1-500 | 501-1000 | 1001-1178
Rész
1 1| A GYÖNGYÖSI TANÍTÓMESTER~Gyöngyös
2 1| városa az országnak, de a Mátyás király idejében még
3 1| tudtak sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele
4 1| ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy minek hívják
5 1| bírót, hogy minek hívják azt a várost, ahol ilyen tündéreknek
6 1| vallotta egy kicsit restelkedve a bíró.~- No, ezután Gyöngyös
7 1| ezután Gyöngyös legyen a neve - parancsolta meg a
8 1| a neve - parancsolta meg a király és mindjárt belekészíttetett
9 1| belekészíttetett egy gyöngyösi cipót a vadásztarisznyájába. Azt
10 1| vadásztarisznyájába. Azt azzal a kívánsággal adta oda otthon
11 1| kívánsággal adta oda otthon a királynénak, hogy másforma
12 1| maga szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még
13 1| szakajtotta másnap a királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra
14 1| királyné a kenyeret, még tán a sütőlapátra is maga tette
15 1| nem olyan volt az, mint a gyöngyösi cipó.~- Kéz után
16 1| sütetlen - csóválta meg Mátyás a fejét s egy hét múlva már
17 1| akikkel együtt kergette a Mátrában az őzeket.~- Gyertek,
18 1| nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek - biztatta őket.~
19 1| őket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek kitettek magukért.
20 1| Bíborponyvából húztak sátrat a nagy templom előtt, arany
21 1| arany tálcán hordták föl a sok hízott libát, selyem
22 1| selyem abroszra rakták a friss cipót, maguk meg csak
23 1| friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől nézték, hogy
24 1| nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell
25 1| milyen jó étvággyal hányták a sok jó ételt a gallérjuk
26 1| étvággyal hányták a sok jó ételt a gallérjuk mögé. Hanem azért
27 1| gallérjuk mögé. Hanem azért a királynak mégis megakadt
28 1| királynak mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor
29 1| mégis megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy kopaszfejû,
30 1| kopaszfejû, vén embert meglátott a sokadalomban.~- Nini, Bálint
31 1| királyi pálcát forgatok a kezemben - húzta oda a király
32 1| forgatok a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. -
33 1| udvarmesternek.~No, egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál.
34 1| kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott
35 1| alig bírta visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király,
36 1| Ki viselné akkor gondját a méhecskéimnek, meg a fodormenta
37 1| gondját a méhecskéimnek, meg a fodormenta virágaimnak?~-
38 1| hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.~- Mi lesz belõlünk,
39 1| hónapban meg kell vendégelni a királyt egész udvarával? -
40 1| udvarával? - dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára
41 1| tanácsért.~- Okos ember vagy te, a királynak is te voltál a
42 1| a királynak is te voltál a mestere, taníts ki minket
43 1| Bálint barát pedig összehúzta a szemöldökét, aztán azt mondta
44 1| szemöldökét, aztán azt mondta a gyöngyösieknek, hogy nem
45 1| föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.~-
46 1| szolgám, mégis meggondoltad a dolgot, ugye? - akasztott
47 1| akasztott le mosolyogva a falról egy aranyláncot.~-
48 1| hogy Gyöngyösön mindenki a maga kenyerét egye.~- No,
49 1| sokba kerül - mosolyodott el a király s mindjárt megíratta
50 1| király s mindjárt megíratta a törvényt az íródeákjával,
51 1| ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
52 1| betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével nyomta rá,
53 1| aztán pedig átnyújtotta a barátnak. - Használd egészséggel
54 1| szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~- Most nem
55 1| vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja a törvény,
56 1| magát a bíró. - Azt mondja a törvény, hogy mindenki a
57 1| a törvény, hogy mindenki a maga kenyerét egye.~Nem
58 1| kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott
59 1| semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára
60 1| elváltozott a színében, mikor a lovára pattant, hogy a bíró
61 1| mikor a lovára pattant, hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt
62 1| Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
63 1| még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
64 1| sereg élén, körülfogatta a várost katonáival és kiadta
65 1| várost katonáival és kiadta a parancsot, hogy kõ kövön
66 1| benne, mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt
67 1| Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás sarkát
68 1| gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
69 1| sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ követség.~-
70 1| intette el õket maga elõl a király. Szegény gyöngyösiek
71 1| fordultak segedelemért.~- A te szavadra hajlik a király -
72 1| A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. -
73 1| megkérleled, megkegyelmez a városnak.~Bálint mester
74 1| ünneplõ ruháját és kiballagott a táborba. De alig lépett
75 1| táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már
76 1| kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~-
77 1| fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~- Már én arról
78 1| kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön ne
79 1| egyszerre megvidámodtak bele a gyöngyösiek.~- No, Bálint
80 1| teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem
81 1| kárt a városotokban, csak a selyem cipót ne sajnáljátok
82 1| többet tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan
83 1| hogy belefáradt az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan
84 1| szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek, hogy még
85 1| gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle.
86 1| Akkor kerekedett szárnyra az a közmondás, hogy jó világ
87 1| Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen jár.~ ~
88 2| JÁNOS REMETE~Sok nagy úrnak a nevét elnyelte az idõ, aki
89 2| nevét elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában
90 2| király udvarában pusztította a kenyeret, de a János remetéét
91 2| pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte
92 2| bizony nem sokat koptatta a budai vár aranyos küszöbét.
93 2| küszöbét. Kint remetéskedett a budai hegyek közt, azok
94 2| hegyek közt, azok közül a legmagasabbat máig is õróla
95 2| mezítlábas remete volt az a János, mégis fél ország
96 2| mégis fél ország tele volt a hírével. Azt tartották róla,
97 2| róla, hogy ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig.
98 2| van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Még maga Hollós
99 2| beszédbe ereszkedett vele, ha a barlangja körül vadászgatott,
100 2| nem igen szokott észért a szomszédba menni.~Egyszer
101 2| szomszédba menni.~Egyszer a szemére is térítették az
102 2| térítették az udvari urak a János remetéhez való jóindulatát.~-
103 2| mindnyájunknál többre tartod azt a fatalpú remetét? - kérdezték
104 2| együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak erre
105 2| Fölzúdultak erre az urak, mint a kifüstölt darazsak. Maga
106 2| Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
107 2| kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
108 2| udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
109 2| kirojtozódott, kötéllel volt átkötve a derekán, borzas hajában
110 2| egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig ijedten sütötte
111 2| ijedten sütötte le, mikor a sok nagyurat meglátta.~-
112 2| félj, szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják
113 2| kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~De bizony János
114 2| tudományod.~De bizony János erre a biztatásra sem mert föltekinteni
115 2| sem mert föltekinteni s a nagytudományú udvari püspök
116 2| félvállról vetette oda neki a kérdést:~- Hát azt tudod,
117 2| Mátyás is összeráncolta a homlokát, a püspök pedig
118 2| összeráncolta a homlokát, a püspök pedig haragosan kérdezte:~-
119 2| úgy hátra húzódott erre a püspök úr, mint aki nagyon
120 2| meg. Annál biztosabb volt a dolgában az udvari könyvtáros.
121 2| meg, te remete, hol van a világ közepe?~- Éppen itt,
122 2| hiszed uram, mérd utána!~A tudós könyvtáros úgy ellépkedett,
123 2| mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányi-vetibben
124 2| mindenki tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg a lovam
125 2| mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi se,
126 2| Semmi se, uram - felelte a remete gondolkozás nélkül.~
127 2| erre olyan nevetés, hogy a püspök úr is megbékült,
128 2| püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros is, csak
129 2| tudós könyvtáros is, csak a várkapitány kapkodott kardjához.~-
130 2| kardjához.~- Sose bántsd azt a gyíklesõt, hívem - ütött
131 2| gyíklesõt, hívem - ütött a vállára Mátyás -, inkább
132 2| vállára Mátyás -, inkább a kést-villát forgassuk helyette.~
133 2| az egész udvar bevonult a nagy márványos ebédlõbe,
134 2| arannyal volt fölterítve a nagy diófa-asztal. Jutott
135 2| mindenkinek, Jánosnak éppen a király mellett.~- Fogj hozzá,
136 2| szolgám - merítette Mátyás a suhantott levesbe az arany
137 2| becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény
138 2| szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült szájról
139 2| egy kalácscipót, kiszedte a fehér belét, a hajával meg
140 2| kiszedte a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta
141 2| hajával meg úgy bekanalazta a drága jó levest, hogy öröm
142 2| Hamarább készen lett, mint a többi az arany kanállal.
143 2| szépen kétfelé szakította a cipóhajat és utána küldte
144 2| cipóhajat és utána küldte a levesnek:~- Minden becsületes
145 2| becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda
146 2| kanalát - hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott
147 2| se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl s attól
148 2| hogy olyan sokra becsülte a nagyeszû János remetét.~ ~
149 3| válogatott nagy urakkal a Mátra széliben vadászgatott
150 3| egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes
151 3| árnyában jóízûen megették a cigánypecsenyét.~- No, most
152 3| már hunyjunk egyet ebben a szép bársony fûben, urak -
153 3| heveredett le ebéd után a király. - Tóbiás mester
154 3| Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi szundikálunk.~
155 3| volt s az eszével szolgálta a királyt. Szörnyû okos ember
156 3| ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett
157 3| esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e vagy
158 3| esett. Tudta, hogy mért dong a szúnyog és mért nem kukorékol
159 3| szúnyog és mért nem kukorékol a szamár. Tudott az mindent
160 3| mert minden benne volt a nagy könyveiben, amik közül
161 3| belemerült az olvasásba a galagonya-bokrok alatt,
162 3| hogy egy szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked
163 3| hogy az orrára csúszott a hegyes bársony süveg.~-
164 3| süveg.~- Van, királyom, van. A lovak elolvasgatnak ebben
165 3| lovak elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek
166 3| én meg ellegelgetek ebben a szép zöld mezõben.~Az urak
167 3| Nagy mérgesen bújt vissza a könyvébe s ki se gubódzott
168 3| addig, míg napáldozat táján a király föl nem ébredt és
169 3| megfõtt már azóta otthon a malackörmös bableves.~Az
170 3| Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvét és megdörgölte
171 3| nagy könyvét és megdörgölte a szemét:~- Mehetünk, királyom,
172 3| szõrin-szálán elveszett a király fakó lova.~- No,
173 3| híres bölcs, most add elõ a tudományod! - ráncolta össze
174 3| tudományod! - ráncolta össze a szemöldökét Mátyás. - Elveszett
175 3| szemöldökét Mátyás. - Elveszett a fakó, te felelsz érte.~-
176 3| kérek - tette az orrára a mutatóujját Tóbiás mester -
177 3| Azt mondja az írás, hogy a világon semmi se vész el.
178 3| semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~- Süsd meg
179 3| fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett
180 3| tudományodat! - legyintett a király. - A lovat add elõ
181 3| legyintett a király. - A lovat add elõ akárhonnan,
182 3| mehetsz magad is.~Nosza, a válla közé kapta a nyakát
183 3| Nosza, a válla közé kapta a nyakát erre a nagy tudós
184 3| közé kapta a nyakát erre a nagy tudós s alázatosan
185 3| alázatosan elsompolygott a lovat keresni. De a harmadik
186 3| elsompolygott a lovat keresni. De a harmadik lépésnél visszafordult.
187 3| Könnyebb egy tût megtalálni a szalmakazalban, mint egy
188 3| szalmakazalban, mint egy lovat a Mátrában.~- Pardon-grácia
189 3| fejemnek - somfordált oda a király elé - bizonyosan
190 3| király elé - bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~-
191 3| bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~- Farkasok nyár derekán? -
192 3| nyár derekán? - csóválta a fejét bosszúsan a király. -
193 3| csóválta a fejét bosszúsan a király. - Különben eredj
194 3| Különben eredj utánuk, tudsz te a farkasok nyelvén is.~A kíséret
195 3| te a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát,
196 3| kíséret elnevette magát, a mester pedig nagy morogva
197 3| pedig nagy morogva bebújt a sûrûbe. Megzörgetett minden
198 3| megtépett gúnyában borult a király elé:~- Egy életem,
199 3| fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj
200 3| Sebaj no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
201 3| Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára, a nádor az
202 3| fölülök a nádor lovára, a nádor az országbíróéra,
203 3| országbíróéra, az országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester
204 3| országbíró a tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra,
205 3| tárnokmesterére, a tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány
206 3| tárnokmester a kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó
207 3| kunkapitányéra, a kunkapitány a sereghajtó hadnagyéra, a
