1702-becso | becsu-csill | csimp-elkul | ellat-feket | fekte-gyamo | gyana-holna | holof-karpa | karra-konyv | kopco-leszu | letel-megpr | megpu-nezhe | nezit-paras | paraz-seged | segit-szoge | szogl-tokok | tolcs-venhe | vense-zuhog
Rész
8020 3| Katona volt valamikor, de vénségére könnyebb munkának találta
8021 3| szúnyogos tó olyan volt, mint a vér, ahogy a bíbicek nagy sivalkodással
8022 5| Rávetettük magunkat, mint a vércsék a galambfiókára. Örültünk
8023 5| haza, mint akinek az orra vére folyik, s még tán el is
8024 2| kerek kavicsot, amivel a verebeket szokta hajigálni, hogy ne
8025 1| ne kelljen neki tücskön, verében élni.~ ~
8026 1| és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig.~A rege szerint, mikor odáig
8027 4| éppen mintha csak az õ édes vérei volnának. Azt hitte, még
8028 1| megint megmentették a székely véreiket az ellenségtõl. Azután már
8029 3| Tahir bég. Szakadt róla a verejték a nagy igyekezetben.~- No,
8030 5| csillagos ég! - törülgette verejtékes homlokát az apa. S egész
8031 2| öreg inge ujjával homloka verejtékét. - De ha nekem nem, a maradékaimnak
8032 3| generális egyebet sem tud, csak verekedni. Vagy õt veri meg a másik,
8033 1| aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta, annak
8034 1| elgurult, újat meg nem lehet veretni, mert olyan rég nem látták
8035 4| tábort!~Valahogy talpra vergõdött, de nem ment egy hajtásnyira,
8036 4| csak visszahanyatlott a vérharmatos gyepre.~- Álom volt! - sóhajtotta
8037 1| Most már nemcsak az éhét verhette el, hanem jól is lakhatott
8038 1| Pereszka, Pereszka, akkor is verjen meg az Isten, mikor meg
8039 4| elvesztek a labancok a magok vermében. A zászlót, amit elvettek
8040 1| szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.~- De
8041 5| Piacon, utcasarkon karéjba verõdtek az emberek, s lángolt a
8042 5| hanem embert kaszálni.~Verõfényes áldott nyári délután volt,
8043 5| már a magyar szabadságharc vértanúja lett. Szegesdi Béni pedig
8044 5| őseink úgyis életüket és vérüket ajánlották neki. Hiszen
8045 1| jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel, életükkel is megvédelmezik.~
8046 1| nagyúr ellen, hogy láncra verve vigyék eléje. Hervoja nem
8047 1| kigyulladtak az erdõk, és vérvörös világot vetettek a besenyõ
8048 4| meg nem becsültelek, vagy veslek én téged többet a két kezsembe,
8049 2| kergetõ magyar vitézek vannak vésve, tetején páncélos, sisakos
8050 4| de nyomát se találták a veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak
8051 1| mintha megfelejtette volna a veszedelmet. Végighevert a fûben, és
8052 5| hozzá nem teszek, se el nem veszek belõle.~Bizony a szabadságharc
8053 3| jobban csitította, annál veszettebben vonított és ugrált, s nem
8054 3| ember az, hogy ha a kezébe veszi a paprikás szalonnát meg
8055 3| siessünk, hogy a kivilágítással veszõdnünk ne kelljen.~A török urak
8056 3| favágó -, evvel a fával veszõdöm, ni, de nagyon életlen a
8057 2| mosolyodott el a király -, minek veszõdsz vele?~- Nono, tiszt úr,
8058 3| él is.~Abból lett aztán veszte szegény Móra Balázsnak,
8059 3| szolgám? Ezt ugyan meg nem vesztegetheti senki emberfia.~Erre aztán
8060 3| csak azt nem tudom, hol veszünk neki zsákot.~Jó szerencse,
8061 5| gondolták magukban -, és vet egy kis segedelmet a falunak.”~
8062 1| békességes, jó fiú?~- Nem vét az a légynek se, uram király,
8063 2| csillagos nyáréj volt, amit vétek lett volna szobában tölteni.
8064 2| másiknak kávésfindzsával vetekedett a szeme, a harmadiknak olyan
8065 3| kimeresztette a kávésfindzsával vetekedõ szemeit: ejnye, de goromba
8066 5| legszebben szóltak a ringó vetésben, Csókán is, Szanádon is
8067 5| összetalálkoztak, és eltévedtek a vetések közt.~Ahol az este rájuk
8068 4| kardot mer rántani, annak véteti fejét a császár.~Míg az
8069 2| nagyon is ormótlan foltot vetettél a csizmájára.~- Szó, ami
8070 3| tiedben is járhatna!~- Vak veti világtalannak - heherészett
8071 4| hálót is citeraszó mellett vetik meg. Azért is szoktak a
8072 1| Odanyújtotta a királynak.~- Hol vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva
8073 3| vállalja, s azzal szíves búcsút vettek egymástól, megállapodván
8074 1| agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fûbe
8075 3| bizony volt úgy, hogy nem vettethetett rá foltot az udvari csizmadiával,
8076 5| pajtásommal, s nyakunkba vettük a falut. Bezörgettünk minden
8077 3| összekötve és a nyakába vetve hurcolna hazafelé, mindjárt
8078 5| összefogni a méheimet - vezényelte aztán Gergely apó. De hát
8079 1| hunok vezérei a magyarok vezéreinek:~- Az itt a hiba, testvérek,
8080 1| a cimboráit hívogatná.~A vezérek csudálkozva nézték a játszadozó
8081 5| Istenhez, hogy minél elõbb vezéreljen haza mindenkit a maga tûzhelyéhez.~
8082 4| Rákóczi fejedelem urunk vezérének, de megvette.~- Jöjjön el
8083 5| méhek elõl.~Az osztrák hadak vezérét Benedeknek hívták. Neki
8084 2| Tedd el, fiam, tied a vezérség - ütött a vállára Mátyás. -
8085 4| részük foglyul esett, a vezérükkel együtt.~Éppen jó reggelt
8086 5| mezõrõl:~- Jön az ellenség! A vezérüknek rettentõ nagy szakálla van.
8087 3| tudok belõle kitalálni. Vezess el az útra, adok a fáradságodért
8088 5| kívánságuk, hogy Gergely bácsi vezesse õket a hadba mint katonaviselt
8089 2| megkérem vitéz uramat, ne vezessen engem addig õfelsége színe
8090 4| Akkorra gyönyörû paripát vezetett elé a fejedelem két õrt
8091 1| vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös
8092 4| istállómba.~A lovat még el sem vezették, mikor már jött Doris generális,
8093 4| labanc vitéz, s kötõféken vezetve egy gyönyörû pej lovat.~-
8094 1| lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak:~-
8095 4| sápadt lett az arca, mint a viasz. Elszégyellte magát, megfordult,
8096 1| Sírva kelt, sírva feküdt, s viaszsárga orcával, mint az árnyék,
8097 3| szülõjével együtt az egész vidék szeretetében.~Nevét ma is
8098 5| mennyi, amit csak egyes vidékek szájhagyománya õrzött meg!
