1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
6518 3| meg agárkutya. Hanem majd segítek én a bajon. Öcsém, Czinege
6519 1| Csabáék! Égbeli halottak segítik az élõt! - Új erõre kaptak
6520 4| urunk is jónak látta külsõ segítõtárs után nézni. Kiment Lengyelországba
6521 4| lihegte összetett kézzel -, segíts megmenteni száz jó magyar
6522 1| gondolata támadt. Behívta a maga segítségére a törököt, akik akkor jártak
6523 4| magyarság Rákóczihoz folyamodott segítségért. Könyörgõ követséget küldtek
6524 1| hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban
6525 1| Áldjon meg az Isten! Segítsen meg az Isten!~Az ifjú Hervoja
6526 5| buckák alá.~- No, most már segítsetek összefogni a méheimet -
6527 1| Csaba apánk, most már te sem segítsz meg bennünket!~Bizony, most
6528 3| szegény, s be nem tért volna sehová, akárhogy hívták egy kis
6529 3| mög a gusztusát!~- Héj, a sejtán hordjon el benneteket! -
6530 5| húzódott szeme.~- Rosszat sejtek, apókám - mondta ártatlan
6531 1| meg nem találtak, olyan sekély vizet, amit átlábolhatnának
6532 3| Recsap basa sátorában. Csupa selyem-bársony ennek még a pokróca is,
6533 2| föl a sok hízott libát, selyemabroszba rakták a friss cipót, maguk
6534 1| mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye
6535 3| lábát szikla hasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem
6536 5| ládát, abból egy kopott selyemkendõt, abba volt belehajtogatva
6537 4| Rákóczi sátra fölött a nagy selyemlobogó, mint valami haragos sasmadár.
6538 4| dicsõséges lobogókat, amelyeken selyemmel van kivarrva a szent ige:
6539 2| a másik -, mert ott zöld selyemsátor is van a zöld bársonyabrosz
6540 2| Nem is álmodott a király a selyemvánkoson soha olyan szépet, mint
6541 4| elszedték a szent lobogókat. Selyemvásznuk olyan bágyadtan lebegett,
6542 3| azt adhatok, mert nekem semmibe se kerül - ajánlotta nagy
6543 3| Egyétek meg a terméstek, semmiházi népei!~Erre aztán a török
6544 2| a vitézi gúnyát errõl a semmiháziról - mutatott rá a reszketõ
6545 3| hanem azért õ oda se nézett semminek. Egész nap õrizte a nyájat,
6546 4| tüzet, mint a sárkány. Soha senkiben kárt nem tett, de azért
6547 5| törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem
6548 2| megtette Máté vitézt a fekete seregben a nemesek hadnagyának. De
6549 5| már Bicske felé robogott a serege élén. Vak Csiha boldogságtól
6550 1| közkatonának Hunyadi János seregébe. Nagy szükség volt a fiatal,
6551 4| se marad a kuruc király seregébõl. Széttörjük fejedelmestül
6552 5| kelet felé, amerre nagy seregekben költöztek haza a fecskék,
6553 5| legalább nem csúfítod a seregemet.~Világéletében mindig vézna
6554 5| hadi rendbe állítottam a sereget. Öröm volt nézni a sok lelkes
6555 2| Hajnalra indulhatsz is a sereggel. Ha a karod is úgy helyén
6556 4| Jaj, én csak gyalog kurucs seretnék lenni - jajveszékelt Csikaló. -
6557 1| megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta, annak jeléül,
6558 1| Zsigmond király elnyelte a sértést, mert csakugyan szüksége
6559 5| közül. A Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra,
6560 3| Nemigen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hûsölt a
6561 5| járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni kevélyen.~
6562 4| így nevezték - befejezte a sétát, kiszabadította a labancot,
6563 2| meg nem gyõzött irigyen settegni-suttogni: hogy hát õvelük már most
6564 3| Lécz Pétert a cimborái:~- Siess, Péter, ehetnék a macskád!~
6565 3| harsogta be Kilicsár. - De siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk
6566 3| emberek - hadarta sebesen. - Sietni kell a mákkal, míg el nem
6567 2| mert nem idõzhetek tovább. Sietõs az utam, nagyon várnak már
6568 5| pattant a lovára. A furulyát siettében a dolmánya alá dugta, éppen
6569 3| világítani, a karcagiak tehát siettek az ajtónyitással. A martalócok
6570 3| mertek a hátuk mögé nézni.~Siettükben a három tevét is ott felejtették.
6571 1| világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ országgyûlést,
6572 1| lakták akkor a Duna-Tisza síkját.) Hanem ahol keskeny volt,
6573 4| tárogatók szilaj búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték
6574 3| kézzel, visszafordult, és sikoltott olyat, hogy lehallott az
6575 5| loccsant, a fiú még csak el se sikoltotta magát. A három katona vakon
6576 5| A szájában furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos
6577 4| és még elkeseredettebben sikoltoztatták a tárogatót, hogy csak úgy
6578 4| Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje fölött:~- Sír Illés!
6579 5| jó távolast egymástól. Síkos a jég, ha elcsúszik is valamelyikünk,
6580 4| hasította ketté a majtényi síkot a kis patak, halk csobogással
6581 2| ahogy a kezével a nadrágját simogatja.~ ~
6582 4| vigasztaló susogással addig simogatták, míg el nem aludt a kis
6583 3| hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan nem tehetném
6584 4| porontyának a neve: János, Máté, Simon, Tamás, Benedek, Gergõ.
6585 3| Aranyos kelyhük alázatosan simult a lábához.~Egyet leszakított
6586 5| már csak megbillentheti a sipkáját az ilyen szegény diák?~A
6587 3| ULÁSZLÓ OROSZLÁNJA~Nagyon siralmas dolgokat jegyezett föl a
6588 4| rajta. Bíbicek jajgattak, sirályok sikongtak a feje fölött:~-
6589 4| szilaj búgását, sikoltó sírását akkor utoljára verték vissza
6590 4| népnek. Tenger bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa,
6591 4| Bercsényi terítette a kis kuruc sírdombjára. Kuruc dicsõségrõl álmodott
6592 2| Valamikor több volt ezen a síremléken a drágakõ, mint a márvány,
6593 4| nevét se tudja...~Bizony sírhatnékja volt az öreg Czötkénynek,
6594 5| öreg Titulásznak, akinek sírja fölött az akácfákon még
6595 5| van benne. Az édesanyám sírjáról...~Ez volt az utolsó szava,
6596 4| Sír Illés!~- Van neki mért sírni, kismadarak! - sóhajtott
6597 4| Koporsóját vállra kapták a síró kuruc vitézek, s amerre
6598 2| szíve verése. Elbúcsúzott a síró-rívó feleségétõl, aztán fölkapaszkodott
6599 5| körülvettük a Galambos-portán. Hol sírtunk, hol ragyogott a szemünk,
6600 4| valahol bent az erdõ mélyén sírva-nevetve elkezdett muzsikálni. A
6601 2| vésve, tetején páncélos, sisakos dalia kõbõl kifaragva. A
6602 3| nagyon is a fejébe verték a sisakot.~Bezzegh uram meg a bástya
6603 2| csatlós szedett össze egy sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben,
6604 3| vér, ahogy a bíbicek nagy sivalkodással röpködtek fölötte.~- Ugyan
6605 3| henyedolmányának hátáról. (Ez volt a slafroknak régi, szép magyar neve.)
6606 2| régi jó idõben, mikor még a só is sósabb volt, a méz is
6607 2| király, megsimogatva a ló sörényét.~Nem volt a Pejkónak semmi
6608 4| Halkan elõszedte a hegedût, a sötétben lecsókolta róla a port,
6609 2| Lassan-lassan kivált a sötétségbõl, s közeledett a táborhoz.
6610 5| akár harapni lehetne a sötétséget.~A három katona közrefogta
6611 5| Futott, aki bírt, néhányan a sövény tövébe, csak a Kuckó király
6612 5| édesanyám.~- Elhallgatsz, te sövénytámogató! Nem szégyenled magad azt
6613 4| a szegény magyarok nehéz sóhajtása, forró reménysége, hálaadó
6614 1| viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~- Hej, Csaba apánk, most
6615 2| festegetett volna, Busa deák sohasem faragott volna fából betût.~
6616 1| A HUNOK HAZÁT KERESNEK~Sok-sok esztendeig békességben éltek
6617 2| fejû vénembert meglátott a sokadalomban.~- Nini, Bálint tanítómester,
6618 1| feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával állított be vendégségbe,
6619 2| egyedül csak téged. Tudom, nem sokallasz érte száz aranyat meg egy
6620 3| földi jókkal, hogy maguk is sokallták. Éppen akkor is friss kolbászt
6621 2| örült Mátyás, mikor nagy sokára rátalált az országútra.
6622 1| hogy átvihesse a töméntelen sokaságot, lovastul átúszni pedig
6623 1| átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok
6624 2| kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott el a
6625 1| ÁRPÁD, A HONALAPÍTÓ~Sokféle nép lakta a magyar földet
6626 2| szemére Mátyásnak, hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János
6627 2| tarisznyába, ne mondják a solymáriak, hogy üres kézzel tértem
6628 2| ráncba szedte. Egyszer a solymáriakat kapta kötelességmulasztáson
6629 2| mindjárt egy lovas stafétát a solymáriakhoz.~- Azt üzente urunk királyunk,
6630 3| Könnyebb annak a keze, mint a sólyomnak a szárnya.~S nem telt bele
6631 2| Pardon, grácia fejemnek - somfordált oda a király elé -, bizonyosan
6632 3| van egy rengeteg pusztája Somogyban. Azt úgy hívják, hogy Kár.
6633 4| labancot bolondított, aki lopva sompolygott utána. Odáig csalogatta,
6634 1| szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:~- Jaj, édes gyerekeim,
6635 3| Pál, kiveszlek az inasi sorból. Te ezentúl az oroszlánetetõ
6636 4| egynéhányszor, hogy mikor õ volt a soros, a paripáját állította oda
6637 4| föl-fölkerekedtek a szegedi várból, és sorra sarcolták az alföldi magyar
6638 4| lélegzéssel pihegtek.~- No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba! -
6639 2| idõben, mikor még a só is sósabb volt, a méz is mézesebb
6640 3| ellenségévé a két mestert, sőt inkább az tette őket igaz
6641 2| esztendõ múlva, de akkor még soványabb volt, mint mikor elment.~-
6642 3| csak az oroszlán elkezdett soványodni, az etetõje pedig gömbölyödni.
6643 3| gömöri szelíd hegyeket. Addig sóvárgott vissza közéjük, hogy utoljára
6644 4| szomorú a te orcád,~könnyel sózod a kenyered,~nehéz átok lakik
6645 2| fejével - trombitálta ki a staféta a solymári piacon. - Ha
6646 2| szalajtott is mindjárt egy lovas stafétát a solymáriakhoz.~- Azt üzente
6647 3| hozta kend, hova viszi kend stb.~Tizenkét felebarátjának
6648 4| sátra elõtt is aludtak a strázsák. Nem vették észre, mikor
6649 4| állította oda maga helyett strázsának.~Egyszer azonban mégis megesett,
6650 5| falnak, behúzta fejét a subába, úgy dörmögött ki belõle:~-
6651 5| mögött a kuckóban, egy rossz subában. Egy nagy ócska könyvbe
6652 5| ringyet-rongyot,~rossz pokrócot,~subadarabot,~abból lesz a millió~tilió,
6653 2| kuckóban, a Márton kovács subájára. Nem is álmodott a király
6654 4| magát a nádasba, kopott subáját leterítette a zsombékra,
6655 3| fölvenni az éjszakára való subát, átmenni a másik szobába,
6656 2| után keletlen, lapát után sületlen - csóválta meg Mátyás a
6657 4| rezgõ nyárfa?~- Salajdváron sülettem, naccságos fejedelem - pislogott
6658 3| már a görlicék?~- Ki is sültek, ki is hûltek. Fenjön kend
6659 5| nem hallgatsz, istenuccse, sülve adlak át Mária Terézia õfölséginek!~
6660 5| se maradtak otthon. Ott sündörögtek a gazdáik körül, s meg sem
6661 3| csakugyan az öreg csõsz sürgött-forgott legelöl.~- Ne féljetek,
6662 2| reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a háza elõtt, középen a
6663 2| szemet a bíró.~- Jobban süt ez annál is - nyitotta ki
6664 1| bízhatok a konyhán, mert amit süt-fõz, mind maga éli fel.~- Sebaj -
6665 4| száraz fát. Egész nap ott sütkérezett a fûben; ha megéhezett,
6666 3| holdtöltétől holdfogytáig nem sütkérezhetnék elméd fényességében.~- Azt
6667 3| hordott a válla közt, mint egy sütnivaló tök Szent András-nap után.~-
6668 3| gyerek -, nekem is van ám sütnivalóm! Bizony mondom neked, hogy
6669 1| nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán. Nem sok ügyet vetett a
6670 2| ezen meg ezen a napon nap sütött-e, vagy esõ esett. Tudta,
6671 2| királyné a kenyeret, még tán a sütõlapátra is maga tette rá, de azért
6672 2| el magát. - Keressetek a süvegbe más embert, nekem drágább
6673 5| szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz aranyát.~Összenéztek
6674 5| érdemeiért senkit meg nem süvegelt, hanem azt megkívánta, hogy
6675 3| csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.~Bizony hasra is
6676 2| mellett hordom, hanem a süvegemen.~- Bizony, Busa deák, látszik,
6677 3| ellenkezni a nagyságos Bali bég süvegével?~Így volt ez, nem másképp -
6678 2| nekem drágább a fejem a süvegnél!~Nosza, a kisbíró kapta
6679 2| Tudok megolvasni, hány sugár van a napnak - feszítette
6680 2| csak mikor a vitéz a fülébe súgott neki:~- Ott ül Mátyás varga
6681 5| magunkat!~- Cudar világ lesz - súgták-búgták a szanádi szerbek. - A magyarok
6682 2| siheder gyerek.~Rángatták is a suhancot elõre-hátra.~- Térdre, Béni!~-
6683 2| szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az aranykanalát -,
6684 1| pedig felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra,
6685 1| Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt
6686 4| felhõ volt az nagyon, mert a suhogását is hallotta. Aztán második,
6687 3| határból, mikor egy falka sas suhogott el a feje fölött.~„Nyilván
6688 1| csörgõ kis patak. Az Isten sújtó keze nehezedett mindenre.~
6689 5| háború. Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
6690 2| pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden bokrot,
6691 1| hegyrõl le, hegyre fel, sûrûbõl tisztásra, mezõrõl berekbe.~
6692 1| azon a helyen, az erdõk sûrûjében ma is kopár, fekete a föld.
6693 2| szép csendesen nekivágott a sûrûnek.~No, a tûzpillangók nem
6694 4| lehajoltak hozzá, s vigasztaló susogással addig simogatták, míg el
6695 3| kapitány, ahogy meghallotta a suttogást.~- Dehogy, komám, dehogy -
6696 3| ingva-lengve a régmúlt idõkrõl suttogó esti szélben.~ ~
6697 4| a német el nem juthat - suttogta Lõrinc úr. - Oldjátok el
6698 2| Mátyás király katonája volt. Szabács ostrománál találta szíven
6699 3| talált arra, hogy a te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg
6700 2| kerül valami harapnivaló is.~Szabadkozott a király, hogy nincs õ az
6701 2| nagy urak közé! - mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját
6702 5| Neki csak olyan drága a szabadsága, mint nekünk volt a mienk.~
6703 5| gondolata, hogy az olasz szabadságharcosokkal a magyar honvédeket kell
6704 5| S mikor a fiatal magyar szabadságnak ellensége támadt, a járásbeli
6705 4| esztendõvel ezelõtt azt a magyar szabadságot, akit õnagysága Rákóczi
6706 5| olaszok álltak talpra a szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész
6707 4| ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~- Bánom is én - vont vállat
6708 5| magatokat! Jaj, mi sose szabadulunk innét! - sóhajtott Szegesdi
6709 3| basának a fülébe ment a hír, szabatott neki olyan bíródolmányt,
6710 3| jutottak a csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb közrendû
6711 3| próféta maga tanított ki a szabókés használatára?~- Hja, hosszú
6712 2| Márton kovács! Egészséggel szaggassa el a Mátyás varga ajándékát!~
6713 2| várta a parancsolatot.~- Szaggassátok le a vitézi gúnyát errõl
6714 5| nagyanyó imádságos könyvébe, szagos mentalevelek közé, s nagyapó
6715 3| szakáll közt tántorgott a száj, a vénhedt fa fekete odva.
6716 2| aranyat adott, amennyi az ágyú szájába belefért. Az pedig bolond
6717 5| avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta
6718 5| szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott
6719 2| illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt
6720 3| aztán elõugrott két fülig szájas szerecsen, lekapta a tíz
6721 4| lelke?~A hat kis Czötkény szájatátva nézett a hetedikre, ez meg
6722 4| hadnagy csak tátogott a szájával, mint horgon a potyka, de
6723 5| amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött meg! Erdõ az, nem
6724 1| ágrul ágra,~Száll az ének szájrul szájra...~(Arany János Buda
6725 3| szöröncsétlenkedjünk mink ennyi szájtátó nép közt, hanem tisztölj
6726 4| Kassáig. A két generális szájtátva nézett utána. Aztán keserves
6727 5| egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer aztán hátrafordult
6728 2| délebéd. Pedig az udvari szakács a nefelejcses patakparton
6729 1| konyhában megtalálták a szakácsot, aki valami rettenetesen
6730 3| valami mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az oldalain, mint
6731 2| kapitány -, megér ez nekem egy szakajtó aranyat. Annyit bizonyosan
6732 2| asztalra.~Maga gyúrta, maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret,
6733 5| Mikor magaformájú fehér szakállas öreg bácsik mentek hozzá,
6734 3| örvendezett a török, hosszú fehér szakállát simogatva. - Csakugyan nem
6735 3| te kezed szabadítsa meg a szakállától.~Bezzeg ugrott Jakab mester,
6736 3| az hordja az észt, aki a szakállt - bólintott elégedetten
6737 2| ezért a mazsolás kásáért szakasztott olyan egy pár csizmát, amilyent
6738 3| Átok-szikla.~- Én pedig szakítok abból a csodatevõ virágból! -
6739 2| Akkor aztán szépen kétfelé szakította a cipóhajat, és utánaküldte
6740 3| visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát:~- De bizony te vagy az
6741 2| nefelejcsringató csörgõ patak szalad - hívogatta a királyt a
6742 5| régen volt, még a gyõri szaladáskor, mikor Napóleon elõtt az
6743 5| is becsültem én a bankót, szaladtam vele a Mitetszik boltjába,
6744 5| is szalajtották.~„Ha ti szaladtok, mi bizony tiértetek le
6745 4| árkot, mely hosszú fehér szalag gyanánt kanyarog a zöld
6746 2| egy batka adót se. Nosza, szalajtott is mindjárt egy lovas stafétát
6747 5| hamar megszabdosták, meg is szalajtották.~„Ha ti szaladtok, mi bizony
6748 2| mondok én kigyelmednek. Szalajtsa föl egyszer a gazdát Budavárába:
6749 1| válogatott hadinéppel, szálfatermetû vitézekkel. Mutogatni akarták
6750 1| nincsen. Akkor pedig egy szálig lenyilazhatják õket, mint
6751 1| Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.~ ~
6752 5| inkább csak a Haynauval szállnak szembe, mint a Bánhidy Gergely
6753 4| Így aztán csakugyan meg is szállotta a kuruc sereg a szegedi
6754 3| értették el. Biz õk csak olyan szállóvendégek voltak otthon. Néha esztendõszámra
6755 3| csõsznek is a bocskorába szállt a nagy bátorsága. Ijedtében
6756 5| ajtóragasztékba, pedig le se szálltam a lóról. Szegény gyapjúnyírogató
6757 2| Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában.~-
6758 1| magyarok, mint a forgószél a szalmát.~Azután a bolgár királynak
6759 2| egy falat kenyér, egy kis szalmavacok. De a kovács barátságosan
6760 3| lehetett használni, mint a szalonnafölsõt, ezért igen nagy becsületben
6761 2| is belõlük Mátyás olyan szalonnás gombócot, hogy olyant nem
6762 2| se találták meg.~Hanem a szalonnásgombóc-levest máig is kõlevesnek hívják
6763 2| minden pénteken lehet enni Szalontán.~A király elmosolyodott,
6764 3| szorongassanak?! Úgy eltisztultak Szalontáról, hogy meg se álltak az ország
6765 5| CSÓKAI CSATA~Se szeri, se száma annak a sok szép könyvnek,
6766 2| és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent az égvilágon,
6767 2| aztán fölkapaszkodott a szamarára, s megindultak a királyhoz
6768 3| talpadat köllene borogatnod szamárszemöldöke-fű levelével, és én addig nem
6769 5| majorságainak, maga se tudta számát. Négylovas hintón járt tán
6770 1| õseink ideértek. Legtöbbet számított köztük a morva nép meg a
6771 4| Támadira. Maguk közé valónak számították. Jöhetett-mehetett a várban
6772 4| õket a fejedelem, hanem a számkivetésbe nem vitte el. Mikor bujdosásra
6773 3| pedig a kicserzett bõrével számolj be!~Úgy ordított, hogy mindenki
6774 3| anyácska meghal - hogy számoljon õ be apácskának, ha találkozik
6775 1| kócsagtollas süvegét -, mert számolnivalóm van veletek.~- Nekünk is
6776 4| az életeteket is. Hogy számoltok akkor be a fejedelemnek?~
6777 5| piros arcát.~- Majd otthon számolunk, apókám!~Otthon-e? Mire
6778 3| az elsõ két combra tartok számot a borjúból.~Amire Keszeg
6779 1| halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.~A két
6780 5| hozzá egy másik kis falu: Szanád. Azt meg csöndes, békességes
6781 5| neki irgalmas!~De hát a szanádiaknak sem volt álmuk azon az éjszakán.
6782 5| tõle, a csókai csókák meg a szanádiba.~Ilyen szép csata volt a
6783 5| ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is leszedték az emberek
6784 3| az állatok királya, hogy szánalom volt látni. Majd kiszúrták
6785 3| magát a földre, és szórta szanaszét a sok szép sült tököt a
6786 3| hogy a töröknek egyezkedõ szándéka van. - Isten neki, a másikat
6787 2| követnek, de az megneszelte a szándékát, s egyszerre kiugrott a
6788 4| Csikaló.~- Hát aztán mi szándékban jársz itt? - kacagott Thököly.~-
6789 1| fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:~-
6790 2| Hiszen nincs nekünk rossz szándékunk, csak igazságot teszünk.~-
6791 1| Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!~Haza is ment
6792 4| az új nótát:~Édes hazám, szánjad válásom,~messze földre van
6793 1| haza a kengyelfutóját, hogy szánják meg egy-két szekér arannyal,
6794 5| többet ér az, amit neked szántam. Arról mindig megemlegeted
6795 5| meg otthon maradtak, azok szántogattak-vetegettek szép békességben, s amikor
6796 3| a süvege bélésébe.~- Nem szántok-vetek többet a töröknek, szomszéd -
6797 1| meg ilyenkor a kalapját a szántóvetõ ember.~Nagy volt biz az:
6798 2| elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal felejtették el, ahogy a
6799 2| tarisznyát.~- No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk
6800 2| nevetett a király.~Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is
6801 3| megkarcolod patyolat képemet.~Szappant, borotvát otthagyott az
6802 2| már belõle még a csizma szárába is Márton kovácsnak. Mikor
6803 3| kezében a szívvirág hajlós szárát, lekiáltott a pásztoroknak:~-
6804 5| korpát cipelt hazafelé a szárazmalomból, egész belegörnyedt a vézna
6805 2| törülgetni. Hát mire egészen szárazra törülköznek, egy szem mazsola
6806 2| szarkafészekben.~Szép kerek szarkafészek ringatózott a legmagasabb
6807 2| erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás mester csavargatta
6808 3| basa. De mit törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én,
6809 3| rá Muhar basa egy sereg szarkára.~- Azok meg bíbicek, kellemes
6810 1| szájról szájra a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli
6811 1| királynak. Nemhiába idegen származású volt, sokkal jobban is szeretett
6812 4| kegyelmednek, mert innen ugyan szárny nélkül meg nem szabadul.~-
6813 2| el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
6814 5| beszél.~Mikor aztán a magam szárnyára kerültem, hozzám került
6815 3| lépett ki Apafi Mihály a nagy szárnyas ablak bíborfüggönye mögül.
6816 2| meglebegtette rajta a palást két szárnyát.~- Jó étvágyat, Hendók mester!
6817 5| belőle minden héten egy szárnyatollat a város nótáriusának, mint
6818 3| Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár, de nem vette zokon
6819 1| nem szökhetnek, ha csak szárnyuk nincsen. Akkor pedig egy
6820 3| angyalok terjesztették a szárnyukat, mikor leugrott.~A csodavirág
6821 2| lándzsáját a gunyhó korhadt szarufájára, de a kis varga úgy ugrott
6822 1| gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan,
6823 2| nézte a mester nyolclábú szarvasait, hogy utoljára õ is a kezébe
6824 3| ringatták a koronájukat, szarvasok, medvék, bölények komor
6825 4| No, Kengyela, állod-e a szavad?~A kuruc kezit-lábát összekötötte
6826 2| fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király - könyörögtek
6827 3| minek rontanánk meg annak szavahihetõségét évszámokkal? Egyébként ígérem,
6828 5| legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is
6829 2| madaras szobába.~Mert, hogy szavam ne felejtsem, élt-halt Mátyás
6830 2| rivallt, erõsebben a kürt szavánál:~- Hohó, ha én meghallgattam
6831 3| karcagiak mindjárt megismerték a szaváról Kilicsárt, a szolnoki béget.~-
6832 4| labancot fogtak a muzsikájuk szavával.~Ennek pedig fele se tréfa
6833 3| éjszakákon elhallatszott a szavuk a harmadik határig. A felvégi
6834 2| Azazhogy száz volt biz annak: a századikban Tamás varga szabta Mátyás
6835 5| egyszerre nyoma veszett.~Százan százegy felé szaladtak keresni,
6836 3| aludni. Hiába, csak nincs szebb ország annál az álomországnál,
6837 3| azt a magyarok, mert így szebben esik a szó.~Egyéb szép úgyse
6838 3| gyámoltalannal, egymás után szedegették el tõle a dús királyi birtokokat.
6839 4| szája kiszáradt, a feje szédelgett. Fahegyben járt már a nap,
6840 3| ne mondd, hogy mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab
6841 5| szanádi füzesbe, pedig a szeder sohase volt olyan nagyszemû,
6842 4| Csak éppen a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~
6843 3| szegény ember. - Hanem akkor szedhetjük ám a lábunkat, mert nem
6844 2| hogy csak arról a fáról szedi a legjobb ízû almát, amit
6845 4| csatákban megtépett lobogókat szedje most el az a német, aki
6846 2| botját, hogy a nyaka közé szedjen a követnek, de az megneszelte
6847 3| hogy a hetedik határba se szedjük össze a kezünket-lábunkat.~
6848 2| semmi különöset. Papirost szedtek elõ a tarisznyából, arra
6849 3| leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat. Legelöl a csõsz,
6850 5| került neki elnyelni a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen ám,
6851 2| található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat,
6852 5| elképedtek egy kicsit a szegediek, mikor az öregbírójuk, Miller
6853 3| meg ekkor fõbírája volt Szegednek. Ideírhatnám, hogy mikor,
6854 5| tiszti ruháját felcserélte szegényemberes gúnyával, s beállt halászlegénynek
6855 2| árulsz?~- Hát csak olyan szegényembereset, királyom. Arra jöttem rá,
6856 5| diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~-
6857 3| Engedelmet kérek, hogy csak ilyen szegényesen traktálhatom kelmedet ebben
6858 4| Elárad rajta a nyomorúság, szegénység, döghalál a sok háború miatt.
6859 5| panaszkodtam, uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit sem adhatok
6860 2| tudni való, hogy úrtól, szegénytõl egyformán megkívánta a kötelességtudást.
6861 3| Elértette, hogy õ az a szegett szárnyú sasmadár, de nem
6862 1| haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal nyitottak utat
6863 5| közé tartozott a futár is. Szégyellte volna üresen adni át a levelet
6864 5| el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar katonáknak azonban
6865 3| s azt mondja neki nagy szégyenkezéssel:~- Uram király, akkora lyuk
6866 4| én, nagyságos fejedelem - szégyenkezett a kuruc. - Hanem mikor hajnalban
6867 5| te sövénytámogató! Nem szégyenled magad azt a szegény öregembert
6868 3| fölháborodásában.~- Nem szégyenlitek magatokat, ti magyar urak,
6869 3| kezdve, mikor már a fõbírói székben ült.~Akkor, amikor ez a
6870 1| áldás,~addig, jó népem, itt székelj!~És lett e nép neve székely.
6871 1| megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb,
6872 1| következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek
6873 3| várba, leszedelõzködtek a szekérrõl, és rendbe szedték magukat.
6874 5| föl nem értem, még ha két széket tettem is egymásra.~Nem
6875 2| erdélyi vajda ugrott fel a székrõl. Nagy harcsabajuszát úgy
6876 5| csak igyekeztek volna, ha a szeleiek útjukat nem állják. De útjukat
6877 5| a lábánál. Ott fogadta a szeleieket, akik mindenféle ügyes-bajos
6878 4| kurucság,~aranyos zászlóját víg szelek hordozzák,~boldog leszel
6879 5| lekvárkeverõ kanállal. De el is szeleltek az ifjú inszurgensek úgy,
6880 2| de olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája,
6881 3| mondani, esõt csinálni, szelet megállítani, fûbõl-fából
6882 2| s csókolgatták a köntöse szélét!~- Áldja meg az Isten a
6883 1| közepéig se lehetett látni a szélétől. Máshol meg úgy összeszorult,
6884 1| igen nagy úr. A világ egyik szélétõl a másikig ért a római császár
6885 2| válogatott nagyurakkal Mátra széliben vadászgatott egyszer Mátyás
6886 2| fülüknek, mikor a király szelídebbre fogta a szót:~- Ti sem akartatok
6887 1| higgyetek Pereszkának, magyarok! Szellő a hite, pénz a mindene ennek
6888 2| fejükkel, mikor az erdõk szellõje mesélget nekik az igazságos
6889 3| szikla hasogatta, selyemhaját szélvész megkuszálta, hanem azért
6890 5| a magyar honvédeket kell szembeállítani. S csakugyan, mikor Szegesdi
6891 5| legelöl.~A Tiszán éppen szembefogta a szél a kis csapatot. Olyan
6892 1| Hervoja nem hagyta magát, szembeszállt velük, de bizony elvesztette
6893 3| egyszerre tele lett vele szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek,
6894 2| másnap reggel ki nem verte a szemébõl az álmot egy nagy libazsíros
6895 2| nyáridõben.~- Káprázott a szemed ebben a nagy melegben -
6896 3| tán kidörgölnéd az álmot a szemedbõl, ha nem akarsz rám ösmerni.~-
6897 3| méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat
6898 3| Visszafelé jobban kinyisd a szemedet, hogy megláthasd a nagy
6899 2| Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez tartotta a tokot, és ijedten
6900 2| olyan keményen biztatta a szemeivel, hogy jobbnak látta lerúgni
6901 5| Kereki mindössze csak mérges szemeket vetett, mikor a sok födetlen
6902 5| maradt meg, mert hivatalos személy volt: a város lúdja, s mint
6903 2| csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük
6904 1| amiért megsértettétek királyi személyem! - villogott a szeme Zsigmondnak.~
6905 3| ér az, ha csak az egyik szememmel látom? - nyújtotta a kengyelfutó
6906 3| Hogy a sasok mondanák a szemeteknek: csecse bogyó!~Mivel azonban
6907 3| De bizony mindnyájan a szemibe nevettek a vajdának.~- Szegények
6908 2| csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett a sarok
6909 2| belevágta a király a fejét a szemöldökfába. Csupa szerencse, hogy a
6910 5| marsoltak elõre, s összehúzott szemöldökkel lesték, feketéllik-e már
6911 1| az egész világot.~Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s
6912 5| Nem tartott ez csak egy szempillantásig, mert akkor rendet vágott
6913 4| híres tréfacsináló? - vette szemügyre Heister generális, a labanc
6914 1| Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra,
6915 5| sírtunk, hol ragyogott a szemünk, ahogy a honvédek csatáiról
6916 2| kiegyenesedett. De csak egy szemvillanásig. Aztán megint összegörnyedt,
6917 2| borzas hajában egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig
6918 2| valami piros kendõt. Három szénégetõ legény hevert a máglya körül:
6919 3| Inkább elmegyek a Mátrába szénégetõnek.~Meg is indult szegény feje,
6920 2| király vadászai.~A három szeneslegény négyfelé ugrott, de a király
6921 2| feketét a fehérbõl. Fekete szenet a szép fehér fahasábokból.~-
6922 2| szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben
6923 2| haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár. De nem ért az semmit, mert
6924 5| volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban, ahol a nagyapám
6925 1| magukról.~Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk,
6926 1| sok dínom-dánomot.~Nem is szenvedte meg úgy senki az olasz hadjáratot,
6927 5| mosolyodott el a koronás szépasszony.~- Akár a fölséged aranyának -
6928 5| uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ Hevér Mátyást. (Ez volt
6929 2| kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán csak úgy omlottak
6930 2| ilyenrõl Gyeviben.~Meg is szeppent a bíró egy kicsit, hogy
6931 5| De Krsztpogocsin Vládó szerb nemzetbeli szegény ember,
6932 5| Csókai magyaroknak, szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi
6933 3| mert a basa õkegyelmessége szerencséltet benneteket a látogatásával.
6934 2| kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés jó estét! - köszönt be Mátyás
6935 2| helyén van, mint az eszed, szerencsével jársz.~Két hét múlva Jajcában
6936 1| No, a te urad nagyon szerény ember - mondta a bolgár
6937 5| mind ezt mondta:~- Emberek, szeressétek egymást, mint ahogy a Teremtõ
6938 5| a Teremtõ mindnyájatokat szeret.~Az embereken azonban nem
6939 2| unszolta a király a vendégét -, szereted te a tejbekását.~- Jó nekem
6940 3| én csak hiteles dolgokat szeretek írni, mint például azt is,
6941 3| szülõjével együtt az egész vidék szeretetében.~Nevét ma is õrzik a romok,
6942 1| származású volt, sokkal jobban is szeretett külsõ országokban élni,
6943 1| Szittyaországba.~A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket.
6944 4| abban az idõben.~- Mi is szeretjük ám a tréfát - mondta mosolyogva. -
6945 3| tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd tudni, ugye, mikor adom
6946 2| neveljek belõled! Vagy jobban szeretnél olyan csetlõ-botló katona
6947 2| hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének beszegõdni õfelségéhez íródeáknak.~-
6948 4| népe.)~De nemcsak a kurucok szerették Furfangos Támadit, hanem
6949 5| magamban, s most már nagyon szerettem volna a kezem közé kaparintani.
