Amit a török meghagyott, elvitte a tatár, amit a
4888 3| oroszlánetetõ fölvigyázója meghagytak a borjúból, annak Czinege
4889 3| Az apród tisztességtudó meghajlással felelte:~- Azt jelenti,
4890 1| tája felé, hát az erdõk meghajoltak, a tengerek meghasadtak,
4891 2| süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük
4892 3| még tanácsot is kért tõle. Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját,
4893 1| velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökérõl,
4894 2| szavánál:~- Hohó, ha én meghallgattam a ti álmotokat, ti is hallgassátok
4895 2| hogy még a fû növését is meghallom vele!~- No, te ugyan kivágtad
4896 2| parázslott a szemük, mikor meghallották, mekkora tisztesség várakozik
4897 2| a tréfára már csakugyan megharagudott Mátyás, s fölemelte az aranygombos
4898 5| orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
4899 1| ablakán, mikor a kürtök megharsantak, és a magyarok nekivágtak
4900 1| álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belõle egy
4901 1| meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek,
4902 2| pedig félrefordult, hogy a meghatottságtól könnyes szemét meg ne lássa
4903 2| nevetett Márton kovácsné, s úgy meghintette még egyszer a tálat, hogy
4904 5| nemzetbeli szegény ember, aki meghitelesítette a történetet, még él, s
4905 3| az avatásra el ne felejts meghívni.~De hiszen nem volt Bezzegh
4906 3| Péter, szeretnék én is meghízni azon a te kerti levegõdön.~-
4907 1| széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun
4908 1| arra, hogy Attila örökét meghódítsák.~Mielőtt elindultak volna
4909 5| nekem?~De már erre egész meghökkent kevély Kereki. Különösen,
4910 5| szembe az olaszokkal, akik meghökkenve néztek a kigyulladt orcájú
4911 1| körülvették a várat is, ahol meghúzta magát.~A bosszút lihegõ
4912 2| megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred, uram király, hogy megvendégelsz
4913 1| ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér, hogy
4914 1| elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára
4915 4| illendõség, s nem is akarta megijeszteni az elsõ álomba merült fejedelmet,
4916 1| pompával, diadalmenettel, akkor megindul a csörgõ patak, kihajtanak
4917 2| el a király, s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával,
4918 5| Mária Terézia háza táján. Megírta a deák a levelet, beleírta
4919 3| hívassunk?~A karcagiak mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a
4920 3| megevett egy sült bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor
4921 3| nem volna, királynak is megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e
4922 4| nem a hajót kellett volna megjegyezni, hanem a vizet - kaptak
4923 4| meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán
4924 3| Perec basa kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~-
4925 1| egyszer megunta a tudományát. Megjelentette a királynak, hogy nem lehet
4926 3| aztán ha készen lesz a fal, megjelentsd, mert én is ott akarok lenni
4927 2| rám az elõbb. Nesze, fiam, megjutalmazlak vele. Legalább lesz min
4928 2| ilyen dibdáb dolgokat így megjutalmazod, mit adsz az én tudományomért?~-
4929 2| nála sütni.~Mátyás pedig megkaparászta a bicskával a követ, és
4930 3| pedig köszönje meg, hogy megkapja a maradékot.~De biz azt
4931 3| arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én borotváltatlak meg téged
4932 3| neked, hogy amelyik percben megkarcoltam volna az ábrázatodat, úgy
4933 3| ha a Recsep basa orcáját megkarmolászod.~- Nini, basa bácsi - nevetett
4934 4| A fejedelem egyre jobban megkedvelte a cigányt. Azt mondta neki,
4935 2| neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester
4936 3| patyolat ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad mogyorófahájjal,
4937 3| föl ennek a kutyazsírral megkent eszû gyaurnak a nevét, mert
4938 2| be az ajtón, s mindjárt megkérdezte a madaras embert, melyik
4939 5| a katonák.~Háromszor is megkérdezték, míg a Kuckó király meg
4940 2| fölértek Budára:~- Szépen megkérem vitéz uramat, ne vezessen
4941 2| meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük a többieket.~- Okos embernek
4942 2| könyörögtek neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez a városnak.~
4943 2| megszégyellte magát, s megkérte a jobbján ülõ nádort:~-
4944 4| petákért azt a hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz
4945 3| igyekezetben.~- No, te is megkerültél, te török? - mordult rá
4946 3| basánál. Már a habot is megkeverte, mikor azt kérdi tõle Recsap
4947 1| eltemették, Árpád fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját.
4948 3| kortyant belõle egy hosszat. Megkínálta a szegény embert is, aki
4949 2| Hiszed-e, Balázs, hogy magam is megkívántam a vadkörtét?~- No, csak
4950 4| nem is látszott, egészen megkönnyebbedett a szíve. Nini, hiszen a
4951 5| jóakaratját úgy kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla.
