Rész

 1     1|       tanítómesterem - nyújtott neki kezet Mátyás -, akkor én
 2     1|   taníts ki minket is - mondták neki.~Bálint barát pedig összehúzta
 3     1|      csak egy lovat szerezzenek neki. Azzal kapta magát, föllovagolt
 4     1|        a király nagyon megörült neki.~- No, szolgám, mégis meggondoltad
 5     1|   hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha te megkérleled, megkegyelmez
 6     2|      úgy félvállról vetette oda neki a kérdést:~- Hát azt tudod,
 7     2|      csakhogy azt elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal
 8     4|        kis porontya is segített neki benne.~ ~
 9     5|       percben már nem keze volt neki, hanem szárnya, mint az
10     5|         korona s egyik se tudta neki hasznát venni.~A siralom
11     6| oroszlánt. Kicsivel beéri, elég neki egy borjú egy napra.~Apaffy
12     6|        oroszlán?~- Nem jót tesz neki a kerti levegő, nagyságos
13     6|     Péternek: terád bízom, nézz neki a körmére. Mától fogva te
14     7|      mindig a fejemen - ez volt neki a szavajárása.~No, ami neki
15     7|     neki a szavajárása.~No, ami neki nehéz volt, bezzeg könnyû
16     7|         beszéden s nagyon örült neki, mikor kiértek az útra,
17     8|     fejedelem nemigen örült meg neki.~- Öreg ember vagyok már
18     8|       fogát csattogtatva ugrott neki a gazdájának. A fejedelem
19     9|        bajusztalansággal akarta neki megmutatni, hogy milyen
20     9|     öreg hajdú titkolózva súgta neki a szája szögletébõl:~- Pszt
21     9|         vagy se. Elég leszek én neki magam is. Én egyenesen a
22    10|   forint a ládafiában.~- Könnyû neki - mondogatták az emberek -,
23    10| Szelídségre, jó kedvre, se volt neki párja. Egész nap oly vidáman
24    10|         virágszálam - gügyögött neki elfojtott sírással -, mi
25    10|         a gaz, eszébe se jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben
26    11|    rohanó árt, mely halála lesz neki s ijedtében így sóhajtott:~
27    12|    ablakra. Még bajusza is volt neki, öt szál az egyik felõl,
28    12|     Ejnye, cicuskám - hízelgett neki Palkó - ha tudtam volna,
29    12|        régen, nyoma se volt már neki.~Mire kidörzsölte a szemébõl
30    13|        vette és sorra mutogatta neki a kutyafejes botját, az
31    13|         hála Istennek.~- Örülök neki, hogy nem sírt utánam -
32    13|   tódította az anya.~- Ó, de jó neki, hogy semmit se tud! - fojtogatta
33    13|        apa. - Hát te nem örülsz neki?~- Ó, hogy mondhatsz ilyet? -
34    14|        köhögés, hogy le kellett neki feküdni a lócára. Olyankor
35    15|         a tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje. Máskor a
36    15|        sárgarigó a rendõr, mert neki van a legrikoltóbb fütyülõje,