Rész

 1    13|    édesapádat!~- Happá... pá... apa! - kacagott a gyerek, ahogy
 2    13|         okos! - csudálkozott az apa és boldogan hintázta meg
 3    13|   sikoltozni kezdett és mire az apa visszatette a patyolatvánkosok
 4    13|        szemek! - csókolgatta az apa a könnyeket. - Mennyivel
 5    13|        kipödörni? - nevetett az apa s odatartotta elé a tükröt.
 6    13|          Te fiam! - kiáltott az apa rekedten s úgy érezte, mintha
 7    13|         Istennek - sóhajtott az apa, de már a másik percben
 8    13|   ablakon át betûzött a nap. Az apa belenézett, elkapta róla
 9    13|    gyerek vak! - hördült fel az apa. - Hogy nem írták ezt meg
10    13|     szél a hajnalka-virágot. Az apa vidám szava mégis földerítette
11    13|  gondoltam? - szólt félénken az apa. - Beadnánk a legényt valami
12    13|          tette össze a kezét az apa örömmel.~A fiúcskát õ maga
13    13|    magyarázat gyanánt, mikor az apa ránézett. - Alig várom,
14    13|         meg - felhõsödött el az apa homloka. - Attól fél, hogy
15    13|       kis vasgyúró! - mondta az apa. - Láttad volna, hogy örült,
16    13|     orvos - mondta jókedvûen az apa. - Hát te nem örülsz neki?~-
17    13|        fakadt sírva az anya. Az apa pedig engesztelõleg ölelte
18    13|      Rosszat sejtek - mondta az apa, ahogy a telepre hajtattak.~
19    13|         erõsen megszorította az apa kezét.~- Nincs semmi baj,
20    13| Föllebbent a függöny sarka s az apa megtántorodott. Az ágyacska
21    13|            A-ti-te, a-ti-te!~Az apa zokogva borult térdre az
22    13|    tudom - tördelte boldogan az apa -, de te, te?~- Én karácsony