Rész

 1     5|        alig van nyájas szavad.~- Ez az igazság - felelte a nagy
 2     5|        azonban nem elégítette ki ez az okos beszéd. Össze-összesúgtak
 3     5|          királyt magunk közül!~- Ez a beszéd! - helyeselte a
 4     5|         nyakán tartotta a lábát. Ez volt az utolsó kép.~- No
 5     6|   keresztül merte megcsudálni.~- Ez nekem túlságosan szép -
 6     7|     hordhatom mindig a fejemen - ez volt neki a szavajárása.~
 7     7| Mégiscsak okos ember, igaz ember ez a Szür Illés. Meg is tesszük
 8     8|           de magakelletõ ebállat ez! - mondta most már jobbkedvûen.~-
 9     8|   fejedelmi palota.~- Mit jelent ez, fiam? - kérdezte megütõdve
10     9|     hajamat édesapám -, de mikor ez az eset megesett, akkor
11     9|          elfelejtkezett. Nyilván ez hozta olyan dühbe, hogy
12     9|    kiadta a parancsot, hogy akit ez a jó ember idevezet, azt
13    10|           rebegte szégyenlõsen - ez a csizma nekem szûk. Próbálja
14    10|          az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt az arckép elé
15    11|       Hiszitek, nem hiszitek, de ez igaz mese, mert éppen így
16    12|          hordta bundának. No, de ez még nem nagy sor. Meleg
17    13| feleségéhez:~- Helyre kis legény ez, anyja, csak gyöngécske
18    14|          Varjúnak varjú a fia! - ez volt a szavajárása az édesapámnak.
19    14|      lesz, ahogy szülém mondja s ez a hit meg is békített egy
20    14|      hallottam a hátam mögött:~- Ez a fiúcska kész szobrász!~
21    15| szegényesen él így tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így,