Rész

 1     1|           akkor is csak annyit:~- Ne félj, bíró, visszajövök
 2     1|          parancsot, hogy kõ kövön ne maradjon benne, mert csúfot
 3     1|          király szigorú szavát.~- Ne fáraszd magadat, Bálint
 4     1|           a várost, hogy kõ kövön ne maradjon benne!~Mátyás nagyot
 5     1|           emelte fel az öreget. - Ne félj, nem teszek most már
 6     1| városotokban, csak a selyem cipót ne sajnáljátok többet tõlem!~
 7     2|          sok nagyurat meglátta.~- Ne félj, szolgám - bátorította
 8     3|        mint egy erdõ sárgarigó:~- Ne legyen Tóbiás a nevem, ha
 9     4|       hogy a Vendel cseh most már ne maradjon többet el mellõle.
10     7|         sehogy se.~- No hát akkor ne is veszkõdj vele tovább -
11     7|        csak az a sárkány felesége ne volna!~- Micsoda? - hüledezett
12     9|       pajuszt nekem hoszni.~- No, ne féljen, nagyságos Rosszjancsi
13     9|         szája szögletébõl:~- Pszt ne üssön lármát, nagyságos
14     9|          lappang. Hanem katonákat ne küldjön a nagyságos Rosszjancsi
15    10|       lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám - vígasztalta
16    10|       szeretném, ha az én apuskám ne lenne mindig ilyen szomorú.
17    13|        remegve borult az urára.~- Ne haragudj, de nem bírtam
18    14|        anyám.~- Lelkem, kicsikém, ne hagyjuk el egymást!~Észrevettem,
19    14|     ajtóhoz a mosószéket, hogy ki ne bírja nyitni.~Nem ért semmit,
20    14|          most kimegyek apához, de ne félj, soha nem hagylak el
21    14|        közül integetett le rám:~- Ne félj, soha nem hagylak el
22    14| erõsítette volna szülém szavát:~- Ne félj, soha nem hagylak el
23    15|        adott, ád hozzá sapkát is, ne búsulj, Andráska. Nagyobb