Rész

  1     1|          csóválta meg Mátyás a fejét s egy hét múlva már megint
  2     1|          vagy az? - ugrott oda hozzá s úgy megölelgette, hogy mindenki
  3     1|              mosolyodott el a király s mindjárt megíratta a törvényt
  4     1|            Mátyás egész háza népével s az volt az elsõ szava, hogy
  5     1|            az evésbe a fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat
  6     2|     biztatásra sem mert föltekinteni s a nagytudományú udvari püspök
  7     2|        többet enni a nagy nevetéstõl s attól fogva senki se vetette
  8     3|            király. Ûzték a szarvast, s dél idején terebélyes fák
  9     3|              mester olasz tudós volt s az eszével szolgálta a királyt.
 10     3|      mérgesen bújt vissza a könyvébe s ki se gubódzott belõle addig,
 11     3|             nyakát erre a nagy tudós s alázatosan elsompolygott
 12     3|          megvallatott minden levelet s utoljára is összekarmolászva,
 13     3|           lerúgni a kordován csizmát s nekirugaszkodni a fának.~
 14     3|              egy-kettõre fönttermett s le is kiáltott csúfolódva:~-
 15     4|              semmit, csak mosolygott s kiadta a parancsot, hogy
 16     4|         Vendel vigyorogva a mocsárra s könyökig felgyûrte a köntösét. -
 17     4|              sárba mindentudó Vendel s úgy dugta bele az eleven
 18     4|      emberektõl? - nevetett a király s jókedvében rákoppantott
 19     4|             is maradt halála napjáig s könnyû volt a mestersége,
 20     5|        helyeselte a gazdag Szapolyai s olyan büszkén vágta föl
 21     5|              megkocogtatták az ajtót s belépett rajta egy fekete
 22     5|          láthatsz - mondta az érsek, s azzal magára hagyta a jövevényt.
 23     5|             tanácskozni afelõl, hogy s mint lehetne Mátyás királyt
 24     5|             megfenyegette a fõurakat s hangja csengett, mint a
 25     5|             festõ, mintha imádkoznék s abban a percben már nem
 26     5|             ragyogva, mint az angyal s repültében visszakiáltott:~-
 27     5|         egymással a magyar koronáért s birkózás közben kétfelé
 28     5|        Angyalok szálltak le az égbõl s fekete szemfödõvel takarták
 29     5|             a csudálatos képek elõtt s aztán szó nélkül szétváltak.
 30     5|         Kétfelé tört a magyar korona s egyik se tudta neki hasznát
 31     5|           Elszállt innen a szabadság s helyébe telepedett a rabszolgaság
 32     5|            angyalait a haragos Isten s azok gyászszemfödelet borítottak
 33     6|        egymást az oroszlánnal nagyon s nyilván mind a kettő arra
 34     6|            hajlongott az új méltóság s futott mindjárt az oroszlánetetőhöz.
 35     6|               fogadkozott Cinege Pál s nem hiába fogadkozott. Amit
 36     7|           odaállt az ura trónja mögé s õ mosta meg helyette az
 37     7|              munkával összevesztetek s holtig akarjátok vele a
 38     7| hátatfordított a fejedelmi palotának s hétszámra oda vadászgatott
 39     7|  tarisznyájából egy kristálykulacsot s kortyant belõle egyet. Megkínálja
 40     7|              én - nevetett Apaffy -, s azt hiszem, a fejedelem
 41     7|        mulatott is Apaffy a beszéden s nagyon örült neki, mikor
 42     7|             favágónak.~Meg is tették s szókimondó Szür Illés haláláig
 43     8|     tanácsurak is elnevették magukat s körülcirógatták a kutyát.~
 44     8|        Mindig ott lakatta maga körül s akárhányszor még tanácsot
 45     8|         kinyitotta a benyíló ajtaját s beeresztette az agarat.
 46     8|       hallatára a fejedelem apródja. S megvigasztalta a fõurakat,
 47     8|     nagyságos uram - mondta az apród s beeresztette az agarat.
 48     8|         annál szilajabban ugrált rá. S nem is csendesedett el addig,
 49     8|          tûzte a fejedelem köntösére s most lesütött arccal várta
 50     9|              valami morva ember volt s olyan szép neve volt, hogy
 51     9|          fütyörészte fel a nagy urat s észre se vette, mikor már
 52     9|              Bolond világ volt akkor s akármilyen bolond volt a
 53     9|             valami német tábornokot. S a bajusztalansággal akarta
 54     9|             nagy úr a szegény hajdút s még egy vadonatúj aranyat
 55     9|           álmodott azon az éjszakán. S mikor reggel fölébredt,
 56     9|          hatalmas vendég megérkezett s nem tudott betelni Hroziancsik
 57     9|  megbillentette aranygalléros nyakát s a két úr leballagott a tömlöcbe.
 58     9|            macskája fúva, prüszkölve s akkorát karmolt a tábornok
 59     9|          látott semmit a szégyentõl. S még abban az órában úgy
 60    10|            már háza, földje, szõleje s rakással az ezüst forint
 61    10|            is megirigyelhette volna. S mikor estenként letette
 62    10|             temetõ szomorúfûzfái alá s magára maradt az aranykovács
 63    10|          Piroskát az édesanyja mellé s a nagy üres házban egyes-egyedül
 64    10|           mûhelyben belepte a rozsda s a falubeliek egész elszoktak
 65    10|           világon. Telt, múlt az idõ s õ egyre ott ült kis szobájában
 66    10|         egyre ott ült kis szobájában s merõen nézett maga elé.
