1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
7020 3| most is megvan valamekkora szöglete a szegedi várnak, amit kontyos
7021 4| Rákóczi fejedelem aranypatkós szögparipáján? Csak jönne vele Bercsényi
7022 5| öreg bíró is leakasztotta a szögrül a kaszát, s kegyetlen haraggal
7023 3| egyik sarokból a másikba szökdösött, a kutya mindenütt utána.
7024 4| Le kell lõni a bestiát! Szökevénynek ez a büntetése.~- Elõször
7025 1| Addig a magyarok meg nem szökhetnek, ha csak szárnyuk nincsen.
7026 1| mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörû állat, s egy
7027 4| s a vitézek csak akkor szörnyülködtek el mély sebe láttára. Ölbe
7028 3| fényességében.~- Azt mondom én, ne szöröncsétlenkedjünk mink ennyi szájtátó nép
7029 2| egyéb, csak a király meg egy szöszke siheder gyerek.~Rángatták
7030 3| alattvalója annak, mint szövetségese Dobzse Lászlónak.~ ~
7031 4| Kiment Lengyelországba szövetségest keresni. A lengyel is éppen
7032 2| neked a ruhát, amiért olyan szófogadó gyerek vagy.~A király szavának
7033 2| forró tejbekása, alig bírt szóhoz jutni tõle:~- Hát miféle
7034 4| mert odasúgott neki:~- Szojit-e nagyon a kötés, bácsi? Lám,
7035 5| aranyat is tegyetek bele a jó szók mellé, mert másképp valami
7036 3| is látszik!~A karcagiak szokás szerint a templomba húzódtak.
7037 2| Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint szegény vándorlegénynek
7038 2| Gyevibe.~A régi világban szokásban volt a nagyeszû magyaroknál
7039 2| madarakat. - Hát mért nem szoktátok ti az adót elküldeni?~-
7040 3| az alázatosság. Nemigen szoktatta hozzá a hajdúk városa. Beterítette
7041 2| életében, vagy se - így szoktuk neki bemutatni a király
7042 4| megszólaltak, mikor a cigány hajnal szõkülésén visszalopódzott a táborba.~
7043 4| munkával.~- Hát most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? -
7044 5| a Kuckó király meg bírt szólalni:~- Túl... túl a Tiszán,
7045 3| gazdag határával, mezeivel, szõleivel együtt.~- Az már igaz -
7046 1| vele szóba még az utolsó szolgagyerek se. Egy játszótársa volt
7047 1| akkorra ott termettek a vajda szolgái is. Magukénak követelték
7048 2| MESTER~Jó embereivel, hív szolgáival, válogatott nagyurakkal
7049 2| mester leghaszontalanabb szolgája. Hendók mesternek négyszögletes
7050 2| Hát aztán hogy mondja a szolgálat? Van-e jó gazdád?~- Nincsen
7051 3| legalább meg van-e elégedve a szolgálatával?~- Én csak megvolnék - mondja
7052 3| a kecskeméti borbély?~- Szolgálatodra, nagy jó uram, én vagyok
7053 2| deákok azt mondták, hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének beszegõdni
7054 2| Én vagyok az, vitéz úr. Szolgálhatok valami rangos acélpatkóval?~-
7055 2| gyöngyösi cipó?~- Most nem szolgálhatunk vele - nevette el magát
7056 4| hogy bolond ember, Rákóczit szolgálja, mikor labanc is lehetne.
7057 3| leghívebb emberem. Mivel szolgáljam meg a jóságodat? Van-e még
7058 4| harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki békességes munkával.~-
7059 3| katonái utána porzottak, s tán Szolnokig se mertek a hátuk mögé nézni.~
7060 3| leette már a gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé bökött
7061 3| Perec õkegyelmének?~- Édes a szõlõnk, mint a méz, azzal udvaroljunk
7062 5| pitypalattyok legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán
7063 2| király beszédébõl.~- Neked szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -,
7064 4| fejedelem elpusztul?~Nagy szomorúság borult a kuruc táborra.
7065 4| ez volt a mentsége, ha szomszédai szemére hányták a tutyimutyiságát. -
7066 1| Istent. Nevét rettegte minden szomszédja, mert a besenyõ szilaj volt,
7067 3| hüvelykujjával is nyomatékot adott a szónak, és az asszony tudta már
7068 2| le volt terítve egy nagy szõnyeg, annak a közepén feküdt
7069 2| Azzal lehajolt, fölemelte a szõnyeget az egyik sarkánál fogva,
7070 2| fölvenni, hogy nem szabad a szõnyegre lépni.~Visszahõköltek a
7071 2| aki fölveszi az almát a szõnyegrõl - intett Mátyás az apródoknak.~
7072 4| nádmézet, ha azt akartok szopogatni! Aztán ki az apátok, hogy
7073 4| Erre a kegyes fejedelmi szóra meghajtotta Czötkény uram
7074 1| még sohase láttak. Fehér a szõre, mint a hó, ragyog a szeme,
7075 3| A SZŐREGI KÖVETEK~Abban az idõben,
7076 3| rajta csodálkozni, hogy a szõregieket a forró hideg rázta, mikor
7077 2| kalázi bíró, aki éppen azon szorgalmatoskodott, hogy görbe szögeket kalapált
7078 5| Palkó édesanyja, most is ott szorgoskodott a küszöbön. Ijedten tette
7079 5| Mátyás meg találta egy kicsit szorítani a nyakát.~- Csönd, ludacska -
7080 4| a várból, s két tûz közé szorítjuk a Rákóczi hadát.~- Itt a
7081 1| méricskélték, töltések közé szorították, hol meglassították, hol
7082 3| Legelõször is azt a két nagy szõrös füledet vágja le, isten
7083 3| oltsanak, vakolókanalat szorongassanak?! Úgy eltisztultak Szalontáról,
7084 2| sebet.~- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? - meresztett
7085 5| magyar ezred. Majd agyon is szorongatták az ifjú vezért ölelésükkel
7086 4| bizonyosan a kis Pap Illés, szorongatván hideg kezében a Rákóczi
7087 2| enyémet! Azt álmodtam, olyan szorosra kötöttem a nyakravalótokat,
7088 2| a vakablakhoz, s elejbe szórt a királynak egy marék fából
7089 3| volna? A sasok fészke nem szorul bástyára.~- De van ám olyan
7090 3| malmára, akkor mindig ökölbe szorult a keze.~- Hej, ha ez a török
7091 3| bevinni?~- Akár én legyek a szószóló - felelte nagy nyugalommal
7092 4| Bercsényi Miklós volt a legjobb szószólójuk.~- Úgy, úgy fejedelmem -
7093 4| se vidám kötõdzés sehol. Szótlanul õdöngtek a kuruc vitézek,
7094 3| Úgy szétrebbentek ettõl a szótól a vitéz hajdúk, mint méhek
7095 5| aranycsillagos generális. Édesapám szûcsmester volt, õ szabta az aranycsillagot
7096 3| csizmadiák, a szabók, a szûcsök s egyéb közrendû népek:
7097 1| Hunyadi János seregébe. Nagy szükség volt a fiatal, erõs karra.
7098 4| ám meg a magad fejét se. Szükségem van még nekem erre a te
7099 3| nevét, mert erre még nekünk szükségünk lehet, ha Allah úgy akarja.~
7100 1| hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra
7101 5| körülötte:~- Mi járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt,
7102 4| kellett attól félni. Az édes szülõanyja se ismerhetett volna rá
7103 3| sziklán, s ott élt sokáig szülõjével együtt az egész vidék szeretetében.~
7104 4| muzsikával.~Hét nap, hét éjszaka szünet nélkül csattogtak a harci
7105 2| inasa. A király gyalog jött, szürke köpönyegben. Csak akkor
7106 3| a csontjai. Bezzeg annál szûkebb lett Keszeg Illésnek a régi
7107 2| végzitek?~A jó emberek nagyon szûken eresztgették a szót a foguk
7108 3| Cickét követelte.~- Rég itt szûköl az ajtón, nagyságos uram -
7109 3| kutyája volt a Cicke, a szultán küldte neki egyszer ajándékba,
7110 3| Azt tartotta, hogy csak szundikálásra való a trónus, s akármilyen
7111 2| vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~Tóbiás mester olasz tudós
7112 4| fogatok - vigyorgott utánuk a szúnyog-muzsikásoknak, s visszahemperedett a szép,
7113 4| hetedhét ház ellen zümmögtek a szúnyogok. Arra aztán Csikaló sietett
7114 4| hadakozott mással, csak a szúnyogokkal. Azokkal is csak akkor,
7115 3| az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt, mint a vér,
7116 4| éppen a szíve fölött érte a szúrás, de annyira meg volt rémülve,
7117 3| errül én is tudok egy-két szúrát.~- De ha tökéletlen is az
7118 2| szívesen látni a gazdát, ha szûrdolmányban jön, ha bársonymentében.~
7119 5| a kaszát, a szanádi bíró szûrébe is belekapott a Bodri kutya,
7120 1| hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön?
7121 3| Mohamed hóna alul kihullott szurokrágónak! - eredt inába a Pali az
7122 2| gyerek elé, és rászögezte szúrós szemét.~- Mit nem lehet,
7123 2| Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -, én vagyok
7124 1| aki messziről nézte.~Árpád tábora éppen ezért már a harmadik
7125 4| a lelke ott járt Rákóczi táborában. Jaj, ha meglepik a fejedelmet,
7126 4| múlva követ érkezett Rákóczi táborából, s pecsétes levelet mutatott
7127 4| legrövidebb útja Rákóczi táborának!~De már erre felült az öreg
7128 4| gyalogszerrel kisurranhatott a táborból. Úgyis visszahúzta a szíve,
7129 5| olyan futás, hogy Benedek tábornoknak minden haja szála égnek
7130 5| csata után veszett el, a tábornokokat ette a szégyen, a magyar
7131 5| ellenség elsõ golyója Damjanich tábornokot találta. A csaták hõse hátrazökkent
7132 3| nézz végig inkább a magyar táboron, itt fekszik elõttünk.~Ott
7133 5| Palkó, katonának! Kint táborozik a sereg a falu végin, csak
7134 4| szomorúság borult a kuruc táborra. Se fegyvercsattogás, se
7135 5| összetalálkoztak az olasz táborral. Elõször az osztrákok mentek
7136 4| s messze ellopódzott a tábortól, valahol bent az erdõ mélyén
7137 4| után szaladni.~Este már tábortüzek mellett vigadoztak a kurucok.
7138 2| danolászva heverték körül a tábortüzeket, és nem sok ügyet vetettek
7139 1| Csak az õrök virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk
7140 4| telesírta, teleujjongta a tábortüzektõl pirosló mezõket. - Hadd
7141 1| seregestül csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal,
7142 4| lehanyatlott a sás közé. Tágra nyitott szeme a csillagos
7143 3| aranypor, hogy az egész táj meggazdagodott belõle.~Tiborc
7144 1| megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdõk meghajoltak,
7145 2| bejárta kíséretével az ínséges tájakat. Vigasztalta, biztatgatta
7146 1| Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. Selyem
7147 3| míg visszakerülök erre a tájra.”~Azzal levágott a fáról
7148 3| zacskót, aztán mindjárt takarodót fúvatott a tábori kürtösével.~-
7149 1| követek pedig ész nélkül takarodtak vissza Nápolyba, s kinyitották
7150 2| derékalj a puha pázsit volt, a takaródzó meg a csillagos ég. Aludt
7151 2| mindnyájunknak, de még a takaródzót se húzzuk le egymásról.~
7152 2| is harmatos derékaljon, takaródzott õ máskor is a csillagos
7153 2| Küldünk a sebére puha takarót.~Drága bársonypalástot kapott
7154 2| kérdezte a király.~- Találdki Máté.~- Biz én ki nem találom,
7155 2| mert a térképen csak Algyõ található, egy macskaugrásnyira Szegedhez.
7156 3| hazátokba. Még házpásztort se találjon itt közületek. Õ maga is
7157 1| erdõkerülõk, ha olykor találkoztak az erdei rémmel, aki mindig
7158 2| magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele jártodban-keltedben,
7159 2| embernek, aki valami okos találmánnyal állított be hozzá. Azt soha
7160 3| hátha a fõuraknál könnyebben találna segedelmet. Éppen ott találta
7161 1| nekik, hogy ha olyan hazára találnak, amely õket is be tudja
7162 2| asztal alatt.~- Azt nézem, találnék-e valahol egy darab követ -
7163 3| évszámokat, és csak úgy találomra írna ide helyettük valamit.
7164 3| kereszténynek pedig pipacsutora találtatott az agyarán, azt Móra Balázs,
7165 2| Igazságos Mátyás király, talán elõször életében, megszégyellte
7166 3| csak mákos rétest lát a tálban. Aki nem hiszi, próbálja
7167 3| hogy ne cseresznyézz te egy tálból a török császárral, mert
7168 2| jobban eresztett a tudománya: talicskán tolta utána egy hajdú a
7169 5| fejérõl a csákó.~- Hohó, talján - kiáltotta el magát -,
7170 3| vékával kínálhatták volna a tallért, mégiscsak azt ugatta volna
7171 3| viszketett is a katonák talpa.~- Jaj, nagyságos bég -
7172 3| ábrázatomat, úgy megkenetem a talpad mogyorófahájjal, hogy holtig
7173 3| ha egyször három hétig a talpadat köllene borogatnod szamárszemöldöke-fű
7174 3| rákenet huszonöt botot a talpára, csak azután kérdezi meg,
7175 4| étekfogónak, s az belemerített egy talpas ezüstpoharat a patakba.
7176 3| mogyoróhájjal keneti meg a meztelen talpát, aki jámbor kereszténynek
7177 3| követeket, hogy még csak a talpukat se kenette meg mogyorófahájjal.~-
7178 1| nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt jelenti ez, hogy
7179 1| a nép öregjei, vezérei, táltosai összeültek tanácsot tartani.~
7180 1| Isten kardja! - kiáltották a táltosok.~Attila pedig felnézett
7181 1| parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.~-
7182 1| Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek
7183 4| igen vigyáztak a labancok Támadira. Maguk közé valónak számították.
7184 2| bíróék odaszaladtak nagy tamáskodva a bográcshoz, Mátyás király
7185 5| fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodnék azután, szegény világtalan?
7186 5| világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütött
7187 3| Öregember volt a fõbíró, botra támaszkodott már kard helyett. Elértette,
7188 5| marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfokosát.~- Azt beszélik,
7189 2| amely a szobor lábához volt támasztva. Az nem kellett senkinek,
7190 3| ember elment a vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város
7191 3| mást, csak a fõbírót, a tanácsbeli urakat, módos céhmestereket,
7192 2| Bálint mesterhez fordultak tanácsért.~- Okos ember vagy te, a
7193 3| hallott a sokat próbált tanácsház.~- Mit jelent ez, fiú? -
7194 3| lépett be a fejedelem a tanácsházba, mindjárt a Cickét követelte.~-
7195 4| éppen Bercsényi Miklóssal tanácskozott, de azért mindjárt jó kedvvel
7196 3| az okos kutyával?~Ezen a tanácsnokok is elnevették magukat, és
7197 3| fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz. - Melyiktek vállalja, hogy
7198 3| hihetnek.~Attól fogva az agár tanácsosból közönséges agárkutya lett,
7199 3| becsülete másnak, csak az agár tanácsosnak.~Amire a jámbor fejedelem
7200 3| nemsokára visszakívánták az agár tanácsost.~ ~
7201 2| biccentett rá Mátyás a tanácsra.~- Csak adnék, királyom,
7202 4| Ahogy ott néztek egymásra tanácstalanul, megszólal a kurucból lett
7203 3| ereszthet nagyságod - dohogták a tanácsurak. - Úgysincs itt most már
7204 5| porrá égett. Éppen azon tanakodtak szegény kárvallott emberek,
7205 2| dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint mesterhez
7206 2| zokon Hendók mesternek. Táncolt is mérgében a két lúdtoll
7207 2| kimenni.~Annál vígabban táncoltatta az orrát a harmadik bécsi
7208 2| mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat elõre.~Azzal elõvette az
7209 3| hallgatod a kuckóbul, hogy hogy tanítgatja egymást két olyan nagyeszű
7210 2| bele.~Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak.
