Sokféle nép lakta
a magyar földet ezer esztendõvel ezelõtt, mikor honfoglaló õseink ideértek. Legtöbbet
számított köztük a morva nép meg a bolgár.
Azt mondja a
rege, hogy Árpád fejedelem aranyos nyerget, gyémántos fékû paripát küldött
ajándékba a morva királynak. Nagyon megörült a morva király az ajándéknak, és
azt mondta Árpád követének:
- Tisztelem
gazdádat, mondd meg neki, hogy jó szívvel vettem ajándékát. Azt látom belõle,
hogy engedelmes szolgám akar lenni.
- Megmondom, uram
- mosolygott a követ. Hamarosan azonban megint visszatért.
- Mit hoztál már
megint? - kíváncsiskodott a morva király.
- Üzenetet hoztam
a magyarok fejedelmétõl. Azt üzeni, hogy most már tisztulj az országodból, ha
eladtad nekünk.
- Hogy adtam volna
el?
- Bizony eladtad.
Megvettük tõled az aranyos nyergû, gyémántos fékû fehér paripán.
Felingerült erre
a morva király, és azt felelte:
- A fehér lovat
agyonüttetem, aranyos nyergét vízbe vettetem, a gyémántos féket fûbe rejtetem.
- Nem tesz semmit
- legyintett a követ. - Az agyonütött ló húsát a mi kutyáink eszik meg, az
aranyos nyerget a mi halászaink halásszák ki, a gyémántos féket a mi vitézeink
találják meg.
Megfúvatta erre a
kürtöt a morva király, de nem ért az semmit. Seregét úgy szétkergették a magyarok,
mint a forgószél a szalmát.
Azután a bolgár
királynak küldött Árpád dús ajándékokat. Az is nagyon megörült, s azt kérdezte
a követtõl, mit adjon õ ezért.
- Nem kíván az én
uram semmit - felelte a követ -, csak egy kulacs vizet a Tiszából, egy marék
földet a mezõbõl meg egy marék füvet a rétrõl.
- No, a te urad
nagyon szerény ember - mondta a bolgár király -, szívesen látnám vendégül.
Csak akkor hûlt
el szegény feje, mikor Árpád nagyon sokadmagával állított be vendégségbe, s a
vendégek kardot, buzogányt hoztak magukkal kés, villa helyett.
- Mit akartok? -
kérdezte ijedten.
A magyarok azt
felelték, hogy az országot akarják, amelybõl már zálogot adott víz, föld és fû
képében. El is vették az országot az alpári csatában.
Ez mind csak
rege, annyi igazság azonban van benne, hogy Árpád ésszel és karddal szerezte a
hazát.
De nemcsak földet
szerzett a népnek, hanem törvényt is adott nekik, amellyel megtarthatja az új
hazát a világ végezetéig. Pusztaszer síkján tartották az elsõ országgyûlést,
amely érdem szerint felosztotta az országot a honfoglalók közt.
|