Rész

 1     2|                    az udvari könyvtárosnak, ahogy a budai remetét meglátta.~
 2     2|             szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült
 3     3|              gyalogszerrel vagy nádparipán, ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban
 4     5|                    volt a honfoglaló Árpád, ahogy hódolnak elõtte a hosszúhajú
 5     5|                   feje körül. Szent László, ahogy kergeti a kunokat. Nagy
 6     5|                 Csele patak piszkos vizébe. Ahogy meg volt festve a második
 7     5|               borítottak a halott országra. Ahogy a csudálatos esztergomi
 8     6|                    is szemet szúrt a dolog, ahogy séta közben odatévedt a
 9     7|                  kevésbé tudott eligazodni.~Ahogy tévelyeg elõre-hátra, egyszer
10     7|               macskaugrás ide a bodolai út.~Ahogy aztán mennek-mendegélnek
11     7|                   Én vagyok az úr a háznál, ahogy Szür Illés barátom mondta.~-
12     9|                  olyan szép szomorúan. Mint ahogy az olyan elárvult öreg emberhez
13    10|             története jár az eszemben. Úgy, ahogy tõle magától hallottam néhány
14    10|        egyes-egyedül maradt az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta
15    10|                erõvel kezet akart csókolni, ahogy belebújt a ruhába s még
16    10|                nézte könnybelábadt szemmel, ahogy az arckép elkezd mosolyogni.
17    10|            melegséget érzett a szíve körül, ahogy odaállt a kép elé:~- Jól
18    12|                 Palkó a kõrösi nagyutcában, ahogy a cudar téli idõben igyekszik
19    12|                    minden szála reszketett, ahogy keservesen miákolt. Nyilván
20    12|                    Palkó gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
21    12|                      El is indult mindjárt, ahogy Palkó beugrott a vonatba,
22    12|                     álmot, megállt a gõzös. Ahogy leugrott róla, a kalauz
23    13|               melegség öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín ágyacska fölé
24    13|                   apa! - kacagott a gyerek, ahogy puha tenyérkéit megcsiklandozta
25    13|                     sejtek - mondta az apa, ahogy a telepre hajtattak.~Ott
26    13|                    mosolygott az anya, úgy, ahogy csak az anyák tudnak mosolyogni.~ ~
27    14|                    márványszobor. Úgy adom, ahogy vettem: se hozzá nem teszek,
28    14|                   hideg volt, mint a jég és ahogy megrántottam, nagy koppanással
29    14|                 pára s elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~- Vissza akarok
30    14|                      Tudtam, hogy úgy lesz, ahogy szülém mondja s ez a hit
31    14|                 volt, majd megvett a hideg, ahogy a havas mezõkön bolyongtam
32    14|                  Egy sírba tették apámmal s ahogy ráborultam a havas halomra,
33    15|                 ijedtükben. Hanem Andráska, ahogy az ereszet alul szétnéz
34    15|                 Bezzeg a szegény sármányok, ahogy az istálló elõtt kaparászgatnak,
35    15| keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy az ablak deszkáján ugrándoztak:~-