|
Azt beszéli
az írás, hogy a régi világban Szegeden is török volt az úr másfél száz
esztendeig. No, ha azt beszéli, ebben nem is hazudik. Még most is megvan
valamekkora szöglete a szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak
idején a Tisza-parton. Aki nekem nem hiszi el, megnézheti saját szemével. El is
olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz
döbörögve.
Hanem az
írás azt is mondja, hogy a német kergette ki ebbõl a várból a törököt. Lehet,
hogy így volt, lehet, hogy nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert
akkoriban nem jártam arrafelé. Annyit azonban mondhatok, hogy Seregbíró Csõsz
István másképp tudja az igazságot. Az pedig már csak okos ember, nemhiába hogy
a nagyapja is kukoricacsõsz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi a
paprikás szalonnát meg a karaj kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettõ.
Nehéz tudomány pedig ez, akárki megpróbálhatja.
- Úgy volt
az - beszéli Seregbíró Csõsz István -, hogy Bali bégnek hívták a kapitányt. De
csak Pali bégnek mondták azt a magyarok, mert így szebben esik a szó.
Egyéb szép
úgyse volt a jámboron, csak a neve. Karcsú dereka mellett akármelyik
káposztáskád elszégyellhette volna magát. Feje akkora, hogy sütni való tököt
nem látni nagyobbat a kukoricaföldön. Volt is akkora süvege, mint valami
gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb rajta, mint az öklöm.
Többet is
lehetett látni a süveget, mint a bég urat. Nemigen esett neki kedvére a séta,
egész nap bent hûsölt a bíborhálós szobában, csak a szerecsen inasától
küldözgette ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa foganatja,
olyankor mindig a fejébe nyomta a gyémántos süveget a szerecsen inasnak.
- Mintha
csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.
Bizony
hasra is vágódtak a vitéz török katonák a süveg elõtt eszük nélkül. Mert
kegyetlen jó ember volt a Bali bég, egy cseppet se fösvénykedett a
mogyorófahájjal, még ha nem viszketett is a katonák talpa.
- Jaj,
nagyságos bég - bukik be hozzája egyszer az inasa -, gyere, láss csudát!
Bali bég
rákoppantott a csibukja nyelivel a szerecsen borotvált fejére.
- Mi
csudát, te inas?
- Jaj,
nagyságos bég, azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.
- No, majd
kiküldöm a süvegemet - ásított Bali bég.
-
Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos bég uram: méltóztassék azt a saját
tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap látni, amilyent most
a Tisza hídján.
Mit volt mit
tenni, fejébe nyomta Bali bég a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába,
kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát ott, uram teremtõm: ül a híd szélén egy
szegény ember, s eszi a szõlõt a szegedi halbicskával! Egy szem, egy kapás, egy
szem, egy kapás, de olyan sebesen hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a
szeme az embernek.
Bali bég
leült a híd másik szélére, szemben a szegény emberrel; úgy eltátotta a száját,
hogy majd kiesett rajta a feje, ami pedig nagy szó. Nézte, nézte a szegény
embert, hogy majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé
bökött az ujjával.
- Kukk,
szegény ember!
A szegény
ember letette a bicskát, s rávette a szemét a törökre.
- Miért
ijesztegeted a szegény embert, nagyságos Pali bég?
- Azt
néztem, szegény ember, ugyan megszúrod-e magad ijedtedben azzal a halbicskával.
Jól van,
nem szól a szegény ember semmit, csak bicskahegyezi tovább is a szõlõt, Bali
bég kitátja megint a száját akkorára, mint egy kapu. Egyszer csak hirtelen felé
kap a szegény ember a halbicskával:
- Kukk,
nagyságos Pali bég!
Nem is
kellett egyéb a nagyságos Bali bégnek, ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy
meg se állt, míg a Tisza fenekére nem ért.
- Megállj,
bolond török, hiszen csak azt néztem, becsukod-e ijedtedben a szádat! -
kapkodott utána a szegény ember, de már csak a gyémántos süveget bírta elkapni
belõle.
- Sebaj,
leszek én gazdája ennek is - mondta a szegény ember, a fejébe csapva a süveget,
felballagott a várba, ahol mind hasra vágódtak elõtte a jámbor török katonák.
A szegény
ember kevélyen megsodorta a bajuszát.
- Azt
üzente a nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még
házpásztort se találjon itt közületek. Õ maga is majd utánatok mén, csak még
egy kicsit hûtõzik a Tiszában.
Úgy
elfüstöltek onnan a törökök, mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a
nagyságos Bali bég süvegével?
Így volt
ez, nem másképp - mondja Seregbíró Csõsz István. - Azért szereti a szegedi
ember ma is annyira a halbicskát.
|