Rész

 1     1|            már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden vadásztársát
 2     2|         megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény János, ha kanala
 3     3|             igyekeznek?~- Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna -
 4     3|              a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó lovam elveszett -
 5     4|               fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették
 6     6|        pusztult volna a hazájában. Az ám, de hiába fogyott el mindennap
 7     7|         favágó. - Hanem akkor szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat,
 8     7|              aki ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom tokaji
 9     7|        énvelem. Nem olyan rossz ember ám az, amilyennek mondják.~-
10     7| fejedelemasszonyról beszélsz?~- Arról ám, arról a minden lében kanálról.
11     9|            szabad Magyarországon.~Nem ám, mert az a szabadságharc
12     9|           alatt. De most már cifrázta ám, mint szûcs a subát. Legédesebb
13     9|             borotváltatja meg. De úgy ám, hogy soha többet ki nem
14    12|          rajta prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
15    12|               is ugyancsak szaporázta ám a lépést, nem is állt volna
16    12|            maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis
17    14|     mesterségbe aztán bele is kellett ám tanulnom, ha akartam, ha
18    15|       édesapjához -, ugyancsak mondja ám már!~- Kicsoda, te?~- Hát
19    15|          nyit-ni-kék, nyit-ni-kék!~Az ám, csakugyan egész más színe
20    15|            Hanem a sapkára meleg lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas