1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
5518 5| ilyenkor a Tisza vizében nézitek magatokat! Jaj, mi sose
5519 5| lösz ez így, te lúd! Úgy nézöm, sose érjük el gyalogszörrel
5520 5| Kossuth Lajos katonája, úgy nézzetek rám! Nem is afféle hányt-vetett
5521 4| elõvette a hegedûjét.~- Nö, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika -
5522 2| fõvezért.~- Gyere, Balázs, nézzünk körül a táborban. Hadd lám,
5523 1| híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer
5524 4| elõvette a hegedûjét.~- Nö, nézzsük, melyikünké a sebb
5525 3| és azért kapott tõlük egy növendék birkát, amelyet is a négy
5526 1| fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésû legény volt mind a kettõ.
5527 5| macskaugrásnyira volt Bécshez, noha sokkal közelebb volt, mint
5528 3| Engem? Móra Balázsnak.~- Nohát, Móra Balázs, távozz békében
5529 3| búbjára egy barackot.~- Nagyot nõj, öcskös, ebben az esztendõben!~
5530 1| négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között
5531 3| töröknek a kontyát, hogy sose nõl ki többé.~- Dobzse! - billentette
5532 5| egy szárnyatollat a város nótáriusának, mint muszájból való írástudó
5533 4| szomorúan énekelve az új nótát:~Édes hazám, szánjad válásom,~
5534 4| fegyvercsattogás, se jókedvû nótázás, se vidám kötõdzés sehol.
5535 2| galagonyabokrok meg kökénybokrok nõtték be az egész halmot, de olyan
5536 3| nem jó. Ez a természete a núbiai agárnak.~- No, ez akkor
5537 5| erre-arráját annak a krumplis nudlin hízott keresztapátoknak,
5538 1| ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek.
5539 1| terelgették a szolgák az óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek
5540 1| akadozik.~- Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom,
5541 3| hegyoldalakon, s fehér lelkû, nyájas, jó emberek laknak a fehér
5542 3| ki a gondviselés.~Amely nyájaskodásra a magyar mester így szokta
5543 3| Móra Balázs, és lekapván nyakából az összekötözött bürgét,
5544 2| helyén, hogy belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted
5545 3| bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz?~- Nem a’, hanem
5546 3| lenyisszantottam volna a fejedet a nyakadról, hogy nincs az az ostya,
5547 4| csengett a kolomp, kis árváim a nyakamba csimpeszkedtek...~A fejedelem
5548 3| hogy bürgét viszek-e a nyakamban?~Akkorát nevetett a Hóbajárt
5549 4| a labanccal.~El is bánt, nyakánál fogva húzta be az istenadtát
5550 5| Teleszórták a szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal,
5551 2| olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg
5552 5| két-három jó pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut. Bezörgettünk
5553 3| nevették is, különösen nyaranta, mikor a mákot aratta az
5554 2| Szerencse, hogy szép, csillagos nyáréj volt, amit vétek lett volna
5555 3| a hosszú farkúak, amik a nyárfákon olyan éktelen zsivajjal
5556 4| gyerek tarkára faragja a nyárfavesszõt.~- No, most már jöhet a
5557 4| Heister generálissal, amikor nyargal be a kapun valami labanc
5558 4| be. A fejedelem éppen ott nyargalászott Bercsényivel a vár tövében,
5559 4| s elkezdett ész nélkül nyargalni vissza a tábor felé. Hiszen
5560 3| mindjárt ki akarja adatni a nyargalót.~- No, azon én is ott akarok
5561 2| tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt vissza, akkor is csak
5562 1| nyitva volt az is! El is nyargaltak úgy, hogy csak futtukban
5563 3| állattal, kisütötte őket nyárson szép pirosra, de se nem
5564 2| udvari vadászok mindjárt nyársra húzták a vadat. Kristályvízzel
5565 3| bicskával.~- Hát tégöd tán a nyavalya tör, te asszony?~- Törje
5566 4| termett, azért nem is sokat nyeggette a száraz fát. Egész nap
5567 2| se.) A gyevi bíró pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda,
5568 2| karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett magyar pásztor
5569 2| a király -, mert dél óta nyelem az éhkoppot.~Erre már a
5570 3| rákoppantott a csibukja nyelivel a szerecsen borotvált fejére.~-
5571 3| azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.~- No,
5572 2| könyveket bújta. Értett olyan nyelveken, amiken semmi élõ ember
5573 5| a fûrészportól. Inkább a nyelvem haraptam volna le, mint
5574 2| utánuk, tudsz te a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette
5575 4| mert az enyém - pattant nyeregbe a kuruc. - Hát kegyelmed
5576 5| csaták hõse hátrazökkent a nyeregben. A másik percben már kirántott
5577 4| teszek - akasztotta a kuruc a nyeregkápára az erszényt, azzal sarkantyúba
5578 1| Pereszkának lesz a legtöbb nyeresége.~Mire a nap áldozóban volt,
5579 1| vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt
5580 1| lovat agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos
5581 1| Megvettük tõled az aranyos nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~
5582 2| fejét, ha egyszerre el nem nyeríti magát a lova.~- Mi bajod,
5583 1| hajladozott alattuk a föld, s nyers kacagásukat borzalom volt
5584 2| mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem a tojást.~Úgy
5585 4| ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott elé. Meg is indult felé
5586 3| trónus?~Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani
5587 1| el magától.~- Hova lett a nyilamnak a húrja?~Hiába kapkodtak
5588 1| vitéz és hatalmas nemzet: nyilazó besenyõké.~A besenyõ nép
5589 1| hacsak varjút, verebet nem nyilazott. Utoljára pedig azok is
5590 1| Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat
5591 1| vitéz elõkapta a feje alól a nyílfegyverét, s mind megriadtan dobta
5592 3| borotváltatlak meg téged nyírfavesszõvel.~- Majd elválik, hány zsákkal
5593 3| megszólal Recsap basa:~- Nyisd ki a füled, te híres borbély.
5594 4| Ejnye, bácsi, de nehezen nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött
5595 1| ellenük szegültek, ott karddal nyitottak utat maguknak.~Így értek
5596 2| HARMATOS ZÖLD FŰBEN...~Nyitra megyének kellõs közepén
5597 2| Isten a lába nyomát is!~A nyitrai kis faluban is minden ember
5598 1| Szaladtak a várkapuhoz: hát nyitva volt az is! El is nyargaltak
5599 5| honvédtiszt?~- De... de van - nyögte a Kuckó király.~- Hol van,
5600 2| Mátyás az apródoknak.~Heten nyolcfelõl szaladtak volna érte, de
5601 2| addig-addig nézte a mester nyolclábú szarvasait, hogy utoljára
5602 3| Pali.~A hüvelykujjával is nyomatékot adott a szónak, és az asszony
5603 3| hogy hármat is lépett egy nyomba, s egyszeriben ott termett
5604 3| elsõ dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát, a vállára kerekítse
5605 5| faluban, megláttak az utcán, a nyomomban vannak!~Alig volt ideje
5606 1| pénz a mindene ennek a nyomorultnak!~Árpádnak tetszett az öregember
5607 1| sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek,
5608 5| közbaka. Kétfejû sasos csákót nyomtak a fejébe, s elküldték vitézkedni
5609 2| király kiosont az ajtón, s nyomtalanul eltûnt, mint a füst. S a
5610 2| mert még nem tudtak könyvet nyomtatni, hanem ha valami okos ember
5611 1| hanem a hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba. Árpád
5612 1| suhintott a karddal keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és
5613 5| egészségére az éjszakai nyugodalmat, s hajnali pirosság, gólyakelepelés,
5614 5| elõre.~- Nincs baj, fiúk! - nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. -
5615 2| Bálint tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor
5616 3| bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket a Berzenczey fiú tûzte a
5617 3| míg le nem kapott két nagy nyúlfület a fejedelem henyedolmányának
5618 5| hárságyon, de az öreg úr nem nyúlhatott érte. Ha most leteszi a
5619 5| darutollas süveget, valami nyurga fiatalember fején. Hosszú,
5620 3| Vidd ezt a kutyát, és nyúzd meg, nekem pedig a kicserzett
5621 5| rossz subában. Egy nagy ócska könyvbe volt beletemetkezve,
5622 5| engedelmet Damjanichtól, hogy odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~-
5623 5| ilyent hallok tõled, mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~
5624 4| Kuruc szavamra fogadom, hogy odaadom egy petákért azt a hûtlen
5625 4| de két szép levente fiát odaadta Rákóczinak. Ki is bujdosott
5626 5| A csákómat adjátok ide!~Odaadták neki a csákóját, s egyszerre
5627 3| gyönyörködjél benne egy kicsinység.~Odaálltak az ablakhoz, s körülnéztek
5628 2| összébb húzta magán a gubát, odaballagott a tûzhöz.~- Jó estét, földi! -
5629 2| képedt el, mikor Mátyás odaborította vállára az üres zsákot.~-
5630 3| felkapkodták a sült tököt, s úgy odacsapkodták a szõregi követekhez, hogy
5631 5| boltjába, s nagy kényesen odadobtam a boltos elé.~- Mi tetszik,
5632 1| ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt a földbõl
5633 5| a Nagy utca. A fél város odagyûlt a Bánhidy-kúria elé, s verték
5634 2| Mikor aztán az éhit elverte, odahajolt a bogrács fölé, kivette
5635 5| mi drágasága volt, mind odahányta rakásra.~- A hazának adjuk,
5636 5| úr az igazságban. - S ha odahozná az ördög, akkor is majd
5637 3| ember mondókáját, aztán odahunyorított az ajtónálló apródnak, a
5638 3| ezüstjét, drága holmiját odahurcolta mindenki, s ájtatos énekszóval
5639 3| egy-két viskó: télidõben odahúzódtak a rossz idõ elõl azok a
5640 3| semmi. Utoljára a király odaintett egy csatlóst:~- Fiam, Lécz
5641 3| harmadikat pedig terhestül odaítélték a mákos gazdának. Akkor
5642 4| embere volt. Míg Rákóczi odajárt, egyre-másra küldözgette
5643 2| vadkacsatojást a mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~- Süsd meg! -
5644 3| bíbic a fára!~Muhar basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta,
5645 5| gazdáikat.~A két haragos ember odalépkedett az árokpartra, s hirtelen
5646 4| Gergõ. Az bizony, Gergelyke odamászott az ölébe, s ugyan megrángatta
5647 1| hegye állt ki a földbõl. Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap
5648 2| felségednek - szólt a fõvezér, s odament a kis emberhez. Sebesen
5649 3| ti pokolra való bírátok odaméretné neked az igazságot, ahol
5650 2| mikor fölemelte karját, és odamutatott az országútra, ahol a búzás
5651 4| szólalt meg a szíve, mert odasúgott neki:~- Szojit-e nagyon
5652 5| nevetett a szeme, ahogy odasúgta nekik:~- Gyertek be csak,
5653 3| Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház elé az ünneplõ kaftánjában.~-
5654 2| cifraságom több is.~Azzal odaszaladt a vakablakhoz, s elejbe
5655 2| Mikor aztán a kalázi bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz,
5656 5| betyár Haynau akkor nem merne odaszemtelenkedni.~- Ez csakugyan legjobb
5657 3| megsokallta a dicsekvést, s odaszól szép csendesen az oláh vajdának:~-
5658 3| környéken. A hang után hamarosan odatalált, egy kis termetû székely
5659 2| végeztével Nekemiás mester is odatelepedett a király lábához, az udvari
5660 5| ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete a zubbonyán
5661 4| tûznél, amúgy is kegyetlenül odatûzött a nyári nap, megszomjaztak.
5662 1| egész ökröt. A másik meg odaült a nagyétkû Kórogyi mellé,
5663 5| mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az ágya szélére. Furulyázott
5664 3| kétségbeesett lármát.~- Odavan, vége van! Onnan most már
5665 5| egy öreg tulipántos láda. Odavánszorgott, kivett belõle egy kis ládát,
5666 5| utána a vak éjszakában.~Odaveszett mind a három. Észre se vették,
5667 3| zsákot.~Jó szerencse, hogy odavetõdött az öreg kukoricacsõsz is,
5668 5| amiért igazat mondtál. Ha odavezetsz bennünket, akkor másikat
5669 4| úr.~Akkorra Lõrinc úr is odavitette magát egy ladikon, és lecsillapította
5670 3| mért nem hurcolkodtál már odébb?~János király elõhúzta az
5671 3| kitüntetést, s ahogy a király odébbment, a vállára ütött az oroszlánetetõnek.~-
5672 4| kötõdzés sehol. Szótlanul õdöngtek a kuruc vitézek, maga Bottyán
5673 3| száj, a vénhedt fa fekete odva. Pál gazda nem sokat gondolkozott:
5674 3| elõkeríteni a zacskóját a fa odvából, csak azután adta meg a
5675 2| Hát mért gácsérfarkú ez, öccse? - kérdezte a király.~-
5676 3| se kisebb rajta, mint az öklöm.~Többet is lehetett látni
5677 3| csak szitkozódni, asztalt öklözni, kardot csörgetni, s amikor
5678 5| ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. - Mink
5679 3| bég malmára, akkor mindig ökölbe szorult a keze.~- Hej, ha
5680 1| szidalmazzák ég elé emelt ököllel a szerencsétlen rab magyarok,
5681 2| nagy állat volt, huszonnégy ökör húzta föl a budai Várba.
5682 1| csinált vagy harminc fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének, fõzte
5683 1| következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek.
5684 4| szörnyülködtek el mély sebe láttára. Ölbe kapták, úgy vitték a fejedelem
5685 4| magukat, mint az édesanyjuk ölében. Még a fejedelem sátra elõtt
5686 5| szorongatták az ifjú vezért ölelésükkel a régi bajtársak.~- Hozott
5687 4| többet vissza kegyelmedet - ölelgették a generálisok.~- De el sem
5688 5| csókai bíró meg Milicát ölelte magához, s egymás kezét
5689 5| hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót,
5690 2| én elnagyjáztam rajta az öltést. De nem csuda, mikor a királyné
5691 1| Isten velünk, ki ellenünk? - öltötte fel páncélját nyugodtan
5692 4| legyen mibõl kuruc gúnyába öltözködni a hét Czötkénynek.~ ~
5693 2| hogy ilyen cifra gúnyába öltöztél a tiszteletemre?~Mivel pedig
5694 2| lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbõrbe. Valami ilyen
5695 2| illet az ilyen gonosztevõt. Öltöztessétek darócba, aztán kergessétek
5696 2| tudott.~Azon nyomban fel is öltöztették Zsombor deákot meggyszín
5697 3| kavarodott föl egy kicsit az önérzete a Latrán utcai papucsosnak. -
5698 3| annál nagyobb a becsülete önmaga előtt.~- Büszke vagyok rá,
5699 3| Koldusnak, vándorlónak mindig öntött egy kis fehér lisztecskét
5700 2| puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte, annyi aranyat adott, amennyi
5701 3| Törje ki kendöt avval az ördögfajzotta barátjával együtt! Hát nem
5702 4| rám ne ismernének ezek az ördögfiókák!~De hiszen nem kellett attól
5703 5| hozzátok le a padról.~- Ördögöt már, no - intette le szigorúan
5704 2| a fejét.~- Ohó, micsoda ördöngös mesterség ez?! Olyan közel
5705 2| gondolta magában. - Az öregapám se tudná ezt megmondani,
5706 1| elhagyatott várban pedig a szegény öregasszony egyre várt, jön-e már az
5707 5| ötleten, s odafordult egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott
5708 5| kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller Sebestyén felolvasta
5709 3| okos beszéd volt, hogy az öregbírót egyszerre elfogta az irigység.~-
5710 1| fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat.
