Rész

 1     1|               az országnak, de a Mátyás király idejében még híresebb volt.
 2     1|                 sütni, mint ott. Maga a király is alig tudott vele eltelni,
 3     1|                neve - parancsolta meg a király és mindjárt belekészíttetett
 4     1|                a kezemben - húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. -
 5     1| visszatessékelni a helyére.~- Jaj, uram király, nem való vagyok én olyan
 6     1|              föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.~-
 7     1|                kerül - mosolyodott el a király s mindjárt megíratta a törvényt
 8     1|              kenyerét egye.~Nem szólt a király semmit, de úgy elváltozott
 9     1|                 mert csúfot mert ûzni a király személyébõl.~Volt is nagy
10     1|                 Egymás sarkát taposta a király elõtt a sok kegyelemkérõ
11     1|             intette el õket maga elõl a király. Szegény gyöngyösiek megint
12     1|                  A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha
13     1|           kapuján, mikor már hallotta a király szigorú szavát.~- Ne fáraszd
14     1|               én arról se tehetek, uram király - borult eléje az öreg. -
15     2|           elnyelte az idõ, aki a Mátyás király udvarában pusztította a
16     2|         együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak erre az urak,
17     2|                 szolgám - bátorította a király nyájasan -, azt akarják
18     2|           mindenkinek, Jánosnak éppen a király mellett.~- Fogj hozzá, szolgám -
19     3|             vadászgatott egyszer Mátyás király. Ûzték a szarvast, s dél
20     3|               heveredett le ebéd után a király. - Tóbiás mester majd vigyáz
21     3|              hogy egy szót se hallott a király beszédébõl.~- Neked szóltam,
22     3|                  míg napáldozat táján a király föl nem ébredt és össze
23     3|               szõrin-szálán elveszett a király fakó lova.~- No, híres bölcs,
24     3|            tudományodat! - legyintett a király. - A lovat add elõ akárhonnan,
25     3|             fejemnek - somfordált oda a király elé - bizonyosan a farkasok
26     3|            csóválta a fejét bosszúsan a király. - Különben eredj utánuk,
27     3|             megtépett gúnyában borult a király elé:~- Egy életem, egy halálom,
28     3|                no, mester - esett meg a király szíve az öreg Tóbiáson. -
29     3|                 ért volna - feleli rá a király.~- Kis kár nem nagy kár -
30     3|             mester! - ütött a vállára a király, aki egyszerre keresztül
31     3|               létére fára másszék. De a király olyan keményen biztatta
32     3|                   Nono - szólt vissza a király -, nézz csak körül abból
33     3|       harapásnyi idõ, már a fakón ült a király, de addig el nem indult,
34     3|                   Sebaj no - nevetett a király -, itt hagyom zálogba a
35     4|           kétrétbe a nagy égi meszelõ a király elõtt.~- Elhiszem, fiam -
36     4|                  fiam - biccentett rá a király. - Hát aztán mi vagy még?~-
37     4|               kell érdemelni - mondta a király. - Mit adsz nekem, ha én
38     4|                 sokat ér - legyintett a király. - Esõs idõben ennek a tudománynak
39     4|                 kiáltott rá bosszúsan a király. - Ezért a tudományért nem
40     4|          örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai alá adhatta a kicsinyeit,
41     4|                itt vágyom - keszegelt a király elé. - Mindent tudom már!~-
42     4|               az a minden! - faggatta a király.~- Tudom egyszeregyet, tudom
43     4|       megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e, mennyire
44     4|                  Vendel - vigasztalta a király -, majd elküldelek én oda,
45     4|             Vendel? - felejtkezett rá a király.~- Testestõl-lelkestõl.~-
46     4|               csak elsóhajtotta magát a király:~- Jaj, fiam, de megéheztem!~
47     4|                meg - mondta bosszúsan a király. - Nyersen nem szeretem
48     4|               rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben, te heprecsóré?
49     4|                jó íze! Nem is gyõzött a király hálálkodni, meg is kérdezte
50     4|                emberektõl? - nevetett a király s jókedvében rákoppantott
51     5|                 ÖT KÉP~Igazságos Mátyás király amilyen kegyes pártfogója
52     5|           keservesen -, mióta te vagy a király, azóta jobb dolga van a
53     5|                igazság - felelte a nagy király. - Nem a nagy fáknak kell
54     5|             beszéd. Össze-összesúgtak a király háta mögött:~- Megállj,
55     5|                házigazda, akibõl Mátyás király kegyelme csinált esztergomi
56     5|          hosszúhajú tótok. Szent István király, dicsfénnyel a feje körül.
57     5|                udvarló követeit. Mátyás király úgy volt ábrázolva, hogy
58     5|              Magyarországnak, ha Mátyás király meghal!~Ezzel összetette
59     5|            képet festett a falra Mátyás király dicsõséges képe után.~Az
60     5|            nyitotta ki a szemét az alvó király.~A második kép egy csendes
61     5|                zúgolódtak többet Mátyás király ellen. Hanem alighogy meghalt
62     5|                 alighogy meghalt a nagy király, azonnal megkezdõdött az
63     5|            királyi székben.~Utána Lajos király következett, a szerencsétlen
64    11|                ivott a csodaforrásból s király akart lenni, hát király
65    11|                 király akart lenni, hát király lett.~Hiszitek, nem hiszitek,