 67    10|           arcképe, oda-odaállt eléje s elkezdett vele beszélgetni.~-
 68    10|          bocskorában didergett a tót s gémberedett kezecskéjét
 69    10|         foltozod - motyogta a kovács s keserûen tekintett az arcképre.~
 70    10|         hirtelen befordult a kamrába s kihozott egy nagy bundát.~-
 71    10|             Aztán elmosolyogta magát s kifordult a szobába és lehúzta
 72    10|              ahogy belebújt a ruhába s még az utcáról is egyre
 73    10|            meg odaállt az arckép elé s nézte könnybelábadt szemmel,
 74    10|            arckép elkezd mosolyogni. S hirtelen eszébe jutott valami
 75    10|              bodrosszõrû sapkácskát. S úgy felöltöztette a kis
 76    10|            Hanka - kacagott a drótos s mint a záporesõ, hullott
 77    11|    pásztorfiú ivott a csodaforrásból s király akart lenni, hát
 78    11|            Jóska első hallásra hitte s borzas fejecskéjét édesanyja
 79    11|       tartotta felhúzva nyílpuskáját s bizonyára ettől tartott
 80    11|            csodaforráshoz.~Megállott s gyönyörködött a gyöngyöző
 81    11|         forrásból néhány csepp vizet s amikor itta, ezt gondolta
 82    11|             változtass izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek,
 83    11|              ott is elállták az utat s õ így sóhajtott:~Édes csodaforrás
 84    11|            változtass, izibe, izibe,~S hiszitek, nem hiszitek,
 85    11|        lepkék játszadoztak körülötte s olyan víg volt a kis virág...~
 86    11|      beborult az ég, hullott a zápor s megnõtt az áradat, mely
 87    11|           árt, mely halála lesz neki s ijedtében így sóhajtott:~
 88    11|            változtass, izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek,
 89    11|            Ott fenn állt a hegytetõn s büszkén tekingetett, mert
 90    11|            favágók éles fejszéikkel. S már felemelték nagy fejszéiket,
 91    11|             változtass izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek,
 92    11|    országában szálldogált ágról ágra s olyan szépen dalolgatott,
 93    11|            hirtelen lecsapott a héja s üldözõbe vette, hogy zsákmányul
 94    11|        üldözõje mindig nyomában volt s egyre közeledett feléje.~
 95    11|           egyszer ember tudna lenni!~S az a gonosz ragadozó madár
 96    11|             változtass izibe, izibe.~S hiszitek, nem hiszitek,
 97    11|           puska is ott volt mellette s mindketten jóízûen aludtak.
 98    12|          süvöltött a szegény cicusra s úgy fültövön találta bombázni
 99    12|    csendességben. Palkó összerezzent s körültekintett a kocsiban.
100    12|            élek! - nevetett a macska s abban a percben akkorára
101    12|                prüszkölt a jégmacska s a csészényi szeme akkorát
102    12|             a macska ott is rátalált s csúfolódva vicsorgatta rá
103    13|        százszor is összecsókolta már s végre belefektette az állát
104    13|         kipödörni? - nevetett az apa s odatartotta elé a tükröt.
105    13|             kiáltott az apa rekedten s úgy érezte, mintha valami
106    13|             nem írták ezt meg nekem?~S már tántorgott ki a szobából,
107    13|       Bizonyosan észre se vette még!~S mire az anya bejött, akkorra
108    13|        szélén nevetgélni a gyerekkel s jókedvûen szólni a feleségéhez:~-
109    13|        gyönge, mint a hajnalka-virág s úgyis borzongatta végig-végig
110    13|               de mindig külön-külön. S nem gyõztek egymásnak kérkedni
111    13|         ilyenkor a keserûség az apát s mindig valami keresni valója
112    13|          Akkor hazahozzuk a legényt.~S ezen olyan kedve támadt,
113    13|             jobban erõt vett a sírás s az apának is elfulladt a
114    13|          Sötét terembe vezették õket s csak az orvos suttogását
115    13|           Föllebbent a függöny sarka s az apa megtántorodott. Az
116    13|     kivillantak az ibolyaszín szemek s két gömbölyû kis kéz kapkodott
117    14|          szavajárása az édesapámnak. S mivel õ takácsmester volt,
118    14|        sündörögtem a szövõszék körül s kattogó muzsikáját óraszámra
119    14|       jajveszékelésén fakadtam sírva s csak akkor szorult össze
120    14|      õhozzájuk. Ott voltam egy hétig s megtanultam csigát esztergályozni.
121    14|             hogy esztergályos leszek s rá se gondoltam többet a
122    14|              falakon csurgott a pára s elfúlt a lélegzetem, ahogy
123    14|            igen emlegettem az apámat s a temetõbe se jutottam ki.~-
124    14|              szülém mindig köhécselt s néha úgy erõt vett rajta
125    14|            lesz, ahogy szülém mondja s ez a hit meg is békített
126    14|             havas mezõkön bolyongtam s csurgott a könnyen, mire
127    14|             Egy sírba tették apámmal s ahogy ráborultam a havas
128    14|        ilyent én is tudnék csinálni.~S már akkor hempergettem,
129    14|              havat a sírhalom fölött s nem éreztem többet semmi
130    15|            közt megszorul a napsugár s megszalasztja az öreg Télapót,
131    15|       magukat a napsugaras levegõben s rügy-szemükkel kíváncsian
132    15|          telelt ki a szõlõvesszõkkel s most õ is napvilágra jött
133    15|            se, azért se, azért se! - s akkorát csípett amannak
134    15|         szájából a kendermag-bogarat s elkezdett segítségért lármázni:~-
135    15|              hajította a madaraknak, s huss, mind a két barázdabillegetõ
136    15|            esett a jámbornak a sapka s ijedtiben úgy eliramodott