Rész

  1     1|         mikor legelőször ott járt. Meg is kérdezte a bírót, hogy
  2     1|        legyen a neve - parancsolta meg a király és mindjárt belekészíttetett
  3     1|           után sütetlen - csóválta meg Mátyás a fejét s egy hét
  4     1|            Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek -
  5     1|       gyöngyösiek - biztatta őket.~Meg kell adni, hogy a gyöngyösiek
  6     1|        rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől nézték,
  7     1|       kedvüket a nagyurak.~No, azt meg kell adni, hogy azok is
  8     1|      Csakhogy rád találtam, többet meg se válok tõled. Viszlek
  9     1|           gondját a méhecskéimnek, meg a fodormenta virágaimnak?~-
 10     1|      Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.~Bálint
 11     1|       belõlünk, ha minden hónapban meg kell vendégelni a királyt
 12     2|      kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen?~- Hegyet völgy
 13     2|      szeretné, hogy senki se lássa meg. Annál biztosabb volt a
 14     2|         volna felelni:~- Azt mondd meg, te remete, hol van a világ
 15     2|           itt, ahol állok - felelt meg János -, ha nem hiszed uram,
 16     2|       ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét.
 17     2|            mindenki tud. Azt mondd meg, mi a különbség köztem meg
 18     2|         meg, mi a különbség köztem meg a lovam közt?~- Semmi se,
 19     2|            püspök úr is megbékült, meg a tudós könyvtáros is, csak
 20     2|           a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a drága
 21     3|           esztendõvel ezelõtt ezen meg ezen a napon nap sütött-e
 22     3|          ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a szép
 23     3|        aludni. Tóbiás mester pedig meg nem tudta érteni, hogy mit
 24     3|          az a fakó valahol.~- Süsd meg a tudományodat! - legyintett
 25     3|        bizonyosan a farkasok ették meg a fakót.~- Farkasok nyár
 26     3|           Sebaj no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
 27     3|       mondta komolyan a pásztor. - Meg kell nézni a szarkafészekben.~
 28     3|          se hallottam életemben.~- Meg kell pedig azt próbálni,
 29     3|         föl csak erre a fára, nézd meg azt a szarkafészket!~Tóbiás
 30     3|           iskolába Tóbiás mestert. Meg is fizetem érte a tandíjat
 31     4|         cseh.~- Hja, atyámfia, azt meg is kell érdemelni - mondta
 32     4|     odakínálta a királynak.~- Süsd meg - mondta bosszúsan a király. -
 33     4|       gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte mindjárt Vendelt,
 34     4|            kenyeret!~Másnap reggel meg is tette a boldog csehet
 35     5|     emberségébõl. A szegény népnek meg egyebe sincs a kerek világon,
 36     5|      elvégeztem a dolgom. Nézzétek meg, tanuljatok belõle. Mondom
 37     5|        patak piszkos vizébe. Ahogy meg volt festve a második képen.~
 38     5|          török rabszolgái lettünk, meg a németé. Leküldte angyalait
 39     6|           hosszúságával, a csontja meg csak úgy zörgött, ha mozdult.
 40     6|        arra gondolt, melyikük eszi meg előbb a másikat.~Az oroszlán
 41     6|         soványabb lett, Karó Péter meg egyre gömbölyűbb. Egyszer
 42     6|        lesz már a karóból.~- Nekem meg jót tesz a kerti levegő,
 43     6|           a két elsõ comb.~- Nekem meg elég a másik kettõ - mondta
 44     6| megköszönheti.~Nem köszönte biz az meg, az istenadta. Egy-két hét
 45     6|          az igaz, hogy a keszegbõl meg harcsa lett.~Szegény Apaffy
 46     6| fogadkozott. Amit az oroszlánetetõ meg az oroszlánetetõ fölvigyázója
 47     6|           hogy két hajdú állította meg két oldalról.~- Ejnye, ejnye,
 48     7|          ura trónja mögé s õ mosta meg helyette az erdélyi nemes
 49     7|        bodolai erdõkben.~Ott esett meg vele egyszer, hogy eltévedt
 50     7|         szegény ember - szólította meg a fejedelem.~- Fogadj isten,
 51     7|            szép hivatal. Hát aztán meg van-e legalább elégedve
 52     7|        elégedve a szolgálatával?~- Meg én - nevetett Apaffy -,
 53     7|         azt hiszem, a fejedelem is meg van elégedve énvelem. Nem
 54     7|        igaz ember ez a Szür Illés. Meg is tesszük udvari favágónak.~
 55     7|          tesszük udvari favágónak.~Meg is tették s szókimondó Szür
 56     8|            fejedelem nemigen örült meg neki.~- Öreg ember vagyok
 57     8|      megismeri a rosszat - szólalt meg a szerecsen szolga, aki
 58     8|       leghívebb szolgám? Azt ugyan meg nem vesztegetheti senki
 59     8|             Azért mégis azt ugatná meg, akit akar.~- Megugatja
 60     8|   fejedelem azonban nem haragudott meg, hanem szomorúan elmosolyodott:~-
 61     9|            boldogabb idõkben, most meg a város szegénye. Mert mikor
 62     9|          Rosszjancsi úr, nem döföm meg vele. Mit tehetek én róla,
 63     9|       adott az Isten, a bajuszáról meg végképp elfelejtkezett.
 64     9|            lázadót õ borotváltatja meg. De úgy ám, hogy soha többet
 65     9|            megkap. Dühösen fordult meg a Darvas Pista csoszogására,
 66     9|          nagyon bízik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a
 67    10|   akárhányszor éjszakával toldotta meg a nappalt, ha sok volt a
 68    10|           ezt az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh Demeter,
 69    10|         alázatosan a drótos.~- Edd meg, ha jó - mordult rá haragosan
 70    10|       szemrehányóan csóválta volna meg fejecskéjét a képen. A kovács
 71    10|        csizma nekem szûk. Próbálja meg, jó lenne-e magának?~Szegény
 72    10|            Istennel a kovácsot. Ez meg odaállt az arckép elé s
 73    11|             hogy még az sem ugatta meg, pedig az a leggonoszabb
 74    12|          lépést, nem is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke
 75    12|            össze, hogy akár Bécset meg lehetett volna vele ostromolni.~-
 76    12|      varjak, ha Palkó nélkül esnék meg holnap a nagy vadászat!~
 77    12|        varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom mondani, hogy
 78    13|           apa és boldogan hintázta meg a gyereket a feje fölött.
 79    13|         gyereket a feje fölött. Az meg szegényke sikoltozni kezdett
 80    13|         drágaköveket csillogtatott meg a baba szeme elõtt.~- Fogd
 81    13|           baba szeme elõtt.~- Fogd meg, bogaram, fogd meg hamar! -
 82    13|            Fogd meg, bogaram, fogd meg hamar! - ütögette meg a
 83    13|         fogd meg hamar! - ütögette meg a fiúcska kis orrát az ékszer
 84    13|           függött a falon.~- Nézze meg az ember, hát ilyen hiú
 85    13|      ceruzáját. A gyerek nem látta meg egyiket se. Aztán odavitte
 86    13|            napba. Az ibolya szemek meg se rebbentek, hanem mereven
 87    13|          apa. - Hogy nem írták ezt meg nekem?~S már tántorgott
 88    13|      Minden pillét, minden madarat meg akart fogni, amit látott -
 89    13|          megreszketett volna.~Most meg az anya mondta összetett
 90    13|           látná, ha nem látogatnád meg - felhõsödött el az apa
 91    13|         nem bírtam magammal! Aztán meg az orvosnak is magam akartam
 92    13|         pedig engesztelõleg ölelte meg.~- Nekem most dolgom van
 93    14|   koporsójára, de azzal nyugtattam meg magamat, hogy másnap majd
 94    14|           tettem magamban, hogy én meg mosóember leszek, ha megnövök.~
 95    14|           szülém mondja s ez a hit meg is békített egy kicsit.
 96    15|       magában.~- Édesapám - szólal meg Andráska -, mért kiabálják
 97    15|       pecsenyében is válogat, most meg félnap is elkószál egy-két
 98    15|             melyik madár hozza hát meg a tavaszt?~- A cinege, Andráska,
 99    15|       Andráska, a cinege. Õ mondja meg a szántó-vetõ embernek,
100    15|          biz ezek nem vigasztalták meg Andráskát. Az egyik hasztalan
101    15|       hamar, legény. Most hallgasd meg, mit mondanak a cinegék.~
102    15|            Andráska a nagy sapkát. Meg kell azt odakint mutogatni
103    15|            végén. Hej, ha valahogy meg lehetne kaparintani ezt
104    15|         sapkában sehogy se találja meg az utat hazafelé. Pedig