Rész

1001    14|             álmodtam többet, mint ott a szövõszék árnyékában!~Négy-öt
1002    14|           mikor utoljára szundikáltam a szövõszék mellett. A nagy
1003    14|     szundikáltam a szövõszék mellett. A nagy csendességre ébredtem
1004    14|               Apám szép csöndesen ült a padon, egyik kezével fogta
1005    14|            padon, egyik kezével fogta a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot
1006    14|              kezével fogta a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot
1007    14|           fogta a vetélõt, a másikban a serkentõ-madzagot és nézett
1008    14|        Édesapám! - szóltam oda hozzá.~A keze hideg volt, mint a
1009    14|               A keze hideg volt, mint a jég és ahogy megrántottam,
1010    14|           koppanással esett ki belõle a vetélõ. Csudáltam, hogy
1011    14|            hajol le érte és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~-
1012    14|            mert nemigen tudtam, mi az a halál. Azt hittem, az az
1013    14|              csak akkor szorult össze a szívem, mikor az apámat
1014    14|              olyan sok földet hánynak a koporsójára, de azzal nyugtattam
1015    14|               fölkaparom én azt onnan a kis kapámmal.~Másnap azonban
1016    14|           Másnap azonban eljött értem a keresztapám, aki esztergályos
1017    14|              s rá se gondoltam többet a temetõre.~Amikor megint
1018    14|           hazavittek, nem ismertem rá a házunkra. Nem volt az udvarán
1019    14|              udvarán kert és nem volt a szobában szövõszék. Mosóláb
1020    14|               szövõszék. Mosóláb volt a sarokban, azon teknõ, a
1021    14|               a sarokban, azon teknõ, a szoba tele volt gõzzel,
1022    14|               szoba tele volt gõzzel, a falakon csurgott a pára
1023    14|            gõzzel, a falakon csurgott a pára s elfúlt a lélegzetem,
1024    14|              csurgott a pára s elfúlt a lélegzetem, ahogy megszólaltam:~-
1025    14|   megszólaltam:~- Vissza akarok menni a szép házunkba!~Szülém letette
1026    14|              házunkba!~Szülém letette a ruhát, amit öblögetett,
1027    14|               ruhát, amit öblögetett, a szívére szorított és elmondta,
1028    14|            milyen kisírtak szegénynek a szemei és hirtelen megsajnáltam.
1029    14|           igen emlegettem az apámat s a temetõbe se jutottam ki.~-
1030    14|               jutottam ki.~- Nem való a gyerek a temetõ kertjébe -
1031    14|               ki.~- Nem való a gyerek a temetõ kertjébe - mondta
1032    14|            szivárványt lehetett látni a gyertya körül a sûrû vízpárától.
1033    14|        lehetett látni a gyertya körül a sûrû vízpárától. Föl is
1034    14|          leszek, ha megnövök.~De ebbe a mesterségbe aztán bele is
1035    14|              néha úgy erõt vett rajta a köhögés, hogy le kellett
1036    14|               le kellett neki feküdni a lócára. Olyankor ügyetlen
1037    14|        kezemmel én csavartam helyette a vizes ruhát.~De bizony én
1038    14|           egyre szûkösebb lett nálunk a kenyér és szegény szülém
1039    14|            úgy veszett, fogyott, mint a megszegett kenyér. Most
1040    14|       megszegett kenyér. Most már nem a lócára feküdt, ha elõvette
1041    14|            lócára feküdt, ha elõvette a köhögés, hanem a szalmanyoszolyára
1042    14|             elõvette a köhögés, hanem a szalmanyoszolyára és én
1043    14|           voltam, már tudtam rettegni a haláltól és éjszakára mindig
1044    14|           mindig odatoltam az ajtóhoz a mosószéket, hogy ki ne bírja
1045    14|               nyitni.~Nem ért semmit, a halál be tudott jönni máshol
1046    14|           tudott jönni máshol is. Tán a törött ablakon, tán a megrepedt
1047    14|             Tán a törött ablakon, tán a megrepedt falakon, de valahol
1048    14|          magához, utoljára megfésülte a kócos hajamat, megcsókolta
1049    14|            kócos hajamat, megcsókolta a homlokomat és azt mondta:~-
1050    14|        visszaértünk, szülém lelke már a csillagok közül integetett
1051    14|              ahogy szülém mondja s ez a hit meg is békített egy
1052    14|               is békített egy kicsit. A jó emberek, akik magukhoz
1053    14|             milyen nyugodt vagyok.~De a harmadik nap elhagyott a
1054    14|              a harmadik nap elhagyott a nyugodalmam. Nem éreztem
1055    14|              nyugodalmam. Nem éreztem a szülémet magam körül, tehát
1056    14|              tehát én mentem ki hozzá a temetõbe.~Haragos, zimankós
1057    14|           téli nap volt, majd megvett a hideg, ahogy a havas mezõkön
1058    14|           majd megvett a hideg, ahogy a havas mezõkön bolyongtam
1059    14|         mezõkön bolyongtam s csurgott a könnyen, mire rátaláltam
1060    14|            apámmal s ahogy ráborultam a havas halomra, mintha õ
1061    14|          Talán csak cinegék bujkáltak a száraz vadrózsabokron, talán
1062    14|            vadrózsabokron, talán csak a szél ütögette össze az ecetfák
1063    14|             szüleimén nincs.~Megakadt a szemem a földesúrék kriptáján.
1064    14|              nincs.~Megakadt a szemem a földesúrék kriptáján. Márványangyal
1065    14|   hempergettem, gyúrtam, formáltam is a havat a sírhalom fölött
1066    14|         gyúrtam, formáltam is a havat a sírhalom fölött s nem éreztem
1067    14|           égett az egész testem, mint a parázs, mire készen lett
1068    14|              parázs, mire készen lett a térdelõ hóangyal.~Abban
1069    14|               térdelõ hóangyal.~Abban a percben hangot hallottam
1070    14|              percben hangot hallottam a hátam mögött:~- Ez a fiúcska
1071    14|        hallottam a hátam mögött:~- Ez a fiúcska kész szobrász!~A
1072    14|              a fiúcska kész szobrász!~A tanító bácsi fogta a karomat,
1073    14|        szobrász!~A tanító bácsi fogta a karomat, aki koszorút hozott
1074    14|         valamelyik halottjának. Fogta a karomat és el se eresztette
1075    14|    szobrásznak. Az elsõ igazi szobrom a szülém szobra volt, aki
1076    14|            amit ígért. Nem hagyott el a halálban sem.~ ~
1077    15|            SZŐLŐNYITÁS IDEJÉN~Idebent a városban enyhe idõ járogat
1078    15|       városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul
1079    15|           nagy kõházak közt megszorul a napsugár s megszalasztja
1080    15|          Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj
1081    15|         egereket. Vidd el békességben a fehér szakálladat, mert
1082    15|            mert különben csúffá teszi a pajzán tavasz.~Hanem kint
1083    15|             pajzán tavasz.~Hanem kint a tanyák közt még éppenséggel
1084    15|               még most adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos
1085    15|               adja ki igazán a mérgét a tél. Mikor haragos szélparipáján
1086    15|              szélparipáján végigrobog a havas mezõkön, az akácfák
1087    15|            elõtte kopasz fejüket. Még a tanyaházak nádtetõi is majd
1088    15|               az ereszet alul szétnéz a világban, csak neveti a
1089    15|               a világban, csak neveti a cudar idõt. Könnyû is annak,
1090    15|            báránybõrsapka tornyosodik a fején, hogy szegény helyen
1091    15|          kukoricamérõ vékának.~Bezzeg a szegény sármányok, ahogy
1092    15|               Andráskának az édesapja a napocskát keresné az égen,
1093    15|               Úgy elszundikált biz az a felhõpaplan alatt, hogy
1094    15|               nyilván ki se nyitja ma a szemét. Úgy sincs még kinek
1095    15|            Andráska -, mért kiabálják a sármánymadarak egyre, hogy:
1096    15|            fiam, hogy nagyon elnyûtte a tél az aranyos bundájukat.
1097    15|            tél az aranyos bundájukat. A tavasz lenne annak a szûcse,
1098    15|      bundájukat. A tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik
1099    15|              nem nagyon igyekszik elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka
1100    15|            elõ a hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára,
1101    15|            Néha a szarka is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki
1102    15|           neki csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat,
1103    15|        egy-két szem kukoricáért, amit a tyúkok elõl elcsenhet. Ilyen
1104    15|               él így tél vége felé ez a tollas róka.~- Csak így,
1105    15|             olyan is, amelyiknek öröm a beszédje.~- Hallja, édesapám -
1106    15|             már!~- Kicsoda, te?~- Hát a pacsirta, a mi madarunk.~-
1107    15|        Kicsoda, te?~- Hát a pacsirta, a mi madarunk.~- Ugyan, mit
1108    15|           madarunk.~- Ugyan, mit mond a pacsirta?~- Azt mondja hogy:
1109    15|               Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~Andráska búnak eresztette
1110    15|             Andráska búnak eresztette a fejét és kedvetlenül kukucskált
1111    15|             kedvetlenül kukucskált ki a nagy sapka alól.~- Ugyan,
1112    15|            melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska,
1113    15|            hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska, a cinege.
1114    15|        tavaszt?~- A cinege, Andráska, a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ
1115    15|                a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek, hogy
1116    15|         embernek, hogy mikor van vége a heverd-el idõnek.~Éppen
1117    15|               heverd-el idõnek.~Éppen a sövény ágai közt bujkált
1118    15|              egyik hasztalan vallatta a száraz leveleket, semmit
1119    15|                 jajgatott keservesen. A párja talált valami dermedt
1120    15|            hallgasd meg, mit mondanak a cinegék.~Andráskának annyiból
1121    15|               egész öltözködése, hogy a fejébe nyomta a nagy sapkát.
1122    15|     öltözködése, hogy a fejébe nyomta a nagy sapkát. De még azon
1123    15|               is keresztülhallatszott a cinegék vidám szava, ahogy
1124    15|           ilyenkor. Az ég nevetõ kék, a föld nedves barna, öröm
1125    15|             támasztva az ajtófélfához a nyitó-kapa, rajta a csikóbõr-tarisznya.~-
1126    15|      ajtófélfához a nyitó-kapa, rajta a csikóbõr-tarisznya.~- No,
1127    15|            gyere szõlõt nyitni. Hanem a sapkára meleg lesz ám már
1128    15|           lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas kis kalapod
1129    15|          hagyná pedig itthon Andráska a nagy sapkát. Meg kell azt
1130    15|            kell azt odakint mutogatni a káposztapilléknek, úgyse
1131    15|     szegénykéknek.~Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett
1132    15|           Puszta még idekint a világ. A télire eltemetett szõlõvesszõk
1133    15|            szõlõvesszõk fölül elszedi a homokot a nyitó-kapa, vígan
1134    15|               fölül elszedi a homokot a nyitó-kapa, vígan pattannak
1135    15|       nyitó-kapa, vígan pattannak föl a venyigék, rengetik, hintázzák
1136    15|           rengetik, hintázzák magukat a napsugaras levegõben s rügy-szemükkel
1137    15|     tekintenek szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek,
1138    15|             Nincs még itt senki, csak a meleg napsugár.~De Andráska
1139    15|            dolgozik, úgyis alig gyõzi a verejtéket törülgetni, hanem
1140    15|       törülgetni, hanem Andráska csak a nagy sapkában sütkérezik
1141    15|              nagy sapkában sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná
1142    15|             Ki nem szabadítaná belõle a fejét egy lyukas petákért.~-
1143    15|          egyszerre valami vékony hang a nyitó ember háta mögött.
1144    15|                Ott illegnek-billegnek a sarkában, hosszú farkukat
1145    15|          kendermag-bogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt
1146    15|   kendermag-bogarat vetett föl a kapa a homokból. Együtt telelt
1147    15|            homokból. Együtt telelt ki a szõlõvesszõkkel s most õ
1148    15|          kiáltotta diadalmasan. Hanem a másik se engedte a jussát.~-
1149    15|              Hanem a másik se engedte a jussát.~- Azért se, azért
1150    15|               akkorát csípett amannak a szárnya hegyén, hogy az
1151    15|           hogy az egyszerre kiejtette a szájából a kendermag-bogarat
1152    15|        egyszerre kiejtette a szájából a kendermag-bogarat s elkezdett
1153    15|           lármázni:~- Rendõr, rendõr!~A madarak közt a sárgarigó
1154    15|                rendõr!~A madarak közt a sárgarigó a rendõr, mert
1155    15|              madarak közt a sárgarigó a rendõr, mert neki van a
1156    15|               a rendõr, mert neki van a legrikoltóbb fütyülõje,
1157    15|               de hol jár még ilyenkor a sárgarigó! Valahol túl a
1158    15|              a sárgarigó! Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek
1159    15|                Valahol túl a tengeren a szerecsen gyerekeknek ígérgeti
1160    15|     gyerekeknek ígérgeti milliószámra a diót.~Andráska azonban lábujjhegyre
1161    15|        azonban lábujjhegyre ágaskodik a pászta végén. Hej, ha valahogy
1162    15|               lehetne kaparintani ezt a virgonc két madarat! Hátha
1163    15|            virgonc két madarat! Hátha a sapkájával leüthetné õket
1164    15|             sapkájával leüthetné õket a lábukról? Kihúzta a fejét
1165    15|              õket a lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük
1166    15|             lábukról? Kihúzta a fejét a sapkából, közéjük hajította
1167    15|           sapkából, közéjük hajította a madaraknak, s huss, mind
1168    15|              madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ elrepült.
1169    15|             No, Andráska látott. Mert a nagy sapka nem oda esett,
1170    15|             sapka nem oda esett, ahol a madarak civakodtak, hanem
1171    15|             madarak civakodtak, hanem a mellette levõ útba, ahol
1172    15|           szép békességben meglapulva a fiatal cseresznyefa hajtásait
1173    15|          hajtásait számolgatta. Éppen a fejére esett a jámbornak
1174    15|     számolgatta. Éppen a fejére esett a jámbornak a sapka s ijedtiben
1175    15|              fejére esett a jámbornak a sapka s ijedtiben úgy eliramodott
1176    15|              csak úgy karikázott bele a szeme.~Jó az isten, akinek
1177    15|               hogy szegény tapsifüles a nagy sapkában sehogy se
1178    15|               Nyúlországban királynak a nyulak. Koronát már szerzett