208 3| a sereghajtó hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a tiedre,
209 3| hadnagyéra, a sereghajtó hadnagy a tiedre, te pedig hazakutyagolsz
210 3| öreg pásztorember. Szûre a vállán, bocskor a lábán,
211 3| Szûre a vállán, bocskor a lábán, görbe bot a kezében,
212 3| bocskor a lábán, görbe bot a kezében, illedelmes köszöntés
213 3| kezében, illedelmes köszöntés a száján.~- No, mire végzik? -
214 3| nem ért volna - feleli rá a király.~- Kis kár nem nagy
215 3| nem nagy kár - azt mondja a pásztor.~- De nagy kár ám
216 3| De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett - magyarázta
217 3| se láttam - nézett körül a pásztor -, hát aztán legalább
218 3| ahol van - mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni
219 3| pásztor. - Meg kell nézni a szarkafészekben.~Szép kerek
220 3| szarkafészek ringatózott a legmagasabb nyárfa hegyében,
221 3| hegyében, arra mutatott föl a pásztor, Tóbiás mester pedig
222 3| elvihogta magát:~- Hihi! Lovat a szarkafészekben! No, még
223 3| próbálni, mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre
224 3| mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztül
225 3| egyszerre keresztül látott a szitán. - Mássz föl csak
226 3| szitán. - Mássz föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~
227 3| erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás mester
228 3| Tóbiás mester csavargatta a fejét jobbra-balra. Mégiscsak
229 3| létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta
230 3| olyan keményen biztatta a szemivel, hogy jobbnak látta
231 3| hogy jobbnak látta lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni
232 3| csizmát s nekirugaszkodni a fának.~Hosszú lábával egy-kettõre
233 3| volna!~- Nono - szólt vissza a király -, nézz csak körül
234 3| nézz csak körül abból a fahegybõl, hátha látsz valami
235 3| szépet.~Hát akkorát rikoltott a mester, mint egy erdõ sárgarigó:~-
236 3| sárgarigó:~- Ne legyen Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót!
237 3| Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót! Ott legel ni, az
238 3| Ott legel ni, az érparton, a másik erdõszélen!~Nem telt
239 3| egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig
240 3| harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem
241 3| míg kezet nem szorított a pásztorral.~- No, jó ember,
242 3| mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat elõre.~Azzal elõvette
243 3| rézpolturánál.~- Sebaj no - nevetett a király -, itt hagyom zálogba
244 3| király -, itt hagyom zálogba a bicskámat!~Ezüst volt annak
245 3| bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
246 3| volt annak a vasa, arany a pántja, karbunkuluskõvel
247 3| karbunkuluskõvel kirakott a nyele. Azóta se evett a
248 3| a nyele. Azóta se evett a magyar pásztor olyan bicskával
249 4| A MINDENTUDÓ~Kancsó fülû,
250 4| ténfergett körülötte, alig értek a térdéig.~- Vendel vágyom -
251 4| hajtotta magát kétrétbe a nagy égi meszelõ a király
252 4| kétrétbe a nagy égi meszelõ a király elõtt.~- Elhiszem,
253 4| Elhiszem, fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi vagy
254 4| mondta kicsit szégyenlõsen a hosszú ember.~- No, azt
255 4| akárom - tette össze kezét a cseh.~- Hja, atyámfia, azt
256 4| kell érdemelni - mondta a király. - Mit adsz nekem,
257 4| Tudományt adom.~- Mi a tudományod?~- Tudok megolvasni,
258 4| megolvasni, hány sugara van a napnak - feszítette ki kevélyen
259 4| feszítette ki kevélyen a mellét Vendel.~- No, az
260 4| nem sokat ér - legyintett a király. - Esõs idõben ennek
261 4| király. - Esõs idõben ennek a tudománynak nem lehet hasznát
262 4| is tudom. Zümmögöm, mint a béka, vartyogom, mint a
263 4| a béka, vartyogom, mint a szúnyog.~- Hordjon el a
264 4| a szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! -
265 4| Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan
266 4| kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért a tudományért
267 4| bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem adok kenyeret.~
268 4| kenyeret.~Elszomorodott a cseh, szeplõs, vörös arcán
269 4| arcán csak úgy omlottak a könnyei, eltört a mécsese
270 4| omlottak a könnyei, eltört a mécsese a két porontynak
271 4| könnyei, eltört a mécsese a két porontynak is, Mátyás
272 4| Mátyás jó szíve megesett a jámborokon.~- Tudod mit,
