Rész

 1     1|           akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát magával
 2     1|              ételt a gallérjuk mögé. Hanem azért a királynak mégis
 3     1|        Bálint örült is ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.~-
 4     1|           uram - szabódott Bálint -, hanem törvény kellene.~- Micsoda
 5     5|             fáknak kell a támaszték, hanem a kis bokroknak. Ti gazdagok
 6     5|            tekintetét a zúgolódókon. Hanem azoknak torkukra akadt a
 7     5|              már nem keze volt neki, hanem szárnya, mint az angyaloknak.
 8     5|          többet Mátyás király ellen. Hanem alighogy meghalt a nagy
 9     5|           nem tud parancsolni nekik, hanem akinek a haját õk tartják
10     6|             szép - gondolta magában, hanem azért száz aranyat adatott
11     7|                örvendett a favágó. - Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe
12     8|          azonban nem haragudott meg, hanem szomorúan elmosolyodott:~-
13     9|              Pálék padlásán lappang. Hanem katonákat ne küldjön a nagyságos
14    10|     dologtalankodott az aranykovács. Hanem akárhányszor éjszakával
15    10|          lenne mindig ilyen szomorú. Hanem nevetnél, danolnál te is,
16    10|           hívták már aranykovácsnak, hanem Nekopogi kovácsnak.~Nem
17    10|              munka énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt a bundát.
18    12|             jámbor, hogy került oda, hanem azt már õ sem tudta, merre
19    12| varjúvadászok! - kevélykedett Palkó, hanem egyben nekiiramodott az
20    12|        álmukban se csinálnak olyant.~Hanem itt-ott le volt kapargatva
21    12|           egyik szeme már befagyott, hanem a másik még éppen elegendõ
22    12|              töltötte az idõt Palkó, hanem aztán elunta a mulatságot,
23    12|      nevetett valaki a háta mögött - hanem azért mégis csak ébredj
24    12|              másnap a varjúvadászat. Hanem, hogy világéletében sohase
25    13|             szemek meg se rebbentek, hanem mereven szegezõdtek bele
26    14|               ha elõvette a köhögés, hanem a szalmanyoszolyára és én
27    15|        csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel
28    15|          szárnyra kapnak ijedtükben. Hanem Andráska, ahogy az ereszet
29    15|          jajgatnak az Isten madarai. Hanem azért akad már köztük olyan
30    15|       Andráska, gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára meleg lesz ám
31    15|             a verejtéket törülgetni, hanem Andráska csak a nagy sapkában
32    15|               kiáltotta diadalmasan. Hanem a másik se engedte a jussát.~-
33    15|           ahol a madarak civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol