|
Attila már az új
hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az
ég, leszállt belõle egy õsz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De
nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy
amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga elõtt látta az egész világot,
rengeteg erdõket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentõ hadseregeket.
S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdõk
meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek
földre hulltak.
- No, ez különös
álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tûnõdött a király, s magához parancsolta
tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.
- Nem nehéz ezt
megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a
maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész
világot.
Abban a
szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az õrt álló vitézek egy pásztorfiút
vezetnek a király elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú.
Odanyújtotta a királynak.
- Hol vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva Attila.
Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.
- Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom,
észreveszem, hogy sántít a fehér üszõ, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek,
mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a
földbõl. Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap ki belõle. Ijedtemben
elszaladtam, és csak messzirõl néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre
aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt a földbõl az egész kard,
ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!
- Ez az Isten kardja! - kiáltották a táltosok.
Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal keletre,
nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:
Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!
Ihol én, ihol én, põrölyje világnak!
Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:
Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!
(Idézet Arany János Buda halála
címû elbeszélõ költeményébõl.)
|