273 4| Tudod mit, Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. -
274 4| Vendel? - ütött a vállára a mindentudónak. - Két gyerekedet
275 4| pedig nézz körül egy kicsit a világban, szerezz valami
276 4| örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta
277 4| király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit, nem is került
278 4| itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent tudom
279 4| Hadd halljam, Vendel, mi az a minden! - faggatta a király.~-
280 4| az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet,
281 4| tudom pipaszárat fúrni a lószõrbõl.~- No, ezt jól
282 4| megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e,
283 4| tudod-e, mennyire van az ég a földtõl?~- Aztat csak nem
284 4| horgasztotta le nagy fejét a mindentudó. - Nem volt az
285 4| mindentudó. - Nem volt az benne a nagy könyvekben.~- No, megállj,
286 4| megállj, Vendel - vigasztalta a király -, majd elküldelek
287 4| fél esztendõre iskolába a szegedi juhászok közé. Fogadom,
288 4| ember lesz belõled.~Letelik a fél esztendõ, visszajön
289 4| cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles a válla, piros
290 4| olyan izmos a teste, széles a válla, piros az orcája,
291 4| Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestõl-lelkestõl.~-
292 4| Testestõl-lelkestõl.~- Hát hány hét a világ?~- Mával is kevesebb.~-
293 4| Hát az ég mennyire van a földtõl?~- Amennyire a föld
294 4| van a földtõl?~- Amennyire a föld az égtõl.~- Emberül
295 4| ugye csak jó iskola az a szegedi juhászoké?~- Uram
296 4| képe. - Nem konyítanak azok a juhászok kerek e világon
297 4| csak mosolygott s kiadta a parancsot, hogy a Vendel
298 4| kiadta a parancsot, hogy a Vendel cseh most már ne
299 4| akármerre ment, egyszer még a palotai erdõkbe is kivitte
300 4| is kivitte vadászni.~No, a vadászat nem sokat ért,
301 4| eltévedtek, mint hangya a búzában. Tévelyegtek elõre-hátra,
302 4| csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam, de
303 4| de már délben megették a vacsorát, üres volt a tarisznya,
304 4| megették a vacsorát, üres volt a tarisznya, sehol egy falat
305 4| sisakra való vadkacsa tojást a mocsárszélben, azt odakínálta
306 4| mocsárszélben, azt odakínálta a királynak.~- Süsd meg -
307 4| Süsd meg - mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem
308 4| Nyersen nem szeretem a tojást.~Úgy ugrott oda Vendel,
309 4| ugrott oda Vendel, mint a labda, vígat rikkantott,
310 4| vígat rikkantott, mint a rigó.~- Megsütöm én, uram
311 4| Miben, te heprecsóré? Hol a hozzávaló edény?~- Ahol-a! -
312 4| mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra s könyökig felgyûrte
313 4| mocsárra s könyökig felgyûrte a köntösét. - Rakj tüzet,
314 4| tüzet, csatlós komám!~Mire a tûz lobogott, minden tojást
315 4| õket, letisztogatta róluk a rájuk égett tapasztást:
316 4| olyan szépen megsült hajában a tojás, hogy öröm volt nézni.~
317 4| öröm volt nézni.~Hát még a drága jó íze! Nem is gyõzött
318 4| drága jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is
319 4| Vendelt, hol tett szert erre a jeles tudományra?~- Hol-e? -
320 4| Vendel. - Mind így készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó
321 4| készíti a szegedi juhász a hirtelen-hamarjó vacsorát.~-
322 4| tanultál valamit azoktól a tudatlan emberektõl? - nevetett
323 4| tudatlan emberektõl? - nevetett a király s jókedvében rákoppantott
324 4| jókedvében rákoppantott a dárdavéggel a mindentudó
325 4| rákoppantott a dárdavéggel a mindentudó fejebúbjára. -
326 4| fejebúbjára. - Ládd, megvan a tudomány, most már megérdemled
327 4| tudomány, most már megérdemled a hozzávaló kenyeret!~Másnap
328 4| Másnap reggel meg is tette a boldog csehet udvari tojásgyûjtögetõjének.
329 4| halála napjáig s könnyû volt a mestersége, mert a két kis
330 4| volt a mestersége, mert a két kis porontya is segített
331 5| amilyen kegyes pártfogója volt a szegény embernek, olyan
332 5| szigorú ura-parancsolója volt a hatalmas fõuraknak. Zúgolódtak
333 5| keservesen -, mióta te vagy a király, azóta jobb dolga
334 5| király, azóta jobb dolga van a szegény jobbágynak, mint
335 5| Ez az igazság - felelte a nagy király. - Nem a nagy
336 5| felelte a nagy király. - Nem a nagy fáknak kell a támaszték,
337 5| Nem a nagy fáknak kell a támaszték, hanem a kis bokroknak.
338 5| kell a támaszték, hanem a kis bokroknak. Ti gazdagok
339 5| hatalmasak vagytok, megéltek a magatok emberségébõl. A
340 5| a magatok emberségébõl. A szegény népnek meg egyebe
341 5| népnek meg egyebe sincs a kerek világon, mint az én
342 5| agyonnyomnátok ti hatalmas nagy fák.~A fõurakat azonban nem elégítette
343 5| beszéd. Össze-összesúgtak a király háta mögött:~- Megállj,
344 5| mögött:~- Megállj, Mátyás, a te trónusodra is rázuhanhatnak
345 5| is rázuhanhatnak még azok a hatalmas nagy fák!~Addig
346 5| súgtak-búgtak aztán, hogy egyszer a királynak a fülét is megütötte
347 5| hogy egyszer a királynak a fülét is megütötte a szóbeszéd.
348 5| királynak a fülét is megütötte a szóbeszéd. Nem szólt semmit,
349 5| végighordta királyi tekintetét a zúgolódókon. Hanem azoknak
350 5| Hanem azoknak torkukra akadt a szó attól az egy szempillantástól.
351 5| az egy szempillantástól. A haragos ég villámlása nem
352 5| Esztergom várában fújták a követ az ármánykodó fõurak.
353 5| fõurak. Vitéz János volt ott a házigazda, akibõl Mátyás
354 5| királya ellen.~- Le kell tenni a trónról. Beleültetjük helyette
355 5| trónról. Beleültetjük helyette a német császárt.~- Nem úgy
356 5| úgy lesz az - szólt bele a kevély Ujlaki, aki Mátyás
357 5| királyt magunk közül!~- Ez a beszéd! - helyeselte a gazdag
358 5| Ez a beszéd! - helyeselte a gazdag Szapolyai s olyan
359 5| olyan büszkén vágta föl a fejét, mintha már rajta
360 5| mintha már rajta volna a korona.~Ebben a percben
361 5| rajta volna a korona.~Ebben a percben halkan megkocogtatták
362 5| magas fehér homloka, csak a szeme égett, mint a parázs.
363 5| csak a szeme égett, mint a parázs. Az urak haragosan
364 5| Az urak haragosan kaptak a kardjukhoz: ki meri kihallgatni
365 5| kiáltott rá Vitéz János, a gazda.~- Szegény festõ vagyok,
366 5| keresek - felelt nyugodtan a jövevény.~Az urak is megnyugodtak
367 5| urak is megnyugodtak ennek a hallatára. Vitéz János pedig
368 5| pedig sietett betuszkolni a festõt a palota másik végén
369 5| sietett betuszkolni a festõt a palota másik végén az oszlopos
370 5| történeti képekkel. Ott volt a honfoglaló Árpád, ahogy
371 5| Árpád, ahogy hódolnak elõtte a hosszúhajú tótok. Szent
372 5| István király, dicsfénnyel a feje körül. Szent László,
373 5| Szent László, ahogy kergeti a kunokat. Nagy Lajos, amikor
374 5| úgy volt ábrázolva, hogy a török császár nyakán tartotta
375 5| császár nyakán tartotta a lábát. Ez volt az utolsó
376 5| festõ, itt még van üres hely a falon: munkához láthatsz -
377 5| érsek, s azzal magára hagyta a jövevényt. Õ maga visszament
378 5| jövevényt. Õ maga visszament a vendégeihez, tovább tanácskozni
379 5| elpusztítani.~Egyik így akarta, a másik úgy akarta, egyik
380 5| jobban tüzeskedett, mint a másik, mikor egyszer megint
381 5| fölpattant az ajtó. Ott állt a küszöbön a festõ, kigyulladt
382 5| ajtó. Ott állt a küszöbön a festõ, kigyulladt arccal.
383 5| Kinyújtott karjával megfenyegette a fõurakat s hangja csengett,
384 5| s hangja csengett, mint a harang:~- Magyar urak, elvégeztem
385 5| Magyar urak, elvégeztem a dolgom. Nézzétek meg, tanuljatok
386 5| országra, amilyen képeket én a falra festettem. Jaj lesz
387 5| meghal!~Ezzel összetette a kezét a festõ, mintha imádkoznék
388 5| Ezzel összetette a kezét a festõ, mintha imádkoznék
389 5| mintha imádkoznék s abban a percben már nem keze volt
390 5| urak fakó orcával szaladtak a címerterembe, megnézni,
391 5| megnézni, mit csinált ott a festõ? Öt képet festett
392 5| festõ? Öt képet festett a falra Mátyás király dicsõséges
393 5| egy koronás férfi aludt a magyar trónusban. Sírva,
394 5| de csak nem nyitotta ki a szemét az alvó király.~A
395 5| a szemét az alvó király.~A második kép egy csendes
396 5| vaspáncélos gyermek, fején a magyar koronával.~A harmadik
397 5| fején a magyar koronával.~A harmadik képre borzalom
398 5| hadseregek voltak rajta.~A negyedik képen két rongyos
399 5| ember birkózott egymással a magyar koronáért s birkózás
400 5| birkózás közben kétfelé törték a szent koronát. Az ötödik
401 5| koronát. Az ötödik kép volt a legszomorúbb. Angyalok szálltak
402 5| álltak lehajtott fejjel a csudálatos képek elõtt s
403 5| Hanem alighogy meghalt a nagy király, azonnal megkezdõdött
404 5| akkorára az esztergomi képeket a festõjükkel együtt. Olyan
405 5| parancsolni nekik, hanem akinek a haját õk tartják a markukban.~
406 5| akinek a haját õk tartják a markukban.~Találtak is ilyen
407 5| akartak. Sanyargathatták a szegény népet, marhatták,
408 5| egymást, semmivel se törõdött a jámbor Ulászló. Aludt az
409 5| Ulászló. Aludt az istenadta a királyi székben.~Utána Lajos
410 5| Lajos király következett, a szerencsétlen gyermek, aki
411 5| szerencsétlen gyermek, aki a mohácsi csatában belefulladt
412 5| mohácsi csatában belefulladt a Csele patak piszkos vizébe.
413 5| vizébe. Ahogy meg volt festve a második képen.~És azután
414 5| lánggal égett az ország, mint a harmadik festményen. Égette,
415 5| Égette, rabolta, pusztította a török.~Két királya lett
416 5| mindkettõ: Kétfelé tört a magyar korona s egyik se
417 5| tudta neki hasznát venni.~A siralom földje lett Magyarország.
418 5| Magyarország. Elszállt innen a szabadság s helyébe telepedett
419 5| szabadság s helyébe telepedett a rabszolgaság sötét éjszakája.
420 5| rabszolgaság sötét éjszakája. A török rabszolgái lettünk,
421 5| rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte angyalait
422 5| németé. Leküldte angyalait a haragos Isten s azok gyászszemfödelet
423 5| gyászszemfödelet borítottak a halott országra. Ahogy a
424 5| a halott országra. Ahogy a csudálatos esztergomi festõ
425 6| oroszlánt kapott ajándékba a török császártól. Remek
426 6| császártól. Remek állat volt, tűz a nézése, fejedelmi a tartása,
427 6| tűz a nézése, fejedelmi a tartása, erő minden mozdulata.~-
428 6| jeléül küldi ezt nagyságodnak a hatalmas császár - jelentette
429 6| hatalmas császár - jelentette a török követ -, csak jól
430 6| nem jegyezték föl, hogy a nagyságos fejedelemben oroszlántermészet
431 6| Inkább jámbor volt ő, mint a bárány. A nagy oroszlánt
432 6| jámbor volt ő, mint a bárány. A nagy oroszlánt is csak az
433 6| azért száz aranyat adatott a török követnek a kincstartójával.
434 6| adatott a török követnek a kincstartójával. A császárnak
435 6| követnek a kincstartójával. A császárnak pedig megüzente,
436 6| viselteti az oroszlánnak, mint a szeme fényének. Mindjárt
437 6| tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű állat, akármilyen
438 6| Karó Péter magával hordozta a nevét. Paszulykarónak mehetett
439 6| Paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, a csontja
440 6| volna el a hosszúságával, a csontja meg csak úgy zörgött,
441 6| oroszlánnal nagyon s nyilván mind a kettő arra gondolt, melyikük
442 6| melyikük eszi meg előbb a másikat.~Az oroszlán győzte
443 6| déltájban akkorákat mordult föl a várkertből a palotába, hogy
444 6| mordult föl a várkertből a palotába, hogy a fejedelem
445 6| várkertből a palotába, hogy a fejedelem mindig beleborzongott.
446 6| oldalba az oroszlánetető urat a cimborái:~- Siess, Péter,
447 6| Siess, Péter, ehetnék a macskád!~Péter vitte is
448 6| panaszolni, hogy mennyit eszik az a cudar állat, hogy pusztult
449 6| állat, hogy pusztult volna a hazájában. Az ám, de hiába
450 6| Apaffynak is szemet szúrt a dolog, ahogy séta közben
451 6| ahogy séta közben odatévedt a szeme az oroszlánketrecre.
452 6| fiam, hogy úgy leromlik a kezed alatt az oroszlán?~-
453 6| oroszlán?~- Nem jót tesz neki a kerti levegő, nagyságos
454 6| nagyságos uram.~- Hm - csóválta a fejét Apaffy -, hát az mi
455 6| Valóságos gerenda lesz már a karóból.~- Nekem meg jót
456 6| karóból.~- Nekem meg jót tesz a kerti levegő, nagyságos
457 6| Három álló napig törte a fejét a fejedelem ezen a
458 6| álló napig törte a fejét a fejedelem ezen a csudán,
459 6| a fejét a fejedelem ezen a csudán, akkor aztán gondolt
460 6| fiam. Nem hiszek én ennek a hamis Karó Péternek: terád
461 6| terád bízom, nézz neki a körmére. Mától fogva te
462 6| Az éppen ebédelt: ette a szép pirosra sült borjúpecsenyét,
463 6| káposztával.~- Péter komám - ütött a vállára -, én is szeretnék
464 6| szeretnék meghízni ezen a jó kerti levegőn.~- Jut
465 6| készséggel Péter -, nekem elég a borjúból a két elsõ comb.~-
466 6| nekem elég a borjúból a két elsõ comb.~- Nekem meg
467 6| elsõ comb.~- Nekem meg elég a másik kettõ - mondta Kristóf
468 6| megelégedetten. - Az oroszlán a maradékot is megköszönheti.~
469 6| belõle. No az igaz, hogy a keszegbõl meg harcsa lett.~
470 6| Nosza mindjárt elõhívatta a harmadik inasát, aki szintén
471 6| aki szintén magával hordta a nevét:~- Gyere csak öcsém,
472 6| fölvigyázója meghagytak a borjúból, arra most már
473 6| arra most már õ tette rá a kezét, mint az oroszlánetetõ
474 6| Éppen akkor számoltak be a bõrével Apaffynak, mikor
475 6| Apaffynak, mikor megint ott járt a török követ. Az akkorát
476 6| követ. Az akkorát csóvált a tar fején, hogy két hajdú
477 6| viseltette gondját nagyságod a császár ajándékának? - panaszolta
478 6| Apaffy bosszúsan. - Inkább az a baj, hogy nagyon is gondját
479 6| kinevet, ha híre futamodik a három oroszlánetetõnek.~
480 6| Ezt bizony jól sejtette a nagyságos fejedelem. A székely
481 6| sejtette a nagyságos fejedelem. A székely ember ma is azt
482 7| kellett intézni.~- Nehéz süveg a korona, nem hordhatom mindig
483 7| korona, nem hordhatom mindig a fejemen - ez volt neki a
484 7| a fejemen - ez volt neki a szavajárása.~No, ami neki
485 7| volt, bezzeg könnyû volt az a feleségének, híres Bornemissza
486 7| országnak olyan dolga, amibe a fejedelemasszony bele nem
487 7| vadászat az egész életetek. A munkával összevesztetek
488 7| s holtig akarjátok vele a haragot tartani.~Zúgtak-morogtak
489 7| mert. Legtöbbet pedig maga a jámbor fejedelem hallgatott.
490 7| tûrömfûvel, akkor hátatfordított a fejedelmi palotának s hétszámra
491 7| hétszámra oda vadászgatott a bodolai erdõkben.~Ott esett
492 7| vele egyszer, hogy eltévedt a rengeteg közepén. Mentül
493 7| fejszecsattogást hall valahol a környéken. A hang után hamarosan
494 7| hall valahol a környéken. A hang után hamarosan oda
495 7| szegény ember - szólította meg a fejedelem.~- Fogadj isten,
496 7| vadász úr - biccentett rá a székely -, látod, milyen
497 7| milyen nagy fába vágtam a kis fejszém. Nem is akarja
498 7| keresel, mire kivágod ezt a nagy fát?~- Egy máriás-huszast.~-
499 7| Erdélybõl is - örvendett a favágó. - Hanem akkor szedjük
500 7| Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat,
1-500 | 501-1000 | 1001-1178 |