Rész
1 1| király, nem való vagyok én olyan nagy urak közé - mondta
2 1| neki kezet Mátyás -, akkor én látogatlak meg téged minden
3 1| teljesítem a kérésedet!~- Már én arról se tehetek, uram király -
4 1| borult eléje az öreg. - Én még csak arra kérlek, úgy
5 2| kapitány.~- No, remete, én könnyût kérdezek tõled.
6 3| elolvasgatnak ebben a szép könyvben, én meg ellegelgetek ebben a
7 3| szíve az öreg Tóbiáson. - Én majd fölülök a nádor lovára,
8 4| király. - Mit adsz nekem, ha én kenyeret adok neked?~- Tudományt
9 4| király -, majd elküldelek én oda, ahol ezt is megtanulod.
10 4| tudományhoz. Nem lettem én ott okosabb egy mákszemet
11 4| mint a rigó.~- Megsütöm én, uram király!~- Miben, te
12 5| a kerek világon, mint az én szeretetem. Ha én nem vigyáznék
13 5| mint az én szeretetem. Ha én nem vigyáznék az apró bokrokra,
14 5| országra, amilyen képeket én a falra festettem. Jaj lesz
15 5| repültében visszakiáltott:~- Én vagyok Magyarország õrangyala,
16 6| Kristóf fiam. Nem hiszek én ennek a hamis Karó Péternek:
17 6| komám - ütött a vállára -, én is szeretnék meghízni ezen
18 7| mosolygott Apaffy. - Adok én neked ennél jobb munkát.
19 7| Egy máriás-huszast.~- No, én adok neked kettõt, ha kivezetsz
20 7| kivezetsz az erdõbõl.~- Ki én, két huszasért akár Erdélybõl
21 7| kegyelmed, hogy ilyesmivel él?~- Én bizony udvari vadász vagyok
22 7| elégedve a szolgálatával?~- Meg én - nevetett Apaffy -, s azt
23 7| hiszen majd megmutatnám én, ki az úr a háznál, csak
24 7| ki az úr a háznál, csak én volnék a fejedelem!~Bosszankodott
25 7| fogva hallgass a neved! Én vagyok az úr a háznál, ahogy
26 7| Hát az igazság lesz-e, ha én téged mogyoróhájjal megkenetlek?~
27 8| Öreg ember vagyok már én, nem járok nyúlászni - mondta
28 8| válaszolta:~- Mit tehetek én arról, hogy az a leghívebb
29 9| kerületi fõnöknek:~- Nem lennék én még kiskirály se, ha a németet
30 9| kapták.~- Magamnak fütyültem én, nem másnak, nagyságos Rosszjancsi
31 9| döföm meg vele. Mit tehetek én róla, ha nekem bajuszt adott
32 9| vele, vagy se. Elég leszek én neki magam is. Én egyenesen
33 9| leszek én neki magam is. Én egyenesen a tömlöcbe csalogatom
34 10| vígasztalta a csöppség -, fõzöt én teneted levestét, de a Bodjinak
35 10| másikra. Azt szeretném, ha az én apuskám ne lenne mindig
36 12| A JÉGMACSKA~Én ugyan még sose láttam királyt
37 12| hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.~-
38 12| maradékot. Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis jószágot,
39 12| szerencsét a varjúvadászathoz!~Én bizony meg nem tudom mondani,
40 13| kicsit.~- Majd megerõsödik az én kis madaram - szorította
41 13| elcsudálkodott a gyors feleletre.~- Én nem bánom, ha te jónak látod -
42 13| térdre az ágy mellett.~- Az én kis vakom lát!~- Igen, már
43 13| boldogan az apa -, de te, te?~- Én karácsony óta tudom - mosolygott
44 14| el nem veszek belőle.~*~Én bizony gyerekkoromban soha
45 14| mivel õ takácsmester volt, én is az akartam lenni. Mindig
46 14| hogy másnap majd fölkaparom én azt onnan a kis kapámmal.~
47 14| is tettem magamban, hogy én meg mosóember leszek, ha
48 14| Olyankor ügyetlen kis kezemmel én csavartam helyette a vizes
49 14| a vizes ruhát.~De bizony én nagyon ügyetlenke voltam
50 14| hanem a szalmanyoszolyára és én nem gyõztem melengetni,
51 14| azt mondta:~- Fiacskám, én most kimegyek apához, de
52 14| szülémet magam körül, tehát én mentem ki hozzá a temetõbe.~
53 14| ecetfák zúzmarás ágait: én mégis hallgatózva néztem
54 14| síron van sírkõ, csak az én szüleimén nincs.~Megakadt
55 14| gondoltam magamban -, ilyent én is tudnék csinálni.~S már
|