Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Móra Ferenc
Mondák és mesék

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog

     Rész
6018 5| fekete szeme égett, mint a parázs. Valami szegény vándorló 6019 2| égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, 6020 2| úgy dugta bele az eleven parázsba. Kisvártatva megint kiszedte 6021 2| magához. Lobot vetett a képük, parázslott a szemük, mikor meghallották, 6022 2| egy lovat a Mátrában.~- Pardon, grácia fejemnek - somfordált 6023 3| Ötszáz arany, száz tinó, száz paripa: ez az egész.~- Valami szép 6024 1| fényes fehér út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt 6025 4| válasszon magának egyet a paripáimból.~Dehogy választott paripát 6026 4| adta Haragos Kengyela a paripájának - nemsokára emberszámot 6027 1| harangszó. A király leszökkent paripájáról, és példát mutatva vitézeinek, 6028 4| mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda maga helyett 6029 5| Nagyon mehetnékje volt már a paripámnak, csak úgy futtában kiáltottam 6030 1| nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.~Felingerült erre a morva 6031 2| mûhelyajtóban egy habos paripáról egy kényes dalia. Ezüst 6032 1| hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították a 6033 2| látta, fül nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdõ 6034 2| amelyik már egynapos korában párjával termi az aranyat!~Eddig 6035 4| a kezem, nem borjúláb! - parolázott a német katona. - Én még 6036 5| se hajtott ki. A homokos partban pedig úgy megriasztottuk 6037 3| hitelt adott neki, és különös pártfogásba vette az agarat. Mindig 6038 3| szalajtotta követeit a két pártfogó úrhoz.~- Készen vannak Szalonta 6039 1| magyarokkal eljutott a Tisza partjáig, a Tisza még nem volt olyan 6040 5| embereknek. Mikor a Tisza partjára értek, megszólalt a Kuckó 6041 1| gömbölyű kavicsokat egyik partról a másikra. (Mert a tótok 6042 3| Tiborc vette kis kezébe a pásztorbotot. Nap égette, esõ verte, 6043 3| hamarosan úgy beleszokott a pásztoréletbe, mintha sohase lett volna 6044 2| közéjük toppan egy öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor 6045 1| az õrt álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. 6046 1| ámulva Attila.~Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.~- 6047 1| összeszorult, hogy a tót pásztorgyerekek parittya nélkül is áthajították 6048 1| maradhasson õ otthon házõrzõ pásztornak, de azt meg nem indította 6049 3| hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~- emberek, én most leugrom 6050 2| míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, ember, többet 6051 5| Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél nemhiába fogta pártját Szegesdi 6052 3| csakugyan elmehetett volna paszulykarónak a hosszúságával, a csontja 6053 4| egy talpas ezüstpoharat a patakba. Mind a két vezér nagyot 6054 4| mondja a nép, hogy ez annak a pataknak a medre, mely szégyenletében 6055 4| Hogy minek hítták ezt a kis patakocskát, azt már senki se tudja. 6056 3| sziklájának hívják, a rajta fakadt patakot pedig Aranyosnak, mert vizében 6057 2| udvari szakács a nefelejcses patakparton ugyancsak bontogatta kifelé 6058 4| vezér nagyot ivott a kis patakvízbõl.~Hogy minek hítták ezt a 6059 5| Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük, aki elnevette magát, 6060 1| út azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen, 6061 2| készülõdött, kalapálva a sok patkót, járomszöget, kocsivasalást. 6062 3| alig tudott szót érteni Ali Patlidzsánnal, mikor odasuhogott a ház 6063 1| kiáltott Hunor, lovára pattanva.~- Legjobb volna elevenen 6064 3| több becsületet adtak a pattogatott kukoricás asszonyok, mint 6065 2| szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, 6066 4| katonája, ha ismeri kelmed - pattogtatta büszkén a gyerek levente.~ 6067 3| asztalra kerültek. Volt ott még pávanyelv is, ettek ott még tán tengeri 6068 3| egyszerre ellökte maga elõl a pávanyelvet nagy fölháborodásában.~- 6069 2| Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.~Kürtriadásra, 6070 2| mert a derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a 6071 5| kaláccsal. A Templom tér zöld pázsitján terítettek nekik. Ott telepedett 6072 2| hetedik határból is megérzi a pecsenye szagát.~S akkorát szippantott 6073 1| fogást az ökörbõl. Sütötte pecsenyének, fõzte becsináltnak, készítette 6074 2| ennek a tudós embernek a pecsenyeszag mellé, hadd mártogathassa 6075 2| ezüstbetûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta , 6076 3| amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka 6077 2| várbeliek.~Nem zsák volt pediglen az, hanem ember. Lassan-lassan 6078 4| kötõféken vezetve egy gyönyörû pej lovat.