5711 1| magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök
5712 3| épkézláb embernek. Csak az öregek maradtak otthon meg a gyerekek
5713 1| is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben
5714 5| fegyverre, katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen tartogatott
5715 5| Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki se maradt otthon
5716 3| mint a gazdáéban meg az öreglegényében! De nem ért az semmit, még
5717 3| Kegyelmes basa, inkább az öreglegényemet küldöm el magam helyett.
5718 1| megvédelmezik.~Álmos aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta
5719 5| baj, mi? - riadt föl az öregúr, s marokra fogta a lóca
5720 5| mérgét, lesétált a kertbe az öregúrhoz. Olyan édesen szunyókált
5721 3| mert Mátyás hagyta rája örökbe, hanem már a csizmája sokszor
5722 1| meghallgatták hírmondásukat Attila örökérõl, és végre azt mondták nekik:~-
5723 1| magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák.~Mielőtt elindultak
5724 3| magyar nép azon emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot mindenki,
5725 1| sohase fogyott ki a vendég. Örökös dínomdánom volt ott az élet.
5726 5| Micsoda kelmednek az apai öröksége? - nézett nagyot Damjanich
5727 1| arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra.
5728 5| hogy odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda
5729 2| tudományt magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király
5730 2| Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt
5731 3| kengyelfutója megjelent a faluban az örömhírrel:~- Holnap ilyenkorra mind
5732 4| a várba, s megviszem az örömhírt. Hanem megállj csak, te
5733 5| közé.~De lett is erre olyan örömriadal, hogy a szanádi varjak mind
5734 4| Haragos Kengyela elsápadt az örömtõl, mint a gyerek, hogy fakupáját
5735 2| kûszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben,
5736 1| fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat
5737 5| vércsék a galambfiókára. Örültünk neki, hogy valahára igazi
5738 2| vadkörtés ember!~- Az ám, ni! - örvendett Mátyás, s odaszólt a fölszolgáló
5739 1| átúszni pedig nem lehetett az örvények sötét torkán keresztül.
5740 1| kipótolta mélységben. Olyan örvényeket vetett, hogy az is elszédült,
5741 4| a méheimet. Majd rám sem ösmernek szegények.~- De még meg
5742 3| szemedbõl, ha nem akarsz rám ösmerni.~- Megváltoztál egy kicsit
5743 5| mink magunkon segíteni. Összeálltam két-három jó pajtásommal,
5744 5| vették, hová jutottak, mire összecsapott fejük fölött a víz.~Az aranypénzt
5745 3| betakargatta száraz falevéllel, összecsattantotta a papucsát, s úgy megindult,
5746 1| egyszer megrázom magamat, összedõl a trónod.~Zsigmond király
5747 5| No, most már segítsetek összefogni a méheimet - vezényelte
5748 3| azt mondja -, ha mi ketten összefogtunk, úgy leszedjük a töröknek
5749 5| utánarikoltozott:~Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~
5750 2| szemvillanásig. Aztán megint összegörnyedt, s alázatosan adta ki a
5751 1| Attila országán, Csaba vezér összegyûjtötte a megmaradt hunokat, és
5752 5| százforintos bankó.~A boltos összegyûrte a pénzt, és a markomba nyomta:~-
5753 5| léptekkel marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e
5754 2| neki.~Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt
5755 2| minden levelet, s utoljára is összekarmolászva, megtépett gúnyában borult
5756 4| szavad?~A kuruc kezit-lábát összekötötte a labancnak, felhajította
5757 3| és lekapván nyakából az összekötözött bürgét, megcsóválta azt
5758 3| amelyet is a négy lábán összekötve és a nyakába vetve hurcolna
5759 1| nyugodtan a szent király, és összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad
5760 3| hajtsunk-e a pogánynak, vagy összemérjük vele a kardunkat?~Csak akkor
5761 3| az az ostya, amelyiktõl összeragadt volna.~Recsep basát egyszeriben
5762 2| nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta a homlokát, a püspök pedig
5763 4| egy hajtásnyira, megint összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta
5764 1| panaszt tenni.~Másnap Hervoja összeszedte a csatlósait, berontott
5765 5| kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon
5766 2| a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát, mint az égett sebet.~-
5767 5| kezében a véres, poros, összetaposott csákót. Mikor pedig azt
5768 4| tárogatószót.~- Uram - lihegte összetett kézzel -, segíts megmenteni
5769 3| Szét se váltak többet. Összetették a pénzüket, ketten építettek
5770 2| magát a deák is -, mert úgy összetörtem a fejemet a palotád márványfalán,
5771 4| tárogatót égetni. Minden bokrot összetúrtak, minden tetõt megbontottak,
5772 1| öregjei, vezérei, táltosai összeültek tanácsot tartani.~Hét törzsből
5773 5| elkapkodták a fegyverüket, s összevagdosták mind a hatot, s mindjárt
5774 3| Jakab mesternek a térde is összeverõdött féltiben, ahogy leborult
5775 5| Öreg este lett, mire megint összeverõdtek a népek, s akkorra beesteledett
5776 2| puskát. A három legénynek összevillant a szeme, s mindjárt közelebb
5777 5| félteni, nagy jó uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér
5778 3| tud ám, hogy olyant nem öszik a római császár a saját
5779 3| békességben, de az egyiköt én öszöm mög, ha addig élök is!~-
5780 4| elmulattatta õket bohókás ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk
5781 5| Damjanich jót nevetett a furcsa ötleten, s odafordult egy öregasszonyhoz,
5782 1| lánya mulatott, mind a kettõ ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak,
5783 5| Huszonöt arany a fáradságomért, ötvenet helyezzen kelmed a levélbe.~
5784 5| Alacsony kis házacska volt az övéké, mégse ütöttem a fejemet
5785 5| akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította
5786 3| nagyon éhös, még az idén nem övött török pecsenyét.~- Mi-it
5787 2| s külsõ országokból is özönlött a budai Várba a sok feltaláló.
