Rész

 1     1|       sütőlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan
 2     1|  pecsétet a maga kezével nyomta rá, aztán pedig átnyújtotta
 3     3|      szóltam, mester - kiáltott rá Mátyás -, van-e kedved bojtárkodni?~
 4     3|      kár nem ért volna - feleli rá a király.~- Kis kár nem
 5     4|     Elhiszem, fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi
 6     4|         el a fecske! - kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért
 7     4|          Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestõl-lelkestõl.~-
 8     4|     edény?~- Ahol-a! - mutatott rá Vendel vigyorogva a mocsárra
 9     5|      akarsz, atyafi? - kiáltott rá Vitéz János, a gazda.~-
10     6| borjúból, arra most már õ tette rá a kezét, mint az oroszlánetetõ
11     7|          vadász úr - biccentett rá a székely -, látod, milyen
12     8|      agártanácsost, csak bízzák rá.~Másnap reggel, alig lépett
13     8|        annál szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett el
14     9|       te lászadó? - acsarkodott rá Hroziancsik.~- Keresem a
15    10|     üllõhöz lépett, hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja
16    10|      arckép csak nézett, nézett rá, mintha mondani akart volna
17    10|        Edd meg, ha jó - mordult rá haragosan a Nekopogi kovács.~-
18    12|        s csúfolódva vicsorgatta rá a fogát.~- Sose bántom többet
19    14|      hogy esztergályos leszek s rá se gondoltam többet a temetõre.~
20    14|        hazavittek, nem ismertem rá a házunkra. Nem volt az