7211 2| fodormentavirágaimnak?~- No, jól van, Bálint tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -,
7212 3| az, akit a próféta maga tanított ki a szabókés használatára?~-
7213 2| nézz föl a vár tornyára - tanította a királyt csendesen a kis
7214 2| is te voltál a mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~
7215 2| káposztatorzsából faragott karodat.~- Ne tanítsátok ti Privodát - vigyorgott
7216 3| volna. A fehér szakáll közt tántorgott a száj, a vénhedt fa fekete
7217 2| jött, olyan fáradt, alig tántorog.~- Pihenje ki magát.~- Háborús
7218 5| a történetet, még él, s tanú rá, hogy akármilyen hihetetlennek
7219 5| embör. Föltétlen hiteles tanúbizonyság, mert úgy látta az egészet,
7220 3| mindenható fiúi szeretet tanúja. Csúcsán ma is virít egy-két
7221 5| Megállj, Kuckó király! Tanuld meg, mi az a honvédvitézség!~
7222 5| katonaviselt ember. Vén sastól tanulnak a fiatalok.~- No, repülni
7223 2| nem tudnak?~- Meg tudom tanulni, amit eddig nem tudtam.~-
7224 2| Nini, Vendel, hát mégiscsak tanultál valamit azoktól a tudatlan
7225 5| csak a Kuckó király. Meg is tanultam, s most úgy adom, ahogy
7226 4| esztendõ múlva annyira ki volt tanulva Morcos a hadi tudományokban,
7227 3| medvék, bölények komor tanyái. Csak a völgyekben kucorgott
7228 4| nádi farkasok, vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy a malacai
7229 5| lator vasas németek a kis tanyán. Bizonyosan a fülébe jutott
7230 3| szerzett, kerekített egy kis tanyát, s hamarosan úgy beleszokott
7231 2| a szögrõl a legrózsásabb tányérját - abból kanalazta le Mátyás
7232 3| és az asszony tudta már tapasztalatból, hogy ilyenkor legokosabb
7233 2| letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást: olyan szépen megsült hajában
7234 5| A FURULYA~Tápiószele ma sem valami nagy faluja
7235 3| bércnek, amit tán még soha nem taposott emberi láb. Sok helyen térden
7236 2| gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
7237 1| azonban, amit paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen, s ma
7238 2| ember nélkül. Egymás sarkát taposták a kócsagtollas vitézek,
7239 3| Neki maradtak a hajdúk, a targoncások, a koplalósok: ezek rángatták
7240 3| volt az eszmecserék állandó tárgya, és ezek az eszmecserék
7241 2| ráborította a madárra. - Gyere a tarisznyába, ne mondják a solymáriak,
7242 3| és odatartotta a mákos tarisznyához, hogy csak úgy csillogtak
7243 2| a király, s elõkereste a tarisznyájából a szegedi halbicskáját.~
7244 3| Kilicsárnak legelõször is a két tarisznyán akadt meg a szeme, ahogy
7245 3| fölmegyek én, viszek egy tarisznyával.~- Sose koptasd a lábad,
7246 3| mészároscéh atyamesteréből „tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe
7247 3| Nagyon rendes ember különben tarkahitû pogánynak is, soha e világi
7248 4| hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszõt.~-
7249 3| Jaj, királyném - vakarta tarkóját Csûr Istók -, neked igazságod
7250 1| készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel,
7251 2| országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány
7252 2| országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra,
7253 4| és nekifogtak a Tiszán a tárogatóhalászásnak. Napestig hányták a kotróhálót,
7254 4| vette be magát a muladi tárogatós század, ahogy hazatért,
7255 4| halászok voltak a Rákóczi tárogatósai. Sokan voltak, egész század
7256 4| lecsillapította a fejedelem tárogatósait.~- Nem ámítottalak el benneteket,
7257 4| határról visszaküldte a muladi tárogatósokat.~- Menjetek vissza a falutokba,
7258 4| ki, hogy jobban hallja a tárogatószót.~- Uram - lihegte összetett
7259 4| vissza a falutokba, fiaim. Tárogatótok szavára szüksége van még
7260 4| muladi bírónak.~- Tûzre a tárogatóval!~Ez a szigorú parancs volt
7261 4| csakugyan nem is sokat búsul a társai után. Jól érezte magát Újvárban,
7262 5| gyerek - mondta a katona a társainak.~Aztán egyikük kiállt a
7263 2| mosolyodott el Mátyás az érdemes társaság láttára.~- Bécsi diákok
7264 3| mikor meglátta, micsoda társaságba cseppent bele.~Mind ott
7265 2| gyönyörû betûk, mert ilyen szép társaságot úgyse találtak volna máshol,
7266 5| potyogott bele, hanem a futár tarsolyába.~Abban az idõben azonban
7267 2| mellé a kalácsot is. Nagy társzekerek hordták szét a piros búzát,
7268 3| volna régen, ha éntõlem nem tartana.~- Csend legyen, asszony -
7269 2| palotaiak csizmáját, s õk tartanak el engem kenyérrel. Nézd
7270 4| hangon a legnagyobb fiú, deli tartású, büszke nézésû levente -,
7271 3| látom, hogy jó helyen tartjátok az eszeteket. Hát majd megnyugtatom
7272 1| valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez. Elöl lovagoltak
7273 2| hogy mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? -
7274 5| mérgesen Kereki. - Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem
7275 5| öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek
7276 3| bíbicekkel? Tudom én, mit tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd
7277 3| fejét -, hát ezekben mit tartogattok?~Savanyú Mézes Gergely lekapott
7278 3| csak az elsõ két combra tartok számot a borjúból.~Amire
7279 5| Én üveg alá tétettem, úgy tartom itt az asztalomon. S ahogy
7280 1| ereszkedtek le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt meghalt,
7281 3| ez már a Férfiak Tükörébe tartozó szép história lesz.)~Ezért
7282 2| foglaltass, marcipánnal tarts, magyarok királya! Szem
7283 4| labancokhoz, s azt mondom nektek, tartsatok velem.~- Kötözzétek meg
7284 1| kiabáltak vissza Zsigmondnak: tartson velük õ is!~- Nekem nem
7285 3| huncutszemû Berzenczey Gergõnek:~- Tartsunk tanácsot, fiam!~Az apród
7286 2| király idejében éjjel-nappal tárva-nyitva állott a budai Vár nagy
7287 5| de még jobban õrizte. Kis táskát varrt piros irhából, azt
7288 4| Szegény öreg Czötkény csak tátogatta a száját, mint horgon a
7289 3| asszony. - Hát én tán éhön tátogjak addig, míg kend föléteti
7290 4| fejemet.~A hadnagy csak tátogott a szájával, mint horgon
7291 3| mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz, hanem befogod a szádat,
7292 3| ajánlotta lelkét, s leugrott a tátongó mélységbe. S úgy esett le,
7293 3| mutatóujj, rémítõ szakadékok tátongtak az oldalain, mint fekete
7294 2| õ maga. Bõrkötõ elõtte, tátott szájú csizma a kezében,
7295 1| kimerültségtõl. A szája akkorára tátva, hogy majd elnyelte a fejét,
7296 3| mondta szomorúan a király. - Tavaly a török császár megsegített
7297 4| Hatan voltak, mikor hat tavasszal ezelõtt apa nélkül maradt
7298 4| közül az 1702. esztendõ tavaszán.~A szabadság madara kilenc
7299 3| száraz mákfejeket aztán tavaszig a tarisznyájába hordozta,
7300 2| tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába Tóbiás
7301 5| egymás háta mögé álljunk, jó távolast egymástól. Síkos a jég,
7302 4| megfordult, szó nélkül távozott a sátorból. Az õrt álló
7303 3| Balázsnak.~- Nohát, Móra Balázs, távozz békében a bürgéddel, aztán
7304 3| olyan sovány vagy, hogy tebeléd nem kívánkozik harapni ez
7305 5| vállát -, hogy mához egy évre tebelõled is tábornok legyen.~Az ám,
7306 2| Parancsolj, uram királyom!~- Tedd el, fiam, tied a vezérség -
7307 2| haját, amelyiknek a béle tegnapelõtt fogyott el vacsorára.~„No,
7308 4| csak azért, hogy a feje alá tegye vánkosnak. S álmodott rajta
7309 5| kicsit, hogy sok kárt ne tegyenek az olaszban. Mikor pedig
7310 3| addig van az, fiam, basa, tegyük írásba az egyezséget, hogy
7311 3| világítani, a karcagiak tehát siettek az ajtónyitással.
7312 2| kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet
7313 1| csikorgatta a fogát, s tehetetlen dühében nagyot ütött az
7314 2| uram, mert még valami kárt tehetnél bennem - alkudott a solymári
7315 3| simogatva. - Csakugyan nem tehetném jobb helyre a vagyonkámat!
7316 5| elcsendesedett, ahogy azt a szívére tehette. Szép, szelíd arca mosolygósra
7317 2| vendégét -, szereted te a tejbekását.~- Jó nekem a mazsolája
7318 3| a várkapitányt, de csak Tejfölnek mondta azt a magyar ember.
7319 1| borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta
7320 3| mindig én szedem le elõled a tejfölt.~Jakab mester azzal bebújt
7321 1| s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember
7322 4| de megvette.~- Jöjjön el tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk
7323 2| Megzavarodott a gyerek, tekingetett elõre-hátra, végig-végigsimogatta
7324 4| síkon táboroztak, s egyre tekingettek észak felé: hozza-e már
7325 3| arcával, már amennyire a tekintélye engedte. (Értendõ alatta
7326 2| bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám ki
7327 2| belefájdul a nyakad, mire fölér a tekinteted a tornyára.~Az egyik vadász
7328 2| bírta ki azt a parancsoló tekintetet.~S nem telt bele egy hét,
7329 4| a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos
7330 5| Három tollas csákójú, zord tekintetû német katona. Úgy szétugrottunk
7331 3| János királyt keresem - tekintgetett a török.~- Én volnék, fiam,
7332 2| ebbe bele, uram király! Tekints le a Dunára!~Mátyás a szeméhez
7333 2| nevetett a királyné, s megint telehintette arannyal a tálat. Jutott
7334 2| vissza a kezét, mert mind telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj,
7335 2| keresni a gyepes helyet.~- Itt telepedjék meg, uram király - jelentette
7336 1| együtt induljunk!~Le is telepedtek Csabáék a magyarok közt.
7337 1| király a Mátra völgyeiben telepítette le. Ott aztán elvegyültek
7338 1| Ha megint közös hazában telepszünk meg, megint csak nem férünk
7339 2| elmosolyodott, s maga is segített telerakni a kovács zsebét arannyal,
7340 4| éjszakánként a tárogatók szava telesírta, teleujjongta a tábortüzektõl
7341 2| Tizenkét kutyabõr hártyát teleszántott estélig a felelettel. Vitte
7342 2| megszólalt nagy ájtatosan, míg teleszórta a kását mazsolával:~- Ó,
7343 5| ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok nyakba
7344 3| atyafiai, azoknál húzta ki a telet.~Ahogy kitavaszodott, lassanként
7345 4| tárogatók szava telesírta, teleujjongta a tábortüzektõl pirosló
7346 2| lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben,
7347 1| akkor semmi emberi formája a telhetetlennek. Az arca mint a fõtt rák,
7348 3| kucorgott egy-két viskó: télidõben odahúzódtak a rossz idõ
7349 2| egy kis mazsoláért, hadd teljen be vele ez a szegény ember!~-
7350 2| annak ha törik, ha szakad, teljesednie kell.~- Szép kis igazság!
7351 2| szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról
7352 1| folyó le nem foly,~meddig télre tavasz derül,~meddig égbõl
7353 3| vele anyácskát, s engem temessetek apácska mellé!~Azzal Istennek
7354 1| hogy még nagyobb legyen a temetési pompa.~Az ifjú hõs után
7355 1| biz az: egy egész nemzet temetkezett bele valamikor. Mégpedig
7356 4| porcfüves legelõn, mintha temetõben járnátok. És nézzétek meg
7357 1| besenyõ nemzetnek. Hanem temetõhelyüket ma is Egerek mezejének hívja
7358 3| haragosan megütögették a bezárt templomajtót:~- Ohó, adjatok helyet az
7359 2| az inasát: hogy hát az õ templombajáró csizmácskája mikor lesz
7360 3| rémületében úgy lódult ki a templomból, hogy meg se állt, míg a
7361 1| nem. A magyar már akkor templomot épített az Istennek, házat
7362 3| galibát. Volt nekik külön templomuk, külön mészárosuk, külön
7363 2| azt mondja, hogy csak a mi templomunk harangjának a szavát akarta
7364 5| beszélik, az a kutya Haynau itt ténfereg a környéken.~- Itt? Ugyan
7365 2| pöttöm kis szõke gyerek ténfergett körülötte, alig értek a
7366 3| követekhez, hogy egyszerre csupa tengelicekké változtak tõle az istenadták.~
7367 1| magyarságban, mint esõcseppek a tengerben.~Híre-neve se maradt a besenyõ
7368 1| az erdõk meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal
7369 1| rengeteg erdõket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentõ
7370 3| pávanyelv is, ettek ott még tán tengeri herkentyût is.~- Engedelmet
7371 3| kecskepásztorok, akik ezen a tájon tengõdtek.~Abban az idõben vetõdött
7372 2| deákot, uram király! Csúffá tenné az még a te királyi palástod
7373 5| tornácoszlopban.~„No, ilyet már mégse tennék, ha én a Kossuth katonája
7374 2| mert mind telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj, ilyen havat
7375 3| van a csizmádon, mint a tenyerem, majd befolyik rajta a víz.~-
7376 2| Olyan kicsike lett, hogy a tenyeremmel eltakarhatom! Gyertek, urak,
7377 3| embernek sült tök mind a két tenyerén, úgy ballagtak föl a márványlépcsõn
7378 2| aztán fölvette az almát a tenyerére, s térden állva tartotta
7379 3| vánkosokat, beletapsikolt egyik tenyerével a másikba, s belépett a
7380 3| vagytok a töröknél!~Azzal a tenyeribe szedte a lábát, s nyargalt
7381 3| égette, esõ verte, vihar tépázta. Fehér orcája lesült, gyenge
7382 3| le nem jöhet.~Mi haszna tépte le a csodatévõ virágot,
7383 3| ennek a hamis Lécz Péternek: terád bízom, hogy tartsd szemmel
7384 2| körülötte, alig értek a térdéig.~- Vendel vágyom - hajtotta
7385 2| király a fejedet, ha le nem térdelsz elõtte.~Megzavarodott a
7386 4| meghajtotta. A hadnagy már akkor térdelt a porban, s vasöklével a
7387 2| végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de utoljára
7388 2| szobornak keze-lába törve, mégis térdet kell ezek elõtt a törött,
7389 1| a gyermekek. Ezek között terelgették a szolgák az óriási nyájakat,
7390 1| Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom, észreveszem,
7391 2| bevezette õket a címeres terembe. Annak a közepén le volt
7392 2| indult kifelé a fegyveres terembõl. De Privoda ijedten állotta
7393 3| pedig mifelénk elfelejtette teremteni az Úristen.~- Nono - mosolygott
7394 4| elmosolyodott, ahogy a gyönge teremtés kívánságát meghallotta.
7395 2| nem voltak valami ijedõs teremtések. Annál nagyobb rajokban
7396 2| Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - felelte szelíden János.
7397 5| lába alatt a föld.~- Fene teremti, hiszen ez ágyúdörgés -
7398 3| hídjára. Mit lát ott, uram teremtõm: ül a híd szélén egy szegény
7399 5| úgy megéljenezték a Mária Teréziát, hogy csak úgy zengett bele
7400 3| Debrecenbe, a harmadikat pedig terhestül odaítélték a mákos gazdának.
7401 2| mehetünk, legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.~Mentek
7402 2| ennek a jó embernek egy terítéket a ti asztalotokra.~- Ohó,
7403 2| gombócokat.~- Lehet már teríteni, asszonynéném!~A kalázi
7404 3| mikor végigheveredett földre terített subáján, mindig föltekintett
7405 4| elvettek tõlük, maga Bercsényi terítette a kis kuruc sírdombjára.
7406 5| Templom tér zöld pázsitján terítettek nekik. Ott telepedett le
7407 2| menni.~Egyszer a szemére is térítették az udvari urak a János remetéhez
7408 1| jámbor kuktának se igen terítgettek asztalt. Csak akkor volt
7409 3| akik látták, hogy angyalok terjesztették a szárnyukat, mikor leugrott.~
7410 1| itt foglyok!~A nagy puszta termekben, a kongó folyosókon, az
7411 3| színét-javát hozzátok az idei termésnek.~Alig porzott el a kengyelfutó
7412 3| talált mákot, s leste a termést szívszakadva. A száraz mákfejeket
7413 3| szeme-szája.~- Egyétek meg a terméstek, semmiházi népei!~Erre aztán
7414 3| nagyeszű ember élt a városban. Természetesen papucsosmester volt mind
7415 5| minden méhe Bánhidyéknak termette a mézet azon a nyáron, s
7416 4| reszketõ cigánynak.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Salajdváron
7417 2| egynapos korában párjával termi az aranyat!~Eddig van a
7418 5| békességben, s amikor pihenõre tértek, igaz szívvel könyörögtek
7419 2| solymáriak, hogy üres kézzel tértem meg Budáról.~Azzal betarisznyálta
7420 3| legények elrontanák az õ tervét. Azért nem is szólt arról
7421 1| besenyõkhöz. Meg akarta lesni, mit terveznek.~- Eredj! - intett neki
7422 5| csatát álltak, csak úgy tessék-lássék módra hadonásztak egy kicsit,
7423 1| fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott
7424 2| felejtkezett rá a király.~- Testestül-lelkestül.~- Hát hány hét a világ?~-
7425 4| Kengyela Rákóczi fejedelemnek a testõr hadnagya volt. A haragos
7426 2| kiáltott:~- Ohó, lassan a testtel! Az almát úgy kell fölvenni,
7427 1| mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek
7428 1| vezéreinek:~- Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország
7429 1| szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat,
7430 1| Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele itt marad a
7431 1| sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektõl. Megígérték nekik, hogy
7432 3| ezeket a kérdéseket egyszer teszik föl az embernek, megfelel
7433 3| Fiam, Lécz Péter, téged teszlek meg oroszlánetetõnek. Már
7434 2| kígyó, csavargott föl a domb tetejére. Ott végzõdött egy düledezõ
7435 3| Bezzegh uram meg a bástya tetejérõl nézte a csetepatét nagy
7436 3| Melyiktek vállalja, hogy õrajta tétessek exámentet az okos kutyával?~
7437 5| szép levélért, hetvenötöt tétessen kelmed a kopertába.~Kapja
7438 3| akkor én mindjárt a lábadhoz tétetem a fejedet. Hát hogy volt
7439 2| elõrikkantotta a kisbírót, és hûvösre tetette a két diákot.~- Ki nem ereszted
7440 5| Lajos neve.~Én üveg alá tétettem, úgy tartom itt az asztalomon.
7441 4| kutatná. Földbõl fölássa, tetõbõl kiszedi, kútból kihalássza.~-
7442 3| arkangyal volnék is, csak a tetőled mívelt papucsban járnék.
7443 4| bokrot összetúrtak, minden tetõt megbontottak, minden kutat
7444 2| azok meg igazi óriásoknak tetszettek a piros fényben.~- Jó estét,
7445 1| deli levente, akinek vitézi tetteit ország-világ ismerte volna.
7446 2| kardjukhoz kapkodtak, Mátyás meg tettetett bosszúsággal förmedt rá
7447 3| Ott már német volt az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt, de
7448 3| jó vásárt csinált. Három teve hozta onnan az aranyat,
7449 2| hegyekben, hogy utoljára õ maga tévedt el köztük. Mentõl jobban
7450 3| belekeveredett a rengetegbe. Ahogy tévelyeg elõre-hátra, egyszer csak
7451 2| mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra, egyszer csak
7452 3| nézni.~Siettükben a három tevét is ott felejtették. A karcagiak
7453 3| mezítláb járt az és magyar textilben.)~- No, melyik a vádló?~-
7454 3| össze a basa a bokáját -, tiéd az arany. Hanem most már
7455 3| keze munkájára, amikor a tiedben is járhatna!~- Vak veti
7456 3| jön érte. Õ se vitte el a tiedet, te se bántsd az övét!”~
7457 2| a sereghajtó hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz
7458 5| ti szaladtok, mi bizony tiértetek le nem kaszaboltatjuk magunkat” -
7459 2| teszünk.~- Hát aztán micsoda tifelétek az igazság?~- Az, hogy reggel
7460 5| keresztapátoknak, hát hogy mertek tik engem kinevetni?! - S azzal
7461 3| közben. Az pedig egyformán tilalmas művelkedés volt mind a kettő.
7462 2| festette ki az ecsettel tili-tarkára, hanem Busa deák képét.~-
7463 3| egyezség. Ötszáz arany, száz tinó, száz paripa: ez az egész.~-
7464 3| belemártotta a három ujját a tintatartóba, s rányomta a papírosra.~-
7465 1| mezõ, s millió apró láb tipegése nyomta el a tücsökszót.~-
7466 3| még egy kicsit hûtõzik a Tiszában.~Úgy elfüstöltek onnan a
7467 1| csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék földet a mezõbõl
7468 4| világban, míg egyszer valahol a Tiszaháton portyázó kurucokkal akadt
7469 3| pénzecskéje volt, s elindult a Tiszaparton, hogy elrejtse valahová.
7470 4| Könnyû volt nekik, mert túl a Tiszáról egyre lopódzott be közéjük
7471 5| Csak az látszik belõle tisztán, ami örök életû: Magyarország
7472 5| beszállásolták magukat a Galambosék tisztaszobájába. Vitték magukkal a Kuckó
7473 4| együtt poharazgatott a labanc tisztekkel, és úgy elmulattatta õket
7474 4| táborban, pörgött a dob, és tisztelegtek a vitézek.~- Dicsõség a
7475 2| csak ide!~Négy szál legény tisztelegve várta a parancsolatot.~-
7476 1| mondta Árpád követének:~- Tisztelem gazdádat, mondd meg neki,
7477 1| nemzete ítéletét még akkor is tiszteletben tartja, mikor az rabbá teszi
7478 3| nézegette a hatalmas vadat.~- Tisztelete jeléül küldi ezt fölségednek
7479 2| cifra gúnyába öltöztél a tiszteletemre?~Mivel pedig Mihók nem egyéb
7480 2| köszöntést emberségesen. - Kinek tiszteljelek?~- Támadi Balázs a becsületes
7481 5| ezt az ötven aranyat, és tiszteljen meg érte a köszönésével.~
7482 1| Engem õriz a becsületem. Tisztelnem kell azt a népet, amelyik
7483 5| atyámfia - most már csak így tisztelte Kereki uramat -, nekem is
7484 1| királyunk! - hajlongtak nagy tisztességtudással.~- De bizony magam igyekszem -
7485 3| megdöbbenve a fejedelem. Az apród tisztességtudó meghajlással felelte:~-
7486 2| Debrecenbõl - hajolt meg tisztességtudóan a vastag nyakú.~- Hát aztán
7487 5| sátort, a sok fényes ruhájú tisztet. Utoljára odatévedt a tekintete
7488 5| Különösen, hogy a fényes tiszti ruháját felcserélte szegényemberes
7489 5| Ami érthetõ is, mert az õ tisztje volt rendet tartani a piacon
7490 3| bársonylócán. Körülötte az udvari tisztjei, ki ezüstben, ki aranyban,
7491 5| nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. - Csak megütött az az ostoba
7492 3| szájtátó nép közt, hanem tisztölj meg engöm holnap délben
7493 3| úgy hívtok, hogy disznó.~- Tisztöltetem a prófétátokat - kavarodott
7494 1| Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból, ha eladtad
7495 2| idõben az aranycsinálás titkát, a Mátyás józan elméje azonban
7496 3| tarisznyájába hordozta, s titkolódzva csörgette meg, ahol éjszakai
7497 5| mindjárt odaadlak az öreg Titulászhoz inasnak.~No, ettõl megijedtem,
7498 5| mindig megemlegeted az öreg Titulászt.~A sarokban roskadozott
7499 5| csak zörgetnek a kapun.~Tíz-tizenkét félegyházi siheder legényke,
7500 2| szomszédot ki vállalja?~Tízen is csörgették kardjukat,
7501 3| ki a béketûrésbõl, mikor tizenharmadszor kellett azt a kérdést hallanom,
7502 4| csillaga, ha sápadozott is. Tizenkétezer jó katonája volt még a fejedelemnek,
7503 2| volna el, pedig hat hajdú tizenkétfelé szaladt utána.~- Sose hajszoljátok
7504 3| akkor Palánknak -, mikor már tizenkettedszer állította meg a kérdés:~-
7505 4| vetette oda Bercsényi.~- Éppen tizenkettőnek ágyaztam meg - felelte a
7506 3| hogy Kár. Van rajta vagy tizenöt falu.~- Azért mégiscsak
7507 4| volt olyan mély hangja.~- Tízezer rác vitéz alszik ma Bécsben.
7508 3| alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt, mint a vér,
7509 2| meg a király szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor
7510 4| a vizet - kaptak észbe a többiek nagy felzúdulással. - Elámított
7511 2| reggel aztán megkereshetjük a többieket.~- Okos embernek adsz kenyeret,
7512 1| visszament az üzenettel a többiekhez.~Azoknak azonban semmi kedvük
7513 5| vett el, csak húszat, a többit becsületesen átszolgáltatta
7514 2| hadinépét. Étvágyat kapott a többitõl, õ is akar harapni egy darabot
7515 4| Heister a sarkantyúját.~Többrõl többre mentek, annyira,
7516 5| a kis Szegedet.~De olyan tökéletesen ám, hogy minden oktalan
7517 3| lehajolt egy darab sült tökért, s úgy vágta a saját kegyelmes
7518 3| gömbölyû, disznónak való tökök. Szinte kínálgatták magukat,
7519 3| mintha azokat a nagy mázsás tököket vagdosták volna a fejünkhöz.~-
|