Rész

 1     3|      okos ember volt, nemhiába mindig a könyveket bújta. Értett
 2     3|    nagy könyveiben, amik közül mindig magával hurcolt egyet-kettõt.~
 3     5|     jobbágynak, mint az úrnak. Mindig annak fogod pártját, mindig
 4     5|    Mindig annak fogod pártját, mindig azzal beszélsz kegyesen,
 5     6|     palotába, hogy a fejedelem mindig beleborzongott. Ilyenkor
 6     7|        a korona, nem hordhatom mindig a fejemen - ez volt neki
 7     8|  pártfogásába vette az agarat. Mindig ott lakatta maga körül s
 8    10|      ha az én apuskám ne lenne mindig ilyen szomorú. Hanem nevetnél,
 9    11|     virágok. Szép is lehet az, mindig kinn lenni a szabadban,
10    11| utcaajtó becsapódott, pedig az mindig nagy zajt csinál. A házak,
11    11|       csak tudott, de üldözõje mindig nyomában volt s egyre közeledett
12    13|      híres, aki még éjszaka is mindig lármázol; hadd hallom, milyen
13    13|     meglátogatták a kicsit, de mindig külön-külön. S nem gyõztek
14    13| ilyenkor a keserûség az apát s mindig valami keresni valója akadt
15    14|        én is az akartam lenni. Mindig ott sündörögtem a szövõszék
16    14| mosóasszony, mert így legalább mindig meleg volt nálunk és mindig
17    14|    mindig meleg volt nálunk és mindig szivárványt lehetett látni
18    14|         ha nem. Az édes szülém mindig köhécselt s néha úgy erõt
19    14|        a haláltól és éjszakára mindig odatoltam az ajtóhoz a mosószéket,