1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
5018 2| sarkát húzta.~- Úgy nézem, megpuhult már. Meg is dagadt a nagy
5019 4| odamászott az ölébe, s ugyan megrángatta a bajusza lobogóját...~-
5020 1| vállam tartja. Ha én egyszer megrázom magamat, összedõl a trónod.~
5021 4| segíteni nem tudtak rajta. Megrémültek a kurucok, s minden kedvük
5022 2| éljent kurjantott neki, hogy megreszketett bele az egész falu.~Pedig
5023 5| könyvbe volt beletemetkezve, megrettenve ütötte föl belõle buksi
5024 2| bólintott a király -, magam is megrezeltetem a katonáim csizmáját. Hej,
5025 5| belegörnyedt a vézna teste. Megriadt az istenadta, ahogy meglátott
5026 1| a nyílfegyverét, s mind megriadtan dobta el magától.~- Hova
5027 1| csatabárdjához. Az imádságban megriasztott sereg pedig ijedten rebegte:~-
5028 5| homokos partban pedig úgy megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán
5029 5| hogy még a nagyapót is megríkatja.”~S Titulász bankójának
5030 4| fejedelem megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak mérges
5031 2| ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
5032 2| a gyevi törvényt?~Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba
5033 4| Háborúban se voltam, mégis megsebesültem - lihegte fájdalmasan, s
5034 3| Tavaly a török császár megsegített a német ellen, most aztán
5035 1| mondani fölöttek, amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott
5036 2| gondolataiból a király, megsimogatva a ló sörényét.~Nem volt
5037 3| A szegény ember kevélyen megsodorta a bajuszát.~- Azt üzente
5038 3| termõ.~Utoljára Tamás érsek megsokallta a dicsekvést, s odaszól
5039 3| egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a töröknek arra csúszik
5040 2| tapasztást: olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm
5041 2| rikkantott, mint a rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben,
5042 5| Szegesdi Béni.~Pedig hamarabb megszabadult, mint gondolta. Másnap délben
5043 1| tudna csatázni?~A székelyek megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek
5044 1| sóhajtott Hunor.~- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha
5045 3| olyan sebesen dobogott, majd megszakadt, azután meg egyszerre elállt
5046 4| az a német, aki annyiszor megszaladt elõlük?~Bizony csapatról
5047 5| a nagy úr elõtt!~„Hátha megszállja a jó lélek - gondolták magukban -,
5048 1| esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, és elég
5049 5| végére értünk, akkorára úgy megszaporodtunk, hogy kitelt volna belõlünk
5050 4| megbántani, se a szavát megszegni.~- Hát én akkor erre fölülhetek,
5051 4| mikor a cigány legelõször megszegte a fejedelem parancsát. Halkan
5052 2| talán elõször életében, megszégyellte magát, s megkérte a jobbján
5053 1| Hervoja vajda behívta, úgy megszerette ezt a szép országot, mint
5054 2| közülük.~- Kelmedet már megszokta a német. Jól se esnék neki,
5055 4| mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott.~- No, igen -
5056 4| most rajta volt a sor, hogy megszolgálja a segítséget.~Hiszen nem
5057 3| szép talitarka betûkkel. A megszólítás az volt rajta, hogy „te
5058 5| hogy az öreg halászmestert megszólíthassa:~- Imre bácsi, hol vágtak
5059 2| rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~- Ki vagy, mi vagy, jó
5060 4| kegyetlenül odatûzött a nyári nap, megszomjaztak. Messze, a tábor mögött
5061 3| maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.~- Mától fogva nem
5062 3| néztem, szegény ember, ugyan megszúrod-e magad ijedtedben azzal a
5063 2| pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a
5064 3| vendégeket. Belerakta a megtakarított pénzét egy vászontarisznyába,
5065 2| visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy
5066 1| találtak. Hanem a konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami
5067 5| fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket, ebadta kölykei! -
5068 5| az ördög, akkor is majd megtanítom én rá, hogy hány a nyolc.
5069 1| Azokat, akik ott maradtak, megtanította kõbõl, fából házat építeni
5070 2| ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom én az emberségre! Van ám
5071 2| olvasni se tud a málé?~- Majd megtanul - nézett rá a király a Busa
5072 2| De már azt magunk is megtanuljuk, hogy kell kõbõl levest
5073 2| elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod. Eredj te fél esztendõre
5074 2| lószõrbõl.~- No, ezt jól megtanultad, hékás - ismerte el a király. -
5075 2| gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi törvényt?~Azzal
5076 1| is adott nekik, amellyel megtarthatja az új hazát a világ végezetéig.
5077 3| basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka beleszakad is.~
5078 2| vezéreivel.~- A török császárt megtartom magamnak - mosolygott jókedvûen. -
5079 2| hogy az Úristen mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök
5080 3| saját tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap
5081 1| fölkúszva a csatabárdra, megtelepedett annak a hegyében.~- Rossz
5082 3| vajda õkegyelmétõl, majd megtérítjük neki kamatostul, ha több
5083 2| másvilágra.~Mátyásnak nagyon megtetszett a mokány kis ember, de úgy
5084 4| kurucokkal akadt össze. Nagyon megtetszettek neki a zöld atillás, sárga
5085 3| lakozott benne, ami abból is megtetszik, hogy olyan helyre is elment
5086 5| belõlünk egy század. Én megtettem magamat generálisnak, s
5087 2| király, ez majd fölokosít. Megtudod belõle, hogy a márványba
5088 2| kötelességmulasztáson a nagy király. Megtudta róluk a kincstartójától,
5089 2| Uram király - hebegett megütõdve az aranycsináló -, miért
5090 3| ajkukra, mikor haragosan megütögették a bezárt templomajtót:~-
5091 5| elsápadt tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb
5092 1| szolgál - mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy
5093 3| hát én megmutatom, hogy megugatja az a dög azt is, akit nem
5094 3| dög azt is, akit nem akar megugatni - mosolyodott el egyszer
5095 1| hanem a fõszakács egyszer megunta a tudományát. Megjelentette
5096 5| olaszban. Mikor pedig ezt is megunták, hamarosan hátat fordítottak,
5097 1| köztük. A hét vezér aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe
5098 4| katonának teremtett.~- No, majd megválik, fiam - mondta barátságosan
5099 2| Megzörgetett minden bokrot, megvallatott minden levelet, s utoljára
5100 2| az egyben bizonyos nagyon megváltoztak, hogy most már nem lakik
5101 3| nem akarsz rám ösmerni.~- Megváltoztál egy kicsit este óta. Mindegy,
5102 4| rákiáltott:~- Hé, Csikaló, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát
5103 4| anyátlan kis árva. Ugyan megvannak-e még mind a hatan? Vigyázott-e
5104 1| vérükkel, életükkel is megvédelmezik.~Álmos aztán öregsége miatt
5105 3| basa. Szeretnénk ellene megvédeni a városunkat kõfallal. A
5106 2| Mátyás -, hát most már csak megvendégelhetsz.~- Meg ám, ha te is megígéred,
5107 2| megígéred, uram király, hogy megvendégelsz egyszer, ha innen hazakerülünk.~-
5108 4| megbújt kastélyában, mint a megvénhedt oroszlán. Az ablakát is
5109 4| annak, aki mind a kettõt megveszi!~Lett olyan kacagás, hogy
5110 1| volna el?~- Bizony eladtad. Megvettük tõled az aranyos nyergû,
5111 2| kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.~- No,
5112 2| legényke volt - hirtelen megvillant a szeme.~- Én már tudom -
5113 4| visszalopódzom a várba, s megviszem az örömhírt. Hanem megállj
5114 3| szolgálatával?~- Én csak megvolnék - mondja a fejedelem -,
5115 3| igaz volt, mert volt Hont megyében Tamás érseknek akkora birtoka,
5116 2| morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot, megvallatott
5117 5| Harmosok, Makárok minden méhe Bánhidyéknak termette a
5118 5| most leteszi a kast, ahány méhecske van benne, az annyi felé
5119 2| viselné akkor gondját a méhecskéimnek meg a fodormentavirágaimnak?~-
5120 5| zsibongtak a kas oldalán a méhecskék. S mintha mind azt zsibongták
5121 4| hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom, meg is
5122 5| csakugyan ott szunyókált a méhesben. Ijedten rezzent fel, mikor
5123 5| asszony. - Attól félek, hogy a méhesemet akarják megdézsmálni ezek
5124 4| úré is. Vége a háborúnak, mehet, ki merre lát, békességben,
5125 3| nap mindig a maga földjén mehetett: azt hívták Kemencének.~
5126 5| Miklós történetét.~Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak
5127 4| kegyelmet adott a magyaroknak. Mehetsz, kuruc, haza, ha van még
5128 2| mehetünk.~No, pedig nem mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott:
5129 5| egész olasz föld, mint a méhkas, s az osztrák katonák ugyancsak
5130 5| S azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy
5131 3| Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek tökéletlen gyümölcse?~-
5132 5| bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor meglátta,
5133 3| akárhogy hívták egy kis meleg leveskére.~- Nem lehet,
5134 2| Káprázott a szemed ebben a nagy melegben - nevetett a király, de
5135 2| a király, csak most már melegítsetek egy kis vizet, amiben megfõzzem.~
5136 4| a kurucok hulló könnye.~Melegük lett a vezér uraknak a tûznél,
5137 3| megerõsödött a szíve. A melle zihált, a halántéka lüktetett,
5138 5| mire fölért Bécsbe, csak a mellecsontja maradt meg a ludacskának,
5139 2| kevélyen, s akkorát ütött a mellére, hogy csak úgy döngött bele.~
5140 2| már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával, akármerre
5141 3| vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan barátját?~- Vár ám, jó embör,
5142 3| Recsap basa õkegyelmessége méltónak talált arra, hogy a te kezed
5143 3| törte magát senki az új méltóságért. Tudták, hogy csak a baj
5144 3| Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak a viselõjét. Furfangos volt,
5145 1| fölségeddel - emelte fel méltóságosan õsz fejét az öreg Bebek
5146 3| Hát az oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~Nemigen
5147 3| ajánlom, nagyságos bég uram: méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel
5148 2| tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás mester nem szólt
5149 4| hegedûjét.~- Nö, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig
5150 3| lelkét, s leugrott a tátongó mélységbe. S úgy esett le, hogy egy
5151 1| keskeny volt, ott kipótolta mélységben. Olyan örvényeket vetett,
5152 3| bodolai út.~Ahogy mennek, mendegélnek a terebélyes bükkfák hûsében,
5153 1| adatott neki, hogy gyorsabban menekülhessen, mert olyan veszedelem lesz
5154 5| eresztették ki a körmöci ménesbõl õket.~Azzal ráütött a zsebére
5155 1| csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek.
5156 2| egyszerre meglassította a menést.~- No, ezt megfogjuk - kapta
5157 5| kezével integetett, hogy menjek onnan, s úgy potyogott a
5158 4| találja a német, bár utána menne! - fohászkodta el magát.~-
5159 2| mondja a király.~- Már mire mennél te azzal a kõvel, atyámfia?~-
5160 2| szakadt az este, nincsen hova mennem. Megáldaná kelmedet az Isten,
5161 5| jöttek, mintha csak csatába mennének a nemzeti lobogó alatt,
5162 3| nagy ingó követ, s az most mennydörögve gurult le a lejtõn. Helyébõl
5163 5| még a megíratlan történet mennyi, amit csak egyes vidékek
5164 5| imádságos könyvébe, szagos mentalevelek közé, s nagyapó néha fél
5165 3| lett Keszeg Illésnek a régi mente.~- Hej, Illés, Illés - azt
5166 3| ebben a drága világban - mentegetõdzött Tamás érsek.~Báthori már
5167 5| aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
5168 1| a fõszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet. Meg
5169 4| adni Rákóczinak, meg kell mentenie a kurucokat.~Minden tíz
5170 1| elborították az egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak,
5171 4| hallott.~- Uram, fejedelmem, mentsd meg magad! - Ez volt az
5172 4| hozzá a Felvidékre, hogy mentse meg õket ettõl az istentelen
5173 4| feküdni, mint ülni - ez volt a mentsége, ha szomszédai szemére hányták
5174 2| is hó volt, hanem virág. Menyasszonyruhás galagonyabokrok meg kökénybokrok
5175 3| Ali Patlidzsán a magyar menyecskéknek szabta a papucsot, Pali
5176 2| ha nem hiszed, uram, mérd utána!~A tudós könyvtáros
5177 3| Szarvas is leszédül arról a meredek oromról, azért a neve: Átok-szikla.~-
5178 2| bástyafokra, amely a Duna fölött meredezik, megcsókolta Hunyadi kardját,
5179 2| minél jobban elfutotta a méreg.~- Gyeviben az a törvény,
5180 2| nagy, vörös képû ember nagy merészen megkapta a király karját.~-
5181 2| szorongatsz a markodban, hé? - meresztett nagy szemet a bíró.~- Jobban
5182 5| válláról a zsákot, és szomorúan meresztette ránk a nagy kék szemét.
5183 3| megborotválsz, arannyal méretlek föl. Ha megkarcolsz, én
5184 2| embert. Az pedig megállt mereven, mint a cövek, megadta a
5185 4| csipkedhetnek, vén medve - mérgeskedett Bercsényi, a fejedelem pedig
5186 5| ahogy egy kicsit kifújta a mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz.
5187 5| valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket, akkor megtörülgette könnyes
5188 5| a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem ismerem
5189 1| vízi mérnökök összevissza méricskélték, töltések közé szorították,
5190 2| Fogj hozzá, szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe
5191 1| Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza méricskélték,
5192 3| minden huri lábáról ő vegyen mértéket - ezt szokta mondani Ali
5193 5| az öreg Titulász. Nem is mertem otthon eldicsekedni vele,
5194 2| falu végén. Nagyon el volt merülve az ország gondjaiban, s
5195 2| mikor az erdõk szellõje mesélget nekik az igazságos Mátyásról.~ ~
5196 2| kaszálni másnap, hanem búzát. Mesélgetve, danolászva heverték körül
5197 5| is, de most nem volt neki mesélhetnékje.~- Jaj, fiaim, baj van -
5198 5| volt a magyar világ. Aki mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe
5199 4| a haláláig.~Szegedi öreg mesemondók azonban többet is tudnak
5200 5| leselkedett: jön-e már a mi mesemondónk? Jött is, de most nem volt
5201 5| halászlegények közt. De mesét se hallottunk még soha olyan
5202 1| ki ellenünk?~- Az Isten messzebb van ám, mint az egerek -
5203 2| tudománya!~Míg az urak a messzelátóval mulatták magukat, Mátyás
5204 4| se. Hanem azért mikor jó messzire elhaladt, mégis visszanézett:
5205 1| hogy az is elszédült, aki messziről nézte.~Árpád tábora éppen
5206 3| Te?! - gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz,
5207 2| Különösen nagy volt pedig Hendók mesteré, aki a kutyabõrbõl készült
5208 2| szavú kalmárok, a csendes mesteremberek. A királynak mindenkihez
5209 5| abban tartogatta a bankót a mestergerendán. Oda pedig én föl nem értem,
5210 3| rángatta panyókára a vállát a mesterné.~- Teneköd? Hát ki kérdözte
5211 2| fahasábokból.~- No, ennél különb mesterséget is tudnék - telepedett közéjük
5212 3| ez nemigen értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott segíteni
5213 3| De bizony te vagy az a mestör, atyámfia, hogy én, ha arkangyal
5214 3| meghallgatni, hogy miképpen lett a mészároscéh atyamesteréből „tarkabíró”.
5215 3| nekik külön templomuk, külön mészárosuk, külön boltosuk, külön csizmadiájuk.
5216 2| kezében a lúdtoll, mint a meszelõnyél. Le nem tud vele írni egy
5217 3| hogy õk követ hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat
5218 1| valamennyinek a húrját elrágták a mezei egerek.~Nyíl nélkül a besenyõ
5219 3| egész gazdag határával, mezeivel, szõleivel együtt.~- Az
5220 2| is sósabb volt, a méz is mézesebb volt. Akkor történt egyszer,
5221 3| szegény emberek közt: mind mezítláb járt az és magyar textilben.)~-
5222 1| megindult volna az egész mezõ, s millió apró láb tipegése
5223 1| Tiszából, egy marék földet a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~-
5224 1| kapzsiság.~Alpár búzatermõ mezõin egy nagy darab földnek még
5225 4| a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd tanulják meg tõlük
5226 1| tücsökmuzsikától hangos mezõnek.~Bese nádor nemsokára megint
5227 3| mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek
5228 5| a jó lélek se rajjal, se mézzel, csak Gergely apót akarta
5229 3| övött török pecsenyét.~- Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek
5230 2| bagó?~- Itt van Gyevi egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az
5231 2| tiszteletemre?~Mivel pedig Mihók nem egyéb volt, mint a Mátyás
5232 2| mester, tán be akarsz állni Mihóknak, hogy ilyen cifra gúnyába
5233 2| gazdájának.~- Kik vagytok, mik vagytok? - mosolyodott el
5234 3| disznóevõ hitetlen gyaurt, és miképp adott az õneki olyan goromba
5235 4| fejedelem éppen Bercsényi Miklóssal tanácskozott, de azért mindjárt
5236 4| jobban, ha nagy Bercsényi Miklóst juttatja nekik a hadiszerencse.~-
5237 5| csak eltemették volna, aki miközénk jött lakni.~Éppen ezért
5238 5| köpenyege zsebében, s azt mind miköztünk osztogatta el, akármennyit
5239 5| éjszakán. Mert az õ bírójuk Milicája is elveszett éppen a hadba
5240 5| ölébe. A csókai bíró meg Milicát ölelte magához, s egymás
5241 5| mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~Hanem egyszer elmaradt
5242 5| Titulász elvitte magával a millióját!~Nekem is azt mondta, mikor
5243 4| Hanem megállj csak, te Milutin, mintha zörgött volna valami
5244 2| megjutalmazlak vele. Legalább lesz min gyakorolni a tudományodat.~
5245 3| vállát.~- Mert ez így van minálunk, emberséges vajda, ha tetszik,
5246 2| kedvében van a király. A minap is úgy vágott a fejemhez
5247 2| valami rosszat beszéltél róla minapában holmi vándorló legénynek.~
5248 3| Ebbõl nem eszik a török. Mind-mind elültetem. Mákos Mézes Gergely
5249 5| a halasasszonyok közt.) Mindazáltal a magisztrátus egy kicsit
5250 1| állt akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére,
5251 1| magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~Árpádnak
5252 1| akármerre ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.~Mondta
5253 3| emlékét pedig a szikla, a mindenható fiúi szeretet tanúja. Csúcsán
5254 2| mesteremberek. A királynak mindenkihez volt egy-két jó szava.~Legtöbb
5255 5| minél elõbb vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire
5256 2| Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet itt fogom
5257 5| vászonzubbonyára. Az pedig minderrõl nem tudott semmit, csak
5258 3| borbélyi tudományhoz.~S mivel mindezekben a dolgokban nem volt párja
5259 3| Dobzse, dobzse - bólintgatott mindezekre a fölséges úr.~Egyszer fölkereste
5260 3| uralkodott Móra Balázs, aztán mindezt fordítva végigcsinálni,
5261 4| lukba! - kapott a fejéhez mindkét kezével a cigány, s kiejtette
5262 3| Ország Mihály bán. De bizony mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~-
5263 2| éles szeme a szívébe látott mindnyájának.~Egyszer egy magyar, egy
5264 2| a királyt a harmadik.~- Mindnyájánál különb hely az, amit én
5265 5| egymást, mint ahogy a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban
5266 2| mert több esze van, mint mindnyájatoknak együttvéve - nevette el
5267 2| katona uram. Futja a derékalj mindnyájunknak, de még a takaródzót se
5268 2| Miért van az, urunk, hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú
5269 4| felé lassú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta a
5270 2| eddig nem tudtam.~- Hát mitõlünk lehet is - vigyorgott össze
5271 3| volnék is, csak a tetőled mívelt papucsban járnék. Azért
5272 5| maradt ott az udvar közepén. Moccanni se bírt szegény ijedtében.~-
5273 4| merült fejedelmet, aki meg se moccant. Itt-ott mozgolódás hallatszott
5274 4| megbetegedett. Megrontotta a tiszai mocsarak mérges levegõje, hideg lelte,
5275 1| gyönyörû állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett
5276 2| mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte a köntösét. -
5277 2| sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~-
5278 5| csak úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit,
5279 3| kend.~- Kaptam.~- No, azt mögéri. Erõvel, egészséggel!~Hát
5280 4| lovagolva nagy barátsággal, mögöttük a labancok muzsikaszóval.
5281 3| boritalon ér, annak izzasztó mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát,
5282 3| úgy lebegett le a hosszú moha, mintha szakáll volna. A
5283 2| Mátyásnak nagyon megtetszett a mokány kis ember, de úgy tett,
5284 3| a máját. Te pedig, fiam molláh, fogd az írónádat, és írd
5285 3| A BECSEI MOLNÁROK~Valamikor, van annak már
5286 1| a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának,
5287 5| másképp valami csúnyaságot mondanak rám azok a kutyaháziak.~
5288 3| Gergely:~- Hogy a sasok mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~
5289 5| magát a „közért”, ahogy most mondanánk. Nem mintha ész dolgában
5290 4| kurucból lett labanc hadnagy:~- Mondanék én egyet, kettõ lesz belõle!~-
5291 3| hallottál egy szép szent mondást? Hát akkor engem hogyne
5292 3| ebnek eb fia, ha még most se mondasz egyebet, akkor én mindjárt
5293 2| Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar
5294 3| szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~- No, majd kiküldöm a süvegemet -
5295 3| megállapodott ember csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár.~-
5296 2| nem találom, ha meg nem mondod - mosolyodott el a király
5297 3| Meghallgatta az ügyes-bajos ember mondókáját, aztán odahunyorított az
5298 3| Az utolsó kunyhóban azt mondotta neki egy százesztendõs pásztor:~-
5299 2| odafordult Hendókhoz:~- Mondsza csak, mester: sebes munka-e
5300 1| folyócskán, mikor a keresztszegi monostorban megcsendült az esti harangszó.
5301 5| is: Halvágó Dancs András mórahalmi célszörû szögény embör.
5302 2| király kíséretén csudálkozó moraj futott végig. Sok balgatag
5303 4| heten nyolc felé futottak a Morcost keresni. Tudták, hogy Kengyela
5304 5| bíró is elhajította az öreg mordályt, és helyette Marikát kapta
5305 1| a királyhoz.~Csudálkozó morgás futott végig a magyar urakon,
5306 3| Déltájban, mikor türelmetlen morgása fölhallatszott a várkertbõl
5307 3| komoly munkától.~Zúgtak, morogtak is az urak eleget, hogy
5308 4| nézett utána. Aztán keserves mosollyal nevettek össze.~- Megmondta
5309 3| az udvari népség savanyú mosolygása közben, de a dúsgazdag temesi
5310 5| cukorkát nem adott. Szomorú mosolygással nyomott egy barackot a fejem
5311 3| építeni az egészet.~Egy mosolygó hajnalon Pál gazda is hazakerült.
5312 5| tehette. Szép, szelíd arca mosolygósra változott, amikor megszólalt:~-
5313 5| falu népének bánatában is mosolyog a szája sarka. Ezt a csúfságot
5314 4| szépet, hogy nem gyõzött mosolyogni. Eszébe jutott álmában minden
5315 5| ne neked is - s lobogott mosolyogtában a szemöldöke -, jut a millióból.~
5316 1| Addig nem látsz, míg le nem mosom az apám gyalázatát.~Az anyja
5317 1| Ki fõz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?~- Majd
5318 1| fiúk, lesz már, aki fõzzön, mosson ránk! Ebbõl lesz csak nagy
5319 3| fejedelmi a tartása, erõ minden mozdulata.~- Jobb lett volna, ha egy
5320 4| meg se moccant. Itt-ott mozgolódás hallatszott a táborban,
5321 3| mint a nem kevésbé igazhitû mozlemineknél. Így esett aztán meg, hogy
5322 2| hozzászokva, jó lesz neki a mûhely sarkában is egy falat kenyér,
5323 2| egyszer csak leugrik ám a mûhelyajtóban egy habos paripáról egy
5324 3| János király udvarában Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak
5325 3| király pedig maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.~-
5326 2| király.~Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki alázatosan
5327 4| mennyországba is elviszem magammal a muladiakat - mondogatta tréfásan a
5328 2| apródszobában.~- Hát aztán mivel mulatja ott magát?~- Biz az a fejét
5329 5| megértette, hogy õrajta mulatnak, s ettõl egyszerre lángot
5330 1| király képét.~Kiválasztott a mulató cimborái közül valami cseh
5331 1| Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven
5332 4| hadnagyát, nézze meg, micsoda mulatság van odakint.~- Egy kanászgyerek
5333 2| nagy eperfák alá, s azzal mulatta magát, hogy mindenféle diribdarab
5334 2| az urak a messzelátóval mulatták magukat, Mátyás megint parancsot
5335 2| bosszúsan, félig nevetve, mert mulattatta is egy kicsit a legényke
5336 2| Mondsza csak, mester: sebes munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott
5337 1| hazájukba. Árpád seregei Munkács váránál ereszkedtek le a
5338 1| erről nevezték a helyet Munkácsnak.~ ~
5339 2| király udvari vargája, kezem munkájából élõ szegény ember.~- Az
5340 3| magamfajta csiszliknek a keze munkájára, amikor a tiedben is járhatna!~-
5341 5| téli napon nagyon kemény munkájuk volt a halászoknak. Léket
5342 3| valamikor, de vénségére könnyebb munkának találta a hadakozásnál a
5343 3| fõbíró. - Más is kell ahhoz. Munkás kéz, amelyik a kõbõl falat
5344 3| ott, szegény ember, jobb munkát adok én neked. Nagyon elbódorogtam
5345 3| nem szeretem én ezt a te munkátokat! Ehol, harcsa lett már a
5346 3| lel benneteket a komoly munkától.~Zúgtak, morogtak is az
5347 4| szolgáljatok neki békességes munkával.~- Hát most már sose szólalnak
5348 5| város nótáriusának, mint muszájból való írástudó embernek. (
5349 3| nem volt egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának
5350 4| nézésû levente -, elõbb mutassa meg kelmed, melyik a legrövidebb
5351 2| anélkül, hogy azt meg ne mutatnánk neki.~- Jól nézze meg, mert
5352 5| csak, vén cimborák, mit mutatok én nektek!~Aztán bementek
5353 3| az ég felé, mint valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak
5354 2| kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester -, nem veszett
5355 2| boltozata alatt régi idõk óta mutogatnak egy nagy márványkõ koporsót.
5356 1| szálfatermetû vitézekkel. Mutogatni akarták a magyaroknak, hogy
5357 2| futott vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát,
5358 3| pedig egyformán tilalmas művelkedés volt mind a kettő. A basa
5359 3| a másét hordta.~A közös művészet azonban nem tette egymás
5360 4| nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig a lószõrt
5361 4| Azok labancot fogtak a muzsikájuk szavával.~Ennek pedig fele
5362 4| cigányt. Azt mondta neki, muzsikáljon egyet.~„Jaj, akkor inkább
5363 5| acélgombócokkal, karddal muzsikálnak.~Azaz csak igyekeztek volna,
5364 4| sírva-nevetve elkezdett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak,
5365 4| híresek a dalos kedvükrõl, a muzsikás lelkükrõl. Szép holdas estéken
5366 4| királynak volt az udvari muzsikása. Az írás csak annyit jegyzett
5367 1| szigetre, már messzirõl vidám muzsikaszó és ének fogadta õket. Egy
5368 4| angyalok is a szép magyar muzsikát!~Hiszen a mennyországba
5369 4| Alföldet a szél a csodálatos muzsikával.~Hét nap, hét éjszaka szünet
5370 3| visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony
5371 3| nem volt egészen biztos a nációja felõl. (Mert a süvege a
5372 4| járt. Ki a Maty-ér zúgó nádasai közé, nádi farkasok, vadmadarak
5373 4| jobban belevette magát a nádasba, kopott subáját leterítette
5374 4| hogy elsusoghatta, amit a nádasban hallott.~- Uram, fejedelmem,
5375 4| kiszökött a pajtásai közül, s nádasok közt, erdõk mélyén, sziklák
5376 4| fölgomolyogtak a tiszai nádasokból. Azokkal is csak úgy, hogy
5377 4| lefogta tüzelõ szemét. A puha nádbugák lehajoltak hozzá, s vigasztaló
5378 4| Maty-ér zúgó nádasai közé, nádi farkasok, vadmadarak tanyájára.
5379 4| lelkeim, nem ott árulják a nádmézet, ha azt akartok szopogatni!
5380 3| aki hozzáfért, az ország nádorától az utolsó étekfogóig. Bánta
5381 5| mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal elvágtattam
5382 2| hazakutyagolsz gyalogszerrel vagy nádparipán, ahogy jobban esik.~Már
5383 2| Azért, mert az ünneplõ nadrágom van rajtam, s csupa harmat
5384 4| fót is bársonyból les a nadrágomon.~Ezért aztán annyit incselkedtek
5385 5| jó helyre jött. Errõl a nádrengeteg közé bújt kis faluról nem
5386 4| s megpihentek a Maty-ér nádrengetegeiben. Úgy megpihentek, hogy föl
5387 2| elõtt.~- Míg én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból!