5788 2| édesanyád?~- Gyapjúnyíró özvegyasszony.~- No, fiam, Béni, tiszteltetem
5789 2| Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~- Hja, deák
5790 2| elõkelõség vagy, aki a király õfelségével mártogat egy tálba. De ha
5791 5| sülve adlak át Mária Terézia õfölséginek!~S mire a nap tüzet rakott
5792 3| szõregi tanács már kint õgyelgett a földeken. Összetette az
5793 2| sebes munka-e az az írás?~- Ojjé - mosolygott boldogan a
5794 2| ember Mátyás király, aki ok nélkül bántaná a kisebbet.
5795 3| liszteszsák, liszteszsák!~Nagy oka volt annak, hogy így feleselgettek
5796 2| vendéget, s jó példaadás okáért úgy belekanalazott a tálba,
5797 4| generális.~- Doria uram õkegyelméé - tisztelgett a labanc. -
5798 3| fiam, borotváld meg a basa õkegyelmességét! Sose láttam olyan finom
5799 4| Hiszen ismerni ismerem õkegyelmét, de bizony kár vele dicsekedni.~-
5800 3| aranyat az erdélyi vajda õkegyelmétõl, majd megtérítjük neki kamatostul,
5801 4| pásztoruk nélkül. Úgyse tud okosabbat tenni a pásztoruk se. Hanem
5802 2| megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak kell lenni, mint én vagyok.~-
5803 3| levelével, és én addig nem okosodhatnék az ékes beszédödtül.~- Bizony,
5804 5| tökéletesen ám, hogy minden oktalan állat beleveszett a vízbe,
5805 3| csirizestálba.~Az asszonyi állatok oktalansága volt az eszmecserék állandó
5806 2| belõle, hogy a márványba olaj van belekövesedve, azért
5807 5| sok kárt ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig ezt is megunták,
5808 5| sarkon fordult, szembe az olaszokkal, akik meghökkenve néztek
5809 5| elküldték vitézkedni a szép Olaszországba.~- Ha eddig a szabadságért
5810 2| nagy márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ magyar
5811 3| szakadékok tátongtak az oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán
5812 2| ez az aranyos kard az én oldalamon ragyogott, s ezzel álltam
5813 2| legény oldozgatta le az oldaláról az aranyos kardot.~- Mit
5814 5| érzi, hogy valami töri az oldalát.~- Ugyan mi lehet ez? -
5815 2| Megkerülték a halmot, s a másik oldalon csakugyan találtak egy keskeny
5816 4| ötletekkel, hogy belefájdult az oldaluk a nevetésbe.~- Sohase eresztjük
5817 4| suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el a legnagyobb halászhajót,
5818 2| nyakravalótokat, hogy sose oldódzott meg többet.~Nekemiás mester
5819 2| egyik kormos képû legény oldozgatta le az oldaláról az aranyos
5820 5| Ijedten tette le a gyapjúnyíró ollót, ahogy becsörtettünk nagy
5821 3| két tarisznyát az aranyos oltárra. Senki se törõdött vele,
5822 3| Mézes Gergely lekapott az oltárról egy égõ gyertyát, és odatartotta
5823 4| lángokat vetett, hogy el nem olthatta a kurucok hulló könnye.~
5824 3| követ hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat szorongassanak?!
