Rész
1 1| foszlóbélű selyem cipót nem tudtak sütni, mint ott.
2 1| tette rá, de azért csak nem olyan volt az, mint a gyöngyösi
3 1| cipót enni. De már akkor nem egyedül ment ám, hanem minden
4 1| helyére.~- Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan nagy
5 1| mondta a gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak
6 1| falról egy aranyláncot.~- Nem az kell nekem, uram - szabódott
7 1| kenyerét egye.~- No, az nem sokba kerül - mosolyodott
8 1| míg meglátogatlak.~No arra nem soká kellett várni, mert
9 1| a gyöngyösi cipó?~- Most nem szolgálhatunk vele - nevette
10 1| mindenki a maga kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de
11 1| városnak.~Bálint mester nem is sokat kérette magát.
12 1| Királyi szavamra fogadom, hogy nem teljesítem a kérésedet!~-
13 1| fel az öreget. - Ne félj, nem teszek most már semmi kárt
14 2| kenyeret, de a János remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony
15 2| nyelte el. Pedig az bizony nem sokat koptatta a budai vár
16 2| körül vadászgatott, pedig õ nem igen szokott észért a szomszédba
17 2| Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük ezt az együgyû embert -
18 2| Úristen mindent megtehet?~- Nem lehet biz az, püspök atyám -
19 2| haragosan kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~-
20 2| felelt meg János -, ha nem hiszed uram, mérd utána!~
21 3| amiken semmi élõ ember nem beszél. Megmondta, hogy
22 3| mért dong a szúnyog és mért nem kukorékol a szamár. Tudott
23 3| Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, hogy mit nevetnek
24 3| napáldozat táján a király föl nem ébredt és össze nem kürtölte
25 3| föl nem ébredt és össze nem kürtölte az urakat.~- Gyerünk,
26 3| királyom, mehetünk.~No, pedig nem mehettek. Tóbiás mester
27 3| mutatóujját Tóbiás mester - nem veszett az el. Azt mondja
28 3| neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj no, mester -
29 3| Igyekeznénk ám, ha kár nem ért volna - feleli rá a
30 3| feleli rá a király.~- Kis kár nem nagy kár - azt mondja a
31 3| elveszett - magyarázta Mátyás. - Nem találkoztál vele jártodban-keltedben,
32 3| legyen Tóbiás a nevem, ha nem látom a fakót! Ott legel
33 3| érparton, a másik erdõszélen!~Nem telt bele egy jó harapásnyi
34 3| ült a király, de addig el nem indult, míg kezet nem szorított
35 3| el nem indult, míg kezet nem szorított a pásztorral.~-
36 3| erszényét, de biz abban nem volt egyéb egy rézpolturánál.~-
37 4| mellét Vendel.~- No, az nem sokat ér - legyintett a
38 4| idõben ennek a tudománynak nem lehet hasznát venni.~- Mást
39 4| király. - Ezért a tudományért nem adok kenyeret.~Elszomorodott
40 4| alá adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak egy
41 4| a földtõl?~- Aztat csak nem tudok - horgasztotta le
42 4| nagy fejét a mindentudó. - Nem volt az benne a nagy könyvekben.~-
43 4| fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak azok a juhászok
44 4| világon semmi tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy
45 4| okosabb egy mákszemet se.~Nem szólt Mátyás semmit, csak
46 4| vadászni.~No, a vadászat nem sokat ért, egeret se láttak,
47 4| bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem a tojást.~Úgy ugrott
48 4| Hát még a drága jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni,
49 5| felelte a nagy király. - Nem a nagy fáknak kell a támaszték,
50 5| az én szeretetem. Ha én nem vigyáznék az apró bokrokra,
51 5| fák.~A fõurakat azonban nem elégítette ki ez az okos
52 5| is megütötte a szóbeszéd. Nem szólt semmit, csak végighordta
53 5| A haragos ég villámlása nem lehetett annál ijesztõbb.~
54 5| helyette a német császárt.~- Nem úgy lesz az - szólt bele
55 5| Mondom nektek, hogy ha nem tanultok, olyan sors várakozik
56 5| imádkoznék s abban a percben már nem keze volt neki, hanem szárnya,
57 5| Magyarország népe, de csak nem nyitotta ki a szemét az
58 5| Olyan királyt kerestek, aki nem tud parancsolni nekik, hanem
59 6| íródeákjai, csak éppen azt nem jegyezték föl, hogy a nagyságos
60 6| sovány vagy, hogy tebeléd nem kíván harapni az a nagyétkű
61 6| hűségesen az ebédet mindennap és nem győzte panaszolni, hogy
62 6| kezed alatt az oroszlán?~- Nem jót tesz neki a kerti levegő,
63 6| Gyere csak, Kristóf fiam. Nem hiszek én ennek a hamis
64 6| maradékot is megköszönheti.~Nem köszönte biz az meg, az
65 6| fogadkozott Cinege Pál s nem hiába fogadkozott. Amit
66 6| Ejnye, ejnye, hát csak nem viseltette gondját nagyságod
67 6| szemrehányóan.~- Jaj, dehogy nem, dehogy nem! - legyintett
68 6| Jaj, dehogy nem, dehogy nem! - legyintett Apaffy bosszúsan. -
69 7| ember volt, mikor haragos nem volt. Haragos pedig csak
70 7| Nehéz süveg a korona, nem hordhatom mindig a fejemen -
71 7| híres Bornemissza Annának. Nem volt az országnak olyan
72 7| a fejedelemasszony bele nem ártotta volna magát. Néha
73 7| azt cselekedte, hogyha már nem gyõzte tûrömfûvel, akkor
74 7| fába vágtam a kis fejszém. Nem is akarja fogni sehogy se.~-
75 7| tenyerünkbe a lábunkat, mert nem macskaugrás ide a bodolai
76 7| meg van elégedve énvelem. Nem olyan rossz ember ám az,
77 7| bizonykodott a szegény ember. - Nem teremtett annál jobb szívû
78 7| pedig fölkocogott a várba. Nem a legjobbkor érkezett, nagyon
79 7| volna a török, ha éntõlem nem félne.~- Csitt asszony! -
80 7| erdõben?~Szegény Szür Illés nem volt se holt, se eleven,
81 7| hát utóvégre igazmondás nem emberszólás.~- Hát az igazság
82 8| Öreg ember vagyok már én, nem járok nyúlászni - mondta
83 8| aki jó, megmorogja, aki nem jó.~- No, ilyen tudománnyal
84 8| hiába koptatta a küszöböt.~- Nem tehetek a bajodról - intette
85 8| jóindulatába, ha az agár jóvá nem hagyta. Zúgolódtak is miatta
86 8| leghívebb szolgám? Azt ugyan meg nem vesztegetheti senki ember
87 8| Megugatja biz az, akit nem akar is - mosolyodott el
88 8| üvöltésben tört ki, amilyent még nem hallott a fejedelmi palota.~-
89 8| kettõnk közül valamelyik nem igaz ember.~Az agár pedig
90 8| nekidühödött állat elõl. Nem ért az semmit. Mentõl jobban
91 8| szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett el addig,
92 8| csendesedett el addig, míg le nem kapott két nagy nyúlfület
93 8| büntetését. A fejedelem azonban nem haragudott meg, hanem szomorúan
94 9| akkor se sírni, se nevetni nem volt szabad Magyarországon.~
95 9| volt szabad Magyarországon.~Nem ám, mert az a szabadságharc
96 9| is becsukták, pedig az se nem sírt, se nem nevetett, csak
97 9| pedig az se nem sírt, se nem nevetett, csak fütyült.
98 9| magyar ember. Igaz, hogy nem is ment volna, ha hívták
99 9| mondta a kerületi fõnöknek:~- Nem lennék én még kiskirály
100 9| Magamnak fütyültem én, nem másnak, nagyságos Rosszjancsi
101 9| istenadta emberen, de bizony nem sokra ment vele. Harmadnap
102 9| nagyságos Rosszjancsi úr, nem döföm meg vele. Mit tehetek
103 9| ám, hogy soha többet ki nem hajt a bajusza.~Bolond világ
104 9| bolond volt a parancsolat, nem lehetett azt kinevetni.
105 9| hatalmas vendég megérkezett s nem tudott betelni Hroziancsik
106 9| másiktól.~Csakhogy Hroziancsik nem látott semmit a szégyentõl.
107 10| mesetarisznyám fenekén, ma nem találok benne vidám bohóságot.
108 10| Üllõje elõtt soha üres kézzel nem dologtalankodott az aranykovács.
109 10| aranyhajú Piroska! Angyalt nem lehetne annál szebbet festeni
110 10| kincs a kerek ég alatt.~De nem sokáig tartott Balogh Demeter
111 10| levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~Parányi kezével
112 10| többet. Semmivel a világon nem törõdött többet. Emberek
113 10| törõdött többet. Emberek közé nem járt, a hozzámenõket nem
114 10| nem járt, a hozzámenõket nem eresztette be. Földjét,
115 10| falubeliek egész elszoktak onnan. Nem hívták már aranykovácsnak,
116 10| hanem Nekopogi kovácsnak.~Nem bánt õ semmit a világon.
117 10| beszélgetni.~- Itthagytál. Nem szerettél. Aranyos pintyõkém,
118 10| ezt a rongyos életet össze nem foltozod - motyogta a kovács
119 10| tótnak -, munka énnálam nem akad, hanem vegye föl ezt
120 10| ezt a bundát. Ebben majd nem fázik.~Míg a drótos hálálkodva
121 11| hát király lett.~Hiszitek, nem hiszitek, de ez igaz mese,
122 11| kiment a szobából, sem azt nem hallották, mikor az utcaajtó
123 11| fák olyan különösek, de ő nem félt, mert kezében tartotta
124 11| kicsit elkezdett félni. Nem csoda, hiszen egyedül volt
125 11| és farkasok laknak. Bár nem mondta, hogy fél, azért
126 11| izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott,
127 11| Kicsi Jóska most már igazán nem félt semmitől. Mint hős
128 11| izibe, izibe,~S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott.
129 11| izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott.
130 11| izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott.
131 11| izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek, legott azzá változott.
132 12| bundának. No, de ez még nem nagy sor. Meleg sapkája,
133 12| ott is szaladnék, ahol nem kergetnének, csakhogy minél
134 12| szaporázta ám a lépést, nem is állt volna meg egy vak
135 12| van a gyere le. Leugrani nem mert, fölfelé menni nem
136 12| nem mert, fölfelé menni nem tudott a süppedõs hóban.
137 12| se emeli, míg az esõ ki nem önti onnan.~- Ezt látták
138 12| prémes bundából, a hideg nem engedte levetkõzni.~Inkább
139 12| világba, ha az ablak be nem lett volna fagyva. De bizony
140 12| varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom mondani, hogy esett
141 13| hajolt. Karácsonytól húsvétig nem látta a kisfiát és most
142 13| látta a kisfiát és most nem tudott betelni a nézésével.
143 13| csöngõjével.~A gyerek kacagott, de nem nyúlt utána a cifraságnak.
144 13| óraláncát, a ceruzáját. A gyerek nem látta meg egyiket se. Aztán
145 13| hördült fel az apa. - Hogy nem írták ezt meg nekem?~S már
146 13| Megállj, hiszen az anyja még nem is tudja! Bizonyosan észre
147 13| a gyors feleletre.~- Én nem bánom, ha te jónak látod -
148 13| kendõjét.~- Hála Istennek, nem sejt semmit - tette össze
149 13| gyerektelepre. Mikor hazatért nem gyõzött vele dicsekedni,
150 13| Istennek.~- Örülök neki, hogy nem sírt utánam - tette hozzá
151 13| orvos jobbnak látná, ha nem látogatnád meg - felhõsödött
152 13| Attól fél, hogy azután nem lesz maradása, hazakívánkozik.~
153 13| hazakívánkozik.~Az anya nem szólt semmit, de egy óra
154 13| urára.~- Ne haragudj, de nem bírtam magammal! Aztán meg
155 13| de mindig külön-külön. S nem gyõztek egymásnak kérkedni
156 13| jókedvûen az apa. - Hát te nem örülsz neki?~- Ó, hogy mondhatsz
157 13| csodálkozott is, örült is, hogy nem várja a felesége.~- Jobban
158 13| a szemorvos. - Ha eddig nem tudott semmit, jobb ha most
159 13| ha most se tud. Legalább nem aggat a munkámban. Nem anyának
160 13| Legalább nem aggat a munkámban. Nem anyának való azt látni.~-
161 13| lehúzta szemérõl a kötést.~- Nem szabad! - kiáltotta az orvos,
162 14| ahogy vettem: se hozzá nem teszek, se el nem veszek
163 14| hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle.~*~Én bizony
164 14| hallgatni. Addig, míg el nem aludtam rajta. Ó, olyan
165 14| elõre mereven, hogy még csak nem is pillantott.~- Édesapám! -
166 14| vetélõ. Csudáltam, hogy nem hajol le érte és kiszóltam
167 14| Amikor megint hazavittek, nem ismertem rá a házunkra.
168 14| ismertem rá a házunkra. Nem volt az udvarán kert és
169 14| volt az udvarán kert és nem volt a szobában szövõszék.
170 14| hirtelen megsajnáltam. Többet nem igen emlegettem az apámat
171 14| temetõbe se jutottam ki.~- Nem való a gyerek a temetõ kertjébe -
172 14| volt az életünk, de akkor nem tudtam. Örültem annak, hogy
173 14| tanulnom, ha akartam, ha nem. Az édes szülém mindig köhécselt
174 14| megszegett kenyér. Most már nem a lócára feküdt, ha elõvette
175 14| szalmanyoszolyára és én nem gyõztem melengetni, takargatni
176 14| hogy ki ne bírja nyitni.~Nem ért semmit, a halál be tudott
177 14| apához, de ne félj, soha nem hagylak el téged. Most pedig
178 14| le rám:~- Ne félj, soha nem hagylak el téged!~Tudtam,
179 14| emberek, akik magukhoz vettek, nem gyõztek rajta csodálkozni,
180 14| elhagyott a nyugodalmam. Nem éreztem a szülémet magam
181 14| szavát:~- Ne félj, soha nem hagylak el téged!~Talán
182 14| havat a sírhalom fölött s nem éreztem többet semmi hideget.
183 14| beváltotta, amit ígért. Nem hagyott el a halálban sem.~ ~
184 15| szaladj öreg, bizonyosan nem itatunk utánad egereket.
185 15| napocskát keresné az égen, de nem találja. Úgy elszundikált
186 15| lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik elõ a hívogató
187 15| gyanánt esik az éhesnek. Nem pacsirtaszótól éled a tavasz.~
188 15| füstösfejû cinege, de biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát.
189 15| sütkérezik a pászta végin. Ki nem szabadítaná belõle a fejét
190 15| látott. Mert a nagy sapka nem oda esett, ahol a madarak
|