Rész

  1     1|       TANÍTÓMESTER~Gyöngyös város ma is híres városa az országnak,
  2     1|              mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni,
  3     1|             legelőször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy minek
  4     1|      kenyeret, még tán a sütőlapátra is maga tette rá, de azért
  5     1|             meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért. Öröm
  6     1|        minden hónapban.~Bálint örült is ennek nagyon, hanem bezzeg
  7     1|           ember vagy te, a királynak is te voltál a mestere, taníts
  8     1|            mestere, taníts ki minket is - mondták neki.~Bálint barát
  9     1|           Használd egészséggel addig is, míg meglátogatlak.~No arra
 10     1|         ijedtében. Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
 11     1|     nyargaltában szólt vissza, akkor is csak annyit:~- Ne félj,
 12     1|              visszajövök még!~Vissza is jött, de a fekete sereg
 13     1|             király személyébõl.~Volt is nagy ijedelmük a gyöngyösieknek.
 14     1|          városnak.~Bálint mester nem is sokat kérette magát. Fölvette
 15     1|    sajnáljátok többet tõlem!~Csaptak is a kibékülés örömére olyan
 16     1|   gyöngyösieknek, hogy még a kuckóba is jutott belõle. Akkor kerekedett
 17     1|     Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen jár.~ ~
 18     2|           közül a legmagasabbat máig is õróla nevezik János-hegynek.~
 19     2|               Még maga Hollós Mátyás is szívesen beszédbe ereszkedett
 20     2|             menni.~Egyszer a szemére is térítették az udvari urak
 21     2|      kifüstölt darazsak. Maga Mátyás is megbánta a nagy õszinteséget.
 22     2|             tudtok-e fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó János
 23     2|              János remetéért, vissza is jött az aranyos hintó, de
 24     2|            hajában egy-két szénaszál is bujkált, a szemét pedig
 25     2|              nagy zúgás, maga Mátyás is összeráncolta a homlokát,
 26     2|            nevetés, hogy a püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros
 27     2|               meg a tudós könyvtáros is, csak a várkapitány kapkodott
 28     2|          szájról látta. Arra aztán õ is elnevette magát, kétfelé
 29     3|           hurcolt egyet-kettõt.~Most is úgy belemerült az olvasásba
 30     3|              ugráltak, Tóbiás mester is becsapta a nagy könyvét
 31     3|             vagy utána mehetsz magad is.~Nosza, a válla közé kapta
 32     3|          tudsz te a farkasok nyelvén is.~A kíséret elnevette magát,
 33     3|            minden levelet s utoljára is összekarmolászva, megtépett
 34     3|         egy-kettõre fönttermett s le is kiáltott csúfolódva:~- Szarka
 35     3|         iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat
 36     4|               Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni - mondta
 37     4|          lehet hasznát venni.~- Mást is tudom. Zümmögöm, mint a
 38     4|             mécsese a két porontynak is, Mátyás jó szíve megesett
 39     4|            adhatta a kicsinyeit, nem is került vissza, csak egy
 40     4|          elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod. Eredj te fél
 41     4|            hány hét a világ?~- Mával is kevesebb.~- Hát az ég mennyire
 42     4|        egyszer még a palotai erdõkbe is kivitte vadászni.~No, a
 43     4|              még a drága jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni,
 44     4|             a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Vendelt,
 45     4|          kenyeret!~Másnap reggel meg is tette a boldog csehet udvari
 46     4|             tojásgyûjtögetõjének. Az is maradt halála napjáig s
 47     4|              mert a két kis porontya is segített neki benne.~ ~
 48     5|       hatalmas fõuraknak. Zúgolódtak is emiatt sokat az udvari népek.~-
 49     5|              Mátyás, a te trónusodra is rázuhanhatnak még azok a
 50     5|          egyszer a királynak a fülét is megütötte a szóbeszéd. Nem
 51     5|        nyugodtan a jövevény.~Az urak is megnyugodtak ennek a hallatára.
 52     5|              mint az angyaloknak. El is szállt ragyogva, mint az
 53     5|        tartják a markukban.~Találtak is ilyen gyámoltalan bábut.
 54     6|             bárány. A nagy oroszlánt is csak az ablakon keresztül
 55     6|         szeme fényének. Mindjárt oda is intett az étekfogói közül
 56     6|        oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan sovány vagy,
 57     6|          zörgött, ha mozdult. Nézték is egymást az oroszlánnal nagyon
 58     6|       ehetnék a macskád!~Péter vitte is le hűségesen az ebédet mindennap
 59     6|        gömbölyűbb. Egyszer Apaffynak is szemet szúrt a dolog, ahogy
 60     6|              oroszlánketrecre. Fülön is fogta mindjárt Karó Pétert:~-
 61     6|                ütött a vállára -, én is szeretnék meghízni ezen
 62     6|              jó kerti levegőn.~- Jut is, marad is - felelte készséggel
 63     6|             levegőn.~- Jut is, marad is - felelte készséggel Péter -,
 64     6|              Az oroszlán a maradékot is megköszönheti.~Nem köszönte
 65     6|           maradt. Egy hét múlva éhen is veszett szegény. Éppen akkor
 66     6|         Inkább az a baj, hogy nagyon is gondját viseltettem! Attól
 67     6|        fejedelem. A székely ember ma is azt mondja az éhen veszett
 68     7|           Néha még az országgyûlésen is odaállt az ura trónja mögé
 69     7|             tartani.~Zúgtak-morogtak is az urak eleget, hogy így
 70     7|              hang után hamarosan oda is talált egy hatalmas öreg
 71     7|            vágtam a kis fejszém. Nem is akarja fogni sehogy se.~-
 72     7|         sehogy se.~- No hát akkor ne is veszkõdj vele tovább - mosolygott
 73     7|             huszasért akár Erdélybõl is - örvendett a favágó. -
 74     7|          egyet. Megkínálja a favágót is, aki ugyancsak nyalogatja
 75     7|            éltesse a vadász urat, az is szép hivatal. Hát aztán
 76     7|              azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve énvelem.
 77     7|             fejedelem!~Bosszankodott is, mulatott is Apaffy a beszéden
 78     7|           Bosszankodott is, mulatott is Apaffy a beszéden s nagyon
 79     7|         kiértek az útra, oda már oda is látszott a bodolai vár karcsú
 80     7|          innen már hazatalálok magam is, köszönöm az eddig való
 81     7|    szívességed, te szegény ember. Mi is a becsületes neved, hogy
 82     7|              jár olykor, majd máskor is elbeszélgetünk.~Azzal a
 83     7|           haragosan. - Már a csizmád is rég elvitte volna a török,
 84     7|             A hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat, Szür
 85     7|       vakargatta a tarkóját:~- Neked is igazságod lesz, asszonyom,
 86     7|            lesz, asszonyom, de nekem is az lesz, ha elagyabugyálom
 87     7|          olvasni.~De erre már Apaffy is kilépett a nagy szárnyasablak
 88     7|               fejedelem uram, kelmed is megkapta most már a magáét.
 89     7|           ember ez a Szür Illés. Meg is tesszük udvari favágónak.~
 90     7|        tesszük udvari favágónak.~Meg is tették s szókimondó Szür
 91     8|          tanácsosaihoz.~A tanácsurak is elnevették magukat s körülcirógatták
 92     8|            akárhányszor még tanácsot is kért tõle.~Ha valami ügyes-bajos
 93     8|          jóvá nem hagyta. Zúgolódtak is miatta sokat, hogy csúffá
 94     8|              fia!~Erre aztán az urak is jobbnak látták elhallgatni.
 95     8|      Megugatja biz az, akit nem akar is - mosolyodott el egyszer
 96     8|         szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett el addig, míg
 97     8|    kutyájuknak se hihetnek, mert azt is megvesztegetik.~Attól fogva
 98     9|             nevettem, hogy a könnyem is csurgott bele.~- Könnyû
 99     9|              börtönbe dugták a sírót is, a nevetõt is.~Lám, az öreg
100     9|         dugták a sírót is, a nevetõt is.~Lám, az öreg Darvas Pistát
101     9|           Lám, az öreg Darvas Pistát is becsukták, pedig az se nem
102     9|         magyar ember. Igaz, hogy nem is ment volna, ha hívták volna
103     9|          volna se.~Lám, Darvas Pista is szemébe mondta a kerületi
104     9|         Rosszjancsi most már szivart is dugott a vén hajdú szájába.~-
105     9|      feszedelmes?~- Bíz az még harap is, ha jó kedvében találják.
106     9|            Elég leszek én neki magam is. Én egyenesen a tömlöcbe
107     9|        nagyon bízik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény
108     9|            még egy vadonatúj aranyat is csúsztatott a zsebébe. Az
109     9|      tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka
110     9|              akármilyen késõ éjszaka is.~A kerületi fõnök úr gyönyörû
111     9|    kiszekerezett a városunkból, máig is Rosszjancsi sorának hívják.~ ~
112    10|             az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh Demeter,
113    10|  fütyörészett, hogy még a nótás rigó is megirigyelhette volna. S
114    10|   szomorúfûzfák tövébe az õ jókedvét is eltemették.~Jajgató fájdalomnak
115    10|          Hanem nevetnél, danolnál te is, mint a többi emberek.~De
116    10|              ruhába s még az utcáról is egyre áldatta az Istennel
117    11|              belőle csak egy cseppet is ivott, azzá változott, amivé
118    11|             gondolta magában, hogy ő is szeretne inni abból a csodaforrásból.
119    11|            az állatok, virágok. Szép is lehet az, mindig kinn lenni
120    11|         kutyákkal, ûzõbe vették, itt is, ott is elállták az utat
121    11|            ûzõbe vették, itt is, ott is elállták az utat s õ így
122    11|           kis fehér ágyában, a puska is ott volt mellette s mindketten
123    12|             dáridó, hogy még a Bodri is mákos rétest eszik. Csapunk
124    12|          levelet küldene valaki, ott is szaladnék, ahol nem kergetnének,
125    12|         odaérjek. Bizony Piros Palkó is ugyancsak szaporázta ám
126    12|          szaporázta ám a lépést, nem is állt volna meg egy vak lóért.
127    12|        irtási majorban, szinte lõtte is már a varjút, mikor egyszerre
128    12|              az édesanyját hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott
129    12|             maga nyelvén:~- Az Isten is megáld, kedves pajtikám,
130    12|               ha megszabadítasz!~Föl is villant a Palkó gyereknek
131    12|           még olyan siethetnékje van is. Leguggolt az útfélre, belemarkolt
132    12|        egyben nekiiramodott az útnak is, mert a vasparipa már nagyon
133    12|       odabent az állomás udvarán. El is indult mindjárt, ahogy Palkó
134    12|             õrá várakozott.~Mert mit is mondanának az irtási varjak,
135    12|             ott egy igen hatalmas úr is: a hideg. Mikor Palkó ki
136    12|               Inkább még a gallérját is fölgyûrette vele, csak a
137    12|       befagyott ablakra. Még bajusza is volt neki, öt szál az egyik
138    12|             pad alá, de a macska ott is rátalált s csúfolódva vicsorgatta
139    13|     lábacskája harmatujjáig százszor is összecsókolta már s végre
140    13|             a híres, aki még éjszaka is mindig lármázol; hadd hallom,
141    13|              hiszen az anyja még nem is tudja! Bizonyosan észre
142    13|            ember lesz még az apjánál is.~- Tudod, mit gondoltam? -
143    13|      magammal! Aztán meg az orvosnak is magam akartam a lelkére
144    13|             bírta törni. Még a szeme is villogott örömében.~- De
145    13|             vett a sírás s az apának is elfulladt a szava, mikor
146    13|           szemorvossal, csodálkozott is, örült is, hogy nem várja
147    13|               csodálkozott is, örült is, hogy nem várja a felesége.~-
148    14|        hosszú fehér szakállával maga is olyan, mint valami szép
149    14|              õ takácsmester volt, én is az akartam lenni. Mindig
150    14|           mereven, hogy még csak nem is pillantott.~- Édesapám! -
151    14|         körül a sûrû vízpárától. Föl is tettem magamban, hogy én
152    14|             a mesterségbe aztán bele is kellett ám tanulnom, ha
153    14|             kenyér és szegény szülém is úgy veszett, fogyott, mint
154    14|         halál be tudott jönni máshol is. Tán a törött ablakon, tán
155    14|         szülém mondja s ez a hit meg is békített egy kicsit. A jó
156    14|              havas halomra, mintha õ is erõsítette volna szülém
157    14|      gondoltam magamban -, ilyent én is tudnék csinálni.~S már akkor
158    14|     hempergettem, gyúrtam, formáltam is a havat a sírhalom fölött
159    15|            Még a tanyaházak nádtetõi is majd szárnyra kapnak ijedtükben.
160    15|          neveti a cudar idõt. Könnyû is annak, akinek akkora báránybõrsapka
161    15|        hívogató szóra.~Néha a szarka is bevetõdik a tanyára, de
162    15| csöröghetnékje. Máskor a pecsenyében is válogat, most meg félnap
163    15|             válogat, most meg félnap is elkószál egy-két szem kukoricáért,
164    15|            csak! - panaszolja õ maga is.~Hallgatni is szomorú azt,
165    15|      panaszolja õ maga is.~Hallgatni is szomorú azt, mikor ilyen
166    15|          azért akad már köztük olyan is, amelyiknek öröm a beszédje.~-
167    15|                 Jaj, fiam, kenyérhaj is kalács gyanánt esik az éhesnek.
168    15|             akkorát, hogy egymagának is kicsi volt kóstolónak is.~-
169    15|             is kicsi volt kóstolónak is.~- Kicsit ér, kicsit ér! -
170    15|             nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott a cinegék
171    15|             lesz benne dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához
172    15|             szõlõvesszõkkel s most õ is napvilágra jött levegõzni.
173    15|     napvilágra jött levegõzni. Pórul is járt, mert mindjárt rákoppantott
174    15|         fejet adott, ád hozzá sapkát is, ne búsulj, Andráska. Nagyobb