Rész

 1     1|              híres városa az országnak, de a Mátyás király idejében
 2     1|           sütőlapátra is maga tette rá, de azért csak nem olyan volt
 3     1|         benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment
 4     1|                papírra, ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
 5     1|              Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében,
 6     1|              királyt tyúkkal-kaláccsal, de az csak nyargaltában szólt
 7     1|        visszajövök még!~Vissza is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta
 8     1|               és kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján,
 9     2|                 pusztította a kenyeret, de a János remetéét nem nyelte
10     2|               is jött az aranyos hintó, de János csak mögötte ballagott.
11     2|             urak, mekkora a tudományod.~De bizony János erre a biztatásra
12     2|                 felelte szelíden János. De úgy hátra húzódott erre
13     2|             hunyorított oda a királyra.~De senki se tudott ott többet
14     3|          elsompolygott a lovat keresni. De a harmadik lépésnél visszafordult.
15     3|                  fejemet neked ajánlom, de a fakót nem találom.~- Sebaj
16     3|                 azt mondja a pásztor.~- De nagy kár ám az, hogy a fakó
17     3|              tudós létére fára másszék. De a király olyan keményen
18     3|               már a fakón ült a király, de addig el nem indult, míg
19     3|            Azzal elõvette az erszényét, de biz abban nem volt egyéb
20     4|                csak egy esztendõ múlva, de akkor még soványabb volt,
21     4|                  visszajön cseh Vendel, de olyan izmos a teste, széles
22     4|                se láttak, nemhogy õzet, de azért úgy eltévedtek, mint
23     4|            magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~Az ám, de már
24     4|             fiam, de megéheztem!~Az ám, de már délben megették a vacsorát,
25     5|           költögette Magyarország népe, de csak nem nyitotta ki a szemét
26     5|              királya lett az országnak, de egyforma árva, tehetetlen
27     6|               volna a hazájában. Az ám, de hiába fogyott el mindennap
28     7|       asszonykirály, úgy asszonykirály, de hangosan szólni senki se
29     7|                munka asszonyszemélynek? De hiszen majd megmutatnám
30     7|                 mondtam, amit mondtam - de hát utóvégre igazmondás
31     7|              igazságod lesz, asszonyom, de nekem is az lesz, ha elagyabugyálom
32     7|               háromig se tudna olvasni.~De erre már Apaffy is kilépett
33     8|                 kajla fülû, horgas inú, de azért a fejedelem nemigen
34     8|         kiszabadítani a lábát.~- Ejnye, de magakelletõ ebállat ez! -
35     8|                 az megkapta, amit kért. De akire rosszkedvében rámordult,
36     8|              Illetlen tréfa volt, fiam, de megbocsátom. Megtanultam
37     9|               föl a hajamat édesapám -, de mikor ez az eset megesett,
38     9|                 hívták volna a jámbort, de Darvas Pista megmagyarosította
39     9|         bosszúját az istenadta emberen, de bizony nem sokra ment vele.