~- Kié ez a fejedelmi 6079 2| magát a lova.~- Mi bajod, Pejkó? - riadt fel gondolataiból 6080 2| sörényét.~Nem volt a Pejkónak semmi baja, csak az öröme 6081 2| vissza kellett fordítani a Pejkót.~- Hohó, tiszt úr - kapta 6082 2| kovács a vendéget, s példaadás okáért úgy belekanalazott 6083 3| felelte a kisinas, s már akkor pemecselte is a Recsep basa állát.~- 6084 2| is. Odafönt is ezzel élek péntek napokon.~- Hol légyen az 6085 2| kovács -, ilyet nem minden pénteken lehet enni Szalontán.~A 6086 3| gazda zacskóba hányta, ami pénzecskéje volt, s elindult a Tiszaparton, 6087 3| megállapodott, megmaradt pénzecskéjén nyájat szerzett, kerekített 6088 3| teremtette, hogy megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök erre 6089 3| Ne búsulj, megõriztem a pénzed!~Benyúlt a molnár az odúba. 6090 3| visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~Azzal visszaballagott Karcagra, 6091 3| váltak többet. Összetették a pénzüket, ketten építettek egy malmot, 6092 3| fogott ki rajtuk. Amije volt, pénzzé tette. Ötven aranyat kapott 6093 3| legyek most ezzel az idegen pénzzel? Talált jószág, nekem szánta 6094 2| se esze, se kedve ehhez a pepecseléshez. S bizony, ilyenkor megesett, 6095 5| a szíve fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogott 6096 2| nagyon kapott az ilyen ritka perceken. Odaszólt a papirosai közül 6097 4| kicsit a kardjával a hajó peremét. - A vágás irányába aztán 6098 2| kardjukat, a király az öreg Perényi nádort választotta közülük.~- 6099 3| volt az úr Magyarországon, Peresz basának hívták a szegedi 6100 1| ítéletét, mely kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka 6101 2| vizet, amiben megfõzzem.~Pergett a bíróné, mint az orsó, 6102 5| ma sem valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc 6103 2| fõzték le a bécsi diákok a pestieket.~ ~ 6104 4| hûtlen párát, ha megkerül.~A peták nagyon kis pénz volt. Kettõ 6105 4| senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára mégiscsak a gazdája 6106 3| hiszek én ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd 6107 5| még az unokáinknak is!~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt 6108 2| akkorka falu csak, hogyha a piaca közepén elmiákolja magát 6109 3| bekvártélyozták magukat a nagy piacra, mintha sose akarnának többé 6110 2| csemegét.~Bebocsátották a pihegõ hírnököt. Azt az újságot 6111 4| sokan lassú lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most, 6112 5| Hullott a sûrûn, nagy pihékben, majd kiverte a szeme világát 6113 2| fáradt, alig tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús hírt 6114 2| katona uram, hanem csak pihenjen szépen. Hiszen nincs nekünk 6115 5| pedig fölkelt, és körüljárta pihenõ hadát. Ahogy kerül-fordul 6116 1| el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~ 6117 5| volt a mienk.~Csendes esti pihenõkön, lobogó pásztortüzeknél 6118 1| le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt meghalt, eltemették, 6119 2| húzta volna neki. Csak akkor pihentek meg, mikor Mátyás odafordult 6120 5| bújtak álmosan hunyorgó pillákkal.~Marika szólalt meg elõbb. 6121 2| magától a király -, hiszen nem pillangók vagytok ti, hanem szikrák!~ 6122 2| mászik.~- Az ám, csakugyan - pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. - 6123 2| Bujkáltak elõle, ki padlásra, ki pincébe. Nem kívánkozott Solymáron 6124 3| Tele voltak a váradi vár pincéi német foglyokkal: azok hordták 6125 2| mind a két válla csízzel, pintyõkével, a tenyerében meg valami 6126 3| abban az idõben a borbély. Piócázni, eret vágni, köpölyözni, 6127 5| Milica fekete hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek 6128 3| jámbor kereszténynek pedig pipacsutora találtatott az agyarán, 6129 5| utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~A szegedi veszedelem hírét 6130 2| foga van az egérnek, tudom pipaszárát fúrni a lószõrbõl.~- No, 6131 5| barna homok, egy-két száraz pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát 6132 4| hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál - felelte egy 6133 2| tudományt osztogatják - pirongatta Hendók mester.~Busa deák 6134 2| amelyiknél Hendók mestert pirosabbra ne festette volna a harag. 6135 4| teleujjongta a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd tanulják 6136 1| még a föld színe fölött piroslott.~A magyarok integettek, 6137 5| hajában csókai pipacsok piroslottak. S mind a kettõnek maszatos 6138 3| hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt, 6139 5| öcsém - veregette meg a piruló fiú vállát -, hogy mához 6140 3| a csodatevõ virágból! - pirult ki a gyerek arca, s meg 6141 2| még annak a hangyának a pislogását is látom, amelyik a köntösöd 6142 4| sülettem, naccságos fejedelem - pislogott sebesen Csikaló.~- Hát aztán 6143 2| No, az nem nagy sor - pittyesztette el a száját Busa deák -, 6144 3| bús gerlicét, amelyik a pitvarajtó fölött kukkurúzik. Mégpedig 6145 5| folyik, s még tán el is pityeredtem, amiért így elámított az 6146 2| két karbunkuluskõ a két pitykegombja.~- Tiszteltetem a feleséged, 6147 5| mint azon a nyáron.~Mire a pitypalattyok legszebben szóltak a ringó 6148 5| pirosság, gólyakelepelés, pitypalattyszó mind ezt mondta:~- Emberek, 6149 5| õket fütyörészve. Valami pléhgalléros tiszt patallérozott elõttük, 6150 5| azzal úgy vágta a méhkast a pléhnyakú fejéhez, hogy az alul egyszerre 6151 3| engedte. (Értendõ alatta a pocakja.)~- Most már aztán mondd 6152 4| körülvitték a táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a 6153 3| a házat azzal a nagybélű pogánnyal?~- Te?! - gerjedt föl a 6154 4| az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében nem 6155 4| medvebõrös kanapén, este együtt poharazgatott a labanc tisztekkel, és 6156 3| selyem-bársony ennek még a pokróca is, csupa arany-ezüst a 6157 5| összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~abból lesz 6158 3| könyvszekrénynek a második polcáról az elsõ sor könyvet; akkor 6159 3| vagyonomnak is! Én is karcagi polgár vagyok.~Savanyú Mézes Gergely 6160 3| mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű 6161 3| jeges esõ. A becsei jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt, 6162 1| bolgárjait, mint a szél a polyvát.~Mindjárt a csata után odaállt 6163 2| ablakon, hogy tán meg se állt Pomázig. Szaladtak is utána eszük 6164 2| országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak 6165 1| nagyobb legyen a temetési pompa.~Az ifjú hõs után nemsokára 6166 1| esztendõvel ezelõtt nem volt pompásabb vára az országnak Hervoja 6167 2| kitettek magukért. Bíbor ponyvából húztak sátrat a nagy templom 6168 3| a szolnoki török, már a pora is látszik!~A karcagiak 6169 5| az öt arany nem a kocsiút porába potyogott bele, hanem a 6170 2| megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. ( 6171 4| hadnagy már akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres 6172 4| utatok, úgy járjatok azon a porcfüves legelõn, mintha temetõben 6173 2| hogy Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!~- Kivéve a 6174 1| ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó sem maradt meg magnak. De 6175 1| hogy keblében hazaáruló porlad.~De a várkert egyszerre 6176 1| fölszántani nehéz. Lépten-nyomon porladó csontokba, rozsdás vasakba, 6177 1| csudáknak!~Ihol én, ihol én, põrölyje világnak!~Sarkam alá én 6178 2| Jól se esnék neki, ha más porolná ki a bugyogóját. Hát a cseheknek 6179 2| mestersége, mert a két kis porontya is segített neki benne.~ ~ 6180 4| Eszébe jutott álmában minden porontyának a neve: János, Máté, Simon, 6181 2| eltört a mécsese a két porontynak is. Mátyás szíve megesett 6182 5| virradóra, mikor a falujok porrá égett. Éppen azon tanakodtak 6183 4| sötétben lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva, 6184 2| haragos hang -, csak a maga portáján parancsolgasson kelmed! 6185 3| azért nekem se kell a más portájára menni - legyintett a török -, 6186 2| madarat, mert nagyon fürge portéka ám ez!~Ki is nyitotta a 6187 3| jámbor polgárok ami drágább portékájuk volt, eldugták, ki hova 6188 4| egyszer valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt össze. 6189 3| kapott.~A katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek 6190 1| mert ez a sok mindenféle pósz-pász majd el találja venni az 6191 5| volt azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele félóra, vagyont 6192 4| fejedelmestül együtt, mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg. 6193 2| nyaka.~- Jeromos deák vagyok Prágából - esett térdre a vastag 6194 4| szegedi várban dáridóztak a prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz 6195 2| hékám! Nem lehet csak úgy prédálni az eleséget ebben a drága 6196 4| imént vette száz aranyon a priboji lócsiszártól.~- Szavamra 6197 4| többet is tudnak a Thököly prímásáról, akinek híre-neve máig fönnmaradt 6198 2| mutatott a reszketõ Privodára -, mert nem illet az ilyen 6199 2| karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát - vigyorgott a kapitány -, 6200 2| életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni, mester! - ütött a vállára 6201 4| még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom 6202 3| még nem hallott a sokat próbált tanácsház.~- Mit jelent 6203 5| kerülni mindenáron.~Meg is próbálta, nagy alázatosra fogva a 6204 2| bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! Idehozatom János 6205 3| disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott föl egy kicsit 6206 3| tette azt. A legnagyobb protekció se használt, ha az agár 6207 3| Vigyünk inkább ebbõl a szép püspökalmából.~- Elvásik bele a foga - 6208 2| oda régen.~A király csupa püspökökkel, hercegekkel ült az asztalnál, 6209 5| jámbor, míg csak hátba nem puffogtattuk valamennyien. Mikor aztán 6210 2| annak a köve is!~- Az még puhul egy kicsit, mert igen nehéz 6211 2| solymári bíró pedig földhöz pukkantotta a bírósüveget.~- Eb legyen 6212 2| Mátyás, s kezébe kapva a puskáját, szép csendesen nekivágott 6213 2| Annak az Orbán nevû öreg puskamûvesnek, aki az elsõ ágyút öntötte, 6214 3| csillogtak a mákszemek.~- Puskapor biz ez, hékám, s ha el nem 6215 2| Én meg ezzel a gyöngyös puskával mentem vitézkedni - szólt 6216 1| besenyõ szilaj volt, mint a pusztai farkas, ravasz, mint a róka, 6217 5| zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak, maga se 6218 3| õkegyelmének van egy rengeteg pusztája Somogyban. Azt úgy hívják, 6219 1| hazát a világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ 6220 1| Mikor meglátta a szörnyû pusztítást, felébredt a lelkiismerete. 6221 2| Mátyás király udvarában pusztította a kenyeret, de a János remetéét 6222 1| egész Dráva mentét. Égettek, pusztítottak, amerre jártak, földönfutóvá 6223 2| még csak arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy 6224 3| az egész.~- Valami szép ráadást meg majd odabent keresünk 6225 1| tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi õt.~ ~ 6226 3| hallgatta.~Arra akarták rábeszélni Tofelius mestert, az udvari 6227 4| városok ártatlan népét. Raboltak, gyújtogattak, s mire a 6228 2| bírósüveget, s hirtelen ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába, 6229 1| apám gyalázatát.~Az anyja ráborult, szerette volna ölelõ karjával 6230 1| mert nem illeti kard a rabot. S akárhogy hányta-vetette 6231 1| az ajtón.~No, a Zsigmond rabtársainak se kellett egyéb! Szaladtak 6232 1| hurcolták ki magukkal a rabul ejtett magyarokat.~Hervojának 6233 4| egész tábort. Félóra múlva Rabutin labancai elõbukkantak az 6234 1| hányta-vetette magát, bizony rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának 6235 2| asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többé meg se válok 6236 2| No, azzal meg különösen ráér. Abból már van három fogásra 6237 3| mondom el, majd ha jobban ráérek.~ ~ 6238 1| csatabárdjáért, azt gondolták, hogy ráérnek arra reggel is. Addig a 6239 3| drótost.)~- No, asszony, de ráérsz. Tán kisültek már a görlicék?~- 6240 2| tarisznyából a fácáncombot.~- Ráérünk arra, szolgám - legyintett 6241 3| hirtelen bukfencet vetett, és ráesett a fejedelem csizmájára. 6242 2| hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol 6243 3| asszonyok. Azokra bizony nagyon ráfért volna a kõkerítés.~- Igaza 6244 1| kutyabõr pergamenre volt ráfestve szép tarka betûkkel. - Sok 6245 5| másik ötven aranyat is, és ráförmedt Kerekire:~- Hát már mér 6246 1| bánni. Amelyik sült malacra ráfogta a fegyverét, abból egy porcogó 6247 1| legvadabbja vetõdik ide: a ragadozó sas, a kegyetlen sólyom.~ 6248 3| bántsatok, hadd alszom! is ragadt a jámbor cseh emberre ez 6249 1| Fehér a szõre, mint a , ragyog a szeme, mint a gyémánt, 6250 2| majd kiveri a szemem a ragyogása! - lelkendezett az asszony.~ 6251 5| arcocskáján harmatgyöngyök ragyogtak, amiket a tiszta kék ég 6252 4| meglátta fehérleni, s az is ráismert Kengyelára, mert vígan nyihogott 6253 3| elsõ sor könyvet; akkor rájönni, hogy Szeged története nem 6254 3| rakjon belõle. Ha segítenél rajtunk, uram, hálával lennénk irántad.~- 6255 5| inkább arra gondoljon, hogy rajzás ideje van, jól résen legyen 6256 2| faragva, hogy Hendók mester se rajzolt különbet.~- Hát mért gácsérfarkú 6257 1| telhetetlennek. Az arca mint a fõtt rák, még a szeme fehérje is 6258 1| uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~- 6259 1| Egy-két omladékfal, egy-egy rakás , benõve mohával, befutva 6260 3| amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a Tisza-parton. 6261 3| vádlott, akkor elüljáróba rákenet huszonöt botot a talpára, 6262 3| elhagyta, a másik mindjárt rákezdte. Néha még a harangszót se 6263 5| kárvallott emberek, hogy rakhatnának új fészket, mikor közéjük 6264 2| könyökig feltûrte a köntösét. - Rakj tüzet, csatlós komám!~Mire 6265 4| prédából.~Az alföldi magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért. 6266 1| ezer esztendővel ezelőtt, rakoncátlan folyó volt. Néhol úgy kicsapott 6267 5| igazgatta a feje alját, õ rakta lázban égõ homlokára a kötést, 6268 3| fogta a kisinast, s keményen rámordult:~- Lódulj, kölyök! Valami 6269 5| Elfintorította a bimbószáját, és rámutatott az apja kardjára:~- Ejnye, 6270 5| sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a 6271 2| add elõ a tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. - 6272 4| a szemét, hát csakugyan rángatja ám egy öklömnyi kis legényke, 6273 5| rájuk.~A két apa szét akarta rángatni az alvó gyerekeket. Mind 6274 3| szóval nem panaszkodott régi rangja elvesztése miatt. Hanem 6275 4| aki még egyszer kardot mer rántani, annak véteti fejét a császár.~ 6276 5| fejét.~- Én ugyan kardot nem rántok az olasz ellen. Neki csak 6277 2| mester.~Busa deák erre nagyot rántott erõs, izmos vállán.~- De 6278 4| nehéz fegyver után, s az úgy rántotta le mind a két karját, hogy 6279 2| elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, 6280 3| ujját a tintatartóba, s rányomta a papírosra.~- Ne félj, 6281 5| seregbõl.~Nosza, mindjárt rápattantam a nádparipámra, s harmadmagammal 6282 2| Odaállt a gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~- Mit nem 6283 4| érezte a fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. 6284 3| találja meg az ellenség, de rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~ 6285 2| Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra. Nem bánta 6286 1| vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász:~- Ez az 6287 3| ért. Borzalom volt arra rátekinteni is. Úgy meredt az ég felé, 6288 3| koronára szeretné legjobban rátenni a kezét. ( is tette késõbb, 6289 5| gyémántcsillagos érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára. 6290 3| király, amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, 6291 2| mert keservesen kereste a rávalót. Meg... meg...~De itt már 6292 5| apókám - mondta ártatlan ravaszsággal az asszony. - Attól félek, 6293 5| A hirtelen kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták 6294 5| menekülhetett elõlünk sehova. Rávetettük magunkat, mint a vércsék 6295 3| ember letette a bicskát, s rávette a szemét a törökre.~- Miért 6296 3| megkapta, amit kért, de akire rávicsorgott, az ugyan hiába koptatta 6297 5| övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen, 6298 5| az ablaka alatt, mindig rázörgetett az öreg, s odaültette az 6299 5| az ellenséghez álltak! - rázták az öklüket a csókai magyarok. - 6300 2| legszélsõ viskóban is hideg rázza az egereket. El se tudja 6301 2| mekkora tisztesség várakozik reájuk.~- Hét vezért persze nem 6302 4| ének a kuruc táborban:~Majd reánk derül még újra a szabadság,~ 6303 2| te vagy az a híres?! - rebbentette el magától Mátyás haragosan 6304 3| Hóbajárt basa, hogy csak úgy recsegett alatta a bársonykanapé.~- 6305 2| még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!” - így mondja 6306 3| Hanem ezt már mégis inkább regényben mondom el, majd ha jobban 6307 5| mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett csókai papom, 6308 3| sokáig köhögtet, írok én még regényt is Móra Balázsról, akit 6309 4| hunyorgó szemmel nézett körül a reggeli napfényben. Hat siheder 6310 3| az országba, ahol estétõl reggelig nemcsak a király változik 6311 2| ki a másik két okosat is.~Reggelre Jeromos deák is beállított 6312 1| tisztásra, mezõrõl berekbe.~Reggeltõl napszállatig nyomában voltak, 6313 2| ember, többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád 6314 5| azt izente, elfogyott a regimentje! Ki a gyepre, aki igaz magyar!~ 6315 4| nem tett meg a fejedelem regimentkapitánynak?~Nem hallott ebbõl Pap Illés 6316 3| aranykelyhével ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~ ~ 6317 4| tudok én annál. El kell rejteni a tárogatókat.~- Nincs olyan 6318 1| a gyémántos féket fûbe rejtetem.~- Nem tesz semmit - legyintett 6319 1| nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállottak, és 6320 5| Vegyétek vissza - mondta rekedten -, nem azért tettem! Nem 6321 1| szobába a cseh herceget rekesztették, azon innen meg a német 6322 1| lélegzetet venni. Egész teste remegett, mint az agyonnyargalt lóé, 6323 3| gondját viseltetni ennek a remek állatnak?!~- Inkább nagyon 6324 1| gallérja mögé hajigálja. Remekelt a fõszakács, csinált vagy 6325 2| üzente vissza Mátyás -, remélem, nem esett semmi baja.~- 6326 4| Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha 6327 2| nagy mihaszna!~Bizony kevés reménység volt ahhoz. Sehogy se tudott 6328 4| magyarok nehéz sóhajtása, forró reménysége, hálaadó imádsága, a szabadság 6329 2| ment az aranyos hintó János remetéért, vissza is jött az aranyos 6330 2| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az 6331 2| térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~- Miért 6332 2| Vár aranyos küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok 6333 3| mint valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az 6334 1| olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig csak azt hajtogatta:~- 6335 1| ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott 6336 1| Abban a pillanatban olyan rémületes üvöltés verte fel a napszállat 6337 5| válláról leszabadult. Halálra rémült a nagyasszony, s csak akkor 6338 4| szúrás, de annyira meg volt rémülve, hogy alig érezte a fájdalmat. 6339 5| volna szót, nagy volt a rend a Mária Terézia háza táján. 6340 2| kincstartójának:~- Száz aranyat rendelek Tamás mesternek. Holtig 6341 2| határról.~- Várjon egy kicsit - rendelkezett Mátyás.~- Lóhalálában jött, 6342 2| nagyon - ezt feleli a vendég rendesen, s azt gondolja magában, 6343 2| megadta a tiszteletet annak rendje-módja szerint, s várta, míg megszólítják.~- 6344 5| tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent megértett, 6345 1| hozzá:~Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!~Ihol 6346 3| jobban belekeveredett a rengetegbe. Ahogy tévelyeg elõre-hátra, 6347 3| Nagyon elbódorogtam itt a rengetegben, nem tudok belõle kitalálni. 6348 2| tudakozta kifelé az utat a rengetegbõl, ott lepte az éjszaka. Szerencse, 6349 2| másik.~Volt olyan is, aki répává akarta darabolni, olyan 6350 4| madara kilenc esztendeig repdesett Magyarország fölött, hanem 6351 2| elfeketedett, márványa összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve, 6352 3| szólalt, mégpedig olyan repedtfazékformán:~- Én vagyok a Muhar basa.~- 6353 5| tanulnak a fiatalok.~- No, repülni én is megtanítalak benneteket, 6354 5| varjak mind a csókai határba repültek tõle, a csókai csókák meg 6355 5| hogy rajzás ideje van, jól résen legyen kelmed. Ha a rajt 6356 2| hívják - vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös 6357 2| ember kell nekem, aki nem restelli kipróbálni, amit nem tudott.~ 6358 2| tudományú udvari püspök szinte restellt vele szóba állni. Csak úgy 6359 4| már kivágtam a labancból a részem ötödfél esztendő óta, nagyságos 6360 3| kövér borjút az oroszlán részére.~A király vidáman csapott 6361 2| tudományt méltó jutalomban kell részesíteni. Hamar hozzatok egy nagy 6362 5| világban. Kivette belõle a részét régen. Még harcban, háborúban 6363 3| léleknek, mikor olyan haragosan reszket a basa szakálla, hogy ahány, 6364 3| a gyertyája, s a bégnek reszketés állt minden ízébe.~- Ne 6365 5| kasba, mikor egyszerre csak reszketni kezdett a lába alatt a föld.~- 6366 4| cigánynak égett a szeme, reszkettek az ujjai, s a húrok csodálatos 6367 5| semmi pajkosságunkban soha részt nem vett. Hanem most ugyan 6368 4| aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett, a vezérükkel 6369 1| elszaporodtak, mint fûszál a réten, s alig fértek el egymástól. 6370 3| neki, ha beleköltözködik a rétesbe. Olyan nagy az ereje, hogy 6371 1| mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.~- No, a te urad nagyon 6372 1| imádta az Istent. Nevét rettegte minden szomszédja, mert 6373 1| a szakácsot, aki valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett 6374 5| lóca végéhez támasztott rézfokosát.~- Azt beszélik, az a kutya 6375 3| mindennap kétszer annyi rézgarast hányhatnék az erszényembe.~ 6376 4| cigánynak.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Salajdváron sülettem, 6377 5| belecsúsztatott egy vadonatúj rézkrajcárost. Utóvégre azon is csakúgy 6378 3| hullott borravaló gyanánt a rézpeták. Hát a kis borbélyinasnak 6379 2| abban nem volt egyéb egy rézpolitúránál.~- Sebaj, no - nevetett 6380 2| éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?~- Itt van Gyevi egy 6381 5| templomban, aztán olyan riadalom, hogy elhallatszott a szomszédba. 6382 1| a magyar tábort, annyit riasztgatta õket a nagyétkû Kórogyi.~ 6383 4| zengése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Félóra 6384 4| elõkapta a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, a 6385 5| faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen 6386 2| valami szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ 6387 3| Ne bolondozz, ember! - rikoltotta ijedten, s vak rémületében 6388 1| Fegyverre, fegyverre! - rikoltoztak a besenyõ õrök.~Abban a 6389 1| Kórogyit, mint a hordót. Rimánkodott is a fõszakácsnak, hogy 6390 5| meg legalább, diák úr - rimánkodtak neki -, hogy legyen kit 6391 5| nem vittek el, akárhogy rimánkodtunk. Azt mondták, nem gyerekjáték 6392 2| királyom - borult térdre rimánkodva a bojtár -, mert másképp 6393 4| Amelyet kilenc esztendõ óta ringat a szegény magyarok nehéz 6394 2| Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében, 6395 3| helyén mindenütt õsrengetegek ringatták a koronájukat, szarvasok, 6396 5| pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon 6397 5| Öreg Titulász~összefurulyáz~ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~ 6398 2| öreg fa. Mohos a dereka, ritkás a koronája, aprós a gyümölcse.~ 6399 5| egyetlen ludat, annál nagyobb ritkaság most nincs Szegeden. Az 6400 5| katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, 6401 5| küldjünk neki valami szegedi ritkaságot.~Ebben hamar megegyeztek. 6402 2| ugrott, de a király rájuk rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~- 6403 3| ellenséges gyülevész had nagy robajjal, mint a jeges esõ. A becsei 6404 1| látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni?~ 6405 5| perc múlva már Bicske felé robogott a serege élén. Vak Csiha 6406 4| ott aztán nagyon vígan röhentett egyet, s vágtatott be a 6407 2| vagy: micsoda tûzpillangók röpködnek ott az erdõ mélyében?~Nekemiás 6408 4| varjúk nem szoktak éjszaka röpködni! Különösen seregestül. Ezeket 6409 2| eresztett a lábad?~A kisbíró röstellte a legjobban, hogy ez a csúfság 6410 3| használatára?~- Hja, hosszú haj, rövid ész! - kacsintott Pali Pál 6411 2| ostromolta.~Mégpedig a döntõ roham elõtt való estén. A király 6412 5| a nagyasszony, s közéjük rohant a lekvárkeverõ kanállal. 6413 3| eljött. A város gulyásai rohantak a veszedelem hírével:~- 6414 3| az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok mögé, onnan hallgatta 6415 1| atyafi. Csak a nyelve volt rokon a két népnek, a lelke nem. 6416 1| Szittyaország földjén élnek a mi rokonaink, magyar testvéreink. Ha 6417 4| hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a zöld atillát.~Csikaló 6418 3| szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok, emlékét pedig a szikla, 6419 4| tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak 6420 4| katona, én is katona: ne rongáljuk tovább egymást, Károlyi 6421 2| görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~- De már azt magunk is 6422 5| mind a kettõ. A mestersége rongyszedés, de nincs az a király, aki 6423 5| valami csúfoló szó miatt rongyszedõ inast csináljanak belõlem. 6424 3| itt következik; hát minek rontanánk meg annak szavahihetõségét 6425 4| aztán tüzet tettek alájuk. Ropogott a máglya, mintha jajgatna, 6426 1| Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított 6427 5| öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott egy öreg tulipántos láda. 6428 4| táborhoz. Ott aztán össze is roskadt.~- Nini, visszajött a kis 6429 1| jóban, legyenek egyek a rosszban is.~Hogy aztán sok kulcscsörömpölés, 6430 3| Inkább jót kívánt nekik még rosszkedvében is. Mert valahányszor a 6431 2| tudsz? - kérdezte a király rosszkedvûen a hányaveti csehet.~- Tudok 6432 2| mehettek. Tóbiás mester rosszul bojtárkodott: szõrén-szálán 6433 5| hogy a Damjanich köpenyét rostává lyuggatták már a golyók?~- 6434 2| mester olyan szép tuli-tarka rózsákat, tulipánokat, szarvasokat, 6435 2| mazsoláját halászgatta a rózsás fakanállal, s mosolyogva 6436 3| tömérdek fegyver, egymásba rozsdásodva kard, nyíl, pajzs, dárda. 6437 2| tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél heverészni, ahol az udvari 6438 3| és mosolygott, mint tót a rozsra, mert a tanácsban megint 6439 4| amelyik elül harap, hátul rúg.~A fejedelem egyre jobban 6440 5| érteni, miért kapnak annyi rúgást.~A piros hajnalsugarak vidáman 6441 3| aztán esett gondolkodóba:~„Rúgja meg a kakas, mitévõ legyek 6442 3| emberhússal élõ dzsinn.~Avval rúgott egyet magán, és ereje maradékával 6443 4| emberszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta a csatában a labancot, 6444 3| dúslakodhatott, szép talitarka ruhában járhatott, a fején még éjszaka 6445 5| lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát 6446 5| vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt 6447 2| lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a 6448 2| majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan szófogadó 6449 2| aranyat. Annyit bizonyosan nem sajnál érte Kamuti Ferenc uram.~ 6450 5| filológusokban, hogy ne sajnálják tőle azt a kis névelőt, 6451 2| csak a selyem cipót ne sajnáljátok többé tõlem!~Csaptak is 6452 2| szegény ember, ne mondd, hogy sajnáljuk tõled a betevõ falatot.~- 6453 3| Hallod-e, török testvér, sajnálnálak ám én tégöd, ha egyször 6454 4| s olyan lóért senki se sajnált volna egy petákot.~Utoljára 6455 5| diófa alatt, hogy szinte sajnálta felkölteni.~- Apókám - kiabált 6456 3| már, hol keressek egy kis sajtot a kenyerem mellé. Szaladj 6457 4| termettél, te rezgõ nyárfa?~- Salajdváron sülettem, naccságos fejedelem - 6458 4| megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én annál - 6459 4| fejedelemnek, azokat Károlyi Sándorra bízta: várják meg, míg õ 6460 1| királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot 6461 3| ha a fejedelemasszony nem sanyargatna bennünket a nagy adókkal. 6462 5| vigasztaló levelet azoknak a sanyarodott szívű szegedieknek. De száz 6463 4| le a kurucok csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer katonája 6464 2| Balázs - emelte a kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban 6465 3| minden gombja csörgött a sapkáján.~- Hja, komám, akkor is 6466 2| királyon is, ha akkora darab sárarany húzza is a tarisznyája sarkát, 6467 2| helyette azt az öklömnyi sáraranyat, amelyik a tarisznyája sarkát 6468 3| hogy megláthasd a nagy sarat.~- Mit ér az, ha csak az 6469 2| beletapasztott egy-egy marék sárba mindentudó Vendel, s úgy 6470 3| csizmája ebben a feneketlen sárban, mire hozzánk elér.~- Színét 6471 3| le, hol a berényi német sarcolja meg.~- De ha kõfalunk volna, 6472 4| szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar városok 6473 4| megtetszettek neki a zöld atillás, sárga csizmás nyalka leventék, 6474 5| lett. Szegesdi Béni pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû 6475 3| egy zsákkal.~Csakugyan ott sárgállottak a kukoricaföldön a nagy, 6476 5| még most is fütyörésznek a sárgarigók: tilió, rongyból lesz a 6477 3| meg se álltak az ország sarkáig.~Bezzegh uram pedig éppen 6478 1| ihol én, põrölyje világnak!~Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:~ 6479 3| mindjárt a Latrán utca sarkán elejbe állt a Bócsa lakatos.~- 6480 2| fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva, s addig göngyölgette 6481 4| nyeregkápára az erszényt, azzal sarkantyúba kapta a lovat, s úgy elporzott 6482 4| ütötte össze Heister a sarkantyúját.~Többrõl többre mentek, 6483 5| mint a Bánhidy Gergely sárkányával.~A nagyasszony pedig, ahogy 6484 5| visszaveszem tõled!~Azzal sarkon fordult, szembe az olaszokkal, 6485 2| Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves küszöbénél.~- Soha 6486 3| elér.~- Színét se láttam a sárnak egész úton - csodálkozott 6487 2| szemmel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most 6488 4| fájdalmasan, s lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott szeme 6489 1| hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az 6490 1| nagyétkû Kórogyit. Éppen sáskákat szedett az istenadta a mezõn, 6491 5| katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No, 6492 4| csapta Kengyela a földhöz a sastollas süvegét. - Kuruc szavamra 6493 4| vitéz állított be Rákóczi sátorába. A fejedelem éppen Bercsényi 6494 4| katonára, aki úgy állt a sátorajtóban, mint a cövek.~- Mi baj, 6495 4| uraktól körülfogva lépett be a sátorba a kanászgyerek. Leborult 6496 4| megfordult, szó nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló hajdúk utánakiabáltak:~- 6497 1| a , szedd fel innét a sátorfádat!~Egyszer aztán azt mondták 6498 4| mikor Csikaló fölemelte a sátorponyvát, és elfojtott hangon bekiáltott:~- 6499 5| értetlenül nézte a vezéri sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. 6500 1| kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei két tót 6501 4| kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész népség. Abból 6502 4| tett annyi kárt, mint ez a se-országa, se-hazája, gyülevész népség. 6503 4| Nö, nézzsük, melyikünké a sebb muzsika - húzta végig a 6504 3| az oldalain, mint fekete sebek, s csúcsán szinte világítottak 6505 5| aki kenyérrel fizeti meg a sebeket, amiket gyermekei ekével 6506 2| érte a vállán.~- Küldünk a sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot 6507 3| vonóval, hol frisset, hol sebeset, ahogy Perec basa parancsolta.~ 6508 3| borotva.~Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti 6509 4| vastag nyaka engedte, s olyan sebesre vette a szót, mintha avval 6510 2| összeszorított markát, mint az égett sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz 6511 4| összeroskadt. Arcát, égõ sebét lemosta az ér hûs vizével, 6512 4| összevissza volt irkálva sebhelyekkel az ábrázata.~S így esett 6513 4| fájdalmat. Kezét rászorította a sebre, úgy hallgatódzott. De csak 6514 5| ez a Mária Terézia, hogy sebten maga elé parancsolta az 6515 2| öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik 6516 4| míg õ visszatér a lengyel segedelemmel, majd elbánnak a némettel.~ 6517 5| elõtt õt választotta ki segédtisztjének.~- Úgy igyekezz, öcsém -


1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License