1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
7520 5| fülébe a tenyerébõl csinált tölcséren keresztül -, baj van!~-
7521 4| lehevert a Lószaggató-erdõ öreg tölgyei alatt. Nem is azért vette
7522 1| amely átmenekült a Hervoja tölgyeseibe. A vadászok utánairamodtak,
7523 2| vétek lett volna szobában tölteni. Többet ért a pattogó rõzsetûznél
7524 5| öreg halász. - A makkosi töltés irányában, ha bele akarsz
7525 1| összevissza méricskélték, töltések közé szorították, hol meglassították,
7526 2| lesz, ha az éjszakát itt tölti, katona uram. Futja a derékalj
7527 1| esztendõ óta. Éjt-napot ott töltött ablaka könyöklõjén, hogy
7528 3| puszta falunál, de ki is töltötte rajta a bosszúját, mert
7529 3| meg az öreglegény annyit töltöztek mindenféle földi jókkal,
7530 1| annyi, hogy átvihesse a töméntelen sokaságot, lovastul átúszni
7531 4| kotróhálót, halat fogtak is tömérdeket, csak éppen tárogatót nem
7532 1| õrzi õket ebben a záratlan tömlöcben.~- Hát kit-kit a saját becsülete.
7533 1| nélkül, az egyik szája végén tömte befelé a húst, a másikon
7534 2| ajtó, és kigurul rajta egy töpörödött kis ember, akinek majd nagyobb
7535 1| Árpád vezér kedvetlenül töprenkedett a sátrában, mikor az emberei
7536 3| Hát tégöd tán a nyavalya tör, te asszony?~- Törje ki
7537 5| asszonyok jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már
7538 3| kellemes orcájú basa. De mit törõdöl te a szarkákkal és bíbicekkel?
7539 3| sasok nem sok kárt tettek a törökben. Mézes Gergely másképp fogott
7540 3| másiktól pedig nem kímélve a törökborsot, mert úgy kívánkozik a magyar
7541 3| ország pénzét, õ egyezkedett törökkel, némettel - ilyen csúnya
7542 3| ti gonoszabbak vagytok a töröknél!~Azzal a tenyeribe szedte
7543 2| márványkõ koporsót. Oldalaiba törököket kergetõ magyar vitézek vannak
7544 3| kettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta a papucsot, a másik
7545 3| nem lett volna, és olyan törökösen lelógó hosszú bajusza, hogy
7546 3| bicskát, s rávette a szemét a törökre.~- Miért ijesztegeted a
7547 3| kisinas Kecskemét városát a töröktõl. Jakab mester meg az öreglegény
7548 2| Hunyadi János képmása, a törökverõ hõsé, Mátyás király apjáé.~
7549 4| Egyik-másik kuruc már a szemét törölgette nevettében.~- Katona volt
7550 2| teremhet az még énnekem is! - törölte le az öreg inge ujjával
7551 2| fogadkozott az egyik.~- Makká töröm! - bizonykodott a másik.~
7552 1| dárdát hánytak, kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû
7553 3| dolgokat jegyezett föl a történelem arról az Ulászló királyról,
7554 1| királyról föl van jegyezve a történelemben, hogy vándorlegénynek sokkal
7555 5| járatos a szegény ember történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd
7556 5| leghihetetlenebb az egész történetben, ugye?) Mert ész kell oda,
7557 5| A csókai csata különben történetnek olyan kicsike, amilyen kicsike
7558 1| kanyarodott, az erdõbõl lihegve törtetett elõ egy fehér hajú, fehér
7559 2| alig gyõzték a könnyüket törülgetni. Hát mire egészen szárazra
7560 2| Hát mire egészen szárazra törülköznek, egy szem mazsola nem sok,
7561 3| jobb az, hogy sült tökkel törültek bennünket képen, mintha
7562 2| repedezett, a szobornak keze-lába törve, mégis térdet kell ezek
7563 5| tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdemeiért senkit
7564 1| mindenki szót fogadjon. - A hét törzs hét vezére közül Álmost
7565 1| összeültek tanácsot tartani.~Hét törzsből állt akkor a magyarság.
7566 5| ha csontnak érkezött is a tötthelyre.~- Furcsa természete van
7567 3| egy odvas, öreg fûzfának. Töve a vízben volt, derekáról
7568 2| fölséged ezt a nagy halmot, tövétõl hegyéig tele van friss hóval.~
7569 2| Mátyás király kastélyának. S tövükben ma is virágzanak a kökények
7570 3| Arra akarták rábeszélni Tofelius mestert, az udvari doktort,
7571 2| tette a boldog csehet udvari tojásgyûjtögetõjének. Az is maradt halála napjáig,
7572 2| Mátyás a szeméhez tartotta a tokot, és ijedten kapta el a fejét.~-
7573 5| a kuckóban olvasgatni a Toldi Miklós történetét.~Nagyon
7574 5| volt az ellenség. Három tollas csákójú, zord tekintetû
7575 2| mert egy öreg csókát látott tollászkodni a kökénybokrok közt, s egyszerre
7576 5| nem írásra utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~A
7577 5| míg egyszer csak a nagy tolongásban lemaradt a fejérõl a csákó.~-
7578 2| sátra.~- Térdig érõ fûben, topolyafák alatt, nefelejcsringató
7579 4| Kengyele dörgött, morgott, toporzékolt, utoljára kiadta a parancsot:~-
7580 1| Csekély erõddel a halál torkába igyekszel. A besenyõk annyian
7581 4| a labancsok! - kiáltott torkaszakadtából, ahogy a bajtársai közé
7582 2| Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc szobája.~
7583 5| csinált, csak üldögélt a tornácon, s nézte, hogy kergetik
7584 5| kellett neki fogódzni a tornácoszlopban.~„No, ilyet már mégse tennék,
7585 1| Maguk fitogtatására vitézi tornát is játszottak a mezõn, dárdát
7586 3| már a bodolai vár karcsú tornya.~- No, most már hazatalálok -
7587 5| kicsike falunak Csóka.~Odaát Torontálban, a Tisza mentén gubbaszt
7588 1| kopját törtek, s utoljára egy toronytermetû olasz levente nekiugrott
7589 1| Engem ez a nagy bolond torta, ni, mert már ki se férek
7590 1| valami rettenetesen nagy tortát gömbölygetett a sütõdeszkán.
7591 1| a magyarok Zalán király tótjait, bolgárjait, mint a szél
7592 3| hogy csak ilyen szegényesen traktálhatom kelmedet ebben a drága világban -
7593 2| Olyan jóízût nevetett erre a tréfabeszédre Márton kovács meg a felesége,
7594 4| hadiszerencse.~- Hát kelmed a híres tréfacsináló? - vette szemügyre Heister
7595 4| oroszlán a csatában, pajkos tréfák kieszelõje békességes napokban.
7596 4| emberrel a Tisza mentén így tréfálkozni:~- Könnyû nektek, muladi
7597 1| megemeltetek!~Az olaszok nevettek a tréfán, azonban Lajos király komolyan
7598 2| Budavárba, eredj!~No de erre a tréfára már csakugyan megharagudott
7599 2| értendõ, azt ijesztgette tréfás szóval:~- Na, cselédem,
7600 4| muladiakat - mondogatta tréfásan a fejedelem, mikor éjszakánként
7601 3| a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan igazságot is szemébe
7602 2| megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni hívei bosszúságát.~-
7603 4| Kárpátok bércei. Valahol a trencséni csatatéren hirtelen fölkapta
7604 5| egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! -
7605 2| beszélni akar a fejével - trombitálta ki a staféta a solymári
7606 1| megrázom magamat, összedõl a trónod.~Zsigmond király elnyelte
7607 3| megelégedetten bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket a Berzenczey
7608 3| korán reggel már gurult a trónterembe, ahol János király egész
7609 3| s meg se állt a királyi trónusig. Hanem ott még meg is szólalt,
7610 1| uram király, hogy a te trónusodat az én vállam tartja. Ha
7611 2| korában az ellenséget.~Meg is tudakolta tõle a király, hogy mi lesz
7612 2| tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektõl? - nevetett a
7613 3| hallanom, amit kérdés nélkül is tudhatott mindenki, aki nem vak: hogy
7614 2| apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett Zsombor deák.~-
7615 5| kellene megköszönni, hogy õ is tudjon róla. Azt javasolnám, küldjünk
7616 2| ezt megmondani, nemhogy én tudnám.”~Bezzeg meg tudta a lengyel.
7617 1| fõszakács egyszer megunta a tudományát. Megjelentette a királynak,
7618 2| bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem adok kenyeret.~Elszomorodott
7619 2| király. - Esõs idõben ennek a tudománynak nem lehet hasznát venni.~-
7620 2| lássuk, el tudsz-e altatni a tudományoddal!~Tudós Nekemiás mester csakugyan
7621 2| Olyan jutalmat adok a tudományodért, amilyent érdemelsz. Megengedem
7622 4| volt tanulva Morcos a hadi tudományokban, hogy Kengyela már az õrállást
7623 2| megjutalmazod, mit adsz az én tudományomért?~- Mit tudsz? - kérdezte
7624 2| Menjetek márványt lágyítani a tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az
7625 2| tett szert erre a jeles tudományra.~- Hol-e? - mondta kérkedve
7626 2| nem hallotta párját a mi tudományunknak. Erdõ az, nem berek, tenger
7627 2| intett barátságosan a tudósnak. - Hát aztán mibõl csinálod
7628 2| többet tudsz egy regiment tudósnál. Tavaszra hozzád adom iskolába
7629 2| remetét, hadd látom, ki tudtok-e fogni rajta!~El is ment
7630 3| elõ nyugodtan Móra Balázs.~Tudván tudta pedig, hogy a Hóbajárt
7631 4| elkezdett muzsikálni. A tücskök is elhallgattak, a fülemülék
7632 1| hogy többé ne kelljen neki tücskön, verében élni.~ ~
7633 2| gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló
7634 1| volna, aztán nekivágtak a tücsökmuzsikától hangos mezõnek.~Bese nádor
7635 3| úgy illegjen-billegjen a tükör elõtt.~- Csak takaros legény
7636 3| tarkabíró”. De ez már a Férfiak Tükörébe tartozó szép história lesz.)~
7637 3| AZ ASSZONYOK TÜKÖRÉBŐL~Abban az időben, mikor Hóbiárt
7638 2| országban. Márványoszlopai, tükrös tornáca, kilencvenkilenc
7639 2| azt a várost, ahol ilyen tündérnek való kalácscipót tudnak
7640 3| méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel megtekinteni,
7641 3| emberséggel. Déltájban, mikor türelmetlen morgása fölhallatszott a
7642 1| ezért már a harmadik napja türelmetlenkedett Alpárnál a Tisza-parton.
7643 1| már akkor fogytán volt a türelmük, úgy eresztették vissza
7644 3| helyen térden csúszott, tüskebokorba kapaszkodott; százszor is
7645 2| mind telemaradt a tenyere tüskével.~- Juj, ilyen havat se láttam
7646 1| Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre,
7647 5| Mert olyan tûz a szabadság tüze, hogy amikor az egyik helyen
7648 5| kergették õket a tábori tüzek világánál egy darabon.~Maga
7649 4| elé.~Csikalónak egyszerre tüzelni kezdte a félsz a bokáját,
7650 4| sóhajtott a gyerek, s lefogta tüzelõ szemét. A puha nádbugák
7651 1| szakállú országtanácsosok, tüzes szemû harcos daliák.~- Hozott
7652 4| bánatát ki siratgassa, reménye tüzét mi lobogtassa, ha nem a
7653 2| Hát miféle szerzet vagy te tulajdonképpen?~- Mátyás varga vagyok,
7654 2| Hendók mester olyan szép tuli-tarka rózsákat, tulipánokat, szarvasokat,
7655 2| szép tuli-tarka rózsákat, tulipánokat, szarvasokat, madarakat
7656 2| Hendók mestert meglátta a tulitarka palástban.~- Nini, mester,
7657 1| tábor. Alkonyatra már a túlsó parton voltak, másnap délre
7658 5| a Titulász bankójának” - tûnõdtem magamban, s most már nagyon
7659 1| egerecskét.~A kis állat cincogva tûnt el a fûben, de kisvártatva
7660 1| Csaba vezér ragyogó lovasai tûntek föl az égen a csillagok
7661 3| épkézláb ember. A váradi basa turbán nélkül vitte haza a kopasz
7662 3| a falukban a magyarok a turbános atyafiakkal. Amilyen embertelen
7663 3| legkésõbb hajnalra. Csak addig tûrj meg benne, amíg a szarka
7664 1| tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött elõttük, az
7665 1| rájuk a táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel
7666 2| visszafordult. Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban,
7667 4| szomszédai szemére hányták a tutyimutyiságát. - Ne félcsetek engem, lesek
7668 2| bekergette az embereket a tûzhely mellé, hiába bolyongott
7669 5| vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~Mire azonban kalászok aranyát
7670 4| Melegük lett a vezér uraknak a tûznél, amúgy is kegyetlenül odatûzött
7671 2| kell megnéznem azokat a tûzpillangókat! - ugrott talpra Mátyás,
7672 3| nyúlfüleket a Berzenczey fiú tûzte a fejedelem köntösére, s
7673 3| Attól tartott, hogy ezek a tûzvérû legények elrontanák az õ
7674 1| bajban vannak.~- Üzenhettek tûzzel, vízzel, hírmondótok lehet
7675 2| magyar deák hallgatott, mint tyúk a búzában, s nem is szólt
7676 5| állják. De útjukat állták ám tyúkkal, kaláccsal. A Templom tér
7677 2| volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában
7678 4| Zabkenyeret eszik, mikor tyúkon-kalácson élhetne. Magam is olyan
7679 3| hogy mi köll teneköd?~- Ú-úgy? - tette a kezét csípőre
7680 5| trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el
7681 2| fölhallatszott a nagy jajszó a király udvarába is.~Így esett aztán, hogy
7682 5| urat, de az ámbitusos háza udvarára még be-bekukucskáltam mint
7683 2| vendégelni a királyt egész udvarával? - dugták össze a fejüket
7684 2| Viszlek magammal Budára udvarmesternek.~No, egyéb se kellett a
7685 2| nagyon sokszor jártam már az udvarodon, de egyszer se vendégeltél
7686 3| szõlõnk, mint a méz, azzal udvaroljunk neki - vélte az öregbíró.~-
7687 2| Holtig való ellátást az udvaromnál. Tiszteletet, becsületet
7688 3| kiszabadítani a lábát. Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben tudta volna
7689 3| ahol János király egész udvarostul elhelyezkedett már.~- János
7690 5| Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból volt tán még
7691 3| úgy beárult elõtted. Olyan ügyefogyott ábrázata volt neki, mintha
7692 3| város dolgába, hogy „aztán ügyeközzön ám kend haza, mert én be
7693 3| Nincs az az udvaronc, aki ügyesebben tudta volna magát kelletni.~
7694 4| a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta, hogy sose gyanakodott
7695 5| egyebet se csinált, csak üldögélt a tornácon, s nézte, hogy
7696 2| megszólalt, aki a padkán üldögélve valami rongyos gúnyából
7697 2| odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés jó estét! -
7698 2| magát, s megkérte a jobbján ülõ nádort:~- Nádor uram, engedjen
7699 1| egy ökröt eszik meg egy ültében, s még akkor azt kérdezi,
7700 4| kiadta a parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én
7701 2| ízû almát, amit az apja ültetett.~Egyik szeme elmosolyodott
7702 3| se hívta. Akkor aztán az ültõ helyébe megevett egy sült
7703 5| futár is. Szégyellte volna üresen adni át a levelet a víz-vette
7704 4| dádé, soruls most, mint ürge a lukba! - kapott a fejéhez
7705 5| pedig úgy megriasztottuk az ürgéket, hogy még tán ma is szaladnak.
7706 5| rájuk nem parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok,
7707 5| királyasszony levelét, s hiába ürgette-forgatta a kopertát.~- Hát a száz
7708 3| gerjedt föl a mesterben az ürmös. - Te nem tátogsz, hanem
7709 3| kocsmájában, vagy csibukozás, vagy ürmöskóstolgatás közben. Az pedig egyformán
7710 5| is valamelyikünk, le ne üsse lábáról a másikat. Majd
7711 4| hogy fogsz hozzá.~Hullámos üstökû oroszlánfejét azzal nevetve
7712 1| észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy a
7713 2| tart a csizma, ha rezet ütnek az orrára.~- Dicsérem az
7714 3| ahogy a másik zacskóba ütõdött. Tahir bég kíváncsi lett,
7715 2| embernek, ha márványfalba ütögeti a fejét? Amelyik efelül
7716 5| reszketõ kezükkel akkorákat ütöttek az asztalra, hogy Isaszegnél
7717 5| házacska volt az övéké, mégse ütöttem a fejemet az ajtóragasztékba,
7718 5| a Kossuth Lajos neve.~Én üveg alá tétettem, úgy tartom
7719 2| végébe egy-egy gömbölyû üveglencse volt beleillesztve.~- Nézz
7720 1| pillanatban olyan rémületes üvöltés verte fel a napszállat csendjét,
7721 3| percben olyan rettenetes üvöltésben tört ki, amilyent még nem
7722 1| mosolyogva felelt:~- Azt üzenem a te királyodnak, hogy ha
7723 1| besenyõ, s visszament az üzenettel a többiekhez.~Azoknak azonban
7724 2| fütyül, mint a feketerigó. S üzengethetett ezután a kincstartó az adóért,
7725 1| üzenik, hogy bajban vannak.~- Üzenhettek tûzzel, vízzel, hírmondótok
7726 1| visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak.~- Üzenhettek
7727 4| hogy ingyen nem megyek. Ezt üzenje meg generális uram a fejedelem
7728 4| foglyot ajánl föl érette. Mit üzenjek neki?~Támadi Gábor a szemébe
7729 3| meg, melyik követtõl mit üzenjen az idegen királyoknak a
7730 3| a tallért, mégiscsak azt ugatta volna meg, aki neki nem
7731 2| õrszobára: - Hé, hajdúk, ugorjatok csak ide!~Négy szál legény
7732 5| királyt is, hogy meg ne ugorjon valahogy. Esze ágában se
7733 3| veszettebben vonított és ugrált, s nem is csöndesedett el
7734 2| bableves.~Az urak talpra ugráltak, Tóbiás mester is becsapta
7735 5| örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~A tábornok
7736 2| lefelé a földre.~- Sose ugrándozzon, katona uram, hanem csak
7737 3| lehallott az anyja kunyhójáig. Ugrásával kimozdította helyébõl a
7738 3| az öreglegény pedig egy ugrással ott termett a basánál. Már
7739 5| mikor egyszerre csak elejbem ugrik az egyik kapitányom.~- Generális
7740 5| gondoltam magamban, s ijedten ugrottam oda.~- Nagyapó, mi a baja,
7741 3| fõbírónak annyi esze, hogy ugyanarra a napra hívta meg mind a
7742 3| dohogták a tanácsurak. - Úgysincs itt most már becsülete másnak,
7743 5| legalább az lehetett, míg újabb zord idõk el nem temették
7744 1| aranyforintjuk volt, elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert
7745 3| kiáltotta Móra Balázs újfent igen ájtatosan.~- Hallod-e,
7746 2| tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga Hollós Mátyás
7747 2| hogy ki merne csak egy ujjal is hozzányúlni! Majd megtaníttatom
7748 2| látom, amelyik a köntösöd ujján mászik.~- Az ám, csakugyan -
7749 2| pillantott Mátyás a dolmánya ujjára. - Bizonyosan a kertben
7750 3| magán: belemártotta a három ujját a tintatartóba, s rányomta
7751 3| ebet. Persze csak óvatosan, ujjheggyel, mert mit lehet tudni, hátha
7752 2| Hohó, tiszt úr - kapta fel ujjongva az aranyat -, nem megmondtam,
7753 2| pihegõ hírnököt. Azt az újságot hozta, hogy a lengyel király
7754 4| társai után. Jól érezte magát Újvárban, egész nap aludt a medvebõrös
7755 4| fogoly gyanánt vitték be Újvárra. Csak Gergelykének szólalt
7756 3| nem tudom találni, mért unhatta meg az életét az istenadta
7757 5| legyen kit áldani még az unokáinknak is!~- Petõfi Sándornak hívnak -
7758 2| Láss hozzá, Márton kovács - unszolta a király a vendégét -, szereted
7759 5| katonásdi, hanem abba bele nem untunk soha. Egyszer, ahogy fáradtan
7760 5| köll engöm félteni, nagy jó uraim! Nem öszi meg a lúd Szépenlépõ
7761 3| többen jöjjenek nagy jó uraimék, hogy annál nagyobb legyen
7762 2| vitéze Magyarország legelsõ uraival mártogatott egy tálba a
7763 1| morgás futott végig a magyar urakon, Lajos király azonban kicsinylõleg
7764 4| parancsolta a fejedelem.~A kuruc uraktól körülfogva lépett be a sátorba
7765 3| asszony.~- Sose láttam ilyen uralkodót, mint te vagy, még a csizmád
7766 3| benne, hogy mitõl meddig uralkodott Móra Balázs, aztán mindezt
7767 3| fõbíróé, Bezzegh Gedeon uramé. A hajdú vitézek ellenben
7768 5| a bárányfelhõk az égen.~Uramfia, de mekkorát ugrott, mikor
7769 5| Galambos Imre halászmester uramhoz. Nem is tudta a hálót nála
7770 2| kényes dalia. Ezüst a ruhája, uras a tartása, haragos a szava,
7771 4| császár vezére is, a fejedelem úré is. Vége a háborúnak, mehet,
7772 2| feküdt egy aranyalma.~- No, úrfiak, az lesz a vezér, aki fölveszi
7773 3| követeit a két pártfogó úrhoz.~- Készen vannak Szalonta
7774 5| siheder legényke, csupa úri nembõl való, Tarjányiak,
7775 3| Sose láttam olyan finom úriembert. Álmodban se láttál olyan
7776 5| a kapu, s kilépett a ház úrnõje a nagy lekvárkavaró kanállal,
7777 4| dacosan néztek az öreg úrra.~- A tárogatót nem adjuk
7778 3| gúnyája.~„No, Jakab mester, úrrá leszel abból a borravalóból,
7779 5| meglátta, micsoda cifra papír úszkál a vízen! Nemhiába, hogy
7780 4| álom. A hold aranycsónakja úszkálgatott már az égen, mikor fölriadt
7781 2| volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérõ emberek beszélgettek
7782 2| megnézzük, meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~Megkerülték
7783 4| égre. Sûrû fekete felhõ úszott a feje fölött, de furcsa
7784 1| oda, s a király át akart úsztatni a folyócskán, mikor a keresztszegi
7785 5| hatáskörébe tartozott. Az utalt ki belőle minden héten egy
7786 5| legyen a dologból: nem írásra utalták ki a tollat, hanem pipapucolásra.)~
7787 2| idõzhetek tovább. Sietõs az utam, nagyon várnak már otthon
7788 1| tölgyeseibe. A vadászok utánairamodtak, de mire lenyilazták, akkorra
7789 4| sátorból. Az õrt álló hajdúk utánakiabáltak:~- No, kis kuruc, nem tett
7790 2| szakította a cipóhajat, és utánaküldte a levesnek:~- Minden becsületes
7791 3| öreg a háznál. Ezt csináld utánam, édes fiam, Bánkai Ádám!~ ~
7792 2| add elõ akárhonnan, vagy utánamehetsz magad is.~Nosza, a válla
7793 5| meglátta az utcán, az mind utánarikoltozott:~Öreg Titulász~összefurulyáz~
7794 2| nagyobb volt annál, hogy utánaszaladjanak.~- Nini, apja, csupa színarannyá
7795 3| közületek. Õ maga is majd utánatok mén, csak még egy kicsit
7796 5| kardot.~- Ejnye, édesapám - utánozta Milica is a pajtását -,
7797 4| síkon vinne keresztül az utatok, úgy járjatok azon a porcfüves
7798 5| maga Damjanich tábornok. Útban voltak Bicske felé. Oda
7799 3| pedig hazadöcögött a Latrán utcába, és kiadta az ordrét az
7800 3| vitte ki a kontyát a Latrán utcából.~- Ne te ne! - kurjantotta
7801 5| be-bekukucskáltam mint futkározó utcagyerek. Ugyan a ház most is megvan
7802 3| kicsit az önérzete a Latrán utcai papucsosnak. - De a görlicemadarat
7803 3| szép darab földet betelnek utcái. Hogy milyen kicsi volt
7804 5| mikor végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette a
7805 2| bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy lelket, sem egy
7806 4| hátat fordított a Lajtorján utcának, hogy még csak a kapufélfától
7807 5| király nagyon sokáig az utcára se mert kilépni. Mikor megint
7808 5| hasítanak rajta. Piacon, utcasarkon karéjba verõdtek az emberek,
7809 1| székely ember ma is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen
7810 2| Privoda ijedten állotta útját.~- Ohó, vitéz uram, hát
7811 5| nekilódult a kecskeméti útnak. De nagy hamar meglassúdott,
7812 1| Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan
7813 1| Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. Az
7814 1| népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították
7815 2| gyevi bírót!~- Tíz arany útravalót kapjon! - hajtogatta össze
7816 3| belõlem ezután.~Árokparton, útszélen, gyepük mentén szórta el
7817 2| benne, mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt
7818 2| az aranycsináló -, miért ûzöl belõlem csúfot? Hát mit
7819 1| volt Nimród, s akármerre ûzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte
7820 2| vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején
7821 5| történelmi dialektusában. Az V. Ferdinánd már nem vitte
7822 2| Van-e benne fehér cipó?~- A váci püspök se eszik olyant.~-
7823 2| csúszkált az égrõl, s a vacsoracsillag is ott nevetgélt a János-hegy
7824 2| viszi-e vagy Kalázra, csak vacsorához jusson.~Az országút meg
7825 3| Elmesélte neki a Tamás érsek vacsoráját. Aminek igen megörült a
7826 2| mire Mátyás megfelelt a vacsorának, akkorra már ágyat is vetett
7827 1| lakott, s maga is egészen vadállat formájú lett. Haja, szakálla
7828 1| hosszú esztendõkön keresztül. Vadállatokkal lakott, s maga is egészen
7829 1| kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.~
7830 1| rákapatod a gyerekeket a vadászatra.~- Ahogy az isten akarja -
7831 1| szemük, villám a kezük.~Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre
7832 1| apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli
7833 2| mosolyogva a király.~- Mióta vadászik egerekre az oroszlán? Macska
7834 2| mert megakadt a szeme a vadászkürtön.~- Nini, tulajdon ezzel
7835 3| elagyabulálom azt a nagy mihaszna vadászt, aki úgy beárult elõtted.
7836 2| váráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig biztosan el, mert mire a
7837 2| belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal
7838 3| csak elõhúz a fejedelem a vadásztarisznyájából egy kristálykulacsot, s
7839 2| egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát magával vitte, akikkel együtt
7840 2| kapott.~- Azt gondoltam, vaddisznó! - ütött a mester vállára,
7841 2| szedett össze egy sisakra való vadkacsatojást a mocsárszélben, azt odakínálta
7842 3| textilben.)~- No, melyik a vádló?~- Én vagyok az, kegyelmes
7843 3| Ennélfogva ha magyar a vádlott, akkor elüljáróba rákenet
7844 4| nádasai közé, nádi farkasok, vadmadarak tanyájára. Bánta is õ, hogy
7845 5| hírt meg nem visz abba a vadonba a madár se.~Hát hiszen az
7846 4| éjszaka volt, valahol a Vág mentén táboroztak, tücsökszót
7847 4| kardjával a hajó peremét. - A vágás irányába aztán majd kihalászhatod.~
7848 4| leeresztette, s megint csinált egy vágást. Mire mind a száz tárogatót
7849 1| s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva kényszerítették őket, hogy
7850 5| kaszát, s kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat,
7851 3| azokat a nagy mázsás tököket vagdosták volna a fejünkhöz.~- Ez
7852 5| Szegesdi Bénit összevissza vagdosva vitték be Benedek tábornok
7853 3| két nagy szõrös füledet vágja le, isten bocsássa mög a
7854 3| irigység amiatt, amit azzal vágnak. Pali papucsos pedig olyan
7855 2| legarravalóbb.~- Apróra vágom a lengyelt! - fogadkozott
7856 5| neki adni.~Savanyú képet vágtam, mint aki citromba harapott,
7857 1| lakodalom!~Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe
7858 3| beleszakadt a szíve a nagy vágyakozásba. Halálos ágyán az volt az
7859 3| urak, hogy így dúskáltok a vagyonban, mikor a királyotok lyukas
7860 3| nem tehetném jobb helyre a vagyonkámat! Más okos ember is ide tette
7861 3| Ohó, adjatok helyet az én vagyonomnak is! Én is karcagi polgár
7862 5| posztó.~Nem telt bele félóra, vagyont ért az a rossz köpönyeg.
7863 1| hatalmasabb ura Hervoja vajdánál. Tíz vármegye hallgatott
7864 3| azzal karon kapja az oláh vajdát. - Gyerünk át a pesti síkra,
7865 2| több is.~Azzal odaszaladt a vakablakhoz, s elejbe szórt a királynak
7866 3| pálcával?~- Jaj, királyném - vakarta tarkóját Csûr Istók -, neked
7867 3| hullott bele az aranyos vakolat.~Szegény János király meg
7868 3| hordjanak, meszet oltsanak, vakolókanalat szorongassanak?! Úgy eltisztultak
7869 5| sikoltotta magát. A három katona vakon lépett utána a vak éjszakában.~
7870 5| galambfiókára. Örültünk neki, hogy valahára igazi ellenségre találtunk.~-
7871 3| Tiszaparton, hogy elrejtse valahová. Olyan biztos helyre, ahol
7872 1| csak ád az isten arra is valakit - bíztatta az öreg fejedelem
7873 3| hazudik. Még most is megvan valamekkora szöglete a szegedi várnak,
7874 5| csak hátba nem puffogtattuk valamennyien. Mikor aztán kiadtuk a mérgünket,
7875 1| lehetett volna. Egytõl egyig valamennyinek a húrját elrágták a mezei
7876 5| nem csinálhatott. Megakadt valamiben.~Egy óra múlva vége volt
7877 4| nótát:~Édes hazám, szánjad válásom,~messze földre van indulásom,~
7878 1| látogatókra, s nagyon foghegyrõl válaszolt, mikor a király azt kérdezte
7879 2| negyvennyolctól ezer esztendõ választana el bennünket. Különben vagyunk
7880 1| A darumadarak is vezért választanak maguknak, mikor útra kelnek,
7881 2| most az a törvény, hogy azt választjuk bírónak, aki legszebben
7882 2| nevetett Mátyás. - Azt választom, aki nemcsak erõvel, hanem
7883 1| hét vezére közül Álmost választották meg a magyarok fejének,
7884 2| a király barátságosan.~- Váljék egészségére, vitéz uram -
7885 2| akkor csakugyan illegette a vállához a puskát.~A legkisebb fiú
7886 1| hogy a te trónusodat az én vállam tartja. Ha én egyszer megrázom
7887 1| hullott le a lováról, ezzel a vallomással sóhajtotta ki a lelkét:~-
7888 1| kapuját. Igaz, hogy akkor vállukon vitték ki a magyar urak.
7889 4| zászlaját. Diadalmas harc után vállukra kapták Rákóczi katonái,
7890 5| az emberek már lekapták vállukról a kaszát, a szanádi bíró
7891 2| rád találtam, többé meg se válok tõled! Viszlek magammal
7892 4| labancok Támadira. Maguk közé valónak számították. Jöhetett-mehetett
7893 3| olyan békességes cimbora vált belõle, ha letelepedett
7894 3| mentek be Becsére. Szét se váltak többet. Összetették a pénzüket,
7895 2| vargával nem beszéltem. Hadd váltanék egy-két szót azzal a haszontalan
7896 2| keze munkáját s arannyal váltotta be a királyi könyvtárba.
7897 5| aminek úgy tudom, a nagy változásokban sem változott meg a neve.
7898 3| Pár száz évvel ezelõtt még vándor se igen járt erre. A falucskák
7899 3| levágott a fáról egy ágat vándorbotnak, és nekiindult a világnak.
7900 2| beéri a magamforma szegény vándorlólegény.~De már erre a bíró úr is
7901 3| légynek se vétett. Koldusnak, vándorlónak mindig öntött egy kis fehér
7902 5| Ágynak esett szegény feje, s vánkosa alá tette az árpacukrot
7903 3| és kiemelkedvén a kerevet vánkosai közül, a többi igazhívõvel
7904 4| azért, hogy a feje alá tegye vánkosnak. S álmodott rajta olyan
7905 3| erre szétrúgta maga körül a vánkosokat, beletapsikolt egyik tenyerével
7906 3| becsületes Pali Pál István, és vár-e már nagyon engem, az õ méltatlan
7907 2| király hívat magához Buda várába, azt mondják, valami rosszat
7908 1| összekürtöltette fegyvereseit.~Mire Várad alá értek a magyarok, akkorra
7909 2| kürttel, hogy az tán Buda váráig is elhallatszott. De a vadásztanyáig
7910 2| meghallották, mekkora tisztesség várakozik reájuk.~- Hét vezért persze
7911 3| megmártották egyszer-kétszer a várárok vízében, amitõl egyszerre
7912 3| ezek az eszmecserék vagy a várbeli kafanában folytak le, vagy
7913 2| zsákot hajítottak volna le a várbeliek.~Nem zsák volt pediglen
7914 2| visszatérõben voltak, mikor a várfalak felõl nagy huppanás hallatszott.
7915 2| udvari fõvarga lett a palotai vargából.~A palotai határban ma is
7916 3| nem ért az semmit, még a vargainasoknak is több becsületet adtak
7917 2| vagyok, Mátyás király udvari vargája, kezem munkájából élõ szegény
7918 2| õfelsége színe elé, míg Mátyás vargával nem beszéltem. Hadd váltanék
7919 2| cimborátokat is.~No, azt várhatták még harmadnap is. Se híre,
7920 4| riadtan a tárogató gazdája.~- Várj, fiam, majd jelt csinálunk
7921 5| szégyenlõsen lehajtotta a fejét.~- Várjanak, míg besötétedik. Akkor
7922 5| kapujokból mert visszaszólni:~- Várjatok csak, majd megfizetek én
7923 2| jött a lengyel határról.~- Várjon egy kicsit - rendelkezett
7924 4| vissza a tábor felé. Hiszen a varjúk nem szoktak éjszaka röpködni!
7925 2| mondta a király -, de várjuk ki a másik két okosat is.~
7926 4| jelentette a hadnagy, de a varjúszárnyformájú bajusza csak úgy röpködött
7927 1| jutott az istenadta, hacsak varjút, verebet nem nyilazott.
7928 2| tudós könyvtáros is, csak a várkapitány kapkodott a kardjához.~-
7929 3| az úr. Teufelnak hívták a várkapitányt, de csak Tejfölnek mondta
7930 4| a várban szabadon. Ha a várkapu elõtt gyakorlatoztak a katonák
7931 1| kellett egyéb! Szaladtak a várkapuhoz: hát nyitva volt az is!
7932 3| ereje maradékával beugrott a várkapun.~Ettõl fogva a két papucsosmester
7933 3| morgása fölhallatszott a várkertbõl a palotába, ugyancsak biztatták
7934 1| utolsó fûszál is. Kiapadt a várkút, kiapadt a vár alatt csörgõ
7935 2| éhhalál, nyomorúság az egész vármegyében. Hullott az ember, mint
7936 4| A MAJTÉNYI PATAK~Szatmár vármegyének a legkisebb falvai közül
7937 2| No, arra nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön
7938 3| fejét -, most már meg kell várnom, még visszahozzák ezek a
7939 4| sziklák közé bújva, mohos váromladékokon ki-kimulatta magát a hegedûjével.
7940 4| Jöjjön el tekegyelmed Szatmár városába, hogy megegyesüljünk a békesség
7941 5| város lúdja, s mint ilyen, a városgazda hatáskörébe tartozott. Az
7942 3| megveheted rajta a kecskeméti városházát. De ha megkarcolod a patyolat
7943 2| megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester nem is sokat
7944 1| végtelen tengereket, fényes városokat, rettentõ hadseregeket.
7945 4| nagy bajára az alföldi városoknak. A pogány török a maga idejében
7946 3| küldi ezt fölségednek az én városom - jelentette a velencei
7947 3| mikor végigszaladt a hír a városon:~- Itt vannak a törökök!~
7948 2| teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne
7949 3| hajdúknak, hogy jó volna az õ városukat erõs kõfallal körülkeríteni.
7950 5| nagyobb volt, mint most, a városunk meg kisebb. Ennélfogva mikor
7951 3| Szeretnénk ellene megvédeni a városunkat kõfallal. A követ már össze
7952 2| meg neki, ezután majd én varratom neked a ruhát, amiért olyan
7953 5| jobban õrizte. Kis táskát varrt piros irhából, azt beszegte
7954 1| szegény öregasszony egyre várt, jön-e már az õ fia, akinek
7955 2| Zümmögöm, mint a béka, vartyogom, mint a szúnyog.~- Hordjon
7956 1| kongó folyosókon, az üres várudvarban egy lelket se találtak.
7957 1| kardját.~Mikor a menet a várútra kanyarodott, az erdõbõl
7958 2| forralóüstömbe teszek, ha vas, ha kõ, ha sár, abból arany
7959 2| bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
7960 1| porladó csontokba, rozsdás vasakba, törött páncéldarabokba
7961 2| dolga is. Jött a szalontai vásár, arra készülõdött, kalapálva
7962 3| mert a debreceniekkel is jó vásárt csinált. Három teve hozta
7963 5| kavarodásban rávetették magukat a vasasokra, elkapkodták a fegyverüket,
7964 2| mester odabent kalapálta a vasat az üllõn.~- Szerencsés jó
7965 5| hanem harc, háború. Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe,
7966 4| akkor térdelt a porban, s vasöklével a saját deres fejét veregette.~-
7967 3| míg a király a kalitka vasrostélyán keresztül kedvtelve nézegette
7968 1| arannyal fizetem, hanem vassal. Küldeni se küldöm, hanem
7969 3| megtakarított pénzét egy vászontarisznyába, s õ is a Tisza-parton keresett
7970 5| csákót: kettõs tetejében egy vászonzacskócska volt, abban egy marék barna
7971 5| érdemrendjét, s rátûzte a közember vászonzubbonyára. Az pedig minderrõl nem
7972 5| s marokra fogta a lóca végéhez támasztott rézfokosát.~-
7973 2| észrevenni egész az ebéd végéig. Csak akkor szólt oda nagy
7974 1| küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Nagy kísérettel jöttek
7975 3| Nem garázdálkodott, szépen végezte a maga dolgát, és nem avatkozott
7976 2| semmiben se legyen, a falatozás végeztével Nekemiás mester is odatelepedett
7977 1| garázdálkodást vitt benne véghez, hogy ezt már Zsigmond se
7978 2| tekingetett elõre-hátra, végig-végigsimogatta a térdén a nadrágot, de
7979 3| aztán mindezt fordítva végigcsinálni, egészen az ágyba való visszagubódzásig.
7980 5| vele a ráérõ emberek, mikor végigfurulyázta az utcákat. Erre õ megbillentette
7981 4| mint a pozdorját.~Illésen végigfutott a hideg. Azt hitte, rosszat
7982 3| S imádkozás után, mikor végigheveredett földre terített subáján,
7983 2| kisemmizték a bátyjai, hanem ahogy végignézett Mátyáson, egyszerre elrikkantotta
7984 4| hegedûjét, lábujjhegyen végigosont az alvó katonák közt, és
7985 4| hátára, és kantárjánál fogva végigvezette a lovat a táborban, harsány
7986 5| táborozik a sereg a falu végin, csak éppen te hiányzol
7987 5| szép bot. Farkasfej van a végire faragva.~Azzal odanyújtotta
7988 1| locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elõl.~
7989 1| világot, rengeteg erdõket, végtelen tengereket, fényes városokat,
7990 1| szeretné a fegyveremet, vegye el.~Ebben a percben egy
7991 3| hogy minden huri lábáról ő vegyen mértéket - ezt szokta mondani
7992 3| volt már akkor errefelé. Vegyest laktak a falukban a magyarok
7993 5| kilépni. Mikor megint közénk vegyült, régen vége volt már akkor
7994 3| a fejedelem -, no, mire végzed?~- Fogadj isten, vadász
7995 2| köszöntés a száján.~- No, mire végzik? - azt mondja. - Hazafelé
7996 2| hozzájuk Mátyás -, no, mire végzitek?~A jó emberek nagyon szûken
7997 2| föl a domb tetejére. Ott végzõdött egy düledezõ sárkunyhó füves
7998 1| csak még egyszer kardot vehessek a kezembe! - csikorgatta
7999 1| övé, hátha még hasznát is vehetjük valamikor.~Ettõl fogva igazán
8000 3| országban, mint nekem: ma is két véka ezüstöt láttam belõle.~A
8001 3| igaz, az igaz, az agárnak vékával kínálhatták volna a tallért,
8002 4| hallott a sátra elõtt. Valami vékony hang sipított odakint, s
8003 2| kívánkozok én arra a tájékra! Úgy vélem, nagyon zörgõs marad annak
8004 3| udvari népével.~Egyszer Velence városa valami hatalmas oroszlánt
8005 4| fejedelem azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, rákiáltott:~-
8006 3| Ulászló megveregette a vendége vállát.~- Mert ez így van
8007 2| fejét -, ha így elereszted a vendégedet.~- Micsoda?! - ugrott fel
8008 1| állított be vendégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt hoztak
8009 3| várta a házához a hívatlan vendégeket. Belerakta a megtakarított
8010 2| minden hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? -
8011 2| udvarodon, de egyszer se vendégeltél meg.~- Hát te tudod, hogy
8012 2| a parancsba -, én téged vendégeltelek meg, nem az inasaidat.~Igazságos
8013 2| kovács - unszolta a király a vendégét -, szereted te a tejbekását.~-
8014 1| sokadmagával állított be vendégségbe, s a vendégek kardot, buzogányt
8015 2| konyhára, azt kérdi a kovács a vendégtõl:~- Hát aztán hogy mondja
8016 1| király -, szívesen látnám vendégül.~Csak akkor hûlt el szegény
8017 2| meg is kérdezte mindjárt Vendelt, hol tett szert erre a jeles
8018 2| cipó, mikor egy kopasz fejû vénembert meglátott a sokadalomban.~-
8019 3| közt tántorgott a száj, a vénhedt fa fekete odva. Pál gazda
|