4952 3| fölvigyázója.~Keszeg Illés megköszönte a kitüntetést, s ahogy a
4953 3| Ugyan, vadász úr, illendõen megkövetem, kiféle ember kegyelmed
4954 3| hatalmas uraknak, ha maga aztán megkoplalta is a bõkezûségét egész udvari
4955 3| ordított, hogy mindenki megkushadt bele, csak Móra Balázs állta
4956 3| hasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem azért õ oda se nézett
4957 2| Az emberi ész az, ami meglágyítja a márványt.~- Igaz lehet,
4958 5| kezdett, a kisbírónak is meglappadt a jókedve. Megrezzentette
4959 2| kökénybokrok közt, s egyszerre meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk -
4960 1| töltések közé szorították, hol meglassították, hol meggyorsították, most
4961 5| kecskeméti útnak. De nagy hamar meglassúdott, mert nagyon zsibongtak
4962 3| kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az,
4963 1| ma is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha
4964 3| utcában. Legalább közelrül megláthatod, milyen az az asszonyi állat,
4965 3| fejedelmek csizmáit.~Egyszer meglátja ám az oláh vajda, hogy a
4966 4| hadak fõvezére. - No, majd meglátjuk, hány zsákkal telik.~Doria
4967 2| kovácsmûhelyt. Könnyû volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek
4968 2| egészséggel addig is, míg meglátogatlak.~No, arra nem soká kellett
4969 5| Nekem is azt mondta, mikor meglátogattam, de nekem se nem furulyázott,
4970 5| ellenség jár a faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak!~
4971 2| riadt föl, mikor Busa deák meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~-
4972 2| hát mit árulsz?~A diák meglegyezgette magát a füleivel, s kevélyen
4973 3| törõdött vele, csak a pénzét meglelje.~Az öreg fûzfa megfrissült
4974 5| vissza a deák, és búcsúzóban meglengette a darutollas süvegét.~ ~
4975 3| kihajolt a szikla szélére, s meglengetve kezében a szívvirág hajlós
4976 4| feje felett a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta,
4977 4| Rákóczi táborában. Jaj, ha meglepik a fejedelmet, jaj, ha szétverik
4978 4| Rákóczi nélkül!~Annál jobban meglepõdött a beteg fejedelem, mikor
4979 4| Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett
4980 3| a török császárral, mert meglövöldöz a magjával.~- Hé, bolond,
4981 1| uram. Pénz elfogy, föld megmarad. Adj nekem annyi földet,
4982 3| odúba. Úgy megörült, mikor megmarkolta a zacskót. Csak akkor hûlt
4983 3| kitátogtak a várból, a borbélyt megmártották egyszer-kétszer a várárok
4984 2| volt, mint mikor elment.~- Megmentem, elgyüttem, itt vágyom -
4985 4| összetett kézzel -, segíts megmenteni száz jó magyar életet! Jön
4986 1| Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtõl.
4987 4| el benneteket, fiúk, csak megmentettelek a hazának. A harcok ideje
4988 3| az én szerzõdésem?~- Majd megmondja, basa bácsi.~- Ha szépen
4989 2| Tudja a macska. Majd megmondod, ha akarod.~- Én Mátyás
4990 3| Körüludvarolja, aki jó, megmorogja, aki nem jó. Ez a természete
4991 3| országgyûlésen is akárhányszor megmosta az erdélyi nemesurak fejét:~-
4992 2| magyart bántják, mindig megmozdul, mintha rég elporlott gazdáját
4993 3| nagy adókkal. Dejszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak
4994 3| nem tetszett.~- No, hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög
4995 2| szedjen a követnek, de az megneszelte a szándékát, s egyszerre
4996 5| mondják, azt mondják... megnevezem én a forrást is: Halvágó
4997 3| Aki nekem nem hiszi el, megnézheti saját szemével. El is olvashatja,
4998 5| kívánt, mint hogy közelrõl megnézhetné: igaz-e az, hogy a Damjanich
4999 2| Mégiscsak magamnak kell megnéznem azokat a tûzpillangókat! -
5000 3| embert is, aki ugyancsak megnyalogatta száját a finom magyarádi
5001 5| gajtói csata, az elsõ, amit megnyertek az osztrákok az olasz háborúban.
5002 5| szörnyû lármával.~Mire azonban megnyílt a kapu, s kilépett a ház
5003 3| tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom a kegyelmes basát, hogy
5004 3| valami ételt, de az apród megnyugtatta õket, hogy tud õ annál jobbat
5005 2| ugrott hozzá, s úgy megölelgette, hogy mindenki elbámult
5006 4| egész tábor szeme láttára megölelte Csikalót, aki egyik kezében
5007 1| Holtan bukott Árpád lábához, megölte a fáradtság és a kapzsiság.~
5008 3| Perec basának, annak úgy megörül, hogy aranyba foglal benneteket
5009 4| ejtették foglyul, s úgy megörültek neki, hogy tán akkor sem
5010 2| Mi a tudományod?~- Tudok megolvasni, hány sugár van a napnak -
5011 3| elmondaná:~- Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár
5012 3| is arra teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök
5013 3| Még vízimolnárjuk is, aki megõrölte a kenyérnekvalót.~Tahir
5014 1| fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket,
5015 1| a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér
5016 4| labancot, és barátságosan megpaskolta a hátát a kötõfékkel.~-
5017 3| tudomány pedig ez, akárki megpróbálhatja.~- Úgy volt az - beszéli
|