5388 5| szaggatta a szél a házunk nádtetejét, nem kellett nekem egyéb
5389 5| isten a dolgát. Belekerült a nagyanyó imádságos könyvébe, szagos
5390 5| Kevély Kereki történetét a nagyapámtól hallottam. Õ volt a legmódosabb
5391 3| okos ember, nemhiába hogy a nagyapja is kukoricacsõsz volt. Olyan
5392 5| Titulász bankója, hogy még a nagyapót is megríkatja.”~S Titulász
5393 5| mézet azon a nyáron, s a nagyasszonynak nem volt miért számon kérni
5394 5| hanem a feleségét, az öreg nagyasszonyt. A nemzetes urat már azért
5395 3| föléteti a házat azzal a nagybélű pogánnyal?~- Te?! - gerjedt
5396 1| NAGYÉTKŰ KÓROGYI~Nagyétkû Kórogyi
5397 2| Az ellenségnek csak a nagyját szeretem. Hát a német szomszédot
5398 5| Bánhidy-kúria elé, s verték a nagykaput szörnyû lármával.~Mire azonban
5399 3| ellen a kisbíró.~- Annál nagyobbra nõtt a lószemû szilva -
5400 5| hír, mert nem is hallotta. Nagyothallott mind a két fülére, s amúgy
5401 3| akár szélnek is ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak. -
5402 5| belehajtogatva egy tenyérnyi nagyságú cifra papíros.~- Tudod-e
5403 2| napszállat után érkezett be Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette
5404 5| szeder sohase volt olyan nagyszemû, mint azon a nyáron.~Mire
5405 5| ferdének is elég ferde.) Olyan nagyszívű asszonyszemély volt ez a
5406 2| KARDJA~A gyulafehérvári nagytemplom homályos boltozata alatt
5407 3| Mind ott voltak az ország nagyurai, egyik fényesebb, mint a
5408 2| hív szolgáival, válogatott nagyurakkal Mátra széliben vadászgatott
5409 2| is vitte hozzá.~- Vitéz nagyuram, elhoztam neked Gyulafehérvárról
5410 2| sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~- Ne félj, szolgám -
5411 2| JÁNOS REMETE~Sok nagyúrnak a nevét elnyelte az idõ,
5412 1| Zsigmond király is megfordult a nagyúrnál, aki nagy szívességgel fogadta
5413 3| mondok én annál: maradj itt nálam vacsorára, hátha kerül valami
5414 5| fordult, és csendesen elaludt.~Napáldozattájon ébredt föl, s eleinte értetlenül
5415 4| Tiszán a tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat
5416 1| éppen ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett Alpárnál
5417 1| volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes
5418 1| nekem annyi földet, amennyit naplementig be bírok szaladni.~- Amit
5419 1| megindultak új hazát keresni napnyugat felé.~Sok országot bejártak,
5420 1| pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének,
5421 2| keverõdzött. Pedig már a napocska is lefelé csúszkált az égrõl,
5422 4| tréfák kieszelõje békességes napokban. Szerette is mindenki a
5423 2| Odafönt is ezzel élek péntek napokon.~- Hol légyen az az odafönt? -
5424 5| gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az utolsó vizsgát
5425 5| elé.~De hát aki egyszer Napóleonnál is hadakozott, annak csak
5426 1| Kórogyi.~Három hétig tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott
5427 1| nélkül takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották a város kapuit
5428 1| fordultak oda kérkedve a nápolyi követek a királyhoz.~Csudálkozó
5429 1| szokta. Hanem azért mire Nápolyig leértek, csak úgy csörgött
5430 4| egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent a magasba.
5431 1| mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig nyomában voltak, de csak
5432 2| hordoznod, és fütyülgetned benne napszámra. Most pedig fölmégy Budára
5433 1| volt jó neki, ha egy-egy narancserdõbe bevehette magát. Úgy ette
5434 2| Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta
5435 2| fûben, topolyafák alatt, nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta
5436 3| is sokáig bírta a böjtöt, negyednapra éhen veszett szegény.~A
5437 2| vadászai.~A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király rájuk
5438 1| vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és
5439 5| majorságainak, maga se tudta számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra
5440 3| háromszáz esztendeje is, ha nem négyszáz, két vízimalom õrölte a
5441 2| szolgája. Hendók mesternek négyszögletes kis feje volt, összeszorult
5442 5| ház a kiskunok földjén.~Negyvenkilencben nagy ijedelmet keltett ebben
5443 5| temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek közül a megíratlan
5444 5| zord idõk el nem temették a negyvennyolcat meg a negyvenkilencet.~Ezek
5445 5| békességes magyarok lakták negyvennyolcban. Jó macskaugrás hozzá egy
5446 2| valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendõ választana
5447 5| ágyúdörgés - forgatta a fejét a néhai inszurgens, s körülnézett
5448 5| közéjük. Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a
5449 1| patak. Az Isten sújtó keze nehezedett mindenre.~Jött egyik tavasz
5450 4| ugyancsak.~- Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! -
5451 5| fordítottak, akármennyire nehezükre esett is.~Csata csata után
5452 1| rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott a medréből,
5453 2| hozzájuk Mátyás, s utoljára úgy nekibátorodtak, hogy a király arcába is
5454 3| felelt meg a kisinas, s azzal nekifogott a borotválásnak. A hosszú
5455 4| a megjegyzett hajót, és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak.
5456 2| öröm volt nézni.~Mátyás is nekifohászkodott, hanem inkább csak a mazsoláját
5457 4| adok érte! - mondja Heister nekilelkesedve, s el nem eresztette addig
5458 5| szerette volna Gergely apó, s nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy
5459 3| víz mentén, egyszer csak nekiment egy odvas, öreg fûzfának.
