Rész

 1    13|          se vette még!~S mire az anya bejött, akkorra már tudott
 2    13|        gyöngécske egy kicsit.~Az anya vézna, kis asszony volt,
 3    13|      Maga se igen hitte, hogy az anya megválik a gyerekétõl. Annál
 4    13| megreszketett volna.~Most meg az anya mondta összetett kézzel,
 5    13|     maradása, hazakívánkozik.~Az anya nem szólt semmit, de egy
 6    13|       kacsójából! - tódította az anya.~- Ó, de jó neki, hogy semmit
 7    13|       Igazán? - rezzent össze az anya.~- Igen, azt mondta az orvos -
 8    13|         ilyet? - fakadt sírva az anya. Az apa pedig engesztelõleg
 9    13|       ágyacska szélén ott ült az anya, sápadtan, kimerülten, de
10    13|          szemorvos az apához. Az anya pedig oda kapott az ura
11    13|        óta tudom - mosolygott az anya, úgy, ahogy csak az anyák