Rész

 501     7|              szedjük ám a tenyerünkbe a lábunkat, mert nem macskaugrás
 502     7|              mert nem macskaugrás ide a bodolai út.~Ahogy aztán
 503     7|              aztán mennek-mendegélnek a bükkfák hûvösében, egyszercsak
 504     7|         hûvösében, egyszercsak elõhúz a fejedelem a tarisznyájából
 505     7|        egyszercsak elõhúz a fejedelem a tarisznyájából egy kristálykulacsot
 506     7|              belõle egyet. Megkínálja a favágót is, aki ugyancsak
 507     7|               ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom tokaji borocska
 508     7|      ugyancsak nyalogatja ám a száját a finom tokaji borocska után.~-
 509     7|           bizony udvari vadász vagyok a fejedelemnél.~- No, isten
 510     7|     fejedelemnél.~- No, isten éltesse a vadász urat, az is szép
 511     7|               van-e legalább elégedve a szolgálatával?~- Meg én -
 512     7|               Apaffy -, s azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve
 513     7|          dehogy rossz! - bizonykodott a szegény ember. - Nem teremtett
 514     7|          szívû urat az isten, csak az a sárkány felesége ne volna!~-
 515     7|                  hüledezett Apaffy. - A fejedelemasszonyról beszélsz?~-
 516     7|           beszélsz?~- Arról ám, arról a minden lében kanálról. Õ
 517     7|              lében kanálról. Õ hordja a koronát a derék ura helyett.
 518     7|          kanálról. Õ hordja a koronát a derék ura helyett. Hát való
 519     7|              megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak én volnék a
 520     7|              a háznál, csak én volnék a fejedelem!~Bosszankodott
 521     7|  Bosszankodott is, mulatott is Apaffy a beszéden s nagyon örült
 522     7|               oda már oda is látszott a bodolai vár karcsú tornya,
 523     7|               te szegény ember. Mi is a becsületes neved, hogy megemlegethesselek
 524     7|              csak Szür Illés - mondta a favágó. - Itt a gunyhóm
 525     7|                mondta a favágó. - Itt a gunyhóm az erdõszélben,
 526     7|              is elbeszélgetünk.~Azzal a favágó visszafordult, a
 527     7|               a favágó visszafordult, a fejedelem pedig fölkocogott
 528     7|           fejedelem pedig fölkocogott a várba. Nem a legjobbkor
 529     7|              fölkocogott a várba. Nem a legjobbkor érkezett, nagyon
 530     7|          nagyon rossz kedvben találta a feleségét. Adóért küldött
 531     7|             feleségét. Adóért küldött a török császár, azért csattogott-pattogott
 532     7|               nézett haragosan. - Már a csizmád is rég elvitte volna
 533     7|          csizmád is rég elvitte volna a török, ha éntõlem nem félne.~-
 534     7|          asszony! - ütött az asztalra a jó Apaffy - mától fogva
 535     7|         Apaffy - mától fogva hallgass a neved! Én vagyok az úr a
 536     7|              a neved! Én vagyok az úr a háznál, ahogy Szür Illés
 537     7|            megint? - nevette el magát a fejedelemné.~- Az csak az
 538     7|            igaz ember! - bizonyította a fejedelem. - Máskülönben
 539     7|             már színe elé hurcoltatta a mokány kis székelyt és rákiáltott:~-
 540     7|            Szür Illés, hát te vagy az a híres okos ember, igaz ember?
 541     7|             mondtál te énrólam tegnap a bodolai erdõben?~Szegény
 542     7|         megijedt. Alig bírta kinyögni a választ:~- Mondtam, mondtam,
 543     7|            mogyoróhájjal megkenetlek?~A hajdúk már suhogtatták is
 544     7|             hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat, Szür Illés
 545     7|              nekivörösödve vakargatta a tarkóját:~- Neked is igazságod
 546     7|           lesz, ha elagyabugyálom azt a nagy mihaszna vadászt, aki
 547     7|           erre már Apaffy is kilépett a nagy szárnyasablak bíborfüggönye
 548     7|           kelmed is megkapta most már a magáét. Mégiscsak okos ember,
 549     7|             okos ember, igaz ember ez a Szür Illés. Meg is tesszük
 550     8|              kapott egyszer ajándékba a török császártól egy agarat.
 551     8|            fülû, horgas inú, de azért a fejedelem nemigen örült
 552     8|          mintha csak megértette volna a szót, hirtelen bukfencet
 553     8|           bukfencet vetett és ráesett a fejedelem csizmájára. Ott
 554     8|           aztán úgy nyúlt végig, hogy a fejedelem alig bírta kiszabadítani
 555     8|              alig bírta kiszabadítani a lábát.~- Ejnye, de magakelletõ
 556     8|              jobbkedvûen.~- Megismeri a jó embert, megismeri a rosszat -
 557     8|      Megismeri a jó embert, megismeri a rosszat - szólalt meg a
 558     8|               a rosszat - szólalt meg a szerecsen szolga, aki az
 559     8|               urak? - fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz.~
 560     8|           fordult nevetve a fejedelem a tanácsosaihoz.~A tanácsurak
 561     8|            fejedelem a tanácsosaihoz.~A tanácsurak is elnevették
 562     8|             magukat s körülcirógatták a kutyát.~A fejedelem különös
 563     8|             körülcirógatták a kutyát.~A fejedelem különös pártfogásába
 564     8|             fiam!~Az apród kinyitotta a benyíló ajtaját s beeresztette
 565     8|          rámordult, az hiába koptatta a küszöböt.~- Nem tehetek
 566     8|               küszöböt.~- Nem tehetek a bajodról - intette el maga
 567     8|       bajodról - intette el maga elõl a fejedelem.~A fõuraknak ilyenformán
 568     8|             el maga elõl a fejedelem.~A fõuraknak ilyenformán sok
 569     8|              sok bosszúságot szerzett a nagytudományú állat. Hiába
 570     8|                Hiába ajánltak akárkit a fejedelem jóindulatába,
 571     8|          mondogatták haragosan. Amire a fejedelem rendesen azt válaszolta:~-
 572     8|             tehetek én arról, hogy az a leghívebb szolgám? Azt ugyan
 573     8|              ilyen beszédek hallatára a fejedelem apródja. S megvigasztalta
 574     8|             apródja. S megvigasztalta a fõurakat, hogy majd megvesztegeti
 575     8|            Másnap reggel, alig lépett a fejedelem a tanácsházba,
 576     8|               alig lépett a fejedelem a tanácsházba, mindjárt az
 577     8|             az agarat. Az pedig abban a percben olyan rettenetes
 578     8|              amilyent még nem hallott a fejedelmi palota.~- Mit
 579     8|            fiam? - kérdezte megütõdve a fejedelem.~Az apród tisztességtudó
 580     8|              pedig morogva, csaholva, a szemét szikráztatva, a fogát
 581     8|                a szemét szikráztatva, a fogát csattogtatva ugrott
 582     8|              csattogtatva ugrott neki a gazdájának. A fejedelem
 583     8|             ugrott neki a gazdájának. A fejedelem megdöbbenve húzódott
 584     8|            megdöbbenve húzódott félre a nekidühödött állat elõl.
 585     8|             kapott két nagy nyúlfület a köntöse hátáról. Azokkal
 586     8|            nagy megelégedetten bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket
 587     8| megelégedetten bebújt a trónszék alá.~A nyúlfüleket a pajkos apród
 588     8|           trónszék alá.~A nyúlfüleket a pajkos apród tûzte a fejedelem
 589     8|      nyúlfüleket a pajkos apród tûzte a fejedelem köntösére s most
 590     8|            most lesütött arccal várta a büntetését. A fejedelem
 591     8|            arccal várta a büntetését. A fejedelem azonban nem haragudott
 592     8|              Megtanultam belõle, hogy a fejedelmek még a kutyájuknak
 593     8|         belõle, hogy a fejedelmek még a kutyájuknak se hihetnek,
 594     9|         DARVAS PISTA FOGLYA~Mikor ezt a történetet elõször mesélte
 595     9|              olyan jót nevettem, hogy a könnyem is csurgott bele.~-
 596     9|         nevetni, hékám - borzolta föl a hajamat édesapám -, de mikor
 597     9|       Magyarországon.~Nem ám, mert az a szabadságharc után volt.
 598     9|               moccanni se volt szabad a magyarnak a maga hazájában.
 599     9|               volt szabad a magyarnak a maga hazájában. Aki sírt,
 600     9|                arra azt mondták, hogy a magyar szabadságot siratja;
 601     9|                hogy majd föltámad még a magyar szabadság. Tehát
 602     9|      szabadság. Tehát börtönbe dugták a sírót is, a nevetõt is.~
 603     9|           börtönbe dugták a sírót is, a nevetõt is.~Lám, az öreg
 604     9|              öreg emberhez illik, aki a város hajdúja volt a boldogabb
 605     9|              aki a város hajdúja volt a boldogabb idõkben, most
 606     9|           boldogabb idõkben, most meg a város szegénye. Mert mikor
 607     9|            város szegénye. Mert mikor a német világ bejött, hajdúnak
 608     9|           bejött, hajdúnak se kellett a magyar ember. Igaz, hogy
 609     9|               Pista is szemébe mondta a kerületi fõnöknek:~- Nem
 610     9|               én még kiskirály se, ha a németet kellene szolgálnom.~
 611     9|           németet kellene szolgálnom.~A kerületi fõnök úr valami
 612     9|           Hroziancsiknak hívták volna a jámbort, de Darvas Pista
 613     9|               Pista megmagyarosította a nevét.~- Hod merted te nekem
 614     9|         szemét az öreg hajdúra, mikor a fütyülésen kapták.~- Magamnak
 615     9|     Rosszjancsi úr - billentett egyet a vállán Darvas Pista.~Rosszjancsi
 616     9|                Örült, hogy kitöltheti a bosszúját az istenadta emberen,
 617     9|               megint ott fütyörészett a Hroziancsik ablaka alatt.
 618     9|               cifrázta ám, mint szûcs a subát. Legédesebb álmából
 619     9|               álmából fütyörészte fel a nagy urat s észre se vette,
 620     9|               megint elejbe hurcolták a kakastollas katonák.~- Mit
 621     9|             rá Hroziancsik.~- Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset?
 622     9|            kenyeremet.~- Mit kereset? A kenyeret neket?~- No igen.
 623     9|              adat érte ingyen kosztot a nagyságos Rosszjancsi úr.~
 624     9|         nyugalommal fogta két marékra a nagy zászlós bajuszát, hogy
 625     9|           nagy zászlós bajuszát, hogy a fõnök urat most már végképp
 626     9|            most már végképp elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz
 627     9|              se sokat adott az Isten, a bajuszáról meg végképp elfelejtkezett.
 628     9|              hogy csak úgy csattogott a foga a haragtól:~- Na majt
 629     9|            csak úgy csattogott a foga a haragtól:~- Na majt amit
 630     9|            megugatta. Leborotváltatta a Rosszjancsi a drága szép
 631     9|         Leborotváltatta a Rosszjancsi a drága szép zászlós bajuszt,
 632     9|              pedig bajusz nélkül járt a mi városkánknak minden embere.
 633     9|               soha többet ki nem hajt a bajusza.~Bolond világ volt
 634     9|              s akármilyen bolond volt a parancsolat, nem lehetett
 635     9|            valami német tábornokot. S a bajusztalansággal akarta
 636     9|          milyen hamar németté tette õ a mi szilaj magyar városkánkat.~
 637     9|            szilaj magyar városkánkat.~A látogatás elõtt való este
 638     9|             este beosont Darvas Pista a kerületi fõnök úrhoz. Az
 639     9|        kerületi fõnök úrhoz. Az éppen a tükör elõtt próbálgatta,
 640     9|              milyen szépen illik majd a katufrékjára az az érdemjel,
 641     9|           megkap. Dühösen fordult meg a Darvas Pista csoszogására,
 642     9|           hajdú titkolózva súgta neki a szája szögletébõl:~- Pszt
 643     9|             úr úgy megszelídült, mint a bárány. Saját kezével tessékelte
 644     9|         tessékelte bele Darvas Pistát a nagy bársonyszékbe.~- Nagyon
 645     9|            hogy egyik vége egy araszt a másiktól.~Rosszjancsi most
 646     9|            most már szivart is dugott a vén hajdú szájába.~- Nagyon
 647     9|        fokatom el - borzongatta végig a hideg Hroziancsik urat. -
 648     9|              urat. - Hol található az a konosz lászadó?~- Hol itt,
 649     9|            éjszaka másik háznál. Most a Sós Pálék padlásán lappang.
 650     9|            Hanem katonákat ne küldjön a nagyságos Rosszjancsi úr,
 651     9|           neki magam is. Én egyenesen a tömlöcbe csalogatom be,
 652     9|             már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény hajdút
 653     9|            meg is ölelgette a nagy úr a szegény hajdút s még egy
 654     9|      vadonatúj aranyat is csúsztatott a zsebébe. Az embereinek pedig
 655     9|               embereinek pedig kiadta a parancsot, hogy akit ez
 656     9|               parancsot, hogy akit ez a jó ember idevezet, azt nyomban
 657     9|           akármilyen késõ éjszaka is.~A kerületi fõnök úr gyönyörû
 658     9|           fölébredt, még nagyobb volt a gyönyörûsége. A hatalmas
 659     9|          nagyobb volt a gyönyörûsége. A hatalmas vendég megérkezett
 660     9|            ekész pátran megnézhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette
 661     9| megbillentette aranygalléros nyakát s a két úr leballagott a tömlöcbe.
 662     9|         nyakát s a két úr leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött
 663     9|         mondta Hroziancsik:~- Nisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt,
 664     9|         foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak a szeme úgy villogott
 665     9|              megnyílt, de a fogolynak a szeme úgy villogott a sötétben,
 666     9|       fogolynak a szeme úgy villogott a sötétben, hogy egyik úrnak
 667     9|             Lépj elõ, konosz lászadó!~A harsány hangra kiugrott
 668     9|               harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl a Sós Pálék nagy
 669     9|           hangra kiugrott a tömlöcbõl a Sós Pálék nagy fekete macskája
 670     9|          prüszkölve s akkorát karmolt a tábornok úr lábaszárán,
 671     9|             láthatta, ha akarta, hogy a fogolynak csakugyan hatalmas
 672     9|              arasztra esik egyik vége a másiktól.~Csakhogy Hroziancsik
 673     9|         Hroziancsik nem látott semmit a szégyentõl. S még abban
 674     9|              se fordult többet e felé a bajuszos ország felé. Azt
 675     9|               amelyiken kiszekerezett a városunkból, máig is Rosszjancsi
 676    10|               KOVÁCS~Hiába kotorászok a mesetarisznyám fenekén,
 677    10|            vidám bohóságot. Elfogyott a tarka mese, kihullottak
 678    10|               tarka mese, kihullottak a mosolygó históriák. Egyre
 679    10|        mosolygó históriák. Egyre csak a Nekopogi kovács története
 680    10|             Balogh Demeter lett volna a becsületes neve, de az egész
 681    10|             falu aranykovácsnak hívta a régi jó világban. Azért
 682    10|          hívták így, mert aranyat ért a mestersége. Egész nap búgott
 683    10|          mestersége. Egész nap búgott a fujtató, szállt a szikra,
 684    10|              búgott a fujtató, szállt a szikra, csattogott a pöröly
 685    10|           szállt a szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben.
 686    10|           szikra, csattogott a pöröly a kovácsmûhelyben. Üllõje
 687    10|               éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a munka.
 688    10|            meg a nappalt, ha sok volt a munka. Ennek örült õ nagyon,
 689    10|          nagyon, mert így gyarapodott a gazdaság. Volt már háza,
 690    10|              rakással az ezüst forint a ládafiában.~- Könnyû neki -
 691    10|               felez, örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát
 692    10|         örömet kétszerez a jó asszony a háznál. Hát még a kislánya,
 693    10|             asszony a háznál. Hát még a kislánya, az aranyhajú Piroska!
 694    10|              az oltárra! Csak szereti a jó Isten ezt az aranykovácsot!~
 695    10|          szerette, jó szívét áldották a falu szegényei. Szelídségre,
 696    10|        vidáman fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette
 697    10|               mikor estenként letette a kormos bõrkötõt és ölibe
 698    10|               bõrkötõt és ölibe vette a kislányát, míg a felesége
 699    10|          ölibe vette a kislányát, míg a felesége csendesen dúdolgatva
 700    10|       csendesen dúdolgatva vasalgatta a kis patyolatszoknyákat,
 701    10|               tinálatok nagyobb kincs a kerek ég alatt.~De nem sokáig
 702    10|            Felesége meghalt. Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái
 703    10|                Kivitték a jó asszonyt a temetõ szomorúfûzfái alá
 704    10|            félj, aputám - vígasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted
 705    10|               én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~
 706    10|           Parányi kezével összeszedte a mûhelyben a vas reszeléket,
 707    10|               összeszedte a mûhelyben a vas reszeléket, a törött
 708    10|           mûhelyben a vas reszeléket, a törött patkódarabokat: azokból
 709    10|              pedig nekifordult arccal a falnak, hogy kisírja magát,
 710    10|        üllõhöz lépett, hogy érne õ rá a sírásra, mikor úgy várja
 711    10|              sírásra, mikor úgy várja a munka? És búgott a fujtató,
 712    10|              várja a munka? És búgott a fujtató, szállt a szikra,
 713    10|              búgott a fujtató, szállt a szikra, csattogott a pöröly,
 714    10|           szállt a szikra, csattogott a pöröly, de sose fütyörészett
 715    10|          fájdalomnak legjobb altatója a munka. Most még ezerszer
 716    10|              ezerszer jobban szerette a kislányát, mint azelõtt.
 717    10|        lélekben. Kacagásától csengett a ház, mint madárszótól az
 718    10|        nevetnél, danolnál te is, mint a többi emberek.~De karácsonyra
 719    10|       Egyetlen Piroskáját megfojtotta a torokgyík. Kivitték az aranyhajú
 720    10|         Piroskát az édesanyja mellé s a nagy üres házban egyes-egyedül
 721    10|          maradt az aranykovács.~Ahogy a temetés napján bezárta a
 722    10|              a temetés napján bezárta a mûhelyt, ki se nyitotta
 723    10|             nyitotta többet. Semmivel a világon nem törõdött többet.
 724    10|                Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem eresztette
 725    10|            Földjét, szõlejét fölverte a gaz, eszébe se jutott neki.
 726    10|              jutott neki. Szerszámait a bezárt mûhelyben belepte
 727    10|              bezárt mûhelyben belepte a rozsda s a falubeliek egész
 728    10|          mûhelyben belepte a rozsda s a falubeliek egész elszoktak
 729    10|          kovácsnak.~Nem bánt õ semmit a világon. Telt, múlt az idõ
 730    10|               merõen nézett maga elé. A tükör alatt volt fölakasztva
 731    10|          tükör alatt volt fölakasztva a kislánya arcképe, oda-odaállt
 732    10|       keresnivalóm van nekem most már a világon?~Az arckép csak
 733    10|              akarhat, mit? - tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy
 734    10|               szokás szerint üldögélt a szobában, mikor hirtelen
 735    10|         öliben nagykendõbe takargatva a kislánya. Szánalom volt
 736    10|         rongyos bocskorában didergett a tót s gémberedett kezecskéjét
 737    10|           nyújtogatta ki kendõje alól a szép kékszemû, lenhajú kislány.~-
 738    10|          kívánom - köszönt alázatosan a drótos.~- Edd meg, ha jó -
 739    10|             jó - mordult rá haragosan a Nekopogi kovács.~- Kérek
 740    10|           nagy jó uram.~- Ha csak ezt a rongyos életet össze nem
 741    10|               nem foltozod - motyogta a kovács s keserûen tekintett
 742    10|        csóválta volna meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel
 743    10|              meg fejecskéjét a képen. A kovács valamivel szelídebben
 744    10|           valamivel szelídebben szólt a drótoshoz:~- Mit jársz télvíz
 745    10|               engement - fakadt sírva a drótos - meghalt az enyim
 746    10|             kovács hirtelen befordult a kamrába s kihozott egy nagy
 747    10|           bundát.~- Jó ember - mondta a tótnak -, munka énnálam
 748    10|             akad, hanem vegye föl ezt a bundát. Ebben majd nem fázik.~
 749    10|             Ebben majd nem fázik.~Míg a drótos hálálkodva öltözködött,
 750    10|                Nekopogi kovács megint a kamrába motozott. A rossz
 751    10|            megint a kamrába motozott. A rossz csizmák közt válogatott,
 752    10|            egyik lyukasabb volt, mint a másik. Aztán elmosolyogta
 753    10|        elmosolyogta magát s kifordult a szobába és lehúzta a lábáról
 754    10|        kifordult a szobába és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette
 755    10|          szobába és lehúzta a lábáról a csizmát. Odatette a tót
 756    10|           lábáról a csizmát. Odatette a tót elé:~- Nézze csak, atyámfia -
 757    10|             rebegte szégyenlõsen - ez a csizma nekem szûk. Próbálja
 758    10|              csókolni, ahogy belebújt a ruhába s még az utcáról
 759    10|             egyre áldatta az Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt
 760    10|         hirtelen eszébe jutott valami a kovácsnak, utána szaladt
 761    10|              kovácsnak, utána szaladt a tótnak:~- Kerüljön csak
 762    10|        visszajöttek, akkorra kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú
 763    10|             akkorra kiszedte a kovács a ládájából az aranyhajú Piroska
 764    10|             féltve õrizgetett ruháit. A jó meleg gúnyácskát, a bélelt
 765    10|                A jó meleg gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodrosszõrû
 766    10|     gúnyácskát, a bélelt kis cipõket, a bodrosszõrû sapkácskát.
 767    10|       sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis tót lányt, hogy öröm
 768    10|            Csupa grófkisasszony lette a Hanka - kacagott a drótos
 769    10|              lette a Hanka - kacagott a drótos s mint a záporesõ,
 770    10|              kacagott a drótos s mint a záporesõ, hullott a könnye,
 771    10|              mint a záporesõ, hullott a könnye, mikor elment.~A
 772    10|               a könnye, mikor elment.~A gazda pedig nagy, nagy melegséget
 773    10|                nagy melegséget érzett a szíve körül, ahogy odaállt
 774    10|            szíve körül, ahogy odaállt a kép elé:~- Jól tettem-e
 775    10|              Édes jó apám - ragyogott a kép.~Nekopogi kovács megint
 776    10|              kovács megint kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott
 777    10|         mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó, szállt a szikra, csattogott
 778    10|          megint búgott a fúvó, szállt a szikra, csattogott a pöröly.
 779    10|           szállt a szikra, csattogott a pöröly. Amit keresett a
 780    10|               a pöröly. Amit keresett a kovács, mind a szegények
 781    10|               keresett a kovács, mind a szegények közt osztotta
 782    11|            Folyón innen, patakon túl, a nagy erdő közepében volt
 783    11|              nagy erdő közepében volt a csodaforrás. Azért volt
 784    11|              szegény pásztorfiú ivott a csodaforrásból s király
 785    11|            néni egy téli estén, mikor a kemence körül ültünk. Sári
 786    11|              hallott az életben.~Lám, a kicsi Jóska első hallásra
 787    11|              ő is szeretne inni abból a csodaforrásból. Mi minden
 788    11|           lehet az, mindig kinn lenni a szabadban, erdőben, mezőben.
 789    11|             csak elindult kicsi Jóska a nagy erdőbe, a csodaforrás
 790    11|            kicsi Jóska a nagy erdőbe, a csodaforrás felé.~Senki
 791    11|           kora reggel óvatosan kiment a szobából, sem azt nem hallották,
 792    11|              mindig nagy zajt csinál. A házak, a fák olyan különösek,
 793    11|            nagy zajt csinál. A házak, a fák olyan különösek, de
 794    11|               bizonyára ettől tartott a jegyzőék kutyája, hogy még
 795    11|              sem ugatta meg, pedig az a leggonoszabb kutya.~Ment,
 796    11|           Ment, mendegélt kicsi Jóska a csodaforrás felé. Sietve
 797    11|              felé. Sietve sietett túl a patakon, a nagy erdő közepébe.
 798    11|         Sietve sietett túl a patakon, a nagy erdő közepébe. Hát
 799    11|              egyszer csak megérkezett a csodaforráshoz.~Megállott
 800    11|             Megállott s gyönyörködött a gyöngyöző csodaforrás friss
 801    11|            csoda, hiszen egyedül volt a nagy erdő kellős közepében,
 802    11|           erdő kellős közepében, ahol a medvék és farkasok laknak.
 803    11|              azért mégis remegve vett a forrásból néhány csepp vizet
 804    11|            legott azzá változott, ami a legbátrabb a világon: gyönyörű
 805    11|           változott, ami a legbátrabb a világon: gyönyörű oroszlán
 806    11|        sörényű oroszlán, mint amilyen a képeskönyvekben van lerajzolva.~
 807    11|               hős oroszlán járt, kelt a rengetegben. Amerre ment,
 808    11|          Amerre ment, futottak bezzeg a vadállatok, mert ő volt
 809    11|               vadállatok, mert ő volt a legbátrabb...~De meghallották
 810    11|         legbátrabb...~De meghallották a vadászok, hogy ritka szép
 811    11|            virág lett belõle. Ott ült a patak partján, méhek döngicséltek,
 812    11|            körülötte s olyan víg volt a kis virág...~De hirtelen
 813    11|               beborult az ég, hullott a zápor s megnõtt az áradat,
 814    11|         áradat, mely zúgva rohant alá a kis patak medrében, eltiporva,
 815    11|              mindent, mi útjában áll. A szegény kis virág félelemmel
 816    11|              félelemmel eltelve látta a felé rohanó árt, mely halála
 817    11|            lett belõle. Ott fenn állt a hegytetõn s büszkén tekingetett,
 818    11|              tekingetett, mert õ volt a legszebb, a legnagyobb fa
 819    11|               mert õ volt a legszebb, a legnagyobb fa az egész erdõben.
 820    11|              örült annak, hogy õ most a fák királya, de midõn javában
 821    11|           javában örvendezett, jöttek a favágók éles fejszéikkel.
 822    11|               csak hirtelen lecsapott a héja s üldözõbe vette, hogy
 823    11|               ember tudna lenni!~S az a gonosz ragadozó madár utolérte,
 824    11|             feküdt kis fehér ágyában, a puska is ott volt mellette
 825    12|                                       A JÉGMACSKA~Én ugyan még sose
 826    12|         olyankor, úgy napszállat felé a háza elõtt. Körülbelül úgy,
 827    12|      Körülbelül úgy, mint Piros Palkó a kõrösi nagyutcában, ahogy
 828    12|             kõrösi nagyutcában, ahogy a cudar téli idõben igyekszik
 829    12|               idõben igyekszik kifelé a vasúthoz.~Fején vidrabõr
 830    12|              bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
 831    12|        amilyent Piros Palkó szorongat a prémes bunda zsebében?~„
 832    12|             várunk az állomásnál mind a hárman, Marci, Muki, Misike.
 833    12|           Lesz olyan dáridó, hogy még a Bodri is mákos rétest eszik.
 834    12|         Csapunk olyan varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül
 835    12|               ugyancsak szaporázta ám a lépést, nem is állt volna
 836    12|         majorban, szinte lõtte is már a varjút, mikor egyszerre
 837    12|            egyszerre csak hangot hall a feje fölött:~- Miau, miau,
 838    12|         szegény kis cica gubbaszkodik a feje fölött a háztetõ szélén,
 839    12|            gubbaszkodik a feje fölött a háztetõ szélén, az esõfogó
 840    12|         esõfogó csatornában. Õ tudta, a jámbor, hogy került oda,
 841    12|            már õ sem tudta, merre van a gyere le. Leugrani nem mert,
 842    12|              fölfelé menni nem tudott a süppedõs hóban. Didergett
 843    12|             hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:~- Az Isten
 844    12|        megszabadítasz!~Föl is villant a Palkó gyereknek a szeme,
 845    12|             villant a Palkó gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
 846    12|              gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
 847    12|               az útfélre, belemarkolt a hóba és sebtiben olyan kemény
 848    12|                  Sicc te! - süvöltött a szegény cicusra s úgy fültövön
 849    12|             fültövön találta bombázni a megriadt kis jószágot, hogy
 850    12|           hogy annak egyszerre elment a kedve a miákolástól. Lekapta
 851    12|              egyszerre elment a kedve a miákolástól. Lekapta a fejét
 852    12|          kedve a miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé, tán
 853    12|          miákolástól. Lekapta a fejét a csatorna mögé, tán föl se
 854    12|       nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett
 855    12|        mindjárt, ahogy Palkó beugrott a vonatba, bizonyosan csak
 856    12|               nélkül esnék meg holnap a nagy vadászat!~Egymaga volt
 857    12|          vadászat!~Egymaga volt Palkó a vasúti kocsiban, nagy kényelmesen
 858    12|           kényelmesen végigheveredett a bõrdíványon. Azaz, hogy
 859    12|              egy igen hatalmas úr is: a hideg. Mikor Palkó ki akart
 860    12|            Mikor Palkó ki akart bújni a prémes bundából, a hideg
 861    12|              bújni a prémes bundából, a hideg nem engedte levetkõzni.~
 862    12|        engedte levetkõzni.~Inkább még a gallérját is fölgyûrette
 863    12|             is fölgyûrette vele, csak a közül nézett volna ki Palkó
 864    12|           közül nézett volna ki Palkó a havas világba, ha az ablak
 865    12|       gyönyörû virágos függönyt, hogy a kõrösi takácsok álmukban
 866    12|            itt-ott le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami
 867    12|           mulathatta magát vele, hogy a körme hegyével olyan macska-formát
 868    12|           olyan macska-formát rajzolt a befagyott ablakra. Még bajusza
 869    12|               ábrázata másik oldalán. A farka akkorát kunkorodott,
 870    12|            szeme már befagyott, hanem a másik még éppen elegendõ
 871    12|               ki lehessen rajta látni a fehér mezõkre, a nyargaló
 872    12|          rajta látni a fehér mezõkre, a nyargaló sürgönykarókra,
 873    12|              nyargaló sürgönykarókra, a világos ablakú õrházakra.~
 874    12|             Palkó, hanem aztán elunta a mulatságot, hátradûlt a
 875    12|               a mulatságot, hátradûlt a sarokban.~- Miai, miau,
 876    12|                  hallatszik egyszerre a nagy csendességben. Palkó
 877    12|         összerezzent s körültekintett a kocsiban. Nyoma se volt
 878    12|        macskának sehol se. Éppen csak a jégmacska hunyorgatott a
 879    12|              a jégmacska hunyorgatott a fél szemével az ablakon.~-
 880    12|    hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.~- Hát élsz te? -
 881    12|             mennyire élek! - nevetett a macska s abban a percben
 882    12|             nevetett a macska s abban a percben akkorára felágaskodott,
 883    12|           szála, csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.~-
 884    12|    csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.~- Ejnye,
 885    12|             veled, hoztam volna neked a zsebemben egy kis déli maradékot.
 886    12|     hógolyóval traktálod! - prüszkölt a jégmacska s a csészényi
 887    12|               prüszkölt a jégmacska s a csészényi szeme akkorát
 888    12|       ijedtében. De sehogy se találta a kilincset, pedig a jégmacska
 889    12|            találta a kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta.
 890    12|      kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen
 891    12|          mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott
 892    12|       Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is rátalált s
 893    12|             csúfolódva vicsorgatta rá a fogát.~- Sose bántom többet
 894    12|           fogát.~- Sose bántom többet a macskákat! - nyöszörgött
 895    12|            fiacskám - nevetett valaki a háta mögött - hanem azért
 896    12|              Csengõs szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~
 897    12|         várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.~Palkó fölnyitotta
 898    12|           csengése.~Palkó fölnyitotta a szemét; a kalauz állt mögötte,
 899    12|           Palkó fölnyitotta a szemét; a kalauz állt mögötte, keltegette
 900    12|         harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska régen, nyoma se
 901    12|            már neki.~Mire kidörzsölte a szemébõl az álmot, megállt
 902    12|            szemébõl az álmot, megállt a gõzös. Ahogy leugrott róla,
 903    12|           gõzös. Ahogy leugrott róla, a kalauz nevetve kiáltott
 904    12|               utána:~- Sok szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony
 905    12|           esett Piros Palkónak másnap a varjúvadászat. Hanem, hogy
 906    12|    világéletében sohase bántja többet a macskákat, arra akármelyiketekkel
 907    13|              édes melegség öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín
 908    13|            öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín ágyacska fölé
 909    13|       Karácsonytól húsvétig nem látta a kisfiát és most nem tudott
 910    13|               most nem tudott betelni a nézésével. Aranyhajától
 911    13|           végre belefektette az állát a vézna kis tenyerekbe.~-
 912    13|             legény vagy! - bólingatta a fejét nevetve. - Te vagy
 913    13|           fejét nevetve. - Te vagy az a híres, aki még éjszaka is
 914    13|                 pá... apa! - kacagott a gyerek, ahogy puha tenyérkéit
 915    13|            tenyérkéit megcsiklandozta a szúrós szakáll.~- Istenem,
 916    13|              és boldogan hintázta meg a gyereket a feje fölött.
 917    13|               hintázta meg a gyereket a feje fölött. Az meg szegényke
 918    13|               mire az apa visszatette a patyolatvánkosok közé, akkorra
 919    13|          szemek! - csókolgatta az apa a könnyeket. - Mennyivel szebbek
 920    13|             Mennyivel szebbek ezeknél a bolondságoknál!~Azzal kivett
 921    13|        drágaköveket csillogtatott meg a baba szeme elõtt.~- Fogd
 922    13|             meg hamar! - ütögette meg a fiúcska kis orrát az ékszer
 923    13|          orrát az ékszer csöngõjével.~A gyerek kacagott, de nem
 924    13|          kacagott, de nem nyúlt utána a cifraságnak. Szeme a kis
 925    13|            utána a cifraságnak. Szeme a kis kristálytükörre volt
 926    13|               az ágya végében függött a falon.~- Nézze meg az ember,
 927    13|               kis legény vagy te! Tán a bajuszodat szeretnéd már
 928    13|              az apa s odatartotta elé a tükröt. A gyerek az után
 929    13|             odatartotta elé a tükröt. A gyerek az után se kapott,
 930    13|              jeges kéz összeszorítaná a szívét.~- Ap... pa... pa-papp-pa... -
 931    13|              pa-papp-pa... - gügyögte a gyerek felágaskodva és tapogatva
 932    13|               és sorra mutogatta neki a kutyafejes botját, az óraláncát,
 933    13|      kutyafejes botját, az óraláncát, a ceruzáját. A gyerek nem
 934    13|               óraláncát, a ceruzáját. A gyerek nem látta meg egyiket
 935    13|            egyiket se. Aztán odavitte a kalitkához, amelynek drótját
 936    13|          drótját örvendezve veregette a kanári.~- Tyio-tyio-tyio-tincs!~-
 937    13|                Pipi, pipi - repdesett a gyerek az apja karján és
 938    13|              sóhajtott az apa, de már a másik percben megint a kétség
 939    13|            már a másik percben megint a kétség markolászta a szívét.~
 940    13|           megint a kétség markolászta a szívét.~A nyitott ablakon
 941    13|          kétség markolászta a szívét.~A nyitott ablakon át betûzött
 942    13|           nyitott ablakon át betûzött a nap. Az apa belenézett,
 943    13|        káprázó szemét, aztán odavitte a gyereket és fölhajtva az
 944    13|              állacskáját, belenézette a napba. Az ibolya szemek
 945    13|              mereven szegezõdtek bele a vakító aranytányérba.~-
 946    13|             aranytányérba.~- Úristen, a gyerek vak! - hördült fel
 947    13|            nekem?~S már tántorgott ki a szobából, hogy kérdõre vonja
 948    13|         Mintha valaki azt súgta volna a fülébe:~- Megállj, hiszen
 949    13|              az ágy szélén nevetgélni a gyerekkel s jókedvûen szólni
 950    13|          gyerekkel s jókedvûen szólni a feleségéhez:~- Helyre kis
 951    13|           volt, finom és gyönge, mint a hajnalka-virág s úgyis borzongatta
 952    13|            valami rettegés, mint szél a hajnalka-virágot. Az apa
 953    13|              kis madaram - szorította a szívére a babát -, különb
 954    13|        madaram - szorította a szívére a babát -, különb ember lesz
 955    13|           félénken az apa. - Beadnánk a legényt valami gyereküdülõ
 956    13|             csöppségeket dajkál, mint a mi bogaracskánk. Erdõillat,
 957    13|          hitte, hogy az anya megválik a gyerekétõl. Annál jobban
 958    13|           Annál jobban elcsudálkodott a gyors feleletre.~- Én nem
 959    13|            lehajtott fejjel, de azért a szeméhez emelte a kendõjét.~-
 960    13|               azért a szeméhez emelte a kendõjét.~- Hála Istennek,
 961    13|             sejt semmit - tette össze a kezét az apa örömmel.~A
 962    13|               a kezét az apa örömmel.~A fiúcskát õ maga vitte a
 963    13|               A fiúcskát õ maga vitte a gyerektelepre. Mikor hazatért
 964    13|            milyen pompásan érzi magát a gyerek odakint.~- Minden
 965    13|               újságolta anélkül, hogy a szava megreszketett volna.~
 966    13|             óra múlva már kikocsizott a gyerekhez. Mikor hazajött,
 967    13|             orvosnak is magam akartam a lelkére kötni, hogy vigyázzon
 968    13|         lelkére kötni, hogy vigyázzon a szemünk fényére. Tudod,
 969    13|            minden héten meglátogatták a kicsit, de mindig külön-külön.
 970    13|            hogy hogy erõsödik, szépül a gyerek.~- Valóságos kis
 971    13|              volna, hogy örült, mikor a csörgõje nyelét le bírta
 972    13|            nyelét le bírta törni. Még a szeme is villogott örömében.~-
 973    13|          volna, hogy tapsikolt, mikor a kalapomon a tollat meglátta!
 974    13|          tapsikolt, mikor a kalapomon a tollat meglátta! Alig bírtam
 975    13|             Alig bírtam kiszabadítani a kacsójából! - tódította
 976    13|            tud! - fojtogatta ilyenkor a keserûség az apát s mindig
 977    13|               vége felé egyszer azzal a hírrel jött haza, hogy nemsokára
 978    13|            nemsokára haza lehet hozni a gyereket.~- Igazán? - rezzent
 979    13|         visszajövök. Akkor hazahozzuk a legényt.~S ezen olyan kedve
 980    13|        azonban egyre jobban erõt vett a sírás s az apának is elfulladt
 981    13|              s az apának is elfulladt a szava, mikor búcsút intett
 982    13|              örült is, hogy nem várja a felesége.~- Jobban szeretem
 983    13|          Jobban szeretem így - mondta a szemorvos. - Ha eddig nem
 984    13|               tud. Legalább nem aggat a munkámban. Nem anyának való
 985    13|           látni.~- Mégis úgy elszorul a szívem. Rosszat sejtek -
 986    13|         sejtek - mondta az apa, ahogy a telepre hajtattak.~Ott az
 987    13|                csak egy kicsit nyûgös a fiúcska. Pár nap óta a betegszobában
 988    13|         nyûgös a fiúcska. Pár nap óta a betegszobában tartjuk.~Sötét
 989    13|              világosságot!~Föllebbent a függöny sarka s az apa megtántorodott.
 990    13|      szemekkel. Fél karjával átölelte a gyereket, másik kezével
 991    13|              kezével lehúzta szemérõl a kötést.~- Nem szabad! -
 992    13|            gömbölyû kis kéz kapkodott a pesti orvos csillogó szemüvege
 993    13|              egy hét óta - mosolygott a teleporvos.~- Hála Istennek,
 994    13|           nincs szükség - fordult oda a pesti szemorvos az apához.
 995    14|                                       A HÓANGYAL~Ezt a történetet
 996    14|                        A HÓANGYAL~Ezt a történetet egy öreg szobrásztól
 997    14|              Tán azt se tudtam, mi az a szobrász.~- Varjúnak varjú
 998    14|            szobrász.~- Varjúnak varjú a fia! - ez volt a szavajárása
 999    14|       Varjúnak varjú a fia! - ez volt a szavajárása az édesapámnak.
1000    14|                Mindig ott sündörögtem a szövõszék körül s kattogó