AZ UTOLSÓ SZEGEDI BÉG

Azt beszéli az írás, hogy a régi világban Szegeden is török volt az úr másfél száz esztendeig. No, ha azt beszéli, ebben nem is hazudik. Még most is megvan valamekkora szöglete a szegedi várnak, amit kontyos atyánkfiai rakattak annak idején a Tisza-parton. Aki nekem nem hiszi el, megnézheti saját szemével. El is olvashatja, ami rá van írva a kõküszöbére: öt török öt görögöt dögönyöz döbörögve.

Hanem az írás azt is mondja, hogy a német kergette ki ebbõl a várból a törököt. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem így volt. Én bizony meg nem mondom, mert akkoriban nem jártam arrafelé. Annyit azonban mondhatok, hogy Seregbíró Csõsz István másképp tudja az igazságot. Az pedig már csak okos ember, nemhiába hogy a nagyapja is kukoricacsõsz volt. Olyan ember az, hogy ha a kezébe veszi a paprikás szalonnát meg a karaj kenyeret, éppen egyszerre fogy el mind a kettõ. Nehéz tudomány pedig ez, akárki megpróbálhatja.

- Úgy volt az - beszéli Seregbíró Csõsz István -, hogy Bali bégnek hívták a kapitányt. De csak Pali bégnek mondták azt a magyarok, mert így szebben esik a szó.

Egyéb szép úgyse volt a jámboron, csak a neve. Karcsú dereka mellett akármelyik káposztáskád elszégyellhette volna magát. Feje akkora, hogy sütni való tököt nem látni nagyobbat a kukoricaföldön. Volt is akkora süvege, mint valami gólyafészek, a gyémántboglár se kisebb rajta, mint az öklöm.

Többet is lehetett látni a süveget, mint a bég urat. Nemigen esett neki kedvére a séta, egész nap bent hûsölt a bíborhálós szobában, csak a szerecsen inasától küldözgette ki még a parancsot is. S hogy nagyobb legyen a parancsa foganatja, olyankor mindig a fejébe nyomta a gyémántos süveget a szerecsen inasnak.

- Mintha csak engem látnátok, ha a süvegem látjátok.

Bizony hasra is vágódtak a vitéz török katonák a süveg elõtt eszük nélkül. Mert kegyetlen jó ember volt a Bali bég, egy cseppet se fösvénykedett a mogyorófahájjal, még ha nem viszketett is a katonák talpa.

- Jaj, nagyságos bég - bukik be hozzája egyszer az inasa -, gyere, láss csudát!

Bali bég rákoppantott a csibukja nyelivel a szerecsen borotvált fejére.

- Mi csudát, te inas?

- Jaj, nagyságos bég, azt csak szem láthatja, nyelv ki nem mondhatja.

- No, majd kiküldöm a süvegemet - ásított Bali bég.

- Életem-halálom kezedbe ajánlom, nagyságos bég uram: méltóztassék azt a saját tündöklõ szemeddel megtekinteni, mert olyat nem mindennap látni, amilyent most a Tisza hídján.

Mit volt mit tenni, fejébe nyomta Bali bég a gólyafészket, belebújt az aranyos papucsába, kicsoszogott a Tisza hídjára. Mit lát ott, uram teremtõm: ül a híd szélén egy szegény ember, s eszi a szõlõt a szegedi halbicskával! Egy szem, egy kapás, egy szem, egy kapás, de olyan sebesen hányja befelé a szõlõt, hogy káprázik bele a szeme az embernek.

Bali bég leült a híd másik szélére, szemben a szegény emberrel; úgy eltátotta a száját, hogy majd kiesett rajta a feje, ami pedig nagy szó. Nézte, nézte a szegény embert, hogy majd felét leette már a gerezdrõl a szõlõnek, s hirtelen felé bökött az ujjával.

- Kukk, szegény ember!

A szegény ember letette a bicskát, s rávette a szemét a törökre.

- Miért ijesztegeted a szegény embert, nagyságos Pali bég?

- Azt néztem, szegény ember, ugyan megszúrod-e magad ijedtedben azzal a halbicskával.

Jól van, nem szól a szegény ember semmit, csak bicskahegyezi tovább is a szõlõt, Bali bég kitátja megint a száját akkorára, mint egy kapu. Egyszer csak hirtelen felé kap a szegény ember a halbicskával:

- Kukk, nagyságos Pali bég!

Nem is kellett egyéb a nagyságos Bali bégnek, ijedtében úgy lefordult a hídról, hogy meg se állt, míg a Tisza fenekére nem ért.

- Megállj, bolond török, hiszen csak azt néztem, becsukod-e ijedtedben a szádat! - kapkodott utána a szegény ember, de már csak a gyémántos süveget bírta elkapni belõle.

- Sebaj, leszek én gazdája ennek is - mondta a szegény ember, a fejébe csapva a süveget, felballagott a várba, ahol mind hasra vágódtak elõtte a jámbor török katonák.

A szegény ember kevélyen megsodorta a bajuszát.

- Azt üzente a nagyságos Pali bég, hogy nyomban hazatakarodjatok a hazátokba. Még házpásztort se találjon itt közületek. Õ maga is majd utánatok mén, csak még egy kicsit hûtõzik a Tiszában.

Úgy elfüstöltek onnan a törökök, mint nap elõl a köd. Ki mert volna ellenkezni a nagyságos Bali bég süvegével?

Így volt ez, nem másképp - mondja Seregbíró Csõsz István. - Azért szereti a szegedi ember ma is annyira a halbicskát.