Rész

 1     1|           parancsolta meg a király és mindjárt belekészíttetett
 2     1|   körülfogatta a várost katonáival és kiadta a parancsot, hogy
 3     1|        Fölvette az ünneplõ ruháját és kiballagott a táborba. De
 4     2|     kétfelé szakította a cipóhajat és utána küldte a levesnek:~-
 5     3|           hogy mért dong a szúnyog és mért nem kukorékol a szamár.
 6     3|            a király föl nem ébredt és össze nem kürtölte az urakat.~-
 7     3|            becsapta a nagy könyvét és megdörgölte a szemét:~-
 8     5|            festve a második képen.~És azután lánggal égett az
 9     6|      hűségesen az ebédet mindennap és nem győzte panaszolni, hogy
10     7|  hurcoltatta a mokány kis székelyt és rákiáltott:~- No, Szür Illés,
11     8|          hirtelen bukfencet vetett és ráesett a fejedelem csizmájára.
12     8|        apródnak segített nyúlászni és sose panaszkodott régi méltósága
13    10|          letette a kormos bõrkötõt és ölibe vette a kislányát,
14    10|           mikor úgy várja a munka? És búgott a fujtató, szállt
15    10|        magát s kifordult a szobába és lehúzta a lábáról a csizmát.
16    10|          kinyitotta a mûhelyajtót. És megint búgott a fúvó, szállt
17    11|           közepében, ahol a medvék és farkasok laknak. Bár nem
18    11|          kellett. Minden állat, fa és virág többet szenved, mint
19    12|        útfélre, belemarkolt a hóba és sebtiben olyan kemény hógolyót
20    13|       húsvétig nem látta a kisfiát és most nem tudott betelni
21    13|        okos! - csudálkozott az apa és boldogan hintázta meg a
22    13|       szegényke sikoltozni kezdett és mire az apa visszatette
23    13|     táskájából egy bársonydobozkát és szivárványt szóró drágaköveket
24    13|     gügyögte a gyerek felágaskodva és tapogatva kereste az ágy
25    13|             Az apja az ölébe vette és sorra mutogatta neki a kutyafejes
26    13|            a gyerek az apja karján és keresgetve nyújtotta ki
27    13|          aztán odavitte a gyereket és fölhajtva az állacskáját,
28    13|            kis asszony volt, finom és gyönge, mint a hajnalka-virág
29    13|            mosolyogva fogadta õket és erõsen megszorította az
30    14|       másikban a serkentõ-madzagot és nézett elõre mereven, hogy
31    14|        keze hideg volt, mint a jég és ahogy megrántottam, nagy
32    14|             hogy nem hajol le érte és kiszóltam a konyhába édesanyámnak:~-
33    14| keresztapám, aki esztergályos volt és elvezetett õhozzájuk. Ott
34    14|           Nem volt az udvarán kert és nem volt a szobában szövõszék.
35    14|    öblögetett, a szívére szorított és elmondta, hogy most már
36    14|      semmink se. Szegények vagyunk és egymáson kívül nincs senkink.~-
37    14|       kisírtak szegénynek a szemei és hirtelen megsajnáltam. Többet
38    14|           mindig meleg volt nálunk és mindig szivárványt lehetett
39    14|           nagyon ügyetlenke voltam és egyre szûkösebb lett nálunk
40    14|     szûkösebb lett nálunk a kenyér és szegény szülém is úgy veszett,
41    14|          hanem a szalmanyoszolyára és én nem gyõztem melengetni,
42    14|         tudtam rettegni a haláltól és éjszakára mindig odatoltam
43    14|           megcsókolta a homlokomat és azt mondta:~- Fiacskám,
44    14|          hallgatózva néztem körül. És kimondhatatlanul elszomorodtam,
45    14|       halottjának. Fogta a karomat és el se eresztette többet.
46    15|           búnak eresztette a fejét és kedvetlenül kukucskált ki