Rész

 1     3|         király. - Tóbiás mester majd vigyáz a lovakra, míg mi
 2     3|    szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára,
 3     4|         vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda, ahol
 4     7|    asszonyszemélynek? De hiszen majd megmutatnám én, ki az úr
 5     7|         úr, ha erre jár olykor, majd máskor is elbeszélgetünk.~
 6     8| megvigasztalta a fõurakat, hogy majd megvesztegeti õ az agártanácsost,
 7     9|    bizonyosan annak örült, hogy majd föltámad még a magyar szabadság.
 8     9|        hogy milyen szépen illik majd a katufrékjára az az érdemjel,
 9    10|         föl ezt a bundát. Ebben majd nem fázik.~Míg a drótos
10    12|   kérdezte Palkó csodálkozva.~- Majd mindjárt meglátod, mennyire
11    13|      földerítette egy kicsit.~- Majd megerõsödik az én kis madaram -
12    14|        meg magamat, hogy másnap majd fölkaparom én azt onnan
13    14|         zimankós téli nap volt, majd megvett a hideg, ahogy a
14    15|        a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben.
15    15|   istálló elõtt kaparászgatnak, majd fölvetik az udvart keserves