8099 2| ablakon akart kimenni.~Annál vígabban táncoltatta az orrát a harmadik
8100 4| Este már tábortüzek mellett vigadoztak a kurucok. Haragos Kengyela
8101 2| oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott, mint a rigó.~-
8102 2| király. - Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~
8103 1| egyik kiment a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész
8104 4| Isten? Bizonyosan jobban vigyázott, mint õ, aki feléjük se
8105 4| megvannak-e még mind a hatan? Vigyázott-e rájuk az öreg dajkájuk meg
8106 4| Ettõl fogva nem is igen vigyáztak a labancok Támadira. Maguk
8107 2| a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rá, mint a két szememre,
8108 2| a! - mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra, s könyökig feltûrte
8109 3| Nap égette, esõ verte, vihar tépázta. Fehér orcája lesült,
8110 3| csodatévõ virágot, ha le nem viheti? Õ elvész idefönt, anyácska
8111 5| pihékben, majd kiverte a szeme világát az embereknek. Mikor a Tisza
8112 5| benne, az annyi felé repül a világba! Akkor pedig õ nem kerülhet
8113 2| A BÉCSI DIÁKOK~Világbíró Mátyás királyhoz egyszer
8114 2| nagyeszû ember is, volt világcsaló is, s a Mátyás éles szeme
8115 5| szanádi szerbeknek soha világéletükben semmi bajuk nem volt egymással.
8116 3| hova tudta, aztán mentek világgá. Az ellenség nem talált
8117 3| tarkahitû pogánynak is, soha e világi életben semmi baja vele
8118 1| megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely
8119 3| felgyújtott házakkal szoktak világítani, a karcagiak tehát siettek
8120 3| sebek, s csúcsán szinte világítottak a szívvirág aranyszirmai.~
8121 3| hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy az õ magyar
8122 2| húzta föl a budai Várba. Világra is szólt a híre Mátyás bõkezûségének,
8123 5| támaszkodnék azután, szegény világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom,
8124 3| is járhatna!~- Vak veti világtalannak - heherészett a török. -
8125 1| buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.~- Mit akartok? -
8126 1| rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tûz hozott üzenetet.~
8127 2| hallatszott erre, pedig nem is villámlott. Kinizsi Pál ütött az asztalra.
8128 1| király udvarában, s késnél, villánál egyébbel nem tudott hadakozni.
8129 4| tábor. Csak egy-egy fegyver villant meg a napsugárban, s föl-föllebbent
8130 2| Mátyás -, inkább a kést, villát forgassuk helyette.~Azzal
8131 2| kezét a sapkájához.~Az öreg vincellér azonban akkorát rikkantott,
8132 2| Most csak afféle szegény vincellérember vagyok - szúrta az ásóját
8133 4| valamikor a majtényi síkon vinne keresztül az utatok, úgy
8134 3| volna, ha inkább a helyébe vinnénk a vacsorát a kegyelmes Perec
8135 1| várkert hatalmas fái, pompás virágai. Lehányták levelüket a szomszéd
8136 1| De a várkert egyszerre virágba borult, ahogy a kapun befordult
8137 3| szakítok abból a csodatevõ virágból! - pirult ki a gyerek arca,
8138 2| diribdarab fából éppen olyan virágokat, madarakat, szarvasokat
8139 5| kis bicebóca Mariska volt, virágszemû kislányuk a csókai bíróéknak,
8140 2| rajta felejtette a szemét a virágtengeren, hogy eszibe se jutott többet
8141 2| meg lehetne-e úszni ezt a virágtengert.~Megkerülték a halmot, s
8142 2| kastélyának. S tövükben ma is virágzanak a kökények és a galagonyák,
8143 4| famíliámnál, a rongyos kastélyban. Virágzottak a szilvafák, csengett a
8144 3| szeretet tanúja. Csúcsán ma is virít egy-két szívvirág, aranykelyhével
8145 1| de Hervoja várában nem virított ki soha többé a virág. Borzadva
8146 5| elõször a kevély Kerekit. Arra virradóra, mikor a falujok porrá égett.