5460 3| szõregi bíró s ettõl egyszerre nekinyájaskodott a Perec basa embere.~- No -
5461 2| lerúgni a kordován csizmát, s nekirugaszkodott a fának.~Hosszú lábával
5462 4| az esze, villám a karja. Nekiszilajodott oroszlán a csatában, pajkos
5463 5| a csákómat! - kiáltotta nekitüzesedve. - Hé, fiúk, szerezzük vissza
5464 1| toronytermetû olasz levente nekiugrott a tábor mellett legelészõ
5465 2| puskáját, szép csendesen nekivágott a sûrûnek.~No, a tûzpillangók
5466 5| vagyok?! - kiabálta Kereki nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember,
5467 3| magyar gyomorba.~- Mán pedig neköm se így, se úgy nem köll -
5468 5| siheder legényke, csupa úri nembõl való, Tarjányiak, Mócárok,
5469 5| helybenhagytuk a fûzfabokrokat, ahogy némelyik tán még azóta se hajtott
5470 2| vitézt a fekete seregben a nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet
5471 3| a tájékra egy felvidéki nemesember. Õsi fészkébõl kiüldözte
5472 2| nemesek hadnagyának. De még nemeslevelet is festetett neki: három
5473 3| akárhányszor megmosta az erdélyi nemesurak fejét:~- Haszontalan dibdáb
5474 4| világból is lesz kimúlásom:~Németté lett magyar földön nincs
5475 5| Krsztpogocsin Vládó szerb nemzetbeli szegény ember, aki meghitelesítette
5476 1| becsülni azt a királyt, aki nemzete ítéletét még akkor is tiszteletben
5477 1| világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~Nincs a kerek földnek
5478 5| csak csatába mennének a nemzeti lobogó alatt, s reszketõ
5479 3| tarisznyájába, akármilyen nemzetségbeli volt: hanem ha a magyar
5480 2| Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
5481 3| meg a terméstek, semmiházi népei!~Erre aztán a török uraknak
5482 1| jön az áldás,~addig, jó népem, itt székelj!~És lett e
5483 1| átmehetnénk a másik partra a népemmel? Aki kisegít a bajból, annak
5484 1| fejedelem, átvezetlek én minden népestül, úgy, hogy még a leghitványabb
5485 2| jártál még ilyen zsugori népnél életedben” - gondolta magában
5486 4| õket ettõl az istentelen népségtõl. Nagy Bercsényi Miklós volt
5487 4| mézet ettõl a derék magyar néptõl.~Így aztán csakugyan meg
5488 4| a subáján, és elkezdett neszelni.~- Jól megértsd, amit mondok,
5489 1| elé.~- Ilyen legényeket nevel az olasz föld, magyar urak! -
5490 4| fejedelem. - Olyan kurucot nevelj belõle, amilyen te vagy.~
5491 2| kezem alá, hogy írástudót neveljek belõled! Vagy jobban szeretnél
5492 5| sajnálják tőle azt a kis névelőt, ha már az őseink úgyis
5493 5| nem vitte annyira, az már névelőtlenül egyszerűen csak Ferde nád.
5494 5| Ferenc Jóska. Az is csak névelővel járatos a szegény ember
5495 2| meg a király, hogy embert neveltet hû katonája árvájából.~A
5496 2| mosolyodott el a király a furcsa néven, s valami homályos emlék
5497 4| belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~- Sohase eresztjük többet
5498 4| mikor egy reggel harsogó nevetést hallott a sátra elõtt. Valami
5499 2| tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl, s attól fogva senki se
5500 2| a vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy tetejében.~
5501 4| Czötkénynek a földre, hogy jobban nevethessen.~- Jaj, lelkeim, nem ott
5502 5| szegedieknek ugyan nem volt nevethetnékjük, de azért becsületbõl úgy
5503 4| bajusza csak úgy röpködött a nevethetnéktõl.~- Eresszétek be! - parancsolta
5504 2| nem tudta érteni, hogy mit nevetnek most õrajta. Nagy mérgesen
5505 1| édesanyja, akit sohase látott nevetni. Sírva kelt, sírva feküdt,
5506 4| piros képpel a gyerek, s még nevetnivalóbb volt, ahogy vézna vállán
5507 5| hõse, ha egyszerre meg nem nevetteti valami.~Öreg vak koldus
5508 2| legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle mezítlábas
5509 2| fájának egy öreg almafát neveznek a mi falunk határában. Idegen
5510 2| is, hogy Algyõ Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy
5511 2| hoztál, Tamás mester?~A Tamás névre egy olasz hallgatott, ijedt
5512 1| Az ifjú Hervoja elment. Névtelenül beállt közkatonának Hunyadi
5513 2| embernek már magam is a szemébe nézek - mondta Mátyás kedvetelten,
5514 3| Gyönyörû állat volt, tûz a nézése, fejedelmi a tartása, erõ
5515 2| te gyerek?~A fiú állta a nézést, nagy fekete szemével bátran
5516 1| egyik fehér hajú, dacos nézésű öregember volt, a másik
5517 1| tenger húst.~Hát biz azt nézhette egész estig, ahogy Péter
|