Rész

 1     3|           a bicskámat!~Ezüst volt annak a vasa, arany a pántja,
 2     5| jobbágynak, mint az úrnak. Mindig annak fogod pártját, mindig azzal
 3     5|         címerterembe. Tele voltak annak falai festve gyönyörû történeti
 4     8|      elhallgatni. Ami igaz, igaz: annak az ostoba agárnak hiába
 5     9|           nevetett, az bizonyosan annak örült, hogy majd föltámad
 6     9|           töltött puskás õr állt, annak azt mondta Hroziancsik:~-
 7    10|          szorgalmas felesége van, annak játék az élet. Gondot felez,
 8    11|          egész erdõben. Úgy örült annak, hogy õ most a fák királya,
 9    12|       megriadt kis jószágot, hogy annak egyszerre elment a kedve
10    14|         akkor nem tudtam. Örültem annak, hogy az édesanyám mosóasszony,
11    14|     kriptáján. Márványangyal állt annak az ajtajában, ajkára tett
12    15|           a cudar idõt. Könnyû is annak, akinek akkora báránybõrsapka
13    15|        bundájukat. A tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon