Rész

 1     1|            sokba kerül - mosolyodott el a király s mindjárt megíratta
 2     1|         szolgálhatunk vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja
 3     1|               se kegyelem! - intette el õket maga elõl a király.
 4     1|           arra kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kõ kövön
 5     2|            János remetéét nem nyelte el. Pedig az bizony nem sokat
 6     2| mindnyájatoknak együttvéve - nevette el magát a király. Fölzúdultak
 7     2|             ki tudtok-e fogni rajta!~El is ment az aranyos hintó
 8     2|          szántszándékkal felejtették el, ahogy a sok nevetésre görbült
 9     3|              mester - nem veszett az el. Azt mondja az írás, hogy
10     3|              a világon semmi se vész el. Megvan az a fakó valahol.~-
11     3|         fakón ült a király, de addig el nem indult, míg kezet nem
12     4|            mint a szúnyog.~- Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! -
13     4|          Hordjon el a gólya, csípjen el a fecske! - kiáltott rá
14     4|          magadnak.~Nagy örömben ment el Vendel, hogy a király szárnyai
15     4|         megtanultad, hékás - ismerte el a király. - Hát azt tudod-e,
16     4|               se könyv - fanyalodott el Vendel képe. - Nem konyítanak
17     4|          most már ne maradjon többet el mellõle. Vitte magával,
18     5|        szárnya, mint az angyaloknak. El is szállt ragyogva, mint
19     6|        Paszulykarónak mehetett volna el a hosszúságával, a csontja
20     6|              Az ám, de hiába fogyott el mindennap egy borjú: az
21     7| istenteremtése már megint? - nevette el magát a fejedelemné.~- Az
22     8|         tehetek a bajodról - intette el maga elõl a fejedelem.~A
23     8|            nem akar is - mosolyodott el egyszer az ilyen beszédek
24     8|            rá. S nem is csendesedett el addig, míg le nem kapott
25     9|                Hat katonáfal fokatom el - borzongatta végig a hideg
26     9|            lászadót az este fokattam el - hajlongott Hroziancsik
27    10|         kovács.~De sehogy se találta el.~Egyszer aztán megértette.
28    11|              mert éppen így mondotta el Sári néni egy téli estén,
29    12|        láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen kényesen
30    12|          odabent az állomás udvarán. El is indult mindjárt, ahogy
31    13|         apának édes melegség öntötte el a szívét, ahogy a rózsaszín
32    13|         látogatnád meg - felhõsödött el az apa homloka. - Attól
33    14|              se hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle.~*~Én
34    14|         kattogó muzsikáját óraszámra el tudtam hallgatni. Addig,
35    14|         tudtam hallgatni. Addig, míg el nem aludtam rajta. Ó, olyan
36    14|     elkeseredetten.~Soha se felejtem el, micsoda ijedelemmel szorított
37    14|         Lelkem, kicsikém, ne hagyjuk el egymást!~Észrevettem, milyen
38    14|            ne félj, soha nem hagylak el téged. Most pedig szaladj
39    14|            téged. Most pedig szaladj el keresztapádért.~Mire visszaértünk,
40    14|            Ne félj, soha nem hagylak el téged!~Tudtam, hogy úgy
41    14|            Ne félj, soha nem hagylak el téged!~Talán csak cinegék
42    14|      halottjának. Fogta a karomat és el se eresztette többet. Õ
43    14|              amit ígért. Nem hagyott el a halálban sem.~ ~
44    15|        itatunk utánad egereket. Vidd el békességben a fehér szakálladat,