8147 1| királyom. Csak az õrök virrasztanak a tábortüzeknél. Hátha keresztülvághatnánk
8148 2| terem, amelyiknek gondját viselik.~ ~
8149 1| a magyar király udvara. Viseljétek gondját, hogy panasza ne
8150 2| mondta szabadkozva. - Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek
8151 3| Szegények vagyunk mi hadat viselni, jó vajda - búsította Tamás
8152 5| Furcsa név biz ez, de a viselõje még százszor furcsább ember
8153 3| ennek a fura méltóságnak a viselõjét. Furfangos volt, mint a
8154 2| s egész életében gondot viselt Birinkei Bénire.~Nagy úr
8155 3| a velencei követ -, csak viseltesse neki gondját, mert száz
8156 3| fölséged jobban gondját viseltetni ennek a remek állatnak?!~-
8157 3| Inkább nagyon is gondját viseltettem - sóhajtozott a jámbor király -,
8158 3| völgyekben kucorgott egy-két viskó: télidõben odahúzódtak a
8159 2| bíró macskája, a legszélsõ viskóban is hideg rázza az egereket.
8160 3| sasok a pénzemet.~Azzal visszaballagott Karcagra, s ki se ment belõle
8161 3| magyar mester így szokta visszacirógatni igazhitű muzulmán szaktársát:~-
8162 4| haragos sasmadár. Az se visszacsalogatta, inkább el-elintegette.~-
8163 3| ennek lenni.~Azzal szépen visszaeresztette az odúba mind a két zacskót,
8164 1| vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik,
8165 3| végigcsinálni, egészen az ágyba való visszagubódzásig. Hát ezt igazán nem lehet
8166 4| kuruc vitéz, de aztán csak visszahanyatlott a vérharmatos gyepre.~-
8167 4| szúnyog-muzsikásoknak, s visszahemperedett a szép, bodor levelû papsajtok
8168 4| mégis visszanézett: hátha visszahívják azok a kényes kuruc leventék?~
8169 5| az árokpartra, s hirtelen visszahökkent mind a kettõ. Az árok fenekén,
8170 2| szabad a szõnyegre lépni.~Visszahõköltek a fiúk, és megzavarodva
8171 2| kivitte az üres tálat, meg visszahozta tele mazsolás kásával. Csakhogy
8172 4| mégpedig hetedmagammal. Visszahoztak a méheim.~- De úgy látom,
8173 3| már meg kell várnom, még visszahozzák ezek a bolond sasok a pénzemet.~
8174 4| kisurranhatott a táborból. Úgyis visszahúzta a szíve, és meg kellett
8175 2| királyi gazdájától, az ajtóból visszaintette Mátyás:~- Hej, de csak eszefelejti
8176 2| annyit:~- Ne félj, bíró, visszajövök még!~Vissza is jött, de
8177 4| Igaz, hogy abban a nyomban visszakapta a fejét, mert a tábori lobogók
8178 3| törököt!~Amire csendesen visszakattogott az alvégi:~- Magyar Pál,
8179 3| rátalál õ, ha valamikor visszakerül.~Ahogy kémlelõdött ott a
8180 3| megõrizze a pénzecskémet, míg visszakerülök erre a tájra.”~Azzal levágott
8181 3| ügyes-bajos emberek nemsokára visszakívánták az agár tanácsost.~ ~
8182 5| meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék: mindig járna a karom, mint
8183 4| magát, a magyar határról visszaküldte a muladi tárogatósokat.~-
8184 5| csapatot. Olyan gorombán visszalökte õket, alig bírtak tõle haladni.
8185 4| katona. - Én még ma éjszaka visszalopódzom a várba, s megviszem az
8186 4| cigány hajnal szõkülésén visszalopódzott a táborba.~S attól fogva
8187 1| csúfondárosan a besenyõ, s visszament az üzenettel a többiekhez.~
8188 4| messzire elhaladt, mégis visszanézett: hátha visszahívják azok
8189 2| nagy fekete szemével bátran visszanézte a nagy urat.~- Az nem lehet,
8190 3| nyúlt a pénzért, de hirtelen visszarántotta a kezét, mert megdobbant
8191 5| s csak a kapujokból mert visszaszólni:~- Várjatok csak, majd megfizetek
8192 4| bízta: várják meg, míg õ visszatér a lengyel segedelemmel,
8193 2| megkerülték az egész tábort, s visszatérõben voltak, mikor a várfalak
8194 1| Hamarosan azonban megint visszatért.~- Mit hoztál már megint? -
8195 2| hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király,
8196 2| a hörcsög. De aztán csak visszaült a körte mellé, s nyugodtan
8197 5| kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább örült neki. Víg
8198 1| a magas bércek közt, és visszavár bennünket.~Azokat, akik
8199 5| magát -, már csak a csákómat visszaveszem tõled!~Azzal sarkon fordult,
8200 5| hallatszik az, hírt meg nem visz abba a vadonba a madár se.~
8201 3| gondolatom.~- Majd fölmegyek én, viszek egy tarisznyával.~- Sose
8202 3| aki nem vak: hogy bürgét viszek-e a nyakamban?~Akkorát nevetett
8203 1| Küldeni se küldöm, hanem magam viszem.~S amit ígért, állta is.
8204 2| országútra. Nem bánta õ, Pomázra viszi-e vagy Kalázra, csak vacsorához
8205 3| mogyorófahájjal, még ha nem viszketett is a katonák talpa.~- Jaj,
8206 2| többé meg se válok tõled! Viszlek magammal Budára udvarmesternek.~
8207 2| én élek, egy nádszálat se visztek el a gunyhómból! Annyi nekem
8208 2| szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.~
8209 2| kellett neki külön kocsin vitetni.~Azóta se fõzték le a bécsi
8210 2| Hadd lám, hogy várják jó vitézeim a holnapot.~Biz azok nagyon
8211 1| paripájáról, és példát mutatva vitézeinek, könyörögve emelte fel szemeit
8212 1| a gyémántos féket a mi vitézeink találják meg.~Megfúvatta
8213 1| és hadirendbe állította vitézeit. - Most már aztán kard ki,
8214 2| Balázs a becsületes nevem.~- Vitézhez illõ név - mosolygott a
8215 5| neki a Bánhidy Gergely uram vitézkedése történetét.~- Fogjatok hamar,
8216 5| Még harcban, háborúban is vitézkedett valaha, de az nagyon régen
8217 1| volt hallgatni.~A besenyõ vitéznek könnyû volt ráismerni a
8218 5| néztek a kigyulladt orcájú vitézre. Nem tartott ez csak egy
8219 2| a percben megtette Máté vitézt a fekete seregben a nemesek
8220 1| paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak!
8221 4| kis legény is, rettentõ vitézül hadonászva egy száraz kóróval.~
8222 1| a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre,
8223 1| éjszakán utolsó csatájukat vívták. Reszketett, dobogott lábuk
8224 5| üresen adni át a levelet a víz-vette civitásnak, hát belecsúsztatott
8225 4| folydogálván a kanyargó Kraszna vizébe.~Pálffy János intett az
8226 3| egyszer-kétszer a várárok vízében, amitõl egyszerre magához
8227 1| HAZATÉRÉSE~Közel a Dráva vizéhez, rengeteg erdõk közt, magas
8228 1| el is jutottak hegyeken, vizeken, ellenséges országokon keresztül,
8229 5| micsoda cifra papír úszkál a vízen! Nemhiába, hogy a Kossuth
8230 3| lehámozni magamról a hideg vizes borogatást, fölvenni az
8231 1| hazakerülnénk! Kiinnád rájuk a Duna vizét. Gyere velünk, atyámfia,
8232 4| sebét lemosta az ér hûs vizével, s megint csak megindult.
8233 1| Most már, hogy a tudós vízi mérnökök összevissza méricskélték,
8234 3| egymással akkoriban a becsei vízimalmok. Török világ volt már akkor
8235 3| is, ha nem négyszáz, két vízimalom õrölte a becseiek búzáját
8236 3| külön csizmadiájuk. Még vízimolnárjuk is, aki megõrölte a kenyérnekvalót.~
8237 3| találta a hadakozásnál a vízimolnárságot.~Áldott jó ember volt máskülönben,
8238 5| Napóleon elõtt az utolsó vizsgát tette a nemesi inszurrekció.~„
8239 2| szemét a szobában.~- Mit vizslálkodsz, földi? - kérdezte tõle
8240 3| koronájával ott bólogatott a vízszélen, mintha elmondaná:~- Ne
8241 4| elõttük csörgött egy tiszta vizû erecske. Éppen középen hasította
8242 1| vannak.~- Üzenhettek tûzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegõ
8243 3| bárányt, megivott rá egy vödör bort, s mikor ettõl jókedve
8244 5| ámbituson hordóban, csöbörben, vödörben a méz, hogy alig tudtak
8245 2| meg az Úristen?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
8246 3| csattogva-csörögve zuhogott le a völgybe.~A nagy zajra elõfutottak
8247 1| azokat László király a Mátra völgyeiben telepítette le. Ott aztán
8248 1| vezette kis seregét a Berettyó völgyéig.~Éppen napszállat idején
8249 3| bölények komor tanyái. Csak a völgyekben kucorgott egy-két viskó:
8250 5| azok, hanem a Damjanich vörössapkásai. Lobogó szakállú vezérük
8251 5| öreg Csiha be akar állni vörössapkásnak! - mondogatták a falubeliek.~
8252 5| elinalt, mint a nyúl. A vörössapkások kergették õket a tábori
8253 5| ha én tégöd a hónom alá vöszlek.~A ludacska ebbe is belenyugodott,
8254 2| öreg, ha ilyen öreg nem volnál, magadat is bevennélek a
8255 4| mintha csak az õ édes vérei volnának. Azt hitte, még most is
8256 3| kiféle ember kegyelmed voltaképpen?~- Udvari vadász vagyok
8257 3| csitította, annál veszettebben vonított és ugrált, s nem is csöndesedett
8258 2| Az is szép mesterség - vonogatta a vállát a gazda -, én meg
8259 3| tíz körmérõl a gazdát, s vonószakadtig hegedült rajta mogyorófa
8260 4| kincsét, s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett
8261 3| hegedült rajta mogyorófa vonóval, hol frisset, hol sebeset,
8262 2| hasú, az f a félnyakú, az x meg a Hendók mester formájú.~
8263 4| mikor labanc is lehetne. Zabkenyeret eszik, mikor tyúkon-kalácson
8264 1| támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott,
8265 3| zacskó aranyat - az van a zacskóban, hallik a csengése -, s
8266 5| pipitérvirággal.~Mikor eltemették, a zacskócskát a feje alá tették. A gajtói
8267 3| mikor kihúzta. Ez nem az õ zacskója! Megint belenyúlt, s addig
8268 3| zuhogott le a völgybe.~A nagy zajra elõfutottak a pásztorok,
8269 1| Úgy szétszórták a magyarok Zalán király tótjait, bolgárjait,
8270 2| nevetett a király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst volt
8271 1| országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld és fû képében.
8272 1| hogy ki õrzi õket ebben a záratlan tömlöcben.~- Hát kit-kit
8273 4| németet, elvette az ellenség zászlaját. Diadalmas harc után vállukra
8274 5| lobog a szélben, mint a zászló.~Az asszonyok jajveszékelve
8275 4| még hazád! Csak éppen a zászlóidat szedeti el a kegyelmes császár.~
8276 4| császár.~Micsoda, a Rákóczi zászlóit? Azokat a dicsõséges lobogókat,
8277 4| még a kurucság,~aranyos zászlóját víg szelek hordozzák,~boldog
8278 1| Most Gara Imre állt elõ, a zászlós bajuszú országbíró.~- Az
8279 2| jobbágy csakúgy, mint a zászlósúr.~- Nem az én házam ez, hanem
8280 4| labancok a magok vermében. A zászlót, amit elvettek tõlük, maga
8281 2| mind elkallódott a régi zavaros világban. Amit a török meghagyott,
8282 2| királyné asszony is egyre zavarta hozzám az inasát: hogy hát
8283 4| magyart, csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van.~ ~
8284 4| úgy, hogy mikor elunta a zenebonájukat, akkor elõvette a hegedûjét.~-
8285 4| ujjai, s a húrok csodálatos zengése egyszerre talpra riasztotta
8286 3| megerõsödött a szíve. A melle zihált, a halántéka lüktetett,
8287 2| Nagyszalontára. A cudar téli zimankó bekergette az embereket
8288 5| azt beszegte fehérrel, zölddel: abban tartogatta a bankót
8289 5| elgondolja magában, egyszer csak zörgetnek a kapun.~Tíz-tizenkét félegyházi
8290 5| szél fölkapta a papírost, zörgette, forgatta, de utoljára neki
8291 2| tájékra! Úgy vélem, nagyon zörgõs marad annak a csontja, aki
8292 2| Hendók mester, s csakugyan zörögtek a csontjai, mikor rákiáltott
8293 4| a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az
8294 3| azon emlegeti örökétig.~Zsarolta az országot mindenki, aki
8295 5| száz csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették
8296 5| ménesbõl õket.~Azzal ráütött a zsebére úgy, hogy megcsendültek
8297 2| segített telerakni a kovács zsebét arannyal, hogy csak úgy
8298 2| király. - Én magam csak zsellér vagyok benne. Kötelességem
8299 5| határban, ahol a nagyapám zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak,
8300 5| szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész olasz föld, mint
8301 5| meglassúdott, mert nagyon zsibongtak a kas oldalán a méhecskék.
8302 5| méhecskék. S mintha mind azt zsibongták volna:~- Ha a rajt elereszti
8303 2| álmodtam az éjszaka! Még a zsinórja is csupa ezüst volt, mint
8304 5| Béni pedig sárga-fekete zsinóros közbaka. Kétfejû sasos csákót
8305 3| próféta azt mondja, hogy zsíros zacskóba kötötte az eszét,
8306 3| nyárfákon olyan éktelen zsivajjal vannak? - mutatott rá Muhar
8307 4| nyitja föl kelmed a szemét! - zsörtölõdött a kisgyerek.~Czötkény fél
8308 4| kopott subáját leterítette a zsombékra, és fáradtan végighevert
8309 2| te se jártál még ilyen zsugori népnél életedben” - gondolta
8310 5| odatévedt a tekintete a zubbonyán levõ rendjelre. Ebbõl mindent
8311 2| venni.~- Mást is tudom. Zümmögöm, mint a béka, vartyogom,
8312 4| akkorra már hetedhét ház ellen zümmögtek a szúnyogok. Arra aztán
8313 2| alázatosan János.~Lett erre nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta
8314 3| felelt volna a bükkerdõ éji zúgásában:~- Meg, fiam, meg vagyok!~
8315 1| járóföldre, rettentõ szél zúgatta körülöttük az erdõt, hozta
8316 4| senki se járt. Ki a Maty-ér zúgó nádasai közé, nádi farkasok,
8317 2| remetét? - kérdezték tõle zúgolódva.~- Azért, mert több esze
8318 2| szegény fejemnek valami kis zugot éjszakára.~A kovács letette
8319 5| talpra a szabadságukért. Zúgott, zsibongott az egész olasz
8320 3| benneteket a komoly munkától.~Zúgtak, morogtak is az urak eleget,
8321 3| fejünkhöz.~- Ez az igaz! - zúgták rá a többi követek, s egyszerre
8322 3| fakadt, s csattogva-csörögve zuhogott le a völgybe.~A nagy zajra
|