5825 2| Most is úgy belemerült az olvasásba a galagonyabokrok alatt,
5826 5| szeretem én itt a kuckóban olvasgatni a Toldi Miklós történetét.~
5827 3| megnézheti saját szemével. El is olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére:
5828 2| fogadja a király õfelsége! - olvassa a kisebb deák.~- Kivéve
5829 3| Százesztendõs öreg könyvben olvastam ezt a történetet, amit most
5830 5| ijedten rezzent össze.~- Pedig oly szép farkasfej. Érzem a
5831 3| ábrázatodból, hogy valami olyasféle az úr. Aztán legalább meg
5832 1| favágók, erdõkerülõk, ha olykor találkoztak az erdei rémmel,
5833 3| Tiborc várának ma már csak az omladékát lehet látni az erdélyi havasokon,
5834 1| a neve van meg. Egy-két omladékfal, egy-egy rakás kõ, benõve
5835 2| szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese
5836 4| magyar szabadságot, akit õnagysága Rákóczi Ferenc fejedelmünk
5837 5| rongyból lesz a millió.~ ~.oOo.~
5838 4| tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást is rá merte bízni. Megcselekedte
5839 1| magunkat!~- Nincs még itt a mi óránk - nézett fel a király a
5840 2| nem eresztette. Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek,
5841 4| Magyarország,~de szomorú a te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~
5842 3| napot, ha a Recsep basa orcáját megkarmolászod.~- Nini,
5843 1| sírva feküdt, s viaszsárga orcával, mint az árnyék, bolyongott
5844 3| hordjon el benneteket! - ordította el magát a török és esze
5845 3| Latrán utcába, és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap
5846 5| haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant
5847 2| az Eselovics-Palacsivinyi õrgróf engedélye. (Mert így könnyebb
5848 4| meglépett a ló-strázsa az õrhelyérõl. Elveszett szõrén-szálán.
5849 2| közepén úgy lobogott, mintha óriások lobogtatnának valami piros
5850 2| máglya körül: azok meg igazi óriásoknak tetszettek a piros fényben.~-
5851 1| fejét a rab király. - Engem õriz a becsületem. Tisztelnem
5852 5| egyikük kiállt a kapu elé, õrködni, ketten pedig beszállásolták
5853 3| malmot, hogy a király se õrleti különbben a vasárnapi kalácsnakvalóját.”~
5854 1| rengeteg erdõk közt, magas hegy ormán meredt az égnek Hervoja
5855 2| kisebbet. Tán nagyon is ormótlan foltot vetettél a csizmájára.~-
5856 2| a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~Afféle
5857 3| leszédül arról a meredek oromról, azért a neve: Átok-szikla.~-
5858 3| lett már a keszegbõl, az oroszlánból meg agárkutya. Hanem majd
5859 3| udvari cselédséghez. - Hát az oroszlánetetõi méltóságot ki akarja elnyerni?~
5860 4| fogsz hozzá.~Hullámos üstökû oroszlánfejét azzal nevetve meghajtotta.
5861 3| ULÁSZLÓ OROSZLÁNJA~Nagyon siralmas dolgokat
5862 5| mentette meg aznap a hadak oroszlánjának életét.~ ~
5863 3| fölvigyázójának az ellenõrzõje. Az oroszlánnak nem maradt belõle befaló
5864 3| mikor ismerkedni kezdett az oroszlánnal.~- Hej, te csúnya féreg,
5865 3| Velence városa valami hatalmas oroszlánt küldött ajándékba a királynak.
5866 1| elnyelte a fejét, mégiscsak az orrán keresztül bírt még egy kis
5867 2| vígabban táncoltatta az orrát a harmadik bécsi diák.~-
5868 2| akkorát szippantott a takaros orrával, hogy csak úgy lebegtek
5869 2| ebben a percben egy nagy orrnak az árnyéka nem vetõdik a
5870 2| a fél szemével. - Olyan orrom van, hogy a hetedik határból
5871 2| Pergett a bíróné, mint az orsó, mert majd megette a kíváncsiság,
5872 1| eszébe se jutott a tulajdon országa. Akkor is csak azért jutott
5873 1| népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyûjtötte
5874 1| elfoglalni Attila apánk országát.~Föl is kerekedett erre
5875 2| tenyerében meg valami külsõ országbeli tarkabarka madárka fütyörészgetett,
5876 2| nádor lovára, a nádor az országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére,
5877 1| török hadak kitakarodtak az országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák
5878 2| az én házam ez, hanem az országé - mondogatta a nagy király. -
5879 3| törököt:~- Hát eljöttél az országért, fiam, basa? Jól tetted,
5880 3| többet se koronával, se országgal. Azt tartotta, hogy csak
5881 3| királyoknak a fejedelem. De még az országgyûlésen is akárhányszor megmosta
5882 1| síkján tartották az elsõ országgyûlést, amely érdem szerint felosztotta
5883 1| hogy most már tisztulj az országodból, ha eladtad nekünk.~- Hogy
5884 1| jobban is szeretett külsõ országokban élni, mint itthon.~Egyszer
5885 2| Mátyás bõkezûségének, s külsõ országokból is özönlött a budai Várba
5886 1| hegyeken, vizeken, ellenséges országokon keresztül, egészen addig
5887 1| Harmadszorra már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges
5888 3| olyan nagy parádé, hogy országra szólt a híre. Volt a fõbírónak
5889 1| magyar urak, fehér szakállú országtanácsosok, tüzes szemû harcos daliák.~-
5890 3| a fejét, úgy kérdezte az országtanácsot:~- Mondjátok hát, bölcs
5891 2| csak vacsorához jusson.~Az országút meg egyenesen Kalázra vitt,
5892 3| hajdúk hadnagya. - Szabad országútja ez a szegény város minden
5893 1| nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna
5894 4| kuruc! - Kiáltott rá az õrszem. - Fogtál-e labancot az
5895 4| keresztüllopódzott vele az alvó õrszemeken.~- Drága, gyenyerím! - gügyögött
5896 2| Kamuti, s bekiáltott az õrszobára: - Hé, hajdúk, ugorjatok
5897 4| Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára.
5898 4| fejüket csóválgatták a tábori orvosok, de segíteni nem tudtak
5899 1| azt kérdezte tõle, hogy ki õrzi õket ebben a záratlan tömlöcben.~-
5900 3| szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a
5901 5| egyes vidékek szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem berek,
5902 2| mezõben.~Így lett Máté vitéz õsapja a nemes és nemzetes Körtési
5903 2| égszínkék mezõben. Õ lett az õse az Almássy nemzetségnek.~ ~
5904 5| a kis névelőt, ha már az őseink úgyis életüket és vérüket
5905 1| ezelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet számított
5906 3| egy felvidéki nemesember. Õsi fészkébõl kiüldözte a török,
5907 3| Balázsról, akit hajlandó vagyok õsömnek elfogadni, de persze csak
5908 3| falucskák helyén mindenütt õsrengetegek ringatták a koronájukat,
5909 2| Hullott az ember, mint õsszel a légy, s fölhallatszott
5910 5| tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba golyó, de egyéb kárt nem
5911 4| várat. De lassan ment az ostrom, nem akartak engedni az
5912 1| Három hétig tartott Nápoly ostroma, mikor a szorongatott olaszok
5913 2| király katonája volt. Szabács ostrománál találta szíven egy török
5914 3| nyakadról, hogy nincs az az ostya, amelyiktõl összeragadt
5915 2| s közeledett a táborhoz. Õszbe csavarodott bajuszú, kis
5916 4| tanáccsal szolgálni.~Egy szép õszi délben is ott beszélgetett
5917 2| Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni
5918 4| lábbal mentek át rajta az oszladozó kurucok, szomorúan énekelve
5919 3| oroszlán mellett. Igazi oszlop lesz már a lécbõl.~- Nekem
5920 3| bevitték a királyné elé a nagy oszlopos szobába.~- No, Csûr Istók -
5921 2| már vagy megérem, vagy se, osztán nem akarnék éhen menni a
5922 2| jártál ott, ahol a tudományt osztogatják - pirongatta Hendók mester.~
5923 5| háború, s nem medvecukrot osztogatnak a csatatéren.~Hanem azért
5924 5| zsebében, s azt mind miköztünk osztogatta el, akármennyit haszontalankodtunk
5925 2| az országot, éppen azokon osztozott Mátyás vezéreivel.~- A török
5926 5| odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek az
5927 5| Oda várták vacsorára az osztrákot, s ugyan igyekeztek, hogy
5928 5| másik után fordult vissza, õtõlük az ellenség is bátorságra
5929 4| Mi keresetetek van nektek ottan, szép öcsém?~- Be akarunk
5930 2| csemegét, pedig ott könnyen otthagyhatta volna a fogát.~A király
5931 3| képemet.~Szappant, borotvát otthagyott az öreglegény, s csak úgy
5932 5| híre se volt a mezõn; ki otthagyta a fogát, ki elfutott, amerre
5933 5| otthon számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire hazaértek, annyi volt
5934 3| körülcirógatták az ebet. Persze csak óvatosan, ujjheggyel, mert mit lehet
5935 2| veled megösmerkedni.~- Én is õvele - bólintott rá a legényke
5936 2| settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most mi lesz?~- Menjetek
5937 2| együtt kergette a Mátrában az õzeket.~- Gyertek, urak, nézzétek
5938 2| népével, valami sebes lábú õzike elcsalogatta egész a palotai
5939 4| nélkül csattogtak a harci pacsirták, mikor egy labanc katona
5940 3| küldöz nekem ilyeneket a padisah? - mondta kelletlenül.~Az
5941 2| bíróné is megszólalt, aki a padkán üldögélve valami rongyos
5942 5| is leszedték az emberek a padlásablakból a kaszát, ki is fenték élesre,
5943 2| fejét. Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem kívánkozott
5944 5| az én apókám. Elõkeresi a padlásról a kardját, s le se teszi
5945 5| a kardomat hozzátok le a padról.~- Ördögöt már, no - intette
5946 5| mindig a könyvön járt, semmi pajkosságunkban soha részt nem vett. Hanem
5947 2| vagyok.~- Én a király jó pajtása vagyok - fûzte tovább a
5948 5| Nincs már cukor. Elhordták a pajtásaid. Nincs már furulya se. Az
5949 5| édesapám - utánozta Milica is a pajtását -, minek hordozza a vállán
5950 4| mert máskülönben igen jó pajtások voltak.~- A macska bánná
5951 5| Összeálltam két-három jó pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut.
5952 5| sasos csákó, de a legjobb pajtásukat nem akarták cserbenhagyni.~
5953 3| rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda. Hanem katona egy
5954 5| úgy, hogy meg se álltak Pákáig.~Már akkor inkább csak a
5955 5| õk meg akarják állítani Pákánál, s az a kívánságuk, hogy
5956 3| kafanában folytak le, vagy a palánki görög kocsmájában, vagy
5957 3| barátoktól, s Balázs még a Palánkig se ért a bürgével - a belsõ
5958 3| belsõ várost hívták akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer
5959 2| hajigálni, hogy ne koptassák a palánkot, s azt nyájasan letette
5960 2| deák meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~- Jó étvágyat,
5961 2| mestert meglátta a tulitarka palástban.~- Nini, mester, tán be
5962 3| hajdúk városa. Beterítette palástjával Bezzegh uramat.~- Mondjad
5963 2| tenné az még a te királyi palástod is, ha a keze ügyébe kerülne.~-
5964 3| Engedd meg, hogy a te palástodba fogódzhasson Szalonta városa.~
5965 3| szépen megborotválsz; száz pálca, ha megkarcolod patyolat
5966 2| köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta
5967 3| kenegessenek meg mogyorófa pálcával?~- Jaj, királyném - vakarta
5968 5| harmadmagammal elvágtattam Kasza Palkóékhoz. Alacsony kis házacska volt
5969 2| így könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak
5970 2| egyet hunyorítok, s olyan palota lesz a helyén, hogy belefájdul
5971 3| fölhallatszott a várkertbõl a palotába, ugyancsak biztatták Lécz
5972 2| esze nélkül kisomfordált a palotából.~Hanem az orra még egyszer
5973 2| összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy fényes
5974 2| vagyok. Én foltozom meg a palotaiak csizmáját, s õk tartanak
5975 2| teremtette, hogy én itt palotát építtessek magamnak. Éppen
5976 5| kvalifikált a diplomata pályára. A szépen lépésen már azóta
5977 1| Viseljétek gondját, hogy panasza ne lehessen ránk. Ritka
5978 3| és soha egy szóval nem panaszkodott régi rangja elvesztése miatt.
5979 5| ezüst:~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem,
5980 1| udvari konyhát, királyom - panaszolta félig bosszúsan, félig nevetve.~
5981 2| jó gazdád?~- Nincsen rá panaszom, ámbátor néha nagyon is
5982 1| véres fejjel mentek haza panaszt tenni.~Másnap Hervoja összeszedte
5983 1| rozsdás vasakba, törött páncéldarabokba akadozik az eke.~- Nagy
5984 1| ellenünk? - öltötte fel páncélját nyugodtan a szent király,
5985 2| volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel kirakott
5986 3| úgy nem köll - rángatta panyókára a vállát a mesterné.~- Teneköd?
5987 5| ettõl megijedtem, mint Papék lova a fûrészportól. Inkább
5988 5| tenyérnyi nagyságú cifra papíros.~- Tudod-e mi ez? - tartotta
5989 2| ritka perceken. Odaszólt a papirosai közül a deáknak:~- Add errébb
5990 3| tintatartóba, s rányomta a papírosra.~- Ne félj, király, amire
5991 5| adnak!~A szél fölkapta a papírost, zörgette, forgatta, de
5992 2| deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki a parancsot
5993 1| magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék
5994 5| regényembe is belementett csókai papom, már meghalt. De Krsztpogocsin
5995 4| kell ám a kuruc katonának.~Papp Illés két kézzel kapott
5996 4| visszahemperedett a szép, bodor levelû papsajtok közé.~Tudta a jámbor maga
5997 3| gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára.
5998 3| hogy kiesett mind a két papucsából.~- Így volt-e, te kutyaházi? -
5999 3| Rá egyenesen a Perec basa papucsának az orrára.~- Itt van, amit
6000 3| falevéllel, összecsattantotta a papucsát, s úgy megindult, hogy meg
6001 3| is, csak a tetőled mívelt papucsban járnék. Azért nem értöm
6002 3| önérzete a Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat nem
6003 4| tárogatóval!~Ez a szigorú parancs volt beleírva a levélbe.
6004 3| S hogy nagyobb legyen a parancsa foganatja, olyankor mindig
6005 1| Tíz vármegye hallgatott a parancsára. Kétheti járóföld mind õt
6006 2| kottyant bele Máté vitéz a parancsba -, én téged vendégeltelek
6007 5| ha az öregbíró rájuk nem parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen
6008 2| olvasott a deák, mint a parancsolat. Õ lett az elsõ könyvnyomdász
6009 2| legény tisztelegve várta a parancsolatot.~- Szaggassátok le a vitézi
6010 2| vállára ütött neki.~- Otthon parancsolgass, öcsém! Márton kovács csak
6011 2| csak a maga portáján parancsolgasson kelmed! Már itt csak én
6012 2| tartotta oda Mátyás elé.~- Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el,
6013 2| mert nem bírta ki azt a parancsoló tekintetet.~S nem telt bele
6014 2| Harmatos zöld fûbe mezítlábas parasztfiúcskát festett a címerfestõ, ahogy
6015 3| mégiscsak nekem van olyan parasztom, aki minden esztendõben
6016 1| mikor az emberei két tót parasztot vittek elébe. Az egyik fehér
6017 3| menti birtokát úgy hívták: Parasztya. Istenáldotta föld, mezeje
|