6950 1| Árpád ésszel és karddal szerezte a hazát.~De nemcsak földet
6951 2| körül egy kicsit a világban, szerezz valami érdemes tudományt
6952 2| semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki.~Azzal kapta magát,
6953 5| nekitüzesedve. - Hé, fiúk, szerezzük vissza a csákómat!~A Béni
6954 5| A CSÓKAI CSATA~Se szeri, se száma annak a sok szép
6955 3| keresel.~- Szedd össze a szerszámaidat. Recsap basa õkegyelmessége
6956 2| mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra.~-
6957 4| holtak is megélednek tõle. Szerte az országban azért hányatott
6958 5| holdvilágos éjszakákon kint a szérûn egyéb se járta, csak a Kuckó
6959 3| gyerek! Tudod-e, milyen az én szerzõdésem?~- Majd megmondja, basa
6960 4| nézett a hetedikre, ez meg szétfeszítette izmos karján a kötést, s
6961 1| vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított
6962 1| ért az semmit. Seregét úgy szétkergették a magyarok, mint a forgószél
6963 2| fölékesített Mátyás király.~Ezzel szétlebbentette magán a köpönyeget, s kicsillantotta
6964 5| fakó orcája tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül
6965 5| diákember pedig arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a leégettek
6966 3| kõbõl falat rakjon.~Úgy szétrebbentek ettõl a szótól a vitéz hajdúk,
6967 3| hiszekegyet.~A basa erre szétrúgta maga körül a vánkosokat,
6968 2| nagy buksi feje, abban meg szétszaladt az a kis ész is, ami kerülközött
6969 1| csatának is vége volt.~Úgy szétszórták a magyarok Zalán király
6970 5| s poros, kerek köpenyét szétterítette a földön. Csakugyan több
6971 4| kuruc király seregébõl. Széttörjük fejedelmestül együtt, mint
6972 5| furulyája volt. Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó.
6973 5| tekintetû német katona. Úgy szétugrottunk mink, mint mezõn a varjak,
6974 4| meglepik a fejedelmet, jaj, ha szétverik a kuruc tábort!~Valahogy
6975 1| elõször Magyarországon. Mind szétverték Zsigmond hadait, s elborították
6976 3| fejét idejekorán, mielőtt szétvetné a bölcsesség, inkább a város
6977 4| a sasmadár szárnya, amit szétzúzott a golyó. Nagy halomba rakták
6978 1| országból, s mikor látta, hogy szidalmazzák ég elé emelt ököllel a szerencsétlen
6979 3| danolt, fütyült, meg nem szidta volna még az inasát sem.
6980 1| vitézzel visszatértek a szigetre, már messzirõl vidám muzsikaszó
6981 5| Ördögöt már, no - intette le szigorúan a nagyasszony. - Hát nem
6982 4| meg a saját tarisznyája szíjával, hogy jobban se kellett.~-
6983 3| Átok-sziklát azóta Fiúk sziklájának hívják, a rajta fakadt patakot
6984 4| nádasok közt, erdõk mélyén, sziklák közé bújva, mohos váromladékokon
6985 3| büszke várat építtetett a sziklán, s ott élt sokáig szülõjével
6986 3| csúcs tövébe ért. Óriási sziklatábla ingadozott a lába alatt,
6987 2| szórta a szeme haragjában a szikrát, akár a szentjánosbogár.
6988 3| morogva, csaholva, szemét szikráztatva, fogát csattogtatva ugrott
6989 5| világ. Aki mesélte, Farkas Szilárd, az én regényembe is belementett
6990 3| nagyobbra nõtt a lószemû szilva - mondta a borbély.~Ezt
6991 4| kastélyban. Virágzottak a szilvafák, csengett a kolomp, kis
6992 2| utánaszaladjanak.~- Nini, apja, csupa színarannyá változott a kavics, majd
6993 2| semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára pattant,
6994 2| az ujjával a bojtárt. - A színem elé ne kerüljetek többet,
6995 3| hanem azt megmondom, hogy színét-javát hozzátok az idei termésnek.~
6996 2| pecsenye szagát.~S akkorát szippantott a takaros orrával, hogy
6997 2| egyszerre keresztüllátott a szitán. - Mássz föl csak erre a
6998 5| Néha kiszalajtottak egy-egy szitkot a katonák a szájukon, egyszer
6999 3| se tudtak az urak, csak szitkozódni, asztalt öklözni, kardot
7000 1| magyaroknak. Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon
7001 3| sem görbült meg neki. Jó szívéért vele volt az Isten. A pásztorok
7002 3| Bizony, atyámfia, az én szívem félholdja is elhalványodna,
7003 3| már azt vállalja, s azzal szíves búcsút vettek egymástól,
7004 3| búcsúzott Apafi -, köszönöm a szívességedet, szegény ember. Mi is a
7005 3| istenadta, még örült neki, hogy szívességet tehetett ezeknek a hatalmas
7006 1| megfordult a nagyúrnál, aki nagy szívességgel fogadta ugyan, de dölyfösségét
7007 3| mákot, s leste a termést szívszakadva. A száraz mákfejeket aztán
7008 3| nem teremtett annál jobb szívû urat az isten, csak az a
7009 4| a fejedelem embere volt szívvel-lélekkel. Maga ugyan öreg volt már,
7010 2| tornáca, kilencvenkilenc szobája.~Azazhogy száz volt biz
7011 3| Muhar basa pedig sietett a szobájába, onnan leste éjszaka, hurcolkodik-e
7012 1| rácsukták a páprádi vár legbelsõ szobájának az ajtaját. Az elõtte való
7013 4| bánni, de az ügyes, ravasz szóbeszédnek tán még nagyobb embere volt.
7014 2| kétélû acélpengénél, amely a szobor lábához volt támasztva.
7015 2| összevissza repedezett, a szobornak keze-lába törve, mégis térdet
7016 5| csontja.~- Lúdnak indult az el Szögedébõl, ha csontnak érkezött is
7017 2| bíró úr is letette a görbe szögeit, bíróné is a rongyait.~-
7018 2| szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált egyenesre az ablakdeszkáján.~-
7019 5| András mórahalmi célszörû szögény embör. Föltétlen hiteles
|