Rész
1 1| a fejét s egy hét múlva már megint benézett Gyöngyösre
2 1| Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem egyedül ment ám,
3 1| papírra, ezüst betûkkel, de már a pecsétet a maga kezével
4 1| elsõ szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi cipó?~- Most
5 1| Marasztalta volna is most már a királyt tyúkkal-kaláccsal,
6 1| ki a város kapuján, mikor már hallotta a király szigorú
7 1| teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek, uram
8 1| Ne félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban,
9 3| cigánypecsenyét.~- No, most már hunyjunk egyet ebben a szép
10 3| urak, gyerünk, megfõtt már azóta otthon a malackörmös
11 3| nádparipán, ahogy jobban esik.~Már éppen indulóban voltak,
12 3| bele egy jó harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de
13 4| király elé. - Mindent tudom már!~- Hadd halljam, Vendel,
14 4| hogy a Vendel cseh most már ne maradjon többet el mellõle.
15 4| de megéheztem!~Az ám, de már délben megették a vacsorát,
16 4| megvan a tudomány, most már megérdemled a hozzávaló
17 5| vágta föl a fejét, mintha már rajta volna a korona.~Ebben
18 5| imádkoznék s abban a percben már nem keze volt neki, hanem
19 6| az udvari oroszlánetető. Már csak azért is, mert olyan
20 6| Valóságos gerenda lesz már a karóból.~- Nekem meg jót
21 6| meghagytak a borjúból, arra most már õ tette rá a kezét, mint
22 7| Legföljebb azt cselekedte, hogyha már nem gyõzte tûrömfûvel, akkor
23 7| mikor kiértek az útra, oda már oda is látszott a bodolai
24 7| útmutatótól.~- No, innen már hazatalálok magam is, köszönöm
25 7| vagy - nézett haragosan. - Már a csizmád is rég elvitte
26 7| az micsoda istenteremtése már megint? - nevette el magát
27 7| se kellett egyéb, másnap már színe elé hurcoltatta a
28 7| mogyoróhájjal megkenetlek?~A hajdúk már suhogtatták is a mogyorópálcákat,
29 7| se tudna olvasni.~De erre már Apaffy is kilépett a nagy
30 7| kelmed is megkapta most már a magáét. Mégiscsak okos
31 8| neki.~- Öreg ember vagyok már én, nem járok nyúlászni -
32 8| ebállat ez! - mondta most már jobbkedvûen.~- Megismeri
33 9| Darvas Pistát, negyednapra már megint ott fütyörészett
34 9| Hroziancsik ablaka alatt. De most már cifrázta ám, mint szûcs
35 9| s észre se vette, mikor már megint elejbe hurcolták
36 9| hogy a fõnök urat most már végképp elöntötte a pulykaméreg.~-
37 9| másiktól.~Rosszjancsi most már szivart is dugott a vén
38 9| bennem nagyon bízik.~De már erre meg is ölelgette a
39 9| pájunk folt fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
40 10| gyarapodott a gazdaság. Volt már háza, földje, szõleje s
41 10| sírással -, mi lesz most már mibelõlünk?~- Ne félj, aputám -
42 10| elszoktak onnan. Nem hívták már aranykovácsnak, hanem Nekopogi
43 10| keresnivalóm van nekem most már a világon?~Az arckép csak
44 11| ültünk. Sári néni pedig már nagyon, de nagyon öreg,
45 11| nagyon, de nagyon öreg, ő már sokat látott, hallott az
46 11| lerajzolva.~Kicsi Jóska most már igazán nem félt semmitől.
47 11| favágók éles fejszéikkel. S már felemelték nagy fejszéiket,
48 11| Mit tegyen most, mi legyen már? Sírt az üldözött kicsi
49 11| ragadozó madár utolérte, már tátogatta száját, midõn
50 12| lóért. Esze-lelke ott járt már az irtási majorban, szinte
51 12| majorban, szinte lõtte is már a varjút, mikor egyszerre
52 12| hogy került oda, hanem azt már õ sem tudta, merre van a
53 12| cirmost megpillantotta. Ezért már érdemes megállni, ha még
54 12| útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett odabent
55 12| sós kifli. Az egyik szeme már befagyott, hanem a másik
56 12| kilincset, pedig a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen
57 12| jégmacska régen, nyoma se volt már neki.~Mire kidörzsölte a
58 13| százszor is összecsókolta már s végre belefektette az
59 13| patyolatvánkosok közé, akkorra már ellepte ibolyaszemét az
60 13| Tán a bajuszodat szeretnéd már kipödörni? - nevetett az
61 13| Istennek - sóhajtott az apa, de már a másik percben megint a
62 13| nem írták ezt meg nekem?~S már tántorgott ki a szobából,
63 13| az anya bejött, akkorra már tudott az ágy szélén nevetgélni
64 13| semmit, de egy óra múlva már kikocsizott a gyerekhez.
65 13| én kis vakom lát!~- Igen, már egy hét óta - mosolygott
66 13| Hála Istennek, akkor már rám nincs szükség - fordult
67 14| szorított és elmondta, hogy most már nincs szép házunk, kertünk,
68 14| vagy két esztendeig. Most már tudom, hogy nyomorúság volt
69 14| megszegett kenyér. Most már nem a lócára feküdt, ha
70 14| takargatni ölelõ két karommal. Már ekkor nagyobbacska voltam,
71 14| ekkor nagyobbacska voltam, már tudtam rettegni a haláltól
72 14| visszaértünk, szülém lelke már a csillagok közül integetett
73 14| én is tudnék csinálni.~S már akkor hempergettem, gyúrtam,
74 15| városban enyhe idõ járogat már. A nagy kõházak közt megszorul
75 15| Télapót, aki szedi-veszi már a sátorfáját. Hát csak szaladj
76 15| madarai. Hanem azért akad már köztük olyan is, amelyiknek
77 15| édesapjához -, ugyancsak mondja ám már!~- Kicsoda, te?~- Hát a
78 15| benne dolgozni. Oda is van már támasztva az ajtófélfához
79 15| a sapkára meleg lesz ám már most, jobb lesz a kakastollas
80 15| tekintenek szét: ébredeznek-e már a jó pajtások, fák, füvek,
81 15| napsugár.~De Andráska apja már ingujjban dolgozik, úgyis
82 15| isten szárnyat, de ki látott már olyan sapkát, amelyik négy
83 15| királynak a nyulak. Koronát már szerzett hozzá magának.~ ~.
|