1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
6018 5| fekete szeme égett, mint a parázs. Valami szegény vándorló
6019 2| égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban,
6020 2| úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte
6021 2| magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor meghallották,
6022 2| egy lovat a Mátrában.~- Pardon, grácia fejemnek - somfordált
6023 3| Ötszáz arany, száz tinó, száz paripa: ez az egész.~- Valami szép
6024 1| fényes fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt
6025 4| válasszon magának egyet a paripáimból.~Dehogy választott paripát
6026 4| adta Haragos Kengyela a paripájának - nemsokára emberszámot
6027 1| harangszó. A király leszökkent paripájáról, és példát mutatva vitézeinek,
6028 4| mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda maga helyett
6029 5| Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában kiáltottam
6030 1| nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre a morva
6031 2| mûhelyajtóban egy habos paripáról egy kényes dalia. Ezüst
6032 1| hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították a
6033 2| látta, fül nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdõ
6034 2| amelyik már egynapos korában párjával termi az aranyat!~Eddig
6035 4| a kezem, nem borjúláb! - parolázott a német katona. - Én még
6036 5| se hajtott ki. A homokos partban pedig úgy megriasztottuk
6037 3| hitelt adott neki, és különös pártfogásba vette az agarat. Mindig
6038 3| szalajtotta követeit a két pártfogó úrhoz.~- Készen vannak Szalonta
6039 1| magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza még nem volt olyan
6040 5| embereknek. Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt a Kuckó
6041 1| gömbölyű kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert a tótok
6042 3| Tiborc vette kis kezébe a pásztorbotot. Nap égette, esõ verte,
6043 3| hamarosan úgy beleszokott a pásztoréletbe, mintha sohase lett volna
6044 2| közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor
6045 1| az õrt álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe.
6046 1| ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.~-
6047 1| összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították
6048 1| maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította
6049 3| hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~- Jó emberek, én most leugrom
6050 2| míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, jó ember, többet
6051 5| Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél nemhiába fogta pártját Szegesdi
6052 3| csakugyan elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja
6053 4| egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér nagyot
6054 4| mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében
6055 4| Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt már senki se tudja.
6056 3| sziklájának hívják, a rajta fakadt patakot pedig Aranyosnak, mert vizében
6057 2| udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé
6058 4| vezér nagyot ivott a kis patakvízbõl.~Hogy minek hítták ezt a
6059 5| Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük, aki elnevette magát,
6060 1| út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen,
6061 2| készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget, kocsivasalást.
6062 3| alig tudott szót érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház
6063 1| kiáltott Hunor, lovára pattanva.~- Legjobb volna elevenen
6064 3| több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint
6065 2| szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni,
6066 4| katonája, ha ismeri kelmed - pattogtatta büszkén a gyerek levente.~
6067 3| asztalra kerültek. Volt ott még pávanyelv is, ettek ott még tán tengeri
6068 3| egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet nagy fölháborodásában.~-
6069 2| Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra,
6070 2| mert a derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a
6071 5| kaláccsal. A Templom tér zöld pázsitján terítettek nekik. Ott telepedett
6072 2| hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát szippantott
6073 1| fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette
6074 2| ennek a tudós embernek a pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa
6075 2| ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá,
6076 3| amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka
6077 2| várbeliek.~Nem zsák volt pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan
6078 4| kötõféken vezetve egy gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi
6079 2| magát a lova.~- Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból
6080 2| ló sörényét.~Nem volt a Pejkónak semmi baja, csak az öröme
6081 2| vissza kellett fordítani a Pejkót.~- Hohó, tiszt úr - kapta
6082 2| kovács a vendéget, s jó példaadás okáért úgy belekanalazott
6083 3| felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep basa állát.~-
6084 2| is. Odafönt is ezzel élek péntek napokon.~- Hol légyen az
6085 2| kovács -, ilyet nem minden pénteken lehet enni Szalontán.~A
6086 3| gazda zacskóba hányta, ami pénzecskéje volt, s elindult a Tiszaparton,
6087 3| megállapodott, megmaradt pénzecskéjén nyájat szerzett, kerekített
6088 3| teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök erre
6089 3| Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba.
6090 3| visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~Azzal visszaballagott Karcagra,
6091 3| váltak többet. Összetették a pénzüket, ketten építettek egy malmot,
6092 3| fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé tette. Ötven aranyat kapott
6093 3| legyek most ezzel az idegen pénzzel? Talált jószág, nekem szánta
6094 2| se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S bizony, ilyenkor megesett,
6095 5| a szíve fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogott
6096 2| nagyon kapott az ilyen ritka perceken. Odaszólt a papirosai közül
6097 4| kicsit a kardjával a hajó peremét. - A vágás irányába aztán
6098 2| kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.~-
6099 3| volt az úr Magyarországon, Peresz basának hívták a szegedi
6100 1| ítéletét, mely kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka
6101 2| vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint az orsó,
6102 5| ma sem valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc
6103 2| fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~ ~
6104 4| hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz volt. Kettõ
6105 4| senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája
6106 3| hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd
6107 5| még az unokáinknak is!~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt
6108 2| akkorka falu csak, hogyha a piaca közepén elmiákolja magát
6109 3| bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többé
6110 2| csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot
6111 4| sokan lassú lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most,
6112 5| Hullott a hó sûrûn, nagy pihékben, majd kiverte a szeme világát
6113 2| fáradt, alig tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt
6114 2| katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk
6115 5| pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul
6116 1| el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~
6117 5| volt a mienk.~Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél
6118 1| le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt meghalt, eltemették,
6119 2| húzta volna neki. Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult
6120 5| bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb.
6121 2| magától a király -, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák!~
6122 2| mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. -
6123 2| Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem kívánkozott Solymáron
6124 3| Tele voltak a váradi vár pincéi német foglyokkal: azok hordták
6125 2| mind a két válla csízzel, pintyõkével, a tenyerében meg valami
6126 3| abban az idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni,
6127 5| Milica fekete hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek
6128 3| jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott az agyarán,
6129 5| utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~A szegedi veszedelem hírét
6130 2| foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No,
6131 5| barna homok, egy-két száraz pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát
6132 4| hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál - felelte egy
6133 2| tudományt osztogatják - pirongatta Hendók mester.~Busa deák
6134 2| amelyiknél Hendók mestert pirosabbra ne festette volna a harag.
6135 4| teleujjongta a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd tanulják
6136 1| még a föld színe fölött piroslott.~A magyarok integettek,
6137 5| hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos
6138 3| hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt,
6139 5| öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy mához
6140 3| a csodatevõ virágból! - pirult ki a gyerek arca, s meg
6141 2| még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik a köntösöd
6142 4| sülettem, naccságos fejedelem - pislogott sebesen Csikaló.~- Hát aztán
6143 2| No, az nem nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -,
6144 3| bús gerlicét, amelyik a pitvarajtó fölött kukkurúzik. Mégpedig
6145 5| folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így elámított az
6146 2| két karbunkuluskõ a két pitykegombja.~- Tiszteltetem a feleséged,
6147 5| mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben szóltak a ringó
6148 5| pirosság, gólyakelepelés, pitypalattyszó mind ezt mondta:~- Emberek,
6149 5| õket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük,
6150 5| azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre
6151 3| engedte. (Értendõ alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd
6152 4| körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a
6153 3| a házat azzal a nagybélű pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a
6154 4| az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében nem
6155 4| medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott a labanc tisztekkel, és
6156 3| selyem-bársony ennek még a pokróca is, csupa arany-ezüst a
6157 5| összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~abból lesz
6158 3| könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet; akkor
6159 3| vagyonomnak is! Én is karcagi polgár vagyok.~Savanyú Mézes Gergely
6160 3| mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű
6161 3| jeges esõ. A becsei jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt,
6162 1| bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt a csata után odaállt
6163 2| ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük
6164 2| országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak
6165 1| nagyobb legyen a temetési pompa.~Az ifjú hõs után nemsokára
6166 1| esztendõvel ezelõtt nem volt pompásabb vára az országnak Hervoja
6167 2| kitettek magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom
6168 3| a szolnoki török, már a pora is látszik!~A karcagiak
6169 5| az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem a
6170 2| megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (
6171 4| hadnagy már akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres
6172 4| utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelõn, mintha temetõben
6173 2| hogy Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!~- Kivéve a
6174 1| ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó sem maradt meg magnak. De
6175 1| hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre
6176 1| fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás vasakba,
6177 1| csudáknak!~Ihol én, ihol én, põrölyje világnak!~Sarkam alá én
6178 2| Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek
6179 2| mestersége, mert a két kis porontya is segített neki benne.~ ~
6180 4| Eszébe jutott álmában minden porontyának a neve: János, Máté, Simon,
6181 2| eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás jó szíve megesett
6182 5| virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon tanakodtak
6183 4| sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva,
6184 2| haragos hang -, csak a maga portáján parancsolgasson kelmed!
6185 3| azért nekem se kell a más portájára menni - legyintett a török -,
6186 2| madarat, mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a
6187 3| jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova
6188 4| egyszer valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt össze.
6189 3| kapott.~A katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek
6190 1| mert ez a sok mindenféle pósz-pász majd el találja venni az
6191 5| volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele félóra, vagyont
6192 4| fejedelmestül együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg.
6193 2| nyaka.~- Jeromos deák vagyok Prágából - esett térdre a vastag
6194 4| szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz
6195 2| hékám! Nem lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága
6196 4| imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~- Szavamra
6197 4| többet is tudnak a Thököly prímásáról, akinek híre-neve máig fönnmaradt
6198 2| mutatott rá a reszketõ Privodára -, mert nem illet az ilyen
6199 2| karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát - vigyorgott a kapitány -,
6200 2| életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni, mester! - ütött a vállára
6201 4| még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom
6202 3| még nem hallott a sokat próbált tanácsház.~- Mit jelent
6203 5| kerülni mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a
6204 2| bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János
6205 3| disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit
6206 3| tette azt. A legnagyobb protekció se használt, ha az agár
6207 3| Vigyünk inkább ebbõl a szép püspökalmából.~- Elvásik bele a foga -
6208 2| oda régen.~A király csupa püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál,
6209 5| jámbor, míg csak hátba nem puffogtattuk valamennyien. Mikor aztán
6210 2| annak a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz
6211 2| solymári bíró pedig földhöz pukkantotta a bírósüveget.~- Eb legyen
6212 2| Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen nekivágott
6213 2| Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte,
6214 3| csillogtak a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem
6215 2| Én meg ezzel a gyöngyös puskával mentem vitézkedni - szólt
6216 1| besenyõ szilaj volt, mint a pusztai farkas, ravasz, mint a róka,
6217 5| zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak, maga se
6218 3| õkegyelmének van egy rengeteg pusztája Somogyban. Azt úgy hívják,
6219 1| hazát a világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ
6220 1| Mikor meglátta a szörnyû pusztítást, felébredt a lelkiismerete.
6221 2| Mátyás király udvarában pusztította a kenyeret, de a János remetéét
6222 1| egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak, amerre jártak, földönfutóvá
6223 2| még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ
6224 3| az egész.~- Valami szép ráadást meg majd odabent keresünk
6225 1| tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~ ~
6226 3| hallgatta.~Arra akarták rábeszélni Tofelius mestert, az udvari
6227 4| városok ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a
6228 2| bírósüveget, s hirtelen ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába,
6229 1| apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette volna ölelõ karjával
6230 1| mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette
6231 1| az ajtón.~No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak
6232 1| hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~Hervojának
6233 4| egész tábort. Félóra múlva Rabutin labancai elõbukkantak az
6234 1| hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának
6235 2| asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többé meg se válok
6236 2| No, azzal meg különösen ráér. Abból már van három fogásra
6237 3| mondom el, majd ha jobban ráérek.~ ~
6238 1| csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek arra reggel is. Addig a
6239 3| drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~-
6240 2| tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra, szolgám - legyintett
6241 3| hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára.
6242 2| hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol
6243 3| asszonyok. Azokra bizony nagyon ráfért volna a kõkerítés.~- Igaza
6244 1| kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka betûkkel. - Sok
6245 5| másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér
6246 1| bánni. Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó
6247 1| legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen sólyom.~
6248 3| bántsatok, hadd alszom! Rá is ragadt a jámbor cseh emberre ez
6249 1| Fehér a szõre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt,
6250 2| majd kiveri a szemem a ragyogása! - lelkendezett az asszony.~
6251 5| arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég
6252 4| meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott
6253 3| elsõ sor könyvet; akkor rájönni, hogy Szeged története nem
6254 3| rakjon belõle. Ha segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~-
6255 5| inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen legyen
6256 2| faragva, hogy Hendók mester se rajzolt különbet.~- Hát mért gácsérfarkú
6257 1| telhetetlennek. Az arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is
6258 1| uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~-
6259 1| Egy-két omladékfal, egy-egy rakás kõ, benõve mohával, befutva
6260 3| amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a Tisza-parton.
6261 3| vádlott, akkor elüljáróba rákenet huszonöt botot a talpára,
6262 3| elhagyta, a másik mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se
6263 5| kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket, mikor közéjük
6264 2| könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire
6265 4| prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért.
6266 1| ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott
6267 5| igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést,
6268 3| fogta a kisinast, s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami
6269 5| Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye,
6270 5| sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a
6271 2| add elõ a tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. -
6272 4| a szemét, hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi kis legényke,
6273 5| rájuk.~A két apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind
6274 3| szóval nem panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem
6275 4| aki még egyszer kardot mer rántani, annak véteti fejét a császár.~
6276 5| fejét.~- Én ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csak
6277 2| mester.~Busa deák erre nagyot rántott erõs, izmos vállán.~- De
6278 4| nehéz fegyver után, s az úgy rántotta le mind a két karját, hogy
6279 2| elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel,
6280 3| ujját a tintatartóba, s rányomta a papírosra.~- Ne félj,
6281 5| seregbõl.~Nosza, mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal
6282 2| Odaállt a gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~- Mit nem
6283 4| érezte a fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott.
6284 3| találja meg az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~
6285 2| Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta
6286 1| vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~- Ez az
6287 3| ért. Borzalom volt arra rátekinteni is. Úgy meredt az ég felé,
6288 3| koronára szeretné legjobban rátenni a kezét. (Rá is tette késõbb,
6289 5| gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára.
6290 3| király, amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja,
6291 2| mert keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már
6292 5| apókám - mondta ártatlan ravaszsággal az asszony. - Attól félek,
6293 5| A hirtelen kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták
6294 5| menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat, mint a vércsék
6295 3| ember letette a bicskát, s rávette a szemét a törökre.~- Miért
6296 3| megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta
6297 5| övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
6298 5| az ablaka alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az
6299 5| az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. -
6300 2| legszélsõ viskóban is hideg rázza az egereket. El se tudja
6301 2| mekkora tisztesség várakozik reájuk.~- Hét vezért persze nem
6302 4| ének a kuruc táborban:~Majd reánk derül még újra a szabadság,~
6303 2| te vagy az a híres?! - rebbentette el magától Mátyás haragosan
6304 3| Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé.~-
6305 2| még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!” - így mondja
6306 3| Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom el, majd ha jobban
6307 5| mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett csókai papom,
6308 3| sokáig köhögtet, írok én még regényt is Móra Balázsról, akit
6309 4| hunyorgó szemmel nézett körül a reggeli napfényben. Hat siheder
6310 3| az országba, ahol estétõl reggelig nemcsak a király változik
6311 2| ki a másik két okosat is.~Reggelre Jeromos deák is beállított
6312 1| tisztásra, mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig nyomában voltak,
6313 2| ember, többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád
6314 5| azt izente, elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~
6315 4| nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~Nem hallott ebbõl Pap Illés
6316 3| aranykelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~ ~
6317 4| tudok én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~- Nincs olyan
6318 1| a gyémántos féket fûbe rejtetem.~- Nem tesz semmit - legyintett
6319 1| nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak, és
6320 5| Vegyétek vissza - mondta rekedten -, nem azért tettem! Nem
6321 1| szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német
6322 1| lélegzetet venni. Egész teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé,
6323 3| gondját viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább nagyon
6324 1| gallérja mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált vagy
6325 2| üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi baja.~-
6326 4| Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha
6327 2| nagy mihaszna!~Bizony kevés reménység volt ahhoz. Sehogy se tudott
6328 4| magyarok nehéz sóhajtása, forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság
6329 2| ment az aranyos hintó János remetéért, vissza is jött az aranyos
6330 2| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az
6331 2| térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Miért
6332 2| Vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok
6333 3| mint valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az
6334 1| olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak azt hajtogatta:~-
6335 1| ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott
6336 1| Abban a pillanatban olyan rémületes üvöltés verte fel a napszállat
6337 5| válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor
6338 4| szúrás, de annyira meg volt rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat.
6339 5| volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia háza táján.
6340 2| kincstartójának:~- Száz aranyat rendelek Tamás mesternek. Holtig
6341 2| határról.~- Várjon egy kicsit - rendelkezett Mátyás.~- Lóhalálában jött,
6342 2| nagyon - ezt feleli a vendég rendesen, s azt gondolja magában,
6343 2| megadta a tiszteletet annak rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~-
6344 5| tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent megértett,
6345 1| hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol
6346 3| jobban belekeveredett a rengetegbe. Ahogy tévelyeg elõre-hátra,
6347 3| Nagyon elbódorogtam itt a rengetegben, nem tudok belõle kitalálni.
6348 2| tudakozta kifelé az utat a rengetegbõl, ott lepte az éjszaka. Szerencse,
6349 2| másik.~Volt olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan
6350 4| madara kilenc esztendeig repdesett Magyarország fölött, hanem
6351 2| elfeketedett, márványa összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve,
6352 3| szólalt, mégpedig olyan repedtfazékformán:~- Én vagyok a Muhar basa.~-
6353 5| tanulnak a fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket,
6354 5| varjak mind a csókai határba repültek tõle, a csókai csókák meg
6355 5| hogy rajzás ideje van, jól résen legyen kelmed. Ha a rajt
6356 2| hívják - vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös
6357 2| ember kell nekem, aki nem restelli kipróbálni, amit nem tudott.~
6358 2| tudományú udvari püspök szinte restellt vele szóba állni. Csak úgy
6359 4| már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő óta, nagyságos
6360 3| kövér borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott
6361 2| tudományt méltó jutalomban kell részesíteni. Hamar hozzatok egy nagy
6362 5| világban. Kivette belõle a részét régen. Még harcban, háborúban
6363 3| léleknek, mikor olyan haragosan reszket a basa szakálla, hogy ahány,
6364 3| a gyertyája, s a bégnek reszketés állt minden ízébe.~- Ne
6365 5| kasba, mikor egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.~-
6366 4| cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos
6367 5| semmi pajkosságunkban soha részt nem vett. Hanem most ugyan
6368 4| aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett, a vezérükkel
6369 1| elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el egymástól.
6370 3| neki, ha beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy
6371 1| mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad nagyon
6372 1| imádta az Istent. Nevét rettegte minden szomszédja, mert
6373 1| a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett
6374 5| lóca végéhez támasztott rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya
6375 3| mindennap kétszer annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~
6376 4| cigánynak.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Salajdváron sülettem,
6377 5| belecsúsztatott egy vadonatúj rézkrajcárost. Utóvégre azon is csakúgy
6378 3| hullott borravaló gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak
6379 2| abban nem volt egyéb egy rézpolitúránál.~- Sebaj, no - nevetett
6380 2| éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~- Itt van Gyevi egy
6381 5| templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba.
6382 1| a magyar tábort, annyit riasztgatta õket a nagyétkû Kórogyi.~
6383 4| zengése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Félóra
6384 4| elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a
6385 5| faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen
6386 2| valami szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ
6387 3| Ne bolondozz, ember! - rikoltotta ijedten, s vak rémületében
6388 1| Fegyverre, fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a
6389 1| Kórogyit, mint a hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy
6390 5| meg legalább, diák úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit
6391 5| nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték
6392 2| királyom - borult térdre rimánkodva a bojtár -, mert másképp
6393 4| Amelyet kilenc esztendõ óta ringat a szegény magyarok nehéz
6394 2| Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében,
6395 3| helyén mindenütt õsrengetegek ringatták a koronájukat, szarvasok,
6396 5| pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon
6397 5| Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~
6398 2| öreg fa. Mohos a dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~
6399 5| egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az
6400 5| katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat,
6401 5| küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.~Ebben hamar megegyeztek.
6402 2| ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~-
6403 3| ellenséges gyülevész had nagy robajjal, mint a jeges esõ. A becsei
6404 1| látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~
6405 5| perc múlva már Bicske felé robogott a serege élén. Vak Csiha
6406 4| ott aztán nagyon vígan röhentett egyet, s vágtatott be a
6407 2| vagy: micsoda tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás
6408 4| varjúk nem szoktak éjszaka röpködni! Különösen seregestül. Ezeket
6409 2| eresztett a lábad?~A kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság
6410 3| használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid ész! - kacsintott Pali Pál
6411 2| ostromolta.~Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén. A király
6412 5| a nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal.
6413 3| eljött. A város gulyásai rohantak a veszedelem hírével:~-
6414 3| az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok mögé, onnan hallgatta
6415 1| atyafi. Csak a nyelve volt rokon a két népnek, a lelke nem.
6416 1| Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha
6417 4| hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló
6418 3| szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a szikla,
6419 4| tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak
6420 4| katona, én is jó katona: ne rongáljuk tovább egymást, Károlyi
6421 2| görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is
6422 5| mind a kettõ. A mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki
6423 5| valami csúfoló szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem.
6424 3| itt következik; hát minek rontanánk meg annak szavahihetõségét
6425 4| aztán tüzet tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha jajgatna,
6426 1| Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított
6427 5| öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda.
6428 4| táborhoz. Ott aztán össze is roskadt.~- Nini, visszajött a kis
6429 1| jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés,
6430 3| Inkább jót kívánt nekik még rosszkedvében is. Mert valahányszor a
6431 2| tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok
6432 2| mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrén-szálán
6433 5| hogy a Damjanich köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~-
6434 2| mester olyan szép tuli-tarka rózsákat, tulipánokat, szarvasokat,
6435 2| mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva
6436 3| tömérdek fegyver, egymásba rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda.
6437 2| tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari
6438 3| és mosolygott, mint tót a rozsra, mert a tanácsban megint
6439 4| amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban
6440 5| érteni, miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman
6441 3| aztán esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek
6442 3| emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával
6443 4| emberszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot,
6444 3| dúslakodhatott, szép talitarka ruhában járhatott, a fején még éjszaka
6445 5| lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát
6446 5| vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt
6447 2| lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a
6448 2| majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan szófogadó
6449 2| aranyat. Annyit bizonyosan nem sajnál érte Kamuti Ferenc uram.~
6450 5| filológusokban, hogy ne sajnálják tőle azt a kis névelőt,
6451 2| csak a selyem cipót ne sajnáljátok többé tõlem!~Csaptak is
6452 2| szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~-
6453 3| Hallod-e, török testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször
6454 4| s olyan lóért senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára
6455 5| diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~- Apókám - kiabált
6456 3| már, hol keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj
6457 4| termettél, te rezgõ nyárfa?~- Salajdváron sülettem, naccságos fejedelem -
6458 4| megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál -
6459 4| fejedelemnek, azokat Károlyi Sándorra bízta: várják meg, míg õ
6460 1| királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot
6461 3| ha a fejedelemasszony nem sanyargatna bennünket a nagy adókkal.
6462 5| vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívű szegedieknek. De száz
6463 4| le a kurucok csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer jó katonája
6464 2| Balázs - emelte a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban
6465 3| minden gombja csörgött a sapkáján.~- Hja, komám, akkor is
6466 2| királyon is, ha akkora darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát,
6467 2| helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát
6468 3| hogy megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az
6469 2| beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy
6470 3| csizmája ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét
6471 3| le, hol a berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna,
6472 4| szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar városok
6473 4| megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék,
6474 5| lett. Szegesdi Béni pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû
6475 3| egy zsákkal.~Csakugyan ott sárgállottak a kukoricaföldön a nagy,
6476 5| még most is fütyörésznek a sárgarigók: tilió, rongyból lesz a
6477 3| meg se álltak az ország sarkáig.~Bezzegh uram pedig éppen
6478 1| ihol én, põrölyje világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~
6479 3| mindjárt a Latrán utca sarkán elejbe állt a Bócsa lakatos.~-
6480 2| fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva, s addig göngyölgette
6481 4| nyeregkápára az erszényt, azzal sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott
6482 4| ütötte össze Heister a sarkantyúját.~Többrõl többre mentek,
6483 5| mint a Bánhidy Gergely sárkányával.~A nagyasszony pedig, ahogy
6484 5| visszaveszem tõled!~Azzal sarkon fordult, szembe az olaszokkal,
6485 2| Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha
6486 3| elér.~- Színét se láttam a sárnak egész úton - csodálkozott
6487 2| szemmel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most
6488 4| fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott szeme
6489 1| hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az
6490 1| nagyétkû Kórogyit. Éppen sáskákat szedett az istenadta a mezõn,
6491 5| katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No,
6492 4| csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. - Kuruc szavamra
6493 4| vitéz állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi
6494 4| katonára, aki úgy állt a sátorajtóban, mint a cövek.~- Mi baj,
6495 4| uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek. Leborult
6496 4| megfordult, szó nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló hajdúk utánakiabáltak:~-
6497 1| a fû, szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer aztán azt mondták
6498 4| mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~-
6499 5| értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet.
6500 1| kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót
6501 4| kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész népség. Abból
6502 4| tett annyi kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész népség.
6503 4| Nö, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig a
6504 3| az oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán szinte világítottak
6505 5| aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével
6506 2| érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot
6507 3| vonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy Perec basa parancsolta.~
6508 3| borotva.~Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti
6509 4| vastag nyaka engedte, s olyan sebesre vette a szót, mintha avval
6510 2| összeszorított markát, mint az égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz
6511 4| összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével,
6512 4| összevissza volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata.~S így esett
6513 4| fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. De csak
6514 5| ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta az
6515 2| öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik
6516 4| míg õ visszatér a lengyel segedelemmel, majd elbánnak a némettel.~
6517 5| elõtt õt választotta ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz, öcsém -
|