40     9|               Hroziancsik ablaka alatt. De most már cifrázta ám, mint
41     9|            lázadót õ borotváltatja meg. De úgy ám, hogy soha többet
42     9|              Darvas Pista csoszogására, de az öreg hajdú titkolózva
43     9|               mert bennem nagyon bízik.~De már erre meg is ölelgette
44     9|                nyomban tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen
45     9|              vessék. De akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka
46     9|                   Sok pájunk folt fele. De most már temlecben ül. Lánc
47     9|              foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak a szeme úgy
48    10|                volna a becsületes neve, de az egész falu aranykovácsnak
49    10|             Isten ezt az aranykovácsot!~De meg is érdemelte Balogh
50    10|                 kincs a kerek ég alatt.~De nem sokáig tartott Balogh
51    10|              fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak nem adunt belõle.~
52    10|             falnak, hogy kisírja magát, de aztán megint csak az üllõhöz
53    10|            szikra, csattogott a pöröly, de sose fütyörészett többet
54    10|               is, mint a többi emberek.~De karácsonyra az édesapa még
55    10|             tûnõdött a Nekopogi kovács.~De sehogy se találta el.~Egyszer
56    10|                csizmák közt válogatott, de egyik lyukasabb volt, mint
57    11|                 Hiszitek, nem hiszitek, de ez igaz mese, mert éppen
58    11|             Sári néni pedig már nagyon, de nagyon öreg, ő már sokat
59    11|                  a fák olyan különösek, de ő nem félt, mert kezében
60    11|              csodaforrás friss vizében, de most egy kicsit elkezdett
61    11|             mert ő volt a legbátrabb...~De meghallották a vadászok,
62    11|                 víg volt a kis virág...~De hirtelen beborult az ég,
63    11|              hogy õ most a fák királya, de midõn javában örvendezett,
64    11|               gyönyörködve hallgatta...~De egyszer csak hirtelen lecsapott
65    11|             gyorsan, amint csak tudott, de üldözõje mindig nyomában
66    12|              láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen
67    12| muzsika-csikorgású, rajta prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét
68    12|             farkas hordta bundának. No, de ez még nem nagy sor. Meleg
69    12|            bundája akárki fiának lehet. De kinek van olyan levele,
70    12|               be nem lett volna fagyva. De bizony szõtt arra tél olyan
71    12|              ajtónak szaladt ijedtében. De sehogy se találta a kilincset,
72    12|            Hirtelen lebukott a pad alá, de a macska ott is rátalált
73    13|         csöngõjével.~A gyerek kacagott, de nem nyúlt utána a cifraságnak.
74    13|            Istennek - sóhajtott az apa, de már a másik percben megint
75    13|                mondta lehajtott fejjel, de azért a szeméhez emelte
76    13|               Az anya nem szólt semmit, de egy óra múlva már kikocsizott
77    13|                az urára.~- Ne haragudj, de nem bírtam magammal! Aztán
78    13|                 meglátogatták a kicsit, de mindig külön-külön. S nem
79    13|                is villogott örömében.~- De azt láttad volna, hogy tapsikolt,
80    13|                 tódította az anya.~- Ó, de jó neki, hogy semmit se
81    13|             anya, sápadtan, kimerülten, de nevetõ szemekkel. Fél karjával
82    13|           szabad! - kiáltotta az orvos, de akkorra kivillantak az ibolyaszín
83    13|             tördelte boldogan az apa -, de te, te?~- Én karácsony óta
84    14|           földet hánynak a koporsójára, de azzal nyugtattam meg magamat,
85    14|             nyomorúság volt az életünk, de akkor nem tudtam. Örültem
86    14|          mosóember leszek, ha megnövök.~De ebbe a mesterségbe aztán
87    14|                 helyette a vizes ruhát.~De bizony én nagyon ügyetlenke
88    14|                tán a megrepedt falakon, de valahol csak belopózott.
89    14|                én most kimegyek apához, de ne félj, soha nem hagylak
90    14|             hogy milyen nyugodt vagyok.~De a harmadik nap elhagyott
91    15|              napocskát keresné az égen, de nem találja. Úgy elszundikált
92    15|            tavasz lenne annak a szûcse, de nem nagyon igyekszik elõ
93    15|                 is bevetõdik a tanyára, de nincs még neki csöröghetnékje.
94    15|          bujkált két füstösfejû cinege, de biz ezek nem vigasztalták
95    15|              valami dermedt legyecskét, de csak akkorát, hogy egymagának
96    15|            fejébe nyomta a nagy sapkát. De még azon is keresztülhallatszott
97    15|                  csak a meleg napsugár.~De Andráska apja már ingujjban
98    15|                 legrikoltóbb fütyülõje, de hol jár még ilyenkor a sárgarigó!
99